Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
NÉPÚJSÁG H Sarkadi Cukorgyár kommunistái az irányelvekről és a munkáról j 1980. január 20., vasárnap Bizalom a párt politikája iránt A földeket hó borítja. Itt- ott elővillan a jégpáncél. Az úttest azonban száraz volt. A gépkocsi nem csúszkált. Békéscsabáról Sarkadra mentünk, a cukorgyári kommunisták taggyűlésére. Útközben a megyei pártbizottság munkatársaival a gyár pártéletéről beszélgettünk. Arról a soron következő számbavételről, amely alkalmat ad a gondok feltárására épp úgy, mint a lehetőségek minél tüzetesebb felmérésére. Az alapszervezetek és a gazdasági vezetők között jó a kapcsolat. Élénk, mozgalmas taggyűlésekre lehet számítani. Nem tévedtünk. fl gyár történetiben először A cukorgyár a gyulai járás legnagyobb üzeme. Okkal fogalmazott úgy Kesztyűs Lajos, a községi párt- bizottság titkára, hogy a taggyűléseken kifejezésre jut a járás nagyüzemi munkásságának a véleménye. A gyárban 279 párttag dolgozik 5 alapszervezetben. Mind az 5 alapszervezetnél egyidőben kezdődtek meg a taggyűlések. A legnagyobb létszáma a hármas számú alapszervezetnek van, mely a gépműhely és a karbantartó részleg párttagjait tömöríti. Az járja erről a részlegről, hogy a gyár erőssége. Hét szocialista brigádja van. Az egyik szocialista' brigád vezetője az alapszervezet párttitkárá, Diószegi Imre. A taggyűlésen a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos vitaindítójában hangsúlyozta a munkaidő jobb kihasználását, a munkafegyelem erősítését. A követelmények megnőttek. A munkacsúcsokban minden perc, minden óra számít. Az üzem dolgozói a gyár történetében a mostani időszakban szárnyalták túl első ízben a napi 300 vagon répamennyiség feldolgozását. Ez az eredmény csakis a munkaszervezés javulásával, a fegyelmezettebb munkával, a technológia fejlesztésével magyarázható. Igazolásul szolgál, hogy az eredményt fokozni lehet, s a nehézségeket le lehet győzni, de csak fegyelmezettebb és hatékonyabb munkával, mint korábban. fl tetteken múlik De hogyan lehet a termelés hatékonyságát fokozni, a veszteségeket csökkenteni? Köztudott, nem könnyű gazdasági év előtt áll az ország. A kongresszusi irányelvek vitájában nagy hangsúlyt kaptak ezek a gondolatok. A 3. számú alapszervezet tagjai arra kerestek választ, hogy saját területükön, a gyárban hogyan lehet a növekvő feladatoknak eleget tenni. Előttük számtalan jó példa áll már. A korszerű technológia bevezetésével 0,4 százalékról 0,2 százalékra csökkentették a melasz cukortartalmát. Így 300—400 tonnával több cukrot tudnak előállítani. A korszerűsítés számottevően befolyásolja a cukor önköltségi árát. Erdélyi József felszólalásában a takarékosságra hívta fel a figyelmet. A gyárban ebből a szempontból nagy jelentősége van az anyag- és a nyersanyag-takarékosságnak. Szóvá tette a szárítóberendezés üzemeltetését is. Sajnos, még mindig várat magára. Csak a jó időnek köszönhető, hogy a szelet nem ment tönkre. Erre azonban nem lehet minden évben számítani. Márpedig a szelet jelentős exportcikk, s így valutához jut az ország. Koszta István a személyes példamutatás fontosságára és a párthatározatok következé- tes végrehajtására irányította a figyelmet. Az egyén boldogulása és társadalmunk fejlődése egyaránt a tetteken múlik. A pártmegbízatások számonkérésére is gyakrabban kell sort keríteni. Mi legyen a mérce? — Néha garázdán bánunk az anyaggal — mondta Un- gor Gábor. A takarékosság nemcsak a nagy dolgokon múlik. Valamennyi dolgozónak szem előtt kell tartania. S éppen ezért fontos, hogy a dicséret, vagy elmarasztalás személyre szóljon. Azt is figyelembe kell venni, ki hogyan bánik a rábízott szerszámokkal. Ehhez kapcsolódott Szalay Sándor felszólalása is. A bérezésben az egyenlősdi a munka kerékkötőjévé vált. Indokolt ezen sürgősen változtatni. Hiszen gyakran úgy vetődik fel a munkások között: miért igyekezzenek azonos bérért?! A differenciált bérezésben kifejezésre kell jutnia a szakértelemnek és a lelkiismeretes munkának. A munka mennyisége és minősége legyen a bérmeghatározás mércéje. Erről szólt Kiss Ernő is. Előfordult, hogy segédmunkások ugyanannyit, vagy többet kerestek, mint a szakmunkások, amikor más vállalatnál létesítettek munkaviszonyt. Ezen is változtatni kell. Hermann István a művelődés és a képzés fontosságát emelte ki. A szocialista brigádok készülnek a közművelődési vetélkedőkre. A beszámoló úgy tartalmazta a párt kongresszusi irányelveit, hogy annak főbb gondolatait helyi tapasztalatokkal töltötte meg. Nem zárt le egyetlen kérdést sem, így vitára serkentett. A pártdemokrácia jól érvényesült. Íme, mondanivalójukból csak egy-két gondolat. Lakatos Imre: A pártvezetőség hasson oda, hogy a tsz-ben továbbra is jó munkalégkör maradjon. Dicsérte a gépesítésben dolgozókat, akik ősszel mindent időben megcsináltak. Pusztai Sándor: Az igaz, hogy százötvenen dolgoznak a gépesítésben, az agronómusok mégis egymást „rágják”, mert a nagy munkák idején nincs aki a gépre üljön. Ilyenkor egész gépsorok állnak, emiatt is sok a veszteségünk. Michalik János: Pazarlásnak tartom, ha egy • olyan munkát két-három menetben végzünk el, ami különben egy menetben is, kis odafigyeléssel jó minőségben teljesíthető. Kugyel- ka János: Az irányelvek szigorú takarékosságot írnak elő a gazdálkodásban. Ez még nem vált teljesen vérünkké. A szemszállító kocsikról szóródik a búza meg a kukorica. A cukorrépát- felszedték, de egy félreértett intézkedés folytán éjszaka a felszedett répatáblát mindenestől alászántották. Verbai László, a párt békési városi bizottságának Ez egyben jó alkalom, hogy a gyárban előtérbe kerüljenek ezek a feladatok. Többen szóvá tették a jogtalan haszonszerzést és a csúszópénzeket. Az irányelvek megvitatása után megkezdődött a választás. Megválasztották a vezetőséget és az üzemi pártértekezletre a küldötteket. A 3-as számú alapszervezet tagsága egyhangúan ismét Diószegi Imrét választotta meg párttitkárnak. * * * Késő este a gyár üzemi pártbizottságán sor került az öt alapszervezet taggyűlésének értékelésére. Az 1-es számú alapszervezet Szonda Lászlót, a 4-es alapszervezet Kiss Imrét, a 2-es alapszervezet Nagy Ferenc helyett Burás Istvánt, az 5-ös alapszervezet Varga Gábor helyett Vári Zoltánt választotta meg párttitkámak. Valamennyi alapszervezet megerősítette a kongresszusi irányelveket, melyeket a párt tagsága a felszólalásokban a gyár gondjainak feltárására, a lehetőségek felmérésére adaptált. Választ kerestek arra, hogy munkahelyükön hogyan érhetnek el nagyobb eredményeket, hogyan aknázhatják ki jobban az adottságokat. Serédi János elismerését tolmácsolta a szövetkezet öt esztendei munkájáért, a párttagok helytállásáért. A Viharsarok Tsz jól hasznosította termelési lehetőségét. A szövetkezet úgy kapaszkodott az életért, az igen szigorú közgazdasági szabályzók hatásának kivédésére, hogy a küzdelemben állva maradt. Több hasonló adottságú tsz bevételi és alaphiányt szenvedett. Itt, ebben a szövetkezetben most nagyon fontos feladat a vezetés munkájának erősítése, minőségi változások elérése. Gáspár Ferenc, a vita ösz- szefoglalóban az 1980. évi termelési és pénzügyi terv összeállításának körülményeiről beszélt. Elmondta, hogy a kormányszervek a közgazdasági szabályzókat és a termelő árak módosítását még tavaly ősszel meghirdették. A tervkészítést ba kellene fejezni, de hogyan, amikor a mezőgazdaságban felhasználásra kerülő ipari eredetű anyagok, eszközök árai még nem kerültek nyilvánosságra. Kérte a párttagságot, hogy a takarékos gazdálkodás szervezésében legyen segítségére a szövetkezet szakmai és politikai vezetésének. A taggyűlés a kongresszusi irányelveket a vitában elhangzott helyi tapasztalatokkal kiegészítve elfogadta, majd Bereczki Imre, a jelölő bizottság elnöke javaslatot tett a párttitkár sze(Folytatás az 1. oldalról) aki bármely kérdésben szót kért, az szót kapott, kötetlenül kifejthette véleményét mind az ország, mind szőkébb környezetének gondjairól, teendőiről, átlagosan számolva minden harmadik párttag élt e jogával a beszámoló taggyűléseken. A párttagság nagy érdeklődését tükrözi, hogy a gyűléseken a tagság 85—90 százaléka jelent meg, több pártszervezetben pedig 100 százalékos volt a részvétel. A beszámolók foglalkoztak a pártvezetőség, a pártcsoport munkájával, a tagfelvétel kérdéseivel, a pártoktatás helyzetével, megtárgyalták az adott munkahely termelési, gazdasági problémáit, a szocialista brigádmozgalom eredményeit, a tömegszervezetek tevékenységét. A tapasztalatok szerint a beszámoló taggyűléseken reálisan számija vették: hogyan sikerült munkájukban érvényesíteni a XI. pártkongresszus határozatait, összegezték az eredményeket, de önkritikusan foglalkoztak a politikai munka hiányosságaival is. A párt alapszervezetei magas fokú politikai érettségről, kommunista felelősség- tudatról tettek tanúságot. Ügy tűnik, hogy messze túljutottunk azon a korábban nem ritkán tapasztalt gyakorlaton, hogy a gondok láttán egymásra, le- és felmumélyére, a pártvezetőség tagjaira és a városi pártértekezlet küldötteire. Titkárnak Schmidt Sándort javasolta. Ő a békési Egyetértés Tsz takarmánykeverő üzemének vezetője. Évente kétszáz—kétszázhúszmillió forint termelési érték előállításáért felelős. Megválasztását a városi pártbizottság is ajánlotta a taggyűlésnek. Tulajdonképpen ekkor következett be egy újabb fordulópont. Szavazólapra való felkerülését ugyanis, alapos vita előzte meg. Kecskeméti Ferenc elmondta: jól ismeri, jó szakembernek tartja. Évekig dolgozott vele együtt. „Bízom abban, hogy megválasztása esetén szív- vel-lélekkel dolgozik majd a szövetkezetért.” Lakatos Imre a békési gépállomáson eltöltött közös évekre alapozta az ajánlás megerősííését. Ku- gyelka János a pártcsoport- ülésen elhangzottakat elevenítette fel. Elmondta, hogy öt párttitkárjelölt volt. A pátrcsoport figyelembe vette a vezetésre alkalmasság megítélésének hármas követelményét, s úgy döntött, hogy Schmidt Sándor ezeknek és még a pártcsoport két pótlólagos követelményének is megfelel. Ez a két pótlólagos követelmény a következő: rendelkezzen olyan helyi ismerettel, is- merettséggel a tsz-ben, a városban és a megyében, melynek révén aránylag gyorsan tud a szövetkezet segítségére lenni. A másik: ha vállalja velünk, értünk a munkát, akkor tudása, fel- készültsége teljességével dolgozzon! „Mindezt azért mondom el a taggyűlésen, hogy a jelölt is érezze, ahogyan mi érezzük a felelősséget.” Az idegenből jött titkárjelöltet a párttagság egy tartózkodó szavazattal írta föl a szavazólapra. Ugyanerre a szavazólapra került pártvezetőségi tagnak Szöllősi László, Pusztai Sándor, Tamácsik Tibomé és Egeresi István. A városi pártértekezlet küldöttei: Schmidt Sándor, dr. Gáspár Ferenc, Tamácsik Tibomé, Szöllősi László és Domokos Lajos. A szavazatok összeszám- lálása után megállapították, hogy a párttagság titkos szavazással is állást foglalt a titkár, a pártvezetőség és a küldöttek személyére. D. K. togatva odázták el a megoldásokat azok, akik voltaképpen erre lennének kötelezettek. Éppen ellenkező jelenség tanúi lehettünk: a párt- alapszervezetek ezúttal többnyire nem szorítkoztak csupán a saját, szűkebb értelembe vett tevékenységükre, szinte könyvelői pontosságú mérlegek elkészítésére, hanem döntően a mai és az előreláthatóan holnapi gondokból kerestek ésszerű kiutat, igyekeztek a feltárt problémákra jó megoldásokat felkínálni. Ismét bebizonyosodott, hogy párttagságunk nem csupán jóváhagyólag ért egyet politikai céljainkkal, gazdasági törekvéseinkkel, hanem, ha lehet, az eddigieknél még jobban, eltökéltebben, cselekvőbben kíván részt venni e célok és törekvések valóra váltásában, sőt — ahogyan egyértelműen megfogalmazódott — részt követel e közös munkában. Döntően e szemlélet volt a mozgatórugója a beszámoló taggyűlések vitáinak, s arról folyt az eszmecsere, hogy a sokoldalúan feltárt és így a korábbinál teljesebben felismert gazdasági, termelési, fejlesztési, műszaki gondok megoldásában miként tehetnek a kommunisták a jelenleginél még többet. Helyzetünk reális és pontos felmérése a kongresszusi előkészítő munka első szakasza volt. A következő taggyűlésen, pártcsoport-érte- kezleteken a kongresszusi irányelveket érdemben vi- tatták-vitatják meg, amelyeken több helyütt részt vettek, illetve résit vesznek a Központi Bizottság tagjai. A kongresszusi irányelvekről folytatott eszmecserék, viták 800 ezernél több párttag számára tették, teszik lehetővé, hogy közvetlenül beleszóljanak a párt politikájának alakításába. A kongresszusi készülődés e fontos szakasza még tart. Az eddig történtek gazdag ismeretanyagának birtokában is rendkívül nehéz — és érthetően korai is — még a legalapvetőbb és leginkább általánosítható tanulságokat összegezni. Néhány jellemző, a politikai irányítás teendőit segítő tanulságot talán mégsem elhamarkodott vállalkozás már most is számba venni. Általánosítható tapasztalat volt: az irányelveket a párttagság kedvezően fogadta, összességében az a vélemény, hogy jó programot ad a következő öt évre. A viták tapasztalatai alapján is megállapítható, hogy a párttagság továbbra is egyetért a párt fő politikai irányvonalával és a kongresszustól ennek további megerősítését várja. A taggyűlések új vonása volt, hogy a korábbiaknál többen foglalkoztak a nemzetközi helyzettel, külpolitikánk fő irányaival és feladataival. A párttagság támogatja a párt külpolitikáját, annak szilárd internacionalista alapját. Igénylik, hogy a párt a jövőben is minden lehetséges módon segítse elő a béke megőrzését. Társadalmi és politikai viszonyaink fejlődését értékelve a kommunisták egyetértettek az irányelvekben megfogalmazottakkal, társadalmi rendszerünk szilárd, a munkásosztály betölti vezető szerepét, szövetségi politikánk jól segíti a fejlett szocialista társadalom építését. Az elvek meghirdetése mellett azonban konkrétabb intézkedéseket várnak az alkalmazotti létszám csökkentésére, a bürokrácia visszaszorítására. A taggyűléseken helyeselték a magasabb követelmények megfogalmazását a gazdasági építőmunkában. Kifejezésre juttatták több helyütt, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünk alakulásában nemcsak a külgazdasági tényezők, hanem saját munkánk gyengeségei is közrejátszottak. A kommunisták általános helyesléssel fogadták a főbb ideológiai és művelődéspolitikai feladatokat. Sok helyütt kezdeményezték a kispolgári életmód, magatartás határozottabb elítélését, a szocialista életmód kiszélesítéséhez nélkülözhetetlen feladatok konkrét megfogalmazását. Egyetértés alakult ki abban, hogy emelni kell értékrendszerünkben a munka, ezen belül különösen a fizikai munka becsületét, mivel ez továbbfejlődésünk alapja. Határozottabban fogalmazódtak meg a kommunista magatartás követelményei, mint például: a párttagoknak vállalni kell a szükséges vitákat, „ütközéseket”, fel kell lépni az egyenlősdi- ség ellen, nem szabad eltűrni a párt erejét, tekintélyét gyengítő passzív magatartást. Szinte mindenütt elhangzott, hogy erősíteni kell a kommunista példamutatást. A kongresszust előkészítő munka fontos és felelősség- teljes teendője a párt különböző irányító szerveinek új- jáválasztása az alapszervezetek vezetőségeitől egészen a megyei, budapesti pártbizottságig. Mint ismeretes, a párt- alapszervezetek második — januári — taggyűlési sorozatának másik fő témája a pártvezetőségek újjáválasztá- sa. Az eddigi tapasztalatok szerint a taggyűléseken gondos mérlegelés, a tisztségre javasolt emberek szakmai munkájának, politikai rátermettségének, emberi magatartásának alapos vizsgálata után döntöttek arról, hogy az elkövetkező években kik vezessék az alapszervezeteket. A választásokon fontos törekvésként nyilvánult meg, hogy a pártalapszervezetek vezetőségeiben növekedjék a fizikai dolgozók és a nők aránya, s jelentős számú fiatal is helyt kapjon az alapszervezeti, illetve a pártvezetőségekben. A vezetőségválasztások lezajlása a kongresszusi előkészületekben újabb, fontos időszak kezdetét jelenti: a következő napokban, hetekben sor kerül az MSZMP felsőbb irányító szerveinek pártértekezleteire. Februárban tartják meg a vállalati, intézményi, majd ezt követően a kerületi, járási, városi, illetve városi-járási pártértekezleteket. Ezek napirendjén az elmúlt években végzett munka értékelése, a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos észrevételek, vélemények összefoglalása, a pártbizottságok, illetve a felsőbb szintű pártértekezletek küldötteinek megválasztása szerepel. Március 1-én és 2- án, illetve 8-án és 9-én tartják meg a budapesti, a megyei, illetve a megyei jogú pártértekezleteket. A kongresszust előkészítő tanácskozássorozat nem kizárólag a párttagság ügye: a pártonkívüliek számára sem közömbös, milyen mérlegről adhatnak számot a kommunisták, hogyan értékelik a pártmunka fejlődését, milyen új feladatok megoldására mozgósítanak céljaink maradéktalan megvalósításáért. Pártunk, mint a magyar társadalom eszmei, politikai vezetője, feladatát a munkásosztály, a nép érdekeinek hű szolgálatában látja. A közvélemény nagyon jól tudja, hogy a szocialista társadalom felépítése nem szűk pártérdek, mégcsak nem is egyedül a munkásosztály érdeke, hanem az egész társadalomé, és csak az egész nép műveként valósulhat meg. Sikeres öt esztendő a békési Viharsarok Tsz-ben Kritikus percek előzték meg a vezetőségválasztó taggyűlést a békési Viharsarok Tsz-ben. Az történt, hogy a párttitkár egészségi állapota miatt felmentést kért nemcsak a kongresszusi irányelveket tartalmazó, vitaindító előterjesztés elmondása alól, hanem még a taggyűlésen való részvételtől is. A gondosan szerkesztett beszámolót ezért Szöllősi László pártvezetőségi tag olvasta fel, aki a titkárt betegeskedése miatt már hosszabb idő óta helyettesíti. Azután jóleső érzés suhant át az arcokon, amikor a taggyűlést levezető dr. Gáspár Ferenc, tsz-elnök az elnökségbe ajánlotta Háló Istvánt és Köpe Istvánt. Az alapszervezet kommunistái között még mindig nekik jut a legtöbb közmegbecsülés. A párt régi harcosai mind a ketten, akiket talán azért javasoltak az elnökségbe, hogy szemük előtt, a nagy idők tanúihoz illő módon lássák, milyen nemzedék jár a nyomukban.
