Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-15 / 38. szám
1980. február 15., péntek O Ne legyenek kerékkötök! Építőiparunk eredményeiről és gondjairól Beszélgetés Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterrel „A nevem: Martincsek Pál. Lakatos vagyok. A Békéscsabai Kötöttárugyárban a 9 tagú energiacsoport vezetőjeként dolgozom. A vízzel és a gőzzel való takarékosság elősegítése a legfontosabb feladatunk. Arra ügyelünk például, hogy a helyiségekben az előírtnál ne legyen magasabb a hőmérséklet, és arra is, hogy ne folyjon feleslegesen viza csapokból. Nemrég a fürdőkben lecsavarták a csapok fogóit, emiatt sok hideg és meleg víz veszendőbe ment. Természetesen igyekeztünk mielőbb elhárítani' a hibát. Mint máskor is, amikor hasonlót tapasztalunk. Az az elvünk, hogy a fizetésünkért tisztességesen meg kell dolgoznunk. Értékben a társadalom javára adjuk vissza a többszörösét annak, amit kapunk. Én úgy vagyok, hogy akkor érzem jól magam, ha eredményesen hajtom végre a napi feladatomat. Munkaidő után, amikor indulok haza, már a másnapi munkát is megtervezem gondolatban. Egyesek néha a 15—20 évvel ezelőtti, vagy a még régebbi érdemeikre hivatkozva úgy vélik, hogy eleget tettek a társadalom iránti kötelezettségüknek, és őket különleges jogok illetik meg. Szerintem nem az a kérdés, hogy ki mit tett, hanem, hogy most mjt tesz. Megyek a gyárudvaron és akivel találkozom, mondom például: holnap kész lesz a mosdó. Mint a munkatársuk beszélek, de a legtöbben tudják, hogy az üzemi párt- bizottság tagja is vagyok. Az ilyen megbízatás az előírt munka becsületes elvégzésén és a tisztességes magatartáson kívül más kötelezettségekkel is jár. Figyelemmel kell kísérnem az egész gyár munkáját, a termelési feladatok végrehajtását, különösen azt, ami a XII. párt- kongresszus irányelveivel kapcsolatos tennivaló. Véleményem szerint a vállalat vezetése, a pártvezetéssel együtt, már jóval az irányelvek kiadása előtt annak szellemében igyekezett a tennivalókat meghatározni. Így került sor például a termékváltásra. És el kell mondani, hogy a vezetők többsége, fáradságot nem ismerve teljesíti a rábízott feladatot, mi dolgozók azonban nem teszünk mindig eleget a kötelességünknek úgy, ahogy azt joggal elvárják tőlünk. Gondolok különösen a hatékonyság javítására, az anyagtakarékosságra és a munkafegyelemre. Dolgozzunk valameny- nyien a legjobb tudásunk szerint! Ne legyenek kerékkötők, haladjon előre a világ! Egyesek azt mondják: adjunk túl azokon, akik nem megfelelően dolgoznak. Szerintem az a helyes, ha előbb lehetőséget adunk mindenkinek arra, hogy a mai igényeknek megfelelő magatartást tanúsítsanak. Ha a szép szó záros határidőn belül nem használ, el kell válni tőlük. Biztos, hogy nem sokan lesznek. De szűnjön meg, hogy valaki bármi módon is a mások munkájából élhessen. Helytelenítem, hogy egyes vezetők gorombán beszélnek a beosztottjaikkal. A kölcsönös udvariasság kötelező, hiszen a vezető is dolgozó, nem pedig kizárólagos tulajdonos. Sajnos, még túlságosan nagy az egyenlősdi a bérezésben. Sem a mennyiséget, sem a minőséget nem veszik kellően figyelembe. Tudom, elég nehéz a megszokottsá- gon változtatni, mégis szükség van rá, mert ez a termelés elősegítésének komoly tartaléka. Természetesen a vezetők munkájának az elbírálását és értékelését is helyesen — az elért eredmény alapján — kell megoldani. Célszerűnek tartom, hogy ott, ahol munkaerő-felesleg van, illetve egy vagy több személynek éppen nincs semmi tennivalója, irányítsák átmenetileg is más munkaterületre. Módot kell adni, hogy a napi 8 óra munkaidőt mindenki fegyelmezetten ledolgozhassa. Fegyelem, fegyelem, fegyelem ... Ezt a követelményt nem lehet kellően hangsúlyozni. Nemcsak a gyáron belül van erre szükség, hanem a közéletben is. Idetartozik a törvények, a rendeletek, intézkedések megtartása. Erősítsük a központi hatalmat gazdaságilag is, hogy a KGST országaival együtt valóra válthassuk közelebbi és távolabbi céljainkat, meggyorsíthassuk fejlődésünket. Ügy érzem, most jó a légkör, az emberek túlnyomó többségének a véleménye egyezik pártunk határozataival. Nálunk a gyárban a választás is ezt tükrözi. Olyanok kerültek a pártbizottságba, és az alapszervezetek vezetőségébe is, akiknek példamutató a munkájuk, a magatartásuk, és nem a szólamok, hanem a tettek emberei.” Lejegyezte: Pásztor Béla A pálma a vetőmagtermesztésé Legalább két dolog teszi emlékezetessé ezt a zárszámadást Kétsopronyban. Az egyik a jogelőd tsz alakulásának közelgő 30. évfordulója, amelynek alkalmából megjelent a képünkön bemutatott könyv. A másik — nem kevésbé fontos — tény oedig az a mérleg szerinti eredmény, amellyel a 'Rákóczi Tsz párját ritkítja a megyében. Aki a kétsopronyiakat ismeri. iól tudja: nem kenyerük a dicsekvés. Az viszont már mindenképpen álszerénység lenne, ha egy olyan közös gazdaság, ahol az árbevétel minden forintjára 21 fillér nyereséget számíthatnak, nem tenné közzé tapasztalatait. Nos, a kétsopro- nyi Rákóczi Tsz-ben az 1979- es gazdálkodást jellemző mutatók alapján kétségkívül a vetőmagtermesztés viszi el a pálmát. Részleteiben vizsgálva ezt az ágazatot, azt állapíthatjuk meg, hogy a gazdaság, jól felismerve saját adottságait és lehetőségeit, valamint azt hogy vidékük különösen alkalmas a szaporítóanyagok előállítására, évről évre növelte a vetésszerkezetben a magtermő területek arányát. Az elmúlt esztendőben már 426 hektáron díszlett hibrid kukorica és 184 hektár hozott répamagot. Ideszámítva a gabonavetőmag-termő táblákat, illetve azt a csaknem 300 hektárt, amit a terv szerint zöldségvetőmag-ter- mesztésre szánnak, az idén már mintegy 1200 hektárt köt majd le ez az ágazat, az alig 3 és fél ezer hektáras közös szántóból. Közismert, hogy a vetőmagvak előállításához a szaktudáson, a megfelelő talajtani és éghajlati viszonyok mellett is szükség van még egy tényezőre, amit népiesen kurázsinak említenek. A ketsopronyiak vállalták a kockázatot, s ez meg is hozta most a nyereséget. A hibrid kukorica jószerével megkétszerezte az eredetileg várt termést, s ez eleve 14 millió forinttal javította a termelő- szövetkezet pozícióit. Ezt a répamag további 3 millióval fejelte megt de a napraforgót kivéve nem is akadt olyan növényféleség Kétsopronyban, amely legalább néhány százezer forinttal ne járult volna hozzá a tervek túlteljesítéséhez. összegezve a növénytermesztés 1979-es teljesítményét, az derül ki, hogy a főágazat a termelési értéket tekintve 11 millió forinttal, az árbevételeket pedig 21 millió forinttal szárnyalta túl az előirányzatokhoz képest. Az eddigiek után talán joggal mondhatná bárki, hogy elsősorban az időjárás volt kegyes a Rákóczi Tsz kollektívájához. Ezt az állítást azonban az állattenyésztés eredményei azonnal tarthatatlanná teszik, igazolva, hogy a teljesítményért járó dicséret a növénytermesztőket, az állattenyésztőket, a gépesítés dolgozóit, a munkaversenyben részt vevő brigádokat. az irányítókat illeti, s nem az idejében jött esőket, a hosszan tartó napsütést. Még akkor is így van ez, ha az utóbbiak hatását semmiképpen nem lehet elvitatni. Kezdjük a szarvasmarhatartással : a 230 tehéntől egyedenkénti éves átlagban 3zb0 liter tejet fejtek a tervben szereplő 2900 liter helyett. Egy tehénre számítva 887 kilogramm marhahúst állítottak elő úgy, hogy közben egy kilogramm ráhizla- lásához 5,4 kilogramm takarmány helyett 4,78 kilogrammot etettek föl. A sertéstartók is kitettek magukért. Az etetési technológia szigorú megtartásával sikerült a tervezett 4,4 kilogrammal szemben 4 kilogramm takarmánnyal elérni átlagosan egy kilogrammos súlygyarapodást, s növelni az epv kocára számított hústermelést. Ezek után nem meglepetés. hogy az állattenyésztés együttesen több mint 3 millió forintos többletet hozott a konyhára a remélthez képest. Ha mindehhez hozzászámítjuk még a csaknem 37 millió forintnyi háztáji terméket, amiből 10 millió forint értékű a hibrid kukorica, a többi meg 151 hízómarhában és 4760 sertésben testesült meg, igazán nincs mit csodálkoznunk azon, hogy jó hangulatban zárták az 1979-es évet a február 12-i zárszámadáson, ahol ismét Petrovszki Mihályt választották meg a szövetkezet elnökének. Mindenképpen kiemelkedő év tehát a tavalyi a kétsop- ronyi Rákóczi Tsz életében, amit legsűrítettebb módon az jelez, hogy a közös szántó minden hektárja 10 ezer forint nyereséget hozott, miután — a szövetkezet ötszáz dolgozó tagját alapul véve — 260 ezer forintos termelési értéket állított elő egy embér. Ez, akár a megyei, akár az országos átlagokat vizsgáljuk is. a közös gazdaságok élvonalába emeli a jubileumra készülődő szövetkezetét. K. E. P. A közelmúltban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és Békés megye vezetői egyeztették az építőipari ágazat megyei feladatait. A tanácskozást követően beszélgettünk dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszterrel. — A kormány 1977-ben 4 milliárd forintot Juttatott az építőipar és ennek ipari háttere fejlesztésére, a létszámgondok enyhítésére. Ebben az időszakban az építőipari ágazat 5—6 százalékkal túlteljesítette tervét. 1979-ben viszont csak egy százalékkal épített többet, mint korábban. Nincs itt ellentmondás? — A négymilliárd forintot elsősorban az építőipar technikai fejlesztésére és az építési rendszerek kialakítására használtuk fel. Már az V. ötéves tervidőszak kezdetén nyilvánvaló volt, hogy a létszámgondokat az eredeti elképzelések szerint képtelenek vagyunk megoldani: vagyis a létszámot 22—23 ezer építő- munkással növelni. Valójában tovább csökkent az építőiparban dolgozók száma. Ezért nagy teljesítményű gépekre, berendezésekre volt szükségünk, új, korszerű technológiák alkalmazását határoztuk el. A hitel igény- bevételére pályázatot hirdettünk meg, melyre 143 építőipari vállalat és szövetkezet nyújtotta be elképzeléseit. A pályázók közül több Békés megyei vállalat is kapott a hitelből. Az egyszázalékos túlteljesítés megegyezik a népgazdasági tervben jóváhagyott ágazati termelési feladattal. Ezt az egy százalékot fegyelmezett munkával értük el, olyan hatékonysággal és minőségben, ahogyan a terv azt tőlünk megkövetelte. A népgazdasági tervnek élhettünk azzal az előnyével, hogy minden kapcsolódó ágazat a terv körül mozgott. Ennek eredményeként az elmúlt évben a magyar építőipar magas színvonalú és jó minőségű munkát végzett, nagyobb részt a határidők megtartásával. — Korszerűsödött az építőipar, ezzel hogyan tudott lépést tartani az építőanyag- ipar? — Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az ország építőanyag-ipara is lépést tartott a követelményekkel. A közelmúltban kezdett termelni a Bélapátfalvai Cementgyár. A téglaipar 115 téglagyárából jelentős rekonstrukcióval és új gyárak építésével, csaknem a fele korszerű technológiájú. Az új építőanyag-ipari üzemek arra mutatnak, hogy a korszerűsítés jól halad előre. A Békés megyei téglagyárak rekonstrukciója, bővítése a tervnek megfelelő ütemben folyik. A megye továbbra is fontos szerepet tölt majd be az ország építőanyag-ellátásában. — Az elmúlt esztendőkben jelentős számú lakás épült az országban. Ebből Budapesten az EVM-vállalatok 13 ezer 500 lakást adtak át, kereken 2550-nel többet, mint egy évvel korábban. A vidéki testvérvállalatok is részt vettek a főváros lakásépítési gondjának megoldásában. — Az adatokból azt állapítottuk meg, hogy a lakásépítés országosan a tervezettnek megfelelően alakult. Nagy eredmény, hogy az állami építőiparral szemben támasztott igényeket kielégítettük, és sokat javult a lakásépítés ütemessége, mivel az egyes negyedévekben jobban eloszlottak az átadások, s nem az év végén csúcsosodtak. A fővárosi lakásépítési terv teljesítése sorsdöntő. A korábbi esztendőkben ugyanis nem sikerült teljesíteni a megállapított tervszámokat. Tavalyi eredményeinkben benne van az általános irányítási felfogásban bekövetkezett tudatos változás, nevezetesen az: a magyar építőipai egy egység. S ha egy nagy, rendkívüli feladatot kell teljesíteni, mint például a fővárosi lakásépítési programot, akkor azt csak közös erővel lehet végrehajtani. Sőt összefogással túl lehet szárnyalni. A fővárosban a töb- mi vidéki vállalat munkásaival együtt dolgoztak a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói is, s derekasan helytálltak. — Milyen minőségben készültek el ezek a lakások? — A minőségi munka sokat javult, növeli is az eredményeink súlyát. A tervet úgy teljesítettük, hogy egyúttal a minőség javult. Ehhez járul még az is, hogy az éveg terv teljesítésén kívül arra is törekedtünk, hogy mind a fővárosban, mind vidéken előre dolgozzunk. Elértük, hogy erre az évre megfelelő mennyiségű átmenő lakásállománnyal rendelkezünk, s így megteremtettük az 1980-as év feladatai teljesítésének feltételeit. Tény viszont az is, hogy a budapesti lakásigényekés az építőipar felkészültsége, valamint a feltételrendszer nem volt egyensúlyban. Ezért mindezek függvényeként a fővárosi lakásépítés mennyiségi színvonalában több probléma volt és van, mint a megyei lakásépítésekben. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Budapesten dolgozó munkásainak megállapításával egyet lehet érteni, hogy van még mit tenni a fővárosi lakásépítő szervezeteknél. S éppen az az egyik gondunk, hogy nem a fővárosban összpontosul a legnagyobb munkaerő-biztosíték és a legmagasabb szintű építőipari munkásgárda. A megyei vállalatok munkájáról elismerően szólhatok, s di- csérően közölhetem, hogy a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat 256 jó minőségű lakást épített a fővárosnak. — A tanácskozáson a VI. ötéves tervi lakásépítés is szóba került. Annyi már bizonyos : a lakáskeretszámok országosan is és megyei szinten is csökkennek.' A magánlakás-építést viszont fokozni kívánják. Az CVM hogyan kívánja ezt segíteni? — A kiindulási alapot az V. ötéves terv adja. A következő tervidőszakban az arányok is változnak. Budapest esetében például az előző 15 éves lakásépítési terv 17 százalékos budapesti lakásépítési arányát most 25 százalékra felemeljük. Ez azt jelenti: az 1,2 millió lakásból mintegy 300 ezer lakást a fővárosban kell megépíteni. Ez magával hozza, hogy a megyékben a lakásépítés csökken. A második 15 éves lakás- építési tervben a magánerős lakásépítésre állami irányítással az eddiginél nagyobb energiát kívánunk fordítani. Ez miben nyilvánul meg? Mindenekelőtt széles körű típustervállományt bocsátunk a lakosság rendelkezésére, olcsó áron. A típustervekkel járó előnyöket biztosítjuk : az építési kölcsönt, a gyors építési engedélyt, a családi házakhoz tartozó szerkezetek tervszerű előregyár- tását, a szállítási feltételek javítását. Terveink között szerepel, hogy a kislakás- építőket előre gyártott elemekkel segítjük, sőt a házgyári technológiai adottságokat is kihasználva, előre szerelt elemekkel. A támogatás kiterjed a gépek kölcsönzésére is, s nem zárkózunk el a szakértői közreműködéstől sem. A magánlakás-építők magukra utaltsága a jövőben megváltozik, s meg is kell, hogy változzon. — Bizonyos fokú ellentmondást érzek abban, hogy az ország építőanyag-iparának 6—8 százaléka Békésben van, mégis ebben a megyében akadozik legjobban az építőanyag-ellátás. A Jövőben javul-e a megyei anyagellátása, meggyorsul-e az építési ügyek Intézése? — Tervünk és célunk az építőanyag-ellátás javítása, s az engedélyezési idő csökkentése, az eljárások egyszerűsítése. Jól tudjuk, hogy egy-egy magánépíttetőnek sokszor több napja telik el a hatósági eljárások intézésével, mint magával az építkezéssel. A megye vezetőivel megállapodtunk, hogy a lakosság érdekét szolgáló hatósági munkák egyszerűsítésével az eddigieknél eredményesebben kell előrelépniük. Az anyagellátás javításával az 1980-as évet munkánk kulcskérdésének tekintjük. Békés megye vezetőivel a helyi anyagellátásról is tárgyaltunk. Az előkészítő lépéseket már megtettük, hogy az idén ne akadályozza anyaghiány a magánlakás-építést. — A lakásépítés szorosan kapcsolódik a területfejlesztéshez. A tervegyeztető tárgyaláson szó volt az ország egyedüli sajátosságáról: Békéscsaba, Gyula, Békés közös területfejlesztéséről. A területfejlesztésben milyen formában lehet itt eredményeket elérni? — Az említett módon egy nagyon higgadt urbanizációs folyamat alakul ki a térségben. S ennek az az előnye, hogy mivel e térségnek életműködése azonos jellegű, nincsenek kiugró vagy speciális ipari, terület függések, a három város urbanizációs fejlődése együttesen érvényesülhet. Ez az úgynevezett koordinált urbanizáció, amelyben a nagyszámú lakosság levegős településénél nyugodt életkörülmények között. Véleményem szerint ebben a térségben összefogással megfelelő harmóniát lehet kialakítani a három város között, s így az urbanizáció előnyösen alakulhat. A koordinált urbanizáció azon is múlik, hogy egy adott régióban milyen az építőipar szervezettségi foka. Vagyis a munkák koordi- náltsága, a vállalatok közötti kapcsolatrendszer. Mindez szakosodást, információcserét, közös felkészülést, egymás kisegítését, s nem utolsósorban a közös fejlesztést tételezi fel. A térségben rendelkezésre álló erőforrásokról minden érdekeltnek tudnia kell. A tervezés során fel kell mérni, hogy kivel szemben milyen igény merülhet fel, s melyik vállalat, milyen feladatokra képes. A megyei építőipari együttműködés ezt a célt szolgálja. Az egy évvel ezelőtt létrejött építőipari társulás jól szolgálja a térség, s a megye fejlődését is — mondotta befejezésül dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter. Szekeres András
