Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-15 / 63. szám
IgHslUl-fiM----------------------------------------M agyar munka — külföldi megrendelők 1980. március 15., szombat o országos érdek az, hogy vetetten terület ne maradién... ” Beszélgetés a termőföld hasznosításáréi Battonyán A Gyulai Állami Levéltárban található az a megsárgult okmány, amelyet 1945 tavaszán Battonyán a pártszervezet küldött á községi termelési bizottsághoz. Felhívta a figyelmet arra, hogy a határban sok még a szántatlan, vetetten terület. Pontosan megjelölte: melyik birtokon, tanyán, a határ melyik részén található parlagföld. Sőt: a László-féle birtokon az előző évi cirok- és kendertermést nem takarították be. „ ... minisztériumok kívánsága, hogy minden talpalatnyi föld be legyen vetve, mert azok az egyének, akik a termelést irányítják, eredménytelenség esetén felelősségre vonatnak. Elsőrendű országos érdek az, hogy vetetten terület ne maradjon, különösen községünkben, ahol a tehetőség megvan a föld beművelésére ...” Felszólítja a pártszervezet a termelési bizottságot arra, hogy csoportosítsa át az igaerőt, járja végig a határt, vegye számba a tennivalókat és mozgósítsanak minden embert — a feketézőket és a dologkerülőket is —, majd így folytatja: „ ... Még egyszer hangsúlyozom, hogy a magyarság léte függ attól, hogy minden föld be tegyen vetve, a tehetőségek megvannak, a termelési bizottság kezében is megvan a tehetőség ennek végrehajtására, ha mindjárt kar- l hatalom útján is.. Aláírás: PÚJA FRIGYES párttitkár A békéscsabai RUTEX Szövetkezet tavalyi értékesítési tervét csak 99,8 százalékra teljesítette, mégis mindenki rendkívül elégedett munkájukkal. A szövetkezetben is az a vélemény, hogy kiemelkedően jól sikerült az elmúlt év. A magyarázat roppant egyszerű. Növekedett a bérmunka aránya, és csökkent az anyagos értékesítés. Ezért, ha anyagmentesen számítjuk a tavalyi termelést, akkor 111 százalékos volt a teljesítmény. Az értékesítés 40 százaléka tőkés piacokon történt. Ez kizárólag a bérmunkának köszönhető. Exportáljuk a munkát Mindezek ellenére még ma sem mondhatjuk, hogy mindenütt egyformán kedvezően értékelik a bérmunkát. Egyes vélemények szerint ezzel teljesen kiszolgáltatják a magyar vállalatokat a tőkés megrendelőknek. Nem kell mást tenniük, csak okkal vagy ok nélkül lemondani a rendeléseket és máris munka nélkül maradnak. Sokkal jobb lenne inkább olyan termékeket gyártani, melyek mindenütt jól értékesíthetők, így ha valakinek nem kell, el lehet adni másnak. Ezzel szemben áll az a vélemény, mely szerint jelenlegi helyzetünkben a bérmunka az egyedül üdvözítő megoldás. Gyorsan hozzájuthatunk a legfejlettebb technológiákhoz, precíz, pontos munkához szoktatja a magyar vállalatokat, • és olyan dollárbevételekhez juttatja a népgazdaságot, melyet másképpen nem tudna elérni. Mindkét véleményben sok az igazság, bár egyik sem fedi teljesen a valóságot. Mert valóban az lenne az üdvözítő, ha minden piacon értékesíthető termékeket gyártanánk, de ma még — valljuk be őszintén — nem sok olyan magyar áru van, melyért tülekednének a dollárral fizető vevők. Tovább szűkül a kör, ha azt is nézzük, hogy mit tudunk igazán jó áron, nagy haszonnal eladni. Amíg pedig ez a mindenütt jól értékesíthető magyar áru csak a jövő célkitűzése, addig a mai realitásoknak megfelelően legalább arra kell módot találni, hogy termék helyett, legalább a munkát exportáljuk. Erre ad jó lehetőséget a bérmunka. Ilyen megfontolásokból döntött úgy a RUTEX, hogy tovább fokozza a bérmunkát. Az idén már a termelés 61 százalékáért kap tőkés devizát a népgazdaság. Dollárért dolgoznak tehát Békéscsabán, és a szövetkezet másutt levő részlegeiben a munkások. Mindent adnak Ennek Havas István elnök szerint sok előnye van. Csak a gyártás gondja a RUTEX-é, minden egyébről a partnerek gondoskodnak. Küldik az alapanyagokat, a kompjúterrel készített szabásmintát, a különféle kellékeket, díszítőelemeket. És mert partnereik szinte kizárólag maguk is termelő vállalatok, gyakran átadják tapasztalataikat, gyártási módszereiket is. Segítenek az üzemtervezésben és a gépek beszerzésében. Mivel közös érdek a jó minőség, ezért együttműködnek abban is, hogy .precízen, pontosan menjen a munka. Jóformán egy évre élőre tudják, melyik napon érkezik a kamion, amely hozza az alapanyagot, és viszi a készárut. Nyilvánvaló, hogy az ehhez szükséges szervezettségnek később más munkáknál is hasznát veszik. Emellett természetesen jó néhány hátránya is van a nagyarányú bérmunkának. Mivel mindent készen kapnak, könnyen elszokhatnak az önálló gyártmányfejlesztéstől. Ez később komoly gondokat okozhat. Kétségtelenül bizonyos mértékig kiszolgáltatottak is. Ha valamiért csökken a kereslet, akkor biztosak lehetnek benne, hogy az addig kiválónak ítélt termékekben most talál valami hibát a vevő, amiért visszaadhatja az egészet. De van más gond is néha. Most éppen az, hogy az egyik régi partner kérte: a tavaszi szezon kezdete miatt hozzák előbbre egy termék szállítási határidejét. Ezt meg is tették, sok túlórával, szabad szombati munkával lehetővé tették, hogy a közeli napokban elszállíthassák az árut. De most kiderült: a kamion csak az árut viszi el, alapanyagot nem hoz, azt csak később, még az eredetileg is tervezett időpont után kapják meg. így a nagy hajrának az lesz a következménye, hogy vagy munka nélkül maradnak egy ideig az emberek, vagy át kell csoportosítani a termelést. Ilyen és hasonló dolgok bizony előfordulnak néha. De, ha ennyi baj van vele, érdemes-e a bérmunkával foglalkozni? Az érveket pro és kontra sokáig lehetne „ sorolni, de égy a lényeg: nincs más választásuk. Mert — a textileseknél maradva — hiába van már megfelelő alapanyag, ha hiányoznak a különféle kellékek és díszítőelemek. A RUTEX elnökének véleménye szerint a jelenlegi szerződéses fegyelem mellett lehetetlen lenne naprakész szállításokra vállalkozni, mert egyszerűen — különféle okokra hivatkozva — nem kapnák meg határidőre a különféle anyagokat. Ráadásul a hazai gyártók ma még meglehetősen drágán adják az alapanyagot, és ezt a késztermék árában nem hajlandó megfizetni a külföldi vevő. Név nélkül nem megy De, ha megszűnnének a fent említett gondok, akkor is maradna egy, ma még le- küzdhetetlennek látszó probléma. Ez pedig az, hogy a magyar gyártóknak — ke-, vés kivételtől eltekintve — külföldön egyszerűen nincs nevük. Hiába tud a RUTEX hazai alapanyagból olyan minőségű sportruházatot előállítani, mint az Adidas, ha azonos áron egymás mellett van a kettő, nyilván az ismert márkát választják a vevők. Név nélkül pedig egyszerűen bagóért lehet csak eladni. Távol-keleti gyártók annyiért adnak egy márka nélküli terméket, mint amennyit a tőkés partner csak a bérmunkáért fizet a RUTEX-nek. így tehát még jó néhány évig nemigen lehet változtatni a jelenlegi, helyzeten. Ez azért nem azt jelenti, hogy maradjon végleges ez az állapot. Az utóbbi évek intézkedései már javítottak az alapanyag-ellátáson, nyilvánvalóan megteremthető az is, hogy legyen elegendő kellék és díszítőelem is. Talán az sem megvalósíthatatlan, hogy a hazai partnerek korrektül bánjanak egymással, és megtartsák ^azt, amit a szerződésekben vállaltak. Mire mindezt sikerül meg- termteni, addigra létrejöhet közös összefogással egy, a külföldi piacokon is jól csengő magyar márkanév, mely garanciát jelent a kényes vevők számára is. Ha mindez meglesz, akkor újra kezdhetjük a polemizálást: érdemes-e nekünk a tőkés bérmunkával foglalKíváncsiak voltunk: hogyan alakult a termőföld hasznosítása 35 év alatt az országban elsőnek felszabadult, magyar, román és szerb nemzetiség lakta Battonyán. Az MSZMP nagyközségi bizottságának székházában találkoztunk Palkó Lajos pártbizottsági titkárral. A Petőfi Tsz-ből ott volt Keszthelyi Zoltán elnök, Jócsák István főagronómus, a Dózsa Tsz- ből Lengyel Albert elnök és Fábián József főagronómus, a Május I. Tsz-ből Tóth Pál termelést irányító -főmérnök és a nagyközségi tanácstól A. Kiss Mátyás főelőadó. — Battonyán 1180 igénylő részére 5865 hold földet osztottak ki annak idején — mondja erről A. Kiss Mátyás. — A földigénylő bizottság akárhogy osztotta- szorozta, 600 igénylőnek egyáltalán nem jutott föld. Pedig legfeljebb hat holdat adtak egy családnak. — Nagy öröm volt az ősi juss birtokbavétele — veszi át a szót Keszthelyi Zoltán —, de rendkívüli erőfeszítéseket követelt a földek be- munkálása. Emlékszem, szamarat lóval, csikót tehénnel fogtak össze, nagyon sokan ásóval, kapával készítettek A Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezet Közös Vállalatára, mint a járás egyetlen építőipari egységére az idén is jelentős beruházási feladat megvalósítása hárul. A vállalat termelési évről évre egyenletesen nő, smint megbízható, jó minőségben dolgozó partnert ismerik a megrendelők. A vállalatot 16 esztendővel ezelőtt elsősorban a mezőgazdasági beruházások megvalósítására hozták létre a mezőkovácsházi járás termelőszövetkezetei. Az idén már 50 millió forint termelési érték előállítása szerepel a programjukban, a megrendelők igénye viszont ennél 20—22 százalékkal nagyobb. A vállalatnál jól sikerült a munkák teljesítése és előkészítése, zökkenőmentesen kezdődhettek a szabadtéri munkálatok. A mezőgazda- sági létesítmények mellett kommunális, ipari és kereskedelmi létesítményeket is építenek. Jelenleg több nagyobb beruházáson dolgozik a vállalat 14 szocialista és munka„vetőágyat”, csakhogy elvethessék a magot. Arról nem is szólva, hogy milyen rendkívül nehéz volt vetőmaghoz jutni. Hiszen az elmenekült földbirtokosok minden mozgathatót elvittek Batto- nyáról. Ittmaradt a cselédség és az agrárproletárság a puszta földdel, igavonó és gazdasági felszerelés nélkül. De a lakosság zöme állta a sarat. Hihetetlen, mennyi energia volt az emberekben. A Vörös Hadsereg ökröket kölcsönzött és jó szóval biztatta a lakosságot: „ ... tietek a föld, műveljétek meg, termeljetek többet, mint azelőtt ...” Azt sem szabad elfelejteni, hogy Battonya határában nagyon sok volt az akna. Ezért is féltek az emberek a földekre menni. Ebben is a szovjet katonák segítettek nekünk. Igaz, hogy voltak, akik visszaéltek a háborús eseményekkel, pálinkafőzésre, feketézésre rendezkedtek be, de ez a lakosság elenyésző része volt. A többség éjt nappallá téve dolgozott. Megindult a Pap-malom is, így jutottunk liszthez, s az asz- szonyok kenyeret süthettek. Egyszóval az élet ment tovább ... brigádja. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben vállalták, hogy a beruházásokat, időben, jó minőségben átadják, és túlteljesítik a vállalati tervet. Napjainkban Mezőkevácshá- zán a 60 személyes bölcsődét, valamint az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat irodaépületét építik. Mezőhegyesen ABC-áruházat, a kardoskúti Rákóczi Tsz-ben szárítót és szociális létesítményt építenek. Kunágotán a Bercsényi Tsz-ben, Battonyán pedig a Május 1. Tsz-ben folytatják a sertéstelepek rekonstrukcióját, a CITÉV-nek Magyarbánhegyesen és Tótkomlóson tárolókat építenek. Battonyán befejezéséhez közeledik a MOM bővítése, és átadás előtt áll a 250 személyes szociális létesítmény. A napokban Mezőkovácshá- zán megkezdik az ÉVIG raktárépületének kivitelezését. A második félévtől többek között megkezdik a mezőhe- gyesi kórház, valamint a nagykamarási Ságvári Tsz és a végegyházi Szabadság Tsz sertéstelepének rekonstrukcióját. Megkezdődött a „cserekereskedelem” a román elvtársakkal. Lovat és sertést adtunk sóért. Aztán a batto- nyaiak mentek állatokért a Dunántúlra. A kukoricaszárat kapával vágták ki, s- így vetettek. Soha az életben any- nyi piros pipacs és kék búzavirág nem volt a határban, mint 1945 nyarán. — Elsők voltak a batto- nyaiak abban is, hogy felismerjék a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségét — magyarázza Lengyel Albert. — 1948-ban megalakult a Dózsa Tsz, 1949-ben a Május 1., aztán sorra jöttek létre a kollektív gazdaságok. Volt vagy hét termelőszövetkezet a községben. Aztán rájöttünk, hogy a gazdasági és a szellemi erőket ha összpontosítjuk, mindenki jól jár, mert többet tudunk termelni, és olcsóbban. Úgyhogy ma három termelőszövetkezet: a Petőfi, a Május 1. és a Dózsa 11 és fél ezer hektárom gazdálkodik, mondhatni, igen jó eredménnyel. És Battonyán rég ismeretlen fogalom a parlagon maradt föld ... — A nagy nemzeti kin-cset, a termőföldet mi igen nagyra értékeljük — avatkozik a beszélgetésbe Tóth Pál. — Mi sem bizonyítja ezt jobban: az országban elsőnek ismertük fel a komplex melioráció jelentőségét. Volt olyan év, hogy á belvíz miatt a Petőfi és a Május 1. Tsz 1000—1000 holdat nem tudott beművelni. 19780-ben határoztuk el, hogy a két közös gazdaságban összesen nyolcezer hektáron végeztetünk átfogó talajrendezést, mintegy 70 millió forintos költséggel. Természetesen ehhez jelentős állami támogatást kaptunk. Még nincs 100 százalékosan befejezve a program. De az már nagy eredmény: évről évre nincs beműveletlen terület. Elmondották a jelenlevők azt is, hogy a komplex melioráció a teljes körű talajrendezés nagy táblákat, tömböket alakított ki. Az átlagos táblaméret 100 hektár. Azelőtt mintegy 640 tanya volt a határban, menet közben — a táblásítás miatt — ezeket nagyrészt felszámolták. Ma már csak 20 tanyán élnek emberek. Így a legnagyobb teljesítményű gépek szánthatnak, vethetnek, arathatnak. Ma már csak mosolyogva emlékeznek arra az időre, amikor el akarták zavarni a tsz-tagok a kombájnt, mert attól féltek: nem lesz kenyerük, ha a gép dolgozik helyettük. A három termelőszövetkezetben mintegy 40 mezőgazdasági szakember irányítja a termelést. Természetesen a szakmunkások száma ennek többszöröse. A szövetkezetek vezetői mindent elkövetnek azért, hogy állandó munkához juttathassák az embereket. A Petőfi Tsz-ben például a HÓDGÉP-pel kooperálva vasipari munkát folytatnak a férfiak, a nők foglalkoztatására pedig újból házitészta gyártására rendezkedtek be. A 35 évvel ezelőtti felhívás ma már történelmi okmány. Battonyán a tények „vallanak” arról, hogy a lakosság hogyan tudott élni a szabadsággal és a termőföld hasznosításából jó életmódot, szép lakásokat biztosítottak családjuknak a termelőszövetkezetek tagjai. Az emberi szívekben hálával gondolnak a 35 év előtti eseményekre, hiszen a három közös gazdaság évi termelése több mint 300 millió forint, a tiszta nyereség pedig megközelíti a 30 millió forintot. kozni ? Lónyai László A hagyományos módszerrel tenyésztett bronzpulyka ma már csak kevés helyen található megyénkben, pedig keresett exportcikk — főként az olaszok kedvelik. Ecsegfalván, az Egyetértés Tsz 6 ezres törzsállományától évente 50 ezer pulykát értékesítenek külföldre Fotó: Veress Erzsi Mezőgazdasági, kommunális és ipari létesítmények Ary Róza
