Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-15 / 63. szám
1980. március 15., szombat o Politikai plakátkiállítás Gyulán Gyulán, a Dürer teremben tegnap, pénteken délután politikai plakátkiállítást rendezett a Magyar Hirdető és az Erkel Ferenc Múzeum 35 éve szabad hazánk címmel. A kiállított plakátok hű keresztmetszetét adták a fel- szabadulás óta eltelt időszaknak, de zömében a fel- szabadulási évfordulókhoz kapcsolódtak. Megnyitót Kovács Ferenc- né, az MSZMP Békés megyei bizottsága archívumának vezetője mondott: „Hazánk legnagyobb történelmi fordulója idején, 1945 táján különleges szere-, pe volt a plakátnak, a tömegbefolyásolás e sajátos újkorú műfajának. Még folyt a harc Budapestért és az ország nyugati felének felszabadításáért, amikor a keleti területen megjelentek az első plakátok” — mondta bevezetőjében. Részletesen beszélt az 1919-es időszak ma már híressé vált politikai plakátjairól és alkotóikról: Uitz Béláról, Berényi Róbertról, Poór Bertalanról és Vértes Marcellról, akiknek művészete, plakátjai eredményesen mozgósították a tömegeket a politikai harcra. Ezeknek a művészeknek akadtak követői az 1945-ös években is: Ék Sándor, Konyecsnyi György, Gönczi, Szentgyör- gyi, Bükkösi, Bánhidi, Zsig- mond. Majd befejezésül a következőket mondotta: „Ez a kiállítás a plakátok összeválo- gatásával, a motívumok, a színek gazdagságával méltóan prezentálja szabad hazánk 35 évét. Alkalmas arra, hogy az idősebb és fiatalabb generáció betekintést kapjon az elmúlt 35 év politikai plakátm ű vészeiébe.” Tojástermelési tanácskozás Kisállattenyésztési tudományos vitaülést rendeztek pénteken a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán. Dr. Horn Péter, a főiskola tudományos kutatója az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondotta, a vitaülés megrendezése, témája közvetlen összefüggésben van azzal, hogy — miként világszerte — hazánkban is egyre kevésbé gazdaságos az árutojás-termelés körülbelül két évtizede követett gyakorlata. Eszerint a tojótyúkokat még ma is általában csak egyetlen termelési ciklusban, tehát 67— 74 hetes korukig tartják. Ezután, mint elöregedetteket, eladják a vágóüzemeknek, s helyükre újakat telepítenek. Az utóbbi két-há- rom évben világszerte terjed az az új módszer, amely lehetővé teszi, hogy a tyúkok második, esetenként harmadik ciklusban is alkalmasak legyenek tojástermelésre. A kaposvári főiskola ilyen irányú kísérletei bebizonyították: nálunk is megvannak a lehetőségei annak, hogy legalább még egy 6—8 hónapos ciklusban termelésben tartsák az állatokat, a pénteki tanácskozásnak is az volt a célja, hogy ennek módszerét ismertesse a szakemberekkel. Nyulász és galambász Békés megye nyulászainak és galambászainak legszebb kitenyésztett állataiból nyílt tegnap, pénteken kiállítás Orosházán. A Magyar Házinyúl- és Kisállattenyésztők Országos Egyesületének (MAKÓÉ) és az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ közös rendezésében 120 házinyulat, és ugyanennyi húsgalambot mutatnak be. A megnyitó előtti napon Csikváry László, a MAKÓÉ elnöke és Csibulyás József, a SZÖVOSZ szakbizottságának elnöke értékelte a tenyésztők munkáját képviselő bundás és tollas jószágokat, és a szakemberek elismerő véleményét tükrözi az elismerés mellett a sok kiosztott díj is. Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ kisállattenyésztő és húsgalambtenyésztő szakcsoportja a hagyományoktól eltérően nemcsak felvásárlásai, hanem célszerűen a tenyészállomány biztosításával és szervezett szaktanácsadással kívánja fellendíteni a megyében ezt a népgazdaságunknak is fontos devizaforrást biztosító-ágazatot. Ez a szakcsoport az elmúlt évben mintegy 26 ezer húsgalambbal és 30,5 ezer házinyúllal részesedett a megye 180 szakcsoportjának 27, illetve 78 va- gonos eredményéből. A vasárnapig nyitva tartó kiállításon a tavaly Ausztriából behozott új-zélandi német nagyezüst és bécsikék tenyészanyag — az idegen vér — frissítő hatására 4—5 kilogrammos házinyulak, s prémjéért keresett csincsillák, nutriák és majdnem kilós tenyészgalambok is láthatók. k. T. M. A kiállításon a kisdiákok körében legnagyobb sikere a fehér új-zélandi nyúlmamának és csemetéinek volt Fdtó: Veress Erzsi Az egység-*és alegységparancsnokokat Komlósi Sándor tájékoztatja az egyes mozzanatok szakszerű végrehajtásáról Kép, szöveg: Béla Ottó Munkásőrök bemutató gyakorlata Tegnap, pénteken is, mint az év bármelyik inunkanapján a megszokott életét élte a Békéscsabai Konzervgyár pósteleki előkészítő telepe. Emelőtargoncák hordták a zöldségekkel megrakott konténereket, a nagy műhelycsarnokban sárgarépát tisztítottak és zakuszka- alapanyagot készítettek elő a fürge női kezek. Mégiscsak volt valami rendkívüli a gyár területén ezen a napon, ami eltérő volt a többi hétköznapoktól. Ugyanis bemutató gyakorlatot tartottak a munkásőrök, akik készülnek az idei évre kitűzött » feladatok végrehajtására. A munkásőrség gyulai, Kun Béla nevét viselő mun- kásőregységének két alegysége mutatta be a gyakorlatokat, a megye munkásőr- egység- és alegységparancsnokainak. A cél az, hogy a bemutató foglalkozás keretében szerzett tapasztalatokat felhasználva a parancsnoki állomány úgy szervezze meg minden egységnél a gyakorlatokat, hogy azok megfeleljenek a követelményeknek. A bemutató gyakorlatot megtekintette Tóth Pál, a munkásőrség megyei parancsnoka és Bertók Imre, a párt gyulai járási bizottságának PTO-vezetője. Előkészületek a mezőgazdasági öntözési idényre Eléggé ritka hidrológiai helyzet alakult kj az idei tavaszon hazánkban: nem veszélyeztetnek a belvizek, a földeken nincsenek nagyobb vízborítások — ami kedvező a növénytermesztés szempontjából —, viszont a talaj felső rétegének vízTilos a tűzgyújtás! A tavaszi csapadékszegény időjárás, valamint a gondatlanul végzett gaz- és parlagégetések következtében az erdők tűzveszélyessége megnövekedett. Ezért a MÉM, a Belügyminisztérium tűzoltóságának országos parancsnokságával egyetértésben, 1980. március 15-től átmeneti időre az erdőkben, a közút és vasút menti fásításokban — a kijelölt tűzrakó- helyeken is —, valamint az erdőtől 200 méteren belül, mindennemű tűzgyújtást, gaz- és parlagégetést megtilt. Egyben felhívja a vasúton vagy közúti gépjárműveken utazók figyelmét arra, hogy égő anyagot, gyufát az ablakon ne dobjanak ki, mert azzal az út menti növényzetben és az erdők faállományában jelentős károkat okozhatnak. Munkavédelmi oktatófilmek bemutatója Március 20-ái\ délután 2 órai kezdettel Békéscsabán, az SZMT székházának nagytermében nyolc új munka- védelmi oktatófilmet mutat- hak be. Erre az alkalomra meghívták a vállalatok biztonsági megbízottait és szb társadalmi-munkavédelmi felügyelőit, akik ezeket a filmeket az év folyamán kikölcsönözhetik. A korábbi évekből még több . mint 200 film is a rendelkezésükre áll. tartalma az átlag alatt maradt, mivel a? elmúlt hónapokban nem volt elegendő csapadék — állapították meg az Országos Vízügyi Hivatalban a tegnap, pénteken megrendezett tanácskozáson. Ezért az idei öntözési szezont korábban, kezdik majd, mint az elmúlt években. Négyszázezer hektár terület kaphat mesterséges csapadékot 1980-ban. Megállapították azt is, hogy miután a mezőgazdasági öntözés eléggé költséges, újabb társulásokra van szükség, amelyekben a mezőgazdasági nagyüzemek egyesíthetik erőforrásaikat, és közös anyagi érdekeltséggel korszerűsíthetik, bővíthetik az öntözést. H kongresszus jegyében Fejlődő építőanyag-ipar jz MSZMP XII. kongresszusi ,, • irányelvei az építő- és építőanyag-ipart, a népgazdaság epvjk nagyon fontos háttériparának minősítették és fejlesztésének fő irányait a népgazdaság különböző területei feladataival összhangban határozták meg. A közvélemény nagy figyelmet fordít az építőipar és az építőanyag-ipar fejlődésére, mert ludjá, hogy jórészt ennek munkájától függ, hogy mikor oldódnak meg a lakásgondok, hogyan javul a lakások minősége és kulturáltsága, milyen arculata lesz városainknak és halváinknak. A korábbi években gyak.- ran elhangzott az a megállapítás, hogy az építőanyagipar termelése nem tudja követni az egyre nagyobb keresletet, amit a beruházások építkezései és a magánosok lakásépítési igényei támasztanak. Bizonyítékként felsorakoztak az építőanyagimport adatai (még ma is Magyarország Európa egyik legnagyobb építőanyag-importőre), valamint a hiánycikkek listái. Naponta kaptunk hírt azokról az építőanyag-ipari beruházásokról, amelyek e feszültség felszámolását tűzték ki célul. (Űj cementgyárak, téglagyárak rekonstrukciója, különböző betonelemeket gyártó vállalatok, , új üveggyárak stb.) Van-e hiány építőanyagokban napjainkban, és milyen fejlődés várható a VI. ötéves terv időszakában? A korábbi évekhez viszonyítva az építőanyag-ipar kereslet és kínálati viszonyaiban 1979-ben változás következett be, amelynek lényege, hogy az állami építőipar a beruházási tevékenység általános mérséklése következtében csökkentette keresletét, miközben — a fogyasztói árak emelkedése ellenére — a lakossági kereslet továbbra is meredeken nőtt. A lakossági keresletet gyakran torzítja, hogy az áremelkedési hírek hallatán építőanyag- felvásárlási láz üt ki. A hiányok halmozódásában szerepet játszott az is, hogy az építőanyag-készletezés gondjait a kereskedelem nem vállalta magára és a szállítások ciklikus jellegűek voltak. Így az építőanyag-ipar egyes területein kihasználatlan kapacitások keletkeztek, más területeken még mindig elmarad a kínálat az igényektől. Világossá vált, hogy az építőanyag-iparban az álla- ■ >i i megrendelések mérséklődése miatt szabaddá vált kapacitásoknak csak igen szerény hányada csoportosítható át a lakossági igények jobb kielégítésére. Például a lakosság sok helyen nem kedvelte meg még a korszerű téglafajtákat, amelyek kínálata jobb, mint a hagyományos tégláé, amelyben a termelő kapacitás szűk, s a termelékenység is alacsonyabb szintű. A betonelem- gyártás és a panelgyártás a lakossági építkezési technológiában igen szerény helyet kapott. Nem kétséges, hogy az építőanyag-ellátásban is megfigyelhető a viszonylag kis értéket képviselő termékek hiánya, vagy szűk választéka; illetve a kínálat erős hullámzása. Például a burkolóanyagokban, a háztartási kerámiákban, a nyílászáró szerkezetekben olykor nem kielégítő az ellátás. Az import sem elég egyenletes, s ez szjntén feszültségeket okoz. A VI. ötéves tervben a mennyiségi fejlesztés helyett az ágazatnak ezekre az „apróságokra” is jobban oda kell figyelnie. Nem könnyű feladatok előtt áll az ágazat: a fejlesztés lehetőségei az elkövetkező években talán még szűkösebbek lesznek, mint az V. ötéves terv időszakában voltak. De a szerkezetváltás, a kapacitásokkal való jó gazdálkodás, az új hazai és külföldi vevők jobb felkutatása és meggyőzése olyan tartalék, amelyek kihasználása megnyitja a fejlesztési források ma nehezebben nyíló csapját. Az oksági összefüggés egyenes irányú: a jobb munkával kell megszerezni a fejlődéshez szükséges forrásokat. ^ sem vitás, hogy a kereskedelmi^, szállítási szervezet is sokat tehet abban, hogy az építőanyag-iparban a VI. ötéves tervben megszűnjön az az ellentmondás, hogy egyik oldalon ki nem használt kapacitások vannak, míg a másik oldalon, a kisfogyasztóknál nyomasztó az anyaghiány. A szállításigényességet mutatja, hogy egy családi ház felépítéséhez szükséges építőanyagok fuvarköltsége eléri a 70—100 ezer forintot. Az építőanyag háttéripari helyzete az elkövetkező években nem hátrány, hanem társadalommal szembeni kötelezettség, amelynek csak az eddiginél jobb minőségű munkával tud megfelelni az ágazat. Wiesel Iván Uj módszer a vérellátásban: a donorok visszakapják vörösvérsejtjeiket Dr. Simonovits István, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgatója az életfontosságú véradás újabban bevezetett legkorszerűbb formájáról, a plazmaférezisről adott tájékoztatást az MTI munkatársának: — Az orvostudomány fejlődése új, a korábbiaknál hatásosabb gyógyító eljárások bevezetését teszi lehetővé. Ez egyebek mellett azt is jelenti, hogy a rászoruló betegeknél a „teljes” vér beadása helyett ma már a legtöbb esetben a vér egyes összetevőit külön-külön használják fel. Különösen megnőtt az igény azon készítmények, gyógyszerek iránt, amelyeket kizárólag az emberi vér plazmájából lehet előállítani. Következésképpen ez jelentősen növelte a vérplazmaszükségletet, amely különleges vérvételi módszerek elterjedéséhez vezetett. Ilyen eljárás az úgynevezett plazmaferezis. A ferezis jelentése: leszívás (ez a vérvétel). A plazmaferezis során a véradó (donor) csak vérplazmát ad: a vörösvérsejtjeit visszakapja, miután ezeket a szokásos módon levett vérből cent- rifugálással különválasztják. Egy alkalommaL 350—400 milliliter vérplazmát adhat a donor. Ezt a plazmamennyiséget a szervezet rendkívül gyorsan, egy-két napon belül pótolja. Vörösvérsejtjeit a véradó a vérvétel után mintegy fél órán belül visz- szakapja, ugyanazon a rákapcsolt vezetéken és tűn keresztül, amelyet a .vérvételhez használtak és utána — a várakozás, a pihenés idejére — nem is távolítottak el. A véradás »előtti szokásos — minden donornál, minden esetben előírt — vizsgálatokkal együtt a plazmaferezis körülbelül fnásfél óráig tart. Hosszabb tehát ez az idő, mint a hagyományos véradásnál, viszont a plazmaferezis a szokásos véradásnál kevésbé terheli meg a donor szervezetét. Az is előnye a plazmaferezisnek, hogy így a szokásos véradásnál sokkal gyakrabban, akár kéthárom hetenként is adhatnak vérplazmát. A folyamatos vérellátás — miként Simonovits profesz- szor hangsúlyozta — nem képzelhető el az önkéntes donorok áldozatkészsége nélkül. A szó szoros értelmében életfontosságú a vér a klinikai orvostudomány szinte minden ágában, így például a korszerű sebészet, belgyó- gvászat, szülészet, csecsemőellátás, idegsebészet mindennapos műtétéihez, az intenzív osztályok működéséhez. A Magyar Vöröskereszt által szervezett véradómozgalomban 1979-ben 588 ezer alkalommal jelentkeztek a donorok, s összesen 211 363 liter vért adtak, zömmel térítés nélkül. Az ország lakosságának 5,5 — vidéken 5,8, Budapesten 5,2 — százaléka tartozik a rendszeres véradók közé. Több mint 35 ezren készenléti véradók: ők a nap 24 órájában bármikor elérhetők, ha sürgősen szükség van — például súlyos szívműtéthez — olyan vércsoportú vérre, amilyen az övék.
