Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

Leonyid Brezsnyev nyilatkozata külpolitikái kérdésekről HÍREK HÍREK HÍREK Száraz, hideg idd (Folytatás az 1. oldalról) Az afgán nép saját kezébe vette sorsának intézését, a függetlenség és a szabadság útjára lépett. Ahogyan ez mindig is történt, a történe­lem során, a múlt erői fel­sorakoztak a forradalom el­len. Az afgán nép magától értetődően maga is megbir­kózott volna velük, .azonban a forradalom első napjaitól kezdve szembe találta ma­gát a külső agresszióval, a belügyeibe történő durva külső beavatkozással. Ezer­nyi és ezernyi, külföldön fel­fegyverzett és kiképzett lá­zadót, egész fegyveres ala­kulatokat dobtak át Afga­nisztán területére. Az impe­rializmus, csatlósaival együtt, a gyakorlatban hadüzenet nélküli háborúba kezdett a forradalmi Afganisztán el­len. Afganisztán állhatatosan követelte, hogy szüntessék meg az agressziót, hagyják, hogy nyugodtan építhesse az új életet. A külső agresszió­val szembeszállva az afgán vezetés még Taraki elnök ide­jén, majd később is több íz­ben fordult segítségért a Szovjetunióhoz. Mi a ma­gunk részéről figyelmeztet­tük mindazokat, akiket ez il­letett, hogyha Afganisztánban az agresszió nem szűnik meg, nem hagyjuk cserben az af­gán pépét. Az agresszorok Afganisz­tán elleni tevékenységét Amin is elősegítette: a ha­talmat megragadva kegyet­len elnyomást indított az af­gán nép széles rétegei, a párt- és a katonai káderek, az értelmiség és a muzul­mán papság képviselői ellen, vagyis azok ellen a rétegek ellen, amelyekre az áprilisi forradalom támaszkodott. A nép a Babrak Karmai által vezetett Népi Demokra­tikus Párt vezetésével fel­kelt az Amin-féle zsarnok­ság ellen, végzett azzal. Ma Washingtonban és egyes más fővárosokban megsiratják Amint. Ez különösen ékes­szólóan mutatja meg képmu­tatásukat. Vajon hol voltak ezek a siratok, amikor Amin a tömeges megtorlásokat vég­rehajtotta, amikor erőszak­kal eltávolította, törvényte­lenül fizikailag megsemmisí­tette Tarakit, az új afgán ál­lam megteremtőjét? A folyamatos fegyveres be­avatkozás, a reakciós külső erők messzire menő össze­esküvése azt a reális fenye­getést támasztotta Afganisz­tánnal szemben, hogy elve­szíti függetlenségét, imperia­lista katonai felvonulási te­rületté változtatják orszá­gunk déli határát. Más sza­vakkal elérkezett az a pil­lanat. amikor már hallgat­nunk kellett a baráti Afga­nisztán kormányának kéré­sére, ha másként tettünk vol­na, lehetővé tettük volna az agresszív erőknek, hogy meg­ismételjék mindazt, amit pél­dául Chilében tettek, ahol vérbe fojtották a nép sza­badságát. Ha nem így jár­tunk volna el, az azt jelen­tette volna, hogy közömbö­sen nézzük, hogyan jön létre déli határunkon a szovjet ál­lam biztonsága ellen irányu­ló veszélyes fenyegetés tűz­fészke. Afganisztán, amikor hoz­zánk fordult, az 1978. de­cemberében megkötött af­gán—szovjet barátsági, jó­szomszédsági és együttműkö­dési szerződés pontos meg­határozásaira támaszkodott, arra a jogára, amely az ENSZ alapokmányának ér­telmében minden államot megillet, az egyéni vagy kol­lektív önvédelem jogára, ar­ra a jogra, amellyel más ál­lamok nem egyszer éltek. Számunkra nem volt köny- nyű az a határozat, hogy szovjet katonai kontingenst küldjünk Afganisztánba. A párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány azonban felelőssége teljes tudatában cselekedett, figyelembe vette a helyzet valamennyi össze­tevőjét. A szovjet erőket tel­jes egészükben kivonják Af­ganisztánból, amikor meg­szűnnek azok az okok, ame­lyek az afgán kormányt ar­ra késztették, hogy odave- zénylésüket kérje. Az imperialista és a pe­kingi propaganda tudatosan és arcátlanul elferdíti a Szovjetunió szerepét az af­gán eseményekben. Magától értetődő, hogy nem volt és nincs semmiféle szov­jet „intervenció”, vagy „ag­resszió”. Másról van szó: se­gítséget nyújtunk az új af­ganisztáni kormány kérésére ahhoz, hogy megvédje nem­zeti függetlenségét, szabadsá­gát, s az ország becsületét a kívülről jövő fegyveres ag­resszív tevékenységgel szem­ben. Továbbmenően, az Egye­sült Államok és más orszá­gok nemzeti érdekeit, bizton­ságát egyáltalán nem érintik az afganisztáni események. Abszurd minden olyan kí­sérlet, amely más módon akarja feltűntetni az esemé­nyeket. Az ilyen próbálkozá­sok rossz szándékúak, céljuk az, hogy megkönnyítsék az Imperialista tervek megvaló­sítását. "Teljes mértékben hazugok azok az állítások is, amelyek szerint a Szovjetuniónak va­lamiféle terjeszkedési tervei lennének Pakisztánnal, Irán­nal vagy a térség más orszá­gaival szemben. Nem vágyunk mások földjére, nem kell ne­künk mások gazdagsága, az olaj szaga a gyarmatosítókat vonzza. Egyszerűen farizeus maga­tartás minden olyan kísérlet, amikor azok kiabálnak a „szovjet fenyegetésről”, azok lépnek fel a nemzetközi er­kölcs védelmezőjének szere­pében, akiknek bűnlistáján ott van a Vietnam elleni „szennyes háború”, akik az ujjúkat sem mozdították, amikor a kínai agresszorok fegyveresen betörtek a szo­cialista Vietnamba, akik év­tizedek óta katonai támasz­pontokat tartanak fenn Ku­ba földjén az ország népe és kormánya akarata ellenére; akik a forradalmi iráni nép­pel szemben kardcsörtető ki­jelentéseket tesznek, blokád­dal fenyegetőznek, nyílt ka­tonai nyomást gyakorolnak rá, akik Irán pártjaihoz nuk­leáris fegyverekkel felszerelt haditengerészeti armadát, köztük az Egyesült Államok repülőgép-anyahajóinak nagy részét küldik. És amit még utolsónak el kell mondani ezzel kapcso­latban. Valóban van beavat­kozás Afganisztán belügyei­be, és erre még az olyan ma­gas és tiszteletreméltó intéz­ményt is felhasználják, mint az Egyesült Nemzetek Szer­vezete. Vajon mi más volt az úgynevezett „afgán kér­dés” megvitatása az ENSZ- ben, Afganisztán kormányá­nak tiltakozása ellenére, mint az afgán állam szuverén jo­gainak durva megsértése? Az afganisztáni események nem jelentik a valódi okot arra, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzet bonyolulttá vált. Ha nem lenne Afga­nisztán, akkor az Egyesült Államok, a NATO meghatá­rozott körei minden bizony­nyal találtak volna más ürü­gyet a világhelyzet kiélezé­sére. Végül, az amerikai kor­mány minden olyan lépése, amelyet az afganisztáni ese­ményekkel kapcsolatban tett: a SALT—II. szerződés befa­gyasztása, számos árucikk, köztük néhány megkötött szerződés alapján a Szovjet­unió számára gabona szálli-' tásának megtiltása, a kétol­dalú kapcsolatok számos kér­déséről a Szovjetunióval foly­tatott tárgyalások beszünte­tése, és a többi, arról tanús­kodik, hogy Washington is­mét, éppúgy, mint évtizedek­kel ezelőtt, a „hidegháború” nyelvén akar beszélni ve­lünk. Az azonban már elvi je­lentőségű kérdés, hogy jogá­ban áll-e Washingtonnak ön­kényesen azt a „jogot” köve­telni magának, hogy „meg­jutalmazzon” vagy „megbün­tessen független és szuverén államokat”. Az Egyesült Ál­lamok kormánya ezzel a te­vékenységével gyakorlatilag csapást mér az államközi kapcsolatok nemzetközi jo­gilag szabályozott rendszeré­nek egészére. A Carter-kormányzat ilyen lépéseinek következtében a világon mindinkább az a kép alakul ki az Egyesült Államokról, hogy a nemzet­közi kapcsolatok terén nem megbízható partner, olyan állam, amelynek vezetése kész bármely pillanatban megsérteni nemzetközi kö­telezettségeit, egy tollvonás­sal semmissé tenni az általa aláírt szerződéseket és meg­állapodásokat. Kell-e külön is magyarázni, hogy ez mi­lyen veszélyes, destabilizáló hatást gyakorol a nemzet­közi helyzet egészére — an­nál is inkább, mivel egy olyan nagy, befolyásos ha­talom vezetése viselkedik így, amelytől a népek jog­gal várnak átgondolt és felelősségteljes politikát. Magától értetődő, hogy az Egyesült Államok kormány­zatának ez a magatartása korántsem okoz nekünk olyan kárt, amilyenre kezde­ményezői számítottak. Az amerikai kormányzat ilyen tevékenységét nem tekinthetjük másnak, mint rosszul sikerült kísérletnek arra, hogy az afganisztáni esményeket a katonai ve­szély csökkentésére, a béke megszilárdítására, a fegy­verkezési verseny korlátozá­sára irányuló nemzetközi erőfeszítések meggátolására használja fel — más szóval mindannak meggátolására, ami az egész emberiség ér­deke. Az Egyesült Államok által foganatosított egyoldalú in­tézkedések alapos politikai számítási hibával egyenérté­kűek. Bumeránghoz hasonló­an, ha nem ma, akkor hol­nap, azokra ütnek vissza, akik elhajították. Ha ezek­kel a politikánk ellen irá­nyuló támadásokkal szi­lárdságunkat akarják kipró­bálni, akkor ez azt jelenti, hogy teljesen figyelmen kí­vül hagyják a történelmi ta­pasztalatokat. Amikor 1917- ben megszületett a világ el­ső szocialista állama, né­pünk senkitől sem kért eh­hez engedélyt. Ma is maga dönti el, hogy milyen törvé­nyeknek megfelelően éljen. Az imperializmus már a szovjet hatalom létrejöttének hajnalán megpróbálkozott ezzel, és mindenki tudja, mivel végződött a kísérlet. A fasiszta agresszorok az emberiség legvéresebb há­borújában akartak bennün­ket szétzúzni, de vereséget szenvedtek, Próbának vetet­tek alá bennünket a „hideg­háború” éveiben is, amikor a világot a pusztulás sze­lére taszították, az egyik nemzetközi válságot a má­sikkal váltották fel. De ak­kor sem tudott bennünket senki sem megingatni. Hasz­nos lesz, ha minderre ma is visszaemlékeznek. — Milyenek az ön véle­ménye szerint az európai helyzet fejlődésének távla­tai? — Az európai helyzet mai fejlődésének távlataival kap­csolatos kérdésére vála­szolva Leonyid Brezsnyev kijelentette: az európai hely­zet ma sokkal jobb, mint például a hetvenes évek elején volt. Washington fe­lelőtlen lépésének következ­ményei azonban itt is meg­mutatkoznak. Az Egyesült Államok nem elégszik meg azzal, hogy jószerével mindent megtesz a szovjet—amerikai viszony megmérgezésére. Meg akarja rontani a nyugat-európai országok és a Szovjetunió kapcsolatait is. Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy aláássa a helsinki záróok­mány szellemét és tartalmát. Végül Washington a nemzet­közi helyzet kiélezésére irá­nyuló lépéseivel arra tö­rekszik, hogy maga alá gyűrje az európai országo­kat, mindenekelőtt saját szö­vetségeseit. Az európai országok érde­kei azonban elválaszthatat­lanul az enyhüléshez kap­csolódnak. Az európaiak már saját tapasztalatuk alapján ismerkedtek meg az enyhü­lés gyümölcseivel. Olyan földrész lakói, amelyet nem egyszer sújtott pusztító há­ború és meggyőződésünk, hogy nem akarnak a kalan­dok útjára lépni, csak azért, mert így akarnák ezt ten­gerentúli politikusok. Nem lehet elhinni, hogy Európá­ban akadjon olyan kor­mány, amely kész lenne az enyhülés gyümölcseit azok lába elé vetni, akik készek széttaposásukra. Az európai enyhülés a nyugati országok­nak, és magának az Egyesült Államoknak is nem kevésbé szükséges, mint a szocialista országoknak, a Szovjetunió­nak. Európában sok konstruk­tív lépést lehet tenni a közeli jövőben a béke érdekében. Így például a küszöbön álló madridi találkozó kapcsán és a Varsói Szerződés álla­mainak a katonai enyhülés, s a leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia ösz- szehívására vonatkozó ja­vaslatával kapcsolatban. Mi annak vagyunk határozott hívei, hogy szilárdítsuk meg, sokszorozzuk meg mindazt a pozitívumot, ame­lyet az európai földrészen a kis és nagy államok kol­lektív erőfeszítéseivel az évek során létrehoztak. Továbbra is a béke és a népek közötti barátság po­litikáját folytatjuk. Wa­shington jelenlegi szélsősé­ges politikájával szemben a mi álláspontunk az, hogy folytassuk azokat a sok irá­nyú tárgyalásokat, amelye­ket az elmúlt években a fegyverkezési verseny kor­látozásának céljából kezd­tünk meg. Ez természetesen az európai katonai szemben­állás csökkentésének prob­lémájára is vonatkozik. Megismétlem: mi a tár­gyalások mellett vagyunk, de becsületes, egyenjogú tárgyalásokat akarunk, amelyeken figyelembeveszik az egyenlő biztonság elvét. Pontosan ilyen tárgyalások megkezdését javasoltuk nem­rég a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. Derűlátóan tekintünk a jö­vőbe, s ez a derűlátás meg­alapozott. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzetközi helyzetnek az amerikai im­perializmus által szándéko­san létrehozott éleződése azt juttatja kifejezésre, hogy nincs ínyére a szocializmus pozíciójának megszilárdulá­sa, a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülése, az enyhülésért és a békéért küzdő erők megerősödése. Tudjuk, hogy a népek aka­rata minden akadály ellené­re utat tör a világban annak a pozitív irányzatnak, ame­lyet az „enyhülés” szó fog­lal össze tömören. Ennek a politikának a gyökerei mély­re nyúlnak, ezt a politikát is nagy erők támogatják, és minden esélye megvan arra. hogy vezető tendencia marad­jon az államközi kapcsolatban. Népünk,^ országunk szilárd léptekkel halad a kommu­nista építés útján, teljesíti a tizedik ötéves tervnek a párt által megjelölt feladatait. A szovjet emberek, külföldi ba­rátaink bizonyosak lehetnek abban, hogy a lenini külpo­litikai irányvonal megváltoz­hatatlan. Ezt az irányvonalat az SZKP kongresszusai ha­tározták meg, s ez testesül meg egész külpolitikai tevé­kenységünkben. Ez az irány­vonal az elmúlt évtizedekben igazolta önmagát, éhhez tart­juk magunkat a jövőben is. Erről az irányvonalról sen­ki sem téríthet le bennün­ket. (MTI) Ma: Veronika, Vidor napja A Nap kél 7.29 — nyugszik 16.16 órakor A Hold kél 2.36 — nyugszik 12.52 órakor Holnap: Bódog napja A Nap kél 7.29 — nyugszik 16.18 órakor A Hold kél 3.41 — nyugszik 13.30 órakor ÉVFORDULÓ Százharminc évvel ezelőtt, 1850. január 13-án született, és 67 éves korában, 1917. ok-., tóberében halt meg Justh Gyula liberális polgári poli­tikus, a dualizmus korának egyik kiemelkedő alakja, a polgári demokratikus re­formok szószólója. * * * Százöt évvel ezelőtt, 1875. január 14-én született, és 90 éves korában, 1965. szeptem­berében halt meg Albert Schweitzer Nobel-békedíjas német orvos és író, zenemű­vész, az afrikai leprakórház alapítója és vezetője, ki­emelkedő békeharcos. * — ENERGIÁT TAKARÍT MEG — nem is keveset — a Könnyűbeton- és Szigetelő­ipari Vállalat új terméke, a kőzetgyapotból készülő iso- panel tábla. Kiszámították: ha csupán tíz köbméter iso- panelt használnak fel lapos tető bevonására, évenként egy tonnával csökken a fű­tőolaj felhasználása. — MÜSZÍV. Több, mint egy hónapja műszívvel él egy bikaborjú Csehszlovákiában. A Hasszán nevű kísérleti ál­latot a korszerű csehszlovák gyártmányú vérkeringtető szerkezettel tavaly, december elején a brnoi Purkyne egye­tem orvostudományi karának szakemberei látták el, akik országos kutatási program alapján a szívműködést tá­mogató és szívpótlóeszközök kidolgozásával és kipróbálá­sával foglalkoznak. — SZLOVÁK KLUB. A Me­gyei Művelődési Központban. Január 14-én, hétfőn délután 5 órákor találkoznak Békés­csabán a szlovák klub tag­jai. Társalgási órájukat kö­vetően vendégként fogadják a Magyarországon megjelenő szlovák újság munkatársát. — A SZARVASI munkalé­lektani szabadegyetem kor­szerű vezetéstudományi, pszichológiai, szociológiai is­mereteket nyújt a résztve­vőknek. Legközelebbi fog­lalkozásukat január 15-én, délután fél 5-től rendezik. A személyiség és a munka- tevékenység kapcsolatáról beszél majd az Óvónőképző Intézet tanára, Daróczy Er­zsébet. — NYOLCVANEGY VAGON ZÖLDSÉG. A sarkadi ÁFÉSZ 13 különböző szakcsoportot működtet. Legjelentősebbek közülük a méhkeréki, sarka­di és kötegyáni — zöldség- termelő szakcsoport, amelyek az elmúlt évben 81 vagon uborkát, paprikát és más egyéb zöldségfélét termeltek, illetve adtak át a felvásár­lóknak. Az ÁFÉSZ az előle­geken kívül kedvezményes áron biztosítja részükre a fó­liát, beszerzi a vetőmagot, műtrágyát és növényvédő szereket. Várható időjárás ma estig: általában kissé felhős, szá­raz, hideg idő. Nap közben helyenként megélénkülő ke­leti, északkeleti szél. Haj­nalban szórványosan köd. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet: általá­ban mínusz 10, mínusz 15, északkeleten mínusz 15, mí­nusz 20, legmagasabb nap­pali hőmérséklet vasárnap: mínusz 4, mínusz 9 fok kö­zött. * — OROSHÁZÁN az idén folytatják az 1977-ben meg­kezdett belvízvédelmi prog­ramot. A város keleti ré­szén, a Dózsa György útra merőleges utcákban kitisz­títják a vízelvezető-árkokat, illetve bekötik azokat a fő­gyűjtőkbe. A belvízvezetésre két és fél millió forintot for­dítanak 1980-ban fejlesztési alapjukból. — JUBILEUMRA KÉSZÜL­NEK a tájtanítóképző volt növendékei. Harminc évvel ezelőtt kezdte meg működé­sét Gyulán a mostani reme­tei nevelőotthon épületében a tájtanítóképző, öt évfolyam került ki innen, akiknek többsége ma is pedagógus­pályán tevékenykedik, de megtalálhatóak az élet kü­lönböző területein, sokan ve­zető beosztásban. A közelgő 30 éves évforduló alkalmá­ból baráti találkozót szer­veznek, amelynek előkészíté­sére bizottság alakult. — A MÉSZÖV és a KPVDSZ megyei bizottsága az elmúlt év végén versenyt hirdetett a fogyasztási szövetkezetek­nél- dolgozó kirakatrendezők­nek, dekoratőröknek. A ver­senyt Kovácsovics Imre, a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ kirakatrendezője nyerte. — TÁRSADALOMBIZTOSÍ­TÁS. A fejlődést jelző gra­fikonok közül az ötéves terv­időszak eddigi négy eszten­dejében a társadalombiztosí­tási juttatásoké növekedett a leglendületesebben: 1979-ben, kb. 60 százalékkal volt magasabb, mint 1975-ben, vagyis a társadalombiztosítá­si juttatások növekedési üte­me jóval gyorsabb volt, mint akár a termelésé, akár a nemzeti jövedelemé. — SZARVASON, a Vajda Péter szabadegyetem egész­ségnevelési tagozatán ja­nuár 14-én, hétfőn, délután fél 5-kor lesz előadás. A ser­dülőkor szexuálpedagógiá- járól beszél dr. Varga Ist­ván adjunktus. LOTTÚ A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 2. játékhéten 5 találatos szelvény nem volt. A lottó- nyeremények a nyeremény­illeték levonása után a kö­vetkezők : 4 találatos szelvénye 88 fo­gadónak volt, nyereményük egyenként 81 781 forint. 3 ta­lálata 8771 fogadónak volt, nyereményük egyenként 410 forint. A 2 találatos szelvé­nyek száma 222 299 darab, ezekre egyenként 20 forintot fizetnek. * — ÜJ HÚSKÉSZÍTMÉNYEK BEMUTATÓJA. Az Allatfor- galmi és Húsipari Tröszt szervezésében az elmúlt na­pokban új húskészítmények bemutatására került sor Gyulán a húskombinátban. A Kaposvári Húskombinát balatoni húspogácsáját, vala­mint a Győri Húsipari Vál­lalat hamburgerjét tekintet­ték meg a meghívott keres­kedelmi és vendéglátóipari szakemberek. A gyártmá­nyokat Gróh Imre, a Gyulai Húskombinát kereskedelmi főosztályának vezetője mu­tatta be.

Next

/
Thumbnails
Contents