Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

1979. december 8„ szombat o Hz anyag ne vesszen el... Divat és pazarlás Ebben az évben érezhetően javult a takarmányellátás Sarkad körzetében. Eddig az üzem cí­mére még reklamáció nem érkezett Fotó: Veress Erzsi Tizenkét hónapja üzemel a sarkadi takarmánykeverő Szinte egyik évről a má­sikra növekedett meg hívei­nek addig nem túl népes tábora; divat lett a villamos fűtés, sokféle formában. Ah­hoz, hogy valaki új, egy ki- lowattos készüléket kapcsol­hasson a hálózatra, első lé­pésként húszezer forint kell. Bányászati — bányanyitási — beruházásra, mert csak így kerülhet majd fűtőanyag a készüléket működtető villa­mos erőmű kazánjaiba. Vé­gül is — nem egészen sze­rencsésen megfogalmazott, je­lenleg sok vitára okot adó rendeletnek kellett- gátat ál­lítania az elektromos fűtés terjedésének útjába. Említhe­tünk hivatalos mezben meg­jelenő divatot: napjainkban a lakásállománynak már a tíz százaléka tartozik a távfű­téssel’ ellátottak. közé, az ilyen otthonok száma 1970. és 1978. között megháromszoro­zódott. Ez nem baj, az vi­szont sokkal inkább, hogy a szóban forgó lakások többsé­gében nem szabályozható a fűtési hőmérséklet; kitalálták tervezők, beruházók, kivite­lezők azt az új módit, ami biztos forrása a pazarlásnak. Magánzseb, közös pénztár Tavaly az ország minden egyes lakosára 86 liter sör jutott, aminek ára — átlagot számolva — 900 forint. Any- nyi, amennyit zöldségre, zöldségkészítményekre ugyanabban az esztendőben kifizettünk! S ez bizony már kérdőjel az ital divatja mel­lett, bár rámondhatjuk: a magánzseb állja, s kinek-ki- nek joga eldönteni, mire ad­ja ki jövedelmét. Vannak azonban költségesebb divatok is — szerény jövedelmű csa­lád fogyasztási kiadásait el­torzító gépkocsitartás példá­ul. Gyakran sáfárkodunk rosz- szul javainkkal, forrásaink­kal, s ez sajnálatosan egy­kommunista műszakot tarta­nak. És mennyire örült ő a többi kőművessel együtt an­nak idején, amikor felhúz­ták az első toronyházat! És éppen ott, ahol valamikor ma­lacok legeltek. És most? Ügy állnak a toronyházak a vá­rosban, mint egy régi erdő­ben a százados fák! S azért jutott mindez most az eszé­be, mert a felesége megint korholta a munkásőrség mi­att. Pedig hát neki van mire vigyáznia. Gondoljon arra a felesége, hogy honnan in­dult ő el? Az uradalomban a gazdatiszt^ nagyobb becs­ben tartotta az ökröket, mint az ő szüleit. S nem is jutott azoknak gumipelenkára, amikor ő még apró emberke volt, a pólyában rugdaló- zott. Arra meg már emlék­szik, nyiladozó értelme meg­őrizte, szegény édesanyja milyen nagy örömét lelte abban, amikor karácsony­kor egy új kalendáriumot vett. S év közben ronggyá is olvasta azt. Neki meg me­séket mondott abból. — Bolondokat beszélsz — szólt közbe a felesége. — Mert miért korhollak én? Azért, hogy sok már ez ne-, ked. — Már hogy lenne ez ne­kem sok? — támaszkodott fel mind a két könyökére Ratkai Péter, és rosszallóan nézett a feleségére. — Hát hol vagyok én Sándor bácsitól, az öreg kőművestől? Már el­múlt hetven, amikor ötven­hat novemberében magára húzta a pufajkát. Aztán vál­lára vette a puskát, és őrizte a postát. — Az is olyan makacs volt világéletében, mint te — mondta a felesége, és ki­ment a konyhába. Onnan az­tán még beszólt a szobába. — De hát az nagy erejű volt mindig. Nem köhécsel az ma sem. Ratkai Péter nem szólt most már semmit, visszatette aránt. igaz az egyéni és a kö­zös fölhasználásban, fogyasz­tásban. Népi ellenőrök vizs­gálata tárfa fel: ugyanazon közigazgatási egységen belül hasonló rendeltetésű gyer­mekintézmények egy-egy négyzetméterének költsége között — az ún. bekerülési összeg alapján — másfélsze­res, háromszoros különbségek találhatók. Az egyik helyen úgy gondolkodtak: legyen az új intézmény a büszkesé­günk. A másikon: minél több gyermek juthasson a falakon belülre. Aligha két­séges, hogy a társadalom számára melyik a vonzóbb gondolkodásmód. Képmagnó, öntödével Műszaki bizományi üzletek szinte futószalagon adják ki az ún. közületi blokkokat, s rajtuk leggyakrabban az áll: kép- és hangrögzítő berende­zés. Egyszerűbben: képmag- . netofon. Valamire való sport­köröknek éppúgy dukál ez manapság, mint a két főből álló szervező csoportnak, akik látták másutt a kívána­tos eszközt, s bebizonyítot­ták: számukra is nélkülözhe­tetlen. Majd rögzítik rajta — a későbbi alapos elemzés érdekében —, miként emeli a hat kilogrammos darabokat három percenként le és fel a sajtológépről a kezelő ... Lenne sokkal egyszerűbb szervezni, fölmérni, elemezni való? Bizonyára. Most azon­ban képmagnó a divat; ez a „korszerű” ... ! A hatvanas évek végén; a hetvenes évek elején sorozat­ban szerveztek — bár: nem teljesen indokolatlanul, ha­nem az ellátás visszatérő za­varai miatt — különböző ter­melőüzemek öntödéket. Ma az országban ennek a divat­nak az eredményeként 220 öntöde működik, ám .a ter­melés kétharmadát az üze­mek tíz százaléka állítja elő! a fejét a párnára, és arra gondolt, hogy ő néha köhé­csel, de soha nem beteges­kedett, nem volt még eddig táppénzes. Mint ahogy az öreg kőműves, Sándor bácsi sem lépte át az orvos kü­szöbét soha. Csak akkor, amikor kötelező orvosi vizs­gálaton kellett részt vennie, mint munkásőmek. Hát ő is csak így volt orvosnál. Mivel most már úgysem tudott volna aludni, felkelt, hogy felöltözik, és elmegy a korábbi busszal, s addig, amíg a szaktársai megérkez­nek az építkezésre, körülnéz, rendben van-e minden, amit az előző nap csináltak. Öl­tözködés közben aztán ész­revette a nyitott ajtón át, hpgy a konyhában a felesége olykor odakap a jobb oldali horpaszához és összegör­nyed. — Veled meg mi van? — sietett ki a konyhába. A felesége megrázta a fe­jét, és kínlódva mondta, hogy nem tudja. Valami görcsöl az oldalában. De csak men­jen a férje dolgozni, majd elmúlik neki. Máskor is vol­tak már görcsei. — De hát miért nem szól­tál eddig? — kapta fel ma­gára az őszi felöltőjét. — Feküdj az ágyba, én meg orvost hívok. A felesége utána szólt, hogy azzal ne töltse az ide­jét, majd jobban lesz ő, mint máskor. De Ratkai Pé­ter ezeket a szavakat már nem is hallotta, csak sza­ladt a közeli. telefonfülké­hez, és felhívta a rendelőin­tézet ügyeletes orvosát. És mire visszatért a lakásukra, kocsival az orvos is odaért. Ekkor már a felsége az ágy­ban feküdt, s a fejét ide-oda forgatta a párnán, miközben alig halhatóan mondta, hogy már meg sem bír fordulni az ágyon. — Az epével van baj — mondta az orvos, ahogy S szinte már természetes ezek után, hogy a nemzetközi át­lagtól — az átlagtól, és nem az élmezőnytől! — egyhar- madával. felével elmarad az ilyen hazai gazdasági egysé­gek termelékenysége. Sajnos, általában jellemző egyéni és közös gazdálkodá­sunkra, hogy nem érzékel­jük megfelelő módon a. meg­változott világot, a különféle javak átértékelődését, a ta­karékosság — aminek csupán legkezdetlegesebb foka a pa­zarlás fölszámolása — fő jel­lemzővé válását. Hiszen ren­delettel kellett korlátozni nem régen a luxus jellegű irodabútorok vásárlását, ahogy intézkedések serege kísérli meg rászorítani a föl­használókat a számítógépek megfelelő kamatoztatására. Hz értéket érezve Sok jó dolgot hozhatnánk divatba, a többször felhasz­nálható göngyölegektől, a több célra alkalmas közössé­gi intézmények — azaz: át­alakítható belső terű épít­mények — kedveltté tételén át egészen a hibátlan minő­ségű árukig. Az ilyesfajta di­vatnak azonban eddig nem adott megfelelő ösztönzést sem gondolkodásmódunk, sem a közgazdasági környe­zet; a mennyiségek varázsa tartott fogva bennünket. Ne­héz szabadulni tőle! S azért, mert hosszú időn át elszok­tunk attól, hogy mindent a valós értékén érezzünk, érté. keljünk; vásároljunk meg, használjunk fel. Cikksorozatunk viszonyla­gos terjedelmessége sem adott többre módot, mint arra: hogy ennek a tételnek: az anyag nem vész el, csak át­alakul, sokféle értelmét, gya­korlati ellentmondásosságát érzékeltessük. Mert valóban nem vész el az anyag, az eszköz, mindaz, aminek érté­ke van, ám gyakran úgy ala­kul át, hogy haszna semmi; pazarlódik, mert selejtté, hulladékká válik. Most tar­tunk ott, hogy a környezet — a tőlünk független világgaz­dasági, s a tőlünk függő bel­ső, helyi környezet — mind­ezt éreztetni kezdi velünk. E kihívás, ha tetszik, ha nem, választ kíván. Mészáros Ottó vizsgálta az asszonyt. — Adok egy fájdalomcsillapí­tót, és aztán küldöm a men­tőket, vigyék a kórházba. * * * Ratkai Péter feleségének aztán egy ideig bent kellett feküdnie a kórházban, mi­vel megműtötték. Mire az­tán meggyógyult, s megerő­södött, visszaszedte elvesz­tett húsz kilóját, és Ratkai Péter kihozta a kórházból, beköszöntött a tavasz. S úgy esett, amelyik napon érte kellett mennie a feleségéért a kórházba, a munkásőr egy­ségépek is arra a napra ren­delte el a parancsnokság a tavaszi’ gyakorlatot. Bejelen­tette ő a parancsnoknak, hogy kényszerhelyzetben van, és akárhogy' akarná, nem tud részt venni a gya­korlaton, s a parancsnok tu­domásul vette a bejelentést, de ő keserű szájízzel tisz­telgett annak, amikor enge­délyt kért a távozásra. Meg­próbálta ő azért ezután, hogy a főorvos egy nappal hamarább engedje ki a fele­ségét a kórházból, mint ahogy a gyakorlatot tartják, vagy a következő napon, a gyakorlat után. De a főorvos, nem engedélyezte sem az egyiket, sem a másikat, mert a befejező • kezelést nem hagyhatták el, ég azután pe­dig másnak kellett az ágy, mivel azzal mindig szűkében vannak. Gondolt aztán arra is Ratkai Péter, hogy ad a S hirtelen fátyolos lett a szeme, és jóformán nem is látta emiatt a társait, ami­kor azok géppisztolyokkal a kezükben, ott robogtak el előtte, de azért integetett Egy hévvel ezelőtt kezdték el a tápok gyártását a gabo­naforgalmi és malomipari vállalat sarkadi takarmány­keverő üzemében. Az ország egyik legkorszerűbb ilyen üzemének építését a körzet akadozó takarmánykeverék­ellátása tette szükségessé. Működött ugyan a község központjában már korábban is egy keverő, a régi malom épületében, de tárolók hiá­nyában az alapanyagot nap mint nap a helyszínre kellett szállítani. A fejlesztéshez, rekonst­rukcióhoz nagyobb területre volt szükség. Ezért az épít­kezés a község lakott terüle­tén kívül kezdődött el. A be­ruházás mintegy 100 millió forintba került. A dán ikre- sített típusú keverő mellett nyolc, egyenként 700 tonnás szomszédasszonynak taxira- valót, és 'megkéri, kísérje haza a feleségét a kórházból. És akkor mégis elmehet a gyakorlatra. De erről a fe­lesége hallani sem akart. — Még miket ki nem ta­lálsz? — mondta méltatlan­kodva. — Kevés híja volt, hogy el nem patkoltam, te meg mást küldenél értem, amikor már hazamehetek? Meg mit szólna a szomszéd- asszony? Ö mondta nekem, amikor meglátogatott, hogy milyen nagyon odavoltál, amíg az orvosok nem tudták, megmaradok vagy sem. Most aztán az mondaná, hogy ak­kor csak tettetted magad. Most már aztán végképp lemondott arról, hogy részt vegyen a gyakorlaton. És úgy. érezte, hogy nem ma­radt hű az esküjéhez. De addig csak valamiként elvi­selte, hogy nem mehet a tár­saival, amíg nem jött el az idő, hogy másnap indul az egysége. Nem is tudott ezen az éjszakán aludni. És mivel tudta, hogy reggel hánykor indulnak a társai, jóval ko­rábban kiállt a házuk elé, mert a gyakorlótér felé arra fut az aszfaltút. Arra gon­dolt, hogy legalább integet a társainak, amikor azok elro­bognak előttük a teherautók­kal. Egyszer csak aztán, mintha belemart volna vala­mi a szívébe, mert messziről meghallotta társainak az énekét: nekik. És még akkor is a ko­csik után nézett, amikor azoknak a zörgését sem hal­lotta már, s a felvert por­felhő is szétoszlott... takarmánytároló silót és egy 5000 tonnás alpesi típusú csamoktároló kapott helyet. A keverő beüzemelése ez év elején kezdődött el. Ja­nuárban, februárban egy, márciusban, áprilisban két és májustól három műszakban állítják elő a tápokat. Azóta a termelés, kisebb zökkenő­ket nem számítva, folyama­tos. Ez nem utolsósorban a megbízható berendezéseknek és azok kezelőinek köszön­hető. Az üzem lényegében auto­matikusan, programvezér­léssel működik. A táp gyár­tása emberi kéz érintése nél­kül történik. Csak az előké­szítő üzemrészben, ahol a takarmánykeverékek adalé­kait állítják elő, van szük­ség kézi műveletekre is.' A korábbihoz képest jelentősen csökkentette a fizikai igény- bevételt a korszerű lezsákoló berendezés. • Sarkadon ma már órán­ként 7,5 tonna tápot állíta­nak elő, vagyis évente csak­nem 40 ezer tonnát, és ez a régi üzem teljesítőképességé­nek több mint duplája. To­vább növelhető az üzem ter­melése — óránként legalább tíz tonnára — a készáru­kamrák bővítésével. A takarmánykeverék 40 százalékát ömlesztve, szállít­ják a gazdaságokba. A zsá­kokba csomagolt táp na­gyobb részét a kistermelők kapják. Innen látják el tel­jesen Méhkerékét, Sarkad- keresztúrt, Mezőgyánt és Sarkadot, de szállítanak a tápból Gyulára /és Békéscsa­bára is. A községekben 16 elárusítóhelyen vásárolhat­Az Alföldi Kőolaj- és Gáz­ipari Gépgyár idei termelé­si terve értékben 150 millió forint, ami 9 százalékkal több, mint 1978-ban volt. Ba­logh Zoltán igazgató tájé­koztatása szerint a vállalat a tervet év végéig teljesíte­ni fogja. Várhatóan a gaz­dasági eredmény is jó lesz. A minőség javult, amit elősegített a fizikai dolgozók július 1-től bevezetett minő­ségi premizálása. A selejt- veszteség — főként az öntö­dében — csökkent. A gyár elsősorban az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vállalatainak készít tartalék alkatrészeket az olajfinomító berendezések­* ják a Sarkadon előállított ta­karmányt, és 16 mezőgazda- sági üzemmel állnak szerző­déses kapcsolatban. — Az üzem indulását kö­vetően ebben az évben érez­hetően javult a takarmány­keverék-ellátás Sarkad kör­zetében. Korábban igen sok gond volt a folyamatos áru­ellátással, a község régi üze­me nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért nagyobb tá­volságról, többek közt Kon­dorosról vásárolta a tápot a helyi fogyasztási szövetkezet boltja. Sarkadon egyébként három helyen vásárolhatnak a kistermelők tápot, a régi keverő épületében is árusí­tással foglalkoznak. Ismere­teink szerint a termelők elé­gedettek a táp minőségével, eddig még reklamációt nem kaptunk — mondja Ambrus Gábor üzemvezető. A vizsgálatok is ezt bizo­nyítják. Az itt gyártott táp beltartalmi minősége egyen­letesebb. Ellentétben a ha­gyományos üzemekkel, az előállított takarmányok ke­verése automatikus vezérlés­sel történik. Kisebb a téve­dés lehetősége. A gabonafor­galmi és malomipari vállalat békéscsabai laboratóriuma és a Békés megyei Takarmá­nyozási és Állattenyésztési Felügyelőség rendszeresen méri a táp összetételét. Az üzemen belül minőségellen­őrző hálózatban dolgozók fi­gyelemmel kísérik az előké­szítést, a gyártás folyamatát, vizsgálják a készterméket. A minőség további javulását várják a helyi laboratórium­tól, ahol a közeljövőben kez­dik el a munkát. — nyes — hez, valamint különböző sze­relvényeket a fúráshoz és az olajkitermeléshez. Jövőre a termelési terv értékben 163 millió forint lesz. Az eddigiekhez hason­ló alkatrészeken és szerel­vényeken kívül továbbra is készül majd más vállalatok­nak, intézményeknek tetőté­ri kazántelep, különböző önt­vény és pb-gázpalackhoz re- duktor. Az idén a IV. ne­gyedévben kezdődött el a gázszolgáltató vállalatoknak a polietilén gázvezetékek forrasztásához szükséges he­gesztőkészülék gyártása, amelyből eddig 30 garnitúra készült. Jövőre pedig mint­egy 200-ra tartanak igényt a megrendelők. Hej! te puska, puska vagy, Nem, csinos kis fruska vagy, Mégis éppoly kedves vagy nekem, mint a szép szerelmesem.” Év vége előtt Jó eredményre számítanak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents