Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-11 / 8. szám
a 1980. január 11., péntek Cselekvés, következetesség, felelősség Jegyzetek a körösnagyharsányi területi pártalapszervezet taggyűléséről Körösnagyharsányban a községi területi pártalapszervezet elvégezte a kongresszus előtti szervezeti munkát. A napokban megtartották a vezetőségválasztó taggyűlést.. Kíváncsisággal indultam el ebbe, a megye peremén, a járás szélén meghúzódó kisközségbe, amelyről fekvése folytán gyakorta születik közigazgatási átrendezésről szóló álhír. Kíváncsiságom oka, hogy milyen vélemények fogalmazódnak majd meg a párt munkájáról, az irányelvekről, mindennapjainkról, az ott dolgozók összetételét tekintve tipikusnak sehogy sem mondható pártalapszervezet taggyűlésén. A 17 tagú alapszervezet tagjainak zöme pedagógus és nyugdíjas. Annak ellenére, hogy a hóvihar megbénította a közlekedést, egy igazolt távolmaradó kivételével mindenki megjelent a taggyűlésen. A tagság tartalmas és színvonalas beszámoló taggyűlés jó útravalójával- készülhetett a vezetőség megválasztására és a kongresszusi irányelvek vitájárá. Nem kisebb kérdésekről esett szó, mint az alapszervezet belső életének és a község fejlődésének ügyéről. A teendőkről szólva egyetértettek abban, hogy még színvonalasabbá kell tenni az alapszervezeti munkát, tartalmasabbá a pártoktatást. A község dolgairól beszélve büszkén állapították meg, hogy javult az óvodai, iskolai és az öregek napközi otthoni ellátottsága. Segítséget várva panaszolták, hogy a település üzletében megszüntették a tartós fogyasztási cikkek árusítását, így azok beszerzése körülményessé és költségessé vált. Elmondták továbbá, hogy igénylik a rendszeres tájékoztatást a helyi termelőszövetkezet életéről, gazdálkodásáról. Ha a mostani vezetőségválasztó taggyűlés munkáját röviden, tömören kellene összefoglalnom, akitor azt mondhatnám, hogy a tagság véleményalkotásában a következetesség, a tenniakarás párosult a kongresszusi irányelvek iránti felelősség- érzettel. Ez fejeződött ki Pápa Gyula nyugdíjas autó- buszvezetőnek a fontos pártdokumentumról mondott szavaiban is: „Az irányelveket vártuk. Ilyennek reméltük. A benne megfogalmazott célok a nép javát szolgálják. Ügy valósítsuk meg, ahogy le van írva!” Hozzászólásában a kongresszusi határozatban megjelenő feladatok végrehajtásának fokozottabb ellenőrzésére is felhívta a figyelmet. Bírálta azt a helyenként tapasztalható gyakorlatot, hogy a határozatokban, rendeletekben foglaltak valóra váltását nem szervezik meg, nem kísérik figyelemmel, és ellenőrzéséről nem gondoskodnak. Hangoztatta, hogy a felelősségre vonással — éppen a nagyobb közösség érdekében — gyakrabban éljenek ott, ahol ez szükséges. Beszélt az- alapszervezet felelősségéről is. A tagságnak — mondta — ki kell vennie a maga részét a megszületendő kongresszusi határozat végrehajtásából, tett- rekészséggel és jó felkészültséggel. Többen foglalkoztak a párt élcsapat jellegének erősítésével. Szivák Gáborné tanárnő például kiemelte az irányelveknek azt a részét, amely a párt belső életével foglalkozik. Szükségesnek tartotta, hogy mind az irányelvben, mind a gyakorlatban kapjon nagyobb hangsúlyt a szervezeti élet rendszerességének, az alapszervezeten belüli fegyelem, a pártmegbízatások vállalásának és végrehajtásának fontossága. Szólt a párttagság politikai továbbképzésének jelentőségéről is. Felvetette, hogy az irányelvek tagfelvételi munkát tárgyaló részében a belépni szándékozókkal szembeni követelményként fogalmazódjon meg ez is. Hangsúlyozta, a párt belső életének fejlesztése, a párt tekintélyének további növelése, a tagság politikai képzettségének és tájékozottságának javítása a kongresszusi irányelvekben megfogalmazott valós igény. Része — ha áttételesen is — jelenlegi gazdasági nehézségeink megoldásához vezető útnak. Hasonló kérdésekről beszélt Tóth Imréné szakácsnő is, amikor — főleg az iskolában oktató fiatal pedagógusokra gondolva — javasolta, hogy az arra érdemes fiatalok párttagságra való felkészítésében tervszerűbben vegyen részt az alapszervezet. Szükségesnek tartotta, hogy az irányelvek mutassanak rá a fiatal pedagógusok körében folyó párttaggá nevelés fontosságára is. Több hozzászóló beszélt a település életéről és a párt- szervezet ebben betöltött szerepéről. Szilágyi Károly, az iskola igazgatója, így fogalmazott: „Kötelességünk úgy dolgozni itt a községben, hogy felnézzenek ránk, a párt tagjaira. Egyszersmind úgy dolgozzunk a kongresz- szusi határozat végrehajtásán, hogy öt esztendő múltán bátran merjünk majd egymás szemébe nézni!” A községfejlesztésről szólva ja-, vasolta, hogy az irányelveket egészítsék ki a lakosság értéket teremtő, községszépítő, községfejlesztő társadalmi munkájának minősítésével, illetve méltatásával. Hiszen óriási erő ez nemcsak Körösnagyharsányban, hanem a járásban, a megyében is. Nagy társadalmi mozgás, amelynek eredményeként szerte a megyében gazdagodtak a települések. Bölcsődék, óvodák, iskolák, járda, út, vízvezeték stb. építésében vállalt és vállal növekvő részt a lakosság. A hozzászólók nagy elismeréssel szóltak a társadalomnak a nyugdíjasokról, gyermekekről való gondoskodásáról, a munkásember megbecsüléséről, és annak az irányelvekben való megjelenítéséről. Az egyik hozzászóló erről a következőképpen fogalmazott: „A nyugdíjasokról való felelős gondoskodás szocialista társadalmunk nagy eredménye és büszkesége, a dolgozó ember több évtizedes munkájának megbecsülése.” Igaz, hogy a párt XII. kongresszusára kiadott és vitára bocsátott irányelvek lényegét érintő, vagy azt jelentősen módosító észrevételek, javaslatok nem hangzottak el Körösnagyharsányban. De megfogalmazódott az egyetértés, és hangot kapott az együttes felelősség és cselekvés szükségessége. Ez is erő, és jó biztatás a tagság véleményét igénylő, a valóságot reálisan megítélő párt XII. kongresszusára készülve. Az irányelvek vitáját követően a tagság új vezetőséget és — a járási pártértekezletre — küldöttet választott. Titkárnak ismét Sem- jényi Gyulánét választották. Árpási Zoltán A múlt év őszén adták át Sarkadon a Békéscsabai Kötöttárugyár új telephelyét. Az addigi mostoha körülmények közül korszerű, az egészségügyi-szociális követelményeknek megfelelő munkahelyre kerültek a dolgozók. A munkafeltételek javítására azért is szükség volt, mert a 184-es összlétszámból 170 a nő. Az asszonyok-lányok két műszakban dolgoznak, de létrehoztak egy kismamaműszakot is. Jelenleg IS kisgyermekes anya családi teendőit könnyíti meg az egy műszak. Tágas, világos, jól fűtött termekben dolgoznak a nők. Jól felszerelt öltözők, hideg-melegvizes zuhanyozók, ebédlőhelyiség áll rendelkezésükre. Az üzemorvosi teendőket egyelőre a községi rendelőben látják el, de tervezik, hogy az egyik helyiséget e célra átalakítják. Van 300 kötetes könyvtáruk, ahol kulturális rendezvényeket is tartanak. A közeljövőben például Író-olvasó találkozóra kerül sor. Fotó: Veress Erzsi V Kedvezmény az ifjúsági alaptól Leszólítottak Az idén több mint fél- százezer kedvezményes üdülési utalványt bocsátanak a dolgozó fiatalok rendelkezésére a központi ifjúsági alapból. Az utalványok birtokában egy-egy fiatal 400 forint részvételi díj ellenében hét napot tölthet január—március és október—december hónapokban a budapesti „Hotel Ifjúságban”, valamint a kőszegi Panoráma Szállodában, május—szeptember hónapokban pedig 300 forintért a Kilián-telepi és a verőcemarosi ifjúsági üdülőtáborban. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak 3 ezer utalványt juttatnak el. Nekik hét napra 250 forintba kerül a kedvezményes üdülés a vizsgaidőszak után, a nyári hónapokban a Kilián- telepi és a verőcemarosi üdülőtelepen. A középiskolások és a szakmunkástanulók a nekik biztosított 24 ezer utalvánnyal egy hétig — ugyancsak 250 forintért — üdülhetnek a nyáron 5 pihenőtáborban, többek között Badacsonyban és Visegrá- don. A legkisebbekről sem feledkeztek meg: 24 ezer utalvánnyal segítik az úttörők és a kisdobosok önálló csapattáborozását, vándortáborozását. Reggeli lőtás-futás a vasúti váróteremben. Szignál, tülekedés a pénztárnál, az újságárusnál. Megállók az egyik szögletben és kedvenc lapomat böngészem. Éppen az elcsúsztatott csúszópénzen derülök, amikor valaki megérinti a váltamat. A félbemaradt mondatot még végigolvasom, és felnézek. Fiatal lány áll mellettem. Hosszú, fekete haja szétomlik, prémes bundáján a kibontott sál tépett lobogóként pihen. Mitagadás, a tekintetét keresem, s meg is találom a nagy, barna szemeiben. Azok pedig fényesen csillognak: Bevallom, tetszik a szituáció. Az Ifjúsági Magazin csinos riporternőjére gondolok, aki az ügyért „bedobta” sze- xes bájait: fiúkat, férfiakat szólított le az utcán. Elvégre egyenlőség van, nem igaz? A szívem vadul kalimpál, miközben az amazon felemeli a kezét, a fejem fölött lógó menetrendre mutat. — Nem értem, mit akar — rebegem reménykedve, hátha a szótlansága mögött kihívás rejtőzik. ■— Budapest, Keleti... — gurgulázik a hangja, s közeliinkbe», a virágpavilon előtt három suhanc hangosán felnevet. Az ing vizes lesz a hátamon. — Mik ... kor ... megy — hajol előre a lány és a kabát szőrméje puhán megérinti az arcomat, az orrom meg a tömény pálinkaszag facsarja. — A gyors már elindult... — pásztázom végig a táblát. — Szem ... mély — botladozik a nyelve újólag. A srácok térdüket csapkodják jókedvükben. — Az is elment 7.05-kor, a következő csak 11 órakor indul — hadarom szolgálatkészen. Most valami gorombát kellene a fejéhez vágni! De csupán ennyi jön ki a torkomon: — Jól becsáréztál aranyoskám ... A lány csodálkozva néz, aztán megszólal: — A szemem ... nem látok rendesen — rebegi, s im- bolyogva elindul a kijárat felé. Táskájából műanyag szatyor, termosz lóg ki. Tizenhét éves lehet, és alig múlt hét óra. Rémülve latolgatom, tán csak nem stoppolni akar? Őszinte részvétem a gyanútlan autósnak... —sesá— fl megoldás egyik módja: Hz albérlők háza Társadalmunk egyik legsúlyosabb gondja a lakáshiány, amely különösen az életút kezdetén álló fiatalokat érinti. Az utóbbi évtizedben épp ezért számos intézkedés történt a fiatalok fészekrakásának, családalapításának támogatására, de még továbbiakra van szükség. Nyilvánvaló, hogy az ifjúság lakásgondjait nem lehet a társadalom egyéb gondjaitól, az általános lakáshelyzettől függetlenül megoldani, a lehetőségeken belül alkalmazott célravezető formák, megoldások segítségével a fiatalok lakásproblémái bizonyos fokig mégis csökkenthetők. Ilyen célravezető forma az önálló életvitelt és a fészekrakáshoz szükséges előtakarékosságot egyaránt jól szolgáló átmeneti elhelyezés. A lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztásról és a lakbérek új rendszeréről szóló 2008 1970. (V. 10.) sz. együttes párt- és kormány- határozat kimondja: „Elő kell segíteni, hogy a fiatal házasok, nyugdíjasok, egyedülállók növekvő része szabadulhasson meg a drága albérletektől, és ehhez hasonló jellegű, kulturált és olcsóbb lakószobához juthasson.” Kulturált és olcsó lakószoba? Hol van ilyen?! Akad, még pedig egyre több helyen. A határozat kibocsátása óta eltelt kilenc évben a fővárosban és néhány pagyobb vidéki városban — különböző elnevezéssel, de azonos célokkal — szobabérlőházak épültek. Most azzal a szándékkal szeretnénk közreadni néhány tapasztalatot, ötletet, hogy az adottságoknak leginkább megfelelő példák követésére ösztönözzük a helyi tanácsokat. Komfort nélkül A szobabérlőházak építésének kezdeményezői, az ötlet bábái között ott voltak az Állami Ifjúsági Bizottság képviselői is. Azóta is minden fórumon javasolják, hogy a nagyobb városokban a tanácsok és a vállalatok anyagi erőiket egyesítve építsenek szobabérlőházakat, mert az nemcsak a fiatal házasoknak segít az önálló otthon megteremtéséhez szükséges előtakarékos- ságbari, hanem a vállalatoknak is, a fiatalok letelepítésében, a munkaerő megtartásában. Az ÁIB 1975-ben iránytervgyűjteményt is kiadott a cél elősegítésére. Hol tartunk jelenleg? — Az összkép tarka — mondja Muzamel László, az ÁIB szakreferense. — A fővárosban például mindösz- sze két szobabérlők háza működik — összesen 676 lakóegységgel —, mert itt az a vélemény alakult ki, hogy ahol a lakásigénylők száma ilyen magas,- mint itt, néhány szobábérlőház nem oldja meg a gondokat. A Fővárosi Tanács inkább komfort nélküli vagy félkomfortos lakások kiutalásával gondoskodik a fiatal házasok átmeneti elhelyezéséről; 1975—78-ig 5100 fiatal házaspárt helyeztek el ily módon. Nos, a fővárosban ezt megtehetik, mert itt sokkal több az állami kezelésben levő lakás — és köztük nagyon sok az alacsony komfortfokozatú —, mint a kisebb vidéki településeken. Van az albérlők háza ellen olyan érv is, hogy ezek a lakrészek nem alkalmasak gyermek- nevelésre. De kérdezem: a szülők szoba-konyhás lakása, ahol gyakran hatan— nyolcán szoronganak, az üzlethelyiségek, a fürdőszoba- és konyhahasználat nélküli maszek albérleti szobák, az ablaktalan személyzeti lyukak talán alkalmasabbak?! Két példát említ, mint követésre méltót, a Vas és a Csongrád megyeit. Ismerkedjünk meg közelebbről mindkettővel. MOP-házak Szombathelyen Szombathelyen a 60-as években sok gondot okozott, hogyan kössék a városhoz, a megyéhez a fiatal értelmiségieket? Természetesen lakással, letelepedésük megköny- nyítésével — ismerték fel idejében a város vezetői. Már 1966-ban felépült az első MOP-ház — mérnökök, orvosok, pedagógusok háza — 72 személy részére. A MOP-házból „startolt” 1971 óta 325 — nagyrészt már házas — fiatal, és költözött át OTP-társasházba. A szombathelyiek másik bevált ötlete a fiatal házasok otthona. Népszerűségét és előnyét fémjelzi, hogy noha még csak az első 109 lakásos házban telt el az öt évre korlátozott maximális lakhatási határidő, eddig már 238 fiatal házas rajzott ki az épületből; 70 százalékuk tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásba, 8 százalékuk pedig vállalati támogatással épült OTP-társasházba. A megyeszékhely példája hatott a környékre is. Sár- várott 1978-ban hozták tető alá — 16 lakással — a fiatal házasok első otthonát, amelyet 1980-ban követ majd a .második, a VI. ötéves tervben pedig 31 garzonlakás felépítését tervezik a fiataloknak. Körmenden 1980-ban fognak hozzá az első, 22 lakásos fiatal házasok otthona építéséhez. Fiatalok otthona — Hogyan? — Aki beköltözik a szegedi Városi Tanács 4/1976. sz. rendeletében Fiatalok Otthonának nevezett épületbe, egyben belép a lakásépítő szövetkezetbe is: kötelezi magát az előtakarékossági részösszeg befizetésére, és a havi 1000 forintos előtörlesztés vállalására. Az említett tanácsi rendelet a fiatalok otthonát a Szegedi Ingatlankezelő Vállalat kezelésébe adta, s a lakóegység használatának bérleti díját 400 forintban határozza meg. Ez magában foglalja a lakóegység, a lift, a központi tv-antenna és a kapukulcs használatát, valamint a központi fűtés és a melegvízszolgáltatás költségeit. Ez a méltányos bérleti díj — még ha a közüzemi díjak emelése következtében nemrég valamelyest növekedett is — megkönnyíti a beköltözőknek a végleges fészekrakáshoz szükséges intenzív takarékosságot. — A szegediek tehát kifogták a szelet azoknak a vitorlájából, akik azzal érveltek az albérlők háza, a fiatalok otthona ellen: hova menjenek a lakók az öt év letelte után? A válasz: saját lakásukba, amelyet az állam segítségével, s a maguk erejéből teremtettek. Nyíri Éva
