Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
1980. február 3., vasárnap «HiWKTfld A gyomai Kner Múzeum sorsáról Falak... falak... falak Mottó: „Falak vannak, amelyek leomlanak, s vannak, amelyekbe beleütközünk. Esetünkben éppen abban bízunk, hogy a leomló falak megmenthetők, de csak akkor, ha sikerül lerombolnunk azt a másikat.” Ezzel a mottóval jelent meg riport lapunk múlt évi december 16-i számában. A történet valamikor 1970-ben kezdődött, amikor megnyílta gyomai Kner Múzeum. Csodájára jártak sokan, sokfe- lől, aztán egyszer csak bezárult a kapu... A múzeum épületét életveszélyessé nyilvánították, s azóta az is maradt ... S elkezdődött a kilincselés más kapukon, más emberek által: egyeztetés, felmérések, tervek és kalkuláció ... Mert amíg a múzeum immár öt éve Csipkerózsika álmát alussza, az a bizonyos királyfi csak nem érkezik ... Próbálkozók — mint a mesében — itt is akadtak. Ám a rózsabokor egyre sűrűbbre, szövevényesebbre nőtt, s a vállalkozók kardéle minduntalan kicsorbult rajta... De térjünk vissza a valóságba. Mi is történt első riportunk megjelenése óta? Megtudtuk, hogy a múlt év végén a Könnyűipari Minisztériumban a papír- és nyomdaipari önálló osztály kezdeményezésére, az érdekeltek bevonásával, megbeszélést hívtak össze. Az akkor született állásfoglalások — csokorba szedve — inkább kusza bokorra emlékeztetnek... Tehát: a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat munkatársa elmondta, hogy az épület lebontását javasolják, mert az szerintük gazdaságosan nem állítható helyre. (Műemlék jellegű épületről lévén szó, hadd kérdőjelezzük meg máris a gazdaságosság fogalmának ekképp való alkalmazását.) Az Országos Műemléki Felügyelőség képviselője az épület megóvása mellett foglalt állást. (Erről bővebbet alább.) A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet is letette a voksot, mondván, az épület megmenthető, a felújítás várható — akkori — költsége 4,3 millió forint. (Űjabb becslések szerint az összeg már 6 millió forintra rúg.) A Kner Nyomda képviselői a Kner-ház lebontását, s a kiállítási anyag új épületben történő elhelyezését javasolták. Végül is a minisztérium képviselője, látva az ellentétes véleményeket, nem hozott döntést... A tárgyalás tehát eredménytelenül zárult. S hogy azóta mi történt, erre kerestünk választ. Bugár-Mészáros Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség Békés megyei referense meglepve fogadott. — Már maga a második újságíró, aki ez ügyben keres. Ismeretlen kollégámnak köszönhető bizonyára, hogy szinte kérdés nélkül, folyékonyan mondja, amit a múzeum kálváriájáról tud. — Hogy miért nem bontható le, azt nemigen szükséges indokolni.« Elég, ha csak annyit mondok; talán nincs még egy ehhez hasonló neobarokk épület az országban, mint ez, a Kozma Lajos tervezte Kner-ház! Az igazság az, hogy már annak idején az alapozásnál hiba csúszott a dolgokba, hisz valami módon kimaradt a kötőanyag. Ezért hát nem csoda, hogy a belvíz és a múló idő ilyen károkat okozott benne. Felmerült, hogy feltöltik a pincét, s az alapfalakat merevítőkkel megerősítik. Nos, ez utóbbi amolyan piszmogó munka, de még így sem tudom elképzelni, hogy akkora összeget emésztene fel, mint amekkorára a VÁTI tervezte. Ha egy földrengéses templom hajóját meg lehet erősíteni egymillióból — s tudnék ilyen példát mondani —, ezt véleményem szerint maximum 2-3 millióból kihoznák... Szünetet tart, gondolkozik, aztán ismét példát említ: — S hogy nincs a felújításnak gazdája? A Műemléki Felügyelőség valóban nem tud segítséget adni, hiszen ha tehetné is, csak úgynevezett természetbeni juttatást adna, ám Dél-Alföldön nincs építésvezetőségünk. De van vállalat nem is egy, aki pártfogolja az ehhez hasonló dolgokat, felismerve áz eszmei értéket, s nem utolsósorban a reklámtényezőket. S a tanácsról ... Ott van Szegvár. Egy kis település az is, mégis kipréselt magából annyi pénzt, hogy rendbehozassa a helyi szélmalmot. Aztán beszállhatna a megyei tanács, a könnyűipari és a kulturális tárca is... Később ismét a földrengéses területek műemlékmentéséről beszél, majd arról, hogy: — Ha az emberek valaha, valahol kultúrát teremtettek, vigyáznunk kell rá. Nem biztos, hogy merev ipari környezetben kell élnünk. Ezt kell lássa mindenki, s azt, hogy sokkal veszélyeztetebb romokat is helyreállítottunk már. Nincs lehetetlen, csak valakinek el kellene kezdenie végre... # Példák, ötletek, tervek szépen egymás mellett. Ám ki nyújtja ki először a kezét, hogy: „Gyertek! Csináljuk!” Aztán végre ráleltünk egy vállalkozóra..,. Lakner Kálmán, a Könnyűipari Minisztérium papír- és nyomdaipari önálló osztályának főosztályvezetője is az eddigi pró- , bálkozásokkal kezdi: — Két dolog merül itt fel egyszerre. Az egyik, a gyo- ipai Kner Nyomda rekonstrukciója, amelyet a VI. ötéves tervben akarunk megvalósítani. A másik kérdés, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, az üzem egyedi tevékenysége, s hagyományai. Nos, figyelembe kell vennünk tehát fejlesztési elképzeléseink során, hogy mi legyen a műemlék jellegű objektummal, s a nagyobb szellemi értéket képviselő Kner-hagyatékkal? Két lehetőség kínálkozott: vagy az épület rendbe hozása, vagy az új nyomdai épület felépítése, és a gyűjtemény ottani elhelyezése. Ez utóbbi megdőlt, hiszen az Országos Műemléki Felügyelőség — mint tudja — az épület megóvása mellett szállt síkra. Maradt a másik koncepció, s a kérdés, hogy valóban olyan sokba kerül-e a rendbe hozás, mint amennyiről eredetileg szó volt? Végül is a miniszterasszony, s a minisztérium vezetése is amellett van, hogy mihamarabb meg kell szüntetni a közvetlen életveszélyességi állapotot, és megnyitni a múzeumot. Az OMF támogatására nem számíthatunk, így marad a hármas fogat: a minisztérium, a vállalat és a megye... A végleges megoldást, így például a könyvek gyűjteményének elhelyezését, a rekonstrukció hozza majd meg, hisz erre a Kner-ház már nem alkalmas. Tehát végre valami megindult, ám kétségeink még mindig állnak, hiszen Lakner Kálmán a tájékoztatást így folytatja: — A munkát ez év tavaszán kezdenénk, ha a belvíz addigra visszaszorul. így — s inkább rászámolok, hiszen a mai gazdasági helyzetben sok minden közbejöhet —, a jövő év végére ismét látogatható lesz a múzeum. A gyomai tanács egyébként felajánlott egy helyiséget, ahová a munkálatok idejére átszállíthatjuk az anyagot... * Mondhatja erre az olvasó; — akkor meg miért ez az aggodalom, hisz megy ez, mint a karikacsapás! De hadd idézzek -itt még egy telefonbeszélgetést is. A vonal túlsó végén Farkas Sándor, a gyomai tanács elnöke. — Helyiség? Az elődöm állítólag tett ilyen ígéretet annak idején, hogy egy korábban bölcsődének használt épületet átad e célra, ám ott már 1977-ben megtörtént az átrendezés ... Talán, ha úgy adódna, s a két község, Gyo- ma és Endrőd összevonásával felszabadulna egy hely... De addig? ... . Nos, ennyit csupán a kétségekről. S hol van akkor még a hármas fogat másik két ága? Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit Hétköznapok a filmtárban Békéscsaba, Kun Béla utca 11. Felhalmozott tudást, sok-sok ismeretet rejt magában a rozoga ház. Itt van a Megyei Művelődési Központ film- és szemléltető eszközök tára. Négy helyiség, nem is tágas, nem is kellemes. Bővíteni nem lehet, szépíteni nem érdemes, hamarosan bontják a házat, s akkor költözni kell. Ügy mondják, közepes körülmények között dolgoznak az itteniek. Más megyékben van szebb filmtár is, de több a rosszabb. Egy kis statisztika: évekkel ezelőtt kétezer- hétszáz filmet kölcsönöztek egy esztendőben, majd 5300- at, 6900-at, 1978-ban már 7096-ot, a tavalyi évet pedig 8100 filmcserével zárták. Horváth László a filmtár vezetője, a kölcsönzéseket pedig Szabad Lívia intézi. A filmet a Megyei Művelődési Központ szakemberei javítják. Négyezernyolcszáz kölcsönözhető filmjükből a fele van forgalomban. A visszapergethető tudomány Kopognak. — Jó napot kívánok! — köszön egy fiatal lány. A szlovák gimnáziumból jött, ők itt törzsvendégek. — A röntgenről szeretnék oktatófilmet vinni fizika órá- rára — mondja. — Most negyedikben minden harmadik, negyedik órán vetítünk, így könnyebb megérteni és megjegyezni az anyagot. A mi osztályunkban három fiú van csak, ők szoktak vetíteni. Nem tudom, más tantárgyakhoz vannak-e filmek, de jó lenne. A filmtár munkatársai mosolyogva magyarázzák: — Amikor öt filmet kell vinni, a leggyakrabban Anna jön, s nem egyszer a három fiú jön egyetlen kópiáért. Sajnos, a röntgenről szóló filmünk Mezőkovácsházán van, de előjegyezzük a jövő hétre. Ez a baj az elosztással — mondja Horváth László —, hogy a legnépszerűbb, legfontosabb filmekből időnként csak egy-egy kópiát kapunk, s a kevésbé érdekesből néha nyolc is érkezik. Számtalanszor beszéltünk már erről az országos értekezleteken, s az ajánlásokról is. Az Országos Közművelődési Tanács és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium példája sajnos, egyelőre még nem elég hatásos, ök ugyanis a legfrissebb filmjeiket rendszeresen küldik, és forgatókönyvet, ajánlójegyzéket mellékelnek hozzá, így mindjárt tudjuk, kinek, mikor, miért ajánlhatjuk a filmeket. Behozhatatlan előnye az ilyen ismeretterjesztésnek a rádióval, tévével szemben, hogy bármikor megállítható, visszapergethető és a kérdés-felelet lehetőségét rejti magában. A legolcsóbb forma — Szinte ingyen adjuk, csak vigyék a filmet — mondják a flimtárosok. — Van ennél olcsóbb, hatásos népművelési forma? Valóban. Egy-egy film kölcsönzési díja 16—20 forint. Az iskolák, művelődési házak költségvetéséhez mérve nem sok ez a pénz. Egész esti szórakoztató, tanulságos műsort megvehetnek 50—100 forintért. Keskeny - filmes vetítőgép ma már szinte minden közművelődési intézményben, iskolában akad, s olyan ember is, aki ért hozzá. A takarékosság elriasztó példája: vannak iskolák, ahol a vetítőgépek parlagon hevernek, mert egy- egy osztályra naponta csak 10 forintot lehet költeni, ebből pedig már a filmkölcsönzés díja sem kerül ki. A másik példa ennek az ellenkezője: A békési 3-as számú iskola tanára, Király Gyula gyakran használja óráin a szemléltető filmeket. Olyan gyakran, hogy az erre fordítható pénz elfogyott, s ekkor saját zsebéből fizette tovább a díjakat. Nemrégiben kaphatta meg a filmtár levelét az a 103 gazdasági és közművelődési intézmény, általános és középiskola, amely az elmúlt időben nem vette igénybe szolgáltatásaikat. Ismét felajánlották az együttműködést. Jó forgalmú a filmtár, de jobb is lehetne. Hogy miért nem az? A pedagógusoktól, népművelőktől hivatalosan senki nem várja el, hogy vetítéssel szemléltessenek, ha viszont ezt vállalják, nagy a felelősségük. Elromolhat a film, a vetítőgép, külön fáradságot jelent a szállítás. így aztán csak a megszállottabbjai használják ki ezt a lehetőséget. A kölcsönzött filmek témája jellemző a tanárok érdeklődési körére; Szeghalomba például a művészeti filmeket viszik, Békésre pedig a csillagászattal foglalkozókat. Ha a rendszeresen megjelenő ajánlójegyzéket, s a kiegészítőket valaki végiglapozza: természetrajzi, egészségügyi, sport, földrajzi, mezőgazdasági, társadalom- tudományi, művészeti, honvédelmi, rajz- és mesefilmek, valamint sok egyéb között választhat. Mostanában a televízió is küldi társadalomtudományi dokumentum és utazási filmjeit, az iskolarádió pedig hangszalagokat az oktatáshoz. Ezeket ingyen kapják. A többi film drága, egy-egy kópia több ezer forint. Amelyik érdekes, aktuális, szórakoztató, hamar elhasználódik. Akkor is selejtezni kell, ha például egyes tudományágak fejlődésével nem tart lépést, elavult lesz az ismeretterjesztő film. Rendszeres, jó a kapcsolat a politikai, társadalmi szervekkel megyeszerte, és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal. Mindnyájan a különböző oktatási formákhoz, előadásokhoz használják a filmeket. Állandó kölcsönző a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium, a kémény Gábor Szakközépiskola, a szlovák tannyelvű iskola, a békési iskolák és az iparitanuló-képző intézetek. A gyulai 613-as és a szabadkígyósi szakmunkásképző egész évi menetrendet készít az óráihoz, a filmtámak csak küldenie kell az anyagot. így is lehet. A gondolkodás és a környezetvédelem Három diák jött a „Rózsából”, „lyukas órájuk” van. Tirják Laci hozza hóna alatt a filmeket, s már mondja is a véleményét: — Az izmokról készült film gyenge volt, de annál jobb a Fejezetek az emberi agyról című. Tetszett A gondolkodás titkai is. Nagyon szeretem a biológiát, s hiába a tévé, a sok újság, ezeken az oktatófilmeken sokkal szebb és érdekesebb elektromikroszkópos felvételt láthatunk. A tanárok a vetítést az óra anyagához kapcsolhatják, előttünk pedig megelevenednek a tudomány csodái. Zoológus vagy ornitológus szeretnék lenni, addig persze még rengeteget kell tanulnom, s ezek a filmek is sokat segítenek. Két kislány a 2-es számú iskola hatodik osztályából érkezett. Csibészesen mosolyogva mondják a visszahozott film címét: „A kamaszoknak”. Osztályfőnöki órán ennek alapján beszélgettek az érzelmi és testi változásokról, amelyek őket is hamarosan utolérik. Most még persze büszkén mondják: „Nálunk csak a fiúk kamaszosak!” A délelőtt utolsó vendége, dr. Földházi Sándor. Környezetvédelmi filmeket kér egy TIT-előadói konferenciára. A FÉK ON-gyári TIT-csoportban környezet- védelemről beszélgetnek délután, ö is elégedetten, kezében három tekercs filmmel távozik. Hétfő és csütörtök a legforgalmasabb nap a filmtárban, ilyenkor cseng a legtöbbet a telefon, ilyenkor érkeznek sokan vidékről és Csabáról. Naponta 30—50 filmet kölcsönöznek, de ha lehetne, a filmtárosok ennél is többet szeretnének. Bede Zsóka Ellenőrzés a polcok között Fotó: Gál Edit
