Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

a

1980. január 12.. szombat

Nyomdászok azirányejyekről

Pártvezetőség-választó taggyűlés a Dürer Nyomdában

A brigád, amely Lenin nevét viseli

•

A Dürer Nyomda kommunistái tegnap délután tartották taggyűlésüket, amelyen megvitatták a XII. kongresszus irányelveit, és megválasztották az új vezetőséget. Ezt megelőzően a három pártcsoport — egyöntetű megállapítás szerint — igen aktív véleménycserét folytatott az irányelvekről. Talán azért is, mert az üzemrészekre épülő pártcsoportok kis közösségeiben a részkérdések is az egészet érintik, s a párbeszédek is oldottabbak. Nem azért, mintha a tegnapi taggyűlésen bárki is feszélyezve érezte volna magát, ez inkább azért érdemel említést, mert az irányelvek vitájában a teljes kép mindenképpen a pártcsoport és az alapszervezet ülésén elhangzottakból áll össze.

Miről tanúskodik ez a kép? Elsősorban arról, hogy felkészülten, az irányelveket nemcsak futólag átolvasva, hanem hozzáfűzendő véleménnyel érkezett a tagság a taggyűlésre. A helyszínen kiosztott néhány újság, amelyben megjelentek az irányelvek, inkább csak a figyelmesség jele volt, már csak azért is, mert — nyomdászokról lévén szó, akik közül sokan lapot állítanak

elő — mintegy első kézből ismerhették meg az irányelveket. Hivatkozott is erre Kitzing József, a pártalap- szervezet titkára, s a tagság nem is cáfolt rá. A felkészültség mellett az őszinteség, a határozottság jellemezte a taggyűlést.

Íme néhány részlet a hozzászólásokból: Furák Gábor: .'„Egyetértek az irányelvekkel, az abban foglaltak reális képet adnak az elmúlt időszakról, és megjelölik a feladatokat. Az egyetértés mellett azonban felvetődik a határozottság igénye, elsősorban a végrehajtásban. Sok szó esik például manapság a hatékonyságról. Ez azonban, úgy vélem, nemcsak a termelésre, hanem a beruházásokra is vonatkozik. Konkrétan arra gondolok, ne legyen két év egy beruházás előkészítése, másik kettő vagy három a kivitelezése, mert ez idő alatt akár elavulhat az egész, s az igényt, amelyért létrehozták, már kielégítette más.” Hasonló gondolattal foglalkozott Szarvas András is: „Egységes értelmezést, és egységes végrehajtást minden szinten. Azt mondjuk, aknázzuk ki a gazdálkodásban meglevő tartalékokat. Igen ám, csakhogy ez a tartalék az emberekben van. Mi kommunisták járjunk elöl ennek a felszínre hozásában. Meg abban is, hogy megértessük, az egyenlőség és az egyenlősdi két különböző dolog, s csak a végzett munka arányában részesüljön mindenki a javakból.”- A továbbiakban Beréczki László javasolta például, hogy vizsgálják felül a tsz- ekben a sokszor alacsony színvonalon és gazdaságtalanul működő, sokféle ipari tevékenységet. Krizsán Pál az egészségügyi ellátás színvonalának javításáról, Puskás Jánosné a lakótelepek járulékos beruházásainak gyorsításáról, Háromszéki Pál a felalatok és az azok végrehajtásához szükséges feltételek egyértelmű ismertetését hangsúlyozta.

Sok mindenről szó esett még, de valamennyi hozzászólásnak volt egy közös jellemzője, amely hozzátartozik a képhez. Ez pedig a tenniakarás, a cselekvési készség mindazért, amit elmondtak, mindazért, ami élőbbre viheti ügyünket. Ehhez szavaztak bizalmat az új vezetőségnek, és a megválasztott titkárnak, aki ismét Kitzing József lett.

S. F.

Magasabb díj, új feltételek

Mint arról a múlt év végén az Állami Biztosító már tájékoztatást, adott, módosí- tották a mezőgazdasági nagyüzemek állatbiztosítási díjait és a feltételeket. Erről és a múlt évben a megyénk nagyüzemeiben történt állatkárokról adott rövid tájékoztatást Vozár Pál, az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatóságának kárszakértője és Pinke Sándor ágazati kárszakértő.

Mint elmondták, a mező- gazdasági nagyüzemek módosított biztosításai 1980. január 1-vel léptek hatályba. Üj feltételekkel vállal tehát ez évben kockázatot az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek biztosításai alapján a pénzintézet. Megyénkben a gazdaságok vezetői megértéssel fogadták a módosításokat. Hogy ezek bevezetése mennyire indokolt volt, azt bizonyítják a múlt évi adatok is. A mezőgazda- sági nagyüzemek megközelítően 80 millió forint díjat fizették be állatbiztosításra, s a kifizetett kártérítés összege ezt jóval meghaladja. Pontos adatok még nincsenek, de volt olyan gazdaság, amely a befizetett biztosítási díjnak két-háromszorosát kapta vissza kártérítés címén. A magasabb díjakkal célja volt a pénzintézetnek egyebek között az is, hogy ösztönözze a gazdaságokat a tartási-technológiai körülmények javítására.

A tartási-technológiai előírások megszegése ugyanis számottevően befolyásolja a károk alakulását. Nem ritka a helytelen takarmányozásból eredő megbetegedés, elhullás. Kevesebb a kár a zártrendszerű iparszerfl

sertéstelepeken. Ahol ilyen körülmények között foglalkoznak állattartással. ott SDeciális biztosításokat kötött a gazdasággal a pénzintézet.

Mivel megyénkben több helyen foglalkoznak kiemelten baromfitartással, érdemes külön említést tenni a baromfibiztosításról, amelyet kiegészítésként köthetnek a nagvüzemek. Ennek a biztosításnak igen kedvező a díja. A mesve baromfitartással foglalkozó 25 gazdaságából többen nem kötöttek még ilyen biztosítást.

Ha jól saccoltam, 6 négyzetméternyi lehet a helyiség — nem iroda —, ahol az egyik nap délutánján leültünk beszélgetni Tóth Lajossal, a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet faipari telepének vezetőjével. Hogy miért éppen ott, és Tóth Lajossal, arra egyszerű a magyarázat. Egyszer Szőke Istvántól, a füzesgyarmati tanács elnökétől érdeklődtem a társadalmi munkaakciókról. Már csak azért is, mert ilyen tekintetben nincs szégyenkezni valójuk, hiszen 1978-ban a lakosság több mint 6,5 millió forint értékű munkával gyarapította a községet, amellyel a nagyközségek kategóriájában az első helyen végeztek a megyében. Akkor mondta a tanácselnök, hogy ha a községben bármilyen fórumon a társadalmi munkáról eski szó, ott biztosan elhangzik Lenin neve, azé a brigádé, amelyet Tóth

Panelek készülnek exportra

Lajos vezet. így kerültem a brigád munkahelyére, a telepre.

* * *

Az egyik falat emléklapok, oklevelek takarják.

— Éppen 8 évvel ezelőtt alakult a brigád 14 taggal. Vegyes volt az összetétel, már ami a szakmákat illeti. Volt benne ács, asztalos, fűrészgép-kezelő és betanított munkás. Aztán évről évre gyarapodott a létszám, most már 21-en vagyunk. Nyerő szám — teszi hozzá mosolyogva —, legalábbis eddig mindenütt nyertünk. Ami igaz, a termelőszövetkezet 52 brigádja közül bennünket tartanak a legjobbnak. Hogy miért? Szerintem, mert olyan hangot sikerült ta- találni, amelyet mindenki egyformán ért. Nem akarunk mi vasfegyelmet kialakítani, inkább amolyan baráti szellemet meghonosítani, és ez — legalábbis eddig — célravezetőnek bizonyult. Meg azért is tartják a legjobbnak, mert még eddig nem tudtak olyat kérni, amit meg nem csináltak volna.

öt évvel ezelőtt kötöttük az első társadalmi munka- szerződéseket óvodával, iskolával, bölcsődével, a tanáccsal, a sportegyesülettel, az MHSZ-szel. Azóta ez olyan megszokottá vált, mint az, hogy reggel időben kell kezdeni a munkát. Különben, amit szintén jónak tartunk az az, hogy rajtam kívül — a brigádvezető 48 éves — valamennyien a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. Többségük 20 és 30 év között van. Eddig 'ötször értük el az arany fokozatot, kétszer az élenjárót, kétszer pedig a „Vállalat Kiváló Brigádja” kitüntetést.

* * *

Az egyik munkateremben paneleket állítanak össze a bábolnaiak megrendelésére.

— Exportra dolgozunk —

mondja nem kis büszkeséggel a hangjában Dürgő Sándor, aki szakképzettségét tekintve parkettás.

A brigádvezető amolyan „házi” káderlapot vezet mindegyik brigádtagról, amelyben ezt olvastam Dürgő Sándorról: „Kitűnő szakmunkás, jó közösségi ember, szereti a kollektíva, brigádnapló-vezető.”

Az alumínium hullámlemezek csillognak ^villognak a lámpafényben, szapora kalapácsütések visszhangzanak, és magasba tornyosulnak a már elkészült elemek. Itt van Bagdi Gábor is, s amikor bemutatkozik előveszem a káderlapját.

„Huszonnyolc éves, jól beilleszkedett a kollektívába, a magatartása kedvezően változott az utóbbi időben, sokat csendesedett”.

— Talán nagy volt a szája?

— Azt hiszem — feleli a

brigádvezető —, nem győztünk hallgatni. Mindig okoskodott, ha kellett, ha nem.

* * *

Amíg megyünk a többi munkahely felé, a brigádvezető azt meséli, hogy itt nemcsak szólam a munkahelyi demokrácia.

— Két évvel ezelőtt lettem függetlenített vezető, addig én is a gyerekekkel együtt dolgoztam. Amikor szó volt arról, hogy leteszem a szerszámot, ki akartam puhatolni, mi erről a véleményük a brigádtagoknak. Mindegyiknek adtam egy fehér meg egy fekete korongot. Mondtam nekik, hogy amelyik engem akar vezetőnek, az a feketét dobja bele a ládába. Én nem voltam ott. Kimentem az udvarra elszívni egy cigarettát. Amikor kiborítottam a ládát, négy fekete volt benne, a többi fehér. Elgondolkoztam ezen. Jólesett, hogy a döntő többség bízik bennem, az már nem, hogy vannak akiknek nem tetszem. Persze, olyan vezetőről én sem tudok, aki mindenkinek egyformán kedves. Tudom jól, én sem vagyok csalhatatlan, ezért talán a kelleténél többet is adok a brigád véleményére. Ha van valami, mindenkit érdeklő dolog, a brigád elé viszem. A kollektív bölcsességben eddig egyszer sem csalatkoztam.

* * *

— Nem könnyű bejutni a brigádba. Rangja van, s erre mi vigyázunk. Megnézzük, kit veszünk fel, de még akkor sincs bérelt helye senkinek sem, ha munkájával, viselkedésével nem bizonyít. Volt például egy eset. Egyi fiatalember sehogy sem tudott beilleszkedni, lusta is volt, ahol emelni kellett, azt a* végét választotta, ahol többen voltak. Brigádgyűlés elé Vittem az ügyet. Sorolom, hogy nem vagyok vele megelégedve, ha nem változtat a magatartásán, fel is út, le is út. Meg — tettem hozzá —, van itt a káderlapon egy „K” betű is. Nem akartam bogozgatni, mit jelent az. De a gyerek egyre erősködött, hogy ha már ennyire kitálaltam, mondjam meg csak nyugodtan, hogy mit jelent. Jól van fiam — hagytam rá —, ez azt jelenti, hogy „kezes”. Néztek rám. Tudni kell, hogy itt mindig az főzi a kávét, akinek éppen van egy kis szabad ideje. A pénzt meg letesszük a kávéfőző mellé. Többször észrevettem, hogy valaki megdézsmálja. A fiatalember lett a gyanús, mert amíg ide nem jött, soha nem hiányzott egy fillér sem. Azóta sem, hogy elment. Mert végül is a kollektíva úgy döntött, nem közénk való. Azóta már a negyedik munkahelyen dolgozik. Igazunk lett, hogy nem való ide.

A brigádban töltött időt figyelembe véve, a legfiatalabb Komócsin József.

— Egy hónapja kerültem be a macskási műhelyből, de már 1954 óta vagyok tagja a tsz-nek. Kerékgyártó lenne a szakmám'. Jók az első benyomásaim, úgy vettem észre, befogadott a brigád. Én is szeretek köztük lenni.

Alapító tag Papp János, aki itt volt ipari tanuló is, itt szerezte meg az asztalosszakmát. 18 éve tagja a szövetkezetnek.

— Nem mondhatok semmi rosszat, jó a kollektíva, a keresettel is meg vagyok elégedve. Remélem, innen megyek nyugdíjba is.

Ha már a ,Jeg”-eknél tartunk, a legerősebbnek mondják Gyáni Sándort, ö helyettesíti a brigádban az emelődarut. Azt mondják róla — a szilvesztert jutalomként Krakkóban töltötte a brigád fele —, hogy éjfél tájban, amikor már emelkedett volt a hangulat, egy kis lengyel lányt székestől emelt ki az asztal mellől, úgy kérte fel táncolni egy polkára.

* * *

Hát ilyen brigád az övéké. Amikor úgy adódik, szórakoznak, persze van olyan is közöttük, aki még színházban sem járt, de olyan egy se, aki ne ment volna az első szóra iskolát, óvodát vagy cölöpvárat építeni a gyerekeknek. Építettek már sportpályát, vásároltak ajándékokat a patronált 7. és 8. osztályosoknak, amit a Télapó vitt él nekik, és „ráhajtanák” szombaton és vasárnap is, ha úgy adódik. Szóval nem kis pénz az a félmillió forint, amit a Lenin brigád letesz a nagyobb közösség asztalára.

Házipatikák

Fájdalomcsillapítók, sebporok, kötözőszerek, vitamintabletták csaknem minden háztartásban találhatók. Ha gyorsan szükségünk van gyógyszerre, csak benyúlunk az éjjeliszekrény fiókjába, a konyhaszekrénybe, vagy a tetszés szerint elhelyezett gyógyszeresdobozba.

* * *

A csillogó-villogó gyógyszertárban nagy kendős-néniké „rendel”.

— Abból a kékből adjon, kedveském — mutat a polcon sorakozó dobozokra.

— Mire szedi a néni? — mosolyodik el a gyógyszerésznő.

— Tudja, mostanában itt szokott fájni — nyomogatja a derekát. — Tavaly a szomszédasszonynak is ott fájt, aztán ezt írta fel neki a körzeti orvos. Két hét alatt meggyógyult tőle. Kértem, hogy adja ide, ami megmaradt, de nem volt már egy szem sem.

— Tessék felíratni az orvossal. Ezt nem adhatjuk recept nélkül.

— Nem? — szontyolodik el az öregasszony. — Akkor legalább egy kis vitamint adjon, azt nagyon szereti az uram No, meg Kalmopirint, mert már alig van két levél.

— Hetente jön — csóválja a fejét a gyógyszerész, amikor a néni felpakolva becsukja az ajtót. — Szerintem már több gyógyszere van otthon, mint itt.

— Ha kifogy a készlet, majd hozzá fordulunk — jegyzi meg egy másik fehér köpenyes.

* * *

Gulyás Gyuláné orosházi gyógyszerész érdekes felmérést készített.

— Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy a családok milyen gyógyszereket tartanak otthon, és azokat hogyan tárolják — mondja a több mint húszéves szakmai tapasztalattal rendelkező asz- szony. — összesen száz családhoz látogattam el, két-két alkalommal. Az ott látottakból próbáltam általános következtetéseket leszűrni a házi gyógyszerszedési, illetve tárolási szokásokról.

— Milyen gyógyszereket tartanak otthon az emberek?

— A készlet változatos volt. Az úgynevezett divatos gyógyszerkészítmények, a nyugtatók, az antibiotikumok nagy számban fordultak elő.

Az indokolatlan mennyiséghez úgy juthattak hozzá, hogy akkor is felíratták, amikor nem volt rá szükségük Néhol így indokolták a bőséges készletet: „Jár nekünk az ingyenorvos, az olcsó patika ...” Ez valóban igaz, de az évekig tartó őriz- getésnek nincs értelme. Néhol 12—14 éves tablettákat találtam. Akadt 1968-ban készült szemcsepp, ami pedig gyorsan romlik. Sokan azt hiszik, hogy az orvosság „örök életű”.

— Hol tárolták a gyógyszereket?

— Kevés családban tartották előírás szerint, zárt helyen. Elkülönítve már többen, de találtam bögrében, befőttesüvegben, vázában is. Ez nem higiénikus, nem beszélve arról, hogy kisgyermekes családokban gyermekbaleset származhat a figyelmetlenségből. Ajánlatos zárható, polcos szekrénykét elhelyezni a lakás falán Az anyaggyűjtés során meglátogatott családok közül sokan változtattak a tárolás körülményein, amikor felhívtam a figyelmüket ennek veszélyeire.

* * *

Mit tartalmazzanak a házipatikák? — erről készített hasznos összeállítást a gyomai gyógyszertár kollektívája. Főként elsősegélynyújtáshoz szükséges szerekre, és olyan készítményekre van otthon szükség, melyekkel orvosi beavatkozást nem igénylő tüneteket házilag is lehet kezelni. Érdemes külön tartani a felnőttek és a gyerekek gyógyszereit.

— A téli csúcsforgalom elmúltával bárki kérheti a gyógyszertárakban, hogy felülvizsgálják otthon tartott gyógyszereit, kiselejtezzék a már elavult készítményeket — mondja dr. Palovits Gyula, a megyei gyógyszertári központ igazgatója. — Ez szerepel a szocialista brigádjaink vállalásaiban is. A korszerű házipatikákra szükség van. Indokolt esetben természetesen szakemberhez kell fordulni, de kisebb baleseteket, fájdalmakat otthon is lehet gyógyítani. A „házi kezelés” nemcsak a betegnek jó — hiszen gyors, praktikus,- kényelmes —, hanem csökkenti a rendelőintézetek és a gyógyszertárak túlzsúfoltságát is.

Gubucz Katalin

Kép, szöveg: Béla Ottó