Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-09 / 33. szám
CH2HE3■■ Mmm 1980. február 9., szombat Zárszámadási tudósítások Harminc éves a dombegyházi Petőfi Tsz A fejlődés sajátos vonásai a muronyi Lenin Tsz-ben A címben szereplő megállapítás minden bizonnyal nem okozna különösebb meglepetést, ha mondjuk forró nyár és szárazság lenne. Csakhogy most február van és hideg, a föld pedig vízzel telítődött. A kondorosi Egyesült Termelőszövetkezet földjein mégis, mint a minap láttuk, öntözőberendezések működnek. Magyarázattal Beregszászi Károly, a termelőszövetkezet főagronómusa szolgált. — Szövetkezetünkben évek óta foglalkozunk a trágyalé hasznosításával. Vízzel hígítva öntözőberendezések segítségével juttatjuk ki a tápanyagokban gazdag trágyalevet. Ezt a műveletet akkor végezzük, amikor a szakosított sertéstelep tárolóiban összegyűlik a lé. Ezért nemcsak tavasszal, nyáron és ősszel működnek az öntözőberendezések, hanem ilyenkor télen is, amikor enyhébbre fordul az idő. — Milyen tapasztalatai vannak ennek a módszernek? — Nem véletlenül választottuk a tápanyag visszapótlásának ezt a módját. Eddig évente mintegy 60 hektárra juttattuk ki a trágyalevet. Legutóbb kukoricát termesztettünk ezen a területen. Anélkül, hogy műtrágyát használtunk volna, hektáronként csaknem 100 mázsa kukoricát takarítottunk be. Most éppen búzát öntözünk. — Várható-e, hogy a jövőben még nagyobb területen „váltják ki" ilyen módon a műtrágyát? — Termelőszövetkezetünkben már korábban elkészült egy trágyalé-hasznosítási terv. Ebből kitűnik, hogy most egyébként kényszer- megoldásról van szó, a következő években a trágyalé felszín alatti kijuttatását tervezzük a mostani 60 helyett már 300 hektáron. Ekkora területen mintegy 1,2 millió forint értékű műtrágyát váltunk majd ki. A jelentős terméstöbblet pedig további bevételhez juttatja a szövetkezetei. A dombegyházi Petőfi Tsz működési engedélyét 1949. augusztus 20-án állították ki. Ez a7. okirat tehát azt tanúsítja, hogy megyénk egyik legnagyobb déli közös gazdasága ebben az esztendőben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Az eltelt három évtized pedig azt. igazolja, hogy az alapítók termékeny talajba hintették a magot az első közös vetéskor. A dombegyházi Petőfi Tsz-t — amely három község termelőszövetkezete immár — hosszú évek óta a megye legjobb szövetkezetei között tartják számon. Az átlagost meghaladó termésátlagokon és hozamokon túl a termelésfejlesztésben elért eredményeikkel is évről évre hallatnak magukról. Ez a közösség többek között azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy a megye legnagyobb cukorrépa-termesztő termelőszövetkezetévé vált, később nagyarányú gyümölcstelepítésbe fogott, illetve korszerű állattartó telepeken fokozta hústermelését. El keli ismerni, hogy sikereikhez nagyban hozzájárul az itteni földek jó minősége. Ez azonban a teljesítményekhez még nagyon kevés, a szövetkezet vezetői jól tudták, hogy az adottságokhoz megfelelő szakértelmet, ésszerű, okszerű és korszerű talajművelést, fejlett technikát kell társítaniuk, ahogy ezt február 7-i zárszámadásukon vendégük, dr. Biró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese is hangsúlyozta. Ma is dombegyházi példaként emlegetik a pályakezdő diplomás szakemberek fogadásának azt a módját, amelynek révén a dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezet a 70-es évek közepén egy időben, egyszerre több mint tíz agrármérnöknek teremtette meg a lehetőségeket és feltételeket a szakmában Való jártasság megszerzésére. Többségük ma is itt dolgozik, annak ellenére, hogy a közös tanács által igazgatott három község — Kisdombegyház, Magyardombegyház és Dombegyház — a városok, tói igen távol fekszik. Az elmondottaknak mindenképpen igen nagy szerepük van abban, hogy a Petőfi Termelőszövetkezet az elmúlt öt. év alatt több mint 50 százalékkal növelte árbevételét, csaknem 90 százalékkal tiszta nyereségét, s 60 százalékkal a szövetkezeti közös vagyont úgy, hogy közben a kifizetett munkabérek összege 70 százalékkal lett nagyobb. A* 1979-es gazdasági évet konkrétan vizsgálva azt állapíthatta meg a zárszámadási beszámoló, hogy a szélsőséges időjárás ellenére is jól alakultak a termésátlagok. A növénytermesztés még úgy is jobb évet zárt, mint egy évvel korábban, hogy a szántó tíz százalékán a belvíz miatt nem termett semmi. A búza 54,5 mázsát adott hektáronként, a kukorica 81 mázsás átlagával minden eddigi rekordot túlszárnyalt. És a víztől, vihartól, gyorirtószer-hiánytól egyaránt szenvedő cukorrépatáblák sem okoztak csalódást végül. Az elmúlt esztendőben a dombegyházi tsz a korábbiaknál nagyobb arányban vette ki részét az ország vetőmagszükségletének előállításában. Az állattenyésztésben jelentős tartalékok maradtak még akkor is, ha 1979-ben tovább javult az egy tehénre jutó tejtermelés, s így az egy liter tej előállítási költsége a megelőző esztendőhöz viszonyítva 82 fillérrel csökkent. A szarvasmarhatartás és a sertéstartás egyaránt növelte a húskibocsátást. Ehhez járult még hozzá a háztáji gazdaságokban meghizlalt 7500 sertés. Mindent egybeszámítva, a dombegyházi Petőfi Tsz-ben 180 millió forintot megközelítő árbevétel mellett, csaknem 16 millió forintos tiszta nyereséget könyvelhetnek el, megfelelő alapot teremtve ezzel az idei feladatokhoz. K. E. P. Négy évvel ezelőtt úgy tűnt, nem lesz kit a gépekre ültetni, nem lesz, aki ellássa az állatokat. A tsz tagjainak elvándorlása már- már alapjaiban veszélyeztette a gazdálkodást. A muronyi Lenin Tsz-ben akkor határozták el, fokozzák a korszerűsítés ütemét... A nagy szomszéd, a Hidasháti Állami Gazdaság mellett ezek az erőfeszítések, gondok a község lakói közül is csak azokat foglalkoztatták, akik valamilyen módon kötődtek a termelőszövetkezethez. A tagok többsége azonban nem a Hidasháti Állami Gazdaságba ment dolgozni, hanem a békéscsabai és a békési üzemekbe. Mindkét városba jó a közlekedés, az utazás nem vész sok időt igénybe. A Lenin Tsz vezetőit persze érthetően az foglalkoztatta leginkább, mi lehet a nagyfokú elvándorlás oka akkor, amikor a gazdálkodásban az erőfeszítések kamatozni kezdtek. Ez valóban így volt, csakhogy az elvándorlás csökkentésére, megszüntetésére 1976-ban még nem tehettek semmit. Tudta mindenki, a tagok jövedelme alacsony, a tömeges kilépés oka, fő mozgatója tehát ismert volt. A fizetések növelésének feltételei azonban csak 1977-ben teremtődtek meg. A szövetkezetben nem véletlenül nevezik 1977-et az üzem életében a fordulat évének. Ekkor a közös gazdaság „Kiváló Termelőszö- vetkezet”-i címet ért el. így a magasabb jövedelem a helyben maradás egyik feltétele lett. A dolgozó tagok száma 250, s lényegében 1977 óta alig változott. A bérek növelésének feltételeit a gazdálkodásban teremtették meg. A 2200 hektáros tsz-ben egy sor olyan dolgot tisztáztak az 1970-es évek elejétől, amelyek azután döntőnek bizonyultak a további fejlődésben. A legalapvetőbb kérdések egyike az volt, felismerik-e azokat a lehetőségeket, amelyek kínálkoznak, amelyekkel élniük kell, felismerik-e a fejlődés mozgató rugóit. Alapítói voltak a Kondorosi Takarmánykeverő Közös Vállalatnak, a kamuti Béke Tsz-szel sertéshizlaló közös vállalatot hoztak létre, és tagjai a Sárréti Tejfel- dolgozó Közös Vállalatnak is. A szövetkezet vezetői időben rájöttek, nagyobb beruházásokra, fejlesztésekre csak más gazdaságokkal közösen vállalkozhatnak. Ez egyben az eredmények és a kockázat megosztását is jelentette-. Ma is-úgy értékelik, helyesem döntöttek, amikor ezt az utat választották. Igazolásul szolgált, hogy a Lenin Tsz 1978-as gazdálkodásáért a MÉM elismerő oklevelét kapta. Most arra számítanak, a folyamat annak ellenére sem szakad meg, hogy tavaly egymillió forinttal kevesebb nyereséget értek el. A nyereség csökkenése ellenére 1979-et ugyanis több szempontból eredményesebb évnek könyvelhetik el Muronyban, mint az azt megelőzőt. A kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére így is 6,8 millió forint nyereséget értek el. A növénytermesztésben szerzett tapasztalatok azt bizonyították, a gondos talaj-előkészítéssel, a körültekintő növényvédelemmel is lehet védekezni a kedvezőtlen viszonyok ellen. Az állattenyésztésben a takar- ményfelhasználás, a kötelezően előírt MÉM-normák alatt maradt. Sokan úgy tartják, a hitelek idő előtti törlesztésének a gazdálkodásban csak másodlagos szerepe van. A muronyiak azonban nemcsak a mára gondolnak. Tavaly nem indítottak nagyobb beruházást. Az elmúlt évben fejeződött be a baromfitelep építése, és gépek vásárlására 6 millió forintot fordítottak. Maradt azonban pénzük arra is, hogy az 1981— 82-re esedékes hiteleket is visszafizessék. S hogy miért volt erre szükség? Az NK XIV-es öntözőcsatorna építésével egyidejűleg a tsz-ben 400 hektáron akarják meghonosítani az öntözéses gazdálkodást. A beruházás 1981-ben kezdődne. Ennek pénzügyi feltételeit teremtik meg ezzel az idő előtti törlesztéssel. így elkerülhetik az erőn felüli beruházás rejtette veszélyeket. Évekkel ezelőtt persze a szövetkezetben megpróbálhatták volna önerőre támaszkodva megoldani a sokasodó feladatokat. Akkor nem tették, s ma sincs szándékukban. A közös vállalatok így is jövedelemhez juttatják a tsz-t. Az állami gazdaság pedig, ha kell, készségesen nyújt segítséget, mint ahogyan azt eddig is tette a műtrágya tárolásában és a szaktanácsadásokban. Aligha vonhatjuk kétségbe, a gazdálkodás eddigi és további fejlődésének zálogát nem egy év alatt teremtették meg. Hosszú és következetes munkára volt szükség. Az erre az évre megfogalmazott tervek teljesítése is része lehet ennek a fejlődésnek. S hogy valójában az lesz-e, az nem utolsósorban a szövetkezet tagjainak munkáján múlik majd. Mindezekről a kérdésekről szóltak a muronyi Lenin Termelőszövetkezt tagjai és vezetői február 7-i zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlésükön. < Kepenyes János Tettei alapján szava is van a brigádnak Az OKGT Orosházi Kőolaj- és Gázipari Gépgyárának Ságvári Endre 15-tagú szocialista brigádja 10 lakatosból, 1 adminisztrátorból, 1 segédmunkásból és 3 technikusból áll. A technikusok (műszakiak) a beruházási csoport tagjai, akik csak 1978-ban csatlakoztak az 1972-ben megalakult brigádhoz. A kapcsolatfelvétel pedig úgy kezdődött, hogy technikusok társadalmi munkában elkészítették két óvoda épületgépészeti tervét, amit a brigád valósított meg. Aztán a Bányászati Dolgozók Szakszervezete leányfalui gyermeküdülő kazánházának a korszerűsítését is együtt hajtották végre. Egyébként a brigád feladata a tetőtéri kazánok végszerelése, valamint gépalkatrészek, berendezések készítése az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vállalatainak a megrendelésére. A technikusok ehhez a munkához úgy nyújtanak segítséget, hogy egy-egy újítás, ész- szerűsítés megvalósításához tanácsot adnak. A műszaki rajzot is elkészítik. Ilyen volt például Jarabin Gyula brigádtagnak az az újítása, amelynek alapján egy szén- tüzelésű magszárítót gáztüzelésűre alakítottak át. A brigádvezető Fábri József lakatos. A választás — ahogy mondják — azért esett rá, mert először is ért a szakmájához, másodszor példamutatóan fegyelmezett, harmadszor pedig — és ez sem mellékes — kiáll a brigádért. Legutóbb az év végi „hajrá” után járó pénz időben való kifizetéséért szállt síkra. Máskor főként azért lép fel, ha anyaghiány vagy más szervezetlenség akadályozza a termelést. Most a'brigád tetőtéri kazánokat szerel. A délelőtti műszakban Gyurjancsik András, Önódi Pál, Mórócz Ernő, Bock Árpád, Zarándi János és Jarabin Gyula dolgozik. Szorgalmasan, pontosan. Legyen minőségileg kifogástalan minden darab. Gyurjancsik András kivételével valamennyien tetőtéri kazános házban laknak, tehát a maguk javát is szolgálta a gondos munka. De más üzemeknek is példát akarnak mutatni, mert nem egyszer tapasztalják, hogy például a drága áron vásárolt cipő talpa egy-két nap alatt leválik, vagy a tévé rövid használat után elromlik. — Már nem egy üzemben elhatározták, hogy csak kifogástalan terméket engednek ki az üzemből. Mi is elkezdtük és jogcímet szereztünk arra, hogy véleményt nyilvánítsunk — vélekedik Gyurjancsik András. Fábri József folytatja: — Velünk nem kell foglalkozni iuk a műszaki ellenőröknek, mert tudják, hogy minden kazán jó. Egyébként a minőség a gazdaságos termelés egyik lényeges feltétele is, mert nem kell ugyanazt a munkát kétszer csinálni. Beszélgetünk. Kérdésem: — Érdemes hajtani? Jarabin Gyula: — Szerin-, tem a minőség és a meny- nyiség szempontjából nincs kellő differenciálás. A csoportelszámolás nem a legideálisabb. Fábri József: — Ha nagyobb lenne a differenciálás) talán megszűnne a közösségi szellem a brigádon belül. Ónodi Pál: — Én is a csoportelszámolást tartom helyesnek, máskülönben aki jobb munkát kap, többet, aki rosszabbat, kevesebbet keresne. Jarabin Gyula: — Így soha nem lépünk előre. Gyurjancsik András: — Lényegében egyenlőség van. Széplaki Imre: —Itt nincs sorozatgyártás, nem lehet személyenként differenciálni. Jarabin Gyula: — Bármennyire törekszünk, nincs semmi lehetőségünk, hogy egyénileg jobb életkörülményeket teremtsünk magunknak. Majd mindnyájan bérházban lakunk, háztájival sem tudunk foglalkozni. Zarándi János: — Egyébként az üzemben naponta „lehajtjuk” magunkat. Minden perc munkaidőt igyekszünk alaposan kihasználni. Jarabin Gyula: — Másutt is így kellene, akkor bizonyára a forint stabilabbá válna. — Mindenütt követeljék meg a rendet, a fegyelmet, a szervezettséget, a kifogástalan munkát. Nekünk ez az érdekünk. Azt az életszínvonalat, amit elértünk, nem akarjuk alább adini —mondja Bock Árpád. — Ha csak egy hónapban is csökkenne a keresetünk, megérezné a család — vélekedik Zarándi János. Végül Jarabin Gyulának van még mondanivalója: — Elértük, hogy van szava a brigádnak. Nemcsak termelési tanácskozásokon nyilvánítunk véleményt, hanem pártcsoport-értekezlete- ken is. A mi pártcsoportunkba tartozik Fodor Attila műszaki igazgatóhelyettes, akivel mindig őszinte eszmecserét folytatunk. Elmondjuk neki azt is, ami nem tetszik nekünk. És nem feleslegesen. Csak a bérezéssel kapcsolatban van véleménykülönbség a brigád tagjai között. A becsületes munkát egyformán kötelességüknek tartják és jpggal várják el másoktól is. Pásztor Béla Nyereséges év a gyomai halászoknál Tegnap tartotta a gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet is zárszámadó és tervtárgyaió közgyűlését, ahol a vezetőség a több mint 7 és fél millió forint nyereséggel záruló 1979-es év gazdálkodási eredményeiről számolt be. Bár a növénytermesztési ágazat veszteséges volt, de a termelőszövetkezet egyik főágazata, a természetes vízi halászat az 1978-as évhez viszonyítva jóval megduplázta nyereségét, s ezt az idei terv túlteljesítésével, 526 tonna hal kifogásával érte el. A gácsháti halastóról 247 tonna halat halásztak le, ebből 35,6 tonnát Nyugatra exportáltak, amiből csaknem 2 millió forint árbevételük származott. Mivel a fehérháti halastón mintegy négyszeresére növelték a tavalyihoz viszonyítva a lehalászott mennyiséget, a Viharsarok Halászati Tsz összesen 925 tonna halat fogott ki tavaly vizeiből. Nem tudta tervét teljesíteni a halfeldolgozó üzem, ennek ellenére nyereséggel zárt. iwm j mW " 'mm JjKí Képünkön a közkedvelt Körösi halászlét csomagolják a szövetkezet- feldolgozó üzemében Fotó: Veress Erzsi
