Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
kJÉDflICÁn 1980. február 3., vasárnap IMtrUJjAvj II KSH jelentése (Folytatás az 1. oldalról) A tömegközlekedést 1027 autóbusz, 25 trolibusz, 18 HÉV- motor- és pótkocsi, valamint 20 metrókocsi forgalomba állítása javította. A személygépkocsi-állomány az év folyamán 81 ezerrel nőtt és év végén 920 ezer volt, ebből mintegy 875 ezer a lakosság tulajdonában. Az országos közutakon mintegy 1100 km, a tanácsi közutakon 700 km hosszúságban végeztek útburkolat-korszerűsítést, illetve megerősítést. Három új közúti hidat adtak át: Szegeden a Tisza-hidat, Győrött a Duna-hidat, Körösladányban a Körös-hidat. A telefon-főközpontok befogadóképessége 34 ezer, az alközpontoké 30 ezer állomással bővült. A települések közötti közvetlen összeköttetésre az összes főállomás 74 százaléka alkalmas. Az év végén 27 országgal volt közvetlen távhívá- sos kapcsolatunk. KÜLKERESKEDELEM Az ország gazdasági életében fontos szerepet játszó nemzetközi gazdasági kapcsolatok tovább bővültek. A szocialista országokkal folytatott tervszerű együttműködés mellett fokozódott az áruforgalom a fejlett tőkés és a fejlődő országokkal is. Növekedett a szerepe a szorosabb együttműködést feltételező termelési kooperációs megállapodásoknak. Az 1979. évben kivitt áruk mennyisége 13 százalékkal több, a behozott áruké 3 százalékkal kevesebb volt, mint 1978-ban. Az 1978. évi nagymértékű anyagimport, s készletnövekedés után 1979-ben számottevően mérséklődött az anyagok, félkésztermékek és alkatrészek behozatala. Nem érte el az egy évvel azelőtti szintet a fogyasztási iparcikkek és az élelmiszerek importja sem. A gépimport mérsékelten, az energiahordozók behozatala jelentősen nőtt. A kivitel legnagyobb mértékben egyes anyagokból, félkésztermékekből és alkatrészekből, továbbá gépekből nőtt. Számottevően bővült a fogyasztási iparcikkek és az élelmiszerek exportja. A rubel elszámolású külkereskedelmi forgalomban a behozatal mennyisége 4 százalékkal, a kivitelé 9 százalékkal emelkedett. Az energiahordozók és a villamos energia importja jelentősen nőtt, mivel megindultak a gáz- és a villa- mosenergia-szállítások a Szovjetunióból az orenburgi gázvezetéken, illetve a Vinnyica—Albertirsa közötti 750 kV-os távvezetéken. Jelentősen fokozódott a RGST-országokkal a gépek, szállítóeszközök és egyéb beruházási javak kölcsönös szállítása. Az áruforgalom bővülése mellett folytatódott a termelési, tudományos és műszaki együttműködés, valamint a közös beruházások megvalósítása. A rubel elszámolású passzívum kisebb Volt, mint 1978-ban, és lényegében megegyezett az éves tervben számítottal. A nem rubel elszámolású forgalomban, a terv célkitűzésének megfelelően, a behozatal jelentősen mérséklődött, a kivitel dinamikusan, 15—16 százalékkal nőtt. A világpiaci árak, különösen az energiahordozóknál és egyes anyagoknál 1979-ben ismét erőteljesen emelkedtek, a cserearányromlás meghaladta a számítottat. Ennek ellenére a behozatali többlet számottevően csökkent, s a tervezettnél is kisebb volt. BERUHÁZÁS A szocialista szervezetek beruházásaira 203 milliárd forintot fizettek ki, kevesebbet a tervben előirányzott 204—206 milliárd forintnál. A beruházások volumene lényegében megegyezett az egy évvel azelőttivel. Központi állami beruházásokra 92,5 milliárd forintot fordítottak, valamivel többet a tervben számítottnál. A tervnek megfelelően új állami nagyberuházást nem kezdtek meg. A vállalatok és szövetkezetek beruházásra mind saját, mind külső forrásból a tervezettnél kevesebbet használtak fel. A hitelfelhasznóláson belül nőtt a konvertálható exportárualapot bővítő beruházási hitelek aránya. A vállalatok és szövetkezetek 1979. évi beruházásai 110,5 milliárd forintot tettek ki. Ez az összeg nem érte el az előző évit és a tervben számítottat. Az összes beruházáson belül mind az építési, mind a gép- beruházások összege elmaradt az előirányzottól. A gépberuházások közül a hazai gyártású gépek beruházása a számítottnál valamivel több, az importgép-beruházások, különösen a nem szocialista importból származó gépek beruházása kevesebb volt. A népgazdasági ágak közül számottevően nőttek a szállítás és hírközlés beruházásai, míg az alapvető termelőágak: az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság beruházásai nem érték el az egy évvel korábbi színvonalat. A népgazdasági tervnek az az előírása, hogy a beruházási eszközöket a folyamatban levő beruházásokra kell összpontosítani, lényegében teljesült. Emellett is a számítottnál nagyobb mértékben növekedett a befejezetlen beruházások állománya, és összegük a szocialista szektorban az év végén 195 milliárd forint volt. A LAKOSSÁG JÖVEDELME ÉS FOGYASZTÁSA A lakosság életszínvonala, életkörülményei a gazdasági lehetőségekkel összhangban alakultak. A munkajövedelmek, a társadalmi juttatások, valamint a júliusi fogyasztói árintézkedésekhez kapcsolódó bér- és jövedelemkiegészítések összegének együttes növekedése és a fogyasztói árszínvonal emelkedése közel azonos, mintegy 9 százalék volt, így az egy lakosra jutó reáljövedelem megegyezett az előző évivel. Mivel a keresetek kisebb mértékben nőttek, mint az összes jövedelem, a reálbérek színvonala valamelyest elmaradt az 1978. évitől. A lakosság összes fogyasztása a tervezett mértékben, 2,5—3 százalékkal nőtt. Ezt az tette lehetővé, hogy a lakosság pénzjövedelmének a korábbinál nagyobb hányadát fordította fogyasztásra, és nőtték a természetbeni társadalmi juttatások is. Az év folyamán a takarékbetét-állomány az előző évinél mérsékeltebben, 10,9 milliárd forinttal nőtt, és december 31- én 135,8 milliárd forintot tett ki. A lakosság kiskereskedelmi vásárlásainak mennyisége 2,5— 3 százalékkal nőtt, a közületeké csökkent. Az összes kiskereskedelmi forgalom értéke 1979-ben 313 milliárd forint volt, összehasonlító áron 1,7 százalékkal több az előző évinél. Élelmiszerekből és élvezeti cikkekből lényegében az 1978. évivel azonos mennyiséget adtak el. A ruházati cikkek forgalma összehasonlító áron 1,6 százalékkal, a vegyes iparcikkeké több mint 4 százalékkal bővült. Az év során az áruellátás élelmiszerekből és élvezeti cikkekből nagyrészt kiegyensúlyozott volt, egyes iparcikkekből esetenként mennyiségi, gyakrabban minőségi, választéki hiányok voltak. A piacokra az előző évinél 5 százalékkal több áru érkezett. A zöldségféléket valamivel olcsóbban, a burgonyát és a gyümölcsöt drágábban lehetett megvásárolni. A lakosság részére végzett javító, karbantartó és egyéb szolgáltatások értéke — folyó áron — 10—11 százalékkal nagyobb volt az előző évinél. NÉPESSÉG — FOGLALKOZTATOTTSÁG — TÁRSADALMI GONDOSKODÁS 1980. január 1-én — a népszámlálás előzetes adatai szerint — az ország népessége 10 710 000 fő volt, 23 ezerrel több, mint egy évvel azelőtt, és 388 ezer fővel több, mint az előző — 1970. január 1-i — népszámlálás időpontjában. 1979-ben az élveszületések száma 160 000, a halálozásoké 137 000 volt. Ezer lakosra 15,0 élveszületés és 12,8 halálozás jutott. Mind a születések, mind a halálozások száma kevesebb volt az előző évinél. Az ezer lakosra számított természetes szaporodás az 1978. évi 2,6-ről 2,2-re mérséklődött. A csecsemőhalandóság nem változott, ezer élveszülöttre 24 egy éven aluli halálozás jutott. 1980. január 1-én a népesség 47,5 százaléka, 5 083 000 fő volt aktív kereső, lényegében ugyanannyi, mint egy évvel korábban. A foglalkoztatottak száma az iparban és az építőiparban csökkent, a mezőgazdaságban, a szállításban, a kereskedelemben és a többi ágazatban kis mértékben emelkedett. Családj pótlékra 1979-ben az állam 10,8 milliárd forintot fordított, 2 milliárd forinttal, 23 százalékkal többet az előző évinél. Az emelkedés a családi pótlékban részesülő családok számának kb. 30 ezres növekedéséből, a júliusi áremeléssel egyidejűleg végrehajtott családi pótlék kiegészítéséből, illetve a kiegészítésnek az egygyermekes családokra való kiterjesztéséből adódott. 1979 decemberében gyermekgondozási szabadságon 264 000 anya volt, 13 000-rel kevesebb, mint egy évvel azelőtt. Gyermekgondozási segélyre 3,7 milliárd forintot folyósítottak. A bölcsődei helyek száma mintegy 3000-rel nőtt, és az év végén meghaladta a 61 ezret. A bölcsődékbe a 0—2 éves gyermekek 15 százaléka jár. Az ebbe a korcsoportba tartozó gyermekek mintegy 14 százaléka 20 héten aluli, akiknek az anyja szülési szabadságon van. A 0—2 évesek további 58 százalékáról a gyermekgondozási segélyt igénybevevő édesanyja gondoskodik. A nyugdíjasok száma egy év alatt 44 ezerrel nőtt, és 1980. január 1-én több, mint 2 millió volt. Nyugdíjakra 47,7 milliárd forintot folyósítottak, 19 százalékkal többet, mint egy évvel azelőtt. A saját jogú munkás-alkalmazotti nyugdíjasok havi átlagos nyugdíja meghaladta a 2200 forintot. A nyugdíjkifizetések növekedésében a nyugdíjasok számának és az átlagnyugdíjaknak az emelkedése mellett szerepe volt az 1979. január 1-én végrehajtott differenciált nyugdíjemelésnek és a július 1-től folyósított havi 180 forint kiegészítésnek. Az év eleji nyugdíjemelés során 1,3 millió nyugdíjas járandóságát emelték, melynek éves költségkihatása 1,8 milliárd forint. Az év folyamán egészségügyi ellátásra az állami költségvetésből mintegy 15 milliárd forintot fordítottak, 13 százalékkal többet, mint az előző évben. A 10 000 lakosra jutó orvosok száma az 1978. évi 27,2-ről 27,7-re nőtt. Az egészségügyi alapellátást nyújtó orvosi körzetekben egy orvosra valamivel kevesebb lakos jutott, mint 1978-ban. A körzeti orvosi állások 5,5 százaléka betöltetlen volt. Üj kórházútadások és -átalakítások eredményeként a 10 000 lakosra jutó kórházi ágyak száma 86,8-ra emelkedett. 1979-ben naponta átlagosan 243 000 dolgozó volt betegség, baleset, illetve gyermekápolás miatt táppénzen, az összlét- szám 5,7 százaléka, lényegében annyi, mint egy évvel azelőtt. Ezen belül a gyermekápolási táppénzen levők aránya az év folyamán tovább emelkedett. Táppénzre 8,1 milliárd forintot, folyósítottak, 457 millió forinttal, 6 százalékkal többet, mint 1978-ban. Az állami költségvetés az oktatási intézményekre az év folyamán 23 milliárd forintot fordított, 8 százalékkal többet az előző évinél. Az óvodai helyek száma 1979-ben 364 500 volt, 19 100-zal több, mint egy évvel azelőtt. Száz óvodás korú gyermekből 85 jár óvodába. Az oktatási intézményekben az 1979—80-as tanévben 1,8 millióan tanulnak. A munkájuk mellett tanuló felnőttek száma az alsó-, a közép- és felsőfokú oktatásban egyaránt csökkent. A nappali tagozatokon az általános iskolákban többen, a közép- és felsőfokú oktatásban lényegében ugyanannyian tanulnak, mint az előző oktatási évben. Az alsófokú oktatásban vesz részt a 6—13 évesek 98,8 százaléka, a szakmunkásképzésben a 14—16 évesek 40,5 százaléka, a középiskolákban tanul a 14—17 évesek 39,5 százaléka, a felsőfokú oktatásban a 18—22 évesek 8,8 százaléka. Száz általános iskolai tanuló közül 37 napközis, diákotthonban lakik a középiskolások 23,7 százaléka, az egyetemisták és főiskolások 46,7 százaléka. 1979-ben nappali tagozaton 46 ezren, esti és levelező tagozaton 32 ezren érettségiztek. Az egyetemek és főiskolák nappali tagozatán 15 30O-an, az esti és levelező tagozatain 12 000-en szereztek oklevelet. Közművelődésre mind az állami költségvetés, mind a lakosság az előző évinél többet fordított. Számítások szerint a lakosság közel 90 százaléka hallgat rádiót és kb. ugyanilyen arányban nézik a televízió műsorát. Az elmúlt évben nőtt a színes televíziókészülékkel rendelkező háztartások száma. Viszonylag magas példányszámban jelentek meg a szépirodalmi művek, továbbá nőtt a lakosság könyvvásárlása. IDEGENFORGALOM 1979-ben 15,1 millió külföldi látogatott Magyarországra, 1,8 millióval kevesebb, mint az előző évben. Egy napnál hosz- szabb ideig 9,8 millió turista tartózkodott hazánkban, csaknem annyi, mint 1978-ban. A szocialista országokból érkezők szama csökkent, de arányuk így is 86 százalékot tett ki. Elsősorban az átutazók és az egy napnál rövidebb ideig itt tartózkodók száma mérséklődött. Tőkés országokból 24 százalékkal több vendég érkezett, mint 1978-iban. Az osztrák beutazók száma, a kötelező valutabeváltás és vízumkényszer megszűnésének hatására számottevően, 51 százalékkal nőtt. Az idegenforgalmi szálláshelyek befogadóképessége több, mint 13 százalékkal bővült, ami enyhítette az elhelyezési gondokat. Külföldre 5,1 millió magyar utazott, 7 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban, 92 százalékuk szocialista országokba látogatott. Az idegenforgalomból származó bevételek 17 százalékkal, a kiadások 7 százalékkal emelkedtek az előző évihez képest. Budapest, 1980. február 2. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (MTI) Cukorgyári számvetés A cukorrépa-termesztés és -feldolgozás nemegyszer élt már át kritikus időszakot. Legutóbb akkor, amikor néhányon már arra gondoltak, a hazai termesztés és feldolgozás nem érdemel az átlagosnál nagyobb figyelmet, hiszen cukrot importból is be lehet szerezni. A közgazdasági feltételek is ezt sugallták. A világpiac áringadozásai azonban rövidesen jobb belátásra bírták az előbbi álláspont képviselőit. Gyorsan riadót fújtak. Szerencsére még időben, hiszen az évtized kezdetétől napjainkig helyreállt a termesztési kedv, s ma már a feldolgozóüzemekben annyi cukrot állítanak elő, hogy exportra is jut belőle. Mindez akkor történik, amikor a cukor világpiaci ára „felfelé kúszik”. — A nemegyszer mostoha- gyermekként kezelt cukorrépa-termesztés és -feldolgozás több figyelmet érdemel tehát. Néhány évvel ezelőtt igencsak feszült volt a viszony a mezőgazdasági üzemek és a gyárak között. Partneri kapcsolatról csak elvétve beszélhettünk. Milyen benyomásokat szerzett az alig három hete befejeződött kampány időszaka alatt? — kérdeztük Túri Ferencet, a Mezőhegyesi Cukorgyár főmérnökét. — Az utóbbi 3—4 évben óriási változást figyelhettünk meg. Ma már az esetek többségében partneri kapcsolatokról beszélhettünk. Ezt bizonyítja, hogy amikor a gyár a kampány kezdetekor üzemzavara miatt csökkentette a feldolgozás ütemét, kérésünkre hasonló módon jártak el a mezőgazdasági üzemekben a répa szedésével. Persze voltak, akik ezt nem értették meg, s így nagy veszteség érte a gyárat. A már átvett nyersanyag egy része rothadásnak indult. — Hogyan befolyásolta ezt a kapcsolatot a répa cukor- tartalom szerinti átvétele? — Az új módszerrel lehetővé vált, hogy kiküszöböljük a tévedéseket. Modern laboratóriumot építettünk, az átvevőhelyeken mintavevő berendezéseket állítottunk fel. A cukortartalom szerinti átvétel eredményeként 30 millió forinttal több pénzt fizettünk az üzemeknek. Ez a érezhetően erősítette a bizalmat. — Mint a feldolgozásban jártas szakember, mit tenne, ha a répatermesztés feladatával bíznák meg? — Azt hiszem, nagyobb figyelmet fordítanék a répa feldolgozhatósági tulajdonságaira. A termesztés technológiája ma már egyébként is lehetővé teszi, hogy a különböző műtrágyák adagolásánál jobban figyelembe vegyék, a répa ne tartalmazzon a feldolgozás szempontjából káros anyagokat. Persze a laikus számára már az is elég, ha magas a répa cukortartalma. Végül is nem mondhatom meg pontosan mit kell tenni a termesztőknek, azt viszont igen, hogy mit nem tartalmazhat a nyersanyag. A rossz feldolgozhatósági fokú répából nagyobb költséggel lehet kinyerni a cukrot. * * * — Alighanem a gyár történetében ritkán fordul elő olyan eset, hogy közvetlenül a kampány megkezdését követően műszaki hiba miatt három héten át csökkentett teljesítménnyel dolgozhanak csak a berendezések. Megelőzhették volna-e a bajt? — Két kazánunk lyukadt ki ebben az időszakban, ez váratlanul ért bennünket, hiszen a nyomáspróbát még jól bírta mindkét kazán. Ennek ellenére önvizsgálatot tartottunk. Megállapítottuk, hogy nem mulasztásról, hanem az anyag kopásáról, természetes elhasználódásáról volt szó. — Végül is, hogyan vészelték át ezt az időszakot, mit tettek, hogy pótolják a lemaradást? — A sarkadiakhoz kellett fordulnunk, akik jelentős mennyiségű répát vettek át körzetünkből. Mivel a gyár ez alatt az időszak alatt naponta 300 vagon helyett csak 100 vagon nyersanyagot dolgozott fel, később mindent elkövettünk a lemaradás pótlására. így végül is a kampány ideje alatt naponta alig 270 vagon répát dolgoztunk fel. Fokozottan vigyáztunk arra, hogy a gyártási veszteség a lehető legkisebb legyen. Végül is elismerést érdemlő eredmények születtek. A melaszcukor- veszteség mindössze 2,39 százalékos lett, az ország gyárai között a legjobb. Csak megjegyzem, 0,01 százalék ebben az esetben 30 tonna cukrot jelent. Ebben az évben a karbantartásra a tavalyinál is nagyobb figyelmet fordítunk. * * * A Mezőhegyesi Cukorgyár a feldolgozás időszaka alatt hatalmas mennyiségű energiát használ fel. Az energia- gazdálkodás tehát az egyik legfontosabb feladat. A gyár energiagazdálkodási osztályának a vezetője Molnár Gyula mérnök, energetikusa ifj. Kolozsi Bálint technikus. Mindkettőjük legfontosabb feladata az energiahordozóknak — a földgáznak, a villamos áramnak, a szénnek, a koksznak, a gázolajnak és a benzinnek — minél gazdaságosabb felhasználása a cukorgyártás egész folyamatában. A feldolgozáshoz szükséges energia költsége tavaly csaknem 52 millió forint volt, ami az összes költség 6,7 százaléka. (A felvásárolt cukorrépa óra a költségek 69 százalékát képezi.) — Az energiával való észszerű takarékosság fontos követelmény. Mit tett ezért az osztály? — kérdezem Molnár Gyulától. — Tervet készítettünk, amelyben 1 millió • 64 ezer forint megtakarítást írtunk elő. A villamosenergia-fogyasz- tás csökkentését szolgálja Bakai Mihály elektrikus újítása, amely évente mintegy 80 ezer forint értékű áram megtakarításával jár. — Természetesen — tájékoztat Kolozsi Bálint — nekünk, az osztály dolgozóinak alapvető kötelességünk az energiafogyasztás rendszeres mérése. Ha a kampány alatt a gőz felhasználásában gyors növekedés mutatkozik, azonnal meg kell vizsgálni az okát, hogy intézkedni lehessen a kár megelőzésére. * * * Az energiával való takarékosságnak nem korlátlanok a lehetőségei. Attól is függnek, mennyi összeg áll rendelkezésre mondjuk a műszerezettség fokozására, vagy egyáltalán beszerezhetők-e a szükséges műszerek, eszközök. A takarékosság nem történhet a cukorgyártás rovására sem. Éppen ezért az idei terv az energiatakarékosságra már jóval kisebb összeget, mindössze 261 ezer forintot ír elő. Nem sokkal többet egy-egy évre vonatkozóan a VI. ötéves tervidőszakban sem. Ezenkívül azonban lehetőség nyílik különböző újítások, ésszerűsítések megvalósítására. Főként olyanokra, amelyekre az energiagazdálkodási osztály javaslata alapján öt helyen — a kazánházban, a mészkemencénél, a szelet- szárítóban, a nyersanyaggyártásnál és a finomítóban — a gyári újítási feladatterv is felhívja a figyelmet. Ezek hasznosságát az osztály bírálja el. Ha szükséges, a kidolgozáshoz szakmai tanácsot ad, és igyekszik mielőbb használatba is venni. Az elmúlt évben munkások és mérnökök 9 ilyen jellegű újítási javaslatot adtak be. Az éves gazdasági haszna ugyan egyiknek sem volt kiemelkedő, Molnár Gyula mégis jelentősnek tartja a törekvést, amely azt bizonyítja, hogy a dolgozók észreveszik a közösség javát szolgáló lehetőségeket és igyekeznek meg is valósítani azokat. Az osztály munkája — mint ahogy erről Otrok Mihály, a gyár igazgatója tájékoztat — azért is megérdemli a dicséretet, mert Molnár Gyula és ifj. Kolozsi Bálint csak 1977-ben került a jelenlegi beosztásba. Nagyrészt az ő érdemük, hogy az energia gazdaságos felhasználása alapján tavaly a Cukoripari Tröszt 12 gyára között a mezőhegyesi a negyedik lett. Az Állami Energetikai és Energia-biztonságtechnikai Felügyelet (AEEF) értékelése alapján a szegedi körzet csaknem 50 nagyobb vállalata közül ugyancsak a negyedik helyre került a Mezőhegyesi Cukorgyár. K. J. — P. B.
