Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
1980. február 10., vasárnap o Zárszámadási tudósítások Közös feladat, egységes az akarat Pusztaföldváron Megfér-e egymás mellett a lakkcsizma, meg a fordított bőrből készült bakkancs, vagy éppen a gumicsizma? Miért lehet egyetlen, és több tíz családon belül véleménykülönbség a szövetkezeti mozgalom megítélésében? Egyáltalán mivel magyarázható két falurész — ófalu és újfalu — lakói között a dacos magatartás, ha a szövetkezetről van szó? Tovább lehetne sorolni a felszabadulás előtt meglevő, azt követően lappangó, néha-néha felszított pusztaföldvári kivagyokiságot. Mindez a múlté. A néha mesterségesen táplált ellentétek leküzdhetetlen akadályként álltak a Lenin Tsz és a Dózsa Tsz között. Végül győzött a józan ész. összeépült újfalu és ófalu, egyesült a két tsz, családon belül elcsendesedtek a viták, és futja már lakkcsizmára a volt szegénysoron is. A termelési színvonala, a hozamok alakulása, a tsz nyeresége évekkel ezelőtt természetesen kisebb értéket képviselt, mint ma. Az erők egy része hiábavaló vitatkozásra fecsérlődött. Végül maguk a pusztaföldváriak döbbentek rá: nem beszélni, hanem tenni kell, s keményen dolgozni a boldogulásért. Nehéz volt a közös A munkafegyelem szilárdítása, a szigorú költséggazdálkodás, az adottságokhoz való következetesebb alkalmazkodás jelentős változásokat hozott 1979-ben a békéscsabai Szabadság Tsz- ben, amely bizony az utóbbi néhány évben nem egy gonddal küszködött. Az. előbbiekre a legfőbb bizonyíték, hogy azonos termelési kapacitások mellett 1978-ról 1979-re 47 százalékkal tudták növelni a sertéshústermelést. Az állattenyésztés ágazatai a békéscsabai szövetkezetben a gazdaságosság szempontjait figyelembe véve rangsorolták, felszámolták a pecsenyekacsa-tenyészetet, valamelyest csökkentették a erőfeszítés lényegét, szükségességét megérteni, mert a pecsenyesütőknek itt is nagyobb volt a hangjuk a serényen dolgozókénál. Egyesülés után a pecsenyesütők elcsendesedtek, előtérbe került: a mindenki munkája szerinti elosztás elvének megvalósítása. Tulajdonképpen ez hozott döntő fordulatot a szövetkezet megítélésében, a község felvirágzásában, a közös és a tagmunkán alapuló viszonyának kialakulásában. A pusztaföldvári Lenin Tsz az elmúlt években erős szövetkezetté vált. Tavaly országosan második helyre küzdötték magukat a búza- termesztésben. A megyében természetesen övéké az első hely. A bábolnai termelési rendszer taggazdaságai közül ők őriznek legtöbb élenjáró helyezést. Kiváló címek és oklevelek tulajdonosai. Ne tekintsék ünneprontásnak a korábbi és a mai pusztaföldvári összkép párhuzamba állítását. Csupán emlékeztetőnek. Annak szánta Klaukó Mátyás ország- gyűlési képviselő is, aki Szász Lajos tsz-elnök beszámolója után szólalt fel, hogy a mai gazdasági eredmények birtokában közösen visszapillantsanak a megyei baromfihús előállítását, visz- szafejlesztették a lótartást, ezzel szerhben a sertéshús mellett növelték a szarvasmarha-hústermelést is. A közösből értékesített 2900 mázsa vágómarha, 9900 mázsa hízósertés és 4200 mázsa húsbaromfi mellett a háztáji gazdaságokból mintegy 13,5 ezer hízót és 250 növendék-, illetve hí- zómarhát adtak át. A termelés szerkezetének további ésszerűsítése azt kívánja meg, hogy ebben az esztendőben a juhtartással is fölhagyjanak. Nehéz esztendőt zárt a növénytermesztés a Szabadság Termelőszövetkezetben, hiszen a belvíz miatt 1000 hektár maradt erre az évre pártszervek és a községi pártbizottság korábbi ajánlására: helyes lenne, ha Pusztaföldváron is egységes mederbe térne a tsz-mozga- lom. Micsoda vajúdás volt heteken, hónapokon, éveken át. Az emberek fejét akkor egyesek telebeszélték az egyesülés káros következményeiről. Vajon mennyire vetik meg most itt azokat, akik akkor a falu ketté- osztottsága mellett szóltak, akik tulajdonképpen ellene voltak az 1979. évi kimagasló termelési és pénzügyi eredményeknek? A falu nem vet meg senkit, csak következtetéseket von le, és oda áll, ahol az igazság tanyázik. Ez a lehető legkeményebb kritika. Ma, az eredmények láttán mind egyértelműbb: azoknak volt igazuk Pusztaföldváron is, akik a két tsz egyesülése mellé álltak, és ennek hasznosságát szorgalmas, odaadó munkájukkal bizonyították. Az idő begyógyította az ellenlábasok „sebeit”. Ök is beálltak az egységes szövetkezet erősítőinek sorába. Végső soron csak ilyen őszinte összefogás hozhatott eredményt a pusztaföldvári Lenin Tsz tagságának. D. K. szántatlan és nem minden ágazatban sikerült elérni megelégedésre okot adó hozamokat. Igaz, búzából 49,5 mázsát, kukoricából 76 mázsát takarítottak be hektáronként, de a vezetőség véleménye szerint a főágazatban jelentős tartalékok rejlenek még. Ebben az évben új növénnyel, a szójával kísérleteznek majd 250 hektáron. A mérlegadatok szerint a termelés teljes mértéke 1979- ben elérte a 212 millió forintot a békéscsabai közös gazdaságban, ez 30 millió forinttal múlja felül a várakozást. A tervezett 10,5 millió , forintos nyereséggel szemben a zárszámadáson a megfelelő rovatba 12 millió forint került. A megváltozott gazdasági, közgazdasági feltételek mellett is szeretné a termelőszövetkezet az 1979-ben elért szintet megtartani, túlszárnyalni. K. E. P. fl békéscsabai Szabadság Tsz a megerősödés útján jubileumi közgyűlés Szeghalmon Sikeresen zárta az 1979-es esztendőt a Sárréti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Az eredményekről a szombaton megtartott 30 éves jubileumi közgyűlésen számolt be a termelőszövetkezet vezetősége. A több mint 21 millió forintos nyereséghez az ágazatok különböző arányban járulták hozzá. A növénytermesztésben a búza kiesését — amit kedvezőtlen időjárás okozott — jó időzítéssel helyettesítették az ötmillió nyereséget hozó rizzsel, a hétmilliós ágazati eredménnyel zárt naprafor- eóval és a Sárréten új növénynek számító kukoricával. összességében mintegy ötmillió forinttal haladja meg ez a főágazat az 1978. évi nyereséget. Az állattenyésztési ágazat eredményei több év’ viszonylatában kiemelkedőek. A szarvasmarhák száma ebben az évben 914-re nőtt. A 367 tehén 4542 literes tej hozamátlagával a termelőszövetkezet a megyében a 4. helyen végzett. A tejtermelés alacsony önköltsége — 4,37 forint literenként — a magas hozammal párosulva kétmillió forintot hozott. A juhászat összevont nyeresége — a tenyésztés és a hizlalás együttesen — 565 ezer forint. Jó eredménnyel zárta az évet a lucernafeldolgozó üzem. Ágazati nyeresége, amely az előző évihez képest majdnem megduplázódott, meghaladja a 8 és fél millió forintot. A lucernaágazat kielégítette az állattenyésztés takarmányigényét, a feldolgozó üzem 769 vagon lucernalisztet állított elő Fotó: Veress Erzsi Vizeinkről tárgyaltak Beszélgetés Vince Józseffel, az OVH elnökhelyettesével A hét elején Békéscsabán, az Országos Vízügyi Hivatal és megyénk vezetői egyeztették az ágazat idei megyei tervét. A tanácskozást követően megyénk vízgazdálkodásáról, az ár- és belvízvédelemről, valamint az ivó- vízellátásról beszélgettünk Vincze Józseffel, az OVH elnökhelyettesével. — Nehéz évet hagyott maga mögött a vízügyi ágazat. Tavasszal a belvíz és az árvíz, majd nyáron az aszály okozott gondokat. — Az elmúlt esztendő első két hónapjában csapadékból származó rendkívüli árvízi helyzet alakult ki a Tiszán és annak mellékfolyóin. A Tisza középső szakaszán, mintegy 100 kilométeres hosszúságban az eddigi maximumokat 4—22 centiméterrel meghaladta az árvíz. A töltéseinknek 55 százaléka már a megfelelő szintre és keresztmetszetre van kiépítve. s mi elsődleges célnak tartjuk, hogy területgazdasági fejlődésnek megfelelően a hidrológiai viszonyokból kialakított mértékadó árvízszinteknek megfelelően bizonyos sorrendiséget állapítunk meg az árvízvédelmi művek fejlesztésében. Ilyen esetben mindig figyelembe vesszük -az árvizes tapasztalatokat, amelyek az utóbbi 20 esztendőben voltak, s különösen előtérbe kerülnek azok a tapasztalatok, amelyek ennek a két évtizednek a közeli éveit jelentik. A fejlesztés szempontjából kiemelt területnek tekintjük a Körösök vidékét, a Fehér-, a Fekete- és a Sebes- Köröst, s mint ahogy az V, ötéves tervben ezen a területen jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre, hasonló fejlesztéseket tervezünk az elkövetkező tervidőszakban is. — Ez számokban mit jelent? — Számokban azt jelenti, hogy ebben a tervciklusban megközelítőleg 250 millió forintot fordítottunk a Körösök védelmi műveinek kiépítésére, a védelmi osztagtelepek és a védelmi felszerelések kiegészítésére. — Szeretném kiemelni: ebben a térségben, miután az árvízvédelmi műveket a kellő szintre még nem építettük ki, ezért egy olyan megoldáshoz folyamodtunk, hogy szükségtározókat jelöltünk ki. Adandó esetben ezeket a szükségtározókat felhasználjuk, s ezekkel vesszük le azokat az árvizes hullámokat, amelyek esetleges töltésátszakadáshoz vezethetnek. Ez azt jelenti: olyan tartalék van a kezünkben, amely az ittlevő, de még ki nem épített töltéseknél a biztonságot fokozza. — Az utóbbi években dinamikusan folyt a Körösök töltéseinek erősítése. A Kö- VIZIG-re milyen munkák várnak az idén, s az elkövetkező néhány esztendőben? — A töltések erősítését a Kettős-Körös bal parti töltésének építésével folytatjuk, tulajdonképpen annak a programnak a befejezését, amelyet az V. ötéves terv időszakára irányoztunk elő. Az elkövetkező években is tervszerűen folytatódik a töltések erősítése, a pénzügyi lehetőségekhez mérten határozzuk meg a munkák ütemét. — Árvízvédelmi szempontból, úgy tűnik, hogy Békés megye biztonságban van. Belvíz szempontjából mindez már nem mondható el. Különösen a megye déli területéről, ahol az elmúlt évben súlyos gondok voltak. — Ügy érzem, belvízvédelmi szempontból is nagyon sokat tettünk az elmúlt évek során Békés megye belvízrendszerének kiépítésében. Nagyon jelentős összeget, 200 millió forintot áldoztunk ebben a tervidőszakban a belvízrendszer kiépítésére, s más megyék előtt Békést kiemelt belvízvédelmi területnek tekintjük. Természetesen a fejlesztéseket is ennek megfelelően hajtjuk végre. Ez annál is inkább így van, mert hiszen Békés megyében, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság területén van a legnagyobb beépített szivattyúkapacitás, itt van a legkiterjedtebb belvízelvezető-rend- szer. Tehát nyilvánvaló, hogy ezeknek a fejlesztése, a szivattyútelepeknek a korszerűsítése is fontos munkát és feladatot jelent számunkra. Mindezt csak megerősíti és sürgeti, hogy az ország legértékesebb termővidéke ezen a területen található. Mi minden körülmények között arra törekszünk: a belvízvédelmi rendszereket a meliorációs munkákkal párhuzamosan építsük ki, figyelem- bevéve a belterületek belvízelvezetési gondjait is. A kiépítéseknél minden évben egy-egy • súlypontot képezünk, a VI. ötéves tervben a Száraz-ér és térségének teljes kiépítését kívánjuk így megvalósítani. — Ez mit jelent? — Tulajdonképpen a csatornának a vízelvezető-képességét a vízhozamoknak megfelelően, fokozatosan bővítve építjük ki, szükségszerűen közbeiktatva olyan szivattyútelepeket, amelyek ezeket a belvizeket keletkezésének idejében, a vele együttjáró árvízi medrekbe betudják emelni. A tanulmánytervek elkészültek, s ezek szerint több tízezer hektár művelése válik még biztonságosabbá a térségben, mint ahogy a térség településeinek belvízveszélye is megszűnik. — A felszíni vizeknél gond, ha sok van, s az is baj, ha kevés. De éppen ilyen gond, ha kevés a felszín alatti víz, vagyis az ivóvíz. Békés ebből a szempontból szélsőséges. A megye északi részének térségei ivóvízgondokkal küszködnek.. . — Én úgy ítélem meg, hogy a megye országosan is kedvező helyzetben van az ivóvíz-ellátottság szempontjából. Békés megye lakosságának 76—78 százaléka jelen pillanatban egészséges ivóvízzel van ellátva. Kétségtelen, hogy Békésben is vannak olyan kisebb települések, ahová a jó ivóvíz még nem jutott el. Ezt csak megfelelő sorolással, az állami és társadalmi erők összefogásával lehet megoldani. — A megye déli részében viszont ott van a Maros hordalékkúpja, amely jó minőségű ivóvizet rejt, s regionális vízművel képes ellátni a megyét. Itt hogyan haladnak a feltárások és a kutatások, mik a kilátások? — A Maros hordalékkúpjának területén a kutatásokat korábban elkezdtük, várhatóan két év múlva ezeket a kutatásokat be is fejezzük. Minden bizonnyal kiderül az is, hogy az országnak ebben a térségében milyen felszín alatti vízkinccsel rendelkezünk. Ez lehetőséget teremthet arra, hogy a későbbiek során a regionális vízellátórendszert megfelelő és jó minőségű ivóvízzel ellássa, és a korábban említett, de ma még ivóvízgondokkal küszködő területek Ivóvízellátását is megoldjuk. Ehhez nagyon jól hozzájárul az a tény, hogy Békés megye, valamint a Dél-Alföld vízellátására pályázatot írtunk ki. Ezeket a pályázatokat most fogjuk egybe, belőlük állítjuk majd össze azt a legjobb megoldást, amelynek segítségével a megye vízellátási gondjai regionális rendszerben megoldódhatnak. — A tanácskozáson szó volt az öntözésről, a Nagykunsági XIV-es őntözőfürt kiépítéséről... — Terveinkben az NK XIV-es öntözőfürt kiépítése szerepel, ezt a programot végre is hajtjuk. Azt viszont szükségesnek tartjuk, hogy az öntöző főművek kiépítésével párhuzamosan a mező- gazdasági üzemek öntöző- rendszerei is kiépüljenek. A központi beruházásból megvalósított öntözőtelepek, berendezések kihasználása csak így gazdaságos. Békésben az öntözés eddigi lehetőségeinek kihasználásáról nem volt gond. Az elkövetkező időszakban az öntözőberendezések létesítése a mezőgazda- sági üzemek pénzeszközeiből nem minden esetben biztosított. Nyilvánvaló, s mi is olyan öntözőterületek megvalósítására törekszünk, ahol a kedvező gazdasági körülmények biztosítottak, a művek kihasználtsága megfelelő, a költségek a legrövidebb időn belül megtérülnek, azokat segítjük. Ez megszabja az állami támogatás mértékét, s azt, milyen mértékű az az összeg, amellyel a mezőgazdasági üzemeknek saját erejéből kell belépniük ebbe a fejlesztésbe — mondotta befejezésül Vincze József, az OVH elnöke. Szekeres András
