Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

_^980J_Jebruár_9a_szombat_ Aranyba kötött mesterség... .. ...... .AM-r.-:.X Fotó: Horváth András „Boldog, ki énekel” Jubilál az Általános Munkás Dalkör Az orosházi Szántó Kovács János Múzeumban Szücsné Tóth Irén, az intézmény munkatársa kezét összecsap­va sajnálkozik: — Most ment el egymás után öt osztály, de ha sze­rencsénk van, ma is annyian jönnek, mint az elmúlt na­pokban. Nagy sikere van en­nek a könyvkötészeti kiállí­tásnak. Érdemes végignézni, míg érkezik valaki... Valóban érdemes. Már a lépcsőfordulóban, amint föl­felé igyekszünk, piros bőrbe kötött könyvek csalogatják a látogatót fölfelé. A falon a kiállítást hirdetik: Váci György kétszeres aranydíjas könyvkötőmester mutatko­zik be az orosháziaknak, s mindazoknak, akik benyit­nak a múzeum kapuján. Tablók. Amint a lépcsőn fel­felé lépegetünk, mintha év­századokat járnánk végig: a könyvírás, a könyvkötés történetét. A barlangrajzok­tól a könyvkötészet előtti ko­rokon át a középkori, az 'íj­kori és a legújabbkori idő­szakokig. Látunk itt papi­ruszszeleteket, bibliarészle­teket, s egyiptomi sírkőfel­iratokat egyaránt. Emellett méltó módon emlékezhetünk meg a nagy elődökről, így Kner Izidorról, s ízelítőt ka­punk a magyar könyvköté­szet ékességeiből, a Corvi­nákból is. S aztán eljutunk a jelen­hez, a kiállító neves mester munkáihoz, amelyek ámu­latba ejtenek kicsi és na­gyot egyaránt. A különböző anyagokból — főképpen bőr­ből — készült kötések, s rajtuk a pazar aranydíszí­tés, méltán tették világhírű­vé mesterüket. Váci György mesterségbeli tudását már legendák lengik körül, me­lyek nagy része valós ala­pokon nyugszik, hiszen, me­sés sikere a világ minden táján ismertté tette nevét, Orosházán is, most sokan beszélnek róla, hogy magá­ban él, még lakása sincs — a könyvkötészetben lakik —, s minden idejét, gondolatát munkájának, s tanítványai­nak szenteli. Beszélik azt is, hogy az angol királynőnek dolgozott, s hogy aranyozott díszítésű kötései, Japántól Észak-Amerikáig, s Finnor­szágtól Afrikáig eljutottak. A megnyitó óta, ha lehet, még nagyobb közönségsikere van a mesternek, hiszen kedves emléklapocskákkal, naptárakkal lepte meg a megnyitó résztvevőit. S az­óta jönnek a látogatók — még a szünnapon, hétfőn is nem egyszer ki kellett nyit­ni a múzeum kapuját. Érde­mes ellátogatni ide, hiszen nemcsak a kész köteteket, emlékkönyveket, albumokat láthatják, hanem végigkí­sérhetik az egész munkafo­lyamatot, a kézi fűzéstől a préselésig, s közben látják az eszközöket — a régieket és az újakat —, melyekkel készül a mű. A restaurálás is legalább ennyi vagy ta­lán még több figyelmet, tü­relmet kíván, melyről az egész folyamatot bemutató képes tabló tanúskodik. A minikönyvek, melyek néme­lyikét csak nagyító alatt szemlélhetünk meg, mind­mind egy külön kis remek­mű. A látogatók nagy része emellett áll legtovább... * * * Lábdobogás hallik, többen jönnek fölfelé a lépcsőn. Fplnőtt asszonyok: a ruha­gyárból jöttek a Petőfi Szo­cialista Brigád tagjai. Ámul- va néznek körül, közben fel- felsóhajt egyik-másik: — Nézzétek, milyen édes, csak nagyítóval látni! — Ezt kellene hazavinni! — Gyerekek, gyertek ide, micsoda hatalmas könyv!... Vincze Éva, a brigád ve­zetője miután körülnézett, a vendégkönyv fölé hajol, az­tán sorban, mind aláírják. Közben elmondják, hogy csaknem minden kiállítást megnéznek, mindenki rászán egy fél órát a munkaideje után. Egy munkatárstól és Szikora Istvánné, az egyik brigádtag gyerekeitől hallot­ták — akik már körülnéztek itt —, hogy mennyi szépet állítottak ki. Még kérnek egy beírást a naplójukba, hogy itt jártak, aztán elbúcsúz­nak. Most a szentetornyai is­kolából állít be egy kis csa­pat, a Tulipán őrs. Rettentő lelkesek, alig tudják visz- szatartani előtörő hangjukat a nagy csodálkozásban. Baj­kán Gabi a kis könyveket oly nagyon megnézi, hogv még a fejét is beveri a rm- nikönyvek előtti üvegbe. Lővei Bea „Vác története” előtt áll hosszasan, ámuló arccal. — Megérte eljönni, ez az­tán jó kis őrsi foglalkozás volt! — nyugtázza az egyik szöszke kislány, miközben kifelé indulnak. Szinte egy pillanatra sem marad üres a bemutatóte­rem. Most két idős ember, Tokovics Ferenc és Faragó Mátyás sétál végig a tablók, s a könyvek előtt. — Vasárnap, a megnyitón is voltunk — mondja Feri bácsi —, de akkora vo't a tömeg, hogy nemigen juthat­tunk az anyag közelébe. Meg akkor időnk se nagyon volt rá... — Én azért jöttem vissza — folytatja a beszélgetést Faragó Mátyás —, mert ír­tam otthon egy verset, sezt szeretném a vendégkönyvbe beírni. Még nézelődnek egy ki­csit: a díszokleveleket, s az angol nagykövet emlék­könyvbe írt gratuláló sza^ vait olvassák, amely az idős mester munkáit dicséri, az­tán Tokovics Feri bácsi még egyszer közel hajol a kis könyvekhez — oda, ahova előbb a kislány —, s ő is be­veri a fejét... — Ott egy pici divatkönyv van. Szabó voltam, persze, hogy érdekel — mentegető­zik zavartan. Lassan ritkulnak a láto­gatók, beesteledik, ám a múzeum zárási ideje nem vet véget a látvány okozta gyönyörűségnek. Bizonyára még otthon is ez a téma, s talán egy szentetornyai kis házban valamelyik aprócska gyerek éppen azt tervezgeti, hogy valaha ő is könyvkötő lesz... Váci György éppen ezt szeretné, ezért mutatja be tudományát sok ember­nek, sokfelé, hogy legyen ki folytassa a mesterséget... Nagy Ágnes A békéscsabai Általános Munkás Dalkör története 1921-től számítódik. Munkás- mozgalmi múltjukról, közös életükről, sikereikről és ül­döztetésükről többször ír­tunk már e lap hasábjain. Ezért a távoli múltra csak egy régi újság segítségével emlékezünk. A Munkások Dal- és Zeneközlönye, amely* a Magyarországi Munkásdal- egyletek Szövetségének hiva­talos lapja volt, 1932. no­vemberi számában írt az al­földi munkásdalárdák „monstre dalos ünnepélyé­ről”. Az Orosházi Petőfi Da­lárda együtténeklésre hívta a szegedi, a hódmezővásárhe­lyi, a szarvasi, a makói ésá békéscsabai kórusokat. A cikk írója részletesen ele­mezte a fellépő énekkarok produkcióját, beszámolt a rendőrség kellemetlenkedé­seiről, majd így folytatja: „A zúgó taps után a Békéscsa­bai Munkás Dalkör állott a közönség elé, és Wultz Gyu­la karnagy művészi vezeté­sével, briliáns technikával adta elő Bartók—Szabó: Ma­gyar parasztdalok, és Marsch- ner: Csendes éjt című kar­műveket ... Az est pálmáját minden kétséget kizáróan ők vitték el, és a jelenlevő kar­mesterek őszintén gratulál­tak Wultz karnagynak a re­mek teljesítményhez.” Természetesen nem kísér­te mindvégig csak siker a békéscsabai Általános Mun­kás Dalkör útját. Az évek során a kórustagok is idő­sebbek lettek, s ezt a folya­matot néhány új tag bevo­násával nem lehetet megál­lítani. A 70-es években már Gazdag programot ígér a jövő hét a megye komolyze­ne-kedvelő közönségének. Az Országos • Filharmónia soron következő bérleti hangver­senye február 11-én, hétfőn este 19.30 órai kezdettel ke­rül megrendezésre Békéscsa­bán, a Jókai Színházban. Ez­úttal a Magyarországon ven­dégszereplő bulgáriai Tilev- vonósnégyes mutatkozik be. Gheorghi Tilev, Vladimir Lazov, Svetoslav Marinov és Jón cső Bajrov műsorán Haydn: C-dúr vonósnégyese, M. Goleminov: IV. vonósné­gyese, valamint Schubert: d-moll vonósnégyese szere­pel. A műsort Fasang Árpád ismerteti. Szarvason, február 13-án, szerdán este 7 órai kezdettel rendeznek bérleti hangver­senyt. A Magyar Kamaraze­nekar műsorán közreműkö­dik a neves zongoraművész­68 év volt az átlagéletkor a dalkörben. Frissíteni kellett, s a kórus újjászerveződött. A tagság toborzásában ismét az alapítók, a téglagyár, a konzervgyár és az Állami Építőipari Vállalat segítettek a legtöbbet, de a város más üzemeiből és intézményéből, összesen 18 helyről érkeztek kórustagok. Most 72-en van­nak. Szombaton, február 9- én este 6 órakor rendezik ötéves jubileumuk hangver­senyét Békéscsabán, a Me­gyei Művelődési Központ nagytermében. Sutyinszki Já­nos karnagy készíti fel a kó-> rust, mint 1973 óta mindig) s izgatottan várják mind­annyian az ünnepet, az ő kö­zös ünnepüket: — Ügy érzem, igazi mun­káskórus a miénk, s nem­csak nevében az — mondja a karnagy. — Szó szerint a munkások közművelődését, zenei fejlődését szolgáljuk, és a dalkör hagyományait őrizzük műsorpolitikánkkal is. Nemcsak munkások jár­nak közénk, a kórus összeté­tele foglalkozás és hovátar- tozás szempontjából szinte a társadalom keresztmetszetét mutatja. A megújhodást kö­vetően csupán csak négyen maradtak az alapítók közül, de olyan nagyszerű emberek, mint például az 59 éve ének­lő Murányi Antal, vagy az 55 éve kórustag, Pribolyszki Gyuri bácsi. Hetenként két­szer próbálunk, kedden és pénteken. Tudom, hogy ez nagy kötöttséget jelent, de nem tehetünk mást. A pró­bákon nemcsak énekelünk, hanem kottaolvasást gyako­rolunk, s a zenei műveltjég nő, Szabó Csilla. Az előadás hangversenymestere Tátrai Vilmos. Műsoron: Csermák A haza szeretete című műve, Haydn: D-dúr zongoraverse­nye, valamint f-moll szimfó­niája és Sugár Rezső Diver- timentója. Az ifjúsági bérlet első és harmadik évfolyamos hallga­tói is hangversenyeken ve­hetnek részt a jövő hét ele­jén. Az első évfolyamosok február 11. és február 15. kö­zött a húros hangszerekkel ismerkednek Gyulán, Med- gyesegyházán. Békésen, Me- zőkovácsházán, Mezőhegye­sen, Nagyszénáson, Oroshá­zán, Kondoroson, Szarvason és Békéscsabán. A számukra rendezett előadásokon a Ko­dály vonósnégyes lép fel, közreműködik Körmendy Klára zongorán és Tokos Zoltán gitáron. Az elhangzó Haydn-, Mozart-, Paganini-, kiegyenlítése a kóruson be­lül is célunk. Kiszámoltam; tavaly ha egy kórustag min­den foglalkozáson itt volt, kétszázkilencven órát töltött el énekléssel. Mégis kevesen és ritkán hiányoznak. Az éneklés öröme mellett a jó hangulat, a közösség is vonz­za ide az embereket. Éves terv alapján dolgozunk, de az nem olyan szabály, amit ha törik ha szakad betar­tunk. Egy-egy aktuális poli­tikai esemény, ünnepély, vagy kórusszemle változtat a terveken. Tavaly például a szombathelyi országos feszti­válon, a Vándor Sándor Szemlén, a kórusminősítőn szerepeltünk. Sikerült a ré­gebbi ezüst minősítést arany­ra változtatni. 1981-ben Bar­tók-, 1982-ben Kodály-évfor- dulóra készülünk. Többségé­ben mai vagy 20. századi szerzők műveit énekeljük, de madrigálok, spirituálék, mun­kásmozgalmi,- politikai dalok is szerepelnek a repertoá­runkban. A jubileumi hang­versenyünkre baráti kóruso­kat is hívtunk: a Hódmező­vásárhelyi Városi Vegyes­kart, a Mezőtúri Petőfi Dal­kört, a Békés megyei Peda­gógus női kart és a Békés­csabai Bartók Béla Vegyes- kart. A szombati ünnepség he­lyén lelkesen és szorgalma­san próbált kedden este is a kórus. Majer Anna segéd- karnagy irányításával zeng az ének: „Szálljon fel éne­künk ... Boldog, ki éne­kel .. Bizonyosan így van. Bartók- és Dohnányi-műve- ket Varga Károly ismerteti. Az Ifjú Zenebarát-hang­versenyek harmadik évfolya­mos hallgatói részére „Ver­bunkos zene. népies műdal” címmel lesz koncert. Febru­ár 11-én Békéscsabán és Tótkomlóson, 12-én Gyomán és Dévaványán, 13-án Gyu­lán, Dobozon és Sarkadon, 14-én Dombegyházán és Ele­ken, 15-én pedig Körösla- dányban és Vésztőn hallgat­ják meg a KISZ Központi Művészegyüttesének Rajkó­zenekarát. Művészeti vezető Farkas Gyula. A műsort Friss Gábor ismerteti. Az előadáson Bihari, Csemák, Liszt—Farkas, Lajtha—Gu- " lyás, Rózsavölgyi, Reményi és Rácz Aladár művei szere­pelnek. A harmadik évfo­lyam hallgatói legközelebb márciusban századunk ma­gyar zenéjével ismerkednek. Hangszerek története A zongora fejlődése A zongora szó a nyelvújí­tás korában keletkezett, az­előtt ezt ,a billentyűs-húros hangszert klavímak nevez­ték. így találjuk számos ré­gebbi szépirodalmi műben is. A zongora indirekt hang­szer; megszólaltatására töb- bé-kevésbé bonyolult mecha­nika szolgál, amely billen­tyűk közvetítésével hozható működésbe. A billentyű le­ütése után a hang nem ár­nyalható, ezért a hangképzés végső finomsága tekinteté­ben hátrányban van a vonós vagy pengetés hangszerekkel szemben. A mai ún. kalapácszongora keletkezési idejére az 1709- es évet adják meg. A húrok megszólaltatási módja: ütés kalapácsszerkezet segítségé­vel Két, eltérő kalapácsszer­kezet alakult ki. Az egyiknél a kalapácssor a billentyűktől függetlenül helyezkedik el, ez elvben azonos a mai ún. angol mechanikával. A má­siknál minden egyes kala­pács egy-egy billentyűkarra van felszerelve, és azzal egy­séget alkot; ez mint bécsi mechanika ismeretes. A kla­viatúra a kezdeti 5 oktávtól kiindulva a ma szokásos 7 oktáv terjedelemig bővült az idők során. A mai zongora méreteinek, mechanikájának és hangere­jének kialakulására Liszt Fe­renc és iskolája volt döntő hatással. E7 a szerkezeti fej­lődés a XIX. század közepén zárult le. A hegedű útja A zenekarok egyik legel­terjedtebb hangszere a hege­dű, de a kamarazenében is vitathatatlanul vezető helyet foglal el. A legmagasabb hangfekvésű vonós hangszer. Feltalálójáról nem beszél­hetünk; lassan, fokozatosan alakult ki a legrégibb korok különféle húros hangszerei­ből. Már a régi Indiában, Arábiában, Görögországban is ismertek hasonló hangsze­reket, ezek azonban vonó nélküli pengetés hangszerek voltak. Kialakulása, fejlődé­se együtt járt a hárfa és a lantfélék kialakulásával. A vonó megjelenéséről csak a XI századtól vannak bizo­nyítékok. Mai formájában a XVI. század végén Észak- Olaszországban jelent meg. A cremonai iskola is meg­hagyta eredeti méreteiben, bár ennek mesterei (a legis­mertebb Stpadivarius) emel­ték a hangszert a legna­gyobb tökéletességre a XVIII. században. A hegedű hátlapja, kává­ja, a csiga és a nyak, a láb keményfából, a fogólap, a nyereg, a húrtartó és annak gombja, a kulcsok ébenfából, a tető és a hanggerenda pu­hafából készültek. A több húros lantokkal, violákkal ellentétben a hegedű négy- húros hangszer: E, A. D és G húrokkal. A három maga­sabb húr régebben bélhúr­ból készült, a negyedik bél­húr fémmel volt bevonva. Napjainkban általában mind a négy húrt fémsodronyból készítik, s már csak igen rit­kán használnak bélhúrt vagy fémszállal átsodort bél­húrt. SZlMHÚZ, MOZI 1980. február 9-én. szombaton, Mezőkovácsházán, 13.30 órakor: HAMPIP, CSIRO ÉS A TÖBBIEK * * * Békési Bástya: 4 órakor: Bombasiker, 6 és 8 órakor: Pantaleon és a hölgyvendégek. Békéscsabai Építők Kultúrottho- na: 5 órakor: Rafferty és a lá­nyok, 7 órakor: Neveletlenek. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Mentsd meg Zapatátl 4, 6 és 8 órakor: Fedora. Bé­késcsabai Terv: A szökés. Gyű-: tai Erkel: fél 6 órakor: A híd túl messze van I., II. Gyulai Pe­tőfi: 3 órakor: Karambol, 3 és 7 órakor: A madarak is, a mé­hek is . . . Orosházi Béke: 5 óra­kor: Rafferty és a lányok. 7 órakor: A vágy titokzatos tár­gya. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A dervis lerombolja Pá­rizst, fél 8 és fél 8 órakor: NA- DA csoport. Bede Zsóka Hétköznapi próba a művelődési központ klubházában Fotó: Gál Edit Hétfőtől péntekig Hangversenyek megyénkben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents