Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-15 / 63. szám
1 1980. március 15., szombat Csontokba vert kerítés Régészeti szenzáció Gerlán Csütörtökön délelőtt az asztalomon egy sebtében odavetett néhány soros cetli fogadott. Ez állt rajta: — Óriási régészeti szenzáció! Félóra múlva jövök érted! Aláírás: Szénászky Júlia régész. Mondanom sem kell, e rövid hír rendkívül felizgatott. S hogy nem hiába, azt hamarosan a helyszínen tudtam meg. Gerla és Békés között, a Kismajor tanya 46. számú ház tulajdonosa nemrég kerítéscsináláshoz készülődött. S akkor, ásás közben A leltárt sír egy részé bukkant rá néhány régészeti ritkaságra. A ház gazdája, Nagy Lajos azóta részt vesz az ásatásban. Kérésemre, az ásó nyelére támaszkodva komótosan fog bele a „nagy felfedezés” történetébe. — Ez két hete, egy pénteki nap történt. A kerítést csináltam éppen a ház köré, amikor a tartórúd helyét ásva egy sípcsontba akadt az ásóm. No, másnap kibontottam a lyuk környékét, s találtam én ezt is, azt is ... Szaladtam Sóvári Ferenchez, aki ki is jött vasárnap, és „Szerencsés jel” Vér nélküli nagy győzelem Milyen nap lesz holnap? — kérdezte március 14-én este Petőfi a Pilvax-kávé- házban a körülötte állóktól. — Szerda — válaszolta valaki. — Szerencsés nap — szólt Petőfi —, akkor házasodtam. S amikor az előkészületek közben Jókai botjából, amellyel izgatottan hadonászott, a beléje rejtett tőr senkit meg nem sebezve repült ki, s Bécs felé mutatva szegeződött az ajtóba, többen felkiáltottak: szerencsés jel! Babonásak lettek volna? — Korántsem. Belső izgalmi állapotuk, szorongásuk fejeződött ki csupán abban, hogy biztató jeleket kerestek. Mást pedig, mint apró véletlen tényeket, nem találhattak. Hiszen . ki tudhatta közülük előtte, hogy tervük sikerrel jár? A fiatalság és vele a város lakosságának jó része mozgósításában bizonyára nem kételkedtek. De Pest-Budán folyvást két ezred katonaság állomásozott, éppen e városok nyugalmát biztosítandó. Mi lesz, ha a majd tízezer katonát kive- zénylik a kaszárnyákból? A Gellérthegy tetején ugyan még csak a csillagda épülete szerénykedik (a komor citadella ágyúi csak 1850. óta fenyegetik majd Pestet), de a budai vár ágyúinak torka éppoly kevéssé barátságos. S a hadsereg főparancsnokának ablakai, a Várszínház melletti épületből, éppen Pest felé figyelnek ... Mit lehet itt tenni? Csak egyet: kész helyzet elé állítani a feudális abszolutizmus kormányzati szerveit. — Nem kérni kell tőlük, hanem a megvalósított vívmányokat kell elfogadtatni. Petőfi szerint a szabadság- jogok legfontosabbika, alap- intézménye a sajtószabadság'. Az első út tehát nem a kormányzati épületek felé, hanem a legnagyobb nyomda, a Länderer és Heckenast felé vezet. De mi lesz, ha a nyomdász megtagadja követeléseik teljesítését — a Nemzeti Dal és a Tizenkét Pont kinyomtatását? Szakértelmük nyilván nem elégséges ahhoz, hogy a nyomdagépeket működtessék. De miért ne engedne a nyomdász a műhelyét körülvevő tömegeknek? Hiszen a sajtószabadságot mint polgár is óhajtja, s mint lapkiadónak, neki ez a vívmány nagy anyagi fellendülést ígér. Ezért történik tehát, hogy Länderer, átvéve a kéziratokat, fennhangon így szól: nem tudom kinyomtatni, hiányzik már hétfőn bevitte a múzeumba a talált dolgokat. Ügy voltam vele, nekem ez semmi, nem tudtam, hogy ilyen nagy dolog lesz belőle. A »megközelítően 60 négyzetméteres feltáráson dolgozó másik három ember a hallottakat már ismerősként fogadja. Néha még ki is igazítják az elbeszélőt. — Szóval, volt a családnak egy üres szaloncukros doboza, hát abban vittük bfe a bronz- és ezüstholmikat. Persze — teszi hozzá huncut mosollyal —, nem hittem én, hogy igazi ezüstről van szó. Gondoltam, valami nikkele- zett vacak. De, mikor már ketten is azt mondták, hogy ez bizony ezüstholmi, akkor már elhittem. Aztán, mikor voltam a múzeumban, a kollégista kislányomnak is elmeséltem mindent. Nagyon érdekli, azt üzente a főnök bácsinak — néz rá az ásatást vezető Goldman Györgyre —, hogy addig ne vigyék már el a tálált „kincseket”, míg ő hét végén haza nem jön. A sírokban mértani pontossággal, észak—dél irányba fektetve jóformán sértetlen csontvázak, szám szerint kilenc. Egyikén másikán szép ezüst, meg obszidián ruhadísz hever a csontokba ágyazva. Az egy szál viharvert asztalka jelenti a Munkácsy Mihály Múzeum régészeti osztályvezetőjének, Goldman Györgynek a „főhadiszállását”. A nagy felfedezés lázában élő muzeológus észre sem veszi a metsző márciusi szelet, az emberek által előbányászott újabb és újabb leleteket nagy gyönyörűséggel forgatja az ujjai között. Sőt! A felfedezés izgalmától túlfűtött emberek minden mozdulatára ügyelnie kell. Ugyanis a spakni- val olyan helyekre is befur- kfilnak, ahova még egyáltalán nem célszerű ... Végül a házőrző, a tanyasi élethez, feladatokhoz képest kissé nagyképűnek ható Lady nevű kutya attrakcióin elmélázó társaság lélegzetvételnyi szünethez juttatott bennünket. „Sírba szállva” végre megtudhattuk pontosan, a szenzáció mögött megbúvó felfedezés tudományos hátterét. — Az 5—600-as évekre datálható, kora avarkori sírokról van itt szó — kezdi a magyarázatot Goldman György. — A megye egyik róla a cenzor aláírása — majd halkan hozzáteszi: foglaljanak le egy nyomdagépet! S a nyomda alkalma- zottaként tesz eleget a nép óhajának. Közben hasztalan zuhog az eső: nincs senki a jelenlevők közül, aki ezt a - első nagy siker után „ros jelnek” tartaná. A tömeg folyvást gyarapszik. Az egyetemistákhoz mind több „kapu- tos” (kabátos) ember, városi polgár, céhlegény csatlakozik, s egy t több „gubás”, tehát párás...i viseletű is feltűnik közöttük. A József- napi vásár mindig több napig tart, s az első vásározók már felérkeztek Pestre. Üjabb szerencsés körülmény ez, ame1'' azonban már korántsem. véletlen! Eredetileg éppen vásár csúcspontján, március 19-én készültek fellépni, s a március 13-i, bécsi forradalom 14-én megérkező hírére döntöttek úgy azonnal cst.ekedni kell. A bécsi forradalom híre a változásokat óhajtókat cselekvésre, a kormányon levőket bénultságra késztette. Ha a Habsburgok ott Bécsben elbocsátották a kormány első emberét, a gyűlölt Met- ternichet, Pesten sem lesz tanácsos az ellenállás — vélték az utóbbiak. Annál is inkább, mert a forradalmárok követelései korántsem arra irányulnak, hogy az országot Budáról kormányzó Helytartótanács mondjon le (sejtik, hogy annak napjgi ugyanis meg vannak számlálva), hanem csupán a sajEzüst lószerszámdíszítések legjobb leletbejelentője, a gerlai Sóvári Ferenc hétfőn jött a hírrel, s mi e hét keddjén már hozzá is láttunk a feltáráshoz. Nagyon jó itt a talaj, rendkívül gyorsan haladunk. Nos, hogyan is állunk most? — teszi fel inkább csak úgy magának a kérdést. — Először is találtunk már eddig 9 sírt, közülük sajnos, feltehetően a leggazdagabbat — mutat a ház felől elsőként fekvő, szétdúlt csontvázakra — a temetést követően néhány évvel kirabolták. Elég szokatlan, hogy a kora avarkori temetkezési szokásoktól eltérően, a gazdag embert itt együtt temették a többiekkel. Ebből a korból — csillan fel a szeme —- mindösz- sze 5-6 temetkezési helyet sikerült még feltárni. S akkor jön a nap attrakciója. Az asztalkányi „irodájából” egy több kiló súlyú régészeti könyvet varázsol elő, amelyben a kunágotai kora avarkori temetőben feltárt ezüst lószerszámok képe is szerepel. (A francia nyelven megjelent könyv szerzője, László Gyula hazánk jelentős régészeti kutatási eredményeiről számol be ebben a vaskos könyvben.) S a Gerlán most előkerült szép mívű szerszámdíszítések a könyv fotóira pontosan illeszkedve bizonyítják: ugyanannak a kornak, ugyanolyan ezustter- mékéről van szó. Közben a munkához látó emberek egy római cserépedény darabjával loholnak oda, ami a leletmentés, során Fotó: Martin Gábor előbukkant egyéb adalékok továbbsorolására késztetik az ásatás vezetőjét. — Ez egy terrasigilláta. Mégpedig szép példány. Itt korábban feltehetően egy újkőkori, aztán egy késő bronzkori telep, majd szarmata- és végezetül kora avarkori temető helyezkedik el. Ugyanis a feltárás során észrevettük, hogy egy kisebb területen más képet mutat a föld, egy* gödör körvonala vonta- kozott ki. Ez pedig egy f— III. századi szarmata szemétgödör lehet, az előkerült cseréptöredékek és csontok ezt mutatják. S hogy mi okozhatta eleinknél e földterület látható kedveltségét? — pillant körül. — Ez a környék legkiemelkedőbb része, s az a sötéten végighúzódó folt mutatja, valamikor itt időszakos érmeder húzódott. \ Sikerül-e ezt a páratlan gazdagságú helyet teljesen feltárni? — puhatolózom a jövő felől. — Ahhoz, hogy a terepet teljesen feltárjuk, sok, nagyon sok pénz kellene — sóhajt fel. — Azért a várható talajmunkák után már érdeklődtünk, s a téesz idén szerencsére nem tervez mélylazítást. Mert az a leletek teljes pusztulását jelentené... Búcsúzóul abban még megegyezünk: ha az ásó újabb értékes leleteket fordít ki a földből, mi újra ott leszünk a nagy esemény megörökítésére. B. Sajti Emese tószabadság, e megvalósult tény tudomásulvételét, a nemzetőrség megalakítását, és az egyetlen Budán őrzött politikai fogoly Táncsics Mihály író (éppen a cenzúra megkerülése miatt ül börtönben!) szabadon bocsátását követelik. Ekkor már a Helytartótanács az, amely Petőfi szavaival, „reszketni méltóztatik”, s nagysietve hozzájárul a követelések teljesítéséhez: Történelmileg véletlen, hogy ezekben a sorsdöntő napokban Pozsonyban együtt ül a rendi országgyűlés. Ez a testület, a pesti forradalom hatására és a nagy francia forradalom példájára, nemzetgyűléssé nyilvánítja magát, s immr v nem csupán a kiváltságoséi hanem az egész nemzet képviseletében fogalmazza meg, s rögzí ! majd törvényben a tizenkéc pontban tömören összefoglalt kívánalmakat. A pesti forradalom híre óriási segítség a változást régóta szorgalmazóknak, a konzervatívreakciós erőket pedig tehetetlenségre kárhoztatja — kénytelen-kelletlen ők is tudomásul veszik a bekövetkezett változásokat. Ha nem is nyugszanak bele azért mindnyájan. Mert a március 14-i aggodalmak másnap ugyan alaptalanoknak bizonyultak, de hetekkel később már megmutatkoztak az első aggasztó jelek. A hadsereg továbbra is az uralkodónak engedelmeskedett, s az első érzékelhető ellenforradalmi lépések közé tartozott, hogy az udvar még márciusában bizalmi emberét, Jellasicsot nevezte ki horvát bánná. Az olasz forradalom, a prágai és a bécsi megmozdulások egyelőre lehetetlenné tették ugyan, hogy az udvar ellenlépéseket tegyen, de a fegyveres összecsapásra számíta- «-,ni lehetett. A pesti sajtó nem szűnt meg hangoztatni, hogy fegyveres ellenforradalmi támadás veszélye várható A kormány is készült, a nemzet sem maradt készületlen. Először a katonaság összeírását rendelték el, majd másodjára — ahogyan a nóta a kormányzattal azonosított Kossuthról mondta: „hamég egyszer azt üzeni” — tényleges fegyverbe állását. A márciusi ifjak többsége is, Petőfivel az élen,1 a nemzetőrség vagy a honvédség soraiba lépett. 1848 őszétől a nemzet önvédelmi , háborúra kényszerült. A roppant küzdelemben alulmaradt ugyan, de nem bukott el: leverték. A „küzdelemre, mely világcsoda” (Arany János) újabb, most már politikai küzdelem következett: az elveszettnek visszaszerzéséért, továbbfejlesztéséért. Ennek kudarcai és félmegoldásai még inkább kiemelték, nemcsak az előző, feudális korszak felől érzékelve, hanem a későbbi korokból is visszatekintve, a március 15-i, győztes forradalom jelentőségét. A. G MOZI Szenzáció!!! A Szenzáció című amerikai film egyik főszereplője, Walter Matthau mondta a forgatáskor a rendezőről: „Billy Wilder nem elégszik meg valamiféle második helyezéssel. Első akar lenni!” Ez csaknem mindig sikerült is a ma már 74 éves rendezőnek. Aki látta A vád tanúját, a Legénylakást, a Van, aki forrón szereti című filmjeit, s most ezt a legújabbat, igazat ad nekünk. A két főhős: Jack Lemmon, az élelmes újságíró, Walter Matthau pedig a cinikus fő- szerkesztő szerepében újra egymásra találtak. A figurák remekül illenek színészi egyéniségükhöz.. Játszottak ők már együtt a Furcsa pár című filmben, s a hírek szerint azóta is lázasan nyomoznak közösen játszható szerepek után. A Szenzáció tulajdonképpen Charles MacArthur klasszikus vígjátékának felújítása. Világszerte, és nálunk is játszották a színházak. (A Katona József Színház Rendkívüli kiadás címmel mutatta be a darabot.) Háromszor is megfilmesítették különböző változatokban, most Wilder és a forgatókönyvíró, Diamond szinte a legapróbb részletekig hűek maradtak a műhöz. Szín- 1 padi bohózat ez a javából, a 20-as évek újságíróvilágából. Hildy, a temperamentumos vagány, és egyben szívós újságíró búcsút akar mondani a törvényszéki riporteri pályának, hogy kényelmes polgári nyugalomban helyezkedjen el jó állásban, csinos feleséggel az oldalán. Szíve mélyén azonban ízig-vérig riporter, s az események sodrásának, "a kísértésnek nem tud ellenállni. Ráadásul a véletlen mindig az útjába sodorja a legszenzációsabb hírlapi csemégéket. Még az akasztásra ítélt, szánalomra méltóan reszkető, rendőrgyilkossággal vádolt * Williams is nála keres szökésekor menedéket. Mindjárt sejtjük: ebből elsőoldalas riport lesz! Váratlan fordulatok, politikai machinációk, ügyetlenkedő seriff, a japán utcalányok bevonulása idézi az izgalmasan pergő filmen Chicago világát. Amikor már minden elveszettnek tűnik, újra a riporterek segítségére siet a véletlen. A börtönben, ahová időközben bekerültek, sorstársként találják a kormányzó küldöttét, aki a mindnyájukat felmentő ítéletet hozza magával. Hildy elindulhat hát a boldogság felé, szép menyasszonyával. Főszerkesztője nem engedi ám el ilyen könnyen legjobb újságíróját, és meglehetősen durva cselhez folyamodik ... Wilder gyakorlott, tapasztalt, kiváló filmrendező, s az életet jól ismerő alkotó. Fogadjuk hát iróniával filmjének optimista, vidám befejezését. A figurákkal azonosuló szinkronszínészek legjobbjairól : Haumann Péterről,. Szabó Gyuláról és Maros Gáborról sem szabad azonban megfeledkezni. B. Zs. színhíz, mozi 1980. március 15-én, szombaton este 19.00 órakor Békéscsabán: KOLDUSOPERA Blaha-bérlet * * * Békési Bástya: 4 órakor: A különös ügynök, 6 és 8 órakor: őszi szonáta. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: • Sokat akar a szarka. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Szenzáció! 3 órakor: Filmklub, 6 órakor: Szenzáció!-8 órakor: Fellini Róma. Békéscsabai Terv: Élve vagy halva. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Harcmodor I., II. rész. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Piedone Afrikában, 5 és 7 órakor: Akiket a forró szenvedély hevít. Orosházi Béke: Négy bandita, tíz áldozat. Orosházi Partizán: fél 4 . órakor: Osceola, fél 6 és fél 8 ódakor: A madarak is, a méhek is.
