Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-22 / 17. szám

o

1980. Január 22., kedd

Téli világ Magyarbánhegyesen

A sűrű köd rátelepszik a hideg tájra. Az utasok szótlanul kerülgetik a hókupacokat, a megdermedt vágányokat.

— Nézze, itt a kijárat, arra van a község központja — világosít fel az állomáson egy vasutasruhás idős ember, és komótos léptekkel elindul az új falu felé.

A közeli presszóban már duruzsol az olajkályha. Két öreg nagykabátban kavargat- ja a forró feketét.

— Ki a legmódosabb ember Bánhegyesen? — kérdem a szikárabbikat.

Felnéz. Rám villantja zöldesszürke szemét és kiböki:

— Sin biztosan nem — hunyorog, s nevét hozzá.

Kerti törpe és autó

Az építőanyag-teleppel szemben pótkocsis teherautó áll, rajta gömbölyű sertések. A kétszintes ház verandáján pipázó kerti törpe gipszfigurája árválkodik. A benzinkútnál egy Wartburgot szabadítanak ki a hótákaró alól. A piros bádogból készült bódé előtt fiatalasszony toporog: Pleskonics Istvánné, a kút kezelője. «

— Ilyenkor télen kevés a kuncsaft — mondja bemutatkozás után. — Reggel 8- tól délután 4 óráig vagyok itt. Majd megvesz az isten hidege, hiszen a szűk helyiségben se fűtés, se világítás. Az éjjel befagyott a lavórban a víz. Megígérték a szolnoki központban, hogy jobb körülményeket teremtenek. Erre várok jó ideje.

A Kossuth utcán élénkül a forgalom. Lovas kocsi gördül az úton, a hajtó jókedvűen fütyörész. „Túr a disznó, túr a határszélen” — gyújt nótára és a lovak közé csap. Amott üstházat cipel két ember. A kiskapuban tébláboló asszony utánuk szól:

— Talán disznóvágás lesz?

— Igen. Még ma megöljük az „öreget” — kiabálja egyikük vidáman.

A járdán, a templommal átellenben kerékpáros közelít. Benkő István kézbesítő.

— Kérek egy Népújságot

— állítom meg.

— Tessék — nyúl a táskájába, s közben a munkájáról beszél:

— Hat éve dolgozom a postán. Nékem van a legnagyobb körzetem. Taposni kell a pedált, hogy idejében végezzék. A múlt héten két napig nem jött a posta a nagy hó miatt. Tegnap kézbesítettük ki az összes újságot és az egyéb küldeményeket.

Józsa Lajos tanácselnök irodájában kellemes meleg van.

— Hogyan élnék a 3 ezer lelket számláló településen?

— teszem fel az első kérdést.

— Gyökeres változás 1968ban következett be, amikor a termelőszövetkezetben

kezdtek iól keresni az emberek. Így mertünk belevágni 1971-ben a vízmű építésébe. Ugyanis zsebbe kellett nyúlni a lakosságnak is, hogy megvalósuljon a régi álom. Ma már 950 lakásban van közüzemű vízszolgáltatás. Ezután egyre többen fogtak hozzá a lakásépítéshez, öt év alatt 70—80 új ház épült a községben. Fejlődik a lakáskultúra. Modem bútorokkal, háztartási gépekkel rendezik be, illetve szerelik fel a szobákat, konyhákat. Jelenleg 834 televízió, 169 személygépkocsi van a községben.

— Miből telik mindezekre? — tamáskodom.

— Nincs ebben semmi titok — mosolyog a tanácselnök. — Az Egyetértés Tsz közepes gazdaság, az évi átlagkereset 30 ezer forint körül ingadozik. A háztájiban egy hold cirok termelése 25 —30 ezer forintot hoz a

konyhára. Minden esztendőben 5 ezer sertést, 100—120 hízóbikát adnak az államnak. A helyi takarékszövetkezetben mintegy 20 millió forint a betétállomány.

Könyvek az ablakban

A legutóbbi vezetőségválasztó taggyűlésen ismét Frank Sándor lett a községi pártvezetőség titkára. Éppen az ülésről készült jegyzőkönyvet lapozgatja, amikor bekopogok hozzá.

— Ennek a viszonylagos jólétnek bizonyára vannak torzulásai — vágok a dolgok közepébe, s a párttitkár megfontoltan válaszol:

— Valóban. Az életszínvonal szépen emelkedett az utóbbi években. Ezzel sajnos nem tartott lépést a művelődés, a kulturálődás. Az emberek túlnyomó része befelé fordul, nem megfelelő a közösségi élet. Véleményem szerint ez aligha csak a televízió, a rádió térhódításával magyarázható. Tudjuk és mondjuk: kevesen látogatják a művelődési házat, a könyvtárat. Miért? Nagyon sokan csupán a saját dolgaikkal vannak elfoglalva, amely valamiféle egoizmussal párosul. Ugyanakkor a művelődési szakemberek sem tesznek meg mindent a szabad idő hasznos eltöltéséért.

— Ezért fontos a kiválasztás — vetem közbe.

— Csakhogy nem tolonganak az ajtó előtt a lelkiismeretes, lelkes népművelők. Nemrégiben a Balassi néptáncegyüttes műsora telt ház előtt ment, máskor meg üresen kong a kultúrház, esetleg azért, mert nem fűtöttek be eléggé. Aztán az is baj: a szocialista brigádok még mindig nem használják ki a közös kulturálódásban rejlő lehetőségeket.

A főutcát járva az egyik kőház nagy üvegablakára leszek figyelmes, amely teli van könyvekkel. Az udvaron egy új Polski Fiat körül három férfi toporog. A könyvekkel zsúfolt előszobában idős néni fogad. A tágas nappaliban a könyvbizományos fiatalasszonnyal beszélgetünk.

— Négy-öt éve bezárt a szomszédos trafik, ahol könyveket is árultak — mondja Kotroczó Józsefné. — A mezőkovácsházi könyvesbolt megbízásából havonta 5-6 ezer forint értékű olvasnivalót adok el, főleg fiataloknak.

— Milyen témájú könyveket vásárolnak leginkább? — kíváncsiskodom.

— A diákok a kötelező olvasmányokat veszik, aztán

kelendő a szépirodalom, a krimi. A Világirodalom Remekei sorozatra 50 megrendelésem van, s kapósak a lexikonok is.

— És el is olvassák ezeket?

— Azt nem tudom. A mi családunkon mérem le a könyv közelségének a hatását. A fiam egyre többet olvas, igaz egyelőre bűnügyi regényeket. Remélem a szép- irodalmat is megkedveli, hiszen nagy fiú, harmadéves a mezőhegyesi szakmunkás- képzőben.

— Gépszerelő lesz, mint az apja?

— Ehhez van kedve — bólogat a nagymama. — A tsz- ben kellenek a jó szakembe— A ház? Még 1964-ben építettük — veszi át a szót Kotroczóné. — Azóta beszereltük a központi fűtést, gépesítettünk, van fekete-fehér és színes televíziónk.

H kit Bariba

A túloldalon sárga bádogtányér jelzi a borbélyműhelyt. Bartha József férfi- fodrász. A hajvágó gép egykedvűen csattog a kezében. A levert zománcú kályha mellett rozoga nyugágy, a falnál hosszú lóca.

— A berendezést még 1935- ben vásároltam — szólal meg a 66 éves mester. — öt éve nyugdíj mellett dolgozom. Nyolc fiatalember tanulta ki mellettem a szakmát 1929 óta. Közülük mindössze három dolgozik fodrászként. A fiatalok több pénzre vágynak, jövedelmezőbb foglalkozást választanak.

Megreccsen a kerek fodrászszék és feláll az ősz hajú és bajszú Bartha János. Megigazítja cájgkabátját, s megáll a műhely közepén.

— Én is pereskedtem a nyugdíjamért — kezdi a 72 esztendős ember.

— Miért?

— öt .évig katona voltam, és nem akarták mind beszámítani. Aztán mégis igazam lett. Most 2400 forintot kapunk ketten az asszonnyal.

— Mire elég ez a pénz?

— A megélhetéshez. Tizenegy évig dolgoztam a tsz- ben. A háztájiban kukoricát, gyógynövényt termesztünk.

— Mesél jen a régi világról János bátyám — biztatom.

— Nincs arról mit beszélni — vágja el a beszélgetés fonalát és a kucsmájáért nyúl.

Késő délután van. Elcsendesedik a község. Csak az állomás környéke zajosabb. Hatalmas csomagokkal cipe- kednek a fiatal lányok és fiúk. Vége a téli vakációnak ...

Seres Sándor

Zajártalom

vízvezetékből

A vízvezetékekben keletkező zaj okai még sok szempontból további kutatásra szorulnak. Az eddigi ismeretek birtokában máris remélhető, hogy idővel megszabadulunk ettől a zajforrástól, amely a lakások, kórtermek, stúdiók, színházak stb. csendjét időnként durván megzavarja. Különösen sok a panasz az új épületekben, ahol a csővezetékekben tovaterjedő zaj az egész épületben hallható.

Ezért egyes országokban már szabvány maximálja a vízvezetékekben megengedhető zajszintet. A zaj a szerelvények működésének és a víz áramlásának az eredménye. Az utóbbi kutatása az akusztika új ágát fejlesztette ki. A kérdés beható tanulmányozására Ausztriában kísérleti modellt is építettek. Az áramlási akusztika kutatóinak sok érdekes kérdésre kell feleletet adniuk, így pl. hogyan függ ösz- sze a csövekben áramló víz sebessége, nyomása, hőmérséklete a zaj erősségével. Az épületgépészeknek viszont máris alkalmazniuk kell néhány megoldást a zaj megelőzésére. Ilyenek: a szerelvények helyes megválasztása, a vezetékek falon kívüli, rugalmas felfüggesztése, a kérdéses helyiségekben több hangszigetelő tárgy beépítése, hangtompítók beiktatása.

Útközben

ÖT FORINT. Csak néhányon intézik dolgaikat a csabai új postán. Lévén szombat délután, igazán nincs nagy forgalom. Az egyik ablak előtt hatvan körüli, nyugdíjas bácsi várakozik. Számol. Már megvásárolta a jövő heti lottószelvényeket, amelyek ott lapulnak a visz- szajáró pénzzel együtt a pulton. Érkezik a hivatal alkalmazottja, a bácsi pedig reklamál: rosszul kaptam

vissza, tessék nézni, itt vannak a szelvények és a pénz. öt forinttal kevesebb. Rövid csend. Ellenőrzés. Valóban kevesebb. Az alkalmazott szó nélkül átnyújtja az ötöst. A csend tovább tart, mígnem az öreg megtöri a hallgatást.

— Elnézést kérek aranyos, ugye nem haragszik?

S látva, hogy a hölgy nem haragszik, megnyugodva távozik.

JÓ TANÁCS. Pörög a kerék, a kocsi viszont egy tapodtat sem halad. Az autós már vagy tíz perce kínlódik, hogy kikecmeregjen a garázsok közül, de egyelőre sikertelenül. Próbálkozik nagy gázzal, aztán „kettőbe” kapcsol, úgy indít, mindhiába.

Könnyű az autó fara, így csak az idő telik, meg a dűli^ nő.

Egyszerre a szemben levő lakótömb negyedik emeletéről kiáltás hallatszik. Fiatalasszony integet az ablakból, s mondja közben: „Állítsa le a kocsit, tegye nullába, úgy tolja meg! Mi is úgy csináltuk!”

Hm. Ebben lehet valami. Az autós ekképpen cselekszik, s röviddel később vigyorogva elfüstöl. Odafönt is elégedetten csukódik be az ablak.

RUHATÁRBAN. Fölöttébb udvarias az elegáns pesti étterem ruhatárosnője. Legfeljebb, ha középkorú, fürgén nyúl a kabátok után, készséggel helyezi letétbe a kézitáskát is. A megőrzés (tábla tudatja)' egy forint, igazán csekély, pláne, ha a csilingelő „Parancsoljon”-t, „Köszönöm”-öt is be le kalkuláljuk. A vendég három kettessel honorálja a szolgáltatást. Bent fogyaszt, majd indulni készül. A hölgy — változatlanul kedvesen és szívélyesen —, de most kicsit aggodalommal szól, emí- gyen: — Bocsánat, ha meg nem sértem, a táskáért nem tetszett fizetni az előbb. Külön kell.

Igaz is, néha milyen feledékeny az ember.

(fábián)

A szarvasi példa

„A hátsó sorokban sok fiatal ül” — jegyeztem meg Szarvason, egy tanácsülés szünetében Sonkoly Jánosnak, a KISZ szarvasi bizottsága titkárának. „Igen — érkezett a válasz —, nálunk az a szokás, hogy minden tanácsülésre delegálhatunk fiatalokat, így első kézből tájékozódunk a város dolgairól.”

Néhány hónappal később aztán meghívó érkezett Szarvasról, amely a városi tanács és a KISZ városi bizottsága együttes ülésére invitált. A két testület ugyanis közösen tűzte napirendre az 1977-ben kötött együttműködési megállapodásának értékelését. S hogy miről adtak számot ezen az együttes ülésen? Nos, mint a városi tanács tájékoztatója már bevezetőben megállapítja: „Az 1977-ben kötött együttműködési megállapodás nem kizárólagos kapcsolatteremtési területe az említett szerveknek.” A gazdaságpolitikában, a terület-, településfejlesztésben a tanács elsősorban tájékoztató és ellenőrző szerepet tölt be. A közéletre való nevelést szolgálja az a szarvasi gyakorlat, hogy a fiatalok egy csoA Közép-dunántúli Szénbánya Vállalat ajkai központi bányamentő állomásán éjjel-nappal ügyeletet tartanak, így percek alatt készen állnak a mentésre. Képünkön: ellenőrzik a haboltó működését (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS)

portját mindig meghívják a tanácsülésre. Igen figyelemreméltó az a megjegyzés, amely szerint az ifjúság közéleti szereplésének feltétele, hogy ismerje a különböző szervek, szervezetek tevékenységét, felépítését, s megfelelő jártasságot szerezzen a politikai életben. A tanácsi értékelés megállapítja: Az ifjúsági parlamenteken elhangzottak világosan bizonyították, hogy a fiatalok érdeklődnek a közügyek iránt, felelősségtudattal mondják el véleményüket, kívánnak részt venni a város jövőjének formálásában.

összegezve: a városi tanács szerint a megállapodás elérte célját, az együttműködés folyamatossá vált, annak formái, módszerei megfelelőek, s mindkét fél számára hasznosak.

S vajon hogyan látja mindezt a „másik fél”, a KISZ városi bizottsága? Az ifjúsági szövetség bizottsága mindenekelőtt azt emelte ki, hogy az informálás rendszeres és kölcsönös, a fontosabb döntések előtt a testületek egyeztetik* elképzeléseiket. Az V. ötéves terv helyi beruházásairól például külön tájékoztatta a tanács a KISZ-titkárokat, s ennek alapján vállalt a KISZ védnökséget az azóta már felépült új óvoda felett. A város ifjúsága is bekapcsolódott az „Egy napot a gyermekintézményekért” városi akcióba, melyből a dolgozó fiatalok mellett a két főiskola hallgatói is részt vállaltak. Az általános és közép- iskolások munkára nevelését is jól szolgálják az őszi betakarítási munkák, a város csinosítására, tisztán tartására szervezett akciók. Külön szót érdemel a vas-, fémipari szövetkezet és a

2-e» számú iskola közötti jó kapcsolát, amelynek keretében a tanulók meghatározott napokon dolgoznak az

üzemben. Itt szükséges szólni az üzemi úttörőszakkörökről is, amelyek az adott üzemnek, vállalatnak a szakmunkás-utánpótlást, a gyermekeknek pedig a pályaválasztást könnyítik. Ilyen szakkör működik a Szirén Ruházati Szövetkezetben, a vas-, fémipari szövetkezetben, az állami tangazdaságban, a HAKI-nál, a bútoripari szövetkezetben.

A közéletre való nevelésért a KISZ-bizottság is igyekszik minél többet tenni. A KISZ-titkárok képzésekor mindig ismertetik a fiatalokat érintő legfontosabb jogszabályokat. Ugyanakkor önkritikusan megállapítja a KISZ-bizottság, hogy még mindig kevés fiatal vesz részt a tanácstagi beszámolókon.

A fiatalok számára többnyire gondot jelent az otthonteremtés. Szarvason i®> figyelembe veszik a lakáselosztási terv készítésekor a KISZ véleményét. Egy statisztikai adat is mutatja, hogy a fiatalok megfelelő arányban jutnak lakáshoz: az új lakástulajdonosoknak több mint 60 százaléka fiatal.

Néhány javaslattal is élt a KISZ-bizottság: kezdeményezte, hogy a tanáccsal közösen vizsgálják meg a városban az ifjúsági klubok helyzetét és a fiatalok szórakozási lehetőségeit, továbbá azt, hogy az illetékes szervek fokozottabban ellenőrizzék a szórakozóhelyeket.

Végül a két testület együttesen úgy foglalt állást, hogy az 1977-ben aláírt megállapodás végrehajtásán eredményesen munkálkodnak, s a dokumentumot nem szükséges módosítani, hanem az abban foglaltak szerint dolgoznak tovább.

■ ■

Attól, hogy a tanácsüléseken részt vehetnek az ifjúság képviselői, hogy a két testület együttes ülést tart, természetesen még lehetne formális a tanács és a KISZ kapcsolata Szarvason. De az együttműködésnek a mindennapi munkában, az eredményekben megnyilvánuló sok-sok példája bizonyítja, hogy tartalmas ez a kapcsolat. Példa lehet másoknak is.

X. I.