Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

NÉPÚJSÁG 1980. január 27., vasárnap Új szakmák Az 1980/81-es tanévben az ország öt szkamunkásképző intézetében — Békéscsabán, Budapesten, Szombathelyen, Siófokon és Nyíregyházán — új vízügyi szakmák oktatása indul meg: a csatornamű- kezelő és a vízműkezelő. E két szakma szakmun­kásképzésbe kapcsolását az egyre magasabb, korszerűbb technológiát igénylő vízügyi feladatok tették szükséges­sé. A vízműkezelő szakmá­ra a lakosság ivóvizének, az ipari és mezőgazdasági üzemek vízigényének szak­avatott ellátásához van szükség. Az új képzési for­mában végzett fiatalok fel­adata a vízellátással kap­csolatos gyakorlati tevé­kenység végzése, a vízügyi berendezések üzemeltetése, a hibák kijavítása, a háló­zat karbantartása, a kezelési folyamatok irányítása. A csatornamű-kezelő szak­ma a környezetvédelmi fel­adatokat szolgálja. Töb­bek között a használt víz el­vezetését, tisztítását végző csatornavezetékek, tárolók, átemelők, szennyvíztisztító berendezések javítása, kar­bantartása, üzemeltetése 4 végzett szakmunkás felada­ta. A hároméves képzés az általános iskolai biológia, kémia, fizika és matemati­ka tantárgyakra épül. Me­gyénkben az új szakmát ki­zárólag a békéscsabai 6X1. sz. Ipari Szakmunképző In­tézetben oktatják majd. Nemzetiségi bálák A farsang heteiben me­gyénk nemzetiségei is meg­rendezik a hagyományos té­li mulatságokat. A román ajkúak gyulai, a Komló Szálloda összes termében sorra kerülő bálja után február 3-án Méhkeréken rendeznek hasonlót. A két- egyházi kisvendéglőbe más­napra, 4-ére várják a szó­rakozni vágyókat. Romániai, Arad megyei szólisták és zenekar is biztosítja majd a jó hangulatot. A négynyelvű Eleken február 9-én, szombaton es­te, a művelődési házban rendezik meg a hagyomá­nyos bátyus sváb bálát, ame­lyen Zimmermann Ferenc és sramlizenekara szolgál­tatja a talpalávalót. Két héttel később ugyancsak a művelődési házban, a ro­mán tanítási nyelvű általá­nos iskolával közösen ren­dezik a bátyus román bálát. A 23-i mulatságon a műve­lődési ház nemzetiségi ama­tőr művészeti csoportjai is bemutatkoznak új műsoruk­kal. IRÁNY: KUBA. Kovács Kati táncdalénekesnő a közeljövőben egyhónapos kubai előadókörútra indul (MTl-fotó — Tóth István felvétele — KS) Érdekes pályaválasztási játékok A Békés megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet és a Magyar Úttörők Szövetsé­ge Békés megyei Elnöksége két pályaválasztási játékot is hirdetett. A „Készül­jünk együtt!” című pályázat­ra, amelynek első fordulóját hat raj teljesítette, szép, tar­talmas pályázatokat küldtek be a pajtások. Az első for­duló után 127 ponttal a tar- hosi II. Rákóczi raj lett az első, második 122 ponttal a mezőberényi Hattyú raj és az orosházi Tulipán raj lett. A harmadik helyezést Gyu­la Nógrádi Sándor raja érte el. A második forduló fel­adatainak beküldési határ­ideje február 28-a, s hogy a gyerekek még jobban, ered­ményesebben dolgozzanak, rajvezetőjük, s az ifivezetőik is segítenek majd. A „Tettekkel a mi vilá­gunkért !” pályázat második fordulója is a közelmúltban ért véget. A megfejtéseket öt ötödikes, kilenc hatodi­kos, hét hetedikes és 7 nyol­Világnézetünk alapjai kiegészítő tanári szak az egyetemeken Világnézetünk alapjai ki­egészítő tanári szakot létesí­tett az oktatási miniszter az Eötvös Loránd, a József Attila és a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsé­szettudományi karain. Az új szakon a képzés szeptembertől indul meg le­velező és ezenkívül az EL- TÉ-n esti tagozaton is. A hallgatók három évig tartó tanulmányok során sajátít­hatják el a dialektikus és történelmi materializmus, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus magas szintű ismereteit, s ezt követően komplex marxizmus—leninizmus ál­lamvizsgát tesznek. Az új, kiegészítő szakra a gimná­ziumokban és a szakközépis­kolákban tanító, már tudo­mányegyetemet végzett pe­dagógusok jelentkezhetnek; a pályázatot a munkáltató­hoz kell benyújtaniuk. Szep­temberben az egyetemeken mintegy 100—120 elsőéves kezdheti meg tanulmányait, a legjobbakat felvételi be­szélgetés alapján választják ki. Az árva Visszavittem az üvegeket. Már messziről láttam, hogy töb­ben várakoznak az átvevőhelyen. A hozzánk közel eső ABC- nek ugyanis utcára nyílik az üvegbetétes része. Elkeseredve álltam be a sorba. Lelkem hullámzásába ráadásul belehőm- pölygött a kisebbségi érzés is (pontosabban fogalmazva a nagyobbsági), hiszen én voltam az egyetlen felnőtt az ácsor­gók között. Hiába, szünidő van és kortársaim, főleg idősebb kortársaim (hízelegtem magamnak), úgy látszik, hogy igyek­szenek az életre nevelni gyermekeiket. Praktikus, gyakorlati programokkal töltve meg napjaikat. Miközben csendben mé­láztam magamban üvegbetétek nélküli gyermekkoromról, hir­telen belémhasitott a rémület. A Rém. egy állami mikrobusz volt. Ezt gyors agyműködésemmel a rendszámból rögtön ki­kombináltam (nem mintha ismerőseim közül többen azzal di­csekedhettek volna, hogy a napokban fizettek be egy Bar- kasra vagy egy Nizzára). A Rémnek kék színe volt, mint a boldogság madarának, rám mégis nyomasztóan hatott, mert csak most vettem észre, hogy nem rápakolnak, mint hittem, hanem lepakolnak róla, és hogy a „kék madár” is sorban áll, méghozzá előttem. Csöggedten engedtem el szatyraimat, nem törődve vele, hogy az egy- meg a kétforintosok megmerülnek a latyakban. A Rém utasai nagy ládákban cipelték az „árut”, és kezdték az ablakba rakosgatni. Kínomban megszámoltam a sorjázó borosüvegeket, ötvenkettő volt, főleg literesek. Utána következtek száznál többen, a sörösök. Viszonylag kevés fél­literes üveget fedeztem fel. Ekkor kezdtem érezni, hogy csiz­mám nem tud ellenállni a télnek és ujjaim lassan belecup- pannak a beszivárgó hólébe. Abban a pillanatban láttam meg az árvát. Egyedül állt, félrelökve, mert nem illet a sor­ba. Szája mentén egy sötét könnycsepp gördült le, hogy lassan végigfolyjon a nyakán és a tarka ruháján kössön ki. Ott állt oldalt, szomorúan és csüggedten, teljesen magába roskadva egyetlen kólásüveg. Huszár Gabriella cadikos raj küldte be. A második forduló után az ötödik osztályos rajok kö­zött a Dévaványai 2-es szá­mú Ált. Iskola Kodály raja, a hatodik osztályos rajok között a nagyszénási Der- kovits raj, valamint az Oros­házi 3-as számú Alt. Iskola Béke raja, a hetedik osztá­lyos rajok közül a Dévavá­nyai 2-es számú Ált. Iskola Arany János raja érte el a legtöbb pontot. Számukra a harmadik forduló beküldési határideje 1980. február 28- án lesz. A nyolcadikosok számára befejeződött a já­ték, legjobbnak az orosházi József Attila Iskola Petőfi raja bizonyult, második lett a Szarvasi 1-es számú Ált. Iskola Kodály raja, har­madik pedig a nagykamará- si Petőfi raj és a Szarvasi 1-es számú Ált. Iskola Szo­lidaritás raja. Erdészeti talajművelő gépek A Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság sar- kad-remetei gépműhelyében 1965 óta lakó- és mezőgaz­dasági épületek lakatosszer­kezeteit állították elő. Az utóbbi években egyre több erdészeti talajművelő, mint vágásterület-letakarító-, mélyművelő-, lazító-, ültető­gép készül, amelyekhez tar­talékalkatrészeket is gyárta­nak. Az üzemet tavaly mintegy 10 millió forint költséggel fejlesztették. El­készült egy lakatos- és egy festőműhely, valamint a szo­ciális épület. A létszámot 35- ről 45-re emelték, az éves termelési értéket pedig 9 millió helyett, 14 millió fo­rintban határozták meg. Amatőr színjátszók, képzőművészek konferenciája Számvetést készít és fej­lődésének irányát vizsgálja az amatőr művészeti moz­galom szombaton, a SZOT központi iskolájában kezdő­dött kétnapos konferencián. Az amatőr színjátszó cso­portok és amatőr képzőmű­vészeti körök küldöttei az irányító és fenntartó szer­vek képviselői, összesen mintegy 400-an vitatják meg az eredményeket, tennivaló­kat. Vitányi Iván, a Nép­művelési Intézet igazgatója és Ács Miklósné igazgató- helyettes bevezetőjükben hangsúlyozták: az amatőr művészeti csoportok és kö­rök jelentős szerepet tölte­nek be a közművelődésben, a társadalmi életben. A konferencia résztvevői áttekintik az amatőr kép­zőművészet helyzetét, fej­lesztésének lehetőségeit, az amatőr színjátszók tevé­kenységét, szervezeti és jogi kérdéseit, szakmai képzésé­nek formáit. A csoportok műsorpolitikájáról, a mun­kásszínjátszók, a falusi színjátszók tevékenységéről, a falusi mozgalomról, a já­tékstílusról, a kollektív al­kotásra vonatkozó tapaszta­latokról is véleményt cserél­nek a résztvevők. Többek között előadást tartanak a salgótarjáni munkásszín­játszók, a szegedi Medikus és a debreceni Alföldi szín­pad amatőr művészei. Nevelési tanácsadás lapunk szerkesztőségében Mint azt egy korábbi írá­sunkban már jeleztük, szer­kesztőségünkben minden hó­nap második szabad szom­batján a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola neveléstudományi tanszé­kének tanárai nevelési ta­nácsadást tartanak lapunk olvasóinak. Tegnap dr. Gácsér József tanszékvezető tanár fogad­ta a tanácsadásra érkezett szülőket. Az első alkalom tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy az esetek többsé­gében folyamatos törődésre lesz szükség a felmerült pe­dagógiai problémák megol­dásához. A legközelebbi tanácsadás­ra február 23-án, délelőtt, nemcsak a megyeszékhelyen élő szülőket várjuk már, hanem a megyénk bármely részén élő, gyermeke neve­lésében gondokkal küszkö­dő, segítségre váró szülőt. Kedden lottó-jutalomsorsolás 1310 nyereménnyel A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság kedden rendezi a lottó januári jutalomsor­solását. A húzáson a máso­dik játékhét szelvényei kö­zött összesen 1310 tárgynye­reményt sorsolnak ki. Fő­nyeremények: egy Lada 1200-as és egy Trabant 601- es személygépkocsi. Az igazgatóság összeállí­totta a lottósorsolások kö­vetkező havi menetrendjét is. Eszerint február 1-én a csepeli Rideg Sándor Mű­velődési Házban, 8-án, Bu- dörsön, a MEZŐGÉP Tröszt kultúrtermében, 15-én Új­pesten, a Dallos Ida Műve­lődési Házban, 22-én Sár- bogárdon húzzák a lottó nyerőszámait. A hónap utolsó sorsolását február 29- én helyszíni közvetítéssel egybekötve a televízió Har­gita stúdiójában tartják. Az idén egyébként min­den hónap utolsó péntekén a televízió egyenes adásban közvetíti a lottósorsolás c. II szabad idő hasznosítása H a a tv- vagy rádió­riporter, újságíró, író valakit a mun­kájáról, szabad idejéről, az­az életviteléről faggat, nem maradhat el a jól ismert kérdés: na és mi a hobbija? Ugyanígy tesznek azok a társadalomkutatók is, akik az emberek életmódját, sza­bad idejét vagy munkáját vizsgálják, csak a kérdéseik rafináltabbak. Tapasztalat, hogy az interjúalany erre a kérdésre adott válaszában gyakran többet elárul ma­gáról, mint egyéb kérdések kapcsán, de legalábbis ezzel a kép lesz teljesebb. Mindenesetre tény, hogy korunk emberének arculata nem érthető meg anélkül, hogy ne vegyük szemügyre a tevékenységében megnyil­vánuló alapvető tendenciá­kat. Az alapvető tendenciák közé tartozik az ún. hobbi­tevékenységek óriási méretű térhódítása, különösen azok­ban az országokban, amelye­ket elért az ipari civilizáció. Ügy vélem, hogy azok áll­nak közel az igazsághoz, akik azt vallják, hogy itt a társadalmi fejlődésnek elke­rülhetetlen következményé­vel állunk szemben. Ami azt jelenti, hogy az ipari ci­vilizáció kísérő jelensége, tartozéka, vagy azt is mond­hatnánk, hogy az „ára” a lét bizonyos fokú mechani- zálódása, amely keresztbe- kasul átszövi az emberi tár­sadalom minden szféráját. Az ember természetes ösz­tönéből következik, hogy védelmet keres a veszéllyel szemben, és igyekszik kiépí­teni a védekező mechaniz­musokat. A társadalomkuta­tók többsége a hobbitevé­kenységeknek éppen a vé­dekező funkcióját tartja a legerősebbnek. Ezen nem változtat az sem, hogy köz­rejátszanak benne más szempontok is (pl. gazdasági okok). A „kenyérkereső” munka után sokan keresik az olyan fajta aktív tevékenységet, amellyel kielégítik .ambíciói­kat, szükségleteiket, mint például a munkafeladat szabad választása, tervezés, befejezettség stb. Erről' ta­núskodik a dolgozók egyik leggyakoribb kommentárja a hobbijukról: ez valami olyasmi, amit „szeretek”, amiben „szabadnak érzem magamat” — szabadnak mindenekelőtt annak meg­választásában, hogy mit fo­gok csinálni, hogy és mikor. Ez a magyarázata annak, hogy mindenekelőtt az Egye­sült. Államokban, vagyis a világ legiparosodottabb or­szágában találjuk a legki­terjedtebb hobbitevékeny­séget, de párhuzamos jelen­ségeket találunk más, tech­nikailag fejlett társadalmak­ban, például Angliában, Franciaországhan vagy a szocialista országok többsé­gében. A kutatások nemzetközi tapasztalatai megegyeznek abban, hogy a hobbi való­színűleg jobban kifejezi a személyiség egészét, mint maga a munka, mert az em­berek túlnyomó többsége szükségből dolgozik, míg a hobbi mögött választás van. Az ismétlődő feladatok el­kerülhetetlenek, de a hobbi, amelyben az ember megta­lálja kielégülését, képes né­miképpen kompenzálni egy túlságosan mechanizált élet hatásait. Az emberek munkán kí­vüli magatartásukban, tevé­kenységük megválasztásában eltérnek egymástól az élet­kor, képzettségi szint, társa­dalmi foglalkozás, családi környezet, kulturáltság és értékminták szerint. Meg keli jegyezni ezzel kapcso­latban, hogy a megnöveke­dett szabad idő távolról sem ösztönöz mindenkit arra, hogy teljesebb tevékenysé­get keressen. Szép számmal akadnak olyanok, akiknél bomlasztóan hat. munkán kívüli életükre, agresszív megnyilatkozásokra ösztö­nöz, amelyekben a személyi­ség brutális módon igyek­szik kifejezni önmagát. Nemzetközi méretekben ter­jed az alkoholfogyasztás, az izgatószerek használata, a bűnözés, stb. Amikor tehát arra keres­sük a választ, hogy mit je­lent a hobbi a ma embere számára, nem szabad a fen­ti összefüggésről sem meg­feledkezni. Ebből érthető meg igazán a szociológusok és pszichológusok többségé­nek az a felfogása, hogy a gyakran és indokolatlanul szidott hobbi korunk egyik egyértelműen hasznosnak mondható terméke, mivel az önmegvalósítást szolgálja. Mint dr. Buda Béla pszicho­lógus főorvos mondja: a hobbi tréningbe tartja az embert és — mint á mun­ka általában — nemesít, többre tesz képessé. Emel­lett a legtöbb hobbi — ha látszólag magányos is — va­lójában társas tevékenység, hiszen csak akkor van ér­telme, ha társak is akadnak hozzá, ha a szenvedély má­sokkal megosztható valami- íven kommunikáció útján. Éppen ezért q hobbi az em­beri kapcsolatok kristályo­sodási pontja is; akinek hobbiia van és abban el tud merülni, az igazán sohasem magánvos, mint a nélküle élő ember. A hazai viszonyok tapasz­talatai is azt bizonyítják, hogy az iparosodás, az urba­nizáció növekedése nyomán egyre több ember foglalko­zik szabad idejében valami­lyen hobbitevékenységgel. Talán legszembetűnőbb a kertészkedők számának nö­vekedése, elsősorban az üzemi munkások és az ér­telmiségiek körében. Ez a tendencia várhatóan tovább erősödik, ami teljesen érthe­tő, hiszen a városi lét min­den kényelmével és kom­fortjával együtt oly sokat vesz el a természetiből, hogy az emberekben él és növekszik a vágy a szabad természet után. Nálunk ez még hevesebben nyilvánul meg, mint a fokozatosabban urbanizálódott országokban, hiszen a mi városainkban elsődlegesen az urbanizáció tárgyi feltételei vannak je­len. Amikor valaki a hobbi­kertjét műveli és abban él, olyan környezetbe kerül vissza, amely megőrzi és fenntartja a természet elemi sajátosságait, de egyúttal kifejeződik benne az ember személyes igénye is a ter­mészet formálására, befo­lyásolására. A kutatók megfigyelték, hogy az ember életének má­sodik felében fordul na­gyobb érdeklődéssel a ter­mészet felé. Ebben a kor­osztályban megnövekszik a kertészkedők aránya, ekkor­ra az emberek többsége be­lefárad a városi „nyüzsgés­be”, hajszába. Lassan olyan értékeket kezd preferálni, amelyre addig nem sokat figyelt, például egészségének védelme. így nő meg ,a sa­ját környezetének értéke, így válik a természet, a hobbikért kissé a menekü­lés. az önvédelem fontos színterévé. V égig gondolva a hobbitevékeny­ségek szociológiai, pszichológiai, közgazdasági összefüggéseit, meggyőződ­hetünk arról, hogy bennünk nem valami egoista elfaju­lást, közösséggel szembeni magatartást, kell feltételezni, hanem nagyon is egészséges emberi törekvéseket. Ebből az is következik, hogy a hobbitevékenységekhez szükséges eszközöket nem luxus cikkeknek kellene te­kinteni, hanem nélkülözhe­tetlen fogyasztási cikkeknek, és ennek kifejezésre kellene jutnia a választékban és a mérsékeltebb árakban is. Módra László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents