Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
BHJSSiS-------------------------T egnap este megyénkben is befejeződött a népszámlálás 1980. január 13., vasárnap Válogatás a TOT pályázatára érkezett tanulmányokból Bérszínvonal — területenként, üzemenként A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1980. január 1-re általános népszámlálást rendelt el hazánkban. Természetesen a munkák jóval korábban megkezdődtek, a Központi Statisztikai Hivatal már 1976-ban megkezdte a népszámlálás előkészítését. Az országban mintegy 44 ezer számlálókörzetet alaki-. tottak ki és a lebonyolításban, adatgyűjtésben csaknem 60 ezren vettek részt. A belterületeken egy-egy számlálóbiztosra általában 300 lakkos adatainak, összeírása jutott, a külterületeken pedig 150—200. A számlálóbiztosok munkáját 11 ezer felülvizsgáló ellenőrizte. Megyénkben több mint 1700 számlálókörzetet alakítottak ki, és a helyszíni ösz- szeírásban csaknem 2400-an vettek részt. A népszámlálás gyakorlatilag tegnap, szombaton este véget ért, de a községekben már január 11- én végeztek a számlálóbiz- • tosok. A tapasztalatokról, a lebonyolításról kértünk tájékoztatást dr. Kertész Mártontól, a Békés megyei Tanács V. B. titkárától, Domokos Jánostól, a Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei igazgatóságának vezetőjétől és dr. Pataki Istvántól, a Békés megyei Tanács V. B. igazgatási osztályának vezetőjétől. — A népszámlálás első „Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék. Hiába bámulom magam a tükörben, ez napról napra rosszabb lesz. A legfantasztikusabb az, hogy észre se vettem, mikor lettem ilyen pocsék. Mert tavaly még egész normális srác voltam, ez tuti, arra még emlékszem ...” Így kezdődik a januári Kincskeresőben Ja- nikovszky Éva, a népszerű írónő „A tükör előtt” című írása, mely a tőle megszokott szellemességgel tükrözi vissza a kamasz gondolatait. Érdemes tehát és tanulságos is ebbe a tükörbe belenézni, még akkor is, ha előtte vagy már utána van a gyermekolvasó az arcberendezés-vál- tozás e kritikus korszakának. Sánta Ferenc Téli virágzás című novelláját akár prózában írt költeménynek is tekinthetjük. annyira bővelkedik nyelvi szépségekben. Az erdőn talált, megdermedt kismadár történetét bizonyára érdeklődéssel olvassák majd a gyerekek. Megdöbbentő szavakkal kezdődik, s izgalmasan folytatódik Jack London elbeszélése, A fedélzeten, amely a Viadalok, csaták, kalandok sorozatának legújabb darabja. Kedves téli gyermekkalandot beszél el Gyurkovics Tibor „Állati” című írásában. A humort képviseli Tage Danielsson műve, amely egy labdarúgó „binapján ránk köszöntött rendkívül kedvezőtlen időjárás alaposan keresztülhúzta számításainkat. Szerencsére olyan nagyfokú társadalmi összefogás nyilvánult meg, amellyel lehetővé vált, hogy mindezek ellenére — ha több energiával és fáradsággal is — határidőre be tudtuk fejezni a nagy munkát. Mert nem kis feladatot jelentett megyénk több mint 400 ezer lakosának összeírása. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében a számlálóbiztosoknak — akiknek 80 százaléka pedagógus volt —, a Statisztikai Hivatal dolgozóinak, a .tanácsok igazgatási osztályainak, valamint a termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok és intézmények vezetőinek, akiknek segítőkészsége, lelkiismeretes munkája nélkül nem tudtunk volna megbirkózni ezzel a hatalmas feladattal. Néhány esetben hangzott el olyan kritikai észrevétel, hogy a nép- számlálás szervezésével, előkészítésével nem volt minden rendben. Ügy ítéljük meg: ezek alaptalanok voltak, hiszen sehol sem találkoztunk szervezetlenséggel, kapkodással. Ugyancsak dicséret illeti a megye lakosságát, akik aktívan segítették a számlálóbiztosok munkáját. zonyítványmagyarázását” tartalmazza. A januári Kincskereső versanyaga talán még a szokásosnál is gazdagabb. Remek rí- mekben-ritmusokban adja vissza a havas táj hangulatát, szépségét, madánhangja- it Szepesi Attila Téli erdő című verse. Bodnár István pedig minden évszakot megénekel. Színvonalas könyvismertetések, irodalmi séta és érdekes rejtvény teszi teljessé a januári számot, melyet ezúton ajánlunk a tizenévesek figyelmébe. Január 30-a és február 6-a között Budapesten és Szegeden vendégszerepeit a kolozsvári Állami Magyar Színház együttese. A kolozsvári művészek Budapesten, a Vígszínházban elsőként január 30-án Paul Everac: Az ötödik hattyú című színművét adják elő Horváth Béla rendezésében és Cslky Andrással, Széles Annával, Péterffy Gyulával, Krasznal Paulával a főbb szerepekben. Az ezt követő három napon az együttes műsorán Sütő András drámái szerepelnek. Az Egy lócsiszár vlrágvasárnap- ját, a Csillag a máglyánt és a Káin és Ábelt egyaránt Harag György, a Román Szocialista A személyzeti munka és a termelőszövetkezet címmel a közelmúltban jelent meg az a könyv, amely a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa pályázatára beküldött legsikeresebb munkákat tartalmazza. A 32 pályamű mindegyike egyben tanulmány a tsz-ve- zetők munkájáról, feladatairól, a vezetés, az emberekkel való bánásmód bevált tapasztalatairól. Ma már senki sem vitatja, hogy a tsz-ek gazdálkodásának további javulásához nélkülözhetetlen a vezetési színvonal emelkedése. „Korunk mezőgazdasága művelt, s a szakmai ismeretekben szinte napra kész szakembereket igényel. Állandóan képeznünk kell tehát magunkat”. írja az egyik tanulmány készítője. Az idei népgazdasági tervben előirányzott 82 000 lakásból 44 000-et adnak át az építőipari ágazat kivitelező szervezetei, az állami vállalatok és szövetkezetek. A legnagyobb feladat ezúttal is az ÉVM-vállalatokra hárul, az idén 37 000 otthon építését kell befejezniük. Valamennyi lakást korszerű technológiával építik, s ezen belül növelik a paneles módszerrel készülő lakások arányát. Az 1980. évi lakásátadási feladat mérsékeltebb a múlt évinél, így nagyobb figyelmet és erőt fordíthatnak a munka körültekintőbb megszervezésére és az együttműködő partnerek munkájának összehangolására, amellyel már a múlt évben is biztató eredményeket értek el, a Köztársaság állami díjas művésze, a színház főrendezője állította színpadra. A budapesti vendégjáték február 3-án Tudor Musatescu: Titanic keringő című vígjátékával fejeződik be, a darabot vendégként Aureliu Manea rendezte. Nem véletlen tehát, hogy a TOT — az utóbbi évek hagyományait követve — ez alkalommal a szövetkezeti gazdálkodás emberi tényezőiről, a kibontakozó személyzeti munkáról, a vezetők utánpótlás-megteremtéséről, a képzésről, továbbképzésről írt ki országos pályázatot. Ezzel a szövetkezeti mozgalom sokat nyert, a kötet pedig értékes tapasztalatok valóságos tárháza lett. Hisz megtudhatjuk, mi vált be Nyirlugoson, mire ügyelnek Szobon, milyen tanulságokat vontak le Orosházán. Tény: a sikerekből és kudarcokból egyaránt lehet tanulni. A termelőszövetkezeti pályázat különdíjasai között találjuk Plentner Lajost, a Dél- Békés megyei Tsz-szövetség titkárhelyettesét is. szervezettebb együttműködés a feltétele a torlódásoktól mentes, egyenletes ütemű munkának, amellyel egyúttal a technológiai fegyelem és a minőség javítását alapozzák meg. Egyebek között e feltételek megteremtésével kívánják megkönnyíteni és ösztönözni az építők garancialevél-mozgalmának kiszélesítését js. Az országos lakásépítési feladat csaknem egynegyedének színhelye a főváros, ahol 17—18 ezer új otthon felépítésével számolnak. A lakótelepi többszintes házakban átadandó lakások száma meghaladja a 15 000- et. Az ismert munkaerőgondok miatt a főváros lakás- építési programjának teljesítéséhez az idén is sok segítséget nyújtanak a vidéki ÉVM-vállalatok dolgozói. Saját házgyári termékeikből a Veszprém megyeiek Békásmegyeren. a Győr megyeiek pedig a Rózsakerti-lakótele- pen több, mint 1400 lakást adnak át. Más megyei vállalatok a fővárosi házgyárak termékeiből építenek új otthonokat. •®Wögzítsük az alapkérI dést: igaz-e, hogy a ■■■i jobb teljesítményt nyújtó vállalatok közül kerülnek ki azok, ahol — az átlaghoz képest .— a dolgozók keresete is magasabb? És fordítva: hogy az alacsony teljesítménnyel dolgozó vállalat, az átlaghoz képest rosszabbul is fizeti az embereit? Továbbá: igaz-e, hogy a teljesítményüket dinamikusan növelő vállalatok lényegesen jobb kereseti feltételeket nyújtanak, mint a teljesítményükben visszaeső, vagy éppen stagnáló munkahelyek? E két kérdés magyarázatául egy újabb kérdés: igaz-e, hogy üzemenként, illetve földrajzi területenként olyan eltérő kereseti különbségek alakultak ki, ami — az általános nivelláláshoz szokott — közvélemény fur- csálkodását, értetlenkedését válthatja ki? Egyáltalán: hogy is állunk a munkahelyenkénti bérszínvonal-különbségekkel? A bérek elosztása — végső soron tehát az üzemenként és területenként kialakuló átlagos bérszínvonal — az üzemi teljesítményektől, a vállalati munka hatékonyságától kellene, hogy függjék. Tehát: ahol jobban, gazdaságosabban dolgoznak, ott több a nyereség, ott több a bér, ott magasabb a bérszínvonal. És fordítva. Logikus? Nálunk nem! A munkaügyi szakemberek a közelmúltban több mint ötszáz állami és szövetkezeti vállalat kereseti és teljesítményadatait elemezve megállapították, hogy a vállalati teljesítmények legfeljebb 3-5 százalékban határozzák meg a keresetet. Valamivel nagyobb értéket csak a vegyipari és a könnyűipari vállalatoknál figyelhettek meg, de a maximum itt is csak a 10 százalékot éri el. Vagyis: hiába ismerjük egy vállalat teljesítményét — a többihez viszonyítva —, ez szinte semmi információt nem ad arra nézve, hogy a szóban forgó vállalat — a többiekhez képest — milyen kereseti színvonalat biztosít a dolgozóinak. Tételezzük fel, hogy nem is adhat. Tételezzük fel, hogy mai gazdálkodási, és társadalmi viszonyaink között, senki sem élvezheti annak számottevő anyagi előnyét, hogy végül is milyen munkahelyen dolgozik, merthogy nem is befolyásolhatja számottevően — az a sokat emlegetett „egyszerű dolgozó” — a vállalati teljesítmény, és hatékonyság alakulását. Teszi a dolgát, jól vagy rosszul, de hogy napi munkája végül is a vállalati nyereséget gazdagít- ja-e, avagy a veszteséges állapotot konzerválja, az legkevésbé a műhelyekben dolgozókon múlik. El kell tehát A korszerű egészségvédelem ma már 3 összetevőből áll: a megelőzésből, a gyógyításból és a gondozásból. Épp ezért rendszeres és harmonikus az együttműködés a körzeti orvosok, a gyermekszakorvos és a védőnők között Vésztőn. Hetente 3, Körösújfalun egy alkalommal tartanak tanácsadást, ahol alkalmanként csaknem 50 kismama jelenik meg. A védőoltásokat is időben megkapják a gyermekek. Az oltásokat és a tanácsadásokat a cigány családok is igénybe veszik, itt azonban bőven van még tennivaló. Ebben az évben előadássorozatot indítanak Vésztőn a helyes csecsemőgondozásról, és az előforduló megbetegedésekről. Naponta 9-től 1 óráig tart a gyermekorvosi szakrendelés Vésztőn, ahol átlag 45 kis beteg fordul meg. A 6 év fölötti gyerekek csak körzeti orvosi beutalóval jelenhetnek meg a szakrenfogadnunk a kényszerű helyzetet: az adott vállalati teljesítményszint nem befolyásolhatja számottevően az egyéni keresetek alakulását. Maradna azonban még • egy lehetőség: különbséget tenni a teljesítménynövekedés dinamikája szerint az egyéni keresetekben. Vagyis: ahol mégiscsak megteremtik a kiugróan javuló teljesítménynövekedés feltételeit, lehetőségeit, ott mégiscsak az átlagosnál gyorsabban emelkedjék az egyéni kereset. Nos, a jelek szerint, ez sem megy. A már említett vizsgálat megállapítja, hogy a keresetek és a teljesítmények növekedési üteme között, ha lehet, még gyengébb az összefüggés. S ez még az előbbi jelenségnél is lehangolóbb. Ez a lényeg, és nem az, hogy budapesti, vagy „vidéki” vállalatról van-e szó? A dinamikusan fejlődő, és a munka hatékonyságát tekintve is kiemelkedő eredményeket produkáló „vidéki” nagyüzem munkása sem keres lényegesen többet, mint a tradicionálisan „munkásfellegvárként” számon tartott, ám évek óta csak központi bérpreferenciákból tengődő, akár fővárosi, akár „vidéki” üzem munkása. No, meg az a lényeg, hogy a méretei, a létszámadatai — és persze megint csak a tradíciói — alapján nagyüzemnek kikiáltott, de egyébként deficitből kilábalni nem képes nagyvállalat alig-alig fizet kevesebbet, mint a ki tudja hányadik kategóriába leértékelt, de egyébként figyelemreméltó gazdaságossági — és például: exportsikereket —, eredményeket produkáló kisvállalat, vagy szövetkezet. És végül: az a lényeg, hogy maguk a munkavállalók is rájöttek, nincs különösebb értelme a munkahelycseréknek, mert nagyjából minden munkahelyen azonos körülmények és azonos keresetek mellett dolgozhatnak. Mert sikerült megteremteni a munkahelyek közötti, majd’ hogy nem tökéletes nivellációt. Ez egyfelől könnyen magyarázható a sokat szidott munkaerő-vándorlás csökkentésével, másfelől azonban elgondolkoztató: hogyan akarjuk megteremteni a szelektív iparfejlesztés munkaerő-gazdálkodási feltételeit, ha kinek-kinek lényegében mindegy, hogy hol dolgozik: veszteséges, éppen- csak vergődő, vagy figye- lemreméltóan nyereséges vállalatnál. gegyszer mondom: ez a lényeg! Nem pedig az, hogy vannak-e, és milyen különbségek a bérszínvonalban, a fővárosi és a vidéki vállalatok között. delésen. A jelentős forgalommal dolgozó rendelőkben bevezették az „egy karton” rendszert, melynek lényege az, hogy egy gyermekről egyazon kartont vezetnek szakrendelésen, tanácsadáson, beteglátogatáson. Ez a módszer jó, hiszen áttekinthető, pontos információkat tartalmaz a gyermekekről. A gyógyító munka mutatója az is, hogy a kórházba utalások száma csökkent. A bölcsődében is rendszeresen jelzik a közösségben előforduló megbetegedéseket. A gondozási munkában a gyógyító munkára támaszkodik az orvos, a védőnő és a körzeti orvos, és elsősorban azokat a gyerekeket kísérik figyelemmel, akik érzékenyek a külső ingerekre, környezeti hatásokra. Segítséget nyújt ebben a munkában a gyulai gyermekkórház, ahol működik egy vese- és szívbeteggondozó osztály. Sz. J. Disznótor (MTI-fotó: Fehérváry Ferenc felvétele — KS) Tűz az erkélyen Még most is szorongó érzés tölti el Krizsán Istvánt, a DÉGÁZ békéscsabai dolgozóját, amikor szilveszter éjszakájának egy kellemetlen epizódjára gondol vissza, így mondja el: „A Tulipán utca 2. sz. alatti ház II. emeletén lakunk. A szilveszter estét a feleségemmel az egyik közelben lakó családnál töltöttük. Éjfél után értünk haza, s már a lépcsőházban füstszagot éreztünk. A lakásunk ajtaját a legnagyobb meglepetésünkre nyitva találtuk, s az előszobában Rácz István kollégám, a DÉGÁZ szerelője és Hrabovszki György, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozója fogadott bennünket. Elmondták, hogy az erkélyünkön tűz keletkezett. A szomszédok vették észre és szóltak nekik is. ök távollétünkben nem tehettek mást, hívták a házfelügyelőt, akinek a jelenlétében betörték a lakás ajtaját és előbb lezárták a gázvezeték főcsapját, majd hozzákezdtek az oltáshoz. Akkor már az erkélyajtó kerete is égett. Az üveg kitört, de a szobába még nem jutott a tűz. Rövid idő alatt sikerült a lángokat eloltaniuk. Az erkélyen elégett egy-két papírdoboz, két szék, egy szőnyeg és néhány apróbb holmi. Vagy 1500 forintos kár keletkezett. De mi lett volna akkor, ha Rácz István és Hrabovszki György nem oltja el mindjárt a tüzet? Nagyon-nagyon sok kár származott volna belőle. Talán az egész lakásberendezés tönkremegy, és az sem kizárt, hogy gázrobbanás következik be. Hogy ki okozta a tüzet? Lehet, hogy valaki a III., vagy a IV. emeletről égő anyagot hajított ki. Vagy egy szilveszterező vidám társaság talán az utcáról dobott fel petárdát? Nem tudtuk megállapítani. De az eset bizonyára másoknak is tanulságul szolgálhat.” Pásztor Béla Gyermekeknek A januári Kincskereső II kolozsvári színház vendégjátéka Az idén 82 ezer lakás Vértes Csaba Egészségügyi ellátás Vésztőn
