Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

o l?l3U»)kf‘Tti 1980. március 2., vasárnap Az elmúlt esztendőben új, modern üzemcsarnokot adtak át Csorváson a HÓDIKÖT helyi telepén. A község asszonyai most már kulturált körülmények között dolgozhatnak (Folytatás az 5. oldalról) években csökkent. Az üveg­gyártás az ingadozások elle­nére gyorsan nőtt. Az üveg­ipar várhatóan túlteljesíti V. ötéves tervét. A könnyűipar mennyiségi növekedése lényegesen las­súbb volt a tervezettnél. A tervidőszak közepén piaci fe­szültségek jelentkeztek a külföldi és belföldi beszer­zés és értékesítés területén egyaránt. Ez kikényszerítet­te a termékszerkezet gyor­sabb változását, a mennyi­ség növelése helyett az érté­kesebb cikkek arányának fo­kozását. Az ágazaton belül jelentős eltérések vannak, de általában nőtt a termelé­si érték, fokozódott a tőkés export, emelkedett a hazai alapanyag felhasználása. A nyomdaipar termelése meny- nyiségében is dinamikusan növekedett. A többi ágazat­ban az általános tendenciák mellett igen eltérő minőségű és kevésbé korszerű termé­kek is vannak. Az élelmiszeripar fejlődése a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozata ál­tal kijelölt úton halad. Az— ágazat termelőkapacitása és létszáma — elsősorban a Gyulai Húskombinát terme­lésbe lépésével — gyors ütemben nőtt. Ez lehetővé tette a középtávú terv elő­irányzatainak túlteljesítését. A termelés várhatóan 50 szá­zalékkal nő. Kiemelkedő sze­repe volt ebben a folyama­tos mezőgazdasági nyers­anyagháttér biztosításának. A központi célokkal össz­hangban mérséklődött a ba­romfiipar növekedési üteme. Kisebb ingadozásokkal, de gyors ütemben nőtt a tartó­sítóipar és a cukoripar ter­melése. A jelentős kapacitás- növelés ellenére — a gabo­natermelés gyors emelkedése miatt — feszültségeket oko­zott a gabonaipar és — a nagy termések esetén — a tartósítóipar fogadóképessé­ge, tároló-feldolgozó kapaci­tásának elégtelensége. A termékszerkezet ebben az ágazatban is korszerűsödött, főleg a külföldi piacokhoz igazodott jobban. Az építőipar teljesítménye a tervezettől elmaradt. A kapacitás hiányosságai hát­ráltatják a megye gazdasági fejlődését. Az ágazat kapa­citásnövelését szolgáló beru­házások a tervezettnél ké- sőbo kezdődtek és mérsékel­tebbek. Lassította a terme­lés ütemét a vissza-visszaté- rő anyaghiány. Az Állami Építőipari Vállalat dolgozói egy hányadának átirányítása az országosan kiemelt beru­házásokra — Paksi Atom­erőmű, budapesti építkezé­sek — az amúgy is meglevő feszültséget növelte. Mind­ezek ellenére a megyei épí­tőipar korszerűsödött, telje­sítőképessége fokozódott, emelkedett az előre gyártott elemek, a könnyűszerkeze­tes építési mód aránya. Ez a tendencia a gépesítés növe­kedésével együtt gyorsította a termelékenység emelkedé­sét, javította az építőipari dolgozók munkakörülménye­it. A növekvő követelménye­ket figyelembe véve az ipar előtt az alábbi feladatok áll­nak: — következetesebben és konkrétabban kell munkál­kodni a gazdasági hatékony­ság kritériuma alapján a termékszerkezet váltásán; — az építőanyag-iparban szükséges a durvakerámia-, az üveg- és szigetelőanyag- gvártás kapacitásának re­konstrukciós bővítése; — erősíteni indokolt az azonos vagy kapcsolódó pro­filú üzemek, főleg az ipari szövetkezetek termelési e°''üttműködését; — a könnyűiparban a gyorsan változó igények mi­att az átlagosnál is nagyobb rugalmasságra, alkalmazko­dásra van szükség; — az élelmiszeriparban a magasabb fokú feldolgozott­ság, a szélesebb választék irányába szükséges a ter­mékszerkezetet módosítani; — az építőiparban a gépe­sítés növelése, a korszerű technológiák bevezetése és folyamatos megújítása a fel­adat; — javítani kell az építő­ipari szervezetek közötti együttműködést, a kapacitá­sok jobb elosztását. b) A megye mezőgazdasá­gában a jelentős beruházá­sok, társulások és néhány területi egyesülés eredmé­nyeként fokozódott a terme­lés koncentrációja. Jelenleg 7 állami gazdaság, 83 ter­melőszövetkezet és 2 szak- szövetkezet működik. Az üzemek átlagos mérete meg­felel a mai technikai és szervezettségi követelmé­nyeknek. A termelés színvo­nalában az állami és szö­vetkezeti szektor között — azonos természeti feltételek mellett — nincs lényeges kü­lönbség. Továbbra is fontos — sőt néhány ágazatban döntő — szerepe van a háztáji és ki­segítő gazdaságoknak. Nagy eredmény, hogy ezeknek a gazdaságoknak a termelését — a szorosabb integrációs kapcsolatok segítségével — nemcsak szinten tartani, ha­nem növelni is sikerült. A mezőgazdaság fejlődésé­ben fontos szerepük volt a termelési rendszereknek. A rendszerek tevékenységének országos vizsgálata alapján folyamatban van a megyei székhelyű rendszerek átszer­vezése, tevékenységük széle­sítése; lucernatermesztés, rizstermesztés, juhtenyésztés, sertéstenyésztés. A megye mezőgazdasága az országos­nál kedvezőbben fejlődött, és az időjárás okozta nehézsé­gek ellenére az öt évre elő­irányzott 17—19 százalékos növekedést megközelítően el­éri. Javult a mezőgazdasági termelés és élelmiszeripari kapacitás összhangja, bár a feszültségeket még nem si­került teljesen felszámolni. A termőföld védelme érde­kében az utóbbi két évben felgyorsult és komplexszé vált a meliorációs tevékeny­ség, a vízrendezés és talaj- javítás. A mélylazítás egyre inkább a termeléstechnika részévé vált. Mindezek elle­nére a kedvezőtlen elosztású és nagy mennyiségű csapa­dék folytán növekvő volt a belvíz miatti vetetlen terü­let, különösen a Körösök völ- pvében és a mezőkovácshá­zi járás területén. A mező­gazdaságilag művelt terület csökkenése mérséklődött. Az átlagosnál gyorsabban fejlődött a társulások mun­kája, szélesedett a tevékeny­ségi körük, megnőtt a tag­gazdaságok száma. A Békés megyei társulások országos viszonylatban is példamutató módon valósították meg te­vékenységükben a népgazda­ság, az alapító üzemek és sa­ját dolgozó kollektívájuk ér­dekeinek összhangját. a fejlődés forrásaként szá­mon tartott társulások a Központi Bizottságnak a már említett határozata alapján egy teljesen új formával, a Békéscsaba és Környéke Ag­ráripari Egyesüléssel bővül­tek. Az egyesülés működése — bár még kísérleti szakasz­ban van — eredményes. Ko­ordináló munkája nyomán erősödött a taggazdaságok szakosodása, nőtt a fő pro­filt képező tevékenységek aránya, korszerűsödtek a ter­melési módszerek. Az egye­sülésben részt vevő élelmi- szeripari vállalatok nyers­anyagszükségletének nagy többségét ma már a mező- gazdasági tagüzemek elégítik ki. Elkezdődött az alaptevé­kenységet segítő szolgáltató- hálózat kiépítése. Jelentős központi támoga­tással — szintén a titkársá­gi határozat alapján — fo­lyik a Mezőhegyesi Állami Gazdaság rekonstrukciója. A gazdaság termelési értéke megközelítette az 1 milliárd, nyeresége a 100 millió forin­tot. A műszaki színvonal emelése, s a gazdaság szelle­mi bázisa pozitívan hat ki környezetére. A mezőgazdasági termelés növekedése kizárólag a ter­melékenység emelkedéséből származott. A foglalkozta­tottak száma 4500 fővel csökkent. A csökkenés foko­zatosan lassult, sőt 1979-ben megállt. A munkaerő szak- képzettsége viszont jelentő­sen növekedett. A termelés állóeszköz-ál­lománya a beszámolási idő­szak elején igen gyors ütem­ben, később mérsékeltebben bővült. A gépesítettség szín­vonala folyamatosan javult, a tervezettnél nagyobb mér­tékben bővültek a termelést kiszolgáló létesítmények; utak, tároló-, szárító-, szo­ciális és más épületek. A tervezettnél lassúbb volt a nagyüzemi állatférőhelyek létesítése és az öntözés fej­lesztése. A megye mezőgazdaságá­nak eredményességét hát­rányosan befolyásolta, hogy a gyengébb adottságú, főleg a Körösök völgyében gaz­dálkodó üzemek körében év­ről évre visszatérő jelenség a veszteséges gazdálkodás. Ezekben az üzemekben a termelés növekedése csak a megyei átlag 60 százalékát éri el. Évente 6—8 gazda­ságban költségvetési segít­séggel kellett biztosítani a gazdálkodás folytatásának feltételeit. A mennyiségi növekedés nem járt együtt a hatékony­ság kellő javulásával. Nem csökkentek az azonos felté­telek között működő üzemek eredményeinek különbségei. Az eszközkihasználtság, a költségszint alakulása kedve­zőtlen. Különösen gyorsan — a termelést meghaladó ütemben — nőtt az ipari anyagok és energiahordo­zók felhasználása. Elsősor­ban ezzel függ össze a brut­tó jövedelem stagnálása. A jövedelem felosztása során — az indokolt mértékű sze­mélyi jövedelem emelése mellett — csökkenő tenden­ciát mutat a fejlesztési alap. Tovább tart egyes ágazatok üzemek közötti színvonalá­nak elmaradása. A dinami­kus termelésnövekedésben — elsősorban az állatte­nyésztésben — a tervezettnél kigebb a mezőgazdasági nagyüzemek aránya. A ser­téstenyésztésben a kisgazda­ságok kerültek mennyiségi túlsúlyba, ami alapvetően pozitív, ám van realitása annak, hogy a ciklikusság elemeit rejti magában. Ezért politikai ügy is, hogy e gaz­daságok termelési biztonsá­gát torzításmentesen fenn­tartsák. A mezőgazdaság főágaza­tai közül — a tervtől elté­rően — a növénytermelés növekedése kisebb, az állat- tenyésztésé nagyobb volt. A növénytermesztésben tovább­ra is a gabonatermesztés a meghatározó. A búza és a kukorica hozama és termés- mennyisége — az időjárás okozta nehézségek ellenére is — növekvő tendenciájú. Emelkedett a cukorrépa-ter­melés színvonala, és — ta­valy — a napraforgó-termelés is igen eredményes volt. Fo­lyamatos volt a zöldségter­melés fejlődése, a felvásár­lási igényekkel összhang­ban stabilizálódott a vetés- területi a hozamok emel­kedtek. A tervezettnél gyor­sabban fejlődött a vetőmag- termesztés. A rizstermesztés és a szálastakarmány-ter- mesztés színvonala elmaradt a lehetőségektől és a köve­telményektől. Az állattenyésztés állomá­nyában, a termelésében, a fajlagos mutatókban dinami­kus volt a fejlődés. A sertés- állomány évről évre nőtt, és az elmúlt évben tartósan meghaladta az 1 millió dara­bot. A hízósertések értékesí­tésének növekedése az állo­mánylétszámnál is gyorsab­ban emelkedett, ami a ja­vuló szaporulati mutatókat, a kedvezőbb egészségügyi kö­rülmények betartását jelzi. A múlt évek piaci nehézsé­gei miatt lassult a baromfi- tenyésztés növekedése, de a megyében még így is a má­sodik legnagyobb állatte­nyésztési ágazat maradt. A szarvasmarha-tenyésztésben pozitív fordulat állt be, az állomány növekedett. Gyor­san és egyenletesen emelke­dett a tejtermelés, évi 4—5 százalékos ütemben. A juh­állomány mintegy 25 száza­lékkal gyarapodott, ennél is gyorsabban nőtt a vágójuh- és gyapjúértékesítés. Növe­kedett a tőkés piaci export szempontjából jelentős kis­állattenyésztés. Az állatte­nyésztés fejlődése a férő­hely-kihasználás gyökeres javítása, és a fajlagos takar­mányfelhasználás csökkené­se mellett következett be. A mezőgazdasági üzemek fon­tos feladata: — a szűkösebb fejlesztési lehetőségek ellenére is biz­tosítsák a dinamikus növe­kedési ütemet, főleg a nö­vénytermesztésben ; — folytassák a meliorációs program végrehajtását, a vetetlen területek csökkenté­sét; — a melléküzemági tevé­kenység bővítésével javít­sák a foglalkoztatottság egyenletességét, növeljék be­vételeiket ; — a termelés és gazdálko­dás területén jobban támasz­kodjanak a társulásokban levő előnyökre; .— komplex, átfogó intéz­kedésekkel számolják fel a veszteséges gazdálkodást; — az eddiginél is takaré­kosabb energia- és anyagfel­használással is javítsák a gazdálkodás hatékonyságát; — növeljék a nagyüzemi állattenyésztés részarányát, fenntartva és segítve a kis­gazdaságok termelését. c) A közlekedés-szállítás fejlődése a terveknek meg­felelően alakult. Az ágazat ki tudta elégíteni a fokozó­dó szállítási igényeket. Be­fejeződött a kis forgalmú, gazdaságtalan vasútvonalak — mintegy 470 kilométer vonalszakasz — felszámolá­sa, a forgalom közútra tere­lése. A tervidőszakban befeje­ződik — a tervezettnél na­gyobb költséggel — a me­gye főúthálózatának szélesí­tése, erősítése. Az alsóbb rendű utak korszerűsítésé­nek programja csökkenő ütemben valósul meg. Gyor­sabban növekedett a közúti járműpark. A forgalom gyor­sítását és biztonságát szol­gálta a vasúti kereszteződé­sek fénysorompóval való ellátása, a Körös-hidak át­építése. Fejlődtek a közle­kedéssel kapcsolatos szol­gáltatások, bővült — Szeg­halom, Békéscsaba — az autójavító-bázis, több új töl­tőállomás biztosítja a nö­vekvő üzemanyagigény ki­elégítését. Jó ütemben halad a vasúti vonalfelújítás. Meg­alakult a MÁV békéscsabai üzemfőnöksége. A postahá­lózat korszerűsödött. Békés­csabán felépült az új for­galmi épület, és megkezdő­dött a posta műszaki fej­lesztése. A szállítási feladatok tel­jesítése — különösen az őszi idényben — nem volt mentes a zavaroktól. Főleg a vasúti szállítás akadozott, elsősorban, kocsihiány miatt. Ugyanakkor a vállalati tu­lajdonú közúti járművek ki­használtságának fokozásában — a rendeletek előírásai el­lenére — alig sikerült előbbre jutni. A közlekedés további javítása megkövete­li, hogy — a megyei úthálózatá­nak állapotát gyorsabb ütemben korszerűsítsék; — a tanácsi utak kiépí­tettségének fokát növeljék; — több forgalmas vasútál­lomás — Békéscsaba, Oros­háza, Gyula — fogadó- és átbocsátó képességét fokoz­zák; — a posta és a hírközlés hálózatfejlesztésének üte­mét gyorsítsák; — a Körösökre vonatkozó hídprogram időben megvaló­suljon; — a vasúti és közúti szál­lítás szervezettsége, a MÁV, a Volán és a fuvaroztatók együttes erőfeszítésével fo­kozódjék. 3. A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS FORRÁSAI a) A megye beruházási előirányzata az V. ötéves terv időszakára 21 750 millió forint volt, a IV. ötéves terv tényleges teljesítésénél 39 százalékkal több. A terv szerint az ipar és a mező- gazdaság beruházásainak az átlagosnál lassabban, az építőipar és az infrastruk­turális. ágazatok beruházá­sainak az átlagosnál gyor­sabban kellett növekednie. A beszámolási időszakban a tervektől való eltérés legin­kább a gazdaságnak ezt a területét jellemezte. A terv­időszak közepén évente 11—25 százalékos volt a nö­vekedés, míg 1979-ben és még inkább — várhatóan — 1980-ban jelentős a beruhá­zási tevékenység visszaesé­se. A hullámzás és az utób­bi évek korlátozásai ellené­re a megye beruházási elő­irányzata — forintban mér­ve — túlteljesült. A határo­zatoknak megfelelően mó­dosult a beruházások szer­kezete, növekedett a gépbe­ruházások aránya. A kom­munális beruházások növe­kedési üteme egyenletesebb volt, aránya az utóbbi évek­ben növekedett. A beruházások forrás sze­rinti megoszlása a korábbi tervidőszakhoz képest mó­dosult. Emelkedett az állami támogatás, és csökkent a bankhitel. A hiteligénybevé­telen belül a megye gazdasá­gai az átlagosnál ütemeseb­ben vették igénybe a kon­vertálható exportárualapot bővítő hiteleket, főleg az élelmiszer-gazdaságban. Jelentősen gyarapodott a termelőágazatok eszközál­lománya. Két nagy beruhá­zás — a Gyulai Húskombi­nát, a kardoskúti gáztároló — sikeresen befejeződött. A vállalati fejlesztések közül jelentős a konzervgyári tész­taüzemek, a BÉKÖT békési és sarkadi telepének, a Me­zőhegyesi Állami Gazdaság­nak rekonstrukciója. Meg­valósult a cukorgyárak re­konstrukciójának első üte­me, megépült a MOM és az ÉVIG gyára a mezőkovács­házi járásban. Több ezer tehén- és hízóférőhely épült a mezőgazdaság szakosított telepein. Az infrastrukturális ága­zatokból kiemelkedik a kö- rösladányi duzzasztó és más vízügyi beruházások meg­valósulása. Jelentős a békés­csabai Univerzál Áruház fel­építése, amely a lakossági ellátást számottevően javít­ja. A lakásépítés és az ehhez kapcsolódó beruházások vi­szonylag gyorsan — ha idő- eltolódással is — valósultak meg. A beruházások, fejlesz­tések visszafogottsága, ész­szerűbb megvalósítása indo­kolttá teszi, hogy: — a beruházási tevékeny­ség tervszerűsége erősödjön; — az erőket, eszközöket a folyamatban levő beruhá­zásokra koncentrálják; — a gépberuházások ará­nyát — elsősorban hazai és szocialista importból szárma­zó gépekre alapozva — to­vább növeljék; — a beruházók, tervezők, kivitelezők közös érdekelt­ségének erősítésével csök­kenjen a fajlagos költség- növekedés; — a beruházásban részt vevők biztosítsák a pénzügyi és naturális előirányzatok teljesítésének összhangját. b) A megye munkaerőfor­rása csökkent, a munkaerő- helyzet feszültsége fokozó­dott. Munkaerő-tartalékként gyakorlatilag csak az isko­lából kikerülő fiatalok ve­hetők számításba. A foglal­koztatási szerkezet közele­dett az országos ágazati struktúrához, de — azáltal, hogy a megyében magasabb a mezőgazdaság és élelmi­szeripar, valamint a könnyű­ipar aránya — még eltérő. Az iparban dolgozók száma mintegy 2,5 százalékkal nőtt. A közlekedésben, a kereske­delemben és különösen a nem anyagi ágazatokban dol­gozók száma dinamikusan emelkedett. A dolgozók szak- képzettsége, szakmai ta­pasztalata minden ágazatban gyarapodott. Ezek a változá­sok összhangban vannak a középtávú terv előirányzatai­val. Továbbra is lassú vi­szont a munkaerő áramlása a hatékonyabban dolgozó üzemek felé, lassú a szak­mai összetétel igazodása a termelés igényeihez. Mind­ezek szükségessé teszik: — a vállalatok létszám­kategorizálásának felülvizs­gálatát, a munkaerő szerve­zett átcsoportosítását; — a vállalatoknak a mun­ka- és üzemszervezés ja­vítására, a technikai fej­lesztésre, a létszám felszaba­dítására való törekvést; — az alkalmazottak létszá­mának felülvizsgálását, munkájuk hatékonyságának javítását; — a beiskolázás és to­vábbképzés hozzáigazítását a megye igényeihez. c) A munkaverseny-moz- galom a két kongresszus kö­zötti időszakban tovább fej­lődött. Jól segítette a társa­dalmi, gazdasági, kulturális feladatok végrehajtását. Tartalmában és szervezett­ségében sokszínűbbé vált és igazodott a társadalmi, gazdasági fejlődés előtt álló magasabb követelmények­hez. A munkaverseny-moz- galomban élen jártak a szo­cialista brigádok, melyek tevékenységében a „szocia­lista módon élni, dolgozni, tanulni” jelszó egyre való­ságosabb tartalmat kap. A XI. kongresszus tiszte­letére indított munkaver­seny eredményei alapján mintegy 60 brigád, kollektí­va részesült országos és megyei elismerésben. E len­dület jutott kifejezésre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munka­versenyben is. A XII. párt- kongresszusra és hazánk fel- szabadulásának 35. évfordu­lójára indított munkaverseny is tömegméretűvé vált. A vállalások a hatékonyság, a minőség javítására, a fo­kozottabb takarékosságra, a munkafegyelem javítására irányulnak. A pártszerveze­tek irányításával, a szakszer­vezetek szervezésével a ver­senymozgalom aktivitása fo­kozódik, hozzájárul a fel­adatok jobb végrehajtásá­hoz. (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents