Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-06 / 30. szám

1980. február 6., szerda o A változás mértéke az eredményességtől függ Kell a baromfi — de lesz-e? Egy évvel ezelőtt még értékesítési gondokkal küzdött a baromfiipar. Zsúfolásig megteltek a hűtőházak, a túl­termelés veszélye fenyegette az ágazatot. Azóta gyökere­sen megváltozott a helyzet. Kiürültek a raktárak, nagy a belföldi és a külföldi kereslet, olyannyira, hogy most az a gond, honnan vegyenek elegendő árut? Nyilvánvaló, hogy a baromfiágazatban sem lehet egyik napról a másikra jelentősen fokozni a termelést. Ahhoz, hogy több legyen a végtermék, több élő baromfira van szükség, nagyobb „csirkegyárak”, keltetők, törzsállomá­nyok kellenek. A telekgerendási Vörös Csillag Termelőszövetkezet vetésszerkezete lassú, igaz állandó átalakuláson ment keresztül az utóbbi évtized­ben. A változás mértéke az eredményesség alakulásával volt szoros összefüggésben. Ma már a közös gazdaság területének túlnyomó részén vetőmagot állít elő. A vető­magtermesztés feltételeinek megteremtése azonban nem elsősorban pénzügyi kérdés volt. A termesztéstechnoló­gia pontos betartása, a fe­gyelmezett, jól szervezett munka az egyik legfontosabb követelmény. A Vörös Csillag Tsz-ben 1979-ben 650 hektáron taka­rítottak be búzát. Nagyobb részéből vetőmag lett. Azon gazdaságok közé tartoztak, amelyek ,a kedvezőtlen idő­járási viszonyok ellenére több búzát, hektáronként 54,7 mázsát takarítottak be, egy hektárról, mint egy év­vel korábban. A kedvező eredmények alapján ősszel hasonló nagyságú területen vetették el a kenyérgabonát. Kevésbé mondható sike­resnek a borsóvetőmag ter­mesztése. Pedig igen fontos lett volna, hogy az egyéb­ként 2000 hektáron gazdál­kodó tsz-ben a 450 hektár borsó a többi növényhez ha­sonló jövedelmet adjon. Ez­zel szemben az alacsony ár és a magas termelési költsé­gek miatt az egységnyi terü­letre jutó nyereség kisebb volt, mint a búzánál és a kukoricánál. Ezért ebben az évben 50 hektárral csökken­tik a borsó vetésterületét. Évtizedes vágya teljesül az idén az endrődieknek: szeptember elején új iskolá­ban kezdhetik meg a tanu­lást a nagyközség kisiskolá­sai. Festői környezetben, a Holt-Körös partján épül a település szemre is szép, nyolctantermes általános is­kolája. A szikrázó napsütés­ben magasra, a fák koroná­ja fölé kúszik a kályhák füstje, melyek a zord idő­ben az építőknek teszik el­viselhetőbbé a munkaterüle­tet. Kenyeres Istvánnal, a községi pártbizottság titká­rával indulunk az építkezés­hez, melynek generál kivite­lezője a Gyomai Építőipari Szövetkezet. — Égetően szükség van az új iskolára. A meglevő tan­termek több, mint százéve­sek, többségükben nagy­apáink is itt tanulták már a betűvetést. Ráadásul vala­mennyi a település különbö­ző pontján, szétszórtan terül el. A felszabadulás óta csu­pán négy tanterem épült, ezek az új szomszédságában vannak — mutat a földszin­tes épületre a párttitkár, majd így folytatja: — Az új iskolában nyolc tanterem lesz, s mellette kap otthont egy 18x18 méteres tornate­rem is. A tervező nagyon ügyesen, úgy oldotta meg, hogy a már meglevő négy­tantermes épület szervesen kapcsolódjon az újhoz, elké­szültével annak részévé vál­jon. így szeptemberben 12 tantermes, kabinetrendszerű iskolában folyik majd az ok­tatás. Persze nem kaptak min­dent készen az endrődiek. A pénzből csak felényi torna­teremre futotta volna. A he­lyi KISZ-esek és a Hazafias Népfront kezdeményezésére „Két nap az iskoláért” moz­galom indult a tornaterem bővítéséért. A lakossági hoz­zájárulásból, valamint a he­lyi gazdasági egységek támo­A 320 hektáron termesz­tett. hibridkukorica a legjö­vedelmezőbb növény ugyan, de gondot okoz, hogy a cí- merezéshez nincs elegendő munkaerő a szövetkezetben. Eddig a címerezést építőtá­borok szervezésével és az elmúlt évben gépek alkal­mazásával oldották meg. A francia gyártmányú beren­dezéseket azonban, amelyek csak kísérletképpen dolgoz­tak az agráripari egyesülés gazdaságaiban, visszavitték Franciaországba. Már ebben az évben azt remélik, hogy elkészül az első hazai gyárt­mányú kukoricacímerező be­rendezés. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt burgonyá­ból kevesebb termett, mint 1978-ban. A csökkenés igen jelentős, a kedvezőtlen ta­pasztalatok miatt várhatóan a burgonyavetőgumó terüle­tet is csökkentik. A növény- termesztésben elért eredmé­nyek ellenére a szövetkezet­ben igen jelentős figyelmet fordítanak az állattenyésztés fejlesztésére. A növényter­mesztés és állattenyésztés aránya az utóbbi javára vál­tozik. Az elmúlt évben 3 millió forintért vásároltak Holstein-friz üszőket. A te­hénállomány minőségi cse­réje következtében a követ­kező években gyors ütem­ben nő majd a tejtermelés. Ebben az évben kezdik meg a sertéstelep rekonstrukció­ját, amely 8 millió forintba kerül majd. Az 1981-ben be­fejeződő felújítást, korsze­rűsítést követően a telep évenkénti hízókibocsátása 3400-ról mintegy 7000-re nő. K. J. gatásából a tornaterem két­szeresére bővülhetett. A he­lyi ÁFÉSZ például 860 ezer forinttal járult a költségek­hez, mely összegből a beren­dezés egy részét is fedezik. ♦ Az épület ablakait, aj tá­jait ma még fólia borítja. Habarcsos ládákat kerülget­ve, kábelek alatt jutunk a második emeletre, ahol vi­szont már nem a szövetke­zet építői, hanem a település kisiparosai szorgoskodnak. Amíg felérünk, a községi párttitkártól megtudom az előzményeket, vagyis hogyan kerültek kisiparosok az épít­kezésre. — A térség egyetlen szá­mottevő kivitelezője a Gyo­mai Építőipari Szövetkezet. Ragaszkodtunk az eredeti befejezési határidőhöz, vagy­is az 1980. június 30-hoz, ahhoz, hogy szeptember ele­jén már itt kezdődjön a ta­nítás. Anyagellátási gondok miatt az építés üteme rap- szódikus volt, most, a befe­jező időszakban szűknek bi­zonyul az építőipari kapaci­tás. Megvizsgáltuk annak lehetőségét, honnan is kap­hatnánk segítséget. Végül is, először lehetetlennek tűnő ötlet vitt bennünket az épí­tőipari szakmákkal rendel­kező kisiparosokhoz. Tud­tuk, hogy többségük télen nem tud folyamatosan dol­gozni. Megbeszéltük velük problémáinkat, s ők vállal­ták: 1979. december 1. és 1980. március 1. között az is­kola építésén vállalnak mun­kát, ebben az időszakban szüneteltetik iparengedélyü­ket, s ideiglenesen átmennek a szövetkezet • állományába, annak normája szerint dol­goznak — folytatja Kenye­res István, miközben ösz- szetalálkozunk Knapcsek Bélával, a szövetkezet főépí­tésvezetőjével. A fejlesztéshez sok .pénz szükséges, amit nyilvánva­lóan csak úgy érdemes be­fektetni, ha megtérülése és nyeresége hosszú távon biz­tosított. Termelési biztonság — Nálunk bevált gyakor­lat a több éves szerződéses rendszer. Először az V. öt­éves tervidőszak elején kö­töttünk kétéves megállapo­dást a termelőkkel, de egy év után a tapasztalatok fel- használásával ezt meghosz- szabbítottuk az idei év vé­géig. Ebben a szerződésben garanciát vállaltunk a meg­termelt áru átvételére, rög­zítettük a mennyiséget, az összetételt és a minőséget. Az árakban évről évre álla­podtunk meg. A felvásárlási ár egyébként rendszeresen emelkedett — állapítja meg Ulbert István, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója. Alapvetően bevált ez a több éves szerződéses rend­— Év közben az építés so­rán a- födémpanelek nyolc- hónapos késéssel érkeztek meg. Hiába volt itt a többi: anyagunk, nem tudtunk dol­gozni, a befejező időszak­ban munkáink, főként a szak- és szerelőipari munkák torlódnak. A kisiparosok se­gítsége döntő volt — mond­ja a főépítésvezető. ♦ Az emeleteken burkolok dolgoznak, a fűtésszerelők kezében engedelmeskedik az izzó vascső, az asztalosok nagy szakértelemmel illesz­tik egymás mellé a mennye­zetburkolás elemeit. — Kezdetben a legfelső, vagyis a második emeletet, majd később az első emelet befejező munkáit is elvállal­tuk — fogad Radios Sán­dor, a kisiparosok brigádve­zetője, aki kőművesmester, és 13 éve önálló. — Tizen­hatan dolgozunk itt, kőmű­vesek, ácsok, víz- és fűtés- szerelők, bádogosok, szoba­festők és -mázolok, de van közöttünk fuvaros és tűzifa­fűrészelő is. — Miért vállaltak az isko­lánál munkát? — Két okból: felkértek rá bennünket, s ha nem is mondtuk ki, ez valameny- nyiünknek jólesett. Másik dolog pedig, hogy Endrődön télen nemigen tudunk folya­matosan dolgozni. Néhá- nyunknak harmadik okunk is van: gyerekeink egy része ebbe az iskolába jár majd. Egyébként a szövetkezet normái szerint dolgozunk. Nem panaszkodunk: decem­berben 14 munkanapra a teljesítményünkért fejen­ként 3968 forintot kerestünk, a normát 180,66 százalékra teljesítettük. Prémiummal és egyéb kiegészítésekkel közel 4500 forintot vittünk haza. A pénzt egyformán osztjuk el, mint ahogyan egyformán szer, mert nagyfokú terme­lési biztonságot nyújtott a partnereknek. Lehetőséget adott a termelésszervezés színvonalának javítására és az együttműködő üzemek, főleg a nagyobbak, meglehe­tős biztonsággal tervezhették az ágazat jövőjét. Volt azonban egy hibája is ennek a rendszernek. Az élő­áru-termelőket nem ösztö­nözte a piaci igényekhez va­ló rugalmas alkalmazkodás­ra. Ez pedig azért okozott gondot, mert hosszú évek tapasztalata alapján bebizo­nyosodott : a baromfi iránti kereslet a világpiacon cikli­kusan változik. Nyilvánvaló­an a népgazdaság érdeke azt kívánja, hogy a baromfiipar csak annyi árut termeljen, amennyi kell, de az feltét­lenül meglegyen. Ezt az igényt a baromfiipar közve­títi a mezőgazdasági nagy­üzemek felé. Az érdekeltség fokozására feltétlenül szük­ség van, ezért áll kidolgozás alatt egy új alapokon nyug­vó kapcsolati rendszer hosz- szú távú együttműködésre. — Az új rendszernek az a lényege, hogy olyan szorosra fűzzük kapcsolatainkat a mezőgazdasági üzemekkel. is dolgozunk. Az anyagellá­tás a szövetkezet feladata. Eddig mindig mindent idő­ben megkaptunk. Vaszkó Sándor ács kisipa­ros fiatalember, még csak két éve önálló. — A téli munkánk így biztosított — mondja, mi­közben a kész falburkolatot tisztogatja. — Aztán az igazsághoz tartozik az is, hogy van egy harmadik osz­tályos kisfiam, s ősszel már ő is ide, az új iskolába jár majd. Örülök neki, ugyanis itt lakunk a szomszédban. Köteles Ferenc fuvaros kisiparos. Mitagadás, ki­csit meglepődtem, hogy a brigádban dolgozik. Társai nyomban kiabálnak is neki: „Feri bácsi Jöjjön gyorsan, egy szekeres ember meg akarja venni a lovait.” A folyosó végéből sietett elő az 55 év körüli férfi, s mi­előtt még bármit is mond­hattam volna, határozottan közli: „A lovak nem el­adók!” Csak amikor elmon­dom neki mi járatban jöt­tem, fejcsóválva nyugtázza: — Megint ugrattak. Hogy mi hozott ide dolgozni? A cimborák hívtak, jöttem! Ez biztos kereset, mert ná­lunk fuvarosoknál a tél olyan, mint villanyoltás után a kutya vacsorája, egyszóval bizonytalan. Igaz, hiányoz­nak a lovak. Hét végeken befogom, s megjáratom őket. A többi Jószágnak hozok egy kis takarmányt. A kereset­ről csak annyit: becsülettel dolgozunk, a pénzzel meg vagyunk elégedve. A felvonulási épület me­leg ebédlőjében, forró tea melett beszélgetünk még Knapcsek Béla főépítésveze­tővel. Ennyivel summázza: — Ügy érzem, közös meg­elégedéssel dolgozunk együtt. Igyekszünk a munkafeltétele­ket biztosítani, s ezt a kis­iparosok kiváló minőségű munkával viszonozzák. Búcsúzáskor Radics Sán­dor még utánunk szól: — Ha jövő télre a me­gyében bárhol lesz hasonló munka, a brigád vállalja! Endrődön becsülettel helyt­állnak, s a látottak alapján rajtuk nem múlik a végleges befejezési határidő betartá­sa. Szekeres András amilyenre jelenleg csak le­het. Együtt sírjunk és ne­vessünk, ez a cél, így a kö­zös érdekek alapján jobb és hatékonyabb lesz majd a munka — mondja Kukola Mihály, a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat me­zőgazdasági főosztályvezető­je. KözSs kockázat Ebből is látszik, hogy a hosszú távú megállapodás minőségileg is más, mint a korábbi szerződéses rend­szer. A közös érdekeltségen keresztül lényegesen ösztön­zőbb lesz és jobban közve­títi majd a piac igényeit és értékítéleteit. Legfontosabb újdonsága, hogy létre kíván­nak hozni egy közös kocká­zati alapot. Ebben a kockázati alapban a jelenlegi elképzelések sze­rint jelentős pénzt halmoz­nának fel. Léte alapvetően arra épül,'hogy konjunkturá­lis időben felárat lehet elér­ni a baromfitermékek világ­piacán, és ezt a felárat, vagy ennek egy részét gyűjtenék össze a kockázati alapban. Dekonjunktúra esetén, ami­kor csökken a kereslet, es­nek az árak, és ráadásul ke­vesebb baromfira is lesz szükség, ebből lehetne tá­mogatni ' a mezőgazdasági nagyüzemeket. így az élőáru­termelők nem fizetnek rá, ha egy kicsit vissza kell fog­ni a termelést, és ha kell, rugalmasan, többletkapacitá­sokat állíthatnak be. Erre azonban csak a korszerű, jól felszerelt nagyüzemek lesz­nek képesek a jövőben is. De éppen itt van a bök­kenő, kevés a korszerű, jól felszerelt nagyüzem. A köz­ponti szervek azt a helyes álláspontot képviselik, hogy a baromfi felvásárlási árát mindig úgy szabják meg, hogy az a közepes, vagy an­nál jobb szinten termelők­nek legyen nyereséges. A cél nyilvánvaló: csak a jót tá­mogassuk, és ne termeljük újra a veszteségeket. Kevés a korszerű Ez így rendjén is volna, ha többségben lennének a mo­dern baromfitelepek. Jelen­leg azonban 40—60 százalék a korszerű telepek aránya a termelésben, attól függően, mennyire optimistán ítélik meg a helyzetet. Világos eszerint, hogy jelenleg még a korszerűtlenek termelésére is szükség van, nekik vi­szont nem éri meg a jövő­ben az ágazat fenntartása. Néhány termelő már jelezte is, hogy meggondolja, foly­tassa-e a jövőben a terme­lést. A baromfi viszont kell, a kereslet egyre növekszik. Előrejelzések szerint már eb­ben az évben is jelentős mennyiségű áru hiányzik majd. Amikor a feldolgozó- ipar rekonstrukcióját meg­tervezték, az volt az elkép­zelés, hogy megyénkben az élőáru-termelési ágazatot fej­lesztik egymilliárd forinttal. Ebből mintegy 200 millió fo­rint valósult meg, érthető, hogy emiatt sok helyütt kor­szerűtlen a termelés. Kiala­kult az a helyzet, hogy a feldolgozóipar színvonalától jelentősen elmaradt áz alap­anyag-termelésünk. Békés­csabán a napokban fejező­dött be egy automata feldol­gozóvonal telepítése, melyet a holland Stork cég szállí­tott. Jövőre megoldják a cso­magolás teljes gépesítését is. Űj magas feldolgozottsági fo­kú, világpiacon keresett és jó áron eladható termékek gyártása is szerepel a prog­ramban. De mit ér mindez, ha nem lesz elegendő ba­romfi? Segít ezen a helyzeten a hosszú távú együttműködési rendszer, de önmagában nem lesz elég. Lényegesen több saját erő kell a beruházá­sokhoz, és központi támoga­tásra is szükség lenne ahhoz, hogy megvalósulhasson az a terv, mely szerint a VI. öt­éves tervidőszakban 10 ezer tonnával növekedjék Békés megyében a baromfiterme­lés. Az ipar már felkészült a feladatokra. Békéscsabán óránként 6000 csirkét tud­nak feldolgozni, és hasonló a helyzet Orosházán is. Most a mezőgazdasági nagyüzeme­ken a sor, hogy a kölcsönös előnyök alapján és a nép­gazdaság érdekében megte­remtsék az alapanyag-terme­lés feltételeit. Lónyai László Főleg asszonyokat foglalkoztat a gyomai Győzelem Terme­lőszövetkezet melléküzemága. Naponta százszámra készítik, szerelik össze a konnektoraljakat a szentesi Kontakta üze­mének , Fotó: Veress Erzsi Új iskola Endrüdön Kisiparosok az építkezésen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents