Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-23 / 18. szám
1980. január 23., szerda 0 IgHiWETiW II lejtőn nem szabad megállni — A látványos, viszonylag könnyen elérhető sikerek időszaka elmúlt, most már keményen meg kell dolgoznunk minden kis eredményért. Sőt, az sem túlzás, hogy a szinten tartás sem lesz könnyű az idén sok helyen. Nekünk egy kicsit szerencsénk van, főleg fogyasztási cikkeket gyártunk, így bennünket a beruházási korlátozások nem érintenek any- nyira, mint másokat. De azért ahhoz, hogy a hazai és a külföldi piacokon a megszokott módon helytállhassunk, alaposan össze kell szedni magunkat. Tapossuk a pedált Ez a tömör összefoglaló, mely Székely Lászlónak, a Szarvasi Vasipari Szövetkezet elnökének szájából hangzott el, jól érzékelteti mindazt, ami az idén vár rájuk. Nehezebb feltételek, új sza- / bályozórendszer, némi piaci bizonytalanság, egyszóval cseppet sem könnyű és irigylésre méltó helyzet. Ennek ellenére — ha mérsékeltebben is, de folytatódik a szövetkezet fejlődése. — Ez az a pillanat, amikor nem szabad megállnunk. Aki biciklizett már hegynek felfelé, az tudja, hogy a pedált akkor is nyomni kell, ha már elfogyott a lendület, és csurog a víz az emberről. Aki ilyenkor megáll, az alig- alig tud még egyszer elindulni. Lehet persze tolni is a járművet, de az már nem biciklizés. így aztán mi is felhasználjuk az elmúlt évek lendületét, mozgósítjuk tartalékainkat, megfeszítjük az erőnket, és tapossuk a pedált, hogy előre haladjunk. Persze, ez a haladás lassúbb, mint amit eddig megszoktunk. A mérsékeltebb ütemű termelésnövelés, a pénzügyi támogatások csökkenése és szigorodása, a világpiaci hatások, az ár- és szabályozórendszer módosítása több irányban is meghatározza a feladatokat. Az idén várhatóan 580 millió forint lesz a szövetkezet évi termelési értéke, ez csak 5 százalékkal több a tavalyinál. A nyereség viszont 41,5 millió helyett mintegy 35 millió lesz, lényegesen kevesebb a megszokottnál. A bérszínvonalat is 3—4 százalékkal tervezik növelni, a létszám pedig szinte marad, vagy valamelyest csökken. Benézni a kamrába Ilyen körülmények között mások a feladatok, mint amikor minden jól megy. — Ügy van ez, mint sokszor a háztartásban. Ha hónap végére elfogy a pénz, akkor be kell nézni a kamrába, és számba venni, mi található ott. Elő kell szedni a tartalékokat, és azt enni, ami van — mondja az elnök. Üzemi nyelvre lefordítva, ez azt jelenti, hogy rendkívüli erőfeszítéseket tesznek a tartalékok feltárására. Az eddigieknél sokkal határozottabb intézkedéseket hoznak a műszakilag megalapozott munkanormákon alapuló teljesítménybérek érvényesítésére. Feltárják az elfekvő készleteket, és értékesítik azokat. Azt a gazdálkodási célt tűzték maguk elé, hogy mindenben a megadott készletnormákon belül maradnak. Ehhez az is kell, hogy az átfutási időt le kell rövidíteni a termelésben. Ez a határidő jobb betartását is eredményezi, és lehetőséget ad az elmúlt évben beállított értékes gépek jobb kihasználására. Komoly takarékossági intézkedéseket is bevezettek az idén. Fűtő- és technológiai olajból 10 százaléknyi megtakarítás a célkitűzés. Ehhez korszerűsítik a felhasználási normákat. A termékek jelleflz energiaszállítás gondjai A világ energiagondjai között jelentős helyet foglal el a természeti erőforrások ki- meríthetősége, az egy főre jutó fajlagos energiafogyasztás egyenlőtlensége, a biztos készletek egyenlőtlen területi elhelyezkedése, és az a tény, hogy a hőenergia csak rossz hatásfokkal alakítható át mechanikai energiává. Hasonlóan nagy jelentőségű és fontos kérdés a meglevő energiakészletnek a fogyasztóhoz való eljuttatása, azaz az energiaszállítás. A legrégebbi energiaszállítási mód az energiahordozók szállítása volt, és ennek jelentősége f azóta sem csökkent. Ugyancsak régóta ismert megoldás az energiaforrások mellé való település is; ilyenek például a vízimalmok. Ez a lehetőség ma is fennáll. Ipartelepek létesítésekor mindig számításba veszik a fellelhető energiaforrásokat, és a települések helyének kiválasztásakor sokszor döntő tényező az a gazdasági összevetés, amely az energiahordozók szállítási költségeit a nyersanyagok és a késztermékek szállítási költségeihez hasonlítja. A hőerőművek telepítésénél a fűtőanyag, a víz és az énergia- fogyasztók távolsága is szerepel az egyéb meghatározó tényezők között. Az emberiség energiaigényét jelenleg 25—30 százalékban villamos energia formájában (10 százalék világítás, 15—20 százalék hajtóenergia) kell kielégíteni. — Emellett a vil- lamosenergia-elosztás az energiaellátás legrugalmasabb módja. A távolsági villamosener- gia-átvitel megvalósításában magyar elgondolások is testet öltöttek. Az egyik az ún. Thury-féle rendszer, amely lényegében egyenáramú soros erőátviteli rendszer. Ez állandó áram és változó nagyságú feszültség elve alapján épül fel. A másik ilyen megoldás a ma szinte egyeduralkodó váltakozó áramú erőátviteli rendszer. Kidolgozásában a Ganz-gyár és kiváló mérnökgárdája fejtett ki úttörő tevékenységet. géből adódóan nagyon sok csomagolóanyagot használ fel a szövetkezet. Ezek értéke évenként mintegy 10 millió forint. Most megvizsgálják, hogyan lehetne bevezetni a saját gyártást, mert így a költségek mintegy 4 millió forinttal lehetnének alacsonyabbak. Ennek első részeként április 30. után csak saját készítésű fóliazacskóba csomagolják a' termékeket. A megtakarításokkal egyenlő fontosságú az importtal való takarékosság, vagy éppen a hazai anyagokkal való helyettesítés. A mágnesszelepeknél például bevezetik néhány alkatrész hazai kovácsolt acélból történő gyártását, és a lámpatesteknél, vasalónál is törekednek az importalkatrészek számának csökkentésére. Nem siránkozunk önmagában persze a nad- < rágszíj összehúzása nem elég. Székely László szavaival élve attól, hogy koplalunk, holnap még nem lesz több. Tenni is kell azért, és nem is keveset, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Ezért a szövetkezet jelentős technológiai és gyártmányfejlesztési programot valósít meg az idén. Erre szükség is van, mert az egyik legfontosabb feladat, fokozni az exportot. A tavalyi, nem túl jól sikerült év eredményét mintegy 25 százalékkal kívánják meghaladni az idén, de ezen belül a tőkés export 60 százalékkal növekszik. Ezt a merész célt egy sor új gyártmány piacra dobásával kívánják elérni, öt új csillárt, 10 függesztett lámpatestet, 8 asztali lámpát, 5 falikart és 3 állólámpát dobnak piacra az - idén, és messzemenően figyelembe veszik a különféle egyedi megrendelők igényeit. Tovább folytatódik az Espresso 03 továbbfejlesztése, és teljesen új konstrukciójú Mokka kávéfőzők kifejlesztése, illetve gyártásba állítása. Folyik 3 új vasaló gyártásának előkészítése, és készülnek a mintadarabok az NSZK-beli Rowenta cég vasalóiból. Befejeződik a dévaványai telephely rekonstrukciója, a festőüzem technológiai szerelése, és az építőipari telep szociális épületeinek üzembe helyezése. Nagyobb gépi beruházást pénz hiányában nem terveznek az idén. — Láthatja, van problémánk elég, de azért nem siránkozunk — mondja az elnök. — Tudja, nálunk mindenki, hogy mekkorák a gondok, és tudjuk azt is, hogy ezen csak mi változtathatunk, ezt helyettünk senki sem fogja megcsinálni. Ennek megfelelően dolgozunk, hogy minél előbb egyenesbe kerüljünk. Lónyai László Beszélgetés Dobi Ferenccel, a MEDOSZ főtitkárával A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezete, a MEDOSZ, taglétszámát tekintve a negyedik legnagyobb hazai szakszervezet. Olyan területen szervezi, képviseli és mozgósítja az embereket, amelynek alakulása nagyon közvetlenül és érzékenyen érinti az ország egész lakosságát. Elegendő az élelmiszer-ellátásra utalni, ami mindenekelőtt a mezőgazdasági termeléstől függ. Az erdészet tevékenységének jelentősége szintén közismert, csakúgy, mint a vízügy területén dolgozóké. Az ágazatokat összefogó szakszervezet főtitkárával, Dobi Ferenccel beszélgettünk a munka tapasztalatairól, az elkövetkezendő időszak néhány fontosabb tennivalójáról: — A mezőgazdaság, az erdészet, a vízügy, a szakmai képzés, a kutatás egész sor sajátos vonást mutat, melyekhez alkalmazkodnunk kell. Éppen ezért a MEDOSZ munkája is sokszínű. Ebbe az irányba hat az a tény is, hogy 350 ezres tagságunkon belül az értelmiségiek száma 70 ezer. — Az állami vállalatok, intézmények mellett az utóbbi időben kiterjedt a MEDOSZ tevékenysége a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekre Is. A tsz-ek nem tudták ellátni a tagság érdekvédel- * mét? — Nem erről van szó. A mezőgazdasági szövetkezetek, mint társadalmi intézmények természetesen jól ellátják azokat a feladatokat, amelyeket tagságuk az alapszabályban rögzített. A mezőgazdasági szövetkezetekben azonban a tagokon kívül szép számmal dolgoznak alkalmazottak is, akiknek természetesen mások a szövetkezeten belüli jogaik, mint a tagoknak, s más az érdekvédelmük is. Ilyen szempontból ők általában hátrányosabb helyzetben voltak. Sok mezőgazdasági szövetkezetben nagyon is jelentős a melléküzemi, ipari tevékenység. Az alkalmazottak többsége ezekben az ágazatokban dolgozik. Közülük sokan azelőtt is szakszervezeti tagok voltak, s a termelőszövetkezetbe kerülve keresték a tagságok fenntartásának lehetőségét. Azokban a közös gazdaságokban, amelyek a jók közé tartoznak, úgy emlegetik a szak- szervezeti tevékenységet, mint ami kifejezetten segíti a termelés emberi kérdéseinek megoldását, s maguk a szövetkezeti vezetők is szorgalmazzák az alkalmazottak szakszervezetbe szervezését. Ma már több mint hatszáz termelőszövetkezetben van ' szakszervezeti alapszervezet, kapcsolataik jók a szövetkezeti vezetéssel. A Budapesti Harisnyagyár dobozi telepén női harisnyanadrágokat kötnek és varrnak, főleg a hazai vásárlók részére, de jelentős mennyiségben exportálnak is belőle a Szovjetunióba és a nyugati tőkés országokba is. Képünkön: a méretre vágott és előre összevarrt gumit szinte egy mozdulattal dolgozzák bele a gumiházba Fotó: Veress Erzsi — A szakszervezetek — a maguk eszközeivel — segítik a termelésfejlesztést is. A gazdálkodás jövő évi szabályozói már ismertek. Ezek szintén tükrözik, hogy sok tekintetben új körülmények között dolgozik népgazdaságunk. Mire ösztönzi tagságát a megváltozott körülmények között a MEDOSZ? — Mindig is igyekeztünk messzebb látni a napi feladatoknál. Nagyon jól tud* juk, hogy népi államunkban a termelésnek és a gazdálkodásnak a követelményekhez igazítása végső soron a dolgozók érdekeit szolgálja. Elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. S ez nemcsak a termékekre vonatkozik, hanem az értékekre is. A nyereséges termelés ad módot, lehetőséget a nagyobb keresetre, a magasabb életszínvonalra, a veszteséges, a ráfizetéses nem. Magától értetődő követelmény tehát üzemi, ágazati és országos szinten egyaránt, hogy legyen nyereséges a termelés. Ha a nemzetközi piac követelményeit nézzük — ahol is a nyersanyag, az energia jelentős hányadát vásároljuk, s késztermékeink számottevő részét eladjuk — akkor látjuk, hogy az ottani változások számunkra előnytelenül alakultak. — Ma már ezt nemcsak a gazdasági vezetők ismerik fel, hanem mind nagyobb számban a kétkezi dolgozók is. A változtatáshoz azonban nem elég a felismerés. Mit tesznek a szakszervezeti munkában azért, hogy a felismerést tettek kövessék? — Az egyik legfontosabbnak azt tartjuk, hogy ne általánosságokban beszéljünk a feladatokról, hanem minden munkahelyen a lehető legpontosabban értékeljék azt, hogy mit tesznek, miért, s miként lehetne másként, jobban. Egy állat- tenyésztő telepen, ahol a sertéshús kilogrammjának termeléséhez öt kilogramm, vagy még több takarmányt használnak fel, nyilvánvalóan azon kell gondolkodni, hogy miként lehet ezen gyorsan változtatni, kinek mi a teendője a változtatásért. Azzal azonban mindenki tisztában van, hogy elsősorban munkával, tettekkel lehet jobb a gazdálkodás. Az is érthető, hogy ki-ki a saját munkahelyén teheti a legtöbbet azért, hogy országos céljaink a mezőgazdaságban is megvalósuljanak. Ebben kell segítenie minden munkahelyen a szakszervezetnek. Harmincezer tisztségviselőnek zöme a termelő munkahelyen tevékenykedik. Példájuk, szavuk óriási erő lehet. Az is nyilvánvaló, hogy mielőtt a termelő helyen a munkás cselekszik, a vezetőknek kell tisztázniuk: mikor, mit tartanak a gazdálkodás szempontjából a legjobbnak. Az üzem- és munkaszervezés nyitott kérdéseire elsősorban nekik kell válaszolniuk. Az irányítás szervezetlenségéből származó bajokat a munkás — mégoly nagy szorgalom esetén is — legfeljebb enyhítheti. — Sokat tett a MEDOSZ az elmúlt években a munkaverseny szervezéséért, a szocialista brigádmozgalom fejlesztéséért. Vannak ezen a téren további elgondolásaik? — A kiformálódó tervek — amelyek igazodnak a szabályozók változásához — egész sor új feladatot jelölnek meg. A párt XII. kongresszusa tiszteletére kibontakozott munkaversenyben ezeket az új feladatokat is figyelembe kell venni. A munkaköri kötelesség teljesítése nem lehet felajánlás témája. Ezt mindenkinek kötelessége teljesíteni — a felajánláshoz valami pluszt kell nyújtani. Meggondolandó az is, hogy a brigádokban Riókat, akik egyénileg többet teljesítettek, miként lehetne jobban megbecsülni anyagilag is, erkölcsileg is. Olyan érdekeltségi viszonyokat kell teremteni, hogy a legjobbakat a többiek szinte maguktól kövessék. — Milyen jelentőséget tulajdonítanak a munkahelyi demokrácia adta lehetőségek kihasználásának? — Nem akarom ezzel kapcsolatban ismételgetni az eléggé ismert megállapításokat: Hogy több szem többet lát, hogy egy-egy kis munkahelyi közösségen belül mindig sok okos gondolat jön össze. Mégis, azok az igaz megállapítások, amelyek az ismétlések gyakorisága miatt néha megkopnak, még igazak maradnak. S így van ez akkor is, ha a gazdálkodási tartalékok feltárásáról. a fegyelmezettebb, szervezettebb munkáról, az adott vállalat kisebb vagy nagyobb gondjairól van szó. Akit jogos vagy vélt panasza köt le, az addig — legalábbis gondolatban — nem foglalkozik mással, mint panaszával. Így aztán a panaszos szó meghallgatása, megválaszolása, orvoslása — bármily kis ügy is lesz az, nagy jelentőségű, mert utat nyithat a közösség számára fontosabb kérdésekhez. — Soknak vagy kevésnek tartja azokat az ütközéseket, amelyek a gazdasági vezetés és a szakszervezet között előfordulnak? — Tapasztalataim szerint felső szinttől az üzemig a jó a szakszervezet és a gazdasági vezetés kapcsolata. Elvi alapon kiformálódott az az együttműködés, amely sok közös gond megoldásának volt már a forrása. Így ütközések csak eléggé elvétve adódnak. Ha azt nézem, hogy az élet mennyi bonyolult kérdést vet fel, akkor azt sem bánnám, ha több lenne a valódi, tartalmas, lényeges kérdésekkel foglalkozó vita. Persze a vitát önmagáért felesleges kiváltani. A tisztázásnak azonban jó eszköze az alkotó vita., amit tudni kell értelmesen lezárni is. Elképzelhető, hogy a szabályozás szigorúbb körülményei között néhány vállalatnál ezután gyakrabban adódnak ütközési pontok a gazdasági vezetés és szakszervezeti szerveink között. Ezektől azonban nem kell félni. Nekünk is tudnunk kell, hogy a szabályozók változásai azt a célt szolgálják, hogy az ország közössége sikeresebben haladhasson gazdasági, társadalmi céljaink elérése felé. Figyelemmel kell lenni a közösség érdekének védelmére, mert a jó közösségi érdekvédelem teremt alapot az egyéni érdekvédelem számára. Almás! István Az új körülményekhez igazodva dolgozunk
