Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

1980. január ;H„ péntek Sarkadon és Mezőhegyesen Befejeződött a cukorgyártás A Sarkadi Cukorgyárban automata gépsorok segítik a cso­magolok munkáját Fotó: Veress Erzsi Békés megye az ország egyik legjelentősebb cukor­répa-termesztő körzete. A termést két gyára, a mező- hegyesi és a sarkadi dolgoz­za föl késztermékké, vagyis cukorrá. A hét elején mind­két gyárban befejezték a ré­pa feldolgozását. A Sarkadi Cukorgyárban szeptember 21-én a reggeli műszakkezdéskor indultak a gépek, s 107 napon át — hétfő hajnalig — megállás nélkül, zökkenőmentesen üzemeltek. A gyár körzeté­hez tartozó 8 ezer hektárról 32 ezer 500 vagon termést dolgoztak fel, s ebből mint­egy 3500 vagon cukrot gyár­tottak, melynek 80 százaléka exportminőségű. Az átvett répa átlagosan 16,3 százalé­kos cukortartalommal ke­rült feldolgozásra, ami egy­ben azt is jelenti: 0,3—0,4 százalékkal magasabb volt a répa béltartalma, mint ta­valy. Igaz viszont az is, hogy a termelő üzemek között nagy szóródás mutatkozott. Azt is megtudtuk: a Sar­kadi Cukorgyár Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyé­be szállítja bértárolásra a késztermék jelentős részét, melyből a közeli napokban 700 vagonnal exportálnak. A közelmúlt esztendők ál­landó visszatérő gondja volt a nyersszelet tárolása, elhe­lyezése. Az elmúlt hónapok­ban az állattartó gazdaságok mintegy 14 ezer vagonnal vásároltak a magas tápérté­kű takarmányból, ami egy­ben azt is jelenti: folyama­tosan elszállították a nyers­szeletet, így nem voltak tá­rolási gondok. . Az utóüzem a jövő hét kö­zepén áll le, a feldolgozó sorokon viszont már meg­kezdték a víztelenítést, a takarítást és a karbantartást. A társadalom és az egyén 'érdéke egyaránt a szerződé­ses fegyelem megszilárdí­tása. Nem jelent ez mást, mint azt, hogy a feldolgozó vállalatok ütemezni tudják a termelésüket. Ehhez azon­ban nem elég saját belső szervezetük megfelelő ki­alakítása, a feldolgozásban részt vevők pontos munká­ja, hanem feltétlenül szük­séges azoknak a segítsége is, akik az alapanyagot terme­lik. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok nem egé­szen két hónapja kezdték meg a jövő évi sertésértéke­sítési szerződések megköté­sét a nagyüzemekkel, illetve a kistermelőkkel is. A ser­téstartási kedvre jellemző, hogy a szerződéseket folya­matosan, jó ütemben kötik meg. Az állatforgalmi és húsipari vállalatok már ed­dig is a tervezett nyers­anyagszükségletüknek több mint egyharmadára megkö­tötték a szerződést a mező- gazdasági nagyüzemekkel és a megbízotti hálózaton ke­resztül a háztáji és kisegítő gazdaságokkal is. Nem mindegy azonban, hogy miként valósulnak meg a szerződések. Az adott esetben fontos, hogy a fel­dolgozó húsipari vállalatok alapanyag-ellátása folya­matos legyen, mert csak így tud megfelelő időben árut biztosítani a kül- és belpia­cokra. A folyamatos áruszál­lítás alapvető népgazdasági érdek. Ma már — a külpia­cokon különösen — a szál­lítás pontosságának értéke van. Az alapanyag-ellátás ütemzése tehát egyaránt ér­deke a termelő üzemeknek és a kistermelőknek. Az át­vétel csak így lehet zökke­nőmentes. Az új sertésátvételi árak 1980. január 1-től a béltar­talmai értékektől függően 12—18 százalék közötti mér­Mezőhegyesen 110 napig tartó feldolgozási időszak után álltak le a gépek. A kampány kezdetekor kazán­meghibásodások okoztak iz­galmakat, s ez időszakban néhány napig csökkentett ütemben folyt a feldolgozás. A mezőhegyesi gyár 32 ezer 200 vagon répából készített cukrot, ami 8100 hektár ter­mése. Az elmúlt szezon a gyár életében rekordot ho­zott, az idén viszont ezt az eredményt csak hajszál hí­ján nem sikerült túlszárnyal­ni. A gyártósorokról 3587 vagon jó minőségű, csillogó fehér cukor került a raktá­rakba. A késztermékből az elkövetkező hetekben 1300 vagonnal exportálnak. tékben emelkedtek. Ez az ártöbblet nemcsak a takar­mány és a felhasznált egyéb anyagok árának növekedésé­re ad kompenzálási lehető­séget, hanem növeli a ser­téstartás jövedelmezőségét is. A szerződésben vállalt élő­állat-szállítási és -átvételi kötelezettségek pontos tel­jesítése azonban az új, meg­növelt átvételi árak mel­lett külön jövedelemhez is juttatja a termelőt. Aki pon­tosan szállít, a szerződés alapján kilogrammonként 2 forinttal többet kap az úgy­nevezett szabadáraknál. A 2 forintos többletár ki­fizetését a felvásárlók ah­hoz a feltételhez kötik, hogy az állat leadása a szerző­désben vállalt ütemezéshez képest, legfeljebb 15 napos eltéréssel megtörténjék. Pél­dául az áprilisi leadásra szerződött sertéseket március 15-e és május 15-e között kell leadni. Ezen az idősza­kon belül a tényleges átadá­si' időt a kistermelő a telje­sítés előtt egy hónappal ha­tározhatja meg, kéthetes idő­szak megnevezésével. A 15 napnál nagyobb eltérés te­hát anyagilag is érzékenyen érinti a termelőt. Amennyi­ben a felkínált sertéseket a vállalat nem veszi át 15 na­pon belül, abban az esetben a termelőt nem éri károso­dás. Ilyen esetben, ha az át­vétel a húsipari vállalat hi­bájából késik, a szerződéses áron felül 2 forint többletet fizetnek a termelőnek, sőt emellett megtérítik a tartás többletköltségét is. A módosult szerződési fel­tételek tehát korrekt módon védik a termelő érdekét, de segítik a feldolgozás ütemes­ségét is. S hogy mindez meg­valósuljon, ahhoz nem kell más, mint odafigyelés, pon­tosság és gondosság. M. M. A feldolgozott répa bél­tartalma 15,95 százalékos volt, ami csupán fél száza­lékkal maradt el az 1978-as rekord év eredményétől. , A mezőhegyesi gyár is szűköl­ködik raktárakban, ezért a késztermék jelentős hánya­dát az ország különböző ré­szeibe, azokba a ‘ körzetekbe szállítják bértárolásra, ahol majdan felhasználásra, érté­kesítésre kerül. A répaszelet tárolásával Mezőhegyesen sem voltak gondok: a kampány kezde­tére ugyanis elkészült a nagy teljesítményű szárító, s így a 7000 vagon nyers­szeleten kívül mintegy 700 vagon szárított répaszeletet értékesítettek a megrende­lőknek. Egy jól sikerült kampány után, a leállást követően Mezőhegyesen is azonnal hozzáláttak a berendezések víztelenítéséhez, takarítá­sához, bontásához és kar­bantartásához, vagyis meg­kezdték a felkészülést az idei szezonra. — szekeres — Atomerőművi berendezések a Ganz-MÚYAG-ból Tovább korszerűsödik a gyártmáiíyválaszték a Ganz- MÁVAG-ban. A közelmúlt­ban befejezték az atomerő­művi berendezések közül a kazettaátrakodó gyártásának honosítását, elkészültek az első új, búvárszivattyú ké­szülékek is. Ezek sorozat- gyártása az idén kezdődik. Az elmúlt hetek futó- és ter­heléspróbáin már bevált az az új típusú hajtómű, ame­lyet az első tunéziai export­ra gyártott luxus motorvo­natba szereltek, s idén na­gyobb sorozatban állítják elő. Emellett a villamos motorvonatok jelentős fej­lesztését is tervbe vették, s új-zélandi , partnerüknek már a legkorszerűbb szerel­vényeket szállítják ez évtől. Felgyorsul a fejlesztő mun­ka a felvonógyárban is, ahol jelenleg az eddigieknél na­gyobb teljesítményű és el­térő műszaki megoldású fel­vonók készülnek, egyelőre a tervezőasztalon. Mindezen feladatok megkövetelik a jobb, ütemesebb alapnyag- ellátást, elsősorban a ponto­sabb méretű, vékony falú precíziós öntvényekből. Ezért a vállalat saját kohászati technológiáit is korszerűsíti. Pontosság, több jövedelem Eredményesen teljesítette 1979. évi tervét a HAFE Az idén nagyobbak a feladatok A Hajtóművek és Festőbe­rendezések Gyárának (HA- FE-nak) a békéscsabai 3. számú gyára az 1979. évi ter­melési tervét értékben 350 millió helyett 353 millió fo­rintra, nyereségtervét pedig 68 millió helyett 70 millió forintra teljesítette. Bjelik Béla igazgató tájékoztatása szerint kiemelkedő volt az eredmény a hajtómű gyártá­sában, amit a termelés jó szervezettségével és begyako- roltságával értek el. Minden megrendelést megfelelő mi­nőségben és- gazdaságosan teljesítettek. A munkában különösen kitűnt Kosznai László szerelő, Kiss György és Sörös Péter forgácsoló szo­cialista brigádja. A festőberendezések tarto­zékai javarészt — 273 millió forint értékben — szocialista exportra kerültek. Javult a minőség, ami főként annak tulajdonítható, hogy a gyár tavaly létrehozott tervezési osztálya sikeresen segítette elő a gyártást. Az idei termelési feladat hajtóműből a tavalyihoz ha­sonló. Festőberendezés-tarto­zékokat ugyancsak az elmúlt évinek megfelelő értékben állítanak elő, de készül egy új ÍPEK—23) típusú beren­dezés is. A termelést az eddiginél valamivel kisebb létszám­mal kell végrehajtani, amit úgy old meg a gyár, hogy a nyugdíjba menők helyett újakat nem vesznek fel, azo­kat pedig, akik szakmailag és erkölcsileg nem felelnek meg a követelményeknek, nem alkalmazza tovább. Azért határozott így, mert a gyártmányok egyre korsze­rűbbek, amelyeknek a meg­felelő minőségű és gazdasá­gos előállításához jól képzett és, kellő műveltségű szakem­berek kellenek. Jelenleg 3 okleveles és 2 üzemmérnök dolgozik a gyárban, de még több mér­nökre és technikusra. van szükség. Ezért növelték a ta­nulmányi szerződéskötések számát egyetemi és főiskolai hallgatókkal. A továbbkép­zést segítette elő, hogy a dol­gozók közül tavaly néhányan 10 napos tanulmányi. úton vettek részt az NSZK-beli Siemens Műveknél. Ebben az évben már a Siemens Mű­vek terve alapján készül a festőberendezések villamos vezérlőberendezése. Meg kell jegyezni még, hogy. tavaly öten tettek technikusminősí­tő vizsgát, és sokan végeztek szakmai tanfolyamot. Az elmúlt évben nem volt megfelelő a termelés üteme, emiatt többször előfordult-le- maradás. Ezt az okozta, hogy a vállalat központjából kés­ve érkezett a dokumentáció, emiatt késett az anyagmeg­rendelés és végső soron az anyag. A lemaradást nem egyszer „hajrámunkával” és túlóráztatásokkal kellett pó­tolni, ami megdrágította a termelést, és hátrányosan ha­tott a minőségre is. Az idén arra törekednek a gyár ve­zetői, hogy szűnjenek meg a késések és az azokkal járó hátrányok. A szocialista brigádok a kongresszusi vállalás kereté­ben elsősorban a határidők betartását és a termékek ki­fogástalan minőségben való gyártását tűzték célul. Elha­tározták azt is, hogy jelen­tős anyagmegtakarítást érnek el, és a termelési költségek csökkentésével a gazdasági eredményt 2 millió forinttal növelik. P. B. Érzékeny gépjárművezetők különös óvatossággal vezessenek! A közlekedés nehéz napjai „Hidegfront. Érzékeny gép- járművezetők különös óva­tossággal vezessenek. Látás­távolság: 200 m felett.” A megye legnagyobb köz­lekedési vállalatának jelző­táblája ott található, ahol az útnak induló gépkocsivezetők megfordulnak. Hideg északi szél fúj, ka­varja a havat, csípi az ar­cot. Még hajnali sötét van, de a garázsmester, a menet­irányító, a fagyszolgálatosok már készítik elő a „talajt”, hogy az indulás az autóbu­szoknál, tehergépkocsiknál zökkenőmentes lehessen.. Csatlós Béla garázsműve­zető gyakran éjfél után egy órakor jön be munkahelyé­re, hogy — különösen az el­múlt időszakban — elvégez­ze társaival az indítást, a biztonsági berendezések és a fékrendszerek ellenőrzését. — Hajnal 1/4 4-től kezdjük beindítani az autóbuszokat, hogy azok időre bemeleged­jenek, és üzembiztosán hagyják el a központi tele­pet. Naponta 50 autóbuszt indítunk útjára, és most csu­pán 80—100 tehergépkocsi gördül ki a garázsból. Süveges Mátyás garázs­mester előző este kezdte a szolgálatot, ami reggel 8.00 órakor ér véget. 12 óránként váltják egymást a’ garázs­mesterek. A reggeli indítás­nál mindennek rendbe kell lennie. Aztán szúrópróbasze­rű ittasvizsgálat következik, és, ha nem színeződik el a szonda, a gépkocsivezető út­jára indulhat. Süveges Má­tyás dicséri a fiatalokat, mostanában nem volt rá példa, hogy fegyelmezetlen­séget követtek volna el. Tud­ják, ebben a kritikus idő­szakban harcot kell vívniuk a hóval, a jéggel. A tefu menetirányítói iro­dában Paulik Pál van szol­gálatban. Itt is éjjel-nappali ügyeletet tartanak. A teher­gépkocsik járják a megye hóval borított útjait. Három hűtőkocsi viszont éppen a Szovjetunió területén fuva­rozik, Moszkvába gyógyszert szállít. — Mi történik akkor — kérdezem —, ha valahol el­akad vagy „lerobban” egy jármű? — Azonnal értesítik a köz­pontot, ahonnan műhelygép­kocsival sietnek a bajbaju­tottak segítségére. Szántó Bé­la 15, Tóth Imre 13 éve dol­gozik a javítókocsin, végzi ezt a nehéz feladatot. — Nincs könnyű dolgunk, különösen most, a téli idő­szakban — mondja Tóth Im­re. Legtöbb gépkocsivezető­vel alig találkozunk, de van­nak, akik notórikusan „lera­gadnak” valahol. Nem aka­rattal rontják el a gépkocsit, de nem veszik a fáradságot ahhoz, hogy megnézzék, hát­ha meg tudnák javítani az autót, amin dolgoznak. Meg­értem, hogy ebben a sárban, hóban, jégben és hidegben nem akarnak a kocsi alá fe­küdni, de a baj nyáron is -szinte mindig ugyanazokkal fordul elő. Ha jól emlékszem, decem­ber 31-én esett le az első hó, azóta 41 kocsihoz kellett ki­menni a megye egész terüle­tére. Egyébként reggel 5-től este 8-ig tartjuk a frontot. Kevés olyan eset fordul elő, amikor nem tudunk a hely­színen segíteni. Ha mégsem sikerül a javítás, rádión be­szólunk a telepre, hogy a Tátra mentőkocsi az elakadt járművet vontassa be a mű­helybe. A mostani erős hidegben a legtöbb hiba abból adódik, hogy lefagy a levegőrendszer. A levegőben levő pára ki­csapódik és megfagy. A má­sik hiba, hogy nem cserélik időben a gázol aj-főszűrőket, pedig sok kellemetlenséget megszüntethenének ezzel. A műhely szerelőaknáin „telt ház van”. Misik Má­tyás főművezető szerint en­nek ellenére nem rossz az üzemképesség. A reggeli je­lentés szerint 7 busz és 19 tehSrgépkocsi javított Békés­csabán. Sok „névtelen katona” dol­gozik a Volán központi te­lepén azért, hogy az autóbu­szok és tehergépkocsik üzembiztosán, megfelelő álla­potban indulhassanak úticél­juk felé. Béla Vali Szeged ipari övezetének új üzemében óránként száz tonna aszfaltot állítanak elő. Az automata berendezések zöme az NDK-ból érkezett (MTI-fotó, Tóth Béla felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents