Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
1980. február 80., szerda Zárszámadási tudósítások Az 1979-es gazdasági évet záró közgyűlésekről, számadásokról szóló tudósításaink sorát ez alkalommal a kon- dorosi Egyesült Termelőszövetkezet, valamint a békés- szén tandrási Tessedik és a békésszentandrási Zalka Tsz-ek eredményeinek, terveinek ismertetésével folytatjuk. Soka! mondó adatok Kondorosról A kondorosi Egyesült Termelőszövetkezet tagsága ma reggel ült össze, a zár- számadási közgyűlés megtartására. A beszámoló írásos anyaga már napokkal ezelőtt elkészült, ebből idézzük azokat a legjellemzőbb adatokat, amelyek jól jelzik azt a fejlődést, azt az utat, amit a nyolc és fél ezer hektáros szövetkezet az V. ötéves terv időszakában tett meg. * A legszembetűnőbb, s egyben legjellemzőbb az. hogy a közös gazdaság két fő ágazata az öt év folyamán egyenrangúvá vált, különösen ami az árbevételeket illeti. 1975-ben a növénytermesztés 78 millió forintot hozott a konyhára, tavaly ez a szám megközelítette a 113 és fél milliót. Ugyanezen idő alatt az állattenyésztés bevételei 104,5 millió forintról 122 millió forintra nőttek, a harmadik fő ágazat, a kertészet pedig megkétszerezte árutermelését, meghaladva a 34 millió forint árbevételt 1979- ben. A fejlődési folyamat jól tükröződik az egy főre számított termelési érték alakulásában, amely öt évvel ezelőtt mindössze 133 ezer forint volt, 1979-ben pedig már 267 ezer forintot tett ki. Különösen figyelemre mé.tó, hogy a termelés növekedésével együtt fokozódott a jövedelmezőség. s a megelőző időszak 26 millió forintjával szemben a mostani zárszámadáson 48 és fél millió forint nyereséget hagyhattak jóvá. Mindebben természetesen benne van a hétszáz tagot tömörítő 40 brigád szocialista versenymozgalma, valamint az a szakmai felkészültség, amelyet a közös gazdaságban dolgozó 41 felsőfokú végzettségű, 130 középfokú végzettségű és 630 szakmunkás fémjelez. A dolgozó tagság előbbiekben leírt minőségi megoszlása tette azt lehetővé, hogy az Egyesült Termelőszövetkezetben a területi irányításról áttérjenek a korgzerű, főágazati irányításra. Ötvözve ezt a folyamatot, az adottságokhoz alkalmazkodó termelési irány kiteljesítésével. A kondorosi termelőszövetkezetet ezen a tájegységen ma már'a legjobb búza- és kukoricatermesztők között tartják számon, amire azzal szolgált rá, hogy búzából 1978-ban 58,7 mázsát arattak hektáronként, és a termésátlag az elmúlt kedvezőtlen évben is megközelítette az 50 mázsát. A kukorica a tavalyi őszön is több mint 81 és fél mázsát hozott hektáronként. Külön kell szólni a szövetkezet szójatermeszté- séről, amely csaknem 20 mázsás hektáronkénti átlagtermésével az első helyet szerezte meg a boly-babarci szójatermesztési rendszerben. De nincs mit szégyenkezniük a paradicsomtermesztőknek sem, a hektáronként leszedett 730 mázsa paradicsomterméssel. Az állattenyésztés eredmér nyei közül első helyen az átlagos tejhozam növekedését kell kiemelnünk: az egy tehéntől kifejt tej mennyisége a kondorosi közösben a tervezett 3434 literrel szemben 3866 liter lett. Az állattartás ágazatai közül — sertéstelepi megbetegedések miatt — egyedül a sertéstenyésztés nem tudta a tervet teljesíteni, amit viszont ellensúlyozott az, hogy a szövetkezeten keresztül 12 és fél ezer hízót értékesítettek a község portáiról. Két tsz Szentandrásról Békésszentandrás két termelőszövetkezetét — amelyek az elmúlt héten tartották zárszámadási közgyűlésüket — mindig is az együttműködés szép példájaként emlegették él emlegetik me- gyeszerte. A szállító-, a tároló- és szárítókapacitások a géppark, s olykor a munkaerő együttes és közös kihasználása, összehangolása az elmúlt, ugyancsak nehéz esztendőben is meghozta eredményét. A területét tekintve is nagyjából azonos nagyságú két közös gazdaság, a Zalka Tsz és a Tessedik Tsz. most is szinte fej- feí mellett haladt. Az előbb elmondottakat legkézzelfoghatóbban a két szövetkezet mérleg szerinti nyeresége bizonyítja. A Zalkában 10 és fél millió forint haszonnal, a Tessedik- ben 11-gyei zárhatták az 1979-es esztendőt. Az igaz- I Sághoz természetesen az is hozzá tartozik, hogy az azonosságok mellett egy-két különbség is található a két tsz gazdálkodásában. Ez a dolgok természetéből adódik, nem pedig a nevezett együttműködés kritikája. Nem titok, hogy a Tessedik Tsz növénytermesztése alapvetően a Zalka Tsz termesztési tapasztalatainak átvételével szilárdult meg. A termésátlagok alakulásában Versenykocsik Fiizesgyarmatról A fiízesgyarmati Univer- zál Szövetkezetben készítették egyebek között azokat a versenykocsikat is, amelyekkel a magyar csapat megnyerte a fogathaj tó-világbajnokságot. Amint Czinege Kálmán, a szövetkezet műszaki vezetője elmondta, feltehetően ezért is növekedett meg erre az évre a versenykocsik iránti kereslet. Ugyanis az elmúlt öt évben úgyszólván teljesen leálltak ennek a terméknek a gyártásáról és profilváltást hajtottak végre, mivel a kocsiknak nem volt piaca. Most azonban van. Mint a műszaki vezető elmondta, ebben az évben több mint 50 úgynevezett Eszterházy, Cziráki, illetve Sarabán típusú négyes fogat által vontatható kocsik, valamint 8 lóval futó vadászkocsikat készítenek. A megrendelés elsősorban külföldi igényeket elégít ki. A kocsigyártás kifizető tevékenység, hiszen egynek- egynek az előállítási költsége eléri egy Lada személy- gépkocsi értékét, vagyis 100 —110 ezer forintot. A viszonylag magas előállítási költség magyarázata az, hogy szinte az egész kocsiszekrényt és a fémből előállított szerelékeket kézi megmunkálással készítik: Ehhez jó szakemberek kellenek, olyan bognárok, kézikovácsok, kárpitosok és kocsi fényezők, akik a füzesgyarmati idős mesterektől tanulták a szakmát. 'Füzesgyarmaton 15 évvel ezelőtt készítették az első lovas versenykocsikat. Azt követően pedig évente 5—10 darab hagyta el a szövetkezet műhelyét. Az első megrendelők a hazai fogathajtók voltak. Az akkor gyártott versenykocsikon azóta több változtatás történt, a lovas hajtóversenyeken tapasztaltak alapján. 1975-ben azonban a kereslet megszűnésével végleg leálltak ennek a szép, ősi mesterségnek a gyakorlásával. A tavalyi fogathajtó-világbajnokság után viszont a külkereskedelmi vállalat felkereste a gyarmatiakat, akik ismét elővették a kézi szerszámokat, kalapácsokat, vésőket. Az idei 50 darabos megrendelés első két versenykocsija ma, szerdán délelőtt készült el. A Pamutnyomóipari Vállalat Textilfestőgyárában a tervszerű takarékosság az elmúlt évben másfél millió forint hasznot hozott. Az idén a technológiai szükségnél nagyobb meny- nyiségű vízfelhasználást kívánják megszüntetni. A gyárban évente több mint ötvenmillió négyzetméter textilt festenek, illetve fehérítenek. Termékeik hetvenöt százalékát külföldön értékesítik (MTI-fotó: felv. — KS) ez még az elmúlt esztendőben is tetten érhető. Mert míg a Zalka Tsz-ben több mint 72 mázsa kukoricát takarítottak be egy hektárról, addig a Tessedikben csak alig valamivel többet, mint 59-et. A napraforgó-termesztésben négy mázsa, a búza- termesztésben öt mázsa ez az előny a Zalka Tsz javára. Nem jelenti mindez mégsem azt, hogy a Zalka Termelőszövetkezet — sportnyelven szólva — végképp maga mögé utasította a Tessedik Termelőszövetkezetet ebben a páros versenyben, mert az együttműködés az egészséges versenyt sem zárja ki. A Tessedik Tsz-ben ugyanis az állattartást jellemző mutatók alakultak igen kedvezően a múlt esztendőben. Igaz, a Zalka Tsz tehenei még ma is több mint 4 ezer liter tejet adnak éves átlagban, szemben azzal, hogy a Tessedik Tsz- ben három és fél ezer liter tejet fejtek egy tehéntől, ám az utóbbi termelőszövetkezetben egy év alatt sikerült 3,79 kilogrammról 3,63 ki- ’ logrammra csökkenteni az egy kilogramm marhahús előállításához föletetett abraktakarmányt. A sertéshizlalásban 4,04 kilogrammról 3,78 kilogrammra, a csirkehús-előállításban 2,34-ről 2,30 kilogrammra csökkent ez a mennyiség, a tej előállításában pedig 0,39 kilogrammról 0,35 kilogrammra. K. E. P. A Hódmezővásárhelyi Divatkötöttáru-gyár, közismertebb nevén HÖDIK0T, békéssámsoni telepén női és férfi divat kötött pulóvereket készítenek külföldre és a hazai üzletek számára. Az üzemben a különféle bonyolult munkafolyamatokat modern gépek segítik Fotó: Veress Erzsi Munkavédelem a Gyulai Húskombinátban A Gyulai Húskombinát új telepét 1978. augusztus 25-én helyezték üzembe. »Létrehozása és részben a régi telep fejlesztése egymilliárd 300 ezer forintba került. Két műszakos termeléssel, 1979-ben hárommilliárd 916 millió forint volt az árbevétel, melyből egymilliárd 479 millió forint exportból származott. Az idei terv már csaknem 5 milliárd árbevételt irányoz elő. A termékek nagyobb részt exportra kerülnek. Az új telepen a munka- és szociális körülmények átlagon felüliek. A munkatermek légkondicionáltak, van fekete-fehér öltöző, saját mosoda, ami lehetővé teszi, hogy naponta tiszta munka- és védőruhával lássák el a dolgozókat. Van üzemorvosi rendelő, ahol a szakorvosok nemcsak gyógyítanak, hanem a betegségek megelőzéséről is gondoskodnak. Különlegességnek számítanak az automata kézmosócsapok és a magas nyomású takarítógépek. Követelmény a rend és a fegyelem Érdemes arról is beszélni, hogy a dolgozók csaknem 40 százaléka szakmunkás, a segédmunkások pedig csak alkalmassági vizsga után kerülhetnek a húskombinátba. A különböző vezető beosztásokat a nomenklatúra alapján meghatározott szakképzettséggel rendelkezők töltik be. Már a művezetők is többen főiskolai végzettségűek, de legalább technikusokv Mindebből kitűnik, hogy itt az általános műveltség magasabb az átlagosnál. A munkafolyamatok megkövetelik a rendet, fegyelmet, ami jelenleg már elfogadható. A dolgozók javarészt maradnak, nem változtatnak munkahelyet. A begyakorlottság, a környezethez való alkalmazkodás elősegíti a termelékenység növelését és a balesetek számának csökkentését. Ez utóbbinak a bizonysága, hogy amíg 1978-ban (az üzembe helyezés évében) négy hónap alatt 176-an sérültek meg, és 1806 kiesett munkanap volt, 1979-ben 12 hónap alatt 235-en szenvedtek balesetet, és a kiesett munkanapok száma alig érte el a 3100-at. Ne legyen balesetveszély! A munkavédelmi csoport vezetője Thuróczy Géza munkavédelmi szaküzemmérnök, aki a hasonló képesítéssel rendelkező helyettesével, Higye Istvánnal együtt már a kombinát építésében is részt vett. Mindketten alaposan ismerik a gépek, berendezések működését, a technológiai folyamatokat. A szakszervezeti társadalmi munkavédelmi felügyelő Bényei István gépészmérnök, a műszaki fejlesztési osztály vezetője. Az üzemrészekben 55 munkavédelmi őr ügyel a dolgozók egészségének, testi épségének megóvására. Ök, akik természetesen együtt dolgoznak a társaikkal, a legjobb szakmunkások soraiból kerültek ki. Valamennyiük feladata: gondoskodjanak a környezetükben dolgozók biztonságáról, hogy ne legyen baleset- veszély. De törődjenek azzal is, hogy munkatársaik az előírt szabályokat tartsák meg. Egyebek között a csontozásnál a lánckesztyűk használata kötelező. Aki elmulasztja, felelősségre vonják. Vagy: a hústépő gép működése ajtónyitásra megáll, tehát kézzel nem lehet belenyúlni. Ha esetleg elromlana a szabályozó, természetesen azonnal ki kell javítani. A tapasztalat bizonyítja, hogy a jól szervezett munkavédelem nemcsak a balesetek és a kiesett munkanapok számának csökkentését vagy megelőzését szolgálja, hanem a termelés eredményességét is elősegíti. A ráfordított költség tehát kamatostól visszatérül. K termelést is elősegíti A munkavédelem irányítója Zám András termelési, műszaki igazgató, gépészmérnök, aki húsipari szakmunkásként kezdte a pályafutását. Nemcsak elméleti, hanem gyakorlati ismeretekkel is rendelkezik, és így a munkavédelmi szakemberekkel igen jó együttműködésben tud dolgozni. Hasonlóan jó az együttműködés Vágré- ti Lászlóval, az SZMT munkavédelmi felügyelőjével. Tavaly év végén a Minisztertanács rendeletet adott ki a munkavédelemről, amely lényegében az utóbbi 10 év fejlődésével kapcsolatban meghatározza, hogy kinek (a gazdasági vezetőnek, a szak- szervezetnek, a dolgozónak) mi a feladata. Előírja a munkahelyekre vonatkozó követelményeket és az oktatás rendjét is. Nincsenek alapvető változások, de érvényesül az az elv, hogy a termelés és a munkavédelem elválaszthatatlan egységet képez. Lehetőséget nyújt például a középvezetőknek — akiknek a saját munka- területükön feladatuk a munkavédelem —, hogy önállóan határozzák meg a megelőzés tennivalóit. Persze, célszerű előbb a munkavédelmi szakemberekkel megbeszélni a dolgot. A lényeg: vegye észre a vezető, ha valahol veszély fenyegeti a dolgozókat! Ám a rendelet azt is előírja, hogy a dolgozóknak joguk van megkövetelni a munkakörükkel kapcsolatos védőfelszerelést, mint például a lánckesztyűt. A kötelezettség tehát kölcsönös. Bényei István elismeréssel mondja: — A munkavédelmi csoport jól látja el a reá bízott feladatot, a munkahelyi vezetők pedig egyre inkább megértik, hogy a munkavédelem a termelés eredményességét is szolgálja. A rendelet — a miniszteri utasítás figyelembevételével — néhány hónap múlva már bizonyára mindennapi gyakorlattá válik. Pásztor Béla
