Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

1980. február 24.,

vasárnap

{J33SSS

Barátaink életéből

Eltéphetetlen szálak

Vlagyimir Buharin soha nem vesztette el reményét, hogy egyszer találkozhat azokkal az emberekkel, akik 1945 kemény telén Magyarországon megmentették életét. A helység és megmentéi nevére azonban nem emlékezett. Múltak az évek.

... Akkor egész nap hullott a hó. Egy fánál feküdt, amelynek érdes kérge hűtöt- te lázban égő arcát. Elvesztette eszméletét. Amikor magához tért, hallotta, hogy a szomszédos úton páncélosok haladnak. Németek! Tudata tisztán működött. Megkísérelte megmozdítani sebesült lábát: „mozog” — észlelte megkönnyebbülten. Eltelt a nap. A tiszta téli csendben hirtelen szekérzörgés és lódobogás hallatszott. Felemelte a fejét és egy szekeret látott. Egy nő hajtotta. Minden erejét összeszedve nagyot kiáltott. Az asszony megállt, körülnézett, odafutott hozzá. Vlagyimir Buharin megpróbált felállni, nem tudott. A nő támogatta. Soha nem felejti el nagy szürke szemét, amelyben fájdalmat és szánalmat látott.

A falusi iskolában bújtatták, ahol már egy másik szovjet katona, Nyikolaj Bogdanov őrmester is feküdt. Tüzet gyújtottak a kemencében. A katonákat a padkára helyezték, betakarták. Micsoda nagyszerű meleg volt. Évek múlva is fel- forrósítja az embert.

— Ez a magyar asszony a szó szoros értelmében másodszor ajándékozta nekem az életet — mondja Buharin.

Nemrég múlt 57 éves. Szibériában, Novoszibirszkben lakik, a Szovjet Tudományos

Akadémia szibériai tagozata egyik kutatóintézetének osztályvezetője. Két felnőtt lánya van, unokája már járni tanul.

Amikor kitört a háború, Vlagyimir Buharin a technikum harmadik osztályába járt. A gyalogsághoz került közkatonaként. Harcolt Sztálingrád alatt, megsebesült, kitüntették. A háború során eljutott Magyarországra, itt a Dunán végrehajtott sikeres átkelésért megkapta a Nagy Honvédő Háború II. fokozatának Érdemrendjét. Duna- pentele körül az egyik ütközetben, amelyet a kitömi készülő németek egyik csoportjával vívtak, súlyosan megsebesült, és az ellenség hátországába került...

A magyar parasztok három napig rejtegették az iskolában a sebesült szovjet katonákat. Negyedik napon kitárult az épület ajtaja, és a küszöbön megjelent egy szovjet harckocsizó. 1945. január 23-án Molnár Frigyes és Farkas Mihály magyar parasztok elvitték a sebesült katonákat a zászlóalj egészségügyi pontjára. A szovjet katonák szerettek volna valamit ajándékozni a meg- mentőiknek, de Vlagyimir- nek nem volt semmije. Hirtelen támadt egy gondolata: mi lenne, ha azoknak, akik megmentették, Tóbei Katinak és Kerék Rózának, s

azoknak is, akik sebeiket bekötözték, akik az iskolában rejtegették őket, adna egy papírt, amelyen pecséttel megerősítve az állna, milyen emberségesek voltak. A dokumentumot megírták. Alján ott a dátum: 1945. január 23-a, és az egészségügyi szolgálat egyik hadnagyának sietős aláírása, aki a sebesülteket gondozásba vette. Ez a dokumentum segített abban, hogy Vlagyimir Buharin és megmentői, ha nagy sokára is, de mégiscsak találkozzanak.

' Buharin 32 év múltán jutott el ismét Magyarországra. Megnézte a falut, amely azóta nagyot fejlődött. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ünnepi gyűlésén ezt mondta: „Fejet hajtok falujuk minden lakója előtt, és mindenkinek köszönöm, amit akkor értem tettek.” Látogatása során eljutott az emlékezetes helyre, ahol átkeltek a Dunán, felkereste Mohácsot, Pécset, Paksot és természetesen Budapestet. Sok felvételt készített.

A következő évben Vlagyimir Buharin családjához Tóbei Kati fia, István, és Kerék Róza lánya, Gizella érkezett vendégségbe. István és Gizella gyorsan összebarátkozott Buharin lányaival. Mintha régóta ismernék egymást. Mintha nem is először találkoztak volna. És valójában: először találkoztak? Hiszen az az 1945-ös esztendő szüleik között el- téphetetlen szálakat szőtt.

G. Geraszimova

APN—KS

Csehszlovákia

Üi gabonafajták,

magasabb

terméshozamok

Az országhatárokon túl is jól ismert a Kromerizi Ga- bonagazdálkodási Kutatóintézet, amely eredményeivel jelentős helyet vívott ki a KGST-országok mezőgazda- sági kutatóintézetei között.

A dél-morvaországi Han- na-hegység tövében, termékeny folyóvölgyben elterülő tájon tevékenykedő növény- nemesítők közel három évtizede járulnak már hozzá a mezőgazdaság dinamikus fejlődéséhez. Az állami gazdaságok jeles „műhelyeként” számon tartott kutatóintézet tábláin gabona, olajos- és takarmánynövények nemesítésével, új, a hazai adottságoknak megfelelő fajták kialakításával foglalkoznak. Nekik köszönhető többek között az új sörárpafajta és a rövid szárú őszi búza és árpa kitenyésztése. Kísérleteznek a modem agrotechnika, a növényvédelem leghatékonyabb módszereinek bevezetésével és széles körű elterjesztésével is. A külföldi és hazai növényfajták keresztezésénél, erre irányuló kísérleteiknél jó segítőtársra találtak a szovjet és NDK-be- li kutatóintézetekben.

A szovjet mironovszkai kutatóintézettel közösen például rövidszárúságukat, magas termőképességüket átörökítő búzafajták keresztezésén dolgoznak. A kutatásokban fontos helyet foglal el a gombás megbetegedéseknek ellenálló növények kikísérletezése is.

Csehszlovákia búzatermő területeinek kétharmadán már a kromerizi és mironovszkai kutatók közös munkájával nemesített fajták találhatók. Ezek az alacsony szárú, dús kalászt hozó búzafajták az elmúlt években 3,5 millió tonna terméstöbbletet jelentettek a csehszlovák mezőgazdaságnak.

A kutatóintézet kollektívája méltán érdemelte ki a Munka Érdemrendet. (BU- DAPRESS — ORBIS)

A német Tessedik

Ahogy Szarvas őrzi nagy fiának, Tessedik Sámuelnek emlékét, úgy gondozza az NDK-beli Möglin falucska lakossága Daniel Albrecht Thaer hagyományát.

Thaer 1752-ben született, édesapja udvari orvos volt. ö maga is orvosnak tanult a göttingeni egyetemen, de szabad idejében mezőgazda- sági kérdésekkel is foglalkozott. 1804-ben telepedett le Möglinben. Abban az időben itt is az Európa-szerte dívó hármas vetésforgó volt az általános művelési mód: két esztendő után egy évig parlagon maradt a föld. A talaj összetételének, tápanyagának és trágyaszükségletének alapos tanulmányozása után Thaer bevezette a hetes vetésforgót —ez egy- harmadával növelte^ a terméshozamot. Földjei műveléséhez angol felszereléseket használt, sőt azokat tovább is fejlesztette: így például vetőgépét sorhúzóval és magszekrénnyel szerelte fel.

Kísérleteket folytatott a takarmánymennyiség és -ösz- szetétel hatékonyságának javítására is.

Tudományos eredményeiről és gyakorlati tapasztalatairól számos írás is megjelent, legjelentősebb „Az ésszerű mezőgazdaság alaptörvényei” című műve. Thaer, akárcsak Tessedik, 1806 tavaszán hozzákezdett mező- gazdasági szakiskolájának létrehozásához. 1810-ben már a möglini mezőgazdasági akadémiát a berlini egyetemhez csatolták, és Thaert egyetemi tanárnak nevezték ki.

Halálának 150. évfordulóján méltóképpen emlékeztek meg a nagy tudósról: az

1592-ben épült kastélyt, Thaer egykori lakóházát újjávarázsolták, a bejárati falon emléktáblát helyeztek el, s a falu parkjában felállították a nagy tudós mellszobrát is.

Gáti István

Jugoszlávia

Épül a szmederevói kohászati kombinát

A szmederovói kohászati kombinát Jugoszlávia egyik legnagyobb ipari beruházása, amelyre az elmúlt évben újabb 12 milliárd dinárt fordítottak.

Az építkezések első szakasza befejeződött, a kapacitások optimális kihasználására azonban csak 1981-ben számítanak. Ekkor indul meg a nagyüzem építésének második jelentős szakasza is.

A második szakasz befejeztével a kombinát 720 ezer tonnáról 1 500 000 tonnára növeli a fehér nyersvas termelését, 840 ezer tonnáról 1 650 000 tonnára acéltermelését, 800 ezerről 1 600 000 tonnára a meleghengerdei termelését és 200 ezerről 800 ezer tonnára a hideg hengerművi lemez- és szalagvas- termelését. (BUDAPRESS — TANJUG)

A tudós Daniel Albrecht Thaer (1752—1828) arcképe

p

fi

n

11

r

A möglini kastély ma állattenyésztő-tanulók internátusául szolgál. A bejárat mellett emléktábla hirdeti a nagy tudós emlékét

(Fotó: ADN/ZB — Johann Müller felvétele — KS)

Vitamin készül a Polfa rgyik poznani gyárában

(Fotó: CAF — MTI — KS)

Gyógyszeripari

együttműködés

Az elmúlt években hazánk volt Lengyelország legjelentősebb gyógyszerszállítója. A szocialista államokból behozott gyógyszerkészítmények mintegy 20 százalékát Magyarország szállítja Lengyel- országnak.

„A magyarok megbízható partnernek bizonyultak. Eddig egyáltalán nem volt gondunk velük” — mondotta a „Cefarm” beszerzési igazgatóhelyettese, Mieczyslaw Re- szelski. Több vállalattal is kapcsolatban állunk, például a Richter Gedeon RT-vel és a Chinoinnal. A két ország

gyógyszeriparának együttműködése is majd egy évtizede tart; ez jelentősen megkönnyíti a gyártásszakosítást. Jelenleg az importált gyógyszerek zöme már ilyen szakosítási szerződésben szereplő készítmény. A legismertebbek a Mydocalm (szív- betegségekre) és az Entero- septol (emésztőszervi bántal- makra). Újdonságnak számít a Prodection — ez egy érelmeszesedés elleni gyógyszer. Lengyelországból szállítják például a Papaverint és az igen hatékony No-spa görcsoldó gyógyszert. (INTER- PRESS — KS)

Sokoldalú kultúrpolitika

— Nem kampányízű, ahogy itt a kultúra egyes területeivel foglalkoznak? — tettem fel a kérdést szófiai tartózkodásom alatt a bolgár Kulturális Minisztérium több munkatársának. A válasz majdnem mindig azonos volt:

— Valóban, immár 35 éve kampányt folytatunk a teljesebb emberért, a társadalom harmonikus fejlődéséért; 1978. óta pedig hosszú távú komplex program kezdődött a művészet és a kultúra szerepének növelésére. De baj ez?

Leonardo da Vinci

A rossz idő ellenére sem akart megfogyatkozni a sor a szófiai Nevszki katedrális előtt. Itt — az egyébként ikonmúzeumnak berendezett — kriptalabirintusban Leonardo da Vinci és tanítványai műveiből volt kiállítás. Sok múzeum nem szívesen kölcsönözte féltve őrzött kincseit, így nagyrészt másolatokat láthattunk. A komplex rendezvénysorozat,

amelynek ez a kiállítás volt a nyitánya, mégis páratlan: több szimpoziont szerveztek a pravoszláv humanizmus és az európai reneszánsz közötti kapcsolat elemzésére; külön kiállítás mutatta be Leonardo da Vinci műszaki, tudományos, orvosi munkásságát; a bolgár színházlátogatók erre az alkalomra íródott darabot láthattak stb.

Gyermekév

A „Béke zászlaja” jeligével megrendezett nemzetközi gyermektalálkozó az ENSZ rendezvényei közül is kiemelkedett. A világ minden tájáról érkezett gyermeksereg a szó szoros értelmében birtokba vehette Bulgáriát, természetesen Szófiát is. A találkozó emlékét az a harang- emlékmű őrzi, amelyben a legkülönfélébb — az ajándékozó országokra is jellemző — harangok szólaltathatók meg.

Színház

A színház különleges helyet foglal el a bolgár kultúrában. ötévenként rendezik meg a bolgár drámák szemléjét, ezek alapszabálya: csak a két szemle között írott, vagy szocialista klasz- szikusnak számító művekkel lehet pályázni.

— Jók ezek a drámák? — kérdeztem Julian Vucskovot, a Teatr (Színház) című lap főszerkesztőjét.

— Az évente születő másfél tucat dráma közül minden évadban akad 4—5 izgalmas, jó darab — hangzott az őszinte válasz. A jó értelemben vett „kampányszerűség” ezen a téren is hozzájárul a bolgár szellemi élet fejlődéséhez.

V. t. A-