Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-23 / 18. szám
a 1980. január 23., szerda Bonyodalmak egy felújítás körül A XIV. kerületi Jóga-szalonban gyerekeknek is tartanak jógatanfolyamot. Az ősi indiai sport egészséges életmódra neveli a csöppségeket (MTI-fotó: Pintér Márta (elvétele — KS) Módosítónak a bérleti díjakat Patthelyzet. Ezzel lehetne röviden jellemezni azt az áldatlan állapotot, amelybe Szabó Sándorék e hó elején kerültek. Maga a történet dióhéjban így foglalható ösz- sze: a békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának egyik határozata értelmében az Ingatlankezelő Vállalat (a Penza lakótelepi lakásokkal egyidejűleg) felújítja az Irányi utca 2. számú házat. Ezekből az épületekből a bérlőket átmeneti lakásokba költöztették, de az udvari lakásokat — mivel a VI. ötéves tervidőszakban lebontják — érintetlenül hagyják. Vagyis: a házfelügyelői szolgálati lakásban élő Szabó Sándor családja és még három másik bérlő az 1/1971. (II. 8.) kormányrendelet alapján „köteles tűrni” az épület karbantartásával, felújításával stb. járó munkák elvégzését, „ha ezek nem eredményezik a lakás megsemmisülését.” E szigorú hangvételű megfogalmazásnak ugyan érvényt lehet szerezni, de mi a következménye, s mi az emberi vonatkozása egy ilyen intézkedésnek? Végső elkeseredés A büfé felől zegzugos kerülő úton, egy falba vágott nyíláson keresztül jutunk el az említett épület udvarára. Téglarakások, bádogkannák, deszkák mindenütt. Kopá- csolással és egyéb zajokkal, zörejekkel járó „csatazaj” közepette csöngetünk be Szabó Sándorékhoz. Egy 50 év körüli, megtört, fáradt arcú férfi nyit ajtót nekünk. Bemutatkozás után a köves konyhában helyet foglalunk. — Mi már mindent megpróbáltunk — kezdi. — Végül a tanácstól kaptunk egy levelet, és ebben a munkálatok idejére szíves türelmünket kérik... — Mi a probléma? — Az IKV január elején fogott hozzá az utcafrontra eső épület felújításához. Az amúgy is szűk udvaron dróthálóval körbekerítették a felvonulási területet, ám a por, a piszok csak bejön az ajtó- és ablakdeszkák résein. Ablakunkhoz közel van a szőnyegporoló, és a szemetes konténer ... Gondolkodom. Mindig az első mondat a legnehezebb. Kotorászok a fiókomban. Hogy is kezdjem? Hopp, megvan! A bordó doboz üresen, bambán tátong rám. Dühösen megrázom. Az utolsó fehér rudacska poty- tyan az ölembe. Felkapom, megnyomorgatom, számba veszem, és szertartásosan meggyújtom. Az apróra vágott, barna dohány lángra kap. Elégedetten fújom ki a füstöt. — Miért is jó dohányozni? — meditálok. Mert hogy jó, azt milliók állítják. „A dohányfüst élvezeti értékét a benne levő nikotin adja” — világosít fel az Űj Magyar Lexikon. Ilyen egyszerű lenne? Egy színtelen, bódító szagú, 246 Celsius-fokon forró, C—10, H—14, N—2-höz ragaszkodom több, mint egy évtizede? Amelyből ráadásul 0,02—0,06 gramm halálos méreg? „Az első dohányzás enyhe, heves mérgezéssel szokott járni” — olvasom tovább a lexikont. Látom 15 éves önmagam, amint a gimnázium V/. C.-jében zsenge tüdőm először fürdetem füstben. Emlékszem, ahogy az első slukk után elsötétült — Ezeket talán el lehetne helyezni máshova ... — Lehetséges, de mindennél jobban a zaj, az állandó kopácsolás idegesít bennünket. Ez már kibírhatatlan. Elég veszélyes munkahelyen, mint szerszámedző dolgozom a forgácsoló meleg üzemében. Ezen a héten éjszakai műszakban vagyok, és egyszerűen nem tudom kipihenni magam. Közben megérkezik a felesége és a kisunoka. Az asszony még a férjénél is szenvedélyesebben adja elő a sérelmeket. Mindketten arról igyekeznek meggyőzni: nekik nem a vállalat munkásai ellen van kifogásuk, hiszen ők a kötelességüket végzik és nem is tehetnek a kellemetlenségekről.... — Higgye el, idegileg any- nyira kikészültem — mondja elkeseredve a férj —, hogy már többször gondoltam: megírom a tv-nek. Lehetetlen elviselni hosszú hónapokon át ezeket a szörnyű megpróbáltatásokat. Nincs több átmeneti lakás Sipiczky Frigyesné, az Ingatlankezelő Vállalat osztályvezetője és Mészáros Győző főmérnök jól ismerik az Irányi utcai lakások bérlőinek problémáit. — Nekünk is nehézséget jelent — mondja az osztály- vezető —, mert a ki nem költöztetett családoknak a munkálatok idején is biztosítani kell a víz- és gázellátást. Mindössze 33 átmeneti lakásunk van, és ezeket azok vehetik igénybe, akiknek otthonát belül is felújítjuk — Mégis, mit tesznek azért, hogy elviselhetőbb körülmények legyenek? — Vállalatunk — feleli a főmérnök — a lehető legmesszebbmenőkig úgy jár el, hogy az említett lakások bérlői megfelelő életfeltételek közepette viselhessék el ezt a felfordulást. Mészáros Győző néhány példát is felsorol annak bizonyítására, hogy másoknak — objektív okok miatt még akkor sem tudtak adni átmeneti lakást, amikor az IKV a saját otthonukat újította fel. A szó szoros értelmében napról előttem a fehér fal, s szemem előtt apró manócskák kezdtek gonosz táncba. Három napig füstközeiből is menekültem. Aztán mégis ráéreztem az ízére, és ebben nem kis része volt osztálytársaimnak, akik a száj sarkában fityegő cigarettát a felnőttség biztos jeleként tartották számon. Középiskolás életünk nagy vívmánya volt, amikor az udvar egy kijelölt sarkában immár legálisan szívhattuk szabadságunk szimbólumát. (Az engedély megszerzése után ugyan többen leszoktak, hiszen megszűnt a tilosban járás vonzereje.) Az évek során szépen fejlődtem. Érettségiig eljutottam a napi egy dobozos teljesítményig. A leszokás gondolata akkor vetődött fel bennem először, amikor a napi cigarettaadag már saját keresetemet terhelte. Elhatározni könnyű volt, de megtenni annál nehezebb, hiszen „Akit a dohány megfogott, az nem tud nélküle élni, miként az élvezetekhez szokott ember. A dohány maga a pokol..., mert büdös és utálatos, mint maga a pokol.” — írta már napra kellett ki- és bepakolni a bútorokat, hogy a bérlők éjszaka aludni tudjanak. fl tanács sem segíthet A lakáshelyzetre vonatkozó adatok özönét már dr. Simon Mihálytól, a városi tanács igazgatási osztályának vezetőjétől hallom. — Valóban érkezett a tanácshoz egy olyan panasz, mely szerint csak az utcafronthoz tartozó lakások bérlőit költöztették át. A színtiszta igazság az, hogy sem átmeneti, sem szükség- lakásokkal a tanács jelenleg nem rendelkezik. Sőt mi több: még az életveszélyes körülmények között élő emberek elhelyezése is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. — Mennyi célcsoportos lakás átadására van kilátás? — A megfelelő építőipari kapacitás következtében a tanács az ötéves terv által előírt lakásépítési feladatokat 3 év alatt megvalósította. Célcsoportos lakások átadása 1979. tavasza óta szünetel. Most meg nincs miből építeni. Az évente — elhalálozás, elköltözés és egyéb okok miatt — megüresedő 10—15 lakás még a szanálási gondjaink megoldására sem elegendő. — Kik kaphatják ezeket? — Itt főként az idősebb emberek jöhetnek számításba. ök ugyanis anyagi, egészségügyi problémák miatt már nem- fogadhatják el a tetőkazános épületekben levő lakásokat. .. • # Visszatérve Szabó Sándorék kálváriájára, nincs kétség afelől, hogy helyzetük — az illetékes szervek képviselői által elmondott indokok alapján — „reménytelen”. Mindkét hivatalos helyen hangsúlyozták: legnagyobb igyekezetükkel azon lesznek, hogy jobb munka- szervezéssel könnyítsenek az ott maradt bérlők helyzetén. Belátják: a felújítással, átalakítással járó kellemetlenségeket a minimálisra kell csökkenteni azért, hogy senki se zavarja a lakók nyugalmát. Tény, egy ilyen patthelyzetben, ennek ellenére is nehéz mindkét félnek elfogadható megoldást találni. 1691-ben I. Jakab angol király. Dohányzó elődeimmel csak együttérezni tudok, hiszen a középkori Európa uralkodói — csakúgy, mint Jakab — igen rossz véleménnyel voltak az Amerikából átvett új szokásról. Törökországban például végtagjait vágták le, Oroszországban az orrát fúrták át a nikotin élvezőinek. Magyar- országon 1670-ben az ország- gyűlés hozott törvényt „A to- bak megtilalmazásáról, s a ki behozá, annak büntetéséről.” Így hát több, mint 300 éve szoktatnak bennünket a dohányzásról. Ma már nem testi fenyítéssel, hanem korszerű felvilágosító munkával. Jól tudom, ha többet füstölgők a kelleténél, szédülés, étvágytalanság. álmatlanság kerít hatalmába. Rémület fog el a gyomorfekély, ajak-, gége-, tüdőrák gondolatára. „Sosem késő” — vigasztalnak bennünket az orvosok. Nagyapám jut eszembe, aki jó tíz évvel ezelőtt, hatvan évesen jó messzire hajította az udvaron utolsó cigarettáját. Azóta köhinteni sem igen hallottuk. „Talán én is képes lennék rá ...” — fontolgatom. Erős elhatározással felkapom a hamutál szélén füstölgő cigarettát, és dühösen elnyomom. Különben is, már a füstszűrőig égett. —gubucz— Az 1971-ben megjelent kormányrendelet, illetve a végrehajtására kiadott ÉVM- rendelet részletesen felsorolja azokat a helyiségeket, amelyek bérleti díjait a két jogszabály alapján kell megállapítani. A bérleti díj mértéke függ attól, hogy a bérlemény milyen településkategóriába és mely bérleménycsoportba tartozik. (Vagyis városban, vagy falun, üdülőhelyen, garázs, bolt stb.) A jogszabályok rendelkezései főbb vonatkozásaiban továbbra is alkalmazandók, a bérleti díjak mértékének vonatkozásában viszont jelentős változást hozott a Korábbi jogszabályt módosító 32/1979. MT sz. rendelet. Az új bérleti díjtételekről a módosító jogszabály lényeges előírásai a következőkben foglalhatók össze: Legfontosabb kiemelni, hogy a módosítás következtében a bértételeket megállapító melléklet helyébe új melléklet lépett. A két melléklet összehasonlításából kitűnik, hogy az „A—D” bérleménycsoportokba tartozó helyiségek bérleti díja kétszeresére, míg az „E” bérleménycsoportba tartozó helyiségek bérleti díja a településkategóriától függően 33— 46 százalékkal emelkedik. A módosított jogszabály különböztet aszerint is, hogy a bérbe adott helyiség állami tulajdonban, magántulajdonban van-e, illetőleg részben állami, részben magán- tulajdonban van. Különbség van az új bértétel alkalmazhatósága szerint abban is. hogy a bérbeadásra mikor került sor. Az 1971. július 1. napján, vagy azt megelőzően létesített és 1980. január 1. napján még fennálló bérleti jogviszony esetében az állami tulajdonban álló helyiségek bérét az új bértétel szerint kell megállapítani. A nem állami tulajdonban álló helyiségek bérleti díjúnak megállapításánál cgak lehetőség van az új bértételek alkalmazására, nem kötelező jelleggel. Az 1971. július 1. napja után létesített és 1980. január 1. napján még fennálló, továbbá az 1980. január 1 után létrejött bérleti jogviszony esetében a „B—E bérleménycsoportba tartozó, állami tulajdonban álló helyiségek bérét az új bértétel alapján kell megállapí tani. A nem állami tulajdonban álló helyiségek bérét, valamint az állami tulajdonban álló helyiségek közül az A” bérleménycsoportba tartozó helyiségek bérét a bérbeadó és a bérlő megállapodása határozza meg. Az így megállapított bér mértéke azonban az új bértételtáblázatban rögzített bér mértékének kétszeresét nem haladhatja meg. Az új szabályozás — hasonlóan az előző rendelkezéshez — a bérbeadó kötelességévé teszi az új bérleti díj közlését az alábbiak szerint: A jelenleg fennálló bérleti jogviszony esetében a bérbeadó köteles az új bér összegét megállapítani és azt a bérlővel legkésőbb 1979. december 31. napjáig írásban közölni. Az új bérleti díj alkalmazása szempontjából is jelentősége van annak, hogy a bérlemény állami tulajdonban van-e. Ha igen, úgy az állami és a szövetkezeti bérlő 1980. január 1-től kezdődően már a felemelt bérleti díjat köteles megfizetni. A nem állami tulajdonban álló helyiségek bérlőinek felemelt bérfizetési kötelezettsége két ütemben lép életbe. 1980. január 1-től a bérlőknek a teljes béremelés felével növelt korábbi bért, míg 1981. január 1. után pedig a teljes, felemelt összegű bért kell fizetniük. Gy. Gy. Több a vöröskeresztes tag Társadalmunkban egyre nagyobb a yöröskeresztes mozgalom jelentősége, ezt bizonyítja az is, hogy évről évre többen vesznek részt a tömegszervezet munkájában. Országszerte, így megyénkben is egyre több az alapszervezet. Békéscsabán például az elmúlt évben négy új alapszervezet alakult, s ezzel számuk 71-re nőtt. A tavaly belépett 273 taggal csaknem hétezerre gyarapodott a szervezet taglétszáma a megyeszékhelyen és a város környéki községekben. A megnövekedett érdeklődést számadatok bizonyítiák. Tavaly ötven vöröskeresztes tanfolyamon mintegy ezer hallgató vett részt, és közel hétezren érdeklődtek a megrendezett 158 előadás és 56 filmvetítés témái iránt. A családvédelmi munka az elmúlt év kiemelkedő feladata volt. Az aktívák 66 családot és 143 egyedülálló idős, beteg embert látogattak, gondoztak rendszeresen. A véradómozgalom évek óta a vöröskeresztes tevékenység egyik legsikeresebben működő ága. A véradók 1600 literrel 103 százalékra teljesítették a tervet. Az alkoholizmus elleni küzdelem is hozott eredményeket az elmúlt évben. Míg 1978-ban csupán 13, tavaly már 85 alkoholista vett részt önkéntesen elvonókezelésben. A kezelés még nem mindig vezet gyógyuláshoz, ezért az alkoholistát továbbra is figyelemmel kell kísérni. A Vöröskereszt aktívái folyamatos kapcsolatot tartanak a kezeitekkel, segítik családi, munkahelyi beilleszkedésüket. Békéscsabán az Ifjúsági Áruház szolgáltatásai közé tartozik, hogy a konfekciós öltönyöket, női ruhákat a vásárlók kérésére méretre igazítják. A képünkön látható öltönynek hosz- szú volt az ujja, s tulajdonosa a próba után röviddel pontosra igazítva vihette haza a VOR csinos ruhadarabját Fotó: Veress Erzsi Bukovinszky István ustolgo
