Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
1980. január 20. vasárnap o Változó árakon Beszélgetés Csikés-Nagy Bélával, az Országos Anyag- és árhivatal elnökével A hideg idő hatására megkezdődött a jégképződés a Duna szigetközi szakaszán is. Az Észak- dunántúli Vízügyi Igazgatóság hajói ezekben a napokban megkezdték a környékbeli vizeken a jégtörést. A képen: indulás a kikötőből (MTI-fotó — Matusz Károly felvétele — KS) Hogyan tovább, Harsány? flz eltűnt víz nyomában Akárcsak az emberi sorsnak, a települések életének is vannak lefelé tartó vagy felfelé ívelő szakaszai. A megyénk északkeleti csücskében fékvő Körösnagyhar- sány életének tíz—tizenkét évvel ezelőtt jeles szakasza volt. A faluban egy sor új létesítmény: művelődési ház ABC-bolt épült, megnyílt a takarékszövetkezet, felmagasodott a község iskolája: az egyetlen emeletes épület a környéken. Méltán büszkék rá a harsányiak, mert — a szakipari munkákat leszámítva — társadalmi munkával, maguk készítették. Hullámvölgy következett. A község vezetői azóta is, most is komoly munkát fejtenek ki azért, hogy kikerüljenek a hullámvölgyből. Nem is eredménytelenül, hiszen az utóbbi években hozták létre a községben az öregek napközijét, modem, szemre is mutatós ravatalozót építettek — a község lakossága ebben is társadalmi munkával segített —, korszerűsítették a közvilágítást, buszvárókat építették. Űj abban azonban olyan gondok megoldása vár rájuk, amelyekkel egyedül, külső segítség nélkül — tanácsi fejlesztési forrásaik nagyon is szűkösek lévén — nem tudnak megbirkózni. Pillantás a hidra Egyik nagy gondjuk a köz-' lékedés. Érthető, hiszen — Biharugra, illetve Körösszakái, Komádi, majd Vésztő és Szeghalom felé — a közút, illetve a vasút köti össze, kapcsolja egybe az ország vérkeringésével a községet. A Biharugráról Harsányba vezető út egyik —jnég Ug- ra belterületén levő — hídjának hosszúra nyúlt építése például igen kellemetlenül érintette mind az ugraiakat, mind a harsányiakat. A hídépítést úgy tervezték, hogy legkésőbb nyár közepére, végére elkészüljön: hiánya ne gátolja a legfőbb mezőgazdasági munkát, a betakarítást. Igen ám, de a Hídépítő Vállalat a tavaly áprilisban megkezdett munkát néhány hetes — a szó szoros értelmében vett — egy helyben topogás után abbahagyta, mert — mint kiderült •— a laza altalajban, vízbetörések közepette nem tudtak megfelelő technológiát alkalmazni, és rosszul mérték fel teljesítőképességüket is. Ne bolygassuk most már, ki a ludas a hídépítés több mint féléves elhúzódásában. A Közúti Igazgatóság idejében szerződést bontott a hídépítőkkel, és a munkát sarkadi üzemmérnökségével — jól és viszonylag gyorsan — elvégeztette. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a fontos átjáró épp ősszel hiányzott, amikor a többi utak egyébként is jórészt használhatatlanok voltak, hogy az Uigrára, Zsadányba eljáró, közlekedő harsányiak csak jelentős kerülővel juthattak el a környező nagyobb településekre, s hogy a nem kevés idős, beteg embert számláló Harsányban éppen az orvosi, gyógyszertári ellátás volt nagyon nehézkes, mi több: a hetente kétszer Ugróról érkező körzeti orvost eleinte át sem engedték a hidat helyettesítő földhányáson. Vasúti ütközők Veszélyben a falu másik összeköttetése, a vasút is. A motorvonat Körösszakáiról, az utolsó előtti állomásról egyelőre még átjár Harsányba, de a legutóbbi egyeztető tárgyaláson a MÁV álláspontja nem sok jót ígért. A vasút kimutatta ugyanis, hogy a Körösszakáitól Harsányig tartó szakasz fenntartása nem gazdaságos, tehát az utasforgalmat „át keli terelni” közútra ... — Igen ám — mondja Fürj József, körösnagyhar- sányi tanácstitkár —, csakhogy az is kiderült, hogy a közúti forgalom még költségesebb, mert a buszközlekedéshez megállók, kitérők szükségesek, ehhez pedig az elhanyagolt utakat fel kellene újítani. Nem vitatom a közlekedésfejlesztési tervek megalapozottságát, de a har- sányi lakosság érdeke egyértelműen azt kívánja, hogy a vasút megmaradjon. Más szempontból ugyan, de emellett szólt a KPM képviselője is. Szerinte már csak azért sem indokolt a vasút mielőbbi megszüntetése, mert a pálya még sokáig használható, felújítása csak mintegy tíz év múlva lesz esedékes. A döntést az egyeztető bizottság elnapolta. Ha nem csurran, cseppen... Elkészült a híd, egyelőre megmarad a vasút. A harsányiak mégsem nyugodtak, mert egy alapvető létfeltétel hiányzik: nincs ivóvíz. Három kút van: a Nagy utcai, a posta melletti és a Váradi úti. Az első még működik; innen kap vizet az iskola. A másodikról már tavaly is azt mondta egy helybéli: — Ha menni kell, futás, öt percet kell várni, hogy egy kannára való víz összejöjjön... — Most még rosszabb a helyzet, mert a harmadik kút is csődöt mondott: piszkosszürke, szennyezett vizet ad. Nem tétlenkedtek: a megyei tanács jelentős hozzájárulásával felújítottak egy régi kutat. Kiváló minőségű, teljesen gázmentes vízhez jutottak. Azaz jutottak volna, de más is kell: csövek, eszközök, berendezések, egyszóval a községi törpevízmű, amelynek egyelőre még a tervei sincsenek meg. — Célunk természetesen egy községi vízműtársulás megalakítása — mondja a tanácstitkár —, amelybe meghatározott összeggel léphetnek be azok, akik házukba, udvarukba be akarják vezetni a vizet. Napi áron számolva, előreláthatólag tízezer forint lenne a belépő. Gondjainkat különösen súlyosbítja, hogy sok a nyugdíjból élő idős ember, s minél később lesz vízvezeték, annál több lesz, így annál jobban megnő az egy lakosra, egy udvarra jutó kiadás. Tennivalóink tehát többszörösen sürgősek; egyebek közt azért is, mert a már beszerzett csöveket minél előbb be kellene építeni. A következő lépés azonban mindenképpen a terv. Nagyon örülnének, há a vízmű tervét — úgy, ahogy a szomszédos Körösújfaluét például a KÖVIZIG FMKT-jának fiataljai — társadalmi munkában elkészítenék valamely hozzáértő vállalat, üzem szakemberei, szocialista brigádjai, KISZ-esei, hiszen így a tervre szánt összeg már most a megvalósítást szolgálná ... * * * Nem vettük sorra az életmódot, az élet minőségét alapvetően meghatározó tényező minden elemét, csak kettőt ragadtunk ki: a közlekedési lehetőségeket és az ivóvizet. Mind a kelőt — szaknyelven — alapellátásnak nevezik, olyasminek, amit minden faluban meg kell oldani, még a legkisebbekben is. Törvény mondja ki ezt: az országosan kötelező településfejlesztési koncepció, meg az azt részletező végrehajtási utasítás. Ha egy falu saját erejéből nem tudja alapellátását megoldani — és kimeríti a társadalmi munka lehetőségeit is —, akkor segíteni kell neki ebben, javaslatokkal, összefogással, fel nem használt eszközök mozgósításával. Mert a falvakban is magyar állampolgárok élnek: egyenlőek a városlakókkal nemcsak kötelességekben, hanem jogokban is. Varga János Az elmúlt hónapokban több alkalommal esett szó az 1980- ban életbe lépett termelői árrendszerről, az árképzés megváltozott alapelveiről. Talán nem felesleges néhány vonással gazdagítani az eddig kialakult képet. Elsősorban nem is az alapelveket, inkább a várható hatásokat, a változások következményeit. Ezekről beszélgettünk Csikós-Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével. — Kezdjük a beszélgetést a legújabb intézkedésekkel, a január 7-én bejelentett fogyasztói árváltozásokkal. Miképpen függ össze az idei fogyasztói árszínvonal-növekedés a termelői árak változásával? — A fogyasztói árak szempontjából nem a január 7-i, hanem a tavaly július 23-i intézkedés volt a döntő' lépés. Ekkor emelkedett a tüzelőanyagok, a villamosenergia, egyes élelmiszerek, építőanyagok, cipők és bútorok fogyasztói ára, s ez kereken 9 százalékkal növelte az árszínvonalat. Az idei, összesen 3,7 százalékos árszínvonal-növekedést előidéző intézkedések között 0,8 százalékos a termelői árak 1980. január 1-i változásának hatása. Ez az ármozgás nem elsősorban az árszínvonal szempontjából jelentős, hanem az árarányok változása miatt, hiszen egyes termékek árának növekedése mellett jó néhányé jelentősen csökken. Az árintézkedések végső soron jelentős lépést jelentettek az értékarányos fogyasztói árak kialakításában — mégpedig elsősorban azoknak a termékeknek a körében, amelyek szoros kapcsolatban vannak a külkereskedelemmel — vagy azért, mert jól exportálhatok, vagy mert a tőkés importigényt növelik. Azoknál a termékeknél, illetve szolgáltatásoknál, amelyek nincsenek kapcsolatban a külkereskedelemmel, nem tartjuk égetően fontosnak az értékarányos árak kialakítását. Nem emeljük például a lakbért, a városi és távolsági személyszállítás díját és néhány más alapvető szolgáltatás árát. — Az áremelés mértékére vonatkozó adatokat ismeri a közvélemény. Mégis sok az aggodalom, hiszen a rendelkezésekből megtudhattuk, hogy idén tovább bővült a szabad árformába tartozó termékek aránya. A „szabadáras termék” fogalma pedig a közvélemény számára gyakran azt jelenti, hogy az ár a termelők „szabad” akaratától függ. — A szabadáras termékek arányának növekedése nem annyira jelentős, mint amilyennek talán első látásra tűnik. Ez az árforma nem újdonság, 1968 óta alkalmazzuk. Akkor a fogyasztási árualap 23 százalékát tették ki azok a termékek és szolgáltatások, ahol az árakat felszabadítottuk. 1968 és 1977 között a szabadáras termékek aránya 40 százalékra emelkedett, s azt az új árrendszerre való könnyebb áttérés érdekében 1978-ban további 10 százalékkal növeltük. A jelenlegi arány ennél alig valamivel magasabb. Emellett a szabadáras termékek árának növelése korántsem csak a termelő vállalat elhatározásától függ. Az áremeléssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség változatlanul érvényben van, s szabályozza az árakat a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos rendelkezés is. Természetesen az árrendszer változásával a tisztességtelen haszon fogalma is megváltozott — a korábbiakban az indokolatlanul nagy nyereség volt a legfontosabb kritérium, az új szabálynak azonban az az" alapvető követelménye, hogy az ár legyen arányos, tehát ne legyen magasabb a hasonló, illetve helyettesítő termék áránál, s illeszkedjen a külkereskedelmi árarányokhoz. — A külkereskedelmi árakhoz való igazodás tehát az új termelői árrendszer egyik fontos alapelve. Csakhogy nem minden belföldi forgalomban levő terméket exportálunk. Ebben az esetben mi a mérce? — A világpiaci árakhoz való igazodás alapvetően két formában valósul meg. A vállalatoknak tőkés beszerzési áron kell kalkulálniuk az energiát és az alapanyagokat, ugyanakkor az általuk gyártott termékek árszínvonalát az exportban elért árszínvonal szabályozza. A korábbi önköltségi árképzéshez képest ez alapvető változás, hiszen .az alkalmazott versenyárrendszerben a vállalatok a? emelkedő anyag- és energiaköltségeket csak olyan mértékben háríthatják át a fogyasztókra, amilyen mértékben ezt az exportáraikban érvényesíteni képesek. A versenyárakat azonban nem lehet mindenütt alkalmazni, csupán az ipar egy — bár meglehetősen nagy — részében. Az áraknak azonban azokon a területeken is ösztönözniük kell a hatékonyság javítására, ahol a versenyárak nem alkalmazhatók. Ennek érdekében valósítjuk meg az ár- arányosításon alapuló árképzést. Az árarányosítás az egymással helyettesíthető, illetve rokoncikkek körében alkalmazható elv, s voltaképpen eddig sem volt ismeretlen. Hiszén a kereskedelem korábban sem' hagyhatta figyelmen kívül, hogy egy-egy új termékért, amely valamilyen tulajdonságánál fogva jobb az egyébként azonos rendeltetésű, de már ismert terméknél, a fogyasztók mennyivel hajlandók többet fizetni. Az új árrendszerben az árarányosítási módszert széles körűen alkalmazzák a termelői árak megállapításánál, s ezt a munkát a szakmai árbizottságok segítik. — A vállalatok tehát emelhetik a belföldi termelői árakat, ha exportáraikat növelni tudják. Ha ezt egy- egy korszerű terméknél sikerül elérni, növekszik-e az elavult, korszerűtlen feltételekkel gyártott termékek ára is? Vagy egyszerűbben fogalmazva: a jó minőségű termékek révén drágább lehet a bóvli? — Az új árrendszerben, ha egy vállalat a hatékonyságot az exportált termékek körében javítani tudja, akkor az exportárak növelése révén elérhető előny a teljes termelésre érvényes. Ez ellen persze lehet észrevételeket tenni. De mit csináltunk eddig? Korábbi árképzési gyakorlatunkban a tényleges ráfordításoknak, az önköltségnek volt jelentős szerepe. Ezzel összefüggésben részben tudatos, részben spontán elemekből kialakult egy átlagos vállalati nyereségráta, amit azonban annyi körülmény befolyásolt, hogy végül a közgazdasági megfontolásoknak kevés szerep jutott. Az új árrendszer kialakításánál kiválasztottunk egy döntő láncszemet, ami az egész árrendszert meghatározza, s ennek megfelelően egy köz- gazdasági szempont, a nemzetközi versenyképesség, az exporthatékonyság szabályozza a vállalati nyereség- rátát. Ez is rejt magában ellentmondásokat, de nincs olyan árrendszer, amely minden részletében biztosítaná a társadalmi érdek érvényesülését. Az ilyen ellentmondások feloldására azonban van mód — a forgalmi adó korrekciójával elérhető, hogy bár a korszerűtlen feltételekkel gyártott termékek termelői ára is növekedhet a jó minőségűek exportárának emelésével, a fogyasztói áruk ne emelkedjen. — A korábbi árrendszer egyik hibájául rótták fel, hogy nagy szerepet játszik a hiánycikkek szaporodásában. Előfordult, hogy egy-egy termék gyártását az • alacsony árak miatt megszün- . tették, s miután egy időre eltűntek a boltokból, és az üzemekből, sokkal magasabb áron importáltuk ezeket. Segit-e a2 új árrendszer e probléma megoldásában? — Ez igen összetett probléma, s az ilyen ellentmondásos helyzetek kialakulásában nemcsak az ár, hanem sokféle egyéb intézkedés is szerepet játszik. Az elmúlt években például a struktúraváltási törekvéseknek megfelelően széles körben felvetődött, hogy állítsuk le a gazdaságtalan termelést, s importra rendezkedjünk be. Az ilyen vállalati törekvések azonban nem mindig voltak reálisak. Nem volt például reális az a feltételezés, hogy az export olyan dinamikusan nő, hogy az ebből származó bevétel finanszírozni tudja az ily módon létrejött többletimportot. Ugyanakkor nehezebbé vált egy sor termék beszerzése is, növekvő igényeinket a Szocialista országok nem tudják mindig kielégíteni. Ha tehát az ellátás javításáról beszélünk, az korántsem csak árprobléma. Ilyen gondok az új árrendszerben is lehetnek, hiszen az árakat az export alapján állapítjuk meg, s az exportárbevétel általában kisebb, mint az importköltség. Az új árak azonban .mindenképpen körültekintőbb mérlegelést tesznek lehetővé. És még egy körülményt meg kell fontolni. Lehet, hogy megszüntetjük va- ' lamely termék gyártását. Ha azonban a megszüntetett termékek helyett újat, korszerűbbet gyártunk, amelynek exportbevétele magasabb, mint a megszüntetés miatti importköitség, akkor érdemes ezt az utat válasz- tani- (Kozma) Orosházán, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat délmagyarországi területi központja mellett működik a bő áru- választékot kínáló vetőmagbolt. A nagy hideg ellenére most is gyakran felkeresik a kiskerttulajdonosok. Igaz, a K—3-as paradicsommag éppen hiánycikk, de a« vásárlók zömének mindig tud valami újdonságot ajánlani Bella Lajosné eladó Fotó: Gál Edit
