Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-06 / 30. szám
1980. február 6., szerda Társadalmi összefogás Szarvason A város, a község gyarapodása, a környezet csinosítása közös ügyünk, amelyért sokat tehetnek, és egyre többet tesznek is az ott élő emberek. A „településfejlesztő társadalmi munka” közismert kifejezés, amely az új óvodától a felújított járdán, a fásításon át a parképítési tervdokumentáció elkészítéséig sokféle ingyen végzett közhasznú tevékenységet magában foglal. A „sok kicsi sokra megy” igazságot tapasztalhatják a szarvasiák is, hiszen 1979- ben, a tervezettet jóval meghaladva, pontosan 6 millió 274 ezer 615 forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az üzemek, vállalatok, szövetkezetek, intézmények, munkahelyi kollektívák és a lakosság a város gazdagodásához, szépítéséhez. A gyermekintézmények fejlesztésére a vállalatok, szocialista brigádok és a lakosság csaknem 615 ezer forintot fizetett be. Az üzemek, intézmények, kollektívák által végzett fizikai és szellemi munka értéke 3 millió 22 és fél ezer forintot tett ki, a lakosság pedig 2 millió 317 ezer forint értékű kétkezi, illetve szellemi társadalmi munkával és 318 és fél ezer forint készpénz befizetésével járult hozzá a köz gyarapodásához. Különösen a közmű építésében érvényesült jól Szarvason a társadalmi összefogás: befejeződött a Mangol zugi útépítés, elkészült a Körös utcai lakások bekötő útja, a Kossuth, a Benka Gyula utcában, az őrihalmi dűlőben, az Üjfaluczki és a Középhalmi dűlőben összesen 1784 méter járda épült társadalmi munkások segítségével. Számottevően bővült ily módon a villanyhálózat és a vízvezeték, valamint a szennyvíz- csatoma-hálózat. Hasonlóan eredményes volt a tanácstagi körzetekben megszervezett kömyezetszépítési akció is. A lakosság a járdák és utak, átjárók, árkok tisztításával, karbantartásával, fák, virágok ültetésével és gondozásával vállalt részt a városkép csinosításából, tisztán tartásából. A vártnál kevesebb sikerrel járt viszont a gyermek- intézmények és a sportlétesítmények segítése. Folytatódott ugyan, de nem szélesedett tovább az „Egy nap az iskoláért”, az „Egy üzem egy játszótér” és az „Egy üzem egy park” mozgalom. A VI. ötéves terv időszakára előirányzott új iskola létesítésére tavaly 600 ezer forintot fizettek be a vállalatok, intézmények. Elismerésre méltó eredmény, hogy a KISZ- védnökség segítségével átadták a 250 személyes óvodát, elkészült az Erzsébet ligeti tomapálya, rövidesen befejeződik az új vízisporttelep és a Ruzicskay-alkotóház kiállítóterme. A gyermekintézmények számára nagy segítséget jelentett az üzemek, szocialista brigádok iskolákban, bölcsődékben végzett társadalmi munkája; karbantartás, fenntartás, a felszereltség javítása. Eredményeikre összességében büszkék lehetnek a szarvasiak, hiszen évről évre többet tesznek a városért: 1977- ben még szűkén 209 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke, 1978- ban már 223 forint, tavaly pedig 312 forint. Ha az idén sikerül tovább szélesíteni a társadalmi munka tömegbázisát — még szorosabban együttműködve a tömegszervezetekkel, mindenekelőtt a Hazafias Népfronttal és a KISZ-szel —, akkor 1980-ban tovább gazdagodhat, szépülhet a város. T. I. Hátai Jánosék gyémántja Jó lenne most már, de oda az egészség — Apjuk, gyere be, keresnek ! Kicsi a ház, alacsony, öreg, mint lakói, Kátai Jánosék. A mestergerendába könnyen bele lehetne vágni a fokost, de hát nem virtus- kodik a házigazda. Túl van a nyolcvanon. A két ablak közötti részen öreg Singer varrógép letakarva. Biztosan rég használták már utoljára. Felette a falon fényképek, esküvői fotográfiák, a gyerekek, az unokák, a dédunokák arcképei. — Négy gyerekünk született. Az első Janika csak két hónapot élt. Aztán Julika következett, majd Erzsébet, aztán újra jött egy fiú, János. Hét unokánk, meg 10 dédunokánk van — sóhajtó? zik Kátainé Szilágyi Julianna, s fáradt szemében simogató meleg fény csillan, amikor végignézi a leszármazottak fényképeit. — Hol volt az esküvőjük — szólítom meg az öregembert, aki lassú mozdulattal ereszkedik a székbe, s eres kezeit a térdére ejti. — Majd mondom én — áll meg Juliska néni félúton a szoba és a konyha között — áz öreg már biztosan elfelejtette. 1920. február 4-én, itt Gyulán, nem tudom most milyen utcának hívják, azt hiszem Corvin utca. Akkor még ott volt az anyakönyvi hivatal, az öreg Ricsek volt az anyakönyvvezető. Délután meg a református templomban. Elmentünk mi a fényképészhez is. Itt van ni — mondja és levesz egy barna keretű, fakuló esküvői képet a falról, megtörli kötényével és mutatja? — S hol ismerkedtek ösz- sze? — A gépnél — mondja János bácsi -1- és talán újra látja, érzi az izmokat sorvasztó nehéz munkát, a perzselő napot, a füstöt pöfög- tető tüzes masinát, s a csattogó szíjakat. — Én etető voltam, Juliska meg pely- vás. Ott találkoztunk először, helyes kis barna jány volt. Nem sokáig tanakodtunk, ősszel, amikor már vége volt a mezei munkának, megbeszéltük, hogy télen összeházasodunk, és tavasszal már együtt tudunk elszegődni. Tizenhárom évig szolgáltam — réved maga elé az öreg. — Kevés jót éltünk meg — sóhajtozik Juliska néni —, most már jó lenne, de oda az egészség — legyint lemondóan. — Nézzen csak az asztalra. Az egyik halom gyógyszer az enyém, a másik meg az öregemé. — Az esküvő után odaköltözünk apámékhoz a tanyára. Mink Bicerén laktunk, a mama szülei Sióréten. Három hónapig voltunk itt, aztán amikor kitavaszodott, kitelt a vendégeskedés, elindultunk munkát keresni. — Erdős Mihály gazdához szegődtünk el, de ide már együtt mentünk. Nem sokáig dolgosam, mert a következő évben jött az első gyerek. Aztán sorban a többiek. ’44-ben a magunk gazdái lettünk. Kaptunk egy kis földet Bicerében. Hozzá- kezdtünk építkezni. De; sok zsír, szalonna, tojás ment el arra! Akkor csak ilyesmiért lehetett anyagokat kapni. Ahogy felkerült a tetőre a májusfa, jött a behívó. El voltam keseredve, itthagyni az asszonyt, meg a gyermekeket, félig kész házban. — Piacon voltam Gyulán, amikor szóltak, hogy: Julis, megjött a férjed, összekaptam a kis motyómat, hittem is nem is, szaladtam hazáig. Hát ott volt az én uram. Csakhogy megjöttél, borultam a nyakába, és körbejártuk a tanyát, amit mi a gyerekekkel szépen rendbe hoztunk. — De sokat gondoltam én a háborúban, meg a fogságban a gyerekekre, az asz- szonyra, meg a tanyára. Sokáig éltünk ott, aztán 1965- ben beköltöztünk a városba, ebbe a kis házba. — És a gyerekek? — A fiam Pesten él, őrnagy. A két jány már nyugdíjas, az egyik a tsz-ből, a másik a kötőipartól kapja a nyugdíjat. Derék, rendes emberek. Itt voltak most a gyémántlakodalmon, elvittek bennünket a Komlóba ebédelni. Velünk voltak az unokák, meg a dédunokák is. Hiába mondtam nekik, nem kell ebből nagy ügyet csinálni. De ők csak erős- ködtek, hogy ne mondjon már ilyet édesapám, ritka dolog az ilyesmi. Nekik is azt kívánom érjék meg ezt a jubileumot. Kép, szöveg: Béla Ottó 1979-ben megyénkben Csaknem félmilliárd forint kártérítés Sajtótájékoztató az állami Biztosító Békés megyei Igazgatóságán Szabó András igazgató tájékoztatóját tartja Fotó: Veress Erzsi A pénzintézet múlt évi tevékenységéről és az idei változásokról tájékoztatta február 5-én, tegnap Szabó András, az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatóságának vezetője Békéscsabán, az igazgatóság székházában lapunk munkatársait. Bevezetőül az igazgató elmondta: a biztosítás — lévén fontos társadalom- és szociálpolitikai intézmény — akkor tölti be hivatását, ha rendszerével mindenkor követi a társadalom változó igényeit. Ennek szellemében folytatja tevékenységét a megyei igazgatóság, s annak valamenyi városi, járási fiókja. Szabó András ezután áttért a múlt évi adatokra. Mint elmondta, az igazgatóság a tavalyi terveit teljesítette. Gyarapodott a biztosítási állomány; a lakossági kötvények száma 6012 darabbal növekedett, s ezzel együtt jelenleg már több mint 279 ezer kötvényt kezelnek megyénkben. Díjbevételi tervét 7,8 százalékkal teljesítette túl a megyei igazgatóság. Az állami vállalatok megyénkben — egyetlen kivétellel — rendelkeznek álló- és forgóeszközbiztosítással. Ami a kártérítést illeti, erre a pénzintézet tavaly kevesebbet fizetett ki, mint 1978-ban, ám ez az összeg is lényegesen meghaladja a díjbevétel összegét. A múlt évben csaknem félmilliárd forint volt a kártérítés ösz- szege, amelyből egyedül a mezőgazdasági termelőszövetkezetek számára 352 millió, az állami gazdaságoknak pedig 41 millió forintot térített a pénzintézet. A károkat nagyobb részt a belvíz, illetve a vihar, a jég és a fagy okozta. A tsz-ek közül különösen nagy kárt szenvedett a füzesgyarmati Vörös Csillag, a szeghalmi Sárréti és a vésztői Körösmenti Tsz. Szükségessé vált a mezőgazdasági kártérítési rendszer módosítása, mivel az utóbbi években ez az ágazat nem önfenntartó, tehát a befizetett díj évek óta kevesebb, mint a kártérítési összeg. Ezért, változatlan díj mellett, a biztosító 1980. január 1-től egyes mezőgazdasági nagyüzemi biztosítási módozatoknál szűkítette a kockázatot. A lakosság által elszenvedett károk megtérítésére összesen csaknem 72 millió forintot fizetett ki a pénzintézet. Ezen felül a kötelező gépjármű-biztosítás alapján térített összeg a díjbefizetésnél jóval nagyobb, csaknem 20 millió forint volt. A megyei igazgatóság gépjármű- kár-rendezési fiókját megközelítően 6 ezer alkalommal keresték fel károsult ügyfelek. Jelenleg 15 ezren rendelkeznek megyénkben cas- cóval, tehát a személygépkocsi-tulajdonosok 60 százaléka gondoskodott ily módon biztonságáról. Az autósok körében közismert, hogy több évi balesetmentes közlekedés után a biztosító díjvisszatérítést fizet, Nos, e címen a casco-kötvénytulaj- donosoknak több mint egy- harmada kapott térítést, tavaly ez az összeg megyei szinten 1 millió 850 ezer forint volt. Az igazgató ezután a személybiztosításokról beszélt. Elmondta, hogy a közelmúltban Lökösháza határában történt súlyos autóbuszszerencsétlenség után a január első felében történt részösszesítés alapján kárelőlegként, illetve végleges kártérítésre csaknem 280 ezer forintot fizettek ki. A személybiztosítási módozatoknál újdonság, hogy 1980. január 1-től változatlan díj- befizetés mellett évente két százalékkal növekszik a majdan kifizetésre kerülő összeg, s ez a kétszázalékos emelkedés a korábban megkötött életbiztosításokra is érvényes. Az idén, az új tanév kezdetétől, tehát szeptember 1-től vezetik be a jelenlegi 10, és 30 forintos tanulóbiztosítás mellett a 20 és 40 forintos díjú módozatokat is, az új módozatoknál a kockázatvállalás kiterjed a betegség vagy baleset miatt bekövetkezett halál, a nem baleseti eredetű rokkantság esetére, és tartalmazza a fekvőbeteggyógyintézeti ápolási, térítési szolgáltatást is. Az állami vállalatok számára bevezeti a pénzintézet a belföldi építési-szerelési és szállítmánybiztosítást, amely a fővállalkozók és beruházók kockázatainak áthárítására alkalmas biztosítási rendszer. Végül az ügyfélszolgálatról esett szó,- amelyre megkülönböztetett figyelmet fordít a megyei igazgatóság, Ami a panaszokat illeti; 1978-ban 81 esetben emeltek panaszt az ügyfelek, és ebből 15 volt a jogos, 1979- ben pedig 65 ügyfél közül 13 emelt joggal kifogást. A megyeszékhelyen a közelmúltban helyezték üzembe, és február 1-től működik a telefonos üzenetrögzítő-készülék, amely a 11-000 telefonszámon hívható. így munkaidő után, illetve a kora reggeli órákban és ünnepnapokon is bejelenthetik az ügyfelek kérésüket, illetve a kárt, és ennek nyomán indokolt esetben már másnap a helyszínre érkezik a kárszakértő. Végül a következő szavakkal fejezte be tájékoztatását Szabó András: .„Fontos, hogy ügyfeleink és az Állami Biztosító között kölcsönös bizalom alakuljon ki, csak így lehet, így tudjuk kielégíteni jogos igényeiket.” T. I. ■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Telefon (vég) — Hallatlan, már egy S órája tárcsázom önö- : két! — Elnézést, kivel be- l szélek? a a — Nem mindegy? — No, hallja ... — Várjon, ne tegye le l (erélyesen), fontos, 5 amit mondani akarok. a a — Nem lenne jobb ■ személyesen? — Ne vicceljen, itt jj toporog mellettem a 5 csaj talpig ünneplőben. — Na és ... — Nem engednek be J a Körös Szálló presszó- 5 jába, pedig olvastam a J Népújságban, hogy if■ júságl... — Tévedés, csak egy- egy alkalomra ... — Tudom, (nevetés) ott voltunk a premieren, amikor az a gitáros gyerek játszott. Megvettük a beugrót, és mégis nyújtották a tenyerüket a 30 forintért. Kötelező fogyasztás ... (újabb kacaj). Engem ne ugrassanak! — Most mit akar tulajdonképpen, 30 forintot? — Gondoltam, hogy nem lehet magával okosan beszélni. Van nekem annyi zsebpénzem, amiből féldecit is vehetek, csupán az eljárás dühít. A yendéglátóipar nem a forgalomból él? Elriasztják a vendégeket, mert azok csak kólát fogyasztanak? — Na látja ez az! Beülnek oda húszán, harmincán és lötyölik azt a fekete micsodát, Igyanak rumot, ginnel. — Ugyan, még azt sem tudja, hogy a gin jaffába öntve a legfinomabb?! Mondja, melyik alkoholellenes klubba jár? — Most már elég ... — Jó, jó ne kapja úgy fel a vizet. Kínomban humorizálok. Képzelje, tegnap este egy kávét akartam meginni ugyanott. Csak úgy kabátban besétáltam, lett erre olyan ribillió, hogy futva kellett távoznom, mint Jellasicsnak annak idején. — A szabály, az szabály ... — Istenemre mondom, soha be nem tenném a lábam abba a presszóba, ha találnék egyetlen kulturált, olcsó szórakozóhelyet ebben a városban, ahol a fiatalok is jól éreznék magukat. Ezért hadakozom. — De miért ide telefonál? — Kabalából, az újság annyi mindent elintézett már. — Legalább a nevét mondja meg. — Örömmel... (kattanás, bájos női hang) — Kérem befejezni: bontom a vonalat vidéknek. — Ja, (már kagylón kívül) hiszen Békéscsabán vagyunk. —sesá—
