Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

Pártértekezletekröl jelentjük 1980. február 19., kedd NÉPÚJSÁG II fejlett szocialista társadalom építése a párt politikája alapján valósul meg (Folytatás az 1. oldalról) TIT) arról szólt, hogy a közművelődési tervet, amely koordinációban készült, si­került társadalmi üggyé ten­ni. Javasolta a könyvtár jobb elhelyezését, a nemze­tiségi hagyományok széle­sebb körű ápolását. Takács Lajos (KÖVIZIG) a vízgaz­dálkodás fontosságáról, az árvízvédelmi biztonság foko­zásáról szólott. Kozma Mi­hály (Foaia Noastra) elis­meréssel méltatta a párt nemzetiségi politikáját, dr. Takács Lőrinc, a városi ta­nács elnöke a városfejlesztés eredményeiről és feladatai­ról szólott, s megállapításait bő tényanyaggal támasztotta alá. Nádházi András (vízmű vállalat) a műszaki és ag­rár értelmiség helyzetét ele­mezte felszólalásában. An­nak a véleményének is han­got adott, hogy vállalataink egy része túlcentralizált, sez gátolja a rugalmas gazdál­kodásukat. A vitában részt vett Nagy Jenő, a megyei pártbizott­ság titkára is. Kifejtette, hogy a kongresszusi előké­születek eddigi során az ta­pasztalható, hogy az embe­rek bíznak a jövőben, ké­szek ezért erőfeszítésekre. A mögöttünk levő időszak eredményekben gazdag. De figyelmeztetett arra, hogy a hibákat, a gondokat gyakran dramatizáljuk, ez pedig eredményeinket elhomályo­sítja és leszerelő hatású. Társadalmunk közállapotá­ra a törvényesség a jellem­ző, senkinek nem kell attól tartania, hogy véleményét nem fejtheti ki. Van aggo­dalom is: eredményeink megőrzésének féltése. Hiszen a mi társadalmunk olyan eredményeket mondhat ma­gáénak, amelyre jogos büsz­keséggel tekintünk. A párt felelőssége a nehezebb kö­rülmények közepette termé­szetesen megnőtt. Tovább kell erősítenünk tömegkap­csolatainkat, hogy egész né­pünk együttes erőfeszítéssel munkálkodjon nemzeti fel- emelkedésünket szolgáló po­litikai céljainkért — fejezte be hozzászólását. Az említetteken kívül ki­fejtette véleményét még Ba- nadics Márton (városi HNF), Ábrahám György (élelmi­szer-kiskereskedelmi válla­lat, Csiszár Ferenc (nyugdí­jas, felszabadulás előtti párt­tá«?), Kozák Ferenc, a KISZ városi titkára, Szabó Sán- dorné (Lenin Tsz), Bezdán János (húskombinát), Kiss Sándor (Köröstáj Tsz), Csala Mária (ipari tanul ó-intézet), Szalai Károly (vasipari szö­vetkezet), Nagy Lajosné (4. sz. ált. isk.), Tápai István (munkásőrség), Sótyi János (Munkácsy Tsz). A beszámoló feletti vita után a pártértekezlet meg­választotta az 55 tagú párt- bizottságot és a 34 küldöt­tet a megyei pártértekezlet­re. A pártbizottság első ülé­sén pedig bizottságait vá­lasztotta meg, valamint dr. Marsi Gyulát a pártbizott­ság első titkárának, Kovács Lajost a pártbizottság titká­rának. Enyedi G. Sándor Méltóan a városi ranghoz Éppen 5 esztendeje tartották az első városi pártérte­kezletet Békésen. A másodikra február 17-én, vasárnap került sor. A várossá válás felemelő, de nehéz idősza­kát hagyták maguk mögött. A tanácskozás színhelye is érzékeltette a kényszerű, mégis előre mutató változást. A művelődési központ megrongált épülete helyett, az új, 8 tantermes általános iskola tornatermében gyűlt ösz- sze a 131 kommunista, hogy 1650 párttag képviseletében bizalmat szavazzon a párt politikájának, értékelje az el­múlt 5 évet, megerősítse a közelgő XII. pártkongresszus irányelveit. Az elnökségi asztal mögött, a hatalmas drapériát egyet­len jelmondat díszítette: Együtt a lenini úton. A fal mel­letti állványokon az ipari, mezőgazdasági üzemek ered­ményei, színes grafikonok, élen járó szocialista brigá­dok, kitüntetett dolgozók tablói sorakoztak. A szocializ­mus a munka társadalma. Ezj hangsúlyozta hozzászólá­sában Jedlicska Gyula, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Politikai Főiskola tanszékvezetője. A haté­konyabb, körültekintőbb gazdálkodást sürgette az élet minden területén Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára. Szólt konkrét gazdasági kérdésekről és a nem­zetközi helyzetről. Igen. Idáig jutni csak ke­mény, kitartó munkával le­het. De a békési ember so­hasem hátrált meg. Mindig ott találjuk a haladó eszmé­kért vívott harcokban. A Dózsa-féle parasztháborúban, Rákóczi szabadságharcában, a 48-as forradalomban. Az itt élő bátor és nyílt szívű emberek csatlakoztak a jobb, emberségesebb életért küz­dők táborához: fegyvert fog­tak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmé­ért, a tanácshatalomért. Meg­ható érzés volt látni a 80 esztendős, szálfaegyenes Apáti Nagy Endre bácsit, a veterán kommunistát, aki átvette az elismerést: a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tát. Amikor tapsra verődtek a tenyerek, a szép számú fia­talokat figyeltem. Mintha az lett volna az arcukra írva: nekünk másoknál is jobban kell dolgoznunk, hogy lakó­helyünk elfoglalja méltó he­lyét a városok sorában. Va­lóban, ilyen elszántságra van szükség, még ha verejtékes is lesz az út. A beszámoló joggal állapította meg: az if­júságnak jelentős szerep ju­tott a város és környéke gazdasági, társadalmi életé­ben. Magatartásuk megfelel a szocialista erkölcsi nor­máknak. Közéleti érdeklődé­süket, tevékenységüket azon­ban tovább kell szélesíteni. Békésen nincsenek nagy­üzemek. A munkások vi­szont állandóan bővítik álta­lános és szakmai ismeretei­ket, növekszik politikai fel- készültségük. Vezető szere­pük mindjobban érvényesül, amit a többi rétegek is elis­mernek. Nőtt számarányuk a pártban, a különböző álla­mi és társadalmi szerveze­tekben. Az ellentmondásra jellemző: az összes foglal­koztatottak 53 százaléka az iparban és az építőiparban dolgozik. Az ipari termelés évente 12,4 százalékkal emel­kedett. Ez meghaladta ugyan az V. ötéves terv előirány­zatát, de az ütem egyenlet­len volt. Sokakban felvetőd­het: miért? Mindenekelőtt nem sikerült azt a célt el­érni, hogy a fejlődőképes üzemek elérjék a közepes nagyságrendet, s a termék- váltás sem ment zökkenők nélkül. A beruházások nagy része csupán felújítás jelle­gű volt, így a foglalkoztatot­tak száma nem nőtt megfe­lelően, sőt egyes területeken csökkent. Mindent megma­gyaráz : egy-egy üzemben át­lagosan 272-en dolgoznak. Világos, hogy ez rányomja bélyegét a termelésre, a ha­tékonyságra, a vezetés szín­vonalára. Az sem hagyható figyelmen kívül: az iparban az elmúlt tervidőszakban 69 millió forintos beruházást va­lósítottak meg, míg a mos­taniban 106 millió jut ilyen célokra. Tudom, akik nem kísérik figyelemmel a város sorsát, azoknak aligha mondanak sokat e számok. Az itt gyár­tott termékek már kézzel foghatóbbak. Ezért döntött úgy az 1975. évi pártérte­kezlet, hogy a legfontosabb feladat a termékszerkezet át­alakítása, ezzel párhuzamo­san az exporttermelés foko­zása. Mindez megkövetelte a gyártmányok korszerűsítését, a minőség javítását. Kedve­zően alakult a tőkés orszá­gokba kivitt termékek ará­nya, amely 56,4 százalékkal volt magasabb az 1975. évi­nél, a szocialista export pe­dig a többszörösére nőtt. A békési kosarak 95 százalé­kát külföldön értékesítik, és az édesipari áruk többsége is külhonban talál gazdára. Ne­hezíti viszont ezt a munkát, hogy a gazdaságossági szá­mítások nem állnak a tele­pek rendelkezésére, korláto­zott a helyi vezetők beleszó­lása a piacok kialakításábá. A békésiek több évtizedig munkálkodtak azon, míg sa­ját erőforrásukat felhasznál­va, megértek a feltételek a városi rangra. Ezzel össze­függésben emelkedett az élet- színvonal, kedvezően vál­toztak a kereseti arányok. Ugyanakkor a megye hason­ló városaihoz képest még számottevő a lemaradás. A termelő ágazatokban dolgo­zók keresete 4 év alatt 28,8 százalékkal nőtt. Csak rész­ben sikerült feloldani az it­teni telephelyek és azok köz­pontjaiban dolgozók kerese­te közötti feszültséget. A jö­vedelmek elosztása azonban még nem mindig igazodik a teljesítményhez. Pedig sokan szeretnének például szép la­kásba költözni. Az V. öt­éves tervre 985 lakás létre­hozását irányozták elő. Ez­zel szemben tavaly év végé­ig 1224 új otthont építettek, amelyhez kétségtelenül hoz­zájárult az 1978-as földren­gés is. így változatlanul egyik legnagyobb társadalmi gondjuk az ilyen irányú igé­nyek kielégítése, örvendetes viszont, hogy a többszintes lakások 69 százalékát fiatal házasok, 72 százalékát fizi­kai dolgozók kapták. Persze, nem mindenki küzd hason­ló gondokkal. Itt is találkoz­hatunk még polgári, kispol­gári szemléletmóddal, ami önzéssel párosul. Éppen ezért a párttagok feladata is a szocialista életmód tudatosí­tása. A párt határozatainak a megvalósításában jelentős szerep hárul az üzemi és a községi pártszervezetekre. A XI. pártkongresszus óta to­vább nőtt az alapszervezetek száma, gyarapodott a párt­tagság. Tervszerűbbé vált a tagfelvételi munka. A pártértekezlet fontos ré­sze volt, amikor Inokai János, a városi pártbizottság első titkára szóbeli kiegészítőjé­ben értékelte a pártcsoport- értekezletek, a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyű­lések munkáját, ismertette a kongresszusi irányelvek vi­tájában elhangzott észrevé­teleket, javaslatokat. Leszö­gezte: ezek a fórumok szer­vezettebbek, tartalmasabbak voltak, mint 5 évvel ezelőtt. Bátran szóltak a kommunis­ták a munkafegyelem laza­ságairól, határozottabb alap­szervezeti irányítást sürget­tek. A közművelődési, a la­kóterületi munkával azon­ban alig foglalkoztak. Az irányelvek vitájában leg­többen gazdaságpolitikánk időszerű kérdéseit taglalták. De nemcsak szavakban tet­tek javaslatot a gondok meg­oldására, hanem tettekkel bi­zonyították cselekvőképessé­güket. Kiszélesedett a szo­cialista munkaverseny-moz- galom. A kongresszusi és a felszabadulási munkaver­senybe 269 kollektíva több, mint 3 ezer tagja kapcsoló­dott be. Ennek eredménye­ként a város és környéké­nek üzemei 1979-ben 27,5 millió forinttal növelték be­vételüket, amely 1980. végé­re 35,8 millióra módosul. El­sőként csatlakozott a Szik­lai Sándor Szocialista Bri­gád felhívásához a MEZŐ­GÉP 2-es számú gyára, a Hi­dasháti Állami Gazdaság, a Volán, a muronyl Lenin Tsz. Kedves színfoltja volt az értekezletnek, amikor egy kisdobos- és két úttörőkis­lány állt az emelvényre és köszöntötte a résztvevőket. Játékról, tanulásról, moz­galmi munkáról szóltak. A 3400 elültetett facsemetéről, a s°k-sok kiló fémről, papír­ról, gyógynövényről, amit összegyűjtöttek. Aztán ismét peregtek a hozzászólások, összesen 17-en mondták el véleményüket. Szavaikból ki­tűnt: van mit megvédeniük. A Start Sportszergyártó Szö­vetkezet ma már évente 10 millió forint értékű termé­ket értékesít külföldön. Fel­zárkóztak a nemzetközi szín­vonalhoz, hiszen a moszkvai olimpiára is szállítanak esz­közöket. Megkezdődött a me­zőgazdasági üzemekben is a termékszerkezet átalakítása. A Hidasháti Állami Gazda­ságban csökkentették a bú­za, megszüntették a rizs ve­tésterületét, a kukoricáét há­romszorosára növelték, na­gyobb területen termesztenek zöldséget. A MEZŐGÉP 2-es számú gyárában a közeljö­vőben megkezdik a címere­zőgép gyártását. Nagyra ér­tékelték a nők társadalmi, családon belüli szerepét. A vezetői tisztségeket illetően azonban vannak még előíté­letek. Sok helyütt kifejezet­ten a férfiakban látják a jó irányítót, csupán a statiszti­ka kedvéért neveznek ki egy- egy felelősségteljes posztra nőt. Erősödött a tanácsok népképviseleti, önkormány­zati jellege. A tanácstagi be­számolókon a lakosság 30 százaléka vett részt. A la­kó- és utcabizottságok nem töltik be feladataikat. Szoro­sabbra kell fűzni a kapcso­latot a fiatalokkal, az egész­ségügyi és az agrárértelmi­ségiekkel. Tovább szükséges fejleszteni a kereskedelmi hálózatot, hiszen az üzletek 60 százaléka elavult. Még mindig nem valósult meg a város környéki községekben a boltok, vendéglátóipari egységek teljes felújítása. Ezután * a pártértekezlet megválasztotta a 49 tagú vá­rosi pártbizottságot és a me­gyei pártértekezlet 18 kül­döttét. Végül az új pártbi­zottság megtartotta első ülé­sét, ahol 9 tagú végrehajtó bizottságot, városi első tit­kárt, titkárt, 4 munka- és egy fegyelmi bizottságot vá­lasztottak. A városi pártbi­zottság első titkára ismét Inokai János, titkára Verbai László lett. Seres Sándor Napjaink követelménye a nagyobb hatékonyság Vasárnap délelőtt Békéscsabán 12 pártalapszervezet 85 küldötte gyülekezett, hogy részt vegyen a megyei tanács pártértekezletének munkájában. Az elnökségben helyet foglalt Klaukó Mátyás, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagja, Szabó Miklós, a megyei pártbizottság titkára. Az írásos beszámoló rész­letesen értékelte a XI. kong­resszus óta eltelt időszak munkáját. Megállapította, hogy ez alatt az idő alatt tovább erősödött hazánkban a népi hatalom, jelentős si­kerek születtek a társadalmi élet minden területén. A ta­nácsi igazgatás elődleges fel­adatának tekintette a mun­kásosztály gazdasági és po­litikai helyzetének fejleszté­sét. A szövetkezeti gazdál­kodás hatékonyságának nö­vekedése megteremtette a feltételét, hdgy továbbemel­kedjen a parasztság életszín­vonala. A megyei tanács pártalapszervezetei igen so­kat tettek azért, hogy az ap­parátus dolgozóinak politi­kai aktivitása fokozódjon. Megerősödött az a nézet, hogy fő feladat az állampol­gárok szolgálata. Az elmúlt években sokat korszerűsö­dött a közigazgatás, fejlő­dött a demokratizmus, erő­södött a helyi öntevékeny­ség, hatékonyabbá vált az irányítás és az ellenőrzés. A beszámoló kitért a gazdasági építőmunkára is. A megyei tanács szakigazgatási szervei felügyeleti és irányító tevé­kenységük során a tervsze­rűséget, továbbá a munka hatékonyságának és minősé­gének javítását tartották szem előtt. Arra törekedtek, hogy a gazdálkodó egységek a helyi adottságoknak és a piaci igényeknek megfelelő középtávú terveket alakítsa­nak ki, figyelembe véve az országos szempontokat is. A szakosztályok eredményesen segítették a megye iparának és mezőgazdaságának fejlő­dését. Tevékenyen vettek részt a kiemelt programok végrehajtásában. A koráb­binál nagyobb figyelemmel kísérték az irányításuk, a felügyeletük alá tartozó vál­lalatok, intézmények lét­szám- és bérgazdálkodását, megfelelően gondoskodtak a jogszabályok betartásáról, s a népgazdasági érdek érvé­nyesítéséről. A tanácstörvény megte­remtette a feltételét a taná­csok gazdaságszervező és irányító munkájának. Az el­múlt években sokat fejlő­dött a tanácsok gazdálkodá­sa. Tevékenységüket terv- szerűség, a népgazdasági cél­kitűzésekhez való egyre jobb igazodás, az ágazati és terü­leti célok összehangoltabb érvényesítése, a kötelező irányzatok betartása jelle­mezte. A tanácsok jól éltek a nagyobb gazdasági önálló­sággal. Anyagi eszközeiket a központi célkitűzéseket fi­gyelembe véve - hatékonyab­ban használták fel a la­kosság szükségleteinek ki­elégítésére. Jól összehangol­ták a tanácsi és nem taná­csi gazdaság fejlesztését. Fel­karolták a lakosság kezde­ményezéseit. Sokat javult a tanácson belül a kulturális élet. Nagy gondot fordítottak a kép­zésre. 1975 óta az apparátusi pártbizottsághoz tartozó osz­tályokon és intézményekben 25-en egyetemi, 38-an főis­kolai, 40-en pedig középis­kolai végzettséget szereztek, s ezenkívül 286 dolgozó vett részt munkakörének betöl­téséhez szükséges tanfolya­mon. Eredményesen dolgoz­tak a tanácsi pártalapszer- vezetek, 'az állami és társa­dalmi szervekkel együtt a nőpolitikái határozat végre­hajtásában. A pártélet és a pártépítés kérdését is szé­les körben taglalta a beszá­moló. A szervezeti élet az alapszervezetekben, pártcso­portokban féléves munka­terv szerint folyik. Az alap­szervezetek a pártépítés te­rületén az elmúlt ciklusban átgondolt, tervszerű mun­kát folytattak. Párttagnak 51 dolgozót vettek föl, kö­zülük 21-et a KISZ ajánlá­sára. Az alapszervezetekben a párttagságra történő kivá­lasztás, előkészítés és neve­lés folyamatos volt. A mun­kát összehangolták a KISZ- alapszervezettel. A beszámolóhoz Nyári Sándor, a pártbizottság meg­bízott titkára szóbeli kiegé­szítést fűzött. Foglalkozott a fejlett szocialista társadalom építésének belső és külső feltételeinek helyzetével. Értékelte a beszámoló tag­gyűlések tapasztalatait és a kongresszusi irányelvek vi­táját. Tájékoztatót adott a vezetőségválasztó taggyűlé­sekről, s az apparátusi párt- bizottság, valamint a végre­hajtó bizottság munkájáról. Hangsúlyozta, hogy az ál­lamigazgatási munkájában a párt jogpolitikai irányelvei­nek érvényesülnie kell. To­vábbra is fontos feladat a tanácsi munka egyszerűsíté­se és korszerűsítése. Az ezt követő vitában a felszólalók a beszámoló és a szóbeli kiegészítés elfogadá­sára tettek javaslatot, ugyan­akkor felhívták a figyelmet a tennivalókra is. Szigeti Gáborné dr. a személyes példamutatásra hívta fel a figyelmet. Kereki Sándor felszólalásában a pártbizott­ság fegyelmi, pártépítési és agitációs munkabizottságai­nak tevékenységével foglal­kozott. Botyánszki Jánosné a nőpolitikái határozat vég­rehajtására tért ki. Dr. Joó Jenő elmondta, hogy a me­zőgazdaság eredményeihez jelentősen hozzájárul az ál­lategészségügy fejlesztése. Az értekezleten felszólalt Szabó Miklós, a megyei párt- bizottság titkára. Szólt az elmúlt évtizedek társadalmi és gazdasági eredményeiről. Kitért a tanácsok népképvi­seleti és önkormányzati jel­legének fontosságára. A me­gyei tapasztalatok igazolják, hogy megnövekedett a la­kosság közéleti tevékenysé­ge. A lakosság jelentősen hozzájárult a lakóhelyek fej­lesztéséhez. Megnövekedett a társadalmi munka szerepe. Az öntevékenységet igazol­ják a kommunista műszakok is. Az elért eredmények alapján erőt meríthetünk az előttünk álló feladatok meg­valósításához. A munkában azonban fel kell számolni a párhuzamosságot. A párt­megbízatásoknak jobban kell kapcsolódniuk a párthatáro­zatokhoz. Hangsúlyozta, hogy napjaink követelménye a ha­tékonyabb és színvonala­sabb munka. Tóth István a szakszerve­zeti munkát értékelte. Dr. Horváth Éva felszólalásában a megye egészségügyi hely­zetével foglalkozott. Dr. Áb­rahám Béla a jó tapasztala­tok elterjesztésére hívta fel a figyelmet. Castiglione Endre az ügyintézés egysze­rűsítéséről és az állampolgá­ri fegyelem erősítéséről szólt. Gyulavári Pál rámutatott arra, hogy a megnövekedett feladatok minőségileg maga­sabb szintű munkát igényel­nek. Szólt a hatékonyság feltételeiről. Nagyobb gon­dot kell fordítani a döntések előkészítésére és a végrehaj­tás ellenőrzésére. Dr. Fórral József felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy jobban kell hasznosítani a fiatal szakemberek felké­szültségét. A pártértekezlet négy kül­döttet választott a megyei pártértekezletre és 29 párt­bizottsági tagot. A pártbi­zottság titkára Lovász Ma- tild lett. Serédi János

Next

/
Thumbnails
Contents