Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

a 1980. január 6., vasárnap II társadalmi tulajdon védelméért Nemcsak közérdek, kötelesség is Az MSZMP XI. kongresz- szusa a határozatban szö­gezte le: „Gazdaságirányítá­sunk változatlan feladata, hogy tovább erősítse szocia­lista rendszerünket, fej­lessze a szocialista tulajdon- viszonyokat, fokozza gaz­dálkodásunk tervszerűségét, biztosítsa a népgazdaság és a népvagyon fokozott védel­mét.” A tapasztalatok azt igazolják, hogy a társadal­mi tulajdon védelme sokré­tű és állandó feladat. A múlt évi adatok pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a bűnfelderítő munka és a megelőző tevékenység javu­lása ellenére még mindig magas a népvagyont károsí­tó bűncselekmények száma. Még akkor is, ha számsze­rűségben csökkenés mutatko­zik. Megyénkben 1979-ben 9 hónap alatt 647 társadalmi tulajdont károsító bűncse­lekmény vált ismertté. A megelőző év hasonló idősza­kához viszonyítva 24-gyel kevesebb. A csökkenéshez az új Büntető Törvénykönyv hatályba lépése is hozzájá­rult. A vagyon elleni bűn- cselekmények, értékhatárát ugyanis 500 forintról 1000 forintra módosította. Ügyesen leplezték A népgazdaság elleni bűn- cselekmények az összbűnö- zéshez képest csupán néhány százalékot tesznek ki. Ugyan­akkor társadalmi veszélyes­ségük nagy. Hiszen a gaz­dálkodás rendjét, a népgaz­dasági érdekek érvényesülé­sét, a tervszerű elosztási vi­szonyokat, az árpolitikát, a beruházási rendszert köz­vetve, közvetlenül zavarják. A gazdasági folyamatok bo­nyolultsága miatt gyakran a kár nem az elkövetés he­lyén, hanem máshol jelent­kezik. Felelősségre vonás esetén az elkövetők hasz­nosnak tüntetik fel maga­tartásukat. Még pedig arra való hivatkozással, hogy nyereségessé tették a válla­latot vagy a szövetkezetét. Ám,, hogy a társadalmi ér­dek milyen csorbát szenve­dett, arról tudomást sem vesznek. Nem egy esetben csoportérdekből meghami­sítják a pénzügyi mérleget. Az árdrágítás sem ritka. Az orosházi ÁFÉSZ Csillag Áru­ház üvegosztályának vezető­je és helyettese az üveg­gyártól átvett II., III. osz­tályú üveget I. osztályúként értékesítette. Több mint 100 ezer forinttal károsítták meg a vevőket. Cselekmé­nyüket ügyesen leplezték. Ebből az összegből jutott a kasszába is. Mintha az áru­ház érdekében jártak volna el. Több mint 50 ezer fo­rintot azonban zsebre vág­tak. Az előző év vizsgálatai ar­ról is szólnak, hogy javult a beruházási és a pénzügyi fegyelem. Az előző évekhez képest kevesebb felelősség­re vonás történt a rossz mi­nőségű ipari termék forga­lomba hozatala miatt. A felügyeleti és a gazdálkodó szervek nagyobb gondot fordítottak az előírások megtartására. Ennek ellené­re a múlt évben is előfor­dult, hogy döntésre jogo­sult gazdasági vezető bün­tető feljelentés helyett fe­gyelmi úton rendezte az ilyen jellegű visszaélése­ket. Talán azért, hogy ne érje szó a ház elejét. Csak hát az effajta intelem nem­igen szolgálja a bűnmegelő­zést. Csúszópénzért soronkívüliség A népgazdasági és társa­dalmi tulajdon elleni bűn- cselekmények számszerűsége sem elhanyagolható, de az okozott kár anyagi értékét és társadalmi veszélyességét tekintve különös figyelmet igényelnek egyes fajtái: így az üzérkedés, a csalás, a hűtlen kezelés, s nem utol­sósorban a vesztegetés. Tár­sadalomra való veszélyes­ségüket fokozza az is, hogy gyakran részesei az alsó vagy középbeosztásban dol­gozók. A kurrens cikkek be­szerzésénél szaporodtak el a csúszópénzek. A békéscsa­bai Generál Szövetkezetnél az anyagbeszerző 1000—1200 forint csúszópénzért soron­kívüliséget biztosított a sze­mélygépkocsik javításánál. M. János és társa, békés­csabai lakosok pedig ellen­őrzés során követtek el bűn- cselekményeket Csúszópén­zért elnézték a fogyasztók megkárosítását. Nem vettek fel jegyzőkönyvet, nem kez­deményeztek feljelentést. A lelkiismeretes ellenőröket 8 rendbeli vesztegetés, csa­lás, terheli, sőt lopást is el­követtek. Italokkal megpa­kolva távoztak az egyik rak­tárból. Noha az üzérkedések szá­ma csökken, egyáltalán nem lehet ritka jelenségnek te­kinteni. Különösen a jogosu­latlan adás-vétel gyakori. Az egyik békéscsabai parkettázó kisiparost iparjogosultságát túllépve, a Békési Építőipari Szövetkezet alvállalkozóként foglalkoztatta. Ennek során egymillió 670 ezer forintot előlegeztek neki anyagbe­szerzésre. A megbízható kis­iparos megbízhatatlansága csak akkor derült ki, ami­kor csaknem félmillió fo­rinttal nem tudott elszámol­ni. Közokirat-hamisítás, üzérkedés, orgazdaság bűn­tettét is elkövette. Az örvendetesen növekvő idegenforgalomnak is van árnyoldala. Elterjedt a kül­földi áruval való üzérkedés. A deviza- és vámbűntettek száma évről évre emelkedik. A lökösházi és gyulai ha­tárátkelőnél aranytárgyakat és valutát is megkíséreltek engedély nélkül kivinni. Sőt nutriát is. A múlt évben 72 deviza- és vámbűntett miatt indult eljárás. Jóllehet az emelkedés nem számottevő, az elkövetések gyakorisága azonban figyelmeztet. Úgyse jönnek rá Baj van az ellenőrzéssel. A közelmúltban a Legfőbb Ügyészség az elmúlt 12 esztendő nagyobb kárértékű társadalmi tulajdont károsí­tó bűncselekményeit vizs­gálta meg. Elgondolkoztató megállapításra jutott. Az el­lenőrzések sokszor felszíne­sek és hatástalanok. Szinte hihetetlen, hogy egyesek az ellenőrzések la­zaságára számítva mit meré­szelnek elkövetni. Erre utal­nak a megyei tapasztalatok is. Lökösházán a Haladás Termelőszövetkezet volt fő- agronómusa és társai fiktív számlákat készítettek, hogy jogtalanul pénzhez jussanak. A főagronómus 8 sertést tu­lajdonított el. Kitalált sze­mélyek nevén eladta a Gyu­lai Húskombinátnak. Több mint 60 ezer forintot sik­kasztott el ilyen módon. Az egyik békési boltvezető pe­dig a napi bevétel egy ré­szét tartotta meg magánál, gondolván, úgyse jönnek rá a visszaélésre. Elszaporodott a munkagé­pek, a gépjárművek jogta­lan igénybevétele. A népva­gyon hűtlen kezelésének gyakori formája a vállalati eszközök selejtezése, a kü­lönféle ajándékozások, s nem utolsósorban a sza­bálytalanul végzett munka más jogcímen történő elszá­molása. Az építőipar terüle­tén is sok volt a visszaélés. Nem fordítottak elég gon­dot a különböző anyagok őr­zésére. Előfordult, hogy az építkezésekhez több anyagot szállítottak, mint amennyit felhasználtak. Ami pedig megmaradt, azt eltulajdoní­tották. A rongálás is sok kárt okozott a mezőgazdaságban és az iparban. A cselekmé­nyek elkövetésében több­ször szerepet kapott az ital is. A békéscsabai MÁV-pá- lyaudvaron az egyik dolgo­zó ittasan kinyitotta az olajtartálykocsi zárcsapját. Mintegy 10 ezer liter kenő­olaj folyt el. Egyetlen moz­dulattal 170 ezer forint anyagi kár keletkezett. A záron nem volt lakat. El­lenkező esetben nem követ­hette volna el ezt a nagy kárt okozó cselekményt. Az eset azt tanúsítja, hogy ha a tulajdon őrzésére megfelelő gondot fordítanak, a bűn- cselekmény megelőzhető lett volna. A közelmúltban a Békés megyei Rendőr-főkapitány­ság népgazdasági és társa­dalmi tulajdonvédelmi osz­tálya üzemrendészeti érte­kezletet tartott, amelyen többek között nagy hangsúlyt kapott a bűnmegelőzés, Eb­ben a munkában a rendőr­ség együttműködik a válla­latok, szövetkezetek vezetői­vel és üzemrendészeivel. Az üzemrendészek tevékenysége azonban csak ott lehet ered­ményes, ahol munkájuk szerves részét képezi a gaz­dálkodás folyamatának. A társadalmi tulajdon védel­me azonban nemcsak egy szűkre szabott testület fel­adata. Valamennyiünk ér­deke, hogy védiük, óvjuk társadalmi fejlődésünk zá­logát, az egész lakosság tu­lajdonát azokkal szemben, akik saját önző érdekeik el­éréséért még bűncselekmé­nyek elkövetésétől sem ri­adnak vissza. Ez nemcsak közérdek, kötelesség is. Serédi János Emberek a hóviharban Az elmúlt napokban fősze­repet játszott életünkben az időjárás. Tél „tábornok” óri­ási erővel indult támadás­ba, s jóllehet, átmeneti si­kereket is elért: utakat te­metett be, s tett járhatat­lanná, gépjárművek tucat­dődtek a szülési fájdalma­im — emlékszik vissza Ja- kabné Kökény Éva gerlai fi­atalasszony. — Éjfél körül aztán szóltam anyósomnak, ő telefonált az orvosért és a mentőkért, ugyanis a fér­jem Veszprémben katona. Még a kórházban Jakabné Kökény Éva és a kis Ágnes Fotó: Gál Edit jait tartotta fogságban, tele­püléseket zárt el a külvilág­tól. Csütörtökön, az esti órák­ban megyeszerte orkánerejű­vé dagadt a szél: fújta, ka­varta a havat, a mélyedése­ket feltöltötte, a magasabb részeket megtakarította a hótól. Az utakon lelassult, majd megszűnt a forgalom. A sötétben a hómarók, a hóekék fénye világított csak, s egy-egy elakadt gépjármű­nek jelentette az egyetlen reménysugarat a hó fogsá­gából való szabaduláshoz. Persze, vannak az életben dolgok, amiket nem lehet szabályozni. S vannak olyan foglalkozások, hivatások, melyek a legnehezebb kö­rülmények között is teljes embert és helytállást köve­telnek, rendkívüli esetekben emberfeletti erőt igényel­nek. így volt ez csütörtökön este is. Ezen az éjszakán a mentők segítségével több kismamát szállítottak kór­házba. De hogyan? Az egyik történetet ma­guk a főszereplők így me­sélték el: — Este tíz óra után kez­Több mint egy órát vártunk a mentőkre, hiába. — Este 7 órakor léptem szolgálatba, s éjjel fél egyig semmi eseményünk nem volt — idézte fel az éjsza­kát Martincsek János, aki 23 éve mentőgépkocsi-veze­tő. — Komisz idő volt — csóválja meg őszbevegyülő fejét, majd így folytatja: — Fél egykor szinte egy idő­ben két hívás érkezett. Az elsőn Vésztőre, a szeghalmi kollégák rádión kértek se­gítséget, mert egy szülő asz- szonnyal elakadtak. A köz­ponti ügyeletes azonnal in­tézkedett: segítséget kért a honvédségtől. Néhány perc múlva a terepjáró mentő készenlétbe állt, s elindult a páncélos nyomában Vésztő­re. A páncélos, fedélzetén 16 kiskatonával tört utat. Mi ugyanakkor indultunk Ger- lára a másik híváshoz. Több mint egyórás csúszkálással tettük meg az utat, néhol egyméteresnél magasabb hó­fal között haladtunk. Volt olyan időszak, amikor az ablaktörlő nem győzte tisz­títani a szélvédőt a rácsapó­dó hótól. Már majdnem cél­hoz értünk, amikor a falu előtt elakadtunk. Se előre, se hátra! A mentőápoló, a felszereléssel a hóna alatt, elindult a faluba, jómagam pedig az ügyelettől rádióte­lefonon kértem segítséget. A KPM Közúti Igazgató­ság békéscsabai üzemmér­nökségén este, műszakvál­táskor találkoztam Szappa­nos Tiborral, a hóeke veze­tőjével. Munkatársai tréfá­san mondogatták is neki: „Hallottuk, keresztapa let­tél... ” Ezen kicsit elpirul az alig 21 éves, Kondorosról bejáró fiatalember. — Télen hóekén, két mű­szakban dolgozunk, szinte megállás nélkül, egyébként az útépítésekhez fuvarozzuk az . anyagot. Legtöbbször mindenki azonos útvonalon jár, enyém a 44-es út Bé­késcsaba—országhatár közöt­ti szakasza. Azon az estén fél 9 tájban a repülőtér mel­lett majdnem elakadtam: a méternyi hófalat alig bírta a gép áttörni. Veszélyről az­után telefonáltam is a köz­pontunknak, hogy küldje­nek grédert, mert különben bajok lesznek, majd men­tem tovább. Éjjel, jóval egy óra után az üzemmérnökség vezetője egy őrjáratos ko­csival jött utánam, s mond­ta: „Tibikém, Gerlára me­gyünk, egy szülő asszonnyal elakadt a mentő.” Nyomban megfordultam, magam sem tudom hogy, de szinte re­pültem. Állandóan csak az járt a fejemben: jaj, csak időben érkezzünk. A men­tőt, mikorra mi odaértünk, már 8—10 falubeli ásta ki­felé, s a reflektor fényében láttam, hogy két férfi egy asszonyt kísér. Nem tudtam kicsoda. Megfordítottuk a mentőt, s én beültem jár­művembe, majd a mentő­autó előtt tisztítottam az utat egészen Csabáig. Martincsek János mentő­gépkocsi-vezető még meg­toldja: — A kismamát a körzeti orvos és a mentőápoló kísér­te: akkor már erősödtek a fájásai, húsz-harminc méte­renként meg kellett állniuk. Negyed négy tájban értek a csabai kórház szülészeti osztályára. Négy órakor pe­dig felsírt egy hang, kö­szöntve a világot. Jakabné Kökény Éva egy hóviharos éjszaka után első gyerme­kének, 3600 grammos és 50 cm-es egészséges kislánynak adott életet. Szekeres András Híd az élethez II. Egy ország járni tanul Pen Sovan, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács al- elnöke tart sajtóértekezletet. Csendesen, szabatosan beszél: „Az utóbbi három hónap alatt senki nem halt éhen Kambodzsában.” De a ne­hézségeket sem titkolja: az életben maradt lakosság — Pol Pót a khmer népnek csaknem felét kiirtotta — 70 százaléka munkaképtelen volt az éhezés és a betegsé­gek miatt. Ráadásul az or­szágban mindössze 54 orvos maradt. Ma már a népi ha­talom hihetetlen erőfeszíté­sei, a szocialista országok és a Vöröskereszt segítségével a lakosság döntő többsége visszanyerte fizikai erejét. Karács'onyi Zoltán, a Deb­receni Agrártudományi Egyetem adjunktusa 1979. december 16-a óta a FAO- program végrehajtója Kam­bodzsában. — A jelenlegi száraz év­szakban mintegy tízezer hek­táron akarjuk elvégezni a vetést. Napokon belül meg­érkezik 650 tonna kiváló mi-, nőségű rizs, úton van 2300 tonna műtrágya és 450 szi­vattyú. Az esős évszakra szó­ló program 50 ezer hektár rizsvetést irányoz elő. 1980- ra már halászati és növény- védelmi programot is kidol­gozott a FAO. A májusi ara­tás 200 ezer ember számára biztosítana élelmet két hó­napra. Hogy a helyzet ne­hézségét érzékeltessem: 26 ezer kapa szállítását is vár­juk, hiszen most sokszor egy­szerűen nincs mivel dolgoz­ni. A mezőgazdasági miniszté­rium jelenleg hat főből áll. Itt ismeretlen a bürokrácia: együtt járjuk a tartományo­kat, a rizsföldeket. Ha kell, tíz órát, ha kell, tizennégyet dolgozunk. Jelenleg legfonto­sabb feladatunk megfelelő mennyiségű vetőmag terme­lése. Textilgyár Phnom Penh- ben. A 113 mérnök és tech­nikus fizetése személyenként 21 kiló rizs havonta. A szak­A rizsestálkát is a Vöröskereszt küldte. munkások száma 783, ők fe­jenként 18 kilót kapnak. A gyerekek után 8 kiló csalá­di pótlék jár. Végigvezetnek a gyáron, ahol szövetek és gumipapu­csok készülnek. Az egyik raktárban a Pol Pot-rend- szer alatt gyártott termékek garmada: fekete szandál, fe­kete selyem, fekete vászon. Pol Pót alatt csak fekete szí­nű öltözéket lehetett visel­ni... A Komarey Általános Isko­lában járunk: a padokban hattól tizenöt éves korig ül­nek a gyerekek. Írni tanul­nak. A szekrényekben füze­tek sorakoznak, az UNICEF — a Nemzetközi Gyermek­alap — küldeményei. A tan­könyvek már az országban készültek. Phnom Penh 40 iskolája közül ez az egyik legnagyobb. A fővárosban je­lenleg 776 tanár van. Az ok­tatás megszervezését egyenlő súllyal kezelik az élelmiszer- termeléssel. A Kompong Speu-i kór­házban sokkal rosszabb a helyzet: az igazgatón kívül egyetlen olyan ember akad,

Next

/
Thumbnails
Contents