Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-15 / 38. szám
I 1980, február 15„ péntek Társadalmi pártfogók a veszélyeztetett fiatalokért Békés megyében évente 300, többnyire felbomlott családban élő veszélyeztetett fiatalkorú sorsának figyelemmel kísérésére, gondozására van szükség. A tanácsok gyámhatóságai, a megye hat hivatásos pártfogója semmiképp sem győzné a veszélyeztetett gyerekek felkutatásával, az óvó-védő intézkedések előkészítésével, a törvénnyel már összeütközésbe került fiatalok próbára bocsátásával, utógondozásával járó temérdek tennivalót. Szükség van rájuk Éppen ezért hívták életre 1971-ben a társadalmi pártfogók rendszerét, amely megyénkben három esztendeje működik igazán hatékonyan. Megyénk több mint száz kinevezett társadalmi pártfogójának szakmai felkészítése a Gyulai Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója, Jász József vezetésével folyik. — Társadalmi pártfogóink többsége hozzáértően látja el feladatát. Csecsemőkortól egészen 18 éves korig kísérik figyelemmel azokat a gyermekeket, akiket a családban erkölcsi, biológiai vagy pszichoszociális züllés fenyeget. Feladatuk különösen akkor nehéz, amikor a szülőkkel kell a gyermek érdekében csatát vívni. Nagyon sokat kell tenniük azért, hogy a veszélyeztetett fiatalokat — akiknek sajnos 20—25 százaléka már a törvénnyel is összeütközésbe került — megvédjék és megmentsék a társadalom számára. Míg 1977-ben 62, viszont 1979-ben 110 kiskorú felügyeletét biztosították a pártfogók. Munkájukat a gyámhatóságokkal karöltve teljesítik. A társadalmi pártfogók feladata például a környezettanulmány elkészítése, a rendkívüli vagy egyszeri nevelési segély kezdeményezése, s emellett. teljesíteni a hivatásos pártfogók által adott megbízatásokat. Nagyon örültünk annak a tavalyi okta- tási miniszteri rendeletnek, amely a társadalmi pártfogók évenként egyszeri jutalmazását lehetővé teszi. Tavaly decemberben így oszthattunk szét elismerésképpen 200 ezer forintot a legjobban dolgozó 63 társadalmi pártfogónak. Ösztön és segítő szándék A szeghalmi Hármas-Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulás munkaügyi csoportvezetője, Ráez Ernő, a jutalmazott társadalmi pártfogók között van. Már beszélgetésünk legelején kiderült: hittel, az előírtnál is nagyobb lelkesedéssel, energiával teljesíti pártfogói tevékenységét. — Én először „öntevékeny” pártfogóként kezdtem, a kinevezésem csak később érkezett. Két évvel ezelőtt ugyanis felkeresett egy fiatalember, akinek fiatalkorú sógora Tökölön töltötte a büntetését. A szóban forgó gyerek akkor 16 éves volt. Csakúgy engedték volna szabadlábra, ha munkahelyet biztosítanak neki. Na, mondta a főnököm kérésemre, rendben van, jöhet a fiú, de te leszel a keresztapja, te tartod érte a hátad! Hetvennyolc júliusában írtam a börtönnek, s a fiú meg is érkezett. Nagyon rendesen, sőt, példamutatóan dolgozott. Nem hiányzott egy napot sem! — teszi hozzá érezhető büszkeséggel. — Közben megérkezett Füzesgyarmatról a hivatalos pártfogói kinevezésem is. Na — folytatja —, a gyerek 1979 novemberében lett nagykorú. Előtte mi már intéztük. vigyék be soron kívül katonának. A gyerek is beleegyezett. És akkor beütött a krach. Egy korábbi bűncselekményéből újabb dolgokra derült fény, s bevitték megint hat hónapra. Ez nagyon visszavetetté a fiút. Most már, mivel elmúlt 18 éves, az-én pártfogói tevékenységem is hivatalosan megszűnt. Azért nagyon szeretném tovább is egyengetni a fiú útját... — Gondolom, a megbízatása azóta sem szakadt meg, akadt új pártfogolt. De arra is kíváncsi lennék, mi egy pártfogó konkrét tevékenysége? % — Igen, már van egy dé- vaványai pártfogoltam. Sajnos, júliusban ő is 18 éves lesz. Igaz, hogy nem büntetett előéletű de rendkívül rossz családi környezetből kellett kiemelni. A lány — bár nem férjezett — most szülési szabadságon van. Vele kicsit nehezebb, mert távol van tőlem. Szerencsére, olyan a munkám, hogy sokat utazgatok a járásban. Valami javulást, a munkahelyi kollektívával együtt, azért elértünk. Az utóbbi időben ugyanis már meg voltak elégedve a munkájával. S hogy mi g konkrét feladatunk? — kérdez vissza rövid töprengés után. — Vannak kötelező szabályok, amik a pártfogoltra vonatkoznak. Ezeket kell ellenőriznünk, és sokat, nagyon sokat beszélgetni velük. Tetteinket mindig a segítő szándék kell hogy. diktálja, egy kicsit a szülő, egy kicsit a barát szerepét vállalva magunkra. — Azt hiszem, a bizalom megteremtése a legnehezebb, hiszen a felnőttekben többszörösen csalódott fiatalokról van szó... — Ez így igaz. Az első találkozásnak meghatározó szerepe van. Nem ér semmit a kioktató hangnem, abból kaptak már eleget, inkább bensőséges kapcsolatot kell teremteni. Ezek a gyerekek érzékenyebbek az átlagembereknél, többségük befeléforduló. — Sose érte még kudarc? — teszem próbára magabiztosságát. — Nem csalódásmentes feladat ez — válaszol határozottan. — Van úgy, hogy egy-két próbálkozásunk zátonyra fut. Különösen nehéz a dolgunk az alacsony intelligenciájú fiatalokkal, akik magukon viselik a rossz családi környezet súlyos nyomait. Őket inkább az érzelmeiken keresztül lehet megragadni ... De van itt még egy probléma. Erről a továbbképzéseken is beszéltünk. Gyakran a vállalatokat hibáztatják, hogy nem fogadnak büntetett előéletű fiatalokat, de ez csak részben igaz. Mert az is tény, hogy nagyon sok a fiatalkorú számára tiltott munkakör. Ezért nem kis gondot jelent elhelyezésük. S inkább ezek a korlátozott lehetőségek nehezítik ezeknek a fiataloknak a munkába állítását. — Hallottam, nagy horgász hírében áll. Gondolom, el tudná ezzel is tölteni a szabad idejét. Miért vállalkozott mégis erre a sok törődéssel járó feladatra? — Engem mindig érdekeltek az emberi sorsok. S magam sem tudom miért, hogyan, de képes vagyok hatást gyakorolni az emberekre. Azt hiszem, ez a kapcsolatteremtő képességem ösztönös. S talán ez, és a segíteni akarás az, ami társadalmi pártfogóvá tett. Többnyire a szülőkkel van probléma A megyében működő társadalmi pártfogók zöme pedagógus. Ha lehet rangsorolni, mivel általános iskolás korú gyermekekkel foglalkoznak, rájuk még nehezebb feladat hárul. Mezőberény- ben 1961 óta foglalkozik a veszélyeztetett gyerekekkel az iskola ifjúságvédelmi felelőse, dr. Komlódi Lajos. Társadalmi pártfogó megbízatást pedig egy esztendeje kapott. — Az osztályfőnökök hozzám fordulnak a hátrányos vagy veszélyeztetett gyerekek problémájával. Ilyenkor ellátogatok a családokhoz, és környezettanulmányt készítek. Legutóbb is jelezték a kollégák, hogy az egyik testvérpár mindig éhes, megdézsmálják a gyerekek uzsonnáit, s emellett csavarognak is. A családlátogatás során meggyőződtem, hogy az elváltán élő szülők közül az anya előfordul, hogy este bezárja a gyerekeket, és szórakozni megy. Sajnos, a pverekek napközibe sem járnak. — Mit lehet tenni ilyenkor? — Ha a szülő látja, hogy több oldalról figyelik, talán könnyebben lehet jobb belátásra bírni. De vérmes reményeket azért nem lehet hozzáfűzni. Túl sok eszközünk nincs. Ebben az esetben óvó intézkedésként köteleztük a gyermekeket a napközi igénybevételére. S ezt a munkát a gyámhatósággal kialakított szoros munkakapcsolat nélkül nem lehet jól csinálni. Gyerekekről lévén szó, amit lehet, igyekszünk négyszemközti beszélgetéssel elintézni, s már csak a „vaskosabb” ügyek kerülnek tovább. Most egy testvérpár mellé rendelt ki társadalmi pártfogónak a Békéscsabái Városi Bíróság. Az ok: megállapították, hogy a szülők alkalmatlanok a nevelésre. A nagyobbik gyerek az anyánál, a kisebbik az apánál van. Sajnos, mindkét szülő italozik. Rendszeresen látogatom a szülőket, s úgy érzem, van egy kis visszatartó ereje a látogatásaimnak. Sajnos, a gyerekek végleges sorsáról — a bíróság pedig a tavaly szeptemberi időpontot adta meg! — még nem hoztak döntést. Meglehetősen kényes munka ez. Nem szerez haragosokat? — Hót, vannak félős esetek. De komoly probléma még nem származott ebből. És az is igaz, hogy aki ezt a feladatot lelkiismeretesen teljesíti, anak bizony sok idejét felemészti. De tudom, nagy szükség van a társadalmi pártfogókra, hiszen a hivatásosak egyszerűen nem győzik. Igen, én is kaptam tavaly jutalmat, sőt, korábban is. Bár, hadd jegyezzem meg — emeli fel nyomaté- kosítón a hangját —, enélkül is folytatnám ezt a feladatot. B. Sajti Emese Unaloműző7 Citerakészítő' Tótkomlóson „Ez biztos stimmol” — ez a sajátja — Úgy tízéves gyerek lehettem, amikor kaptam egy szájharmonikát. A disznók őrzése közben volt időm bőven gyakorolni rajta. Hej, de szép hangok jöttek ki azon ... Valósággal elbűvölt a zenéje. Aztán áttértem a gombos, majd a tangóharmonikára. A sok gyakorlás meghozta a sikert is. Jól ismertek itt a községben. Ha lagzi volt? Szóltak. „Gyurka, gyere zenélni!” Tudja, így szeretnek mulatni az emberek. De • eljártam én a fonókba is. Nem volt az olyan igazi, régi fonó, hiszen a házaknál már csak esetleg kukoricát morzsoltak, de a neve megmaradt. Összejöttek a fiatalok, énekeltek, néha táncoltak, én meg szívesen harmonikáztam nekik, így ismertem meg a feleségem is. De régen volt! Azóta már emberré nőtt a fiam, és e fedél alatt cseperedik a három unoka is ... Az egyik, a négyéves, szöszke Bea ott lábatlanko- dik most is a „tatus”, Sajben György körül. Talán ő az egyetlen, aki a szép szenvedélyt, a zenélést követi majd. Sokszor megpengeti — még csak úgy, játékból — a gyerekeknek készült plexifedelű citera húrjait, s nagy, kék szemével mindig rácsodálkozik a szép hangokra. — Később összeálltunk néhányan, s nyakunkba vettük^ az országot. A 22 év alatt, amíg így, együtt zenéltünk, sokfelé megfordultam. Hódmezővásárhelytől Tisza- földvárig hívtak, mi meg mentünk szívesen ... Telt-múlt az idő, s a tót- komlósi harmonikás arcán összegyűltek a ráncok ... Beteg lett a „szívével”. 1965- ben abba kellett hagynia a harmonikázást, nem bírta a súlyát... — Azért dolgoztam én a tsz-ben is, de most már csak itthon vagyok, rokkantsági nyugdíjban. Bajban voltam nagyon, nem tudtam mit csinálni a sok időmmel. Ci- terázni is tudtam, így 1972- ben beálltam a kultúrház citerazenekarába. Később kedvet kaptam a citerát nemcsak megszólaltatni, hanem elkészíteni is. Addig is előfordult, hogy rajzolgat- tam ezt azt, meg farigcsálni is szerettem, így hát unalomból csináltam az első citerát. Megtetszett másoknak is, s azóta az öttagú citera- zenekarnak is ilyen hangszere van. Voltak már itt a szlovák szövetségtől, s ők is „A tatus gyönyörűen cite- Fotó: Gál Edit kértek hármat. S amire külön büszke vagyok: két cite- rám Belgiumba is eljutott. Ha jó idő van, kiül az udvarra, ott farag. Eddig már több mint 20 citerás dicséri Sajben György ügyességét, s 5 maga is örömét leli e munkában. Élvezettel beszél minden mozzanatról, közben el-elpenget egy-egy dallamot a sajátján, a maga készítette acélpengetővel, mert ő erre esküszik. — A gyári citerák 14 húrral készülnek, én többet teszek rájuk. Persze nem ezzel kezdem. Élőbb a fából sávokat vágok, csikófejeket rajzolok rájuk, kézifűrésszel kifűrészelem, s aztán kifaragom.- Ha lefestettem, belakkoztam, kész a csikófejes díszítés. Aztán fogom a fenyődeszkát vagy a szitakérget, mert az a legjobb, s legyalulom szépen, ebből lesz a citera többi része. Végül jöhet a húrozás. Én 29-et teszek rá, hogy minél jobb legyen a hangja ... Két-három hét, alatt kész is a hangszer, mehet az útjára ... Amint magyaráz, zsebéből ismét előveszi az elmaradhatatlan pengetőt, a hangolósípot, s minden elővett hangszert behúrol. „Ez biztos, hogy stimmol...” mormogja — mintha értené — az utolsónak, amelyet kézbe vesz, ez a sajátja, ezzel játszik a zenekarban. — Szeretek a kultúrházba járni, minden héten kedden 7-től ott vagyok. Mit is csinálnék enélkül? Még világot is járunk együtt. Próbálom a fiataloknak átadni a tudományt, de valahogy nemigen akarnak jönni. Volt négy tanítványom, mind a négyen elkerültek tőlünk. A fiam nem szereti, nem is ért hozzá, talán ez a kicsi — néz Beára —, csak nőjön még egy keveset. „Hát így élék én itt’ — mondja, egyúttal lezárva a beszélgetést, s maga köré mutat a szobában. A falon citera a dísz, s néhány fa- ragvány, melyet még büszkén megmutat. Szép, régi hagyomány ez, ám ahogy a kemence mellett megfér az olajkályha, úgy a népi hangszer mellett a tévé is hívogatja a ház lakóit esténként, így teszi teljessé a régi és az új e ház lakóinak életét... Nagy Ágnes SZÍNHÁZ, mozi 1980. február 15-én, pénteken este 19.00 órakor Békéscsabán: OLYMPIA Jókai-bérlet □ □ Az év legjobb színielőadása Az osztrák kritikusok egyhangúan Makszim Gorkij „Nyaralók” című színművének a bécsi Burgtheaterben történt bemutatóját nyilvánították 1979 legjobb színielőadásának. A novemberi premier óta Ausztria e legrégibb drámai színházában a darabot minden alkalommal zsúfolt nézőtér előtt játsszák. A „Nyaralók” a társulat 1980. évi műsortervében is fő helyet foglal el. A burzsoá társadalom szellemi válságát leleplező Gorkij-színdarab sikerét a Kurier című bécsi újság elsősorban azzal magyarázza, hogy a benne felvetett problémák napjainkban is megőrizték időszerűségüket. Békési Bástya: 4 órakor: Kegyetlen tréfa, 6 és 8 órakor: NADA csoport. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Madárijesztő, 7 órakor: A választ csak a szél ismeri. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Félénk vagyok, de hódítani akarok, 6 és 8 órakor: Asszony, férj nélkül. Békéscsabai Terv: A gyilkos a házban van. Gyulai Erkel: A halott visszatér, fél 8 órakor: Zsaru- történet. Gyulai Petőfi: Hair. Orosházi Béke: 5 órakor: A vadnyugat hőskora I., II. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Tanár úr kérem, fél 6 és fél 8 órakor: Fedora, Szarvasi Táncsics: A madarak is, a méhek is .. .
