Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

1980. február 10., vasárnap o |g|;ü*Jkfite Gyermekrajz-kiállítás nyílt Békéscsabán A megnyitó egy pillanatá­ban ... Fotó: Veress Erzsi A Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház és a békéscsa­bai Munkácsy Mihály Mór zeum a megyeszékhely kis­dobosainak és úttörőinek al­kotásaiból rendezett ■ képző- művészeti kiállítást a Mun­kácsy Mihály Múzeum új épületében. Az immár hagyományos •kiállításra több, mint 400 alkotás érkezett, melyből 250-et választott ki a fiatal alkotókból álló zsűri. A megnyitóünnepség teg­nap, február 9-én délelőtt 10 órától Dinnyés József pol- beat énekes műsorával kez­dődött, majd a kiállítást Uh- rin Erzsébet, városi úttörő­titkár nyitotta meg. Ezt kö­vetően elérkezett a nap leg­izgalmasabb eseménye, Sz. Kovács Mária, a múzeum közművelődési osztályának vezetője kiosztotta az aján­dékokat annak a 11 gyer­meknek, akiknek alkotásai a legjobbaknak bizonyultak. Végül a 250 kiállítónak ok­levelet adtak át. Amatőr néptáncosok konferenciája Országos konferencián vesznek részt az amatőr tánc­mozgalom képviselői. A ker­tészeti egyetemen szomba­ton kezdődött kétnapos ta­nácskozáson megvitatják a néptáncmozgalom helyzetét, továbbfejlesztésének lehető­ségeit, és megválasztják az amatőr néptáncosok országos tanácsát. A beszámolók tanúsága szerint az utóbbi években fokozódott a fiatalok érdek­lődése a néptánc iránt. Az amatőr néptáncmozgalom mintegy 20 ezer tagja közül több mint 15 ezer tizenéves. A legidősebbek életkora sem haladja meg a 35 évet. A társadalom minden osztálya és rétege szinte azonos arányban képviselteti magát a félezernél több tánc- együttesben. Általános isko­lai tanulók és főiskolai hall­gatók csakúgy mint munká­sok, mezőgazdasági dolgozók és értelmiségiek, lelkesen ápolják néptánchagyomá­nyainkat, nemzeti kultú­ránk értékeit, Kondoros tisztaságáéit A község tisztaságáért sík- raszálltak Kondoroson is az állami és társadalmi szer­vezetek. Különböző tisztasá­gi mozgalmak keretében ér­tek is el eredményeket. A több mint 10 évvel ezelőtt indult Tiszta, rendezett Kon­dorosért mozgalomnak vol­tak erdményei, azonban hosszú időre szóló folyama­tosságát nem tudta megőriz­ni. Értékelésére az utóbbi években nem került sor. Ez szerencsére nem a mozgalom „halálát” jelentette, mert ha nem rendszeresen, szervezet­ten, de a házak előtt ültet­tek virágokat, és rendben tartották az árkokat. A község vezetői, társadal­mi szervezetei elhatározták. Eltüntetik a múló idő nyo­mait a soproni Eggenberg házról. A Szent György utca 12. szám alatti műemlék­Veszély! Február 7. Helyszín: Gyula, a megyei tanács rendelőintézetének II. emeleti 213-as helyisége. Mosdó, felette lámpatest kicsavarva, a foglalat menetes része letörve, a két érintkező feszültség alatt áll. Csak éppen az hiányzik, hogy valaki hozzányúljon, vagy mond­juk a takarítónő vizes ronggyal szándékozzon letörölni... A következ­ményekre még rágondol­ni is rossz. Nem hagytam szó nél­kül. Remélem tehát, hogy kicserélték a tö­rött foglalatot, és már nincg veszély. —or hogy újra elindítják a Tisz­ta, rendezett Kondorosért mozgalmat. Három kategóri­át határoztak meg. Az első­ben elnyerhető címek: Tisz­ta udvar, rendes ház, Tiszta, virágos utca és Tiszta, virá­gos választókörzet. A második kategóriában okleveleket, jelvényeket ítélnek oda az aktíváknak. A harmadik kategóriában pedig a helyezések alapján okleveleket adományoz a tanács. Az elvégzendő fel­adatot a község összevont rendezési terve alapján írják majd ki. A legfontosabb munkák egyike a parkok felújítása és gondozása. épület a XVI. században épült. Becsesek kőkeretes ajtói, faragott mesterge­rendás mennyezetei. Az 1670-es években egy előkelő protestáns özvegy, Eggen- berg asszony lakta, aki az ellenreformáció évei alatt is kitartott hite mellett, felka- rola és udvartartásában kis közösséggé kovácsolta a vá­ros protestánsait, sőt még istentiszteleteket is tartott a házban. Erre utal az a XVII. századi szószék, amelyet az első emeleten találtak meg. Reneszánsz loggiás udvarát, hasonlóképpen szabadtéri templomnak használták. A műemléképületnek kü­lönösen értékes része a pin­ce, amely szinte teljesen érintetlenül maradt meg. Kö­zépkori boltozatait, kőkere­tes ajtóit, sőt még a hatal­mas prést is megőrizte az idő, amellyel az egyházköz­ség szőlőjét préselték. Az Országos Műemléki Felügyelőség úgy állítja helyre az épületet, hogy a műemléki értékeket látható­vá teszik. Hangulatos ár­kádjai alatt, a földszinten „kulturális udvart” rendez­nek be hanglemez- és köny­vesbolttal, emeletén pedig négy lakást alakítanak ki. Domotechnika Jelentős üzletkötésekkel ér­keztek haza a Transelektro ve­zetői Európa legnagyobb ház- tartásikészülék-kiállításáról, a kölni domotechnlkáról. A né­hány napos bemutató alatt öt évre szóló megállapodást Írtak alá az NSZK-beli Rowenta-cég- gel, eszerint egymillió márka ér­tékben szállítanak a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz kávéfő­zőiből, vasalóiból. Hasonló ér­Új tanévre — Egy sor új, a következő tanévtől „érvényes” iskolai tankönyv nyomdai előkészí­tésén dolgoznak a Tankönyv- kiadó Vállalatnál. A legap­róbbak, az írással-olvasás- sal éppen hogy ismerkedők az általános iskolák első osztályosai például négy részből álló, új ábécés köny­vet kapnak. Az 1980—81-es tanévben új matematikai, ének-zene, anyanyelvi és olvasókönyvet kapnak az általános iskolák harmadik osztályosai, s ugyancsak kicserélik az ötö­dik osztályos irodalom, tör­ténelem, a hetedik osztályos matematika és a nyolcadik osztályos fizika, kémia tan­könyveket is. Ezenkívül a nemzetiségi iskoláknak 42, továbbá a kisegítő iskolák­nak egy, a siketeknek és a foglalkoztató iskoláknak pe­dig három-háromféle új tankönyv készül az elkövet­kezendő hónapokban. Több üzem összefogásával feleslegessé teszik egy fon­tos ipari termék, az öntvény­tisztító szemcse importját. Az ország számos üzemében dolgoznak ezzel a segéd­anyaggal, a különféle önt­vényeket, alkatrészeket tisz­títják, maratják a néhány milliméteres vasgolyócs­kákkal. A komáromi vasön­tödében mostanáig nem tud­tak elegendő vasszemcsét A Tatabányai Szénbányák­nál a munkaerő-gazdálkodás javítása érdekében általá­nossá tették a vállalathoz belépők és a felmondók munkalélektani vizsgálatát. Különösen hasznosnak bizo­nyul az eltávozni szándéko­zók vizsgálata. Az ilyen dol­gozókat beszélgetésre és- Köln tékű szerződést kötöttek más nyugat-európai és közel-keleti cégekkel is, ilyen kis háztartá­si készülékek exportjára. A köl­ni bemutatón a Transelektro egyik francia partnerével, a Ca- dillac-céggel négymillió frankos megállapodást írt alá, a VBKM pápai Elekthermax Gyárának Cyrkotoph kuktaszerü, légkeve­réses főzőedényeinek exportjá­ra. új tankönyvek A gimnáziumok második osztályosainak szóló tan­könyvek nagy részét is újak váltják fel. Szeptembertől friss kiadású könyvekből ta­nulják a magyar irodalmat, a matematikát, a történel­met, a földrajzt és az ének­zenét. Megváltozik az orosz, az angol, a francia, a német, az olasz, a spanyol és a la­tin nyelvkönyvek, valamint a hozzájuk tartozó nyelvi feladatlapok tananyaga is. A nemzetiségi középisko­lák második osztályosai szá­mára ugyancsak új tarta­lommal jelennek meg a szlovák, a szerb-horvát és a román nyelvkönyvek. A szakközépiskolák harmadik osztályosainak előírt tan­anyag is megért a felújítás­ra, így a következő tanév­ben többek közt új irodalom, magyar nyelv, történelem, orosz nyelv és matematika könyvekből sajátítják el a tárgyakat. gyártani, s ezért importból fedezték a teljes szükségle­tet a hazai üzemek. Most megkezdték Komá­romban egy új üzemcsarnok építését, ahol az eddigi 2500 tonna helyett 3300 tonna öntvénytisztító szemcsét gyártanak majd. Ezzel a ka­pacitásnöveléssel minden igényt ki tud elégíteni a ko­máromi öntöde. tesztlapok kitöltésére hívj ik meg a vállalat munkalélek­tani laboratóriumába, s az így kapott információkról tájékoztatják az üzemek ve­zetőit. Nagyon sok esetben meg is tudják változtatni a dol­gozók távozási szándékát. A munkalélektani laboratórium javaslatára sokszor például az üzemen belül más mun­kahelyre helyezik át a tá­vozni szándékozókat, s ez is elég elhatározásuk megvál­toztatásához, holott a „tesz­telés” előtt távozni akartak a vállalattól. Ilyen és ha­sonló intézke_dések nyomán tavaly száz dolgozó vonta vissza felmondását. A szénbányákhoz újonnan belépők munkalélektani vizs­gálata elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a szakmai képességüknek, egészségügyi állapotuknak legmegfelelőbb munkahelyre kerüljenek. Soproni műemlékek Import helyen hazai Mire jó a munkalélektan? é II verseny ereje R endszeresen figyelemmel kísértem a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny híreit, esemé­nyeit. A felajánlások, a plusz tonnák, a minőség javítására, a határidők lerövidítésére tett vállalások mö­götti erőfeszítéseket latolgatom. Jön a hír: az egyik bá­nyánkban néhány ezer tonnával több szenet küldtek a felszínre a bányászok. Sok-e ez? Mennyi erőfeszítésbe, verítékcseppjébe, törődésébe került ez az ott dolgozó embereknek? És vajon mennyi fejtörést okozhattak kitalálóiknak az újítások? Hány kilométerrel többet szaladgálnak a szövőnők a gépek között, hogy néhány százalékkal csökkentsék a selejtet? A munkaversennyel egyidejű az a tapasztalat, hogy az eredményeket nagyon nehéz mérni, még nehezebb össze­hasonlítani. De hát a verseny mégiscsak verseny, ezért szükséges valamiféle sorrendet is kialakítani, vállalva a megítélés szubjektivitását, azt, hogy az egyes erőfeszíté­sek még ugyanazon a munkahelyen is csak nagyon nehezen vethetők össze egymással: mennyivel ér többet az aranykoszorú az ezüstnél? Milyen anyagi vagy erköl­csi mértékegységben lehet kifejezni a kettő közötti különbséget? Ezzel egyáltalában nem a verseny mai értékelésének gondjait kívántam felidézni. Inkább azon töprengek, hogy vajon jó-e az a gyakorta előforduló sztereotip meg­fogalmazás: szocialista címért, bronz-, ezüst- vagy arany­koszorúért versenyző brigád. Persze a vállalások között a brigádnaplókban mindig meghatározzák azt is, hogy milyen helyezést szeretne elérni a versenyben a kollek­tíva, de a fő célja mégis az, hogy lelkesedésétől, tehet­ségétől és szorgalmától függően minél hatékonyabban járuljon hozzá munkahelyi feladatai megoldásához. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny érté­keléseiben mindig ott szerepel az a tény, hogy a mos­tani vállalások minden korábbinál jobban követik ak­tuális gazdaságpolitikai céljainkat. A felajánlások első­sorban a termelés gazdaságosságának és minőségének javítására irányulnak. Új kezdeményezések segítik az exporttervek megvalósítását, a beruházások befejezésé­nek meggyorsítását, a műszaki, technikai haladást. Mindezek a tények adatokkal, tényekkel kifejezhetők, bizonyíthatók. De viszonylag kevés szó esik manapság arról, hogy mi van ezek mögött a számok mögött? A munkafelajánlások egyértelműen azt tanúsítják, hogy a dolgozók általános egyetértésével találkozott az MSZMP Központi Bizottságának felhívása a munka termelé­kenységének javítására, a termelés jövedelmezőbbé té­telére, a népgazdaság exportképességének fokozására. A dolgozók nagy többsége nemcsak azt értette meg, hogy eddig elért eredményeink megszilárdításához, haladá­sunkhoz a korábbinál jobb munkára van szükség, ha­nem azt is, hogy mindez változó szemléletet, munkastí­lust is követel. A vállalások nem csupán a verseny részvevőinek szocialista elkötelezettségét, cselekvőkész­ségét, lendületét bizonyítják, hanem azt is, hogy meg­értették; saját eszközeiket, lehetőségeiket figyelembe véve, hogyan segíthetik a legjobban központi céljaink megvalósítását. Persze az ilyesfajta megfogalmazás túlságosan is som­más. Ha az ember tovább lapoz az újságokban, nem csupán jó híreket talál. Baj van a kooperációval, a munkafegyelemmel, a minőséggel, sok tervcélunkat nem sikerült teljesítenünk, és sorolhatnánk még hosszan to­vább azokat a bajokat, amelyek évek óta napirenden vannak, s amelyekből csak nagyon nehezen tudunk ki­lábalni’. Hogy is van ez? Az egyik oldalon elkötelezettségről, cselekvőkészségről beszélünk, és soroljuk a verseny ered­ményeit, a másikon pedig arról panaszkodunk, hogy sok helyütt gondok vannak a munkafegyelemmel, hogy egyes termékeink minősége csapnivaló, hogy hányán és hányféleképpen szegik meg szocialista erkölcsi normáin­kat. Végül is melyik kép tükrözi igazából a valóságot? Mindkettő. Egyre inkább tény, hogy a szocialista mun­kaverseny morális és politikai hajtóerő, amely nagy­mértékben hozzájárul gazdaságpolitikai céljaink megva­lósításához, a szocialista szemlélet fejlesztéséhez. Ugyan­akkor az emberek gondolkodásában még kísért a múlt, még hatnak a régi, mai valóságunktól idegen erkölcsi normák. Sőt, tegyük hozzá, ebben nemcsak a múltunk kísért, számos napjaink szülte. káros szemlélettel és gyakorlattal találhatjuk szembe magunkat. A lendület és a visszahúzó erő tehát egyaránt létezik társadalmunk­ban, eredményeink és gondjaink nagy része e kettősség­ből ered. Azzal kezdtem, hogy a szocialista munkaverseny ered­ményeit nagyon nehéz tonnákban, forintokban mérni. Még ennél is nehezebb azt meghatározni, hogy a ver­seny mennyivel és hogyan járul hozzá a szocialista erkölcs, a személyi képességek, egyéniségek sokoldalú kibontakoztatásához. Nem lehet mérni azt sem, hogy mennyire változtatja meg az emberek szemléletét, meny­nyire formálja gondolkodását. Mégis, a munkaverseny egész történetén végigvonuló tapasztalat az, hogy dolgozó százezrekben fejleszti a szocialista szemléletet. A z MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiben is megfogalmazódott az a cél: a társadalmi élet minden területén fejeződjék ki jobban, hogy a munka a legfőbb értékmérő. Ennek jel­képe, dolgozóink erkölcsi, politikai tudatosságának fok­mérője az, hogy munkaversennyel készülnek a kong­resszusra és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára. Eddig elért eredményeik jelzik és igazolják, hogy meny­nyi tartalékunk van még kihasználatlanul a termelés­ben, s jelzik azt is, hogy mennyi erkölcsi erő van az emberekben. A munkaverseny a hármas jelszó jegyében ez utóbbit is segíti felszínre hozni, s gazdagítja részt­vevőinek egyéniségét, szocialista elkötelezettségét. Karcagi László

Next

/
Thumbnails
Contents