Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-05 / 29. szám
1980. február 5., kedd Ünnepi zárszámadás Végegyházán Kötött ütemű, szalagrendszerű tekercseléssel készülnek a villanymotorok Mezőkovácsházán, az ÉVIG üzemében. A közel százfajta tekercselésű állórészből az elmúlt esztendőben 30 ezer darabot készítettek Fotó: Veress Erzsi Segítik a háztájit Amikor elindultam a végegyházi Szabadság Tsz 30., ünnepi zárszámadó közgyűlésére, azon töprengtem: igaz lehet-e a hír, hogy tavaly 223 mázsa cukorrépát termeltek hektáronként. Mi lehet az oka? Emberi hanyagság, természeti csapás, rossz munkaszervezés? Vagy nem illik be a termékszerkezetbe? Vajon mit akarnak tenni ? Útközben eszembe jutott a termelőszövetkezeti mozgalom „hőskora”, amikor esőben, sárban, rekkenő hőségben, emberfeletti munkával dolgoztak a végegyházi Szabadság Tsz tagjai, és az ország legjobbjai között szerepeltek. Jómagam is gyakran tudósítottam eredményeikről. Emlékszem, 1954-ben kongresszusi, 55- ben minisztertanácsi vörös selyemzászlót kaptak, elsők között nyerték el a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet, Kossuth-díjat kapott egykori elnökük, Kerekes András. Az ország minden tájáról jöttek tapasztalatcserére Végegyházára. Most mi lehet a baj? Csökkent volna a szorgalom, a munkaszeretet Végegyházán? No, majd látjuk! o Első meglepetés: a régi helyen hiába keresem a Szabadság Tsz központját. Gyönyörűen berendezett, emeletes székházat építettek, mellé üzemi konyhát, éttermet, ahol 350 személyre főznek. Nemcsak a szövetkezet tagjai és nyugdíjasai, de a község óvodásai és az általános iskola napközisei is itt étkeznek. Egyedül az üzemi konyha építésére és berendezésére két és fél milliót költöttek, amit 1979- ben adtak át. A közgyűlést a szomszédos művelődési házban tartották. Figyelem az ünneplőbe öltözött, csoportosan érkező tagokat, közöttük sok régi ismerőst. Érdekes! Arcukon nyoma sincs az aggodalomnak, inkább nagyon is vidám, jó kedvvel köszöntik egymást. Az első sorokban az alapító tagok ülnek, akiket szavalattal és egy-egy szál virággal köszöntöttek az úttörők. A közgyűlés résztvevőit Varali István párttitkár üdvözölte. o A vezetőség beszámolóját Angus József elnök ismertette, amiből csakhamar rájöttem: dehogyis csökkent a szorgalom Végegyházán, sőt! 1979-ben a 2353 hektáros Szabadság Tsz növény- termelésből 34 millió 138 ezer forint termelést produkált, kilencmillió 734 ezer forinttal többet a tervezettnél. Búzából 53,5 mázsa volt az átlag, kukoricából 92,8, vöröshagymából 300, jól fizetett a cirok, a hibrid-kukorica és cukarrépa-vetőmag is. Valamennyi említett növény termelése gazdaságos volt. Csak akkor pirul el az elnök, amikor a cukorrépa alacsony hozamáról beszél. Megemlíti, hogy már korábban sem tartozott a legjobban fizető növények közé, ezért 200 hektárról tavaly 100 hektárra csökkentették a vetésterületét. Gondosan előkészítették a magágyat, de az esőzés miatt csak április közepén tudták elvetni. A baj azonban nem jár egyedül: nem hatott a vegyszer. A gazoló kapálást pedig nem tudták elvégzeni, mert egybeesett a 350 hektár hibrid kukoria címerezésével. A 25 tagú növénytermesztési brigád — a besegítések ellenére — sem győzte, s rangsorolni kellett: melyik növény hoz több hasznot, ősszel — technikai okok miatt — a megengedettnél több répa maradt a földben, a tényleges termés tehát nem ennyi volt. Ráadásul az összterület kétharmadán napokig ott volt a répa kiszedve, a cukorgyár az előzetes megbeszélés ellenére sem tudta átvenni. Bár magas volt a cukortartalom — 17 százalék felett —, de a súlyból sokat veszített. Az is való igaz, hogy mintegy 25 hold cukorrépát ki kellett szántani tavasszal, cirkot telepítettek a helyére, ami egymillió forintot hozott, s pótolta a kiesést. o Egyébként is nagy hiba volt — említette az előadó —, hogy 17-féle növényt termesztettek. Ez sok, az őszi csúcsmunkában nem tudnak mindennek eleget tenni. Ezért szerkezetváltást hajtottak végre. Az összterület 20—25 százalékán zöldség-, cukorrépa- és hibridkukorica-vetőmag előállítására rendezkednek be. A cukorrépát törlik a termelési listáról. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően igyekeznek minél több szálas és tömegtakarmányt termelni, hogy az állattenyésztést el tudják látni, s eladásra is jusson. Kiderült az is, hogy az állattenyésztési ágazat nem hozta a tervét, mivel az első félévben nem tudtak a sertéshizlaldában minden férőhelyet betölteni. Így sok hízó leadása áthúzódott 1980-ra. Így is a közösből és a háztájiból összesen 870 ezer mázsa sertés- és marhahúst adtak a népgazdaságnak. Egyébként a szövetkezet tavaly 85 millió 645 ezer forint bevételt ért el, 11 millió 363 ezerrel többet a tervezettnél. A nyereség hatmillió 818 ezer forint, az egy létszámra jutó termelési érték 247 ezer forint volt. A csaknem 100 millió forint tiszta vagyonnal rendelkező A lecsapódó hajnali pára hamar ráfagy az aszfaltra. Szinte csak korcsolyával tanácsos közlekedni országunk útjain. Ám az élet ilyenkor sem áll meg a 8-as Volán békéscsabai telepén. Még messze a pirkadat, de már dolgoznak a garázsszolgálatosok. Stefanik András negyedmagával a ZIL-eket, az autóbuszokat, a pótkocsis tehergépkocsikat „melengeti”. — Amikor mínusz 20 fokot mutatott a hőmérő, már 3 órakor megkezdtük a gépkocsik indítását. Ez annyit jelent, hogy föltöltjük a víztartót meleg vízzel, s ha nagyon ledermedt az akkumulátor, a „bikával” pöccent- jük be. E7 két darab 12 voltos, jól feltöltött Warta akkumulátor. Ha ez kevés, akkor a négy akkusat hozzuk. — S nyáron, jó időben? — Akkor mi hordjuk a gépeket a mosóba, ha kell, a szerelőbe. Jómagam is több mint egy évtizedig járaton voltam, így ha kell, én is „menteni” megyek. Múltkor is szóltak, hogy Szarvason lerobbant egy busz. Kuplun- gos volt. Tudja mit jelent? Valahol meglazult a kuplung és beesett. No, azért hazahoztam. — Akkor tél közepétől már várják a jó időt? — Inkább most még februárban legyen fagy. Tudja van egy kis háztájim ... * — öt órakor indulnak az első kocsik — mondja Szántó Sándor, az üzem vezetőkollektív gazdaságban az átlagos életkor 39 év. Az össz- tagságnak több mint fele nyugdíjas. A tagság elégedett a jövedelemmel: az átlagos havi munkabér 3854 forint volt, amit év közben rendszerint megkaptak, s most a nyereségből egymillió forint felett osztanak szét. o A beszámolóból kiderült: a IV. ötéves terv éveihez viszonyítva az V. ötéves tervben évente átlag 13,6 százalékkal nőtt a termelés — 1979-ben 6,22-vel. — Csupán gépekre 30 millió forintot költöttek négy év alatt, építettek magtárakat, gépműhelyt, bővítették a sertéstelepet. 1980-ban megkezdik az új, 25 millió forintos beruházást igénylő sertéstelep építését, amihez a saját erőt biztosították. Egyébként öt év óta hitel nélkül, saját erőből gazdálkodnak, és feszített, de megvalósítható tervet készítettek az új esztendőre. o Munkahelyi megbeszéléseken már megvitatták a múlt évi eredményeket, hiányosságokat, az új év tennivalóit. Most értettem meg, miért láttam örömet az aggodalom helyett a tagság arcán a közgyűlés előtt. A termékszerkezet-váltással egyetértenek. Igaz, hogy a népgazdaságnak cukorrépára is szüksége van, de ennyifelé nem aprózhatják el az erőt. Végegyházán kiváló a termőtalaj, itt gazdagon fizetnek a zöldség- és egyéb magvak, ami szintén keresett cikk. A népgazdaságnak sem mindegy: mennyiért állítják elő mázsáját. je. — Ekkor gurulnak ki a darabárus és expressz teherautók. A csúcs aztán fél hatkor kezdődik, s hétig tart. Ilyenkor percenként indít a garázsmester. Átlagban naponta 180 kocsit engedünk útjára. Ennek egy része a vasúthoz, más része az állandó 42 partnerünkhöz megy, mint a Kner, FÜSZÉRT, Vídia, ÁÉV ... Répaszállításkor 100 százalékos volt a kihasználtságunk. Sarkadra vittük a terményt Kevermes—Lökösháza környékéről. De például a karácsonyi és szilveszteri ünnepek között is gépparkunk 70 százalékát lekötötték. Csak azokban ,a januári hó- fúvásos napokban nem engedtünk egyetlen járművet sem az útjára. # Meszjár László és Zele- nyánszki Pál garázsmester- indítók jócskán felöltöznek reggelente, ök ellenőrzik a telepről kiguruló járműveket. Nincs megállás, percenként jelentkeznek a rajtra kész pilóták. Fékpróbával csúsznak a sáros betonon az indítók elé, majd reflektor-, indexellenőrzés után a kormányművet vizsgálják, végül ellenőrzik a menetlevelet. Ha minden rendben van, adnak egy zöld kártyát. — Ma eddig hárman kaptak pirosat — jelzi felém Meszjár László. — Mind in- ílexhibás volt. Nekik be kell gördülni a szerelőbe, de néA gazdasági szabályozók a mezőgazdasági kistermelés koncentrálására ösztönöznek, mégpedig a korábbinál magasabb műszaki színvonalon. A háztáji gazdák vesződséges, fáradságos munkájának könnyítésére mind nagyobb számban vállalkoznak az integrátori szerepet betöltő termelőszövetkezetek, amelyek lehetőségeik szerint folyamatosan bővítik műszaki szolgáltatásaikat és támogatásaik körét. Az újabb felmérések szerint a közös gazdaságok egész sora gépi szervizszolgáltatást nyújt a kistermelőknek. Rendszeresen mintegy 350 közös gazdaság foglalkozik a kisebb földrészeken, kertekben, valamint a hány perc múlva ők is útra kelhetnek. Nem jellemző a sok hiba. Ez egy átlagos nap. Pótkocsis Skoda fékez előttünk. A tankjából folyik a gázolaj. — Nem zártad le a sapkát, Bandi — szól föl a pilótafülkébe az indító —, gyere, nézd meg! — Tudja, nálunk az a szokás — fordul felém —, hogy beérkezéskor mindenki megtankol, ilyenkor reggel az induláskor színig van a tank. Könnyebben kicsurog. # Halkan ketyeg egy új Ikarusz motorja. A pilóta éppen indulni készül, mikor kísérőm, Szántó Sándor felszól az ülésre: — Hova lesz az út? — Kaszapernél kifújt a járatos busz. Oda indulok kisegíteni. Eljönnek, Sanyi bácsi? — Menjen csak — majd hozzám fordul. — Buszaink egy része a tartalék. Ha baj van, ezeket küldjük kisegíteni. Van ezek között régi is, új is, de azok a majd évtizedes farosok a legerősebbek. Na de menjünk a pályaudvarra, nézzük meg, hogy dolgoznak ott. * Három-négy perc alatt emeli a vasúti kocsiról a saját platójára az önrakodó konténer-emelő a hatalmas „dobozokat”. — Először kitámasztóm a gépet a lábaira — magyarázza Varga Sándor —, aztán ezekkei a gombokkal addig irányítom a hidraulikus kart, amíg meg nem portákon levő istállókban alkalmazott gépek, berendezések javításával és felújításával. Emellett sok tsz alkalmi felújításokat végez a TOT korábbi felkérésére, amely a háztáji kisüzemek műszaki jellegű támogatását is javasolta a nagyüzemeknek. Sikere van a gépkölcsönzésnek is. Különböző berendezések. '■ időszakos átadásával — díjazás ellenében — máris 70 termelőszövetkezet foglalkozik. Főként azok a felszerelések kelendőek, amelyek túlságosan drágák ahhoz, hogy egy-egy kistermelő számára elérhetőek legyenek. Újabban nemcsak gépeket, hanem nyúl- és baromfitartó ketreceket is bérelhetnek a kistermelők. kapaszkodik a konténerbe. Olyan, mint egy kis daru. S amíg mindezt elmondta, megmutatta, addigra föl is helyezte saját gépe platójára az 5 tonnás pakkot. — Bár lenne ilyen több — veszi át a szót Szántó Sándor. — Nem kell hozzá csak egy sofőr, aki vezeti a kocsit, de át is rakja a konténert. — Télen is ilyen fürge ez az emelőkocsi? — Na, amikor a nagy fagy volt, azért nem ment ilyen gyorsan. Lassan csúszott ki az emelőkar abban az ordító hidegben — s már indítja is az autót Varga Sándor. * — Trehányan rakták ott föl a csöveket Pesten a vagonra — mondja Tóth Károly menetirányító —, most szedhetjük kézzel. Ez bizony viszi az időt.. Ügy a pilótáét, mint a darusét. Mind a ketten normában dolgoznak. A darus nem is rest, kiszáll a fülkéjéből, s maga is kézzel pakolja a csöveket. Pedig csak kiskabát van rajta. — Most viszont úgy összekötözzük, hogy a lepakolás- nál ne kelljen kézzel, egyenként lehuzigálni. Az Uni- verzál Csorvási úti telepére visszük. * Kivilágosodott, mire visz- szaértünk a Szarvasi úti központba. Elbúcsúztunk. Visz- szanéztem még egyszer: már alig- egy-két gépkocsi állt a hatalmas betonplaccon. Mind úton van. Jávor Péter JEGYZET Dollártemetö Békéscsaba határában egy létesítmény ünnepli az idén nem is tudom hányadik évfordulóját. Legyen a neve dollártemető. Végső soron így is felfogható, hiszen amit ide hordanak az enyészetnek, azok importjáért évek óta súlyos dollármilliókat fizet a népgazdaság. Fehérjéből, az állati takarmányokba keverhető húslisztekből az ország behozatalra szorul. Hústermelésünk meny- nyisége tehát nagyban függ az importlehetőségektől, illetve a népgazdaság dollár- tartalékainak ilyen célra való igénybevételétől. Szó se róla, ez így kényelmesebb, mert nem kell, nem szükséges beruházni, állati eredetű, takarmányozásra alkalmas melléktermékek feldolgozásával foglalkozni. Ezt számunkra előteremtik a fejlett tőkés országok, ahol nem rangon aluli, hanem követelmény a vágóhidak szomszédságában, a vágással szinte egy menetben, a melléktermékek lisztté történő feldolgozása. Hazai gazdaságszervezőink még nem fedezték fel a pazarlás megszüntetésének említett módját. Nagy fehérjetartalékunk így kerülhet 1980-ban is — Békéscsabán és máshol is — feltáratlanul és kihasználatlanul a föld alá. Ma, de tegnap is, amikor a takarékosságról, az energia jobb hasznosításáról beszéltünk és beszélünk, akkor ne csak közvetlenül a villamos áramra meg a gázolajra gondoljunk, melyből a munka ésszerűbb szervezésével illik megtakarítani ki- sebb-nagyobb mennyiséget. Arra is gondolni kellene, hogy a technikához, bányászott érchez, szénhez, milyen áldozatok árán jutunk, mert ez is energián alapul. Meg arra is gondolni kellene, hogy ezek segítségével, milyen mennyiségben állítunk elő bizonyos termékeket, s a termékek feldolgozása során mennyi a veszteség, hogyan lehetne ezt csökkenteni, hiszen, ha elföldeljük a vágóhídi melléktermékeket, akkor hallatlan nagy energiákat kapcsolunk ki gyorsuló életünk körforgásából. Holott ezekért a termelés során gazdagon megfizettünk villanyárammal, gázolajjal, import fehérjével. Amikor tehát Békéscsaba határában elföldelik a baromfifeldolgozó vállalat melléktermékeit, illene arra is gondolni; ez így sehogyan sem lehet rendben. Lehetne ezt hasznosítani úgy, ahogyan erre a Gyulai Húskombinátban, vagy éppen külföldön már példa van. Szerény számítás szerint a megyében feldolgozott 20 ezer tonna baromfihússal egy időben 4000—4500 tonna hasznosítható melléktermék marad vissza. Ezt ássák el egy 5 hektáros területbe, noha ebből 1000—1500 tonna húslisztet lehetne készíteni. Ezért a fehérjealapanyag mennyiségért érdemes lenne takarékosra váltani az irányító és ellenőrző szervek szemléletében ma még erőteljesen uralkodó pazarló felfogást. Módot és alkalmat kellene találni a mielőbbi megoldásra és egyben ösztönözni is a veszteségek csökkentésére. Idehaza a környezetvédelem égisze alatt nemcsak a víz tisztaságával kellene törődni, hanem többek között az előbb említett gondolatokkal is. Jelenlegi helyzetünkben a pazarló megoldásokkal sehogyan sem lehet egyetérteni. D. K. Ary Róza Hidegindítás
