Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
1980. január 13., vasárnap m=i illeti V Honfoglalók Régen láttam annyi csodálkozó arcú, a rájuk szakadt hirtelen élményáradattól kissé sután tébláboló gyereket, mint Békésen, az új általános iskolai diákotthon átadásakor. A gyerekek mindent egyszerre akartak megérinteni, felfedezni. Az új, kétemeletes diákotthon minden zegzugát egyszerre akarták feltérképezni, birtokba venni. A 10—15 helybéli üzem, vállalat játékadomáS a szülők! Különösen az édesapák igyekeztek az átköltözéskor megfogni a munka végét. Volt, aki 4—5 kemény munkával teli napot is áldozott rá. Mindnyájan értük, gyermekeikért tették. De megérte! A honfoglalás pillanataiban meghatott szemmel nézhették gyermekeiket, akik életük új színterével nem győztek betelni... S kell-e ennél szebb jutalom? Délután már egy kis rendezkedésre is jutott idő nyait egymás kezéből kapkodták ki, s izzadt arcocskájukról lerítt: nehezen hisznek a szemüknek, hogy eztán mindez már az övékigen. Vége a szűkös, szegényes körülményeknek, amelyekben a békési általános iskolai diákotthon 82 kis lakója eddig élt. Tanyán élő gyerekek ők, akiknek ezt az összkomfortos, új otthont még meg kell szokni. De egyszerű igazság, hogy a jót, a szépet mindennél könnyebb befogadni. A január 9-i honfoglalás első órái is ezt bizonyították. Lehet, hogy ők még nem érzik, élik át igazán, mit és mennyit tettek értük a felnőttek, a társadalom. A 12 millió forintos állami támogatást, vagy a békési napközis konyhák dolgozóinak önfeláldozó munkáját. És azt, hogy a diákotthon dolgozói is erejükön felül tettek értük. A másodikos Kovács Zsolti családja a Murony-kör- nyéki tanyavilágban él. Zsolt izgő-mozgó tekintete egyenként vette birtokba a tanulószoba minden tárgyát. Ismerkedett. Arra a kérdésre, hogyan tanul, szeme sarkából először megerősítő bólintást várva tekintett csoportvezetőjére, a fiatal Nagy Júlia tanító nénire, aztán kivágta: — Jól. És különösen a matematikát szeretem! Jaj, nagyon tetszik, hogy itt van igazi futball-labda is, meg zuhanyozó, s a régi kollégiumban 13-an aludtunk egy szobában, itt meg csak öten — buktak ki belőle az élmények. — És az ágyneműt a ,,sezlonyba” lehet dugni! Meg van itt nekünk színes televíziónk is! — ragyogott fel a szeme. Bizon, nekünk otthon is van ám akkumulátoros tévénk! (Az első és másodikos gyerekek csoportjából 12-en nyújtották fel a kezüket, hogy otthon még petróleumlámpával világítanak. Zsolt keze is magasba lendült...) A hálószobafőnök, Nagy Csilla békési. Édesanyja meghalt, s azóta ő is az általános iskolai diákotthon lakója. A legnagyobb sikere azért mégis a játékoknak volt Fotó: Gál Edit Hát, ez aztán sokkal jobb, mint a régi — állapította meg felnőttesen. — Ott sokan voltunk egy hálóban, nehezen ment az alvás. Aztán nagyon tetszik a beépített szekrény, a szép, piros heverő, meg a könyvtár. Otthon sok könyvem van, majd hozok belőle ide is! — mutatott az ágya fölött még üresen árválkodó könyves-' polcra. — Tetszik tudni, csak az a baj, hogy beosztottak hozzánk egy elég rossz kislányt is, a Pöszit. Nagyon fegyelmezetlen ... — sóhajtott fel felelősségteljes képet vágva. Alig, hogy a neve elhangzott, beviharzott a szobába Gulyás Esztike. Az apróság, mikor megtudta, hogy őt rendetlen, rossz kislánynak tartják, elsápadt, kikerekedett a szeme, s csizmájával zavarában turkálni kezdte a szőnyeget. Aztán féloldalt Nyeste Katira és Szabó Erzsikére nézett, remélve, hátha ők más véleményen vannak. De nem érkezett segítség. Hatalmas szeme végül az ágy sarkában mt'révén ülő babára tévedt. — Nagyon szeretném ezt a babát! — fakadt ki a beálló csöndben. — Nem lehet, Pöszi! — szólt szigorúan a szobafőnök —, neked mackó jutott. A babát majd az kapja meg. aki a leghamarabb beágyaz. Nosza, kipróbáltuk. Egy kis nekirugaszkodás után Eszterke fellendítette az új. neki még csodaszámba menő heverő tetejét. Sikerült. Arca most először derült fel igazán. Talán, eszébe jutott, ha már ez is megy, akkor majd a babát is megkaphatja ... — Tetszik tudni, nekem még nem volt ilyen szép ágyam! — állt oda mellém, aztán büszkén kinyitotta a szekrényét is. Igaz, kissé rakoncátlanul sorakoztak még benne a ruhák, de nem lehet mindent az első napon! Hiszen a honfoglalás izgalmas, csodákkal teli napja mi másé lehet, mint a felhőtlen örömé. A József Attila Emlékbizottság felhívása A József Attila Emlékbizottság felhívást tett közzé a költő születése közelgő 75. évfordulójának méltó megünneplésére. Életműve — Petőfi Sándor, Ady Endre forradalmi, a világhaladás sodrában kiteljesedett örökségének szocialista folytatása — elevenen él társadalmunk, a magyar nép szívében, tudatában — hangsúlyozza a felhívás a bevezetőben. A közelgő évforduló alkalom arra, hogy még többen és mélyebben éljük át, értsük meg költészetének az idővel egyre gyarapodó tanulságát. József Attila az imperializmus és a proletárforradalmak korában, a fasizmus előretörésének idején egy levert és egy győztes szocialista forradalom közötti, ellenforradalmi korszakban vált a magyar líra, ezen belül a magyar szocialista költészet nemzetközi jelentőségű klasszikusává. Hazája és a nagyvilág társadalmi, történelmi ellentmondásait, feloldásuk forradalmi irányát a legelnyomottabb és legforradalmibb osztállyal, a proletariátussal azonosulva, személyes sorsként élte át és tette költőként mindenkor átélhetővé. Egyetemesség Művészetének népi, forradalmi egyetemessége abból fakadt, hogy a munkásosztályhoz, annak sorsához, történelmi feladatához tudatosan és cselekvőén csatlakozott: hogy önmaga és a világ helyzetét a forradalmi munkásmozgalom elméletének és gyakorlatának jegyében értelmezze. Költészete a felismert törvényszerűségek tudatában a társadalmi, nemzeti és személyes szabadságnak egyetlen korszerű, legérvényesebb lehetőségét és igényét: a tudatos osztályharc, a szocialista forradalom, a szocializmus programját fejezte ki. A munkásosztálynak, a korszakot meghatározó osztálynak életét, környezetét, mindennapjait, harcát és törekvéseit, elméletének és mozgalmának fogalmait az érthető művészet világába vonta. Azonosulásának ez a rendkívüli mélysége tette lehetővé, hogy ne a szó szőkébb, hanem lényegi értelmében legyen a munkásosztály költője; azaz legyen egyszersmind a magyar falu, az egész dolgozó magyar nép, a nemzet, végső soron minden gondolkodó, cselekvő, minden teljesebb életre vágyó ember, az emberiség költője. Pártosság Osztálya nevében kívánta a „Hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetének” hatalmát; szolgálta tudatos jövőbelátással, költői és mozgalmi cselekvéssel a szabadság szülte rend egyetlen lehetséges emberi távlatát; osztálya nevében szállt szembe a világot és az egyes embert fenyegető, a népét elnyomó fasizmussal. Osztálya nevében fogalmazta meg a forradalmi hazaszeretet tartalmát és következményét a szocializmus, az internacionalizmus, a Duna-völgyi népek összefogása jegyében. A munkásosztályhoz, annak elméletéhez és mozgalmához való kötöttsége — pártossága —, ha életében konfliktusokkal járt is, költészetében soha nem a világ leegyszerűsítésének, hanem mindig teljes átvilágításának volt a forrása. Világnézetté összegezett tapasztalatait az emberi lét minden — külső és belső — jelenségére, ösz- szefüggésére kiterjesztette. Átélte az imperializmus korszakára jellemző elidegenedés élményét, de a személyes lét távlattalanságával a közösség, a szocializmus emberi távlatát szegezte szembe. Művészi erő A diszharmóniát nem letagadta", hanem átélve, okait átértve küzdötte ki a harmóniát. Feltárta az egyes ember sorsának és a társadalom helyzetének rejtett összefüggéseit, máig hatóan fejezte ki, hogy a munkás- osztály harca, a szocializmus megteremtése a személyiség küzdelmes felszabadítását is jelenti. Amiért harcolt, részben valóra vált. Társadalmunk fejlődése különösen időszerűvé teszi az élet minden oldalú, teljes, szocialista szellemiségű, művészeti birtokbavételét. József Attila költészete itthon — és egyre inkább a nagyvilágban — nemcsak emlékeztető tanulság, hanem történelmi feladataink megoldásának erőteljes művészi ösztönzője; a szocializmus által formált, gyarapodó ember — köztük a mindenkori fiatalok — egy legközvetlenebb művészi nevelője; ars poétikájával líránk, egész művészeti életünk eleven hagyománya, élő példaképe. * Az emlékbizottság azzal a felhívással fordul a magyar társadalomhoz, a magyar költészet határainkon túli barátaihoz: elsősorban művének széles körű és mélyebb megismerésével, megismertetésével, valóban méltó módon emlékezzünk meg József Attila születésének 75 évfordulójáról. //f/ffft fftfffjrrrij /ft f f11 ff f ftf ff/ff ff t f/ V Tegnap este a Jókai Színházban Kolin Péter: Unalmia című ^ darabjának bemutatója előtt színházi tárlat nyílt az előcsarnokban. Gubis Mihály, békéscsabai festőt és képeit Vollmuth Frigyes mutatta be a közönségnek Fotó: Gál Edit Uj könyvek Jól megtanulni angolul nem lehet — mondják az oxfordi angolok. Mégis neves irodalomtörténészek egy olyan írót tartanak egyik legjelentősebb regényírójuknak, aki tizenkilenc éves korában még egy szót sem tudott Dickens nyelvén. A Joseph Conrad írói név, egy száműzött lengyel forradalmár fiát, családi nevén Korzeniowskit takarja. A kalandra vágyó lengyel fiatalember tenger iránti érdeklődését Victor Hugo A tenger munkásai című regénye keltette fel, s elszegődött 1874-ben Marseilles- ben francia, majd később angol hajókra. 1895-ben jelent meg első regénye, s lett a XX. századi angol irodalom egyik jelentős alakja, többnyire egzotikus környezetben játszódó regényeivel. Történeteiben a hajósélet viszontagságait dolgozza fel, írásait mégsem tekinthetjük csupán romantikus vagy kalandos regényeknek. Regényei, elbeszélései erkölcsi, etikai kérdéseket feszegetnek, az emberi helytállás sorskérdéseit. Január első napjaiban egyszerre két kötet is napvilágot látott a neves lengyel származású, angolul író szerzőtől : Az ámyéksáv és A haladás előőrse címűek. Az izgalmas, fordulatokban, sztorikban gazdag írásokban nem csak az ember és a természet harcának költői szépségű leírásait olvashatjuk, hanem az emberi lét sorskérdéseinek, magas, művészi színvonalú megjelenítésének ritka irodalmi példáival is találkozhatunk. A Magvető Kiadó népszerű Világkönyvtár sorozatában az utóbbi két Jhárom hét alatt négy nagyszerű kötet is napvilágot látott. Akutagava Rjunoszuka mindössze harmincöt évet élt, de rövid prózaírói munkássága a modem japán irodalom egyik legjelentősebb alakjává avatta őt. Regényeinek, elbeszéléseinek témáit gyakran a régi japán és kínai mondavilágból merítette. Hőseit szinte mikroszkopikus részletességgel, a lelki analízisre összpontosítva ábrázolja. Akutagava a jellegtelenség, a szolgalelkűség kíméletlen os- torozója, egy új, modem japán társadalom megálmodója. Írásaiban „az emberi lélek minden erőszaktól mentes, szabad fejlődését” követelte. A hottoko álarc címmel eddig magyarul még nem olvasható novelláinak gyűjteményét adta ki a Magvető. A vihar kapujában világhírű írójának novelláit B. Fazekas László fordította. A Világkönyvtár egy új francia szerzőt is avat René- Victor Pilhes személyében. Rejtélyes és hátborzongató események követik egymást: egy amerikai érdekeltségű francia nagyvállalat székházában rejtélyes körülmények között hal meg a vállalat egyik vezetője, megreped a csodálatos székház, majd süllyedni kezd, tisztázatlan körülmények közt egyre borzalmasabb dolgok történnek. Talán rossz helyre, nem kellő alapos geológiai szakvélemények figyelembe vételével kezdték építeni az üvegpalotát? „Nem — mondja a regény egyik alakja —, egyáltalában nem ez az igazság. Már az alapkő letétele előtt súlyos kór támadta meg az elménket.” Korunk automatizált és agyonmanipulált világának egyik újszerű ábrázolása Pilhes regénye a Rontás, melyet Fázsy Anikó ültetett át nyelvünkre. A Világkönyvtárban két világhírű regényt adott közre új kiadásban a Magvető Kiadó. Gabriel Márquez Száz év magányát szinte minden ismert nyelvre lefordították már, hasonlóképpen Mario Vargas Llosa Pantaleón és a hölgy vendégek merész pikantériáid, mulatságos könyvét. B. Sajti Emese
