Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-10 / 7. szám

1980. .január 10., csütörtök. o Közéleti hírek Termékszerkezet-váltás a híradótechnikánál Szemléletváltozás Gyári Imre látogatása a főváros I. kerületében Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szerdán a főváros I. kerületébe látogatott. A ke­rületi pártbizottság székhá­zában Kékedi György, a párt- bizottság első titkára, Tóth Sándorné tanácselnök, vala­mint a tömegszervezetek he­lyi vezetői fogadták és tájé­koztatták a több mint 40 ezer lakosú városrész párt- bizottságának munkájáról, a kongresszusi előkészületek­ről. A Központi Bizottság tit­kára ezután a vendéglátók társaságában ellátogatott az Általános Épülettervező Vál­lalathoz, ahol Zirci Csaba igazgató és Siket József, a pártszervezet titkára ismer­tette az 550 dolgozót foglal­koztató intézmény tevékeny­ségét. A programja a Magyar Villamos Művek országos te­herelosztó központjában foly­tatódott, ahol Schiller János vezérigazgató és a teherel­osztó más vezetői társaságá­ban ismerkedett a tavaly ok­tóberben felavatott létesít­mény munkájával, az ener­giarendszer irányításának számítógépes folyamatával. A Központi Bizottság tit­kára délután a kerület párt­aktivistái részére időszerű politikai kérdésekről tartott tájékoztatót. Optimista hangulatban kezdték az új évet a Híradó­technikai Vállalat békéscsa­bai gyáregységében. Erre a derűlátásra az ad bkot, hogy befejeződött az utolsó hagyo­mányos termék, a kis telje­sítményű akkumulátortöltő korszerű típusra való kicse­rélése. Ezután már a teljes akkumulátortöltő-család azo- nps elemekből és részegysé­gekből épül fel, ezáltal a mechanikai és lakatosmunka időigénye tetemesen lecsök­kent. Az exportigények kielégí­tésére bővítették az NSZK- beli Hirschmann-cég részére készülő antennaerősítők gyártókapacitását. Létrehoz­tak egy exportszerelő mű­helyt, melyben a legkorsze­rűbb Bgkony—Bosch-rend­szerű munkahelyek és sze­relőszalagok vannak. Beve­zették az alkatrészek egy­szerre történő forrasztását, és ez is nagymértékben meg­gyorsította a munkát. A gyáregység első negyed­évi rendelésállománya bizto­sított, kapacitása egyenlete­sen leterhelt, mintegy 40 millió forint értékű munkát végeznek el az év elején. Nem teljesen tisztázott vi­szont a gyáregység második félévi programja, mert az ismert ár- és szabályozó mó­dosítások miatt még jelenleg is folynak a tárgyalások a hazai és külföldi partnerek­kel egyaránt. w József flttila-eml éhbizottság alakult Szerdán a Parlament Go­belin-termében József Attila- emlékbizottság alakult a köl­tő közelgő 75. születésnapja méltó megünneplésének elő­készítésére. Elnöke Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az emlékbizottság tagjai a magyar társadalmi, kulturá­lis, irodalmi, művészeti élet kiemelkedő személyiségei. Az alakuló ülésen megtár­gyalták az évforduló megün­neplésével kapcsolatos előze­tes terveket, és felhívást fo­gadtak el. Itilteljesitette tervét a C00PT0URIST A COOPTOURIST Békés megyei irodája az elmúlt évet is sikerrel, 10 százalé­kos tervtúlteljesítéssel zárta. Kiss Jánosné, az iroda veze­tője elmondta, hogy igen nagy sikerük volt a Balkán körutaknak, az isztambuli különrepülőknek, valamint annak a november 7-i MA- LÉV-különjáratnak, amellyel 145 Békés megyei vendég jutott el a Szovjetunióba. A szakmai utak közül a mező­kovácsházi vetőmagtársulás csehszlovákiai—NDK-beli szakmai útja, az SZMT mun­kavédelmi felügyelőjének csehszlovákiai szakmai prog­ramja, valamint a hannoveri vásár volt a legsikeresebb. Hosszú lenne felsorolni azok­nak az utaknak a számát, amelyek nemcsak szakmai ismeretekkel szolgáltak me­gyénk szakembereinek, ha­nem a kirándulásokon sok­sok élménnyel gazdagították a túrákra utazókat. „Ma mi vagyunk a házigazdák” A .békési ifjúsági házban Ma mi vagyunk a házigaz­dák címmel rendezvénysoro­zat kezdődik január 17-én. A célja ennek a sorozatnak az, hogy segítse a KISZ- alapszervezetek színvonala­sabb kulturális tevékenysé­gét. A sorozat keretében minden héten csütörtökön más-más KISZ-alapszervezet lesz az est házigazdája; ilyenkor a programokról á KISZ-esek gondoskodnak, az eszközöket, a módszertani se­gítséget, kellékeket az ifjú­sági ház biztosítja. Az ifjú­sági házzal karöltve támo­gatja a sorozatot a Color If­júsági Klub. Az első rendez­vényre tehát január 17-én este kerül sor, amikor a bé­kési területi KlSZ-alapszer- vezet lesz a szórakoztató program házigazdája. Uj szobrok a fővárosban Újabb képzőművészeti al­kotásokkal gazdagodik az idén Budapest és az ország számos más települése; több mint hetven szobor, illetve szoboregyüttes készül el a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műtermeiben. Az új alkotások egy részét felsza­badulásunk 35. évfordulója tiszteletére avatják fel. A városligeti' műtermek­ben az utolsó simításokat végzik Marton László nagy­méretű bronz szoborkompo­zícióján, amelyet Rúzsa köz­ségben állítanak fel. Kunfe- hértó főterére kerül Rétfalvi Sándor monumentális fel- szabadulási emlékműve, Ga- rára pedig Szthmáry Gyön­gyi háromfigurás kőszobra. Kőből formált alkotást he­lyeznek el Aszódon is, Pa- pachristos Andreas alkotását. Bronzba öntik a közeli he­tekben Csikai Márta Táncoló című alkotását, amely Zala­egerszeg egyik terére kerül. Az idén Borsos Miklós há­rom alkotását készítik el a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál. Budapest közte­reit ékesíti majd a Kossuth- díjas művész Beethoven- és Kassák-domborműve, s Szentes város dísze lesz Hor­váth Mihály portréja. A nemrégen elhunyt Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrász alko­tását, Bethlen Gábor mell­szobrát Hódmezővásárhe­lyen állítják fel. Varga Im­re Veres Péterről készített mellszobra Debrecen, Liszt Ferenc portréja pedig Me- cseknádasd tulajdonába ke­rül. Előtérben: a termelést segitfi tevékenység A textiliparban is váljon erőteljesebbé a hatékonyság- növelő folyamatok kibonta­koztatása, mert ettől függ a dolgozók anyagi gyarapodá­sa, és az ágazat további fej­lődése — hangoztatták a Textilipari Dolgozók Szak- szervezete központi vezetősé­gének szerdán kezdődött ki­bővített ülésén. A szakszer­vezetek legfontosabb érdek- védelmi feladata éppen ezért — az eddigi eredményekre alapozva — a továbblépés­hez szükséges eszközök meg­teremtése. A tennivalók rang­sorában ezután is előtérben marad a termelést segítő te­vékenység, annál is inkább, mert a textilipar — amint azt Szabó Imre könnyűipari miniszterhelyettes elmondot­ta tájékoztatójában — külö­nösen nehéz év előtt áll. Az idei feladatok — csak­úgy mint a többi iparágban — a belföldi igények kielé­gítése mellett az export nö­velését is megkívánják. A tavalyi évhez hasonlóan — mint azt Duschek Lajosné, a SZOT titkára mondotta fel­szólalásában — tovább kell növelni a gazdaságosan elő­állítható és minden piacon jól eladható termékek vá­lasztékát és mennyiségét. A textilipar szakszervezeti vezetőinek ülésén több hoz­zászóló is megemlítette, hogy a termelő munka színvonalá­nak emelése ezután sem tör­ténhet a biztonságos munka- feltételek, a munkavédelmi előírások rovására — még átmenetileg sem. A tanács­kozást csütörtökön folytat­ják. A Danuvia programja * Több gazdaságtalan ter­mékének gyártását fejezi be idén a zuglói Danuvia Gyár. A fölszabaduló anyagi és szellemi kapacitást a már jól bevált, és külföldön kitűnő­en értékesíthető hidraulikai termékek, illetve szerszám- elemek termelésbővítésére fordítják. Ezzel 20 saézalék- kal növelik a minden pia­con eladható áruk mennyisé­gét. Az idén utoljára gyár­tott fényszórókból és eszter- gatokmány okból azonban nem lesz hiány belföldön, mert előállításukat olyan vi­déki üzemek veszik át, ahol mindkét termék gyártása jö­vedelmező. A népgazdaságnak, a Da- nuviának, és az érdekelt üze­meknek egyaránt hasznot hozó termékszerkezet-váltás eredményeképpen az idén mintegy 200 ezer normaóra szabadul föl a gyárban: csaknem száz ember egyévi munkaideje. Pillanatkép a Budapest táncegyüttes műsorából: Arany László, Kokai Éva és Guba László a „Somogyi Tükrös” című táncban (MTI-fotó — Benkő Imre felvétele — KS) Ö párbeszéd már, har­madik órája folyta­tódott. Mind távo­labb kerültünk az egyértel­műen meghúzott startvonal­tól: mit kívánnak tenni az idén? Némi magyarázatul hadd fűzzem hozzá: e köze­pes nagyvállalat az új sza­bályzórendszer életbe lépésé­nek pillanatában elvesztette az eddig élvezett állami tá­mogatásokat. Jórészt kiapad­tak azok a források, ame­lyek oly jótékonyan táplál­ták — évek óta — a külön­féle alapokat, a bérfejlesz­téstől a technológia rekonst­rukciójáig. Egyszeriben való­sággá vált, hogy csak azt lehet majd az év, a hóna­pok végén elosztani, amit a kollektíva megtermel. Némi leegyszerűsítéssel, tehát nem az új szabályzórendszer ta­szította mélypontra a válla­latot — ahogy az igazgató fogalmaz —, hanem a reális követelmények hatására ki­derült, hogy a vállalkozás •— legalábbis mai formájában — alig életképes. Ám az igazgató ezt nem vállalja. Gondosan megterve­zett mondataival úgy siklik el a lényeg, mellett, ahogy a kés hatad a vajban. Mi több, egy-egy szenvedélyes mel­lékmondattal azt sejteti: va­laki, valahol „cserben hagy­ta” a vállalatot. „Bizony nem lesz ennek jó vége, mert azo­kat teszik így tönkre, akik a forintot kitermelik.” Gyanítom, efféle véleke­dést hallani több helyütt is. Azt is mondhatnám, hogy az ehhez hasonló szövegek las- san-lassan közhelyként áll­nak össze, és inkább hatnak valamiféle siránkozásnak, mint józan érvelésnek. Ha csak erről lenne szó, talán az ügy sem érdemelne föl­említést. Hogy mégis meg­teszem, apnak oka — e be­szélgetésből kibontakozó — szokatlanabb panasz is. „Visszadobták a beruházási javaslatunkat” — így az igaz­gató. „Nincs hitel, s ki tud­ja, mikor lesz? Nem épít­hetjük át a nagycsarnokot. Hogy állunk majd az embe­rek elé. ha el kell számolni az évről évre ígért, ütemes előrelépéssel? Hát lehet-e ki­látások nélkül, jó szívvel hajtani? Becsapottnak érzik ma%ukat, kérem.” Talán nem szorul különö­sebb bizonyításra, hogy több­ről van szó, mint a támoga­tások elvesztése miatti át­meneti elkeseredésről. Nem kevesebbet állít a vállalati vezető, mint azt: nincs értel­me munkájának, ha évről évre nem tornászhatja fel­jebb az állóeszközök értékét, ha nem tervezhet többet, na­gyobbat, terebélyesebbet. Meglehet, kézlegyintéssel es­hetnénk túl a dolgon, ítél­hetnénk e szemléletet vala­miféle fóbiás ártalomnak. Vagy olyan reflexek tovább- működésének, amelyet majd­csak kigyógyít az idő, s a gyakorlat. Végtére is kide­rült majd, hogy nem csupán a hivatalos elbírálásban ke­rül a hangsúly a mennyi­ségről a minőségre — hanem az elismerésben, a jövede­lemben is eleve más elemek dominálnak majd. De ez a reflex, ez a szem­lélet — meggyőződésem sze­rint — nem írható egyszerű­en az igazgató számlájára, vaskalaposságára; s „elmú­lása” sem bízható csupán a múló időre. Azért sem, mert kár alábecsülni sok év hor­dalékával épült alapzatainak szilárdságát: azt'hinni, hogy egyik évről a másikra átala­kulhat a fejlődést Csak meny- nyiségi többlettel azonosítha­tó értékrend. Amely kizáró­lagos abban az értelemben, hogy fejlődésnek csak a nö­vekedést, a bővülést ítéli. És éppen itt szükséges leszögez­ni: az értékrend megújítása azt igényli, hogy e kategória helyett ésszerűen mérjünk a befektetés és a hozam viszo­nyával, a hatékonysággal. Az új értékmérő, az értékrend, a megítélés alapja az, hogy valaki vagy valakik milyen haszonnal képesek elvégezni az értékalkotás, értékképzés feladatát. De ne feledkezzünk meg arról, ami a háttérben áll. „Tudja, sokféleképpen lehet a dolgot forgatni — mondja az igazgató — annyi azon­ban biztos: e vállalat volt a sorsunk. Amikor csak né­hány száz fős üzemet mű­ködtettünk, nem igen vették észre, hogy a világon va­gyunk. Legfeljebb egy-egy iskolának jutott az eszébe — patronálni kértek minket. De amint szépen megnőttünk, becsesebb meghívók érkez­tek. Azóta már tanácstag is van az üzemben, és én is tagja lettem a város több vezető szervezetének. Kiva­karóztunk a „kóceráj”-mi- voltból, úgy lettünk valakik a városban.” Alábecsülhetetlen tényező ez is, bár nem írható a vál­lalati eredmény sorába. Még­is hozzáépül egy-egy vállalat érdekszférájához. No és, nem­csak a vállalatéhoz, hanem a vállalatot irányítók érdek­szférájához, személyes vi­szonylataihoz is. Csodálkoz­hatunk-e azon, hogy ,a bővü­lés sokszázalékos perspektí­vájának eltűnése különös el­lenérzést ébreszt az igazgató­ban? Meglepődhetünk-e azon, hogy igen szkeptikusan íté­li meg vállalata helyzetét (na és természetesen a sajátját...) látván, hogy a bizonyos be­ruházásokra egyelőre nem kerül sor. n smerjük a gazdálko­dásunk előtt álló kö­vetelményeket, s azt is, hogy a helyzet mit pa­rancsol. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a bizonyos helyzet a legszigorúbb kér­déseket éppen azoknál a vál­lalatoknál .teszi fel, ahol nul­lát mutat a nyereség mérle­ge. És éppen ezért szüksé­ges, hogy ebben a helyzetben ne az elavult értékrend ta­nácsait kövessük, hanem az újét. Ezért fontos, egyre fon­tosabb, hogy gz új értékrend minél gyorsabban nyerjen tért- S ne csak a Magyar Közlöny nyomtatott oldalain, a pártdokumentumokban, ha­nem a gyakorlatban, a cse­lekvésben is. S elsősorban azokéban, akik a mai nem könnyű helyzetben az irá­nyítás felelősségét viselik. Matkó István Szabadegyetem cukorbetegeknek A gyulai cukorbeteg-gon­dozó 20 éves tapasztalatai alapján a TIT gyulai járási­városi szervezete szabadegye­temet szervez a helybeli és a gyulavári cukorbetegek számára. Az előadássorozat célja, hogy a betegeknek szakszerű felvilágosítást nyújtsanak életvitelükről, ke­zelésükről, mindennapos problémáikról. Az Egészség- ügyi Világszervezet követke­ző jelmondatát szeretnék megvalósítani: „Teljes érté­kű élet a cukorbetegség elle­nére”. Kéthetenként pénteken dél­után 5 órától lesznek az elő­adások a TIT természettudo­mányi előadótermében Gyu­lán. Január 11-én a cukorbaj lényegéről, szakaszairól, el­terjedtségéről, elősegítő té­nyezőiről, a vércukor meg­határozásáról beszél dr. Ivá- nyi János és dr. Gyimesi András. A későbbiek során hallanak a résztvevők a cu­korbaj örökölhetőségéről, a diétáról, a kezelésről, a gyer­mekkori cukorbajról, a szö­vődményekről, az utazás, a gépkocsivezetés és a műtétéi? problémáiról is.

Next

/
Thumbnails
Contents