Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-19 / 66. szám
1980. március 19., szerda Mezőgyán, hétköznap délelőtt Hat kis fa ad árnyékot nyaranta Szarka Jánosék háza előtt Mezőgyánbán. A tavaszt ígérő délelőtti napsütésben ezeket a fákat metszi János bácsi, aki a 72. évében jár. A gallyakat szépen, komótosan válogatja. Külön kévébe kerülnek a hosszabbak, a rövidebbek, meg az apraja. Tulajdonképpen mindegy lenne, mert úgyis eltüzelik, de János bácsi szerint mindennek sorja van, nem lehet csak úgy, rendetlenül, félmunkát végezni. — Nyugdíjasok vagyunk, a gyerekek már felnőttek — ered meg a nyelve, miután megtudakolta, mit keresünk errefelé. — Van két lányunk, három unokánk, meg egy dédunokánk. Szarka János: „Jó lenne 20 évesnek lenni” — Mivel telik a nap? — Egy kis jószágot tartunk, meg a kert. Este nézzük a tévét, már inkább csak a híreket. Nyolc után felőlem lehet benne akármi, ágyazunk. Ha nem alszom, fekszek, gondolkodok. Miről? Hát, hogy jó lenne 20 évesnek lenni, menni a lányok után! — huncutul elmosolyodik, aztán legyint —, meg a régi dolgokról. Akkor szántottunk, vetettünk, arattunk látástól vakulásig. Most csak nézzük a nagy kombájnt, és várjuk a készt. Ugye, hogy most kéne fiatalnak lenni? denki régen a jószágot. Ha akarta a gazda, ha nem, a jármos tehén csak úgy szaladt a vízre! — Van-e még jármos tehén? — Két éve még én is befogtam — húzza a szemébe a kucsmát Forrás Károly —, de most már nemigen jár senki. Tán még a Kis Ferkó, nyáron, ha viszi a darálni- valót. — Busz van itt is, hajnaltól éjfélig talán nyolc járat, plusz a munkásbuszok, amik viszik Csabára és a Gyulai Húskombinátba a népet — támaszkodik a kerékpár kormányára Deák Antal, az élelmiszerbolt vezetője. — Tudják, sokan eljárnak innen, mostanában már az asszonyok közül is. — Aki marad? — Az a tsz-ből él, és persze a háztájiból. Meg sokan fóliáznak. Itt a Sótya Imre is például. Fiatalember, az a szép új ház az övé — mutat Deák Antal a főutca egyik közeli háza felé. — A boltban mit tapasztal, van pénzük az embereknek? — Van hát. Aki nyugdíjas, az úgy osztja be, hogy jusson, amire kell, meg jószágot tart. Aki munkába jár, az jól tud keresni, ha akar, mert adottság, lehetőség van, csak akarni kell! Megfogni a munka végit, akkor a látszatja is megvan! — És áru is van a boltban? — Ami a miénket illeti, mert én ugye inkább csak azt tudom, nem panaszkodhatok különösebben. Persze ami hiánycikk, az itt sincs. — Például? — Faluhelyen sokan keresik a marhasót. Kellene nagyon a jószágnak, de nincs. — Az nincs — szól közbe Forrás Károly —, jól megmondta a sógor a múltkor, mikor volt az az orvosi előadás: a fene egye meg, fogamzásgátlót tudnak hozni, de marhasót, meg tehénva- karót ne adj isten kapni! A postás, Deák Benjámin, először gyanakodva méreget bennünket, és kurtán vála- szolgat. Forrás Károly, Varga Károly, Deák Antal Pár házzal beljebb, az útkereszteződésben ráérősen diskurál három férfi. Kettő- * jükön kucsma, a harmadik — ő az élelmiszerbolt vezetője — kalapot visel. Egy kézfogásra, „mi újság”-ra többen is megállnak mellettük, hunyorogva lesik a napot, senkinek nem akarózik ilyen jó időben bent lenni. Mi is dicsérjük az időjárást, aztán a közeli utcanevek után kérdezősködünk. — A faluban ezt motollaágnak hívjuk, amoda ni, a mostani Ady utca meg a rókaváros — int balra az egyik kucsmás, Forrás Károly. A másik kucsmás, Varga Károly megtoldja: — Ott van a rókakút, tán arról a rókaváros elnevezés is. A gépműhelynél, az meg a muszájkút. Ott itatta min— Elkísérhetjük egy darabon? — próbálkozunk. — Felőlem — ránt egyet a nehéz postástáskán. Lassan megenyhül: — Ide egy Népújság, amoda Népszabadság. Alacsony, idős ember közeledik. „Jó, hogy jön, Imre bácsi! — kiált elébe az öregnek — vegye át, amit a fiának hoztam, tudom ő most műszakban van!” — Mennyi újság jár? — Én 68 Népújságot és 67 Népszabadságot hordok ki naponta, meg persze folyóiratokat, képes újságokat, hetilapokat. Nagyjából ugyanennyit a lányom, meg a feleségem is. — A családban mindenki postás? — Igen. — Árulja már el — faggatjuk búcsúzófélben —, miért fogadott olyan gyanakodva bennünket? — Mert, ugye, idegenek. Mezőgyán meg határőrközség! „Állandóan 25 foknak kell lenni” — magyarázza Csótya Imre Fotó: Veress Erzsi Csótyáék portáját könnyű megtalálni. Az utcáról látszik a fóliasátor, no, és kinn a nagy cégtábla, amely tud- tul adja, hogy Csótya Imre, a békéscsabai Generál Szövetkezet 'gebines épületbádogosa. A házigazda — markos fiatalember — éppen az udvaron tesz-vesz. Felpillant, elénk siet a kapuba, készséggel invitál beljebb. Rend és tisztaság mindenütt. A fóliasátor bejáratánál, alacsony fészerfélében nagy olajtartály, ez táplálja a kazánt. A fólia alatt nehéz, párás meleg fogad. — Állandóan 25 foknak kell lenni — magyarázza a házigazda, és mutatja az automata kapcsolót —, ha esetleg nem kapcsol időben, benn, a lakásban megszólal egy csengő! Ezt is ő készítette, mint szinte mindent itt ezen a portán. — Eddig 50 ezer forintban van a fólia, a palánta, az olaj, és még egy fillér hasznot se láttunk. És minden évben beugrik valami. Tavaly a termésrothadás, éppen az elején, mikor a legdrágább az áru. Ha nem jön közbe semmi, akkor persze jól hoz, megvan az ember órabére. Szóval, szerencse kell hozzá. — Jókora sátor! — Nem is olyan nagy, de nem akarunk többre vállalkozni, mint amit normálisan elbír az ember. De kerüljenek beljebb! Közben megérkezik Magdi, a háziasszony is, aki körzeti védőnő. A házban, egy utcai szobában folytatjuk a beszélgetést. Az asztalon díszdobozban egy orchideaág, nyolc virággal. — Most volt a feleségem születésnapja. — Mikor házasodtak ősz- ste? — 1969-ben. Két családunk van, 10 és 5 évesek. Szinte a semmivel kezdtük. Tizenhárom évig Sarkadra jártam dolgozni, de nem volt érdemes. így jobban megtaláljuk a számításunkat. Itt a műhelyem az udvarban, folytatom a szakmámat, meg mellette van a paprika. Ha dolgozik az ember, boldogul. Az egyik sarokban színes tévé, a szekrény polcain könyvek, Karinthy-, Jókai-, Mesterházi-kötetek, és egészségügyi szakirodalom. — Jut-e idő pihenésre, szórakozásra? — Járunk színházba —veszi át a szót a feleség —, a pedagógusok szokták szervezni. Gyulára is gyakran eljutunk, sok ott az ismerős. Nyaranta pedig pár napos körutakat teszünk az országban és Romániában is voltunk már. Olvasás? Hát, főleg a szakkönyveket veszem kézbe, lépést kell tartani az embernek. Dél van, ebédidő. Gyorsan eltelik ez a hétköznap délelőtt, egy a sok közül. Nem jeles nap — de hiszen ezek a csendes hétköznapok visznek előbbre bennünket. Tóth Ibolya Családi események kellékei Nyolckarátos aranyból Ha közvélemény-kutatást rendeznének arról, hogy az arany közszükségleti cikknek számít-e, a túlnyomó többség bizonyára nemmel felelne. Másként vélekednek az ékszeripar és kereskedelem képviselői, akik tapasztalatból tudják, hogy bizonyos aranytárgyakat a lakosság minden rétege vásárol. Olyannyira, hogy állandóan figyelemmel kísérik a demográfiai adatokat, mert a házasságkötések, a születések száma, sőt a születő csecsemők nemének megoszlása határozza meg, hogy bizonyos aranytárgyakból menynyit kell előállítani, forgalmazni. Karikagyűrűből például évente 180—200 000 szükséges, de — hagyományokat követve — gyermekfülbevalóból, gyermekláncból is tekintélyes mennyiséget vásárolunk keresztelő, bérmálás alkalmára. Ezek az aranyáruk tehát közszükségleti cikkeknek tekinthetők. Ám a közelmúltban — decemberben, januárban, február elején — sok házasulandó és legalább annyi szülő nem jutott hozzá ezekhez a hagyományos ékszerekhez, a családi események kellékeihez. Akkoriban hágott ugyanis tetőpontjára a tőkés világ tőzsdéin a legújabb aranyláz, szökött hihetetlenül magasra a sárga fém ára. Reagált erre a jelenségre a magyar 'lakosság egy vékony rétege is, amely jónak látta, ha pénzét aranytárgyakba fekteti. És vette, felvásárolta mindazokat a tárgyakat, amelyek nemesfémből készültek, így egyebek között a jegygyűrűt, a gyermekláncot, a csecsemők számára készített -fülbevalót is. így maradtak — átmenetileg — hoppon azok, akiket nem a te- zaurálás, hanem a hagyomány őrzése késztetett volna vásárlásra. Átmenetileg, először is azért, mert februárban nálunk is jelentős mértékben felemelték a nemesfémek árát. (A felvásárlási árat ugyanúgy, mint az eladási árat.) Ennek hatására módosult a kereslet és a kínálat: többen ajánlották fel megvételre használt arany- és ezüsttárgyaikat a kijelölt vállalatoknak, és kevesebben akartak ilyesmit vásárolni. Csakhogy az áremelés újabb probléma elé állította a házasulandókat, s az egyéb családi eseményre készülőket. A 14 karátos aranyból készült karikagyűrű párjá — súlyától, szélességétől függően — 5—7000 forintba került, s annyi az ára ma is. A 18 karátos ékszerek még drágábbak, grammjuk 1200 forint körül van. És még ilyen áron sem állnak korlátlanul rendelkezésre, hiszen a hazai aranytermelés elenyészően csekély, ezért behozatalra szorulunk, amire szintén csak korlátozottan van módunk. Mindezek a körülmények arra késztették az illetékeseket, hogy megpróbálják átvágni a gordiuszi csomót: ugyanannyi színaranyból több aranytárgyat készíteni, és viszonylag alacsonyabb áron forgalmazni — ez volt a cél. A módszer pedig egy régi jogszabály hatályon kívül helyezése. A régi jogszabály kimondta, hogy 14 karát fokozatnál alacsonyabb értékű ötvözetet Magyarországon nem szabad aranyként forgalomba hozni. Az új jogszabály ezzel szemben lehetővé teszi, hogy 8 karátos aranyból is készítsenek különféle ékszereket, így a közszükségleti cikknek számító karikagyűrűt, fülbevalót, láncot is. Még meg sem jelent az új rendelet, az Állami Pénzverő és az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat vezetői máris tárgyaltak az új termékek rendeléséről, forgalmazásáról. A gyorsaság oka: a pénzverő számára ez a termék nem új: nyolckarátos aranyból hosszú évek óta készít és exportál tőkés piacokra aranytárgyakat. Még feb1 A napokban tartotta küldöttgyűlését a Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ. A három község, Mezőberény, Körös- tarcsa és Csárdaszállás csaknem 17 ezer lakosának ellátásában 1979-ben is további javulás volt tapasztalható az elmúlt időszakhoz képest. A mezőberényi kereskedelmi, vendéglátó és felvásárlási egységek az elmúlt esztendőben több mint 325 millió forintot forgalmaztak. Az egyes ágazatok közül a kiskereskedelem összesen 10 millió forinttal teljesítette ruár végén bemutatta kollekcióját a kereskedelemnek, s ha minden jól megy, március végén, április elején már árusítják is a nyolckarátos aranyból készült ékszereket. De milyenek lesznek ezek az ékszerek, s mennyibe kerülnek majd? Nos, szemre aligha különböztethetők meg a magasabb karátfokozatú- aktól, már csak azért, mert az ékszerek 18 karátos bevonatot kapnak. Más formában készülnek, mint a 14 és 18 karátos tárgyak — ehhez a kereskedelem szigorúan ragaszkodik. Ami az árat illeti, arról még nem lehet biztosat tudni — egyelőre nincs végleges pontos kalkuláció. Következtetni azonban lehet a várható árra, ha meggondoljuk, mit is tartalmaz, mi is voltaképpen a nyolckarátos arany. Ez az új ötvözet — amely valójában nem is új, hiszen a 30-as, a 40-es években 6, 8, 9, 12 karátos arany is volt nálunk forgalomban — a színarany mellett, ezüstöt és rezet tartalmaz. Áz ár kialakításánál természetesen számításba veszik a 18 karátos bevonatot is, de ezzel együtt is arra számíthatunk, hogy remélhetően lényegesen olcsóbb lesz a nyolckarátos arany, mint a jelenleg kapható 14-es. Mindez nem azoknak kedvez elsősorban, akik kincsgyűjtés céljából veszik az aranyat, hanem azoknak, akik jelképként, hagyománytiszteletből, mondhatni, közszükségleti cikként vásárolják. Gál Zsuzsa túl 1979. évi tervét. Jobban dolgozott a korábbi éveknél a vendéglátóipar is, ugyanis hosszú idő óta először sikerült nyereséggel zárniuk. Jelentős szolgáltatás az éttermi előfizetéses étkeztetés, ez köztudottan nem tartozik a nyereségnövelő tevékenységek körébe. Az elmúlt évben a lakosság megelégedésére mintegy 5 százalékkal növelték az előfizetéses ételforgalmat, és viszonylag olcsón jó minőségű ételt szolgálnak fel a felnőtteknek, az iskolásoknak. A felvásárlás 12 százalékkal maradt el a tervtől, amit elsősorban objektív okokkal lehet magyarázni, hiszen a kedvezőtlen időjárás miatt kevesebb zöldség, gyümölcs került a raktárakba, a boltok pultjaira. A gazdálkodás hatékonyságával elégedettek Mező- berényben. A tervezett 9,2 milliós eredménytől valamelyest elmaradtak — az árréstömeg és az árrésszint nem érte el a kívánt mértéket —, de az üzemanyag és villamos energia árának emelkedésével jelentősen növekedtek az üzemelési, valamint a szállítási költségek, így a 8,1 millió forintos eredmény sikerként könyvelhető el. A közgyűlésen megfogalmazták az 1980-as év célkitűzéseit is. Legalapvetőbb feladat — ismerve a központi irányelveket —, hogy a lakossági igényeket lehetőleg az 1979-es év szintjén kell kielégíteni. Az idei forgalmat 350 millió forintban állapították meg, tehát jelentős árbevétel-növekedést kívánnak megvalósítani. Ennek végrehajtásához igen komoly munkára van szükség, csakúgy, mint a tervezett 6,1 millió forintos nyereség eléréséhez. Befejezésül a küldöttgyűlés megválasztotta a 13 tagú igazgatóságot, a felügyelő bizottság tagjait, a küldöttgyűlési bizottságok elnökeit és tagjait. Miről ir a Magyar Hét? A Magyar Hét március 16-án — öt nyelven — megjelent 6. számának mindegyik kiadása a „Pártkongresszus előtt” című cikkében isrrjerteti a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusát előkészítő országos jelentőségű eseményeket. Beszámol arról a széles körű, a lakosság minden rétegét átfogó és érintő munkáról, amely eddig elért eredményeinket létrehozta és biztosítékát adja az eljövendő feladatok megoldásának. Mindegyik kiadás megemlékezik a Magyar Tanácsköztársaság évfordulójáról is. Az orosz nyelven megjelenő Magyar Hét beszámol a magyarországi szakszervezeti üdülési lehetőségekről, amely évente 388 ezer dolgozó pihenését biztosítja. Bemutatja a Magyar Vagon- és Gépgyár budapesti Vörös Csillag Gyárának Sziklai Sándor brigádját, és megismerteti olvasóit Rumpf Károly csepeli mintakészítő munkás életútjával, aki az MSZMP KB tagja. A magyar mezőgazdaság előtt álló új feladatokról Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel készített interjút munkatársunk. Beszámol a Córvína' Könyvkiadó és a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat szovjetunióbeli kapcsolatairól, valamint a budapesti nagy sportcsarnok építkezéséről. A cseh és szlovák nyelvű kiadás egy kongresszusi küldött kombájnvezetőt mutat be olvasóinak, ismerteti a Chinoin Gyógyszerárugyár „Műveletfejlesztő” Szocialista Brigádját. Cikket közöl a győri Rába-gyár szerepéről a szocialista integrációban, „Kereset és teljesítmény” címmel népgazdaságunk és a dolgozók érdekazonosságával foglalkozik. Bemutatja a nemzetközi hírű Modem Rézfúvós Együttes tagjait. A lengyel nyelvű kiadásban a Paksi Atomerőmű lengyel építőivel készített riport szerepel, és bemutatja a veszprémi Bakony Művek Petőfi Szocialista Brigádját. „A magyar mezőgazdaság fejlődése a két kongresszus között” című cikk értékes tájékoztatást ad a lengyel olvasóknak a magyar mezőgazdaság eredményeiről, problémáiról, és még sok színes kulturális, gazdasági és idegenforgalmi információt nyújt a Magyar Hét 6. száma. Eredményes számvetés a mezőberényi ÁFÉSZ-nél
