Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

1 k'M Hmii nímagazír-------------------- ---------------q y IH Levél az ifivezetők klubjához Lányok, Fiúk! örömmel vettem a szíves fogadtatást szer­dán délután. Igaz, csak szűkösen fértünk el az orosházi if­júsági ház aprócska klubtermében, de ez cseppet sem zavar­ta egyikötöket sem. így szoktátok meg bizonyára az alatt a 7—8 év alatt, amióta létezik klubotok, az „ISgyütt, egymá­sért” ifivezetők klubja. Sokáig beszélgettünk, volt is mi­ről ... Egyre inkább megerősítették szavaitok, hogy megér­demeltétek 1978-ban a KISZ KB dicsérő oklevelét, majd a kétszeres kiváló címet. A klubfoglalkozásokat hivatalosan kéthetente, vasárnapon­ként rendezitek meg. Ilyenkor megbeszélitek azokat a prob­lémákat, amelyek a gyerekekkel való foglalkozásban felme­rültek. Legutóbb, mint meséltétek, Csepregi Béla tartott be­mutató őrsi foglalkozást, s milyen jó kis Vita alakult arról, mennyire volt alakias vagy sem ez a bemutató ... összejövete­leitek első része legalább annyi időt vesz igénybe, mint a má­sodik, amikor valóban sor kerül az igazi lazításra, a szórako­zásra. Ilyenkor előadásokat hallgattok meg, vagy nemegy­szer más klubok fiatalságával találkoztok. Hogy is fogal­mazta Tóth Eri? „Ez így helyes, hisz mi a gyermekekért vagyunk elsősorban, s csak aztán magunkén, a szórakozá­sért.” Mindezt Süléné Baranyai Ilona, az ifjúsági ház igazgatója is alátámasztotta, ö is ott ült közöttetek, s elmondta róla­tok, hogy a ház rendezvényeinek lebonyolításában mennyit segítetek. Az itt működő gyermekklubokat is ti vezetitek, s nektek köszönhető, hogy megalakult az őrsvezetők klubja is. Na és akkor még nem is említettem a gyerekek szün­idei programjainak szervezését, a lakótelepi munkát és a napközisek foglalkoztatását, öröm volt nézni, ahogy lelke­sen meséltétek a közös összejövetelek történetét a gyere­kekkel. E délutánok kiválóan sikerültek, legyen az farsang, vagy városi kisdobos-vetélkedő. A kedvükért törpének, Tél­apónak, s még krampusznak is felöltöztetek, hadd mulassa­nak egy jót. Persze e kapcsolat kölcsönös. Ezt bizonyítja, amit Csöntör Józsi mesélt, hogy ha azt kérné a gyerekektől, hogy hússzor szaladják körül az iskolát, azt is megtennék, mert ti kéritek ... Valahogy így kell ezt! S komoly nekirugaszkodás kellett a két megyei ifitalál­kozóhoz, amelyet ti rendeztetek annak idején, s. a siker ott sem maradt el. Erről az élmények, melyeket elmeséltetek, s a vidám fotók tanúskodnak máig is... Beszélgetésünk vége felé Dénes Kati, a klub vezetője is befutott. Szegeden volt, hogy elhozza új egyentrikótokat, de sajnos nem járt sikerrel. Egy cseppet sem kedvetlenltett el benneteket, pedig egyikötök azt mondta, még aludni is ab­ban fog... Még nem írtam le mindent, amiről szó volt, pedig milyen örömmel beszéltetek arról, hogy végre a KISZ-ben is teljes értékűnek ismerik el az ifik munkáját, s ami talán még en­nél is többet jelentett számotokra, hogy az iskolák pedagó­gusainak nagy része úgy vélekedik, munkátokon meglátszik az itt töltött idő. S az időről jut eszembe, hogy nem csu­pán kéthetenkénti klubtalálkozó ez. Most már tudom, esté­ről estére összejöttök itt néhányon, beszélgetni, énekelgetni, mert — hogy el ne felejtsem — még önálló zenekarotok is van. Fehér Béla, vagy ahogyan ti hívjátok „öccse” gitárki- séretével előadott — magatok írta — indulótok is igazán kedves, hangulatos volt. Különösen a refrén sikerült jól: „Énekeljünk együtt / Te is velünk gyere / Kezünk alatt nő fel / a jövő embere.” Ebben valóban minden benne van. S hogy ez így igaz, bizonyítja, hogy az általatok patronált nyolcadikosok közül nem egy hasonló célokkal hagyja el az iskolát; ifivezető lesz. Ezt statisztika is bizonyítja, mely sze­rint Orosházán 138 aktív ifivezető dolgozik, ami azt jelen­ti, hogy minden rajra jut egy ilyen fiatal... Még miamit nem említettem. Vallomásaitokat, hogy szá­motokra mit jelent ez a klub. Egyikőtök azt mondta, ha valaha családot alapít, olyan párt választ, aki hasonló ér­deklődési körű. „Aki innen kikerül, holta után is visszajár” — nevettetek jót ezen a mondáson. Csöntör Józsi, aki a legidősebb köztetek — 30 éves —, azt szereti, hogy itt ő is a klub átlagéletkorához, a 17—18 évesekhez hasonlóvá válik. Milyen vidáman meséltetek arról, hogy már szüléitek is megszokták, legyen bár érettségi előtt csemetéjük, alighogy hazaér, már rohan is vissza a klubba. Tudják, jó helyen vagytok, már nemigen haragszanak ezért. Bánki H. Mari­anna a legfiatalabb itt, öt hónapja került közétek, s rop­pant hálás nektek, hogy ilyen hamar magatok közé fogad­tátok. S ott van Tompa Lajos példája, aki bár második éve Szegeden, a tanárképzőben tanul, amint teheti visszajön kö­zétek. Fehérvári Bandi szavai tűntek a legőszintébbnek, a klubtagok közötti jó kapcsolatról. „Ha egyikőnk elmegy moziba, megy vele a többi is.” Hát kell ennél nagyobb bi­zonyíték arra, hogy jól érzitek magatokat így együtt? Hi­szen még kirándulni is együtt jártok, legyen az úticél Len­gyelország, Bulgária, Románia, vagy éppen Nyíregyháza ... Joggal kérdezhetitek, miért írtam nektek7 Nos, elnézést szeretnék kérni azért, hogy csupán ennyit adtam vissza mindabból, amit közöttetek, rólatok megtudtam. Az ok egy­szerű: csak két hasáb helyem volt, ezen a „Mini”-oldalon... Üdvözlettel: Nagy Ágnes Fotó: Fehér Béla Ifibbet és Ifibben — ésszel... Újító kedvű fiatalok a nagyszénási Október 6. Tsz-ben Érheti-e munka közben na­gyobb bosszúság az embert, mint amikor elromlik ’ a munkaeszköze, vagy idegesí- tően nehézkes a gépek, be­rendezések kiszolgálása? Mit lehet ilyenkor tenni? Vagy legyint rá a dolgozó, mond­ván, ez a főnökök dolga, vagy elkezdi tömi a fejét. Mint például a nagyszénási Október 6. Tsz-ben, ahol ta­valy 21 dolgozó összesen 12 újítást nyújtott be, és emel­lett számos ésszerűsítés, mó­dosítás született. A közös gazdaságban 1976. óta újí­tási bizottság működik. A szövetkezet I-es terme­lési központjában példás a rend, a tisztaság. A gépmű­hely mellett sorokba állítva várják a tavaszt a munka- és erőgép monstrumok. Kor­szerű, mindent tudó szerke­Kiss Ferenc Nem kevésbé jelentős újí­tás az a Rába Steiger erőgép által vontatott, függesztett kivitelű altalajjavító szerke­zet sem, amit öze Mátyással és Varga Antallal közösen készített Kiss Ferenc. Ennek a munkagépnek a gyári ára 160 ezer forint, ők pedig 40 ezer forint anyag- és mun­kabérköltséggel állították elő. S még néhány az újítások, ésszerűsítések közül: módo­sították az IH—10—770-es tárcsa emelőszerkezetét, ész- szerűsítették az áramfejlesz­tő aggregátort, a tárcsás ba- rázdabehúzót, megoldották a Claas-kombájn bordásten- gely-felújftását. — A kezdeményezők kö­zött sok a fiatal, a KISZ- tag. Néhány nevet hadd em­lítsek: Csompora János, Csonka János, Szula Lajos, Birkás István, Raffai And­rás — sorolja Kiss Ferenc. — Ök a leggyakoribb kez­deményezők. De az ötlet Kozma Mihály Csompora János — Vajon mi a titka, a mozgatórugója ebben a tsz- ben az újító kedvnek? — Az biztos, hogy öntu­datot feltételez, ami az itte­ni fiatalokban és idősebbek­ben is megvan — válaszol elgondolkozva az ágazatve­zető. — Szinte nem is nézik a pénzt, de mindenki figyel, nyitott szemmel jár, és ha van ötlete, megvalósítja. Nem is mindig a saját könnyebb­ségére, hiszen például a ve­tőgépfeltöltő vagy a lazító­Stadler Ferenc zetek, de azért egyik-másik fakasztotta már káromkodás­ra a vezetőjét. Nem egy újí­tás története kezdődött ez­zel. — Munka közben jelent­keznek a hibák, és szület­nek az ötletek — kezdi a be­szélgetést az egykori tanyai lakóházból átalakított iro­dában Kiss Ferenc műhely- vezető. — Másrészt, a gaz­dasági viszonyok, különösen most, az új szabályozó rend­szer, arra ösztönöz bennün­ket, hogy jól, gyorsan és minél kisebb költséggel dol­gozzunk. Mondok példákat is: a permetléfeltöltő-kocsi segítségével — ami Med- vegy Pál, Eke Lajos, Szel- jak György és Bányai Mi­hály újítása — jóval gyor­sabb a permetezőgépek ki­szolgálása. Vagy a másik példa a vetőgépfeltöltő-egy- ség, amit Rékasi Józseffel és Kunstár Sándorral újítot­tunk. Ezzel búzavetéskor sok időt nyerünk, mert egy csi­gán keresztül közvetlenül a vetőgépbe jut egy magas- billenésű pótkocsiról a mag. Két kiszállító járművet és négy ember munkáját taka­rítjuk így meg! megszületése után közös üggyé válik a megvalósítás. Ebben mindig támaszkodunk az idősebbek véleményére, tapasztalatára. Kozma Mihály agronómus saját munkaterületén köz­vetlenül tapasztalja az újí­tások, ésszerűsítések hasz­nát. — Szó volt az előbb, töb­bek között a permetezőko­csiról. Ebhez csak annyit: megépült az agronómiái köz­pont, ahol optimális körül­mények között keverhetjük a vegyszereket. Amíg viszont nem volt ez a szállítókocsi, a helyszínen kellett beke­verni, és ez lassította a mun­kát. Ráadásul, mint Feri is említette, óhatatlanul ki is folyt vegyszer, ami után ter­méketlen folt maradt a táb­la szélén. A mostani mód­szerrel gyorsabb, gazdaságo­sabb, veszélytelenebb a mun­ka. A korszerű gépeken egyébként sok fiatal dolgo­zik, mint ahogyan az ága­zat irányító-vezető gárdája is jórészt fiatalokból áll. Szinte végszóra érkezik Stadler Ferenc ágazatvezető. berendezés nem saját mun­kájukat könnyíti, hanem a közös látja hasznát. Talán úgy is mondhatjuk: ilyen szellem alakult ki nálunk. — A KISZ-alapszervezet akcióprogramjában ég az if­júsági brigád vállalásában is szerepel, hogy részt ve­szünk az újító mozgalomban — említi meg Luptovics Já­nos KISZ-titkár, miközben a műhelycsarnokba igyek­szünk. — Ennek alapján többen egyéni vállalást is tettek. Újabb lendületet ad a mozgalomnak, hogy az idén Alkotó Ifjúság pályázati fel­hívást írt ki a tsz vezetése. — Itt is szép rend van — nézünk körbe a tágas, vilá­gos műhelyben. — Most nem is olyan nagy a rend — hárítja el az elismerést egy gyermekarcú fiatalember, Tóth Mihály, növénytermesztő gépész szakmunkás. ö a tárcsa emelőszerkezetének egyik módosítója. Éppen most ala­Tóth Mihály Fotó: Veress Erzsi kítja át — miután az első bevált a gyakorlatban — a második munkagépet is. — Ez az a tengely, amire egy helyett két kiemelő szer­kezetet szereltünk, hogy ne feszüljön meg, amikor a tárcsákat felemeli — mutat­ja, magyarázza. — Hogyan jutott eszükbe ez a módosítás? — Sok baj volt velük, mert egy idő után elszakadt a tengelyt tartó csavar, és a •tárcsák összevagdosták a ke­rékgumikat. Ha pedig rossz az ember gépe, kevesebb a kereset is. Hát elhatároztuk Kiss Ferivel, meg Kaczkó Pityuval, hogy változtatunk a dolgon. Segítsen magán az ember, nem igaz?! — Mennyi a keresete? — A szezonban gépen va­gyok, akkor több, mint té­len. Az átlag úgy havi 5200- ra jön ki. A szomszédos kis műhely­ben az ajtónyitásra épp csak hátrapillant Csompora Já­nos. Míg befejezi a befogott munkadarabot, az ágazatve­zető a következőképpen mu­tatja be őt: — Esztergályos, kombáj- nos, és ha kell hegeszt, sze­rel. Minél több ilyen univer­zális szakemberre van szük­ség manapság. Ha látjuk, hogy valaki egy kis hajlan­dóságot érez más szakma iránt, gyorsan be is iskoláz­zuk. — önmagán is segít az ember — mondja szerényen a fiatal esztergályos —, ha jó megoldásokon gondolkodik. A Claas kombájn bordásten­gelyével az szokott lenni a baj, hogy elkopik a csapágy, újat venni pedig nem olyan könnyű, ráadásul 2900 forint­ba kerül darabja, a felújítás meg csak 500-ba! Úgy, hogy recézzük, és akkor még egy szezont kibír. Legalábbis a gyakorlat azt mutatja. A tsz-ben tavaly összesen 1 millió 592 ezer forint volt az újítások, ésszerűsítések, módosítások értéke. S ezen túl, van valami, ami nem mérhető forinttal, és ami ta­lán nagyobb érték is, mint ami pénzzel kifejezhető: az itt dolgozók munkaszeretete, alkotókedve, mellyel közös célt szolgálnak... Tóth Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents