Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

a 1980. március 25., kedd Megkezdte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa NÉPÚJSÁG (Folytatás a 3. oldalról) munka és az elosztás jellegé, ben bekövetkezett változások is közelítik a parasztságot a munkásosztályhoz. A jövő­ben is. elő kell segíteni a pa­rasztság politikai öntudatá­nak, közéleti aktivitásának növekedését, élet- és mun­kakörülményeinek javulását. Népi államunk legfőbb po­litikai alapja a munkás-pa­raszt szövetség, amelynek to­vábbi megőrzése és még szo­rosabbá fűzése egész népünk alapvető érdeke. Az értelmiség tevékeny ré­szese a szocializmus építésé­nek, szorosan kötődik a munkásosztályhoz, a szövet­kezeti parasztsághoz. Pár­tunk, egész népünk nagyra értékeli az értelmiségiek munkáját. Szerepük társa­dalmunk általános fejlődésé­vel, a tudományos-technikai haladással, a kultúra jelen­tőségének növekedésével szo­ros összefüggésben fokozódik. Az előttünk álló feladatok megoldása szükségessé teszi, hogy szellemi erőforrásain­kat, a szaktudást, a felké­szültséget minden területen jobban, gazdaságosabban és szervezettebben hasznosít­suk, s fokozottan igényeljük és biztosítsuk ,az értelmiség részvételét a szocializmus építésében és a közéletben. Politikánk változatlan cél­ja, hogy az osztályok és a rétegek tovább közeledjenek egymáshoz, sajátos érdekeik a társadalmi érdek elsődle­gessége alapján érvényesül­jenek, tovább csökkenjen a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti kü­lönbség. Pártunk a beszámolási időszakban is megfelelően foglalkozott a nők helyzeté­vel. Az idei népszámlálási adatokból kitűnik, hogy a nők aránya hazánkban 51,5 százalék, közülük a munka- vállalási korban levők 79 százaléka munkaviszony­ban van, az aktív ke­resőknek pedig 45 százalé­ka nő. A nők a munkában, a családban, a közéletben nö­vekvő hozzáértéssel, tiszte­letre méltó szorgalommal és becsülettel teljesítik a rájuk háruló kötelezettségeket. Társadalmi egyenjogúságuk egyre jobban kiteljesedik. Mégsem lehetünk elégedet­tek, változatlanul nagy fi­gyelmet keli fordítani a nők helyzetére: tovább kell. ja­vítani egyenlő esélyeiknek, valamint a kereső foglalko­zás és az anyaság együttes vállalásának gazdasági, kul­turális és tudati feltételeit. Ezt elő kell segíteni szak­képzettségük emelésével, szo­ciális intézkedésekkel, a szolgáltatások bővítésével, a nők társadalmi szerepét le­becsülő maradi nézetek le­küzdésével. Fontos, hogy a nők aránya — a társadalom­ban elfoglalt szerepüknek megfelelően — növekedjék a vezető beosztásokban és a választott tisztségekben. Pártunk megítélése szerint a magyar ifjúság döntő többsége híve a szocializ­musnak, benne biztosítva látja jövőjét. Helyzetében, magatartásában a társada­lom általános állapota is tükröződik. Felkészültségé­vel és tetteivel bizonyítja, hogy lehet rá számítani, helytáll a tanulásban, a munkában, becsülettel telje­síti honvédelmi kötelezettsé­gét, tevékeny a közéletben. A fiatalok lendületének, kezdeményezőkészségének, új iránti fogékonyságának, tehetsége kibontakozásának tág teret nyújt szocialista rendszerünk. Az ifjúságnak ezeket a tulajdonságait az eddiginél is jobban kell fejleszteni. Ügy neveljük a fiatalokat, hogy a szocializ­mus rendíthetetlen hívei és lelkes építői legyenek. Az is helyénvaló, hogy a fiatalok — életkori sajátos­ságaiknak megfelelően — sze­retnek szórakozni, fontos azonban, hogy szabad ide­jüket is értelmesen és tar­talmasán töltsék el; ehhez minden lehetséges támoga­tást meg kell adni. Ugyan­akkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a fiatalok kö­rében is tapasztalhatunk olyan negatív jelenségeket, mint, a közömbösség, egye­seknél a cinizmus, a köny- nyelmű életre való hajlam. Ezek megváltoztatható tu­lajdonságok. Nem szabad le­mondanunk egyetlen fiatal­ról sem, azoknak is segítő kezet kell nyújtani, akik rossz befolyás alá kerültek, a társadalom peremére szo­rultak. Az új nemzedékről történő gondoskodás, ,az ifjúság ne­velése az egész társadalom ügye. Fontos szerepe van ebben az iskolának, a mun­kahelynek, a társadalmi szerveknek, és sokat tehet maga az ifjúság, az ifjúsági szövetség is. A fő felelősség azonban változatlanul a csa­ládé, amely társadalmunk­nak a legkisebb, de a jövő szempontjából is döntő je­lentőségű közössége. Pár­tunk, szocialista államunk védi és támogatja a család intézményét. Arr.a kell töre­kedni, hogy növekedjék a család szerepe a személyiség kialakításában és a szocia­lista életforma általánossá tételében. Pártunk ismeri ,a fiatalok valós gondjait. Azért tevé­kenykedik, és arra ösztönzi az állami és társadalmi szer­veket is, hogy a fiatalok kapjanak egyenlőbb esélyt a tanulásban, a pályaválasztás­ban, a képzettségüknek megfelelő elhelyezkedésben, hogy javítsák a családalapí­tás, a lakáshoz jutás, az ott­honteremtés feltételeit. Társadalmunk kiegyensú­lyozott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak közötti rendezett viszony is, amely sok figyelmet igényelt és igé­nyel mind az államtól, mind az egyházaktól. Az állam az alkotmány szellemében biz­tosítja a lelkiismereti sza­badságot és az egyházak auto­nóm működésének feltételeit. A vallásos emberek egyen­rangú állampolgárként vesz­nek részt a szocializmus épí­tésében, a közéletben. Az egyházak tiszteletben tartják államunk törvényeit, támo­gatják az országépítő mun­kát. Az egyházak vezetői ép­pen a közelmúltban állapí­tották meg, hogy az állam és az egyházak kapcsolata az utóbbi években tovább fejlődött, és ma már nem egyszerűen rendezett vi­szonyról van szó, hanem a nép javára végzett közös munkáról. Az állam és az egyházak mai rendezett vi­szonya a közösen kialakított megállapodások korrekt megtartásának alapján jött létre, és így fejlődhet tovább a jövőben is. A magunk ré­széről, elvi alapokon, ezen az úton kívánunk tovább járni. A szocialista alapokon nyugvó társadalmi összefo­gásnak fontos része, hogy az itt élő nemzetiségiek hazank egyenjogú állampolgáraként vesznek részt a7. építőmun- káhan, a politikai életben. Anyanyelvűket; szabadon használják, nemzeti kultúrá­juk ápolásához és fejleszté­séhez megfelelő segítséget kapnak. A nemzetiségek otthonra leltek, jól érzik magukat hazájukban, a szocialista Magyarországon. Pártunk a lenini nemzetiségi politika következetes érvé­nyesítését fontos elvi kérdés­nek tekinti. Mindent megtesz, hogy a nemzetiségiek to­vábbra is aktív részesei le­gyenek társadalmi, politikai életünknek, megőrizzék és gazdagítsák nemzeti hagyo­mányaikat, kultúrájukat. Ar­ra törekszünk, hogy a ha­zánkban élő német, szlovák, délszláv, román nemzetisé­giek hozzájáruljanak népe­ink barátságának és inter­nacionalista együttműködé­sének elmélyítéséhez. Népünk történelme úgy alakult, hogy a magyarság­nak mintegy harmada az ország határain kívül él; a földkerekségnek szinte min­den táján élnek magyarok. Rájuk gondolva jó tudni, hogy legtöbbjük lehetőségei­hez mérten őrzi, ápolja anyanyelvét, nemzeti kultú­ráját, hagyományait, becsüli a szocialista Magyarorszá­got. Tőlük azt várjuk, hogy nemzeti kultúrájukat ápolva országunk tisztességes ál­lampolgárai legyenek, s a társadalmi haladást, a né­pek barátságát segítsék elő. Szocialista hazánk de­mokratikus politikai rend­szerében jelentős szerepük van a társadalom sok millió tagját átfogó és tömörítő tö­megszervezeteknek és -moz­galmaknak. Pártunk nagyra értékeli, hogy a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség, a nőmozgalom és más társadalmi és tömeg­szervezetek tevékenységük­kel segítik a fejlett szocialis­ta társadalom építését. Nö­vekedett aktivitásuk és tár­sadalmi felelősségük, erősöd­tek munkájuk szocialista vo­násai. Alkotó módon hozzá­járulnak társadalmunk szo­cialista fejlődéséhez, a népi hatalom politikai, gazdasági és kulturális alapjainak erő­sítéséhez, a szocialista de­mokrácia kibontakoztatásá­hoz. A párt a szocialista nem­zeti egység erősítése érdeké­ben folytatja bevált szövet­ségi politikáját. Ez 'elenged­hetetlen feltétele az előttünk álló bonyolult és nehéz fel­adatok megoldásának. A nemzeti összefogás társadal­mi céljainknak, az e célok­hoz vezető utaknak, a fej­lődés során felvetődő új kér­déseknek eszmei tisztázásá­val, a közös munkában va­lósul meg és erősödik. Tö­rekvésünk, hogy jó szóval, vitával, meggyőzéssel min­denkit megnyerjünk a közös gondolkodásra, az együttes cselekvésre. A szocializmus a párt és a nép közötti köl­csönös bizalom alapján az egész nép közreműködésével, az egész nép javára épül. A gyakorlatban igazoló­dott szilárd elvi álláspon­tunk, hogy a szocialista fej­lődés egész korszakában nélkülözhetetlen az állam intézményeinek jó működé­se, a gazdasági, ,a kulturális építést elősegítő szervező munkája és védelmi funkció­ja. A beszámolási időszak­ban a XI. kongresszus hatá­rozatainak szellemében to­vább erősödött az állam irá­nyító szerepe a gazdasági és a kulturális feladatok meg­oldásában, a honvédelem szer­vezésében. Államszerveze­tünk intézményei rendelteté­süknek megfelelően működ­nék, népi államunk betölti hivatását. A Magyar Nép­köztársaságban tovább szi­lárdult a jogrend, érvénye­sül a szocialista törvényes­ség. Kádár János a továbbiak­ban/az országgyűlés, a Mi­nisztertanács, valamint a tanácsok munkájával foglal­kozott és méltatta hazánk fegyveres erőinek és testü­letéinek helytállását. Az állami munkában is kulcskérdés a szocialista vo­nások erősítése, az egész nép érdekeinek becsületes szolgá­lata. Minden állami intéz­ményben emelni kell a munka színvonalát, követke­zetesebben kell érvényesíteni a társadalmi érdekeket. Kí­vánatos, hogy a kormány még jobban összpontosítsa figyelmét a fő folyamatok irányítására, a végrehaj­tásra, a személyes felelős­ség érvényesítésére, az ágazati irányító munka és’ az állami fegyelem .javításá­ra. A központi és a helyi ál­lami szervek éljenek jobban hatáskörükkel, jobban han­golják össze tevékenységü­ket. Az állami munka fej­lesztésének alapvető felada­tai között kell számon tar­tani a még jócskán fellelhe­tő bürokrácia további visz- szaszorítását. Állami életünk fejlesztésé­nek nélkülözhetetlen feltéte­le a törvényes rend szilárdí­tása, a törvények megtartá­sa és megtartatása, az ál­lampolgári fegyelem növelé­se. Közös érdekünk, hogy őrködjünk a közélet tiszta­ságán és leplezzünk le, szo­rítsunk vissza minden tár­sadalomellenes magatartást. Társadalmi rendszerünk­nek lényegi vonása a kapi­talista elnyomástól megsza­badult nép politikai aktivi­tását és fejlődését, alkotó erejének kibontakoztatását serkentő szocialista demok­rácia. Pártunk a legutóbbi években is nagy figyelmet fordított a fejlesztésére. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lakosság véleményé­nek nyilvánításával, javas­lataival, kritikai észrevéte­leivel fokozódó mértékben vesz részt a közéletben. A XI. kongresszus határozatá­nak megfelelően a létreho­zott szakszervezeti bizalmi és főbizalmi testületek jól betöltik szerepüket. Erősö­dött ,a szövetkezeti demokrá­cia, formái fokozatosan iga­zodnak a megnövekedett üzemi méretekhez. A lakó­helyi fórumok is gazdagítják a közéletet. A szocialista demokrácia érvényesülésének eddigi eredményeivel- még nem le­hetünk megelégedve. Gon­doskodni kell róla, hogy a szocialista demokrácia fóru­mai rendeltetésüknek; megfe­lelően, tartalmasán működ­jenek. Minden munkahelyen, minden közigazgatási egység­ben növekedjék a dolgozók részvétele az ügyek intézé­sében, és ez egyaránt terjed­jen ki a véleményezésre, a javaslattételre, az ellenőr­zésre, valamint — mindazok, bán az esetekben, ahol .e­Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését dön­tően két tényező határozza meg, a politikai hatalom és a gazdasági alap. Ebből kö­vetkezik, hogy jelenleg, a mi viszonyaink között, ami­kor a munkásosztálynak és szövetségeseinek politikai hatalma szilárd, minden tár­sadalmi kérdés megoldása, az életszínvonal emelése, a kultúra fejlesztése, honvédő képességünk, s általában a fejlett szocialista társadalom sikeres építése ,a gazdasági munka eredményeitől függ. A gazdasági feladatok meg­oldása viszont csak az egész társadalom céltudatos erőfe­szítéseinek eredménye lehet. Ebben fontos szerepe van a gazdaságban dolgozókon kí­vül a tudományos, a műve­lődési, az egészségügyi, az igazgatási és minden más te­rületen tevékenykedők közös munkájának. A Központi Bi­zottság a beszámolási idő­szakban ennek megfelelően foglalkozott a gazdasági fel­adatokkal. A XI. kongresszus által jóváhagyott gazdaság- politikát követtük, az V. öt­éves terv valóra váltásáért dolgoztunk a feltételezettnél lényegesen nehezebb és bo­nyolultabb körülmények kö­zött. Jelenthetjük a kongresz- szusnak, hogy a beszámolási időszakban a párt és a nép közös erőfeszítései nyomán a gazdasági építőmunkában is számottevő eredmények születtek. Fejlődtek a termelőerők, erősödött szocialista társa­dalmunk anyagi-műszaki bá­zisa. Gyarapodott a nem­zeti vagyon, javultak az életkörülmények. Ha az idei népgazdasági terv előirány­zatai teljesülnek, a nemzeti jövedelem öt év alatt 21—22, az ipari termelés 24—25, az építőipari termelés 13—14 százalékkal nő, a mezőgaz­dasági termékek termelése 15—16 százalékkal lesz na­gyobb, mint a megelőző öt évben. A munka termelékenysége a termelésnél gyorsabban emelkedik. Kezdeti eredmé­hetségeg és szükséges — a döntésekre is. A szocialista demokrácia nem gyengítheti az egysze­mélyi felelősséget. Nem he­lyes az a gyakorlat, hogy sokszor a kollektív felelős­ségre hivatkozva halogatják a szükséges döntéseket, vagy megfoghatatlanná válik a felelősség a rossz döntése­kért. A szocialista demokrá­cia nem lehet a kötelesség­mulasztók vagy a fegyelme­zetlenek mentsvára. Egy­idejűleg jelent rendet és fe­gyelmet, összhangot a köte­lességekben és a jogokban, megfontolt beleszólást a köz­ügyekbe, tevékeny részvé­telt a munkában, személyes felelősségérzetet és felelős­ségvállalást a köz javára. Foglalkozni kell azzal is, hogy az egyszeméyi felelős­ség fokozott érvényesülése mellett, hogyan lehetne a kinevezett vezetők tevékeny­ségét érdemibb társadalmi ellenőrzés alá vonni. Ennek érdékében pontosabban kell meghatározni, hogy a veze­tők milyen beszámolási kö­telezettséggel tartoznak a demokratikus fórumoknak, és hogyan érvényesülhet jobban a dolgozó közösségek véleménye a vezetők kineve­zésekor. Társadalmi rendszerünk hatalmas erőforrásának, a szocialista demokráciának elmélyítése, formális voná­sainak megszüntetése meg­követeli a pártirányítás és a pártdemokrácia erősítését, a társadalmi és képviseleti szervek szerepének növeke­dését, a társadalmi ellenőr­zés fokozását. nyék vannak a gazdaságta­lan termelés gazdaságossá tételében, illetve megszünte­tésében. Az elmúlt öt esz­tendőben mintegy 80 olyan — egyenként a félmilliárd forintot meghaladó — beru­házás valósult meg, amely lehetővé tette a termelés bő­vítését, és segítette a ter­melési szerkezet átalakítását is. Fejlődött a közlekedés és a szállítás. Fokozódott rész­vételünk a nemzetközi mun­kamegosztásban. Mindemellett azt is jelen­tenünk kell, hogy a megtett erőfeszítések ellenére, dön­tően a számítottnál is ked­vezőtlenebbül alakult felté­telek miatt, gazdasági fejlő­désünk várható eredményei elmaradnak az V. ötéves terv előirányzataitól; a nemzeti jövedelem, és ennek követ­keztében az életszínvonal emelkedésének üteme is las­súbb a tervezettnél. A hely­zet ma bonyolultabb, a gaz­dasági munka az eddiginél nagyobb erőfeszítést, szer­vezettséget követel. A nem­zetközi gazdasági életben 1973—74 óta végbemenő gyö­keres és tartós változások, a világpiaci árarányok ben­nünket hátrányosan érintő módosulása, egyes tőkés or­szágok diszkriminációs in­tézkedései kedvezőtlenül hatnak a magyar népgazda­ságra is. Szocialista népgaz­daságunk alapjainak szilárd­ságát és életképességét bizo­nyítja, hogy az elmúlt há­rom évtized legsúlyosabb külső gazdasági hatását is képesek voltunk elviselni. Látnunk kell azt is, hogy a külső gazdasági feltételek kedvezőtlen megváltozása élesebben megmutatja gaz­daságunk gyenge pontjait, munkánk hibáit. Felismertük ugyan, hogy a feltételek ked­vezőtlen alakulásával szem­ben a termékszerkezet vál­toztatásával, a szelektív ipar- fejlesztéssel kell, és tudunk hatásosan fellépni, a gazda­sági irányítás gyakorlata azonban nem tudott megfe­lelő mértékben, elég gyorsan és rugalmasan alkalmazkod­ni a megváltozott körülmé­nyekhez. Az intenzív gazdál­kodásra való áttérés, a ter­melés hatékonyságának javu­lása, a termelési és a ter­mékszerkezet korszerűsítése elmarad attól az ütemtől, amit a helyzet megkövetel, s amit népgazdaságunk jelen­legi műszaki-technikai szín­vonala már lehetővé tesz. A XI. kongresszust köve­tően a párt vezető testületéi rendszeresen figyelemmel kí­sérték a fő gazdasági folya­matokat, és több célszerű határozatot hoztak a gazda­sági munka javítására. A párt a cselekvés számára megfelelő programot dolgo­zott ki. A párthatározatok alapján számos jó kormány­zati intézkedés született. Az elmúlt esztendőt sike­resnek tekinhetjük abból a szempontból, hogy meggyor­sult a kedvező tendenciák kibontakozásának, a világ­piaci viszonyokhoz való al­kalmazkodásnak a folyama­ta. Mindezek eredményekép­pen 1979-ben javult a nép­gazdaság egyensúlya. Az idén és a jövőben is ezen az úton kell következetesebben tovább haladni. A követke­ző években is nehéz külső gazdasági feltételekkel kell számolni. A világgazdaság­tól nem tudjuk magunkat függetleníteni, de munkánk megjavításával lényegesen csökkenthetjük a kedvezőt­len hatásokat. A Központi Bizottság ja­vasolja a kongresszusnak: a VI. ötéves terv időszakában a gazdaságpolitika fő célja az legyen, hogy lassúbb fej­lődési ütem mellett, a gaz­dasági fejlődés minőségi té­nyezőinek kibontakoztatásá­val, a termelés nemzetközi versenyképességének foko­zásával javítsuk a népgazda­ság egyensúlyát, és szilárdít­suk meg az elért életszínvo­nalat. Most, átmenetileg, reálisan, ezt a célt tűzhet­jük magunk elé. A követke­ző évek nagyon fontos fel­adata, hogy gazdaságpoliti­kánk következetes gyakor­lati érvényesítésével javítsuk külkereskedelmi és fizetési mérlegünket, a- költségvetési egyensúlyt, az árualap és a vásárlóerő, a munkaerő és a munkahelyek, a beruházás­ra fordítható összegek és a kivitelezési kapacitásgk összhangját. Ezeknek a cé­loknak kell alárendelni az ipari termelés növekedési ütemét, a nemzeti jövede­lem belső felhasználását és elosztását. Az ipari termelés erőteljesebb növelése csak abban az esetben engedhető meg, ha jelentős eredményt sikerül elérni a termékszer­kezet korszerűsítésében, a termelés és az értékesítés hatékonyságának javításá­ban, s így számunkra ked­vezőbb cserearányokat tu­dunk létrehozni a külkeres­kedelemben. Az V. ötéves terv végre­hajtása ez év december 31- én fejeződik be. Ennek ered­ménye adja meg a reális alapot az új, középtávú nép- gazdasági terv kidolgozásá­hoz. A Központi Bizottság ezért nem tartotta célszerű­nek, hogy a kongresszus elé terjessze az új ötéves tervre vonatkozó, most még kellő­en meg jiem alapozott fő mutatószámokat. Jelenlegi becsléseink szerint a VI. öt­éves terv időszakában a nemzeti jövedelemnek mint­egy 15—17 százalékos növe­kedése látszik megvalósítha­tónak. A mérsékelt növeke­dési ütem arra is lehetőséget ad, hogy műszakilag és min­den más tekintetben megala­pozzuk a későbbi lendülete­sebb, kiegyensúlyozottabb előrehaladást. Az már most is teljesen nyilvánvaló, hogy a népgazdaság fejlesztésének fő irányaként a következő ötéves tervidőszakban is a hatékonyság és a minőség javítását, a nemzetközi ver­senyképesség növelését kell (Folytatás az 5. oldalon) 0 gazdasági építömimka feladatai

Next

/
Thumbnails
Contents