Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

Hajdan a laoszi királysá­got úgy jellemezték, mint az „egymillió elefánt és a fe­hér napernyők” országát. De drámai elnevezés is akadt, például „Délkelet- Ázsia szívébe mártott tőr”. Ezek a képzeletünket meg­ragadó, hellyel-közzel nem is alaptalan hasonlatok las­san, de biztosan feledésbe merülnek. Belépve a szo­cialista építés ötödik eszten­dejébe, a népi Laosz azon munkálkodik, hogy a fenti, elkoptatott szinonimák he­lyét a nemzetközf köztudat­ban egy gyorsan fejlődő, ci­vilizálódó állam képe váltsa fel. Indonkínai szakértők körében szokás manapság „jövőre orientált” ország­nak hívni a kis délkelet­ázsiai államot. Ez közelebb áll napjaink valóságához. Ha a holnapot a jelen ki­vetítéseként értelmezzük, úgy Laosz tényleg a jövő országa. Laoszt Indokínán, sőt egész Délkelet-Ázsián belül hagyományosan a legszegé­nyebb, legkedvezőtlenebb adottságú országként köny­velték el. Mostanában ez az értékelés kezd avíttá válni. Noha a fejlődés Indokína egyik államában sem zavar­mentes — elég az állandó kí­nai nyomásra gondolni! — mégis a laoszi, a kambod­zsaihoz, vagy akár vietna­mihoz képest is árnyalattal nyugodtabbnak minősíthető. Ez is közrejátszik abban, hogy a fiatal, szocialista ál­lam, ha küzdelmesen, áldo­zatok árán is, de magabizto­san halad előre az 1975 de­cemberében elhatározott tár­sadalmi-gazdasági program­Laoszi parasztcsalád a Kőedény-síkság egyik településén (Fotó: A szerző felvételei — KS) Utóbbi felvevőpiaca a szom­szédos Thaiföld, s e kapcso­lat révén a népi Laosz nem elhanyagolható mennyiségű tőkésvaluta-bevételhez jut. A gazdaság szocialista át­szervezésére irányuló intéz­kedések sorában a múlt év végén nagy jelentőségű lépés történt: bevezették a régóta várt új pénzt. A decemberi pénzreform során 100 régi, úgynevezett „felszabadítási” kipet (a laoszi váltópénz) egy új kipre váltottak be. A „felszabadítási” kip, mint nevéből is kitűnik, azokon a területeken született meg, amelyeket elsőnek szabadí­tottak fel a Patet Lao egy­ségei az amerikai agresszió idején. Miután győzött a né­pi hatalom az ország egé­szében, a „felszabadítási” kip automatikusan Laosz egységes pénze lett. Külde­tését a nemzeti felszabadí­Csépelnek a Vientianetól 50 termelőszövetkezetben kilométerre fekvő Tha Ngon-i ja valóra váltásában. Az elmúlt évek példátlan sú­lyosságé természeti csapásai ellenére 1979-ben már csak­nem egymillió tonna rizst termeltek meg, egyharmad- dal többet, mint 1977-ben. Lényeges változás ment vég­be Laosz energiahelyzeté­ben is. Az immár egy esz­tendeje befejezett Ham Ngum-i vízi erőmű kapaci­tása évi 110 ezer kilowatt­órára emelkedett, s ez az or­szág belső szükségletein túl exportot is lehetővé tesz. tás, s a helyreállítás folya­matában sikeresen teljesí­tette. Az elmúlt években azon­ban a külső - politikai és gazdasági zavarkeltés, a spekuláció, az áruhiányból fakadó nehézségek következ­tében a kip nem tudta már ellátni azokat a funkciókat, amelyeket egy szocialista gazdaság, hogy pontosab­ban fogalmazzunk: egy terv- gazdálkodáson nyugvó rend­szer elvár az általános egyenértékestől. Felgyorsult az infláció, s ezzel párhuza­mosan megélénkült a valu­taüzérkedés. A helyzet gyö­keresen ellentmondott an­nak az alapvető igénynek, hogy az ár- és pénzviszo­nyok áttekinthetőek legye­nek. A kipnek hivatalosan is több dollár árfolyama volt. E sorok írója maga is tapasztalta tavaly, hogy a főváros, Vientiane egyes szállodáiban kizárólag dol­lárral lehetett fizetni. A laoszi vezetés ezért el­engedhetetlennek minősí- • tette a valutareformot, mind a nemzetgazdaság szuvereni­tása, mind a politikai biz­tonság megőrzése szempont­jából. „Jelenleg, amikor a laoszi nép az átfogó szocia­lista forradalom mellett kötelezte el magát, harcban áll a belső és külső ellen­séggel, feltétlenül szükség van rá, hogy a nemzeti bank új pénzt bocsásson ki” — írta a Sieng Pasason, a Laoszi Nép Forradalmi Párt központi lapja. Az új pénzt öt névérték­ben adták ki, s a pénzkibo­csátás szigorú ellenőrzése eleve súlyos csapás a zava­rosban halászokra. Az új' kip minden bizonnyal lökést ad majd az árutermelés és -elosztás tökéletesítéséhez. Laosz egyes nehezen meg­közelíthető, hegyvidéki te­rületei eddig gyakorlatilag kívülrekedtek az árutermelés szféráján. A jószerivel no­mád módra élő nemzeti ki­sebbségek hagyományosan naturálgazdálkodást foly­tattak. A hosszú távú terv az, hogy a kis lélekszámú, nagy kiterjedésű ország egészét bekapcsolják a gazdasági vérkeringésbe, és ezt a célt hasznosan szolgálja az új, stabil pénz bevezetése. Fon­tos emlékeztetni arra is, hogy Délkelet-Ázsia legfia­talabb szocialista állama ebben az évben fejezi be há­roméves helyreállítási és fej­lesztési tervét. Az eredmé­nyek egyértelműen azt jel­zik, hogy a tervet minden politikai és gazdasági nehéz­ség, külső zavarkeltés elle­nére is sikerül maradékta­lanul teljesíteni. Győri Sándor Házi kertészet a Dong Dok-i pedagógiai főiskolán. Laoszban még a legkisebb megművelhető területet is hasznosítják, s az állami hivatalok, intézmények, iskolák előterében gyakorta látni hasonló veteményeseket 1980. március 16., vasárnap Barátaink életéből Laosz II szocialista átalakulás útján Munkaverseny a Szovjetunióban Mindenki javára kommunisták, a szov­jet emberek nagy ér­deklődéssel figyelik a híreket a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszu­sának előkészületeiről. Sok szovjet gyárban, vállalatnál felajánlásokat tettek a ta­nácskozás tiszteletére. így a moszkvai Manometr Egyesü­lés dolgozói is, akik vállal­ták, hogy március 24-re, ha­táridő előtt elkészítik ma­gyar megrendelésre a külön­féle műszereket, berendezé­seket. — A vállalás teljesítéséért minden gyáregységben mun- keverseny bontakozott ki — mondta Vlagyimir Vere- tyennyikov, a pártbizottság titkára. — A versenyben a kommunisták járnak az élen, hogy köszöntsék a magyar testvérpárt .nagy eseményét. A Manometr Egyesülés vállalása jól példázza, hogy a szocialista gazdasági integ­ráció fejlődésében és. bővü­lésében milyen nagy a mun­kaverseny jelentősége. Az egyesülésnél konkrét válla­lásokat tettek. A munkaver­seny más vállalatoknál is, sokféle formában folyik, az ilyen és az ehhez hasonló akcióknak nagy hagyományai vannak a Szovjetunióban. Több mint 50 éve, 1929- ben a viborgi gyárban in­dult útjára az első munka­verseny. Mihail Putyin veze­tésével a -csőgyár alumínium daraboló brigádja kezdemé­nyezte a termelékenység nö­velését és az önköltség csök­kentését célzó vállalásokat. — A gyár mai dolgozói büszkék rá, hogy ezt a régi kezdeményezést folytatják — mondta Gennagyij Pjatkin, az egyesülés pártbizottságá­nak titkárhelyettese. — Ná­lunk öt év alatt legalább 40 millió rubel megtakarítást eredményeztek a felajánlá­sok. Az egész országban nagy visszhangot keltett a moszk­vai gyárak legjobb dolgozói­nak felhívása, hogy Lenin születésének 110. évforduló­jára teljesítsék az éves ter­vet. A tadzsikisztáni Lenina- bád selyemgyárának mérnö­ke, Szvetlána Kozanceva el­mondta, hogy a moszkvaiak kezdeményezését támogatva a kombinát több mint 200 ki­váló dolgozója már teljesí­tette egyéni tervét, 250-en -április 21-re végeznek vele. A példákat sorolhatnánk to­vább, hiszen nincs olyan gyár, bánya, kutatóintézet a Szovjetunióban, ahol ne tet­tek volna vállalásokat Lenin születésének évfordulójára. Szovjetunióban a szo­cialista munkaver­seny az egész nép mozgalma, amelyben több mint 102 millióan vesznek részt. A KGST-tagországok- ban, így a Szovjetunióban és Magyarországon is sok vál­lalat, intézmény, kutató- és tervezőintézet, különféle szer­vezetek között alakult ki szoros együttműködés a gaz­dasági integráció keretében. Ezzel magyarázható, hogy a szoVjet dolgozók eredmé­nyei, amelyeket a szocialista munkaversenyben elérnek, az egész közösség számára internacionalista jelentősé­gűek, mindenki javát szol­gálják» Edvin Janszon (APN—KS) Kuba Negyven éves a szakszervezeti mezgalom A Kubai Munkásszövetsé­get, a CTC-t 40 évvel ezelőtt alapították. A szakszervezeti mozgalom élén a néhány év­vel ezelőtt elhunyt Lazaro Pena állt, akinek vezetésé­vel a szövetségbe tömörült dolgozók a munkanélküliség felszámolásáért és béremelé­sekért harcoltak. Akkoriban az ország mintegy másfél millió keresőképes lakosa közül 300 ezren voltak mun­ka nélkül. Az életszínvonal rendkívül alacsony volt, kö­vetkezésképp a széles nópré- tegek nem rendelkeztek is­kolázottsággal, szakképzett­séggel. Ezek a súlyos gondok kerültek napirendre másfél ezer küldött részvételével az első kubai szakszervezeti kongresszuson, 1939-ben. A forradalom győzelme után a szakszervezeti mozga­lom céljai megváltoztak. Ma a szakszervezetnek is jelentős része van abban, hogy Kubában fejlődik az * ipar, épülnek a modem gyá­rak, növekszik az életszínvo­nal, kiszélesedett az oktatási és egészségügyi hálózat, és megfelelő munkalehetőséget teremtenek a lakosságnak. Sokat tesz a szakszervezet a nők egyenjogúságáért is az élet minden területén. Az egyik legfontosabb je­lenlegi szakszervezeti feladat a társadalmi munka ösztön­zése és szervezése. Az ön­kéntes brigádok az elmúlt 3 évben több mint 268 millió peso (300 millió dollár) érté­kű társadalmi munkát vé­geztek az ipari és a mező- gazdasági üzemekben és az építkezéseken. (BUDAPRESS — PRENSA LATINA) Penza megye legfontosabb A számok, a méretek azt bizonyítják, hogy a párt és a kormány nagy figyelmet fordít a népgazdaság e fon­tos ágazatának fejlesztésére. Már eddig is ipari komple­xumok, mezőgazdasági üze­mek egész sora épült fel, és folytatódott a meglevő egy­ségek rekonstrukciója. Ugyanakkor végrehajtották a lakásépítéssel, valamint a kulturális és szociális léte­sítmények fejlesztésével kap­csolatos programot is. Az öt­éves terv negyedik esztende­jében adták át a kivitelezők a penzai elektromechanikai műveket, a Diesel-motoro­kat, valamint a textilipari berendezéseket gyártó ob­jektumokat és Kamenkában a vetőmagtisztító- és csoma­golóüzemet. A megyében egyre nagyobb területeket vontak öntözés alá, s tovább bővítették a villamoshálóza­tot, és megépítettek 223 ki­lométer hosszú autóutat. Ezek az eredmények jó alapot teremtettek arra, hogy az 1979 novemberében tar­tott pártplénum határozatai megvalósuljanak. L. I. Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára beszédében hangsú­lyozta, hogy feltétlenül meg kell tartani a népgazdaság szempontjából fontos létesít­mények építésének határide­jét, és meg kell szüntetni az ipari vállalatok felújításában tapasztalható • lemaradást. A tervekben rögzített feladato­kat csakis úgy lehet meg­oldani, ha az építőiparban is fokozódik a termelés ha­tékonysága, s javul a mun­ka minősége. Az alábbiakban az 1980 végére bzefejeződő beruhá­zásokról lesz szó. Természe­tesen ezek között akadnak olyanok, amelyek nem kap­csolódnak közvetlenül az építőipari vállalkozásokhoz, ám a gazdasági fejlődés me­netét mégis jelentős mérték­ben befolyásolják. A kapacitást tekintve ha­talmas anyagi erőket össz­pontosítanak az idén is a penzai Diesel-üzem korsze­rűsítésére. A Belinszkijben levő mezőgazdasági gépgyár­ban új szerelőcsarnok, ka­zánház és egy finommecha­nikai üzemrész épül. Leg­fontosabb beruházásként tartják számon a szerdobsz- ki „MEZŐGÉP” építését. 'A könnyűiparban és az élelmiszeriparban is nagyobb arányú változásokra lehet számítani. A munkálatok be­fejezése után a kuznyecki ci­pőgyár kísérleti üzemében elkezdik ’ a termelést. Kor­szerű műhely épül a zolota- revkai posztógyárban, tej- feldolgozó üzem Moksanban, baromfikombinát Belinszkij­ben és Tamalában. Ezeken kívül több re­konstrukcióra is sor kerül a megye különböző települé­sein: Penzában néhány ház­gyárat, Isszában építőanya­got gyártó kombinátot újíta­nak fel. Az energetika fej­lesztését is állandóan napi­renden tartják a gazdasági szakemberek. Még az idén elkészül a Krasznaja Dubra- va—Kirillovo, a Lopatyinó— Porzovó, a Pacselma—Be- linszkij között húzódó táv­vezeték. Penzában új transz­formátorállomás is épül... Ami a mezőgazdaság fej­lesztését illeti, főként az ál­lattenyésztéssel kapcsolatos beruházások kerülnek elő­térbe sok helyen. Különös gondot fordítanak a termé­nyek szárítására, tárolására szolgáló raktárak építésére, és az ezekhez szükséges fel­szerelések beszerzésére. Ha­talmas gabonasilókat létesí­tenek például Zametcsinó- ban, Basmakovóban és Kuz- nyeckben. A legtöbb helyen elkez­dődtek a munkálatok, és most már minden azon mú­lik: hogyan valósítják meg e nagyarányú programot a kivitelezők. (Penzenszkaja Pravda) Mongólia Külkereskedelmi kapcsolatok Az elmúlt három év so­rán a Mongol Népköztársa­ság külkereskedelmi forgal­ma 11 százalékkal növeke­dett. Jelenleg az ország több mint 30 állammal tart fenn kereskedelmi kapcsolatot. Legfontosabb partnerei a KGST-országok. A szocialis­ta országokkal folytatott ke­reskedelem Mongólia teljes külkereskedelmi forgalmá­nak 96 százalékát teszi ki. (Ebből 80 százalék a Szov­jetunióval folytatott keres­kedelem.) A Mongol Népköztársaság több mint 60 ezer féle ter­méket importál; főleg ipari gépeket, berendezéseket. Az exporttermékek köre is év­ről évre bővül. Elsősorban könnyű- és élelmiszeripari cikkeket szállítanak a kül­földi megrendelőknek. (BU­DAPRESS — MONCAME)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents