Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

a 1980. január 11., péntek Cselekvés, következetesség, felelősség Jegyzetek a körösnagyharsányi területi pártalapszervezet taggyűléséről Körösnagyharsányban a községi területi pártalapszer­vezet elvégezte a kongresszus előtti szervezeti munkát. A napokban megtartották a ve­zetőségválasztó taggyűlést.. Kíváncsisággal indultam el ebbe, a megye peremén, a járás szélén meghúzódó kis­községbe, amelyről fekvése folytán gyakorta születik közigazgatási átrendezésről szóló álhír. Kíváncsiságom oka, hogy milyen vélemé­nyek fogalmazódnak majd meg a párt munkájáról, az irányelvekről, mindennapja­inkról, az ott dolgozók össze­tételét tekintve tipikusnak sehogy sem mondható párt­alapszervezet taggyűlésén. A 17 tagú alapszervezet tagjai­nak zöme pedagógus és nyugdíjas. Annak ellenére, hogy a hóvihar megbénítot­ta a közlekedést, egy igazolt távolmaradó kivételével min­denki megjelent a taggyűlé­sen. A tagság tartalmas és szín­vonalas beszámoló taggyű­lés jó útravalójával- készül­hetett a vezetőség megvá­lasztására és a kongresszusi irányelvek vitájárá. Nem ki­sebb kérdésekről esett szó, mint az alapszervezet belső életének és a község fejlő­désének ügyéről. A teendők­ről szólva egyetértettek ab­ban, hogy még színvonala­sabbá kell tenni az alapszer­vezeti munkát, tartalmasab­bá a pártoktatást. A község dolgairól beszélve büszkén állapították meg, hogy javult az óvodai, iskolai és az öre­gek napközi otthoni ellátott­sága. Segítséget várva pa­naszolták, hogy a település üzletében megszüntették a tartós fogyasztási cikkek árusítását, így azok beszer­zése körülményessé és költ­ségessé vált. Elmondták to­vábbá, hogy igénylik a rend­szeres tájékoztatást a helyi termelőszövetkezet életéről, gazdálkodásáról. Ha a mostani vezetőségvá­lasztó taggyűlés munkáját röviden, tömören kellene összefoglalnom, akitor azt mondhatnám, hogy a tagság véleményalkotásában a kö­vetkezetesség, a tenniakarás párosult a kongresszusi irányelvek iránti felelősség- érzettel. Ez fejeződött ki Pá­pa Gyula nyugdíjas autó- buszvezetőnek a fontos párt­dokumentumról mondott sza­vaiban is: „Az irányelveket vártuk. Ilyennek reméltük. A benne megfogalmazott célok a nép javát szolgálják. Ügy valósítsuk meg, ahogy le van írva!” Hozzászólásában a kongresszusi határozatban megjelenő feladatok végre­hajtásának fokozottabb ellen­őrzésére is felhívta a figyel­met. Bírálta azt a helyen­ként tapasztalható gyakor­latot, hogy a határozatokban, rendeletekben foglaltak va­lóra váltását nem szervezik meg, nem kísérik figyelem­mel, és ellenőrzéséről nem gondoskodnak. Hangoztatta, hogy a felelősségre vonással — éppen a nagyobb közös­ség érdekében — gyakrabban éljenek ott, ahol ez szüksé­ges. Beszélt az- alapszervezet felelősségéről is. A tagság­nak — mondta — ki kell vennie a maga részét a meg­születendő kongresszusi ha­tározat végrehajtásából, tett- rekészséggel és jó felkészült­séggel. Többen foglalkoztak a párt élcsapat jellegének erősítésé­vel. Szivák Gáborné tanárnő például kiemelte az irányel­veknek azt a részét, amely a párt belső életével foglalko­zik. Szükségesnek tartotta, hogy mind az irányelvben, mind a gyakorlatban kapjon nagyobb hangsúlyt a szerve­zeti élet rendszerességének, az alapszervezeten belüli fe­gyelem, a pártmegbízatások vállalásának és végrehajtá­sának fontossága. Szólt a párttagság politikai tovább­képzésének jelentőségéről is. Felvetette, hogy az irányel­vek tagfelvételi munkát tár­gyaló részében a belépni szándékozókkal szembeni kö­vetelményként fogalmazód­jon meg ez is. Hangsúlyozta, a párt belső életének fej­lesztése, a párt tekintélyének további növelése, a tagság politikai képzettségének és tájékozottságának javítása a kongresszusi irányelvekben megfogalmazott valós igény. Része — ha áttételesen is — jelenlegi gazdasági nehézsé­geink megoldásához vezető útnak. Hasonló kérdésekről be­szélt Tóth Imréné szakácsnő is, amikor — főleg az isko­lában oktató fiatal pedagógu­sokra gondolva — javasolta, hogy az arra érdemes fiata­lok párttagságra való felké­szítésében tervszerűbben ve­gyen részt az alapszervezet. Szükségesnek tartotta, hogy az irányelvek mutassanak rá a fiatal pedagógusok kö­rében folyó párttaggá neve­lés fontosságára is. Több hozzászóló beszélt a település életéről és a párt- szervezet ebben betöltött szerepéről. Szilágyi Károly, az iskola igazgatója, így fo­galmazott: „Kötelességünk úgy dolgozni itt a községben, hogy felnézzenek ránk, a párt tagjaira. Egyszersmind úgy dolgozzunk a kongresz- szusi határozat végrehajtá­sán, hogy öt esztendő múl­tán bátran merjünk majd egymás szemébe nézni!” A községfejlesztésről szólva ja-, vasolta, hogy az irányelveket egészítsék ki a lakosság ér­téket teremtő, községszépítő, községfejlesztő társadalmi munkájának minősítésével, illetve méltatásával. Hiszen óriási erő ez nemcsak Kö­rösnagyharsányban, hanem a járásban, a megyében is. Nagy társadalmi mozgás, amelynek eredményeként szerte a megyében gazdagod­tak a települések. Bölcsődék, óvodák, iskolák, járda, út, vízvezeték stb. építésében vállalt és vállal növekvő részt a lakosság. A hozzászólók nagy elis­meréssel szóltak a társada­lomnak a nyugdíjasokról, gyermekekről való gondosko­dásáról, a munkásember megbecsüléséről, és annak az irányelvekben való megjele­nítéséről. Az egyik hozzászó­ló erről a következőképpen fogalmazott: „A nyugdíjasok­ról való felelős gondoskodás szocialista társadalmunk nagy eredménye és büszkesége, a dolgozó ember több évtize­des munkájának megbecsü­lése.” Igaz, hogy a párt XII. kongresszusára kiadott és vi­tára bocsátott irányelvek lé­nyegét érintő, vagy azt je­lentősen módosító észrevéte­lek, javaslatok nem hang­zottak el Körösnagyharsány­ban. De megfogalmazódott az egyetértés, és hangot kapott az együttes felelősség és cse­lekvés szükségessége. Ez is erő, és jó biztatás a tagság véleményét igénylő, a való­ságot reálisan megítélő párt XII. kongresszusára készül­ve. Az irányelvek vitáját kö­vetően a tagság új vezetősé­get és — a járási pártérte­kezletre — küldöttet válasz­tott. Titkárnak ismét Sem- jényi Gyulánét választották. Árpási Zoltán A múlt év őszén adták át Sar­kadon a Békéscsabai Kötöttáru­gyár új telephelyét. Az addigi mostoha körülmények közül kor­szerű, az egészségügyi-szociális követelményeknek megfelelő munkahelyre kerültek a dolgo­zók. A munkafeltételek javításá­ra azért is szükség volt, mert a 184-es összlétszámból 170 a nő. Az asszonyok-lányok két mű­szakban dolgoznak, de létrehoz­tak egy kismamaműszakot is. Jelenleg IS kisgyermekes anya családi teendőit könnyíti meg az egy műszak. Tágas, világos, jól fűtött ter­mekben dolgoznak a nők. Jól felszerelt öltözők, hideg-meleg­vizes zuhanyozók, ebédlőhelyi­ség áll rendelkezésükre. Az üzem­orvosi teendőket egyelőre a köz­ségi rendelőben látják el, de ter­vezik, hogy az egyik helyiséget e célra átalakítják. Van 300 kö­tetes könyvtáruk, ahol kulturá­lis rendezvényeket is tartanak. A közeljövőben például Író-olvasó találkozóra kerül sor. Fotó: Veress Erzsi V Kedvezmény az ifjúsági alaptól Leszólítottak Az idén több mint fél- százezer kedvezményes üdü­lési utalványt bocsátanak a dolgozó fiatalok rendelke­zésére a központi ifjúsági alapból. Az utalványok bir­tokában egy-egy fiatal 400 forint részvételi díj ellené­ben hét napot tölthet janu­ár—március és október—de­cember hónapokban a buda­pesti „Hotel Ifjúságban”, va­lamint a kőszegi Panoráma Szállodában, május—szep­tember hónapokban pedig 300 forintért a Kilián-telepi és a verőcemarosi ifjúsági üdülőtáborban. A felsőoktatási intézmé­nyek hallgatóinak 3 ezer utalványt juttatnak el. Ne­kik hét napra 250 forintba kerül a kedvezményes üdü­lés a vizsgaidőszak után, a nyári hónapokban a Kilián- telepi és a verőcemarosi üdülőtelepen. A középisko­lások és a szakmunkásta­nulók a nekik biztosított 24 ezer utalvánnyal egy hétig — ugyancsak 250 forintért — üdülhetnek a nyáron 5 pi­henőtáborban, többek között Badacsonyban és Visegrá- don. A legkisebbekről sem fe­ledkeztek meg: 24 ezer utal­vánnyal segítik az úttörők és a kisdobosok önálló csa­pattáborozását, vándortá­borozását. Reggeli lőtás-futás a vas­úti váróteremben. Szignál, tülekedés a pénztárnál, az újságárusnál. Megállók az egyik szögletben és kedvenc lapomat böngészem. Éppen az elcsúsztatott csúszópénzen derülök, amikor valaki meg­érinti a váltamat. A félbe­maradt mondatot még végig­olvasom, és felnézek. Fiatal lány áll mellettem. Hosszú, fekete haja szétomlik, pré­mes bundáján a kibontott sál tépett lobogóként pihen. Mi­tagadás, a tekintetét kere­sem, s meg is találom a nagy, barna szemeiben. Azok pedig fényesen csillognak: Bevallom, tetszik a szituá­ció. Az Ifjúsági Magazin csi­nos riporternőjére gondolok, aki az ügyért „bedobta” sze- xes bájait: fiúkat, férfiakat szólított le az utcán. Elvégre egyenlőség van, nem igaz? A szívem vadul kalimpál, mi­közben az amazon felemeli a kezét, a fejem fölött lógó me­netrendre mutat. — Nem értem, mit akar — rebegem reménykedve, hátha a szótlansága mögött kihívás rejtőzik. ■— Budapest, Keleti... — gurgulázik a hangja, s köze­liinkbe», a virágpavilon előtt három suhanc hangosán fel­nevet. Az ing vizes lesz a háta­mon. — Mik ... kor ... megy — hajol előre a lány és a ka­bát szőrméje puhán megérin­ti az arcomat, az orrom meg a tömény pálinkaszag fa­csarja. — A gyors már elindult... — pásztázom végig a táblát. — Szem ... mély — botla­dozik a nyelve újólag. A srácok térdüket csap­kodják jókedvükben. — Az is elment 7.05-kor, a következő csak 11 órakor in­dul — hadarom szolgálatké­szen. Most valami gorombát kel­lene a fejéhez vágni! De csu­pán ennyi jön ki a torko­mon: — Jól becsáréztál ara­nyoskám ... A lány csodálkozva néz, aztán megszólal: — A szemem ... nem lá­tok rendesen — rebegi, s im- bolyogva elindul a kijárat fe­lé. Táskájából műanyag sza­tyor, termosz lóg ki. Tizen­hét éves lehet, és alig múlt hét óra. Rémülve latolgatom, tán csak nem stoppolni akar? Őszinte részvétem a gyanút­lan autósnak... —sesá— fl megoldás egyik módja: Hz albérlők háza Társadalmunk egyik legsúlyosabb gondja a lakáshiány, amely különösen az életút kezdetén álló fiatalokat érinti. Az utóbbi évtizedben épp ezért számos intézkedés tör­tént a fiatalok fészekrakásának, családalapításának tá­mogatására, de még továbbiakra van szükség. Nyilván­való, hogy az ifjúság lakásgondjait nem lehet a társada­lom egyéb gondjaitól, az általános lakáshelyzettől füg­getlenül megoldani, a lehetőségeken belül alkalmazott célravezető formák, megoldások segítségével a fiatalok la­kásproblémái bizonyos fokig mégis csökkenthetők. Ilyen célravezető forma az önálló életvitelt és a fészekrakás­hoz szükséges előtakarékosságot egyaránt jól szolgáló átmeneti elhelyezés. A lakásépítés fejlesztésé­ről, a lakáselosztásról és a lakbérek új rendszeréről szóló 2008 1970. (V. 10.) sz. együttes párt- és kormány- határozat kimondja: „Elő kell segíteni, hogy a fiatal házasok, nyugdíjasok, egye­dülállók növekvő része sza­badulhasson meg a drága al­bérletektől, és ehhez hasonló jellegű, kulturált és olcsóbb lakószobához juthasson.” Kulturált és olcsó lakó­szoba? Hol van ilyen?! Akad, még pedig egyre több helyen. A határozat kibocsátása óta eltelt kilenc évben a fővárosban és né­hány pagyobb vidéki város­ban — különböző elnevezés­sel, de azonos célokkal — szobabérlőházak épültek. Most azzal a szándékkal sze­retnénk közreadni néhány tapasztalatot, ötletet, hogy az adottságoknak leginkább megfelelő példák követésére ösztönözzük a helyi taná­csokat. Komfort nélkül A szobabérlőházak építé­sének kezdeményezői, az ötlet bábái között ott voltak az Állami Ifjúsági Bizottság képviselői is. Azóta is min­den fórumon javasolják, hogy a nagyobb városokban a tanácsok és a vállalatok anyagi erőiket egyesítve építsenek szobabérlőháza­kat, mert az nemcsak a fiatal házasoknak segít az önálló otthon megteremtésé­hez szükséges előtakarékos- ságbari, hanem a vállalatok­nak is, a fiatalok letelepíté­sében, a munkaerő megtartá­sában. Az ÁIB 1975-ben iránytervgyűjteményt is ki­adott a cél elősegítésére. Hol tartunk jelenleg? — Az összkép tarka — mondja Muzamel László, az ÁIB szakreferense. — A fő­városban például mindösz- sze két szobabérlők háza működik — összesen 676 la­kóegységgel —, mert itt az a vélemény alakult ki, hogy ahol a lakásigénylők száma ilyen magas,- mint itt, né­hány szobábérlőház nem oldja meg a gondokat. A Fő­városi Tanács inkább kom­fort nélküli vagy félkomfor­tos lakások kiutalásával gondoskodik a fiatal háza­sok átmeneti elhelyezéséről; 1975—78-ig 5100 fiatal házas­párt helyeztek el ily módon. Nos, a fővárosban ezt meg­tehetik, mert itt sokkal több az állami kezelésben levő la­kás — és köztük nagyon sok az alacsony komfortfokozatú —, mint a kisebb vidéki településeken. Van az al­bérlők háza ellen olyan érv is, hogy ezek a lakrészek nem alkalmasak gyermek- nevelésre. De kérdezem: a szülők szoba-konyhás laká­sa, ahol gyakran hatan— nyolcán szoronganak, az üz­lethelyiségek, a fürdőszoba- és konyhahasználat nélküli maszek albérleti szobák, az ablaktalan személyzeti lyu­kak talán alkalmasabbak?! Két példát említ, mint követésre méltót, a Vas és a Csongrád megyeit. Ismerked­jünk meg közelebbről mind­kettővel. MOP-házak Szombathelyen Szombathelyen a 60-as években sok gondot okozott, hogyan kössék a városhoz, a megyéhez a fiatal értelmisé­gieket? Természetesen lakás­sal, letelepedésük megköny- nyítésével — ismerték fel idejében a város vezetői. Már 1966-ban felépült az el­ső MOP-ház — mérnökök, orvosok, pedagógusok háza — 72 személy részére. A MOP-házból „startolt” 1971 óta 325 — nagyrészt már há­zas — fiatal, és költözött át OTP-társasházba. A szombathelyiek másik bevált ötlete a fiatal házasok otthona. Népszerűségét és előnyét fémjelzi, hogy noha még csak az első 109 laká­sos házban telt el az öt év­re korlátozott maximális lakhatási határidő, eddig már 238 fiatal házas rajzott ki az épületből; 70 százalékuk ta­nácsi értékesítésű szövetke­zeti lakásba, 8 százalékuk pedig vállalati támogatással épült OTP-társasházba. A megyeszékhely példája hatott a környékre is. Sár- várott 1978-ban hozták tető alá — 16 lakással — a fiatal házasok első otthonát, ame­lyet 1980-ban követ majd a .második, a VI. ötéves terv­ben pedig 31 garzonlakás fel­építését tervezik a fiatalok­nak. Körmenden 1980-ban fognak hozzá az első, 22 la­kásos fiatal házasok otthona építéséhez. Fiatalok otthona — Hogyan? — Aki beköltözik a szege­di Városi Tanács 4/1976. sz. rendeletében Fiatalok Ottho­nának nevezett épületbe, egyben belép a lakásépítő szövetkezetbe is: kötelezi magát az előtakarékossági részösszeg befizetésére, és a havi 1000 forintos előtör­lesztés vállalására. Az említett tanácsi rende­let a fiatalok otthonát a Sze­gedi Ingatlankezelő Vállalat kezelésébe adta, s a lakóegy­ség használatának bérleti dí­ját 400 forintban határozza meg. Ez magában foglalja a lakóegység, a lift, a közpon­ti tv-antenna és a kapukulcs használatát, valamint a köz­ponti fűtés és a melegvíz­szolgáltatás költségeit. Ez a méltányos bérleti díj — még ha a közüzemi díjak emelése következtében nemrég vala­melyest növekedett is — megkönnyíti a beköltözőknek a végleges fészekrakáshoz szükséges intenzív takaré­kosságot. — A szegediek tehát ki­fogták a szelet azoknak a vi­torlájából, akik azzal érvel­tek az albérlők háza, a fia­talok otthona ellen: hova menjenek a lakók az öt év letelte után? A válasz: sa­ját lakásukba, amelyet az állam segítségével, s a ma­guk erejéből teremtettek. Nyíri Éva

Next

/
Thumbnails
Contents