Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

1 1------ - - ■ ■ ■ - ■ Hz MSZMP Békés megyei Bizottságának beszámolója I. R társadalmi viszonyok jellemzői 1. A TERMELÉSI VISZONYOK FEJLŐDÉSE a) A XI. kongresszus óta végbement gazdasági és poli­tikai fejlődés hatására to­vább folytatódtak a kedvező társadalmi változások Bé­késben is. Tovább erősödött és fejlődött a szocialista tu­lajdon, nőtt a termelés tár­sadalmasításának foka. Az új termelőkapacitások belépésével az állami szek­tor súlya tovább növekedett, gyarapodása többszöröse volt a szövetkezetinek. Kü­lönösen az élelmiszeripar fejlődött dinamikusan. A me­gye jellemző sajátossága ma­radt a szövetkezeti szektor nagy aránya. Erősödött a szocialista földtulajdon. A föld 6 szá­zaléka állami, 53 százaléka szövetkezeti tulajdonban van. A magán- és egyéni használatú föld tovább — az összterület öt és fél szá­zalékára — csökkent. Ezek zöme kisegítő gazdaságokhoz tartozik, egyenként alig haladják meg a fél hektárt. Az állami és szövetkezeti földterületek személyi tu­lajdonú vásárlása megszűnt, az állampolgárok tartós bér­lettel juthatnak föld-, illet­ve telekhasználathoz. A nagyüzemi gazdálkodás integrált részeként növeke­dett és stabilizálódott a háztáji és kisegítő gazdálko­dás. A mezőgazdasági nagy­üzemek jelentőségüknek megfelelően szervezik, se­gítik és támogatják e gaz­daságok tevékenységét, a velük való törődést gazdál­kodásuk szerves részévé tet­ték. A tulajdonviszonyok új vonásaként megjelent az állami-szövetkezeti közös tu­lajdon. A központi szervek határozata alapján 1977. január 1-vel megkezdte mű­ködését a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egye­sülés. Gyarapodott a lakosság személyi tulajdona, nőtt a családoknak a tartós fo­gyasztási cikkekkel való ellá­tottsága. A legnagyobb érté­ket az 1975 óta épült több mint 9 ezer személyi tulaj­donú lakás képezi. b) Fejlődtek az elosztási viszonyok is. A termelőszö­vetkezetekben bevezették a teljes munkadíj garantálá­sát, pénzbeni kifizetését. Csökkent a munkával arány­ban nem álló, a tulajdonból származó jövedelemszerzés. Néhány új jelenség is ta­pasztalható, ilyenek: a sze­mélyi jövedelmek és a válla­lati eredmény kapcsolatának lazulása; a vállalati összjö­vedelmen belül a nyereség- részesedés, a termelőszövet­kezeti kiegészítő részesedés arányának jelentős csök­kentése; szektorok egy ré­szében törekvés a jövedel­mek minél nagyobb hánya­dának alapbéresítésére. A társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek összhangjá­nak megvalósulása még gya­korta erős ellenállásba ütkö­zik. Az érdekviszonyok gyorsabb ütemű fejlődését az érdekeltségi rendszerben tapasztalható ellentmondá­sok is fékezik. c) A társadalmi-gazdasági fejlődés hatására — ha mérsékelten is — folytató­dott a foglalkoztatottság szerkezetének átrendező­dése. Az iparban foglalkoz­tatottak száma évi fél szá­zalékkal nőtt, a mezőgazda­ságban dolgozóké pedig 2 százalékkal csökkent. A szocialista fejlődés fon­tos vonása, hogy tovább nőtt — 110 000 fő — a mun­kásság létszáma. A gyarapo­dás elsősorban a tercier ága­zatban számottevő. A mun­kásság fele az iparban, mintegy tízezren az állami gazdaságokban, 10—>12 szá­zalék a nem anyagi ágaza­tokban dolgozik. A munkásság nemcsak lét­számban, de műveltségben, szaktudásban is gyarapodott. A munkások 38 százaléka szakmunkás, 39 százaléka betanított munkás, 23 szá­zaléka segédmunkás. Az ipari munkásság képzettsé­ge az átlagosnál magasabb, a koncentráltsága fokozó­dott, ám ez — a megye sa­játosságai miatt — így is lényegesen kisebb az orszá­gosénál. A munkások egy- harmada a szövetkezeti iparban, egynegyede a nem megyei székhelyű vállalatok­nak a megyében működő gyáraiban, telephelyein dol­gozik. A megye társadalmi életé­ben is & munkásságnak van meghatározó szerepe. Poli­tikai állásfoglalásukkal, te­vékenységükkel alapvetően befolyásolják a dolgozók minden csoportjának, réte­gének felfogását, cseleke­detét. Az általános jellem­zők mellett az is tény, hogy a munkássá válás folyamata erőteljesebbé vált. A mun­kások döntő többségének szocialista tudata, közéleti aktivitása, növekvő munka- fegyelme megfelelő, de nem azonos szintű. A munkások mind többen részt vesznek politikai, ideológiai képzésben, szak­mai ismereteket nyújtó tan­folyamokon. A munkahelyi köznevelés különböző for­máiban, a kulturális rendez­vények látogatásában mind több a munkások aránya. A műveltség fejlesztése, az ön­művelés iránti igény, a szakképzettség rangja a munkásközösségekben meg­növekedett. A szocialista brigádmozga­lom különösen a munkások körében bontakozott ki. A szervezeti fejlődés mellett- erősödtek a mozgalom tar­talmi jegyei. Főként a nagy­üzemekben érzékelhető ez, amelyek a magasabb szintű munkavégzésnek, a művelő­désnek, a közösségi tudatfor­málásnak bázisait alkotják. Pozitív hatásuk nemcsak az üzem, hanem az egész me­gye életében meghatározó. A munkásság közéleti ak­tivitása az üzemi, munka­helyi fórumokon fokozó­dott, számuk a pártban, a társadalmi és gazdasági szer­vekben nőtt. Az ütem azon­ban nem kielégítő, főleg szemléleti fogyatékosságok miatt. A munkások politi­kai, erkölcsi, szakmai, tár­sadalmi elismerésének és ak­tivitásának fokozása végett szükséges, hogy: — a munkások politikai, ideológiai, szakmai művelt­ségének színvonalát tovább erősítsük; — a munkássá válás fo­lyamatát, politikai öntuda­tuk emelését gyarapítsuk; — a munkások közéleti aktivitásának növelését a munkahelyi demokrácia fó­rumainak tartalmi fejleszté­sével fokozzuk; — a választott testületek­ben arányukat javítsuk; — a szocialista brigád­mozgalom közösségi erejét még jobban és tudatosabban használjuk fel társadalmi gazdasági céljaink érdeké­ben, a munkásság politikai öntudatának fejlesztésére. d) A termelőszövetkezeti parasztság — 71 246 összes tag, 62 077 család-, 35 536 dolgozó tag — életkörülmé­nyei, munkafeltételei, jöve­delmi viszonyai megközelí­tik a munkásokét. A „nem­zedékváltás” gyakorlatilag befejeződött, a ma dolgozó tsz-tagok többsége vagyon nélkül, munkavállalóként lé­pett a szövetkezetbe. Foly­tatódott a termelőszövetke­zeti dolgozó tagság belső ré­tegződése. Az összdolgozók csökkenése mellett nőtt az ipari, építőipari, kereske­delmi szakmunkát végző tsz-tagok száma. Fokozódott a mezőgazdasági tevékeny­ség iparszerűsége. Mindezek révén gyarapodott a pa­rasztság műveltsége, szak­tudása. A termelőszövetkezet dolgozóinak egyharmada szakmunkás, a szakképzet- lenek aránya nem alacso­nyabb, mint az iparban. A szövetkezeti parasztsá­got korábban rétegző té­nyezők teljesen elhalvá­nyodtak. Ma a munkameg­osztásban elfoglalt hely, a végzett munka mennyisége, minősége, és az ezzel szerzett jövedelem alakítja a pa­rasztság rétegviszonyait. A háztáji gazdálkodás a nagy­üzem része, kiegészítő jelle­gű, s az abból származó jö­vedelem a végzett munkán alapszik. Az egyeseknél — olykor vezetőknél is — ta­pasztalható, ilyen címen bér­munkásokkal folytatott te­vékenységnek és szerzett jö­vedelemnek, s az ebből eredő életfelfogásnak — magyarán a spekulációnak — semmi köze a háztáji gazdálkodáshoz. Vissza kell utasítani minden olyan fel­fogást és nézetet, mely en­nek ürügyén indít támadást a háztáji és kisegítő gazdál­kodás ellen. A termelőszö­vetkezeti parasztság jövőjét illető bizonytalanság meg­szűnt. Életkörülményeinek fokozatos javulásán, bizton­ságos létén át kézzel fog- hatóan érzi a munkás-pa­raszt szövetség fontosságát. A munkásokkal való szoros kapcsolat előrevivő hatás­sal van gondolkodásukra, szokásaik változására. E po­zitív irányban hat a szövet­kezetekben dolgozó fiatal mérnökök, technikusok, gé­pészek, s más szakmunkások növekvő aránya is. A köztu­lajdonhoz való új viszony kialakulásában viszont még nem mindenütt érvényesül a közös felelősség, a tulajdo­nosi érzés, olykor túlzottan előtérbe és szembe kerül a csoport-, az egyéni érdek az össztársadalmi érdekkel. A fejlődő társadalmi-gaz­dasági körülmények hatásá­ra is egységesebbé vált a termelőszövetkezeti paraszt­ság politikai arculata. Politi­kai műveltségük a XI. kong­resszus óta sokat fejlődött. A párt politikáját egyértel­műen helyeslik, azt bizalom­mal támogatják. Mindamel­lett továbbra is fontos te­endő: — a termelőszövetkezeti parasztság, általában a me­zőgazdaságban dolgozók po­litikai és általános műveltsé­gének, szakképzettségének emelése; — fokozottabb bevonásuk a tömegpolitikai és közmű­velődési tevékenységbe; — közéleti tevékenységük még szélesebb körű kibon­takoztatása ; — a közösségi felelősség- érzet, a köztulajdonosi szem­lélet erősítése, az össztársa­dalmi, a csoport- és az egyé­ni érdek helyes értelmezésé­nek és gyakorlatának elmé­lyítése. e) A társadalmi-gazdasági fejlődéssel, a tudományos­technikai forradalom kibon­takozásával tovább növeke­dett az értelmiség szerepe a megyében is. Az értelmiség létszáma — mintegy 11000 fő — tovább gyarapodott; összetétele megváltozott. A mai értelmiség 80 százaléka munkás-paraszt származású, egy részük pedig maga is munkás, paraszt volt. Politikai arculatuk formá­lódott, ideológiai képzettsé­gük növekedett, szocialista elkötelezettségük erősödött. Szemléletmódjuk, életfelfo­gásuk, szokásaik egyre job­ban közelítik a két alapvető osztályét. Politikai kérdések iránt érdeklődőek, aktív ré­szesei a közéletnek. Munká­juk hatékonyságát növelte a párt politikája iránti biza­lom megerősödése körükben is, a jó politikai légkör, az őket érintő javuló erkölcsi és anyagi megbecsülés. Az értelmiség nagy része aktívan bekapcsolódik a tár­sadalmi életbe, szocialista céljaink hirdetői. Közöttük is vannak, akiknél tapasz­talható közömbösség, túlzott anyagiasság, szocialista elve­inktől eltérő nézet, életideál. A közvélemény az ilyen ma­gatartást elítéli, ezért csu­pán környezetük vagy baráti körük szűk rétegére hatnak. Az egyre növekvő számú értelmiség — noha létszá­mát tekintve még nem felel meg a szükségleteknek — mind nagyobb, differenciál­tabb és bonyolultabb felada­tok megoldására képes. A megyében elért társadalmi, politikai és kulturális ered­mények az értelmiség jó munkáját dicsérik, akik tá­mogatják a párt politikáját és céljait, akik saját érde­keik megvalósulását is a szo­cializmusban látják. Az ér­telmiség növekvő társadal­mi szerepe teszi szükségessé: — elsődlegesen szaktudá­sával szolgálja a szocialista építés feladatainak megoldá­sát; — fokozza közéleti aktivi­tását, mindenekelőtt a mar­xista—leninista világnézet és a kultúra terjesztésében, ' a közgondolkodás formálásá­ban, a társadalmi folyama­tok elemzésében, a politikai döntések előkészítésében, ha­tározott visszautasításban ré­szesüljenek az értelmiség szerepét lebecsülő vagy azt túlbecsülő nézetek és jelen­ségek. ff Az alkalmazotti réteg száma meghaladja a 26 000 főt a megyéhen. Létük, mun­kájuk nem nélkülözhető — ésszerű keretek között — az adminisztratív, az ügyviteli, az államigazgatási munka területén. Műveltségük, szakképzettségük nőtt, rész­vételük a közéletben erősö­dött. Számuk különösen az adminisztratív munkakörök­ben a kívánatosnál gyor­sabb ütemben emelkedett. Indokolt tehát, hogy: — számuk arányban le­gyen a valós szükségletek­kel; — a jövőben az e terüle­ten dolgozó munkaerő ne növekedjen, sőt, egy része átcsoportosításra kerüljön; — az indokolt alkalmazot­tá réteg politikai, szakmai, erkölcsi színvonalát fokoz­zák, a lelkiismeretes és gyors ügyintézésre sarkall­ják. g) A társadalom más ré­tegeinek, a kisiparosoknak — 1610 fő — a kiskereske­dőknek és a különböző ma- gánfoglalkozásúaknak száma nem jelentős. Tevékenysé­gük — főként a kisiparoso­ké — a lakosság részére vég­zett szolgáltatás területén fontos. A magánkereskede­lem a szocialista kereskede­lem kiegészítője, bár egy ré­szük tevékenysége nem in­dokolt. A jövőben az a fon­tos, hogy: — a lakossági szolgálta­tást végző kisiparosokat mindenütt, ahol társadalmi igény van rá, támogassák; — a minden ízlést nélkü­löző termékeket forgalmazó kiskereskedők körét szűkít­sék; — a helyi tanácsok a mű­ködési engedélyek kiadását a törvényes előírásokkal össz­hangban jobban mérlegeljék, azok betartását fokozottab­ban ellenőrizzék. h) Pártunk szövetségi po­litikája érvényesül a megyé­ben is. A rendezett viszo­nyok, a kölcsönös bizalom és tisztelet légköre jelzi, hogy meghatározó a munkásosz­tály vezető szerepe. A mun­kásság politikai, ideológiai arculatának alakulása nagy hatással van a parasztságra, a különböző társadalmi ré­tegekre. Az osztályszövetség szocia­lista tartalma erősödött. A két osztály szövetsége, poli­tikai egyetértése és bizalma megszilárdult. Az osztálykü­lönbségek objektív alapjai tovább csökkentek. Az élet- színvonalban és a szocialista tudat fejlődésében jelentős az egymáshoz közeledés. Szövetségi politikánk nagy eredményeket hozott a me­gyében is. A társadalom kü­lönböző rétegeit — ideoló­giai és nemzetiségi hovatar­tozástól függetlenül — sike­rült mozgósítani társadalmi céljaink végrehajtására. A következő időszakban is ar­ra kell törekedni, hogy: — a szocializmus építésé­ben való közös érdekeltség, a politikai egyetértés szün­telen erősítése szolgálja a világnézeti egység fejlődését is; — erősödjék a társadalmi összefogás a város- és köz- séefejlesztési ügyekben, min­denütt támaszkodjanak a la­kosság bizalmára, segíteni- és tenniakarására. ij Eredményes a párt nő­politikái határozatának idő­arányos végrehajtása, min­denekelőtt szemléleti válto­zás következtében. A kere­sőképes korú nők 62,8 szá­zaléka aktív dolgozó. A nők politikai, közéleti érdeklődé­se rlőtt, részvételi arányuk a különböző testületekben, tár­sadalmi, állami, gazdasági és egyéb tisztségekben javult. A megye párttagságán belül a nők aránya meghaladja a 27 százalékot. A nők zömének a munká­ban való helytállása példás. A szocialista brigádokban számuk emelkedik, aktivitá­suk fokozódik. Munkájuk anyagi, erkölcsi elismerése javult, csupán egyes terü­leteken tapasztalható lema­radás. Javult a nők szakmai mű­veltsége, bár elmarad a szükségletektől. Vezetői munkakörbe állításuk nö­vekszik, de még lassú üte­mű. A vonatkozó párt- és kormányhatározatok inten­zívebb végrehajtása indo­kolttá teszi, hogy: — több figyelmet fordítsa­nak a családon belüli hely­zetükre, az általános, szak­mai és politikai műveltsé­gük további emelésére; — gyorsítsák az azonos munkáért azonos bér elvét a nők esetében is, élve a mun­ka mennyisége és minősége miatti differenciálással is; — fokozzák a nők közéleti aktivitását és életkörülmé­nyeik javítását szolgáló fel­tételek javításával is; — az egyenlő feltételek biztosításával gyorsítsák a nők testületi tagokká, veze­tőkké való megválasztását, kinevezését. j) A megye ifjúságának túlnyomó többsége — a 157 000 harminc éven aluli fiatal, a 26141 KISZ-tag — becsülettel helytáll a min­dennapi munkában, felelős­séggel készül az önálló élet­re. A munkához, politikához, művelődéshez való tudato­sabb viszonyuk egyre inkább a szocialista társadalom kö­vetelményeinek megfelelő korszerű jegyeket hordoz. Döntő többségük egyetért pártunk politikájával, célki­tűzéseivel. Mind többen ér­deklődnek társadalmi-politi­kai kérdések iránt. Kritikai érzékük erősödött. Eseten­ként téves nézetek, helytelen magatartás is fellelhető so­raikban. Gond, hogy az igé­nyeket és társadalmi lehető­ségeket nem mindig vetik kellően egybe. A fiatalok többsége eredményeinket, s lehetőségeinket nem a múlt­hoz, hanem inkább jelenünk­höz köti. A fejlődés, a vál­tozás ellentmondásai gyak­ran türelmetlenséghez vezet­nek nem kevés fiatalnál. Kritikusan ítélik meg a fej­lődés negatív jelenségeit, kü­lönösképpen a visszásságo­kat, a tehetetlenséget. Mind kevesebb azok száma, akik csak a gondtalan életet kere­sik. Ezt a munkához való szocialista viszony fejlődése is mutatja. Az értelmes fel­adatok, az előremutató célok végrehajtására — legyen az társadalmi vagy gazdasági jellegű — az ifjúság széles rétegeit lehet mozgósítani. A politikához való_ szocia­lista viszony erősödését mu­tatja a fiatalok közéleti ak­tivitásának, a marxista—le­ninista világnézet iránti ér­deklődésének növekedése. A legutóbbi választásokon a szakszervezetekben az összes tisztségviselők 26,3 százalé­ka, a tanácstagok 16 százalé­ka, a Hazafias Népfront-tes­tületek tagjainak 22 százalé­ka 30 éven aluli fiatal. A KISZ-oktatás mellett a párt­oktatásban részt vevők 25 százaléka, a szakszervezeti (Folytatás az 5. oldalon) Békéscsabán, a Lencsési úti lakótelepen hatalmas lendületet vett az építkezés

Next

/
Thumbnails
Contents