Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-19 / 66. szám

1980. március 19., szerda o Számítástechnika a MOM-ban A számítástechnika alkal­mazása és az elektronikus számítógépek száma, bármely ország gazdasági fejlettségé­nek, tudományos-műszaki színvonalának egyik fontos mutatója. A bonyolult gaz­dasági és termelési szerveze­tek, a tudományos kutatás mai formája olyan nagy tö­megű információ rendszere­zését, feldolgozását, tárolá­sát, számítások elvégzését igényli, amely csak elektro­nikus számítógépek segítsé­gével valósítható meg. Hazánkban viszonylag ké­sőn kezdődött meg a szá­mítástechnika alkalmazása, elterjesztése, a gyártás in­tenzív fejlesztése. Az igé­nyek sürgetésére 1971-ben kezdték meg a központi szá­mítástechnikai fejlesztési program megvalósítását. Ez többek között a hazai gyár­tással, kutatási-fejlesztési feladatokkal és a nemzet­közi együttműködési kötele­zettségekkel kapcsolatos te­endőket tartalmazza. A gyár­tási programhoz több hazai vállalat — köztük a MOM és a Videoton — kapcsoló­dott. Míg a székesfehérvári gyárban a számítógépek köz­ponti egységeit készítették, a MOM a számítógépeket ki­egészítő készülékek gyár­tására specializálta magát. Négy évvel ezelőtt készült el a MOM-ban a szovjet licenc alapján gyártott, első mágnestárcsa-sorozat. Eze­ket a tárcsákat, a francia szabadalmú mágnestárcsás adattárolókba építették be. Mindez nem egyszerűen új termékek előállítását, a ter­melési szerkezet változását jelentette. A számítógépki- egészítő-készülékek gyártá­sával olyan nagy pontossá­gú, korszerű technológiát honosítottak meg, melyet az akkor centenáriumát ünnep­lő gyárban korábban nem alkalmaztak. A budapesti gyárban a mágnestárcsák gyártásához teljesen új üzem­részt szereltek fel, s mert itt rendkívül nagy pontos­ságra van szükség, még a levegő összetételét és portar­talmát is állandóan szabá­lyozzák és ellenőrzik. Ugyancsak a központi szá­mítástechnikai program ré­szeként készült el 1976-ban a MOM új gyára Zalaeger­szegen. A 300 millió forintos költséggel épült üzemben számítástechnikai eszközöket, a számítógépek kiegészítő berendezéseit — lyukkártya- lyukasztókat, leolvasókat és tekercselőket — gyártanak. A számítástechnikai gyár­tás fejlődése a MOM-nál is jelentős változásokat hózott. Míg például 1971-ben a vál­lalat össztermelésének mint­egy 6 százalékát tették ki a számítástechnikai termékek, arányuk az idén eléri a 29 százalékot. A MOM tavaly december­ben befejeződött számítás- technikai nagyberuházása csaknem 700 millió forint volt. Ebből az összegből 300 milliót tett ki a már említett zalaegerszegi gyár építése és felszerelése, a többit a bu­dapesti törzsgyárban korsze­rűsítésre, és az új üzemrész építésére fordították. F. S. P. Számjegyvezérlésű Deckel-marógép Információs számegységek ragasztása és szerelése (Fotó: Hauer Lajos — MTI — KS) Biztató kezdet Teteme» veszteséggel és alaphiánnyal zárta az 1978- as évet a lökösházi Haladás Termelőszövetkezet. Az új vezetőség ennék tudatában a múlt évben azt tűzte ki cé­lul, hogy veszteség nélkül zárják az esztendőt. Nem kis örömmel vették tudomá­sul a könyvelés jelentését, mi szerint 3 millió 650 ezer forint nyereséget sikerült ki­gazdálkodniuk. — Sok hajt okozott a bel­víz — mondja Karhel Ist­ván tsz-elnök. — A terüle­tünk 28 százaléka került víz alá, csak ősszel száradt fel. Oda búzát vetettünk, sajnos megint úgy tűnik, hogy hiá­ba. Újra víz alá került 150 hektár, attól már nem sok jót várhatunk. A búzánk egyébként jól telelt, sehol nem fagyott ki. A repcénk­ből 30 hektár tönkrement, az őszi szárazság ugyanis kés­leltette a kelést és a gyen­gén, hiányosan kelt állomány nem bírta a hideget. Az őszi munkákkal időben végez­tünk, november 25-én már nem volt szántatlan terüle­tünk. Gondot az okozott, hogy nem kaptunk kálium­trágyát, ezért a tavasziak felére a műtrágyát most, ta­vasszal kell kiszórnunk. A múlt héten már el is kezd­tük a munkát. — Milyen gépek dolgoznak a határban? — Az időjárástól függően folytatjuk a fejtrágyázást. Ugrásra készen állnak a fo­gassal, simítóval felszerelt erőgépek. A kertészeti terü­letek elmunkálása a soron következő feladat, párhuza­mosan a műtrágyaszórással. Megfogasoltuk a múlt héten a lucernát is. — Mit várnak az idei év­től? — Igaz, hogy nehezebbek lettek a közgazdasági felté­telek, mégis jó évet várunk. A tavalyi, közel 600 hektár­ral szemben az idén „csak” 150 került víz alá, így lénye­gesen nagyobb az a terüle­tünk, amelyik termel. Ez pe­dig kétségtelenül nekünk termel, a mi jövedelmünket növeli. — m. sz. — Orosházi Állami Gazdaság Ellentmondásos év után Megyei első helyezett a tej termelési verseny egyik kategóriájában, őszibúza­termésével második az Ipar­szerű Kukoricatermelési Rendszerben, és az első az ország állami gazdaságai kö­zött, szintén IKR negyedik helyezett a kúkoricaterme- lésben a négyezres körzet­ben. Ugyanakkor nem sike­rült hozni a múlt évi terv számait, az előírtnál kisebb nyereséggel zárták az évet. Ezek a kiragadott adatok jelzik az Orosházi Állami Gazdaság múlt évi munká­ját, sikereit és nehézségeit. flszálysújtottan Mint az ország nagy ré­szét, a gazdaság területét sem kímélte a múlt évi, sőt, az azt megelőző őszi aszály. Nehezen kelt a búza, és ag­rotechnikai beavatkozások­kal, lombtrágyákkal akadá­lyozták meg a szakemberek a további terméscsökkenést. Kevésbé sikerült ez a kuko­ricánál, hiszen épp a legkri­tikusabb időben, keléskor nem kapta meg a megfelelő vízmennyiséget. Ez volt az oka annak, hogy kevesebb borsó és cukorrépa termett, az ötven hektárnyi másod­vetésű zöldbab szinte telje­sen kipusztult. Nem sikerült tehát elérni a növénytermesztésben az előző év kiemelkedő hoza­mait, ráadásul a termésmen­tő beavatkozások jócskán megnövelték a termelés költségeit. Csak a búzánál, abrakkukoricánál, rét- és le­gelőgazdálkodásnál sikerült csökkenteni. Az ágazat ered­ményromlása mégsem tragi­kus, és nem takar hanyag­ságot, hiszen például a Sze­gedi Konzervgyárnak borsót szállító tíz üzem között is az orosháziak érték el a legjobb eredményt. Hogy alaposan felkészültek a munkákra, azt jól jelzi az is, hogy tíz munkanap alatt takarították be a búzát. Ez pedig olyan szám, amely a „nagykönyv”-ben van előír­va. Augusztus elejére az összes szalmát is betakarí­tották, s ezért az aratásra miniszteri dicséret tett pon­tot. A gazdaság területén, kö­zelében öntözési lehetőség nincs. Csak remélni lehet, hogy a tavalyihoz hasonló szárazság nem fordul elő. Remélni és beavatkozni lombtrágyázással és egyéb agrotechnikai módszerekkel, mint tavaly. S ha az ágazat csökkenő eredménye, de még mindig eredményes munká­ja mást is mond, az elért hozamok jól tükrözik, hogy ez az út járható. Fö a fehérje Szép teljesítménnyel büsz­kélkedhetnek a szarvasmar­ha-ágazat dolgozói. Nemcsak a tejtermelési versenyben értek el jó eredményeket, sikerült lefaragni a tej szű­kített önköltségéből, a bor- júelhullás csökkentésével pe­dig a második helyre kerül­tek a megyében. Nőtt a ta­karmányozásra felhasznált cukorrépagyártási mellék- termék mennyisége. Az idén a tervek szerint a tavaly nem hasznosított borsószal­mát is feletetik az állomány­nyal. Erre az ad lehetőséget, hogy a Békéscsabai Zöld­borsótermesztési Rendszer négy, melléktermékek be­gyűjtésére alkalmas adap­tert bocsát a gazdaság ren­delkezésére. Az így betaka­rított szalma olcsó és jó táp­értékű tömegtakarmányt ad a tehenészetnek. Megkülönböztetett figye­lem kísérte a fehérjedús lu- cematakarmány termelését is. Javult a lucernaliszt mi­nősége, magasabb fehérje- tartalommal tárolhatták be. Érdemes itt kiemelni a múlt évi beszámolóból egy részle­tet. E szerint 3644 és fél ton­nával több fehérjéhez jutott a gazdaság a lucemaliszt ja­vuló minőségének köszönhe­tően. Tehát fehérjéhez, és nem liszthez. Ez a megálla­pítás jól jelzi a megváltozott szemléletet, nem egyszerűen takarmányt, hangm értékes tápanyagot etetnek az álla­tokkal. És ez már a jövőt idézi. Nagysága miatt is hatvá­nyozottan jelentkeznek az eredetileg 2 ezer anyakoca tartására épített, azóta kibő­vített férőhelyű sertéstelep gondjai. Az 1973-ban épült telep magán viseli az építés hibáit, s°k szempontból nem felelnek meg a tartás körül­ményei az állatok igényein nek. Ezért gyakoriak a te- nyészkocák végtagbetegségei, viszonylag alacsony a termé­kenyülés. Az építés óta 35 milliót költött a gazdaság a hibák kiküszöbölésére, a technológiai fejlesztésre. A javuló termelési mutatók igazolják ezeket az intézke­déseket, s így ha nem is je­lentős nyereséggel, de sike­rült eredményesen zárni a múlt évet Együtt a tsz-ekkel Évek során kialakult az Orosházi Állami Gazdaság termelési szerkezete, az idén sem változtatnak rajta je­lentősen. Mivel két éven át eredménytelen volt, felhagy­nak a zöldbab termesztésé­vel, növelik a cukorrépa és a lucerna területét. Mint ki­derült, a répa jól jövedel­mez. Nehezebb a helyzet a lucernánál, kisebb ugyanis a remény a megtérülésre, ép­Ö kis gyár és a nagy vállalat karnyújtás­nyira dolgozik egy­mástól. A kicsi' gyártott nagygépeket és a nagy hoz­zájuk apró alkatrészeket. Rendjén ment minden, míg­nem apadni kezdett az alkat, részek folyama. Először csu­pán egy-két napot késett a szállítmány, később heteket, majd egyáltalán nem érke­zett semmi. A kis gyár ve­zetői levelet írtak, telefonál­tak, kértek, fenyegetőztek, majd könyörögték. A nagy vállalat egyikre sem hajlott. Máshol is el tudja adni jobb pénzért, drágábban, s főleg nagyobb mennyiségben az al­katrészt. Nem maradt más: a kis gyár a bírósághoz for­dult. Érvényes szerződést mutatott, s meg is nyerte a per első szakaszát. Ám ez­után már a nagyvállalat te­lefonált: ha tovább tart a pereskedés ő nemcsak ezt. az alkatrészt nem szállítja töb­bé, de nem adja a többi, tu­catnyi csekélységet sem. Szólhatna persze fordítva is a történet, volt ’ már rá példa. A nagy gyár gépeit öt földrészre adta el. Ismerték márkáját valamennyi konti­nensen. Milliós berendezése­ket készített, csaknem száz kisebb gyár szállított hozzá alkatrészeket. Egy öntvény nem érkezett meg. Sem idő­ben, sem később. Ígértek, szabadkoztak, csak éppen nem szállítottak. Perelhetett volna a nagyvállalat, ám öntvény még ebből sem len­ne. Nem tehetett mást, újabb üzemet épített a gyárfalakon belülre: önellátó lett. Ám száz újabb kisüzem már nem fér a falak mögé ... Nincs olyan iparág hazánk­ban, amelyben ne fordult volna elő az esetek bármelyi­ke. A súlyos ipari kórt a közgazdászok így summáz­zák: laza kooperációs fegye­lem. A vállalatok jog szerint pen a szárítás magas költsé­ge miatt. S hogy mégis vál­lalkoznak rá? A gazdaság vezetői úgy ítélik meg, hogy exportminőség előállításá­val nyereségre tehetnek szert, ezért érdemes vele foglalkozni. Nem tesznek te­hát mást, mint kihasználják az új közgazdasági szabály­zók adta lehetőséget, és a minőség javítását tűzik ki további célul. Az idén elkezdődik a ser­téstelep szennyvízgondjának megoldása is. Ezt sürgeti az évek óta kiadott több mil- v liós összeg, amit a szenny­víz környezetromboló hatá­sa miatt büntetésként fizet a gazdaság. Az első lépcső, a tervezés már ez évben el­kezdődik. Ennek során meg­tervezik azt a mintegy 40 milliós, közös beruházás első szakaszat, melynek az a lé­nyege, hogy a sertéstelep szennyvizét az orosházi Űj Élet Termelőszövetkezet egy bizonyos területére juttat­ják ki — megfelelő tisztítás után. A végleges megoldás négy év múlva várható. Ha állami gazdaságról esik szó, akaratlanul jön a kérdés: miben mutat pél­dát, mennyiben segíti, ho­gyan működik együtt a kör­nyék termelőszövetkezetei­vel? A választ Ádász György, a Dél-Békés megyei Tsz- Szövetség főagronómusa ad­ta meg. E szerint a szövet­kezetek nagy figyelemmel kísérik állami társuk mun­káját. De nemcsak figyelik, meg is beszélik a közös fel­adatokat, gondokat. Ahogy mondani szokás, jó és élő a kapcsolat. Bizonyság rá az említett szennyvíztisztító, -kijuttató közös beruházás is. M. Szabó Zsuzsa szerződnek, de jogtalanul, ütemtelenül szállítanak. Le. hetne természetesen peres­kedni, van az ügynek jogi megoldása is, ám hogy lehet versenyképesen termelni, tartós piaci kapcsolatokat kialakítani, egyáltalán „kint lenni a piacon” ilyen felté­telek mellett? A vállalatoknak — látszó­lag — nem érdekük a fe­gyelmezett kapcsolatok tar­tása. Pontosabban csak ak­kor érdekük, amikor kötik a szerződéseket, és biztos alap­ja van munkájuknak, ám nem jó nekik a kötöttség, ha közben új, jövedelmezőbb piacra találnak. A jogi kö­vetkezményektől nem tarta­nak, s a rossz, kétes hírnév­vel ki törődik, ha annak fo­rintokban mérhető ellenérté­ke van. Ilyen egyszerű volt a fe­gyelmezetlenség képlete idá­ig. A vállalatok, ha megszo­rultak és segítségre volt szükségük, felfelé tekintget- tek, a minisztériumokra néz­tek. Az év elején életbe lé­pett új szabályozó rendszer­rel talán változott a helyzet. Normatív — egységes ez a rendszer. Fejlődni csak az tud ezután, aki gazdaságo­san, nagy sorozatban, s főleg exportra termel. Mi lesz hát .a kisebbekkel? n agy sorozat, haté­kony termelés, el­képzelhetetlen ak­kor, ha a nagyvállalatok mindent, maguk gyártanak. A kisebbeknek a legnagyob­bakhoz, az exportra terme­lőkhöz keli kapcsolódniuk, így láncként fonódhatnak egymásba egy-egy iparág ki­sebb és nagyobb vállalatai. A vállalatok korrekt, a köl­csönös érdekeket figyelembe vevő partneri kapcsolata most már nem csupán kí­vánság, óhaj, hanem húsba­vágó érdek is. Horváth László Verseny és együttműködés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents