Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. január 13., vasárnap o A fenyők falujában Nagyot nyújtózik a tarho- si határ a vastag hótakaró alatt. Hátán, a fák néha megrázzák ágaikat, mintha koronáik fehér ékeit akarnák lesöpörni, aztán büszke méltósággal tovább szemlélik a szikrázó fehérségben árválkodó tanyákat. Arrább egyre sűrűsödnek a házak, s feltűnik a tábla: „Tarhos”. Helyben vagyunk. Van kSvesút, villany, víz... A községi tanács épületének folyosóján képek, dokumentumok a falakra akasztott tablókon. A napokban ünnepelte a község — s így a községi tanács is — fennállásának 25. évfordulóját. A tanács 1954. december 3-án kezdte meg működését. A hivatali teendőket akkoriban Vári Sándor tanácselnök egy- személyben végezte. Herpai Sándor 1963. márciusában került a tanács élére, így jól ismeri a község eredményeit, gondjait... A tanácselnök — Nem sok ilyen kis hely dicsekedhet azzal, hogy 100 százalékosan közművesített. Tarhog három utcából áll, egy-egy utcája mintegy ezer méter. Járdák, ivóvízihálózat, villany, vagyis: semmiben nincs hiány. Van egy szép óvodánk, amit 1974. őszén adtunk át. Mintegy 100—120 gyerek jár a nyolc tantermes általános iskolába. Az egészségházban gyermekrendelés, felnőtt körzeti rendelés és fogászat egyaránt működik. Igaz, fogorvosunk egyelőre Békésről jár át, de úgy néz ki, hogy hamarosan ez is megoldódik. Persze, gond is akad Tar- hoson, ha a község lakosságának kereskedelmi ellátására gondolunk. A faluba bejövét az ember szemébe ütközik az „üzletsor”, amelyet régi cselédházból alakítottak át, italboltnak, presszónak és önkiszolgáló boltnak. Ez a község egyetlen kereskedelmi egysége, s hogy küllemére nem éppen esztétikus. ez lenne a kisebb baj... — Sok helyen hiányzik egy-egy áruféleség — mondja Herpai Sándor tanácselnök — ám ez a hiány jóval nagyobb gondot okoz, hiszen nincsen másik bolt, ahol még megnézhetnénk... Az a baj, hogy kicsi az üzlet engedélyezett raktárkészlete, javulás nem is igen várható. Pedig Tarhos községnek különösen nagy szüksége lenne a jobb élelmiszer- és egyéb áruellátására. Elég itt a Gyógypedagógiai Intézetben dolgozó pedagógusokra, s az ott élő gyerekekre gondolni. No, meg a békési mezőgazdasági szakmunkásképző intézet felnőtt továbbképzéseire. Tarhoson így a helyi lakosságon kívül mintegy 300 ideiglenesen itt élő kap elhelyezést, s az ő ellátásukról is gondoskodni kell. S a szolgáltatásokról még nem is beszéltem. A békési GELKA vállalta, hogy heti egy alkalommal szerelőt küld ki mindazokhoz, akiknek elromlott a háztartási kisgépük. Mi vállaltuk az összeírást, de sajnos a szerelőt sokszor két-három hétig is hiába várjuk. És akkor gondolhatja, milyen bosszantó, hogy mi tartjuk a hátunkat, hiszen a lakosok joggal panaszkodnak, szabadságot vettek ki, de hiába. Lenin utca Tarhoson évek óta 1250 körül van az állandó lakosok száma. Az utóbbi időkben rengeteg új ház épült, hiszen a tanyavilágból sokan a központba telepszenek át. Jelenleg mintegy 160 tanya van a környéken, ahol csaknem 390 ember él. Közülük nem egy már arra gondolt, hogy a kényelmesebb benti életet választja ... Am csak négy házhely van, így a tanács most sürgős feladatok előtt áll: — A közelmúltban tárgyaltuk, hogy szükség van egy új utca nyitására, házhelyek kialakítására, s ez bizony sok feladatot ró reánk. A negyedik utca a Lenin utca lesz. A további tervekről is szó esik. Többek közt a szabad idő hasznos eltöltéséről, s a közművelődési feladatokról. — Különösen a fiatalok művelődését, szórakozását tartjuk szem előtt. Szeptember óta foglalkoztatunk egy könyvtáros-népművelő kislányt a faluban, Ladányi Mártát. Igyekszik eredményeket elérni, ám problémát jelent, hogy az utolsó busz- szal este 8 órakor már indulnia kell haza, Békésen lakik ... Tízezer killet A könyvtár előtti járdán a hótakarót törékeny fiatal lány lapátolja. Aztán fázósan összehúzza kabátját, topog egy kissé az ajtó előtt, becsukja maga mögött. Követjük. Még nem nyitott ki a könyvtár, de szíves-örömest megmutatja a mintegy tízezer kötetes könyvállománynak helyet adó. szépen berendezett olvasótermet. Közben félénken válaszolgat a kérdésekre, „még kevés a tapasztalatom” — szerénykedik. — Minden héten három alkalommal vagyok könyvtáros, a többi időt a községi ifjúsági házban töltöm. Ott kéthetenként rendezünk politikai vitaköröket, s most van alakulóban az ifjúsági klub is. A békési Egyetértés Termelőszövetkezet és Tarhos község közösen hozza majd létre. A felnőttekről sem szeretnék megfeledkezni, hiszen Tarhoson nincs művelődési ház, így az ifjúsági háznak kell ezt a feladatot is ellátnia. Bakos Gézával is találkoztunk, a volt könyvtárossal. Kissé kesernyés hangon beszél arról, hogy régebben több olvasója volt a könyvtárnak. — Sokan elkerülnek a faluból, részben Békésre költöznek, részben pedig másutt tanulnak tovább középiskolában, szakiskolában, s aztán vagy visszakerülnek, vagy sem. Ezért mondom, hogy az olvasók száma is egyre csökken. Ugyanakkor javul a felnőtt olvasók százaléka. Azelőtt mintegy 30 százalék volt a 14 éven felüliek aránya, most már 50 százalék fölé emelkedett, s ez igazán szép eredmény. Ebből is láthatják, változnak az idők, s változnak az emberek is... A Petőfi utat fenyőfák szegélyezik. Kellemes, pihentető a sok zöld színfolt a vakítóan szikrázó hó fölött. És! jólesik végignézni a tiszta portájú, most épült házak során is. Itt lakik Gyarmati Ferenc. Ö a közelmúltban költözött be a tanyáról. — Nehéz sorunk volt nekünk régen, higgye meg! Ideje, hogy egy kicsit köny- nyebb legyen. 1924-ben került ide a családunk Dobozról. Itt talán jobban biztosítva volt a mindennapi kenyér, bár meg kellett dolgozni a betevő falatért itt is. Ahogy az iskolát elhagytam, vízhordó gyerek lettem, aztán a Weinkcheim-család birtokán dolgoztam. Voltam én ott kertész, lovász, minden, mit akar ... Közben egy lakodalmon megismertem Mariskát, a feleségemet, ő is tanyán lakott. Elmentünk néha házibálra, így hívták, mikor a házak földjére töreket raktak. Hogy jól letaposód- jék, vendégeket hívtak tánc-« ra ... Aztán egybekeltünk. Nehéz éveket húztunk le együtt — így ketten. Hej.de sokszor kellett nyári hónaposnak járni, répát egyelni, kapálni, hogy megéljünk — néz össze feleségével — aztán meg behívtak ... — És rám meg ittmaradt a két pici gyerek. 43-ban ment el, és csak 48-ban jött haza — szólal meg halkan a felesége, aztán ismét átadja a szót az emberének. Tanyáról faluba — Később a feleségem földet kapott, lett egy kis tanyánk, onnan jártam dolgozni, mindenfelé. 1959. tavaszán léptem be a tsz-be, azóta csak egyre jobb lett... Változtak az emberek is. Annak idején részt vettem a szervezésben, hát nem ment könnyen, higgye meg. Most meg már ott a tévé, a rádió, sokan újságot járatnak, tudják, mi a teendő, a cél... Volt egy tévhit, hogy csak tanyán lehet jószágot tartani, aztán rájöttünk, nem így van, sokan bekerültünk ide a faluba. — Haj, de nehezen szántuk rá magunkat mi is — sóhajt az asszony. — Hát bizony, nem vagyunk már 20 évesek, nehéz volt otthagyni a régi házat. De most sokkal jobb itt. Kö- vesút van, víz van, minden itt van egy helyben, még fürdőszobánk is készült, s ez nagy szó ám. És ha már az emberekről beszéltem, elmondom azt is. hogy sok gyűlésen részt vettem már. s látom, tudják az emberek, hogy beleszólhatnak a falu dolgába. Hát még a társadalmi munka! Legyen az útépítés, árokásás, vagy akármi: a házak előtt szépen, rendben megcsinálnak mindent. Még ezeket a fenyőket is, az úton, mi ápoljuk, mi gondozzuk. Csemeték is vannak, hadd nőjenek azok is. hisz Tarhoson mindig ilyen sok szép fenyő volt. Ápolnunk kell a hagyományokat... ......nehéz volt otthagyni a régi házat” Vásárlók... A könyvtár Új házak Miközben kikísémek, szeretettel mutatva maguk köré, Feri bácsi így vall: — Szeretem ezt a falut, a tájat, az illatos fenyőkkel, s az embereket, akiket talán egytől egyig mind ismerek ... Jó. emberek laknak erre ... Valóban. Az önkiszolgáló boltban elfogyott a friss kenyér, mégis így szólnak hozzám: — Keveset hoztak, pedig sok elkelt volna. Csak néhány szelet kell? Várjon, majd vágok a sajátomból, legfeljebb kevesebbet viszek haza. — mondja mosolygó jószívűséggel az elárusítónő. Talán ez a figyelmesség melengette fel a csikorgó hideget is: az utakról kissé felengedett a fagy, s a délutáni napsütésben mintha búcsút intene egy vakációzó gyerek készítette olvadó hóember előre bukó feje. Nagy Ágnes Az „üzletsor” Fotó: Gál Edit Füzesgyarmat történetéből Helytörténeti „sétáink” és honismereti „kirándulásaink” alkalmával nemcsak a múlt örökségével foglalkozunk, hanem a változó és fejlődő jelent is figyelemmel kísérjük. A honismereti mozgalom egyik feladata, hogy emberközelbe hozza szülőföldünket. Célunk: hogy megismerjük és megismertessük szűkebb szülőföldünk és népünk értékeit, hazánk e táját, a „Sárrétet” — annak változásait, fejlődését. Füzesgyarmat a tiszai kultúra gazdag lelőhelye. A Papok hegye, Folyás és Mi- hályhalom leletei arról tanúskodnak, hogy ezen a vidéken valamikor ősi emberi kultúra fejlődött ki. Okleveleinkben 1219-ben találkozhatunk Gyarmat nevével. Falunk a Füzes előnevet csak a múlt század második felében vette fel... Az elmúlt évtizedek eseményei nemcsak tárgyi emlékekben maradtak fenn, de elevenen élnek az apák és nagyapák emlékezetében is. A mai fiatal generáció számára már történelem; a földesurak letűnése; gróf Blan- kestein család, báró Órey, Weismanfréd, Okányi, Schwarz, gróf Wenckhei- mek és Farkas György. A nagybirtokosok kezén 21 770 hold föld volt, míg a község, az egyház és kisebb birtokosok között 15 230 hold oszlott meg. De a történelem, az 1919-es vöröskatonák; Török László, Nagy Lajos, Marton Imre, Tóth Lajos, Hegyesi János, Kovács Imre, Serbán Péter, Biró Ilr Sándor és még sokan mások harca, majd a Horthy-fasizmus ellen küzdő Papp testvérek, Török László, B. Nagy Imre, Túri József, Kristóff András, Hegyesi János, Hegedűs Mátyás, Eke László, Pengő József, Samu Imre helytállása is. Éppen úgy történelem ma már a földosztás is... Gyarmaton 1945. március 16-án nagygyűlés keretében a piactéren választották meg Sülé József elnökletével a 24 tagú földosztő bizottságot. Kiosztottak 24 240 hold földet — 145 gazdasági cselédnek, 687 mezőgazdasági munkásnak, 281 törpebirtokosnak, de jutott „főd” az állami erdőgazdaságnak, az Akasztói AG-nak, a juhtenyésztő társulatnak, illetve vállalatnak, a legeltetési társulatnak és maradt tartaléknak is. Történelem továbbá az államosítások, a jó forint megteremtése, az ÁMG megalakulása, a földművesszövetkezet alakulása. Nem szabad megfeledkezni az 576 hold erdő telepítéséről, a villamosításról, a Mátyás utcai óvoda építéséről, a kultúr- ház, a népkönyvtár létrehozásáról, továbbá a Széchenyi utcai szülőotthon, a szociális otthon, a gyógyszertár létesítéséről sem. Történelem ma már a tszcs-k, és a tsz-ek alakulása — a szövetkezeti mozgalom harca, eredményessége stb. Felemelő és követésre méltó az a tenniakarás, az a forradalmi lendület, amely 1944. októberétől kezdve községünkben a párt vezetésével tömegesen jelentkezett... Borbiró Lajos
