Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

1980. február 20., szerda yy Egyvégtére két vágta yy Kétszáznál több mű a Magvető Kiadótól És még mennyivel több az, amit február 16-án, szomba­ton este a megyei tanács KISZ-klubjában a nézőket „vágtára” kényszerítve pro­dukált Sándor György hu- moralista! Pedig, amint ké­pünk is tanúsítja, mindösz- sze egy székekből összeesz- kábált „pódium”, s egy ro­zoga asztal „emelte ki” a 40 főnyi közönségből... Pódiumművészet. Az elő­adótól nagy fegyelmet, mes­terségbeli tudást, szuggeszti- vitást megkövetelő műfaj. Itt nem lehetnek félresiklá- sok, üresjáratok, nincs kel­lék, amire biztonságot nyúj­tó mankóként támaszkod­hatna az előadó. De Sándor Györgynek nincs is erre szüksége. Otthonosan érzi magát ebben a műfajban, s mondandójának erejét, ha­tását csak fokozza, hogy a maga által megfogalmazott gondolatokat tolmácsolja. Mégpedig milyen gondola­tokat! A sokakban megbújó közömbösséget, érzéketlensé­get, hamisságot, gonosz in­dulatokat állítja célpontba. El kell ismerni bátorságát, hogy olyan tükröt mer elénk adni, amelyben a szépítés nélküli, a látszat félrevezető kozmetikája mögött meghú­zódó igazságra látunk rá. S az „operációt” — könnyítés­képpen — a humor narkoti­kumával tudja számunkra, a közönség számára fájdalom- mentessé tenni. Nehéz, nagyon nehéz a másodpercnyi szünet nélkül ránkzúduló gondolatokat egyenként szálazva reprodu­kálni. Hiszen a fantasztikus nyelvi bravúrok humorfor­rásai mögé bújtatott gondo­latfüzérei akkor és abban a varázslatos pillanatban csa­pódnak be tudatunkba, alig érzékelhető nyomot hagyva maguk után ... Azért még­sem tudtam a „csákós veréb” sorsának szomorú gondola­tát elfeledni. Hiszen a min­denre jó egyformaság szür­ke homályából egyéniségé­Este. Hétköznap, hét vé­gén, vasárnap? Egyre megy. A diszkó hatkor kezdődött. Most kilenc múlt. Az első pillanattól figyelem őket. Ti­zenéves, üde és friss, értel­mes arcú pár. Támasztják a falat, merednek a semmibe. Álkapcsuk lassan, kimérten jár. Hat óra óta nem moz­dulnak. Leszámítva akkor, ha a srác cigarettát vesz elő a zsebéből. Kettőt, ö gyújt­ja, az egyiket a lány szájá­ba nyomja. Így megy már közel kettőszáz perce. Az egyiptomi kősztfinx jut eszembe, de valahogy nincs kedvem humorizálni. Más. Késő délután, este ugyan­csak. A megyeszékhely cent­rumának szobros parkja. A hőmérséklet kicsinnyel a nulla alatt. Tucatnyi tini, csapatba verődve. Olyan harminc—negyven méter sugarú körben ugrálnak, lök­dösődnek, bohóckodnak. Han­gosan, néha trágárságokat kiabálva. Lányok és fiúk. Kiöltözöttek és műlomposak. A járókelők nagy ívben ki­kerülik a minden este itt tanyázó gyerekeket. Isme­rem őket látásból. Zömük a gimnázium tanulója, néhá- nyan a szakközépbe, páran a szakmunkásképző intézet­be járnak. A „banda” fele kollégista. Minden este, ugyanabban az időpontban egy-egy tanár is erre megy. A közeli középiskolából, ha­zafelé. Azt is tudom, tanít­ványa is van a zajos társa­ság tagjai között. De ő is hosszabbra kanyarítja az út­ját. Kölcsönösen nem veszik egymást észre. Kora délután. A helység mindennel felszerelt, ifjúsági közművelődési intézménye. Nagyobbacska előcsarnoká­ban vagy nyolc általános is­kolás korú gyerek cselleng. Az egyik alkalmazott megrög­zött makacssággal — ha úgy vei, többletértékeivel kirívó „csákós verebeinket” mi is szétszaggatjuk nap mint nap. Vagy a „telefonon” keresz­tül lejátszódó rövid kis drá­mát, amelyben a telefonáló (ő, én, mindnyájan lehet­nénk) reménykedve, kétség­Fotó: Bocskai Mihály beesésében a legképtelenebb helyeket is felcsengetve ke­resi az EMBERT! Keresi, s a tények riasztó válaszára is képes makacsul ismételgetni: — Én várok ... A Brecht-songban stí­lusát tekintve nagyszerűre sikerült! — Sándor György megfogalmazta az est legko- morabb, legkomolyabb, már- már felkiáltásként hangzó fi­gyelmeztetését. Itt nem állt, tetszik: hivatástudatból — fertályóránként megkérdezi őket, nem akamak-e vala­mit csinálni. Pingpongozni, sakkozni, társasjátékkal ját­szani, pöriiocizni, olvasni, tévézni, lemezt hallgatni. A srácok ilyenkor eltátják a szájukat, aztán egy-egy za­vart fejrázás és egy-egy el­húzott száj jelenti a tagadó választ. Nap mint nap. Unatkozó gyerekek. Feles­legesen, csak az időtöltésért, önmagáért császkálók, cso­portokba tovább semmit tenni verődök, magányosan bam- bulók népes serege. De nem ezek a fiatalok! A másik ol­dalon az iskolából KISZ- rendezvényre, onnan szak­körbe, majd különórára, ha­za, .olvasni-tanulni rohanó fiatalok sokasága. Időzavar­ral küszködve, néha már- már magukat, lehetőségeiket túlerőltetve, meghaladva. S mindkét oldal résztvevői ugyanolyan gyerekek, fiata­lok. Zömében hasonló lehe­tőségekkel, alkalommal, csa­ládi háttérrel, szellemi ké­pességekkel. Akkor melyik miért? Mitől? Milyen októl vezettetve? A sérült-sebesült családok gyermekei, a gyengébb ké­pességű és magasabb szín­vonalú osztályba került fia­tal, a kamaszkor problémái­val magára maradó tizen­éves talán a legérzéke­nyebb emberfajta. Bár a három példa már mind­mind okozat, de a gondok feloldása, a zsákutca meg­nyitása még most is lehet­séges. S ha teszik? Figyelmesen, körültekintően, csakis! A gyerekek szeretnek elbújni a jótékony névtelenséget biz­tosító sokadalomba. Ugyan­akkor szeretnék megmutatni önmagukat. Különbözőségü­ket, képességüket, világmeg­váltó gondolataikat. Fiatal­ságukat. Kevés erre az alka­nem állhatott mentségünkre, a világ mentségére a humor mákonya... S aztán egy gyors váltás — mint az est folyamán mindig —, s már egy vérbeli krimi, majd egy „akármilyen” opera nagysze­rű paródiáján kacaghattunk. S a nyelvi parádéban fel­csillantott idő szindbádos, hangulatokból, rezgő velős csontokból, húsz év után is tündöklő széplányokból ösz- szeálmodott világának a ki­figurázása! Nagyszerű volt! Már csak azért is, mert olyan „bájjal” adta elő, hogy már-már komolyan vettük. Sándor György ebben a műsorában — bizonyítva a napi gondokra is érzékenyen reagáló képességét — a ta­nyák, a pusztulásra ítélt kis falvak, a mezőgazdaságból az iparba özönlők társadal­mi, morális kérdéseit fesze­getve: eltékozolt, pusztulás­ra ítélt hagyományainkról adott vészjelzést. S el ne fe­lejtsem! Mindezt úgy, hogy a már nevetésre húzott ar­cunkat — némi fáziskéséssel megértve a kimondott gon­dolat komolyságát —, már nem tudtuk visszaigazítani, s ott ültünk a soron követ­kező „jópofaság” feloldozá- sára várva... Sándor György nem egyszerűen humoralis- ta, ez a műsora egyben ar­ról is meggyőzött, hogy ha­tásos „hupolitikus” is. Sokat gondolkoztam nép­szerűségének gyökerein. Nem hiszem, hogy kizárólagosan nagyszerű humora, fantasz­tikus ötletei vonzanák ma­gához a főként fiatalokból álló közönségét. Ügy érzem, inkább azoknak a gondola­toknak a bátor kimondása jelenti a vonzerőt, amit mi vagy nem tudunk megfogal­mazni, vagy nem merünk. Sándor György gondolkozik, bírál, lát helyettünk is. Ez az, ami — ha hivatalos nép­szerűséget nem is —, de kö­zönségsikert, s állandó „ve­vőket” biztosít számára. Re­méljük, még sokáig! B. Sajti Emese lom? Nincs rá lehetőségük? Csak az első kívánságuk tel­jesülhet? A szülő, a család sok min­denről tehet. Még akkor is, ha lehetőségei nem végtele­nek. Csakhogy minálunk mindenki szülőnek kell hogy érezze magát. Talán soha nem volt ennyire fontos, alapvető kérdés, hogy mi­lyenre neveljük a következő generációt. Saját képünkre is, saját érdekünkben is. A fiatalok lehetőségei majdhogynem korlátlanok. Már ami a dolgok anyagi, tárgyi oldalát illeti. Akkor miért unatkozik annyi gye­rek, fiatal? A válasz szintén kérdések­ben fogalmazható meg. A tárgyi-anyagi háttér elég-e? Ezzel összekapcsolva min­den gondoskodás biztosítva van? A tökéletesen felsze­relt ifjúsági klubok alkalma- sak-e arra jelenlegi formá­jukban, hogy igazi közössé­get alakítsanak ki? Léte­zik-e a megfelelő, egymást pontosan és bizalommal tá­jékoztatni képes párbeszéd a szülői ház és az iskola kö­zött? Megfelelően agitálnak egy-egy jó kezdeményezés mellett akár maguk a fiata­lok is? Van-e propagandája annak, ami jó és értékes, a csellengők figyelmét is fel­keltheti? Ismerik-e a szülők, a pedagógusok a gyerekek, fiatalok igazi igényét? S egyáltalán: nem tárgyiasuld egyre jobban az a bizonyos gondoskodás? Nemcsak az unatkozó fia­talokat bemutató példákat, de a válasz-kérdéseket is lehetne szaporítani. De nem is válaszolni kell ezekre. Ha­nem a hétköznapok jó gya­korlatával felelni. Ha a pla­font bámulok száma elenyé­szik, ha a bohóckodó park­törzsközönség értelmesebb időtöltést talál, akkor... Nos, akkorra talán újabb kérdések születnek. S remél­hetően nem az unatkozás mi­att. Nemesi László A mai magyar irodalom a leggazdagabb választékban a Magvető Kiadó műhdyeiből kerül ki. Az ez évre terve­zett 220 kötet 85 százaléka kortárs magyar szerző alko­tása. A műfaji sokrétűséget is szemlélteti, hogy több mint 30 verseskötet, mintegy ne­gyedszáz, novellákat tartal­mazó könyv és 40-nél több regény vár az idén megjelen­tetésre. A kiadónál folytat­ják a népszerű, hagyomá­nyos antológiák, sorozatok újabb köteteinek kiadását. Két reprezentatív kötettel üoneplik József Attila szüle­tésének 75. évfordulóját, a „Megtartó varázslat” című antológiában pályatársaknak a költőről szóló írásait gyűj­tötték össze. Wiirtz Ádám huszonöt rajzát — amelye­ket József Attila verseinek ihletésére alkotott — ugyan­csak a költő születésének év­fordulójára, a költészet nap­jára adják ki egy albumban. Az ünnepi könyvhét lista­vezetői ismét az antológiák: a „Szép versek 1979”, a 17. alkalommal megjelenő „Kör­kép ’80”, s az 1978—1979-es színházi évad legsikeresebb produkcióiból készült válo­Hétfőn délután az oroshá­zi Táncsics Mihály Gimná­zium és Szakközépiskolában — a KISZ-bizottság által szervezett ifjúsági vitakörso­rozathoz kapcsolódóan — fórumot tartottak hazánk két legjelentősebb diáik- és ifjúsági lapjának szerkesz­tőivel. T. András Emil, a Magyar Ifjúság főszerkesz­tő-helyettese, valamint Czip- pán György, az Ifjúsági Ma­gazin főszerkesztő-helyettese és Papp Márió szerkesztő válaszolt a diákok kérdései­re. A nagy érdeklődésre való tekintettel a két folyóirat fó­rumát külön-külön teremben kellett megrendezni. T. And­rás Emil elsősorban a külpo­litikai témák iránt érdeklő­dőknek beszélt. Először a hetente 300 ezer példányban megjelenő ifjúsági lap szer­kesztésének hogyanjairól, ér­dekes szerkesztőségi „kulisz- szatitkokról”, az előállítást érintő tervekről. Már a leg­első kérdés is izgalmas volt: az Egyesült Államokban ho­gyan készülnek az emberek az esedékes elnökválasztás­ra, a baloldal milyen erőket képvisel? Aztán a nyári moszkvai olimpia és az ame­gatás, a „Rivalda 78—79”. A kiadó egyik legsikeresebb vállalkozása a kimagasló re­mekműveket is szemet vonzó színes borítóval, könnyen ke­zelhető, kis formában közre­adó „Ra-re” könyvfüzér csak­nem 20 kötettel gyarapodik. Az ünnepi könyvhétre ter­vezett, mind a 10 „Ra-re” mű magyar szerző alkotása. Megtalálható köztük Herná­di Gyula,'Mándy Iván, Pás- kándi Géza, Sarkadi Imre egy-egy munkája. Ugyan­csak új kötettel bővül a me- moárirodalöm sorozata, a „Tények és tanúk”: egyebek között igazi kuriózumnak kínálkozik Jókai Mór napló­ja 1848—49-ből. A memoár­sorozatban immár harmadik kiadásban adják közre Ma­rosán György a „Tüzes ke­mence” és „Az úton végig kell menni” című visszaem­lékezését is. Űj névvel, „Magyar hír­mondó” címmel jelentkezik a tallózó jellegű, művelődés- történeti kuriózumokat köz­readó sorozati A költészet kedvelői egye­bek között Raranyi Ferenc, Kalász Márton, Kálnoky László, Képes Géza, Rákos rikai bojkott kapcsolatáról, várható következményeiről, a bukott diktátorok további sorsáról, no és a délkelet­ázsiai fiatalok társadalmi­politikai és kulturális hely­zetéről esett szó. A másik előadóteremben a népszerű, jellegében is in­kább magazinos, a 14—18 éveseknek szóló havilap szerkesztői főképpen művé­szetekkel, ezen belül is az irodalommal és a könnyűze­nével kapcsolatos kérdéseket kaptak. A diákok azt is megkérdezték, hogy egy-egy panaszos, vagy éppen vala­milyen visszásságot feltáró le­vélnek mi a sorsa, milyen következményei vannak, le­hetnek. Egy lány azt is fel­vetette, hogy miért oly ke­vés irodalmi pályázatot, te­hetségkutató versenyt hir­det a kedvelt IM? Néhányan a könnyű- és popzenei ro­vat mellett komoly zenei írásokat, híreket is szívesen olvasnának. Kellemesen telt el a dél­után. Még talán az is elkép­zelhető, hogy a személyes találkozás élménye újabb ol­vasókat toboroz a két legje­lentősebb diák- és ifjúsági folyóiratunknak. Sándor, Weöres Sándor egy- egy kötetét kapják kézhez. Második kiadásban gondoz­zák Nagy László nagy sike­rű „Jönnek a harangok ér­tem” című művét. Novellák is gazdag válasz­tékban megtalálhatók a ki­adó terveiben, többek között Illés Endre elbeszéléseinek eddigi legteljesebb válogatá­sát adják közre két kötet­ben, „Halandók” címmel. A kiadás előtt álló regé­nyek sorában megjelenik Fü- löp János két szatirikus írá­sa, Kolozsvári Grandpierre Emil „A szerencse mostoha­fia” című műve, Mocsár Gá­bor, a Rákóczi-szabadság- harc idején játszódó „A vá­ros és a fejedelem” című re­génye. Moldova Györgynek a textiliparról írt, „A szent tehén” című regénye, vala­mint az író egész szatírater­mését közreadó „Magyar atom” című műve is elké­szül. Tandori Dezső „Nat roid” néven publikálja új művét. Németh László pá­lyazáró korszakát mutatja be az eddig kötetben nem pub­likált írásait is tartalmazó, „Utolsó széttekintés” című posztumusz kötete. Pályázat Derkovits-ösztöndíjra A Kulturális Minisztérium és a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége pályá­zatot hirdet a Derkovits Gyula-ösztöndíjra. Pályázhat minden olyan, 35. életévét be nem töltött képzőművész, aki a főiskola elvégzése után önálló művészi tevékenysé­get végzett. (Kivételes eset­ben — ha a művészi mun­kásság indokolja — olyan művész is részesülhet ösz­töndíjban, aki nem rendel­kezik főiskolai végzettség­gel.) Az ösztöndíj összege — háromévi időtartamra — havi 3000 forint. Az ösztön­díjas művész az ösztöndíj időtartama alatt feladatokat kaphat a Kulturális Minisz­térium képzőművészeti osz­tályától, a képző- és ipar- művészeti lektorátustól, a Derkovits-ösztöndíj bizott­ságtól, önálló kiállítást ren­dezhet, részt vehet csoportos kiállításokon. Részt kell ven­nie magas szintű világnéze­ti továbbképzésben, és leg­alább hat hónapot kell el- töltenie szocialista termelő­közösségben. Terveit vagy műveit köteles évenként be­mutatni az ösztöndíjbizott­ságnak. A legjobb eredményt felmutatók — az ösztöndíj összegén felül — egy évig havi 1000 forint nívódíjban részesülhetnek. A pályázati kérelemhez mellékelni kell a pályázó ed­digi művészi munkásságának részletes ismertetését, élet­rajzot, főiskolai végzettséget igazoló iratot, az ösztöndíj időtartamára vonatkozó mű­vészi célok és a szakmai, az ideológiai továbbképzés prog­ramját, az eddigi művészi munkásságot bizonyító négy­öt alkotást. A kérelmet a melléklettel a Kulturális Mi­nisztérium képzőművészeti osztályára kell postán eljut­tatni február 27-ig: 1363 Bu­dapest, Postafiók 69. — a műveket március 5-én és 6- án 9 és 16 óra között lehet bevinni a Műcsarnokba (Bu­dapest, XIV., Dózsa György út 35.). SZÍNHÁZ, mozi 1980. február 20-án, szerdán 15.00 órakor Békéscsabán: PINCÉRFRAKK UTCAI CICÁK Toldi Mlklós-bérlet. 1980. február 20-án, szerdán 19.00 órakor, Békéscsabán: OLYMPIA Szentpétery-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Koldus és királyfi — 8 órakor: Filmklub. Békéscsabai Szabad­ság: de. 10, du. 4, 6 órakor: Ho­gyan felejtsük el életünk legna­gyobb szerelmét.. . ? — 8 óra­kor: Dráma a vadászaton. Bé­késcsabai Terv: fél 6 órakor: Fedora — fél 8 órakor: Nada- csoport. Gyulai Erkel: Gyilkos­ság az Orient expresszen. Gyu­lai Petőfi: Hair. Orosházi Par­tizán: fél 4 arakor: Koosubej — fél 6 és fél 8 órakor: Vasárnapi szülők. A Skála Szövetkezeti Áruházban három fiatal iparművész diplomamunkájából nyílt kiállítás. Az Iparművészeti Főis­kola textil tanszékén végzett iparművészek kiállításának célja a vásárlók és a kereskedők igényeinek felmérése (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) Unatkozó gyerekek Fórum a „Táncsics”-ban, diáklapszerkesztőkkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents