Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. február 24., vasárnap A veres tarajú kakas büszkén nyújtogatja nyakát, elégedetten hordozza körül tekintetét, és a tyúkok meg kapkodják a sárga szemű kukoricát. A disznóólból kiszabadultak a tarka kismalacok, magasra emelik az orrukat, beleszagolnak a levegőbe, talán már érzik, hogy közeledik a tavasz. Süt a nap, a februári nap Kertész- sziget felett. A porta az utolsó a faluban, vele szemben a közút mellett ott áll a helységnévtábla. — Biztos nemrég épült a ház — szólítom meg az udvaron sürgölődő férfit, aki visszatereli az ólba a malacokat. — Nem bizony, három éve költöztünk be. Letöröljük a cipőről a sarat, mielőtt belépnénk a konyhába, ahova két lépcső vezet. Bent a gáztűzhely mellett áll a háziasszony, Blaskovics Gyuláné. Hagymát vág a sercegő zsírba, ka- vargatja, pirítja a zsírban úszkáló és piruló lebbencstésztát. Közel van az ebédidő. A nagylegény ott ül az asztal mellett olajos ruhában. — Itt dolgozom a szomszédban, a tsz gépműhelyében, nincs messze, és ilyenkor, ebédidőben hazaugrok. A gazda. Blaskovics Gyula, az italboltban dolgozik, délutános. Addig ellátja a ház körüli teendőket, megeteti a jószágokat, vizet hoz a közeli kútról. Az asszony a vegvesboltban dolgozik, 11 órakor ott is bezárnak, majd csak fél 3-kor nyitnak, addig megfőz idehaza. — Itt is baj van a mosóporral? — Ne is mondja, majd kihúznak az asszonyok már! — És csak az hiányzik az üzletből ? — Hát, nemcsak az, de azért úgy általában nincs okunk a panaszra. Mindennap hozzák Szeghalomról a tejet, a kenyeret, van még ecr" Kis zöldségesbolt is a faluban, a tsz-é, arra aztán igazán nem szólhatunk semmit. Bár az is igaz, itt azért minden háznál megterem a zöldség, ami kell az ételhez. De hát gondolhatja, hogy a kurrens cikkekből nem jut sok ide a mi boltunkba. Narancsot kétszer kaptunk az elmúlt évben, banánt meg csak a tévében láttam. — De a kocsmában biztos nincsen hiánycikk? — szólítom meg a férfit. — Nálunk nincs — s úgy mondja, mint aki elégedett is, és örül ennek, hogy onnan bizony nem megy ki a vevő úgy, hogy ne kapna valamit. — Dugig van a raktár. havonta kétszázezer forint értékű ital fogy el. Száztíz százalékra teljesítettük az elmúlt hónapban is a tervet. Az asszony csavar egyet a gázpalackon, és erről jut eszembe: — Gázban van-e hiány? — Nem mondhatnám, hetenként kétszer kapunk palackokat megtöltve, de kell is, mert majd minden házban van már gáztűzhely. Amikor azonban a nagy havak voltak, nem mondom, akadozott az ellátás, dehát különösebben nem viselt meg bennünket, mi még nem dobáltuk ki a sparheltet. ■Nem tudom, hogy kerültek szóba a gyerekék. Talán úgy, hogy a konyhaszekrény üvege mögött láttam egy fotográfiát egy fiatal párról. A nagyobbik fiú meg a felesége. Szeghalmon dolgoznak A téeszből meg a tanácstól telefonálnak legtöbbet a Csepel Autóban. A menyecske jelenleg gyesen van. Igen, ekkor kerültek szóba, s a házigazda elmondta, hogy a faluban is van belőlük bőven, csak ebben az utcában 59. — Hát ezt meg honnan tudja? — Tanácstag vagyok. Találkozom velük sűrűn. Közben megterítenék, a tányérokban gőzölög a leves, elbúcsúzom. Nem nagy a posta épülete, de ebben a faluban — gondolom — éppen elég. Benyitok az ajtón, az előtérben nincs senki, a telefonos kisasszony egy kimutatás fölé hajolva számokat ír a rubrikába. — Ha postarabló lennék, mennyi pénzt tudnék magammal vinni? A kislány, Hajdú Gabriella már a feltételezésre is megriad. — Nem sokat, mert nem tartunk sok pénzt a hivatalban, csak éppen a napi forgalmat. — És ha mind itt lenne az a pénz, amit tavaly a postára bíztak a kertészszigetiek, mennyi lenne? — Több mint kétmillió. Az utóbbi években egyre takarékosabbak az emberek, 1976-ban még alig több volt, mint másfél millió a betét- állomány, tavaly már megközelítette a két és fél milliót. Nézem a kimutatásokat az asztalon. Népszabadságból 87, Népújságból 67 előfizetőt tartanak nyilván, legtöbb a rádió- és televízióújságból fogy: 118. Téli estéken bizonyára sokan fejtenek keresztrejtvényt, mert a Fülesből is 34-et vásároltak. — Élet és Irodalomból? — Egy jár a művelődési házba. — Tévéből, rádióból menynyi van a faluban? — Száznyolcvan előfizetőt tartunk nyilván. — Táviratoznak-e sűrűn innen az emberek? — Inkább a dísztáviratokból küldenek sokat, Erzsébet, Mária, Ilona napra. De azért havonta 50 táviratot veszünk fel. Hát a telefonközpont nem crossbar rendszerű, lehet ez már vagy 50 éves is. — Nyolc előfizető van a faluban, legtöbbet a tsz, meg a tanács telefonál. — Külföldi hívása volt már? — Nem. — És csomagból milyen a forgalom? — ötven-hatvan havonta. A telefonos kislány Dévaványáról jár be, mindennap ő helyettesíti Klári ez János- nét, a posta vezetőjét, aki jelenleg gyesen van. Belépve a tanácsházára, ha nem is tudnánk kik dolgoznák itt, rögtön rájönnénk, hogy lányok, asszonyok. Uevanis, olyan a folyosó, mint egy virágház. A nagy ablakon keresztül árad a napfény, a virágok szinte szemmel láthatóan raktározzák el a meleget. A vb-tit- kár, Molnár Józsefné, szobája is tele van zöld növénnyel. Az íróasztalon egy tálban — nem vagyok mezőgazdasági szakember —, úgy vélem, búza csírázik. A dohányzóasztal vázájában pedig gesztenyeágon duzzadnak a rügyék. ötvenkilenc gyerek van csak ebben az utcában II keszthelyi Helikon Könyvtár — Ha nem csalatkozom, ősszel már át kellett volna adni a vízmüvet, de hallom, hogy valami miatt nem sikerült. — Műszaki problémák vannak, ezért az üzemeltető, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat nem vette át a kivitelezőtől, a tsz-től, azzal, hogy nem megfelelő szerelvényeket használtak hálózatszerelésnél. Pedig a tsz azt mondta, hogy garanciát vállal, sőt, még tartalékidomokat is gyártanak. Pedig nagyon jó lenne már túllenni rajta, naponta járnak a nyakunkra, hogy mikor engedélyezzük a házi bekötéseket. Addig szó sem lehet erről, amíg a műszaki átadás nem történik meg. — Azt is hallottam, hogy a boltok már nem nagyon felelnek meg a mai igényeknek. A szeghalmi ÁFÉSZ nem tud valamit csinálni? — Korábban beszéltünk arról, hogy közösen építünk egy üzletházat, de aztán abbamaradt; se nekünk, se az ÁFÉSZ-nek nincs erre pénze. Akartunk egy új italboltot, vegyesboltot, meg egy cukrászdát építeni, de erre a közeljövőben nemigen kerülhet sor. — És egyéb szolgáltatásokkal hogy állnak? — Van egy női és férfifodrászatunk, megoldódott a gáztűzhelyek javítása, a GELKA is rendszeresen begyűjti az elromlott készülékeket. Az alapvető szolgáltatásokkal nincs különösebb baj. Négy kilométernyi vízvezeték van a faluban Szikrázik a napfény, és a helikopter a falu mellett fej- trágyázza az őszi vetéseket. Zöldül a határ, erőteljesek a vetések, ha valami nem jön közbe, gazdag termést ígér a föld. A kertészszigeti is. Kép, szöveg: Béla Ottó A Kestzhelyre érkezők figyelmét nem kerülheti el a Fő utca végén, gazdag barokk stílusú kapu mögött emelkedő tornyos építmény: a Festetics család egykori palotája, ma — a Helikon Kastélymúzeum. A látogató a déli kastélyszámy főbejáratából induló márvány lépcsőházon keresztül érkezik a múzeumba. Innen három termen végighaladva a klasz- szicista stílusban berendezett, két emelet magasságú könyvtárterembe ér, amely értékes könyvanyagával együtt, változatlan formában maradt fenn. A berendezést Kerb János keszthelyi asztalosmester készítette. A belépő magnetofonról hallgathatja meg a könyvtár történetét: Eredete a XVIII. század elejére nyúlik vissza. Alapját Festetics Kristóf mintegy kétezer kötetes gyűjteménye vetette meg. Festetics Pál idejében a könyvgyűjtemény olyan becses műemlékekkel gyarapodott, mint a Velikei Gergely által 1522-ben írt Zsol- tároskönyv, az ún. Keszthelyi kódex. (Ezt Kinizsi Pál- né zsoltároskönyvével, az ún. Festetics kódexszel és néhány ősnyomtatvánnyal együtt jelenleg az OSZK kézirattára letétként őrzi.) A nemzeti művelődés szolgálatába azonban csak Festetics György (1755—1819) állította a gyűjteményt. Kikérve például a nagy könyvbarát Széchényi Ferenc véleményét, bővítette az állományt. Miután visszavonult a politikai szerepléstől, az irodalom és az oktatás fellendítésének szentelte minden erejét. Nevéhez fűződik a nagy kastélykönyvtár létrehozása is. Könyvtárában megtalálhatók a felvilágosodás irodalmának legnevesebb alkotásai, a francia, német, angol klasszikusok teljes sorozatai. Különösen széles körű gyűjtés folyt a mező- gazdaságról szóló műveket magában foglaló Oeconomia et Technológia szakcsoport területén. Ezeknek nagy részét ma a nagyteremhez csatlakozó kabinetkönyvtárban mutatják be.) Legtöbb könyvét Földessy István keszthelyi könyvkötővel aranyozott bőrkötésbe fogláltat- ta. Könyvtárost is tartott Péteri Takáts József író személyében. Mindenre kiterjedő gondoskodásáról tanúskodik a családi levéltárban őrzött, 15 pontból álló könyvtári Instruktiója. Az elsők közé tartozott Magyarországon, akik magánkönyvtárukat a tudományos munka szolgálatába állították. A könyvtár használatát utódai fokról fokra korlátozták. Festetics Tasziló idejében az állomány 52 ezer kötetesre nőtt ugyan, de ezek a szerzemények erősen felhígították az értékes gyűjteményt. Az állomány feltárására azonban ő is nagy gondot fordított: könyvtárosa, Párkányi József a 25 ezer kötetes törzsállományról korszerű cédulakatalógust szerkesztett. A gyűjteményt, amely jelentős szerepet töltött be régebbi irodalmi emlékeink megőrzésében, 1948. nyarán az OSZK vette gondozásába. Ekkor kapta a Festetics György által rendezett keszthelyi irodalmi ünnepségek emlékére a Helikon elnevezést. A könyvtár háromszázra tehető régi magyar állományából jó néhányat kuriózumként tart nyilván az irodalomtörténet. Így az első magyar bibliafordítást, Szilveszter János testamentumfordítását (1541); Thuróczi János Krónikájának 1488. évi augsburgi kiadását és Székely István Cronikája ez világnak jeles dolgairól (1559) című, első, magyar nyelven írt történeti mű is a könyvtár ritkaságainak sorába tartozik. Legteljesebb a gyűjtemény a XVIII—XIX. századi mezőgazdasági szakirodalomban. A kor neves külföldi mező- gazdasági szakíróinak munkái mellett megtalálhatók a könyvtárban a magyar mezőgazdaságtudomány nagy úttörőinek (Nagyváthy János, Tessedik Sámuel, Pethe Ferenc és mások) művei is. A különgyűjteményei révén fejlődő könyvtár állománya ez idő szerint 80 ezer könyvtári egység. Az 1945. előtti gyűjtemény — a Festetics György idejéből származó szakbeosztással, és az eredeti latin nyelvű jelzetekkel — eredeti helyén található. A leginkább keresett szakcsoportok (magyar történelem, magyar irodalom, geológia és esztétika) rekatalogizálása 1960 és 65 között megtörtént. A többi 26 szakcsoportban a régi betűrendes katalógust használják. Az új anyagok, mint például a Balatoni Intézőbizottság által létrehozott Balatoni gyűjtemény feltárására szakkatalógust is létrehoztak. A gyűjtemény forrásértékű darabjai az újabb szerzeményekkel együtt helybeni használatra a tudományos kutatók rendelkezésére állnak ... Mátraházi Zsuzsa A Magyar Vöröskereszt segítségével A dombegyházi temetőben többek között annak a két szovjet katonának a síremléke is látható, akik a község környékén vívott felszabadító harcokban estek el. A község vezetőit régóta érdekelte: vajon kik nyugszanak a közös sírban? Több levélváltás után a Magyar Vöröskereszt segítségével sikerült kideríteni, hogy az egyik katonát Georgij Szergejevics Rudiknak hívták, s egy Vorosilovgrádtól nem messze fekvő faluból származott. Szülei, testvérei még élnek. Az egyik fivére viszont a háborúban halt hősi halált. (Egyébként a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának archívumától kapott levél is a községi tanács birtokában van.) A másik szovjet katona kilétének felkutatása most folyik. Dombegyház község párt-, állami és társadalmi szervezetei azt tervezik, hogy a község felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából meghívják és vendégül látják G. Sz. Rudik hozzátartozóit Fotó: Sárközi Gyula
