Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
1980. január 6., vasárnap r Óvoda a „prérin 99 Műhelynap amatőröknek Békéscsabán a régi On- csa-telep nem a gazdagságáról volt híres sohasem. Ma már a neve is más, a környéke is ennek a .vidéknek, bár a mostani kemény télben a szél jobban csíp, az autók pedig óvatosabban kacskaringóznak errefelé, mint a város más részein. Az ebédszállító-kocsi azért ilyenkor is mindennap megérkezik a Május 1. telepi óvodába. Várják is a gyerekek, különösen a tízórait, hiszen van, akit reggel 5-kor keltenek, s hoznak óvodába. Jó, ha kikecmeregnek valahogyan az ágyból, a reggelizéshez még kedvük, vagy már idejük sincs az apróságoknak. Hivatalos ember nem túl gyakran fordul meg ebben az óvodában, valahogy nincsenek szem előtt. Munkájukat becsülettel csinálják az itt dolgozók, kirívó gondokkal pedig nem hívták fel magukra senki figyelmét. Mondják, hogy ha szakmai továbbképzést rendeznek itt, csodálkoznak az érkező kolléganők; „meddig kell még menni?”' Két utcával odébb már tanyavilág van! Aztán amikor belépnek a barátságos, kézzel festett, népimintás előtérbe, a világos, meleg csoportszobákba, a legszívesebben magukkal vinnék az itt uralkodó nyugalmat, jó hangulatot. „Harisnyából varrtunk mamuszt”... Milecz Jánosné, Margit óvó néni 31 éve választotta hivatásul pályáját. Az óvoda is jubilál, amelyet vezet, hiszen 40 éve épült az On- csa-telepieknek. Két csoportra méretezték, de harmadiknak is helyet szorítottak már, hiába, sok a gyerek itt is. Azt gondolná az ember, hogy csak a környék gyerekeit fogadja ez a barátságos kis otthon, pedig nem így van. A távoli tanyákról, Boros- gyánból, de még a Lencsési- lakótelepről is járnak. Margit néni 16 éve vezetője az óvodának. Pályafutása alatt tanúja volt az óvodapedagógia és módszertan változásainak, fejlődésének. A kezdetekre így emlékezik: — Hódmezővásárhelyen tiszteletdíjas óvónőként dolgoztam, s onnan jártam naponta Szegedre, a tanító- és óvónőképző intézetbe. Akkor talán erősebb elhatározással dolgoztunk, mint a mai kezdők, nekem sem volt más választásom, ha a célom el akartam érni. Négyszáz forint havi fizetésből egyedül boldogultam, sőt később még segítenem kellett a szüleimnek is. Kezemben az oklevéllel Békéscsaba környékén kerestem állást, végül Gerendáson kötöttem ki. Kerékpárral jártam Békéscsabáról, amikor pedig hidegre fordult az idő, helyben kaptam egy kis szolgálati szobát. Az első ovink egy kocsma nem kívánatos szomszédságában volt, majd átköltöztünk a régi jegyzői lakásba. Ketten voltunk felnőttek egy dajka nénivel, 60 gyereket bíztak ránk. A beszerzéstől a takarításig mindennel foglalkoztam. Az iskolaigazgató, dékát soha nem feledem. Emlékszem téli reggelékre, amikor fülig sárosán, havasán érkeztek a gyerekek, s mindőjük csizmáját azonnal lemostuk. Vigyáztunk a tisztaságra, a súrolt padlót is vikszoltuk, a kicsik lábára pedig harisnyából varrott mamuszt húztunk. Sokat tanítottuk, foglalkoztattuk a gyerekeket, s nem volt ennyi segédeszközünk, mint manapság. Egyetlen szakújság, néhány vers és mese, a fantáziánk, s az ügyes kézimunkázás, báb- és eszközkészítés kellett a tartalmas munkához. No persze ezek a tulajdonságok a ma óvónőinél is lényegesek, de több a segédeszköz, a szakkönyv, igaz a követelmények is jóval magasabbak, mint régen. Heti- és napirendet magunk állítottunk össze, s a „továbbképzéseink” úgy zajlottak, hogy bekukkantottunk egymáshoz, ellestük, ki mit csinál, a jót átvettük, a rosszról mindenkit lebeszéltünk. Az iskolával nagyon szoros, baráti kapcsolat kötött össze bennünket. Talán mélyebb volt ez a barátság, mint manapság, csak akkor kevesebbet beszéltünk róla. Később közelebb kerültem Csabához, a csorvási óvodába, majd a megyeszékhelyen a Kolozsvári, a Lenkei utcai óvoda után 1964-ben ide neveztek ki vezető óvónőnek. Az óvodáért, az óvodától, az óvodának Aránylag kis létszámú óvoda a Május 1. telepi. Az óvónők gondjai mégis megsokszorozódnak. Hogy miért? Sok a messzi tanyáról bejáró gyerek, az átlagnál is több a hátrányos helyzetű. Elvált szülők, iszákosság, komoly családi perpatvarok hatására nehezen alakul jó irányba a gyermeki lélek és értelem. A távoli tanyák lakói még manapság is látástól vakulásig dolgoznak, s megkönnyebbülésre sokan csak a saját főzésű pálinka fogyasztása közben lelnek, vagy a mindenhol megtalálható tanyasi kocsmák biliárdasztalainál. Színház, mozi, olvasás, kultúra? Kevesen igénylik rendszeresen. Ahhoz bizony erős akarat kell, hogy valaki éjszaka, előadás után hazabandukoljon a földeken át. Az óvó nénik dicsérik, becsülik a szülők többségét; nem kis áldozat az, hogy reggelenként messzi vidékről az óvodába hozzák a gyerekeket. „Iskola előtt legalább egy évig tanuljon ebben a közösségben” — ezért vállalják. — Sokat változtak 16 év alatt az itt élők — mondja Margit óvó néni. — Sajnos azzal nap-nap után találkozunk, hogy kész a szép lakás. de a család a konyhában él, és az angol WC meg a fürdőszoba csak dísz! Mégsem hiszem, hogy a városközponti óvodákban, vagy a lakótelepeken jobb kapcsolat kialakulna a szülők és óvónők között, mint nálunk. Hat évvel ezelőtt például teljesen társadalmi munkában vezették be a vizet az oviba, addig nem egyszer a zsilipig is kellett mennünk a vízért. Ha valamelyik nagymama, vagy anyuka otthon kalácsot, süteményt süt,, biztos, hogy másnap egy szelet nekünk is jut belőle. Tiszteletből, s nem lekenyerezésként. Kevés olyan jó érzés jut az embernek, mint ami velem is megesett, hogy válófélben levő anyukával, apukával beszélgettem az életükről, s végezetül meg- békültek egymással, ma is együtt vannak. Majdnem 90 gyerek jár ebbe az óvodába. A buszközlekedés sem kedvez a városszélről érkezőknek, ki kerékpárral, ki gyalog közelíti meg a Körös-parti épületet. A csatorna túlpartján a konzervgyár néz farkasszemet az er- rejárókkal, s olykor a szállongó illatok is figyelmezteti nek a termelésre. A környék üzemei sokféleképpen törődnek az óvodásokkal, a munkásaik gyermekeivel, a forgácsoló, a vasöntöde szocialista brigádjai kerítést, babaházat építettek. Az irodaajtón nem kell kopogni... A szülők minden lehetséges dolgot megtesznek az óvodáért, de így van ez a gyermekek érdekében viszont is. Nem zajlik le óvodásoknak való kulturális esemény a városban anélkül, hogy a Május 1. telepiek ne lennének ott. Könyvtár, színház, bábelőadás, mind-mind a csodák közé tartozik. S ezekkel a csodákkal többnyire az óvónők ismertetik meg a kicsiket. Később, amikor már nagyok lesznek, mégis visz- szahúzza a szívük őket az óvodába. Hihetetlen, de igaz, hogy legutóbb az itt óvodát „végzett’ gimnazisták rendeztek Télapó-ünnepséget a gyerekeknek. Az itteni pedagógusok szeretettel emlékeznek a tehetséges tornász- lányra, a jó rajzolóra, a zenészpalántára, akiknek készségeik már az óvodában bontakoztak. Családiasán összeszokott már ez a gárda, óvónők és dajka nénik. Szerencséseknek vallják magukat, náluk nem tudni ki a vezető, s a beosztott. Az iroda is mindenki munkahelye, az ajtaján kopogni csak az idegenek szoktak. Szakmai gondjaikat megbeszélik, gyakran rendeznek náluk énekzene szakmódszertani bemutatókat Ohlebniczkyné, Ilike irányításával. Putnoki Erzsiké óvó néni a gyermekvédelmi feladatokat látja el lelkiismeretes gondossággal a pedagógiai munkája mellett. Legfiatalabb társuk. Barna Ildi nemrégiben végzett az óvónőképző szakközépiskolában, „de már látszik, jó óvónő lesz belőle” — mondják a gyakorlottabbak. Alkonyodik. A Május 1. telepi óvoda környékén sötétednek az ablakok, a neon fehér-sárga fényét árasztja a teremben játszó gyerekekre. Egyre kevesebben építik a várat, festik a papírost. Az öltözőkben örömujjongás („anyú, megjöttél!”). Szuszogva húzzák a csizmát, a kabátot a kis emberkék. Véget ért egy óvodai nap. A dajka néni zörög már az olajoskannákkal, holnap is meleg csoportszoba várja majd a körgáton át érkezőket. Bede Zsóka Nagy a nyüzsgés a Megyei Művelődési Központ nagyterme környékén. Papírba, táskába csomagolt képekkel, fafaragásokkal igyekeznek befelé a megye minden pontjáról Békéscsabára érkezett amatőrök. Sok bemutatni való gyűlt már össze, hiszen régen rendezték meg legutóbb a képzőművészeti szakbizottság konzultációs napját. Nem csoda hát, hogy tegnap, szombaton délelőtt alig fért a sok kép, rézdomborítás, fafaragás a terem székeire, asztalaira. — Nagyon jók ezek a konzultációs műhelynapok — mondja Bellus Ferencné, aki Békésről érkezett. — Mindig tanulunk a hivatásosoktól és egymástól is. Látjuk a többiek munkáit, halljuk, amit nekik tanácsolnak, s ezt mi is tudjuk hasznosítani. Ezeken a foglalkozásokon elfogulatlanul veszünk részt, itt mindenki egyforma. A tehetségesebbek, vagy kevésbé azok épp úgy megkapják a magukét, mint a többiek. Ez nem kiállítás, ahol a vendégek kritizálnak, itt a szakemberek mondják el nekünk a véleményüket, a jó tanácsokat. Takács Győző grafikus, a gyulai dr. Ürmösi Károly- nénak magyaráz: — A fehérből kicsit kevesebbet használjon a színekhez. Ha úgy érzi, hogy festenie kell, lazítson, engedje el a fantáziáját, így majd mindenfajta merevségtől megszabadul. Az orosházi festők csoportja mindig mindenhová együtt érkezik. Otthoni műtermük is kollektív. A bírálatot, hozzáértő kritikát Osztrák—magyar—NSZK koprodukcióban készült el a hazai tv-gyártás berkeiben, egy nálunk még meg nem jelent regény nyomán Az apám kicsi alakja. A mű az osztrák regényíró, Peter Henisch műve. Az osztrák televízió munkatársai keresték meg a Magyar Televíziót, és tettek ajánlatot a közös forgatásra. A regény elolvasása után a hazai tévézés munkatársai örömmel vállalkoztak a közös munkára, úgy érezték, rendkívül őszinte, becsületes szándékú, a fasizmus korszakáról készült írást fil- mesíthetnek meg. A regény szerzője a for- ■ gatás idejére Budapestre látogatott. . — A regény önéletrajzi fogantatásé — mondta a szerző. — A fasizmus korszakát akartam megírni, úgy, hogy az az én családom sorsát, életét is érintette, formálta. Pontosabban, az apám életét írtam meg a Wermacht fotóriporterének alakjában. A regény hőSe egy fiatal író, akit Ludwig Horsch alakít — az egykori Wermacht- katona múltját kutatja. A történet persze, amely kikerekedik, végül is, mint valamennyi história a fasizmus korszakában, tragikus. — Egészében családi jellegű? — Nos, igen, a saját szennyesünk kiteregetésére vállalkoztam, ezt egyáltalán nem titkolom, és nem is szívesen fogadják, hiszen mint F.Varga Mária mondja: — Nekünk nincs hivatásos vezetőnk. Megnézzük egymás képeit, beszélgetünk róluk, de a szakvéleményt bizony hiányoljuk. Ezért jövünk mindig, ha konzultációs napot rendeznek a Megyei Művelődési Központban. A terem sarkában jellegzetes, messziről felismerhe- tetlen képek, naiv festő; Csarejs Jánosné munkái. Meleltte egészen más stílust képviselő fia képeit látjuk. Csarejsnét ismerik már az országban, nemrégiben a televízió is bemutatta őt. Örömmel mesélik a legújabb hírt: a magyar és az olasz postások kulturális kapcsolatainak keretében Csarejs János képeit februárban Rómában is kiállítják. Rengetég az anyag, de Mladonyiczky Béla és Takács Győző mindenkivel egyforma felelősséggel foglalkozik. Elemzik a művek hibáit, erényeit, tanácsot adnak, ki mivel foglalkozzon, milyen szakkönyvből tájékozódjon. Ez a műhelynap is a délutánba nyúlik bizonyosan. A szokásos társaság mellett most még a televízió Szegedi Körzeti Stúdiójáríhk fiatal munkatársai is megjelentek. Olajos Csongor és Rozsnyai Aladár három megye naiv művészeiről forgat filmet, s a konzultációs napon látottakat is hasznosítani tudják majd. A műhelynap bevált, hasznos módszere az amatőrök segítésének. A szakbizottság ezentúl is megrendezi havonta egyszer, szombaton. B. Zs. titkolhatom. S ha valaki netán arra gondol, hogy estleg túllőttem a célon, mert így a saját családomat is sötét színekkel rajzolom, vagy még inkább befeketítem, annak meg kelj mondanom, hogy emiatt nincs bennem semmi félelem. Szembe kell néznünk apáink múltjával, tetteivel, esetleges őszinteségével. — Minden bizonnyal nemcsak a saját apja történetét szándékozott megírni? — Igen, ez a könyv valójában nemcsak apámé, de a jelen, a mi nemzedékünk históriája is, két generáció szembesítésének története, amely mindig elkerülhetetlenné válik, ha a jövő érdekében kívánunk tenni. Ez a jövő ezúttal a múlt és a jelen nemzedékeinek megbékélését, egymáshoz való viszonyát jelenti. — Az író miként szerezte alapanyagát a könyvéhez? — Mindaz, amit a könyvemben megírtam, nagyon hosszú két esztendő beszélgetéseinek feldolgozása, eredménye. Apám kertelés nélkül vallotta meg élete legrejtettebb titkait. így ismertem meg apám kálváriáját, sorsának fájdalmas tévedéseit, amely egész élete volt. A tv-filmet Wolfgang Glück rendezte, akit több kitűnő játékfilm és még több tv-film alkotójaként tartanak számon. Szémann Béla „Szeretek építeni, Margit óvó néni!” Fotó: Gál Edit Kihalt a Körös-part. Közel van ide az óvoda, s néhány utcával odább már a tanyavilág... Rajtár János segítő jó szán Forgatás Csarejsék képeinél Fotó: Veress Erzsi A Televízióból jelentjük Apám kicsi alakja
