Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

\ 1979. december 8., szombat igiwjKnw Tanuló életforma A műveltség kérdőjelei Amit az olvasó nem ismer... Pillantás a könyvtári munka rejtelmeibe Naponta sokan olvasnak, dolgoznak, folytatnak kutatómun­kát a megyei könyvtár olvasóhelyiségében Fotó: Gál Edit D jelen iskoláiban a jövő társadalmának műveltsége formáló­dik. Azok a fiatalok, akik most ülnek az iskolapadok­ban, harminc—negyven év múlva, tehát a XXI. század­ban is dolgozni fognak, ezért nem lehet közömbös, hogy milyen műveltséggel bocsát­ja szárnyra őket napjaink is­kolája. Ez a felismerés vál­totta ki az utóbbi évek szen­vedélyes vitáit, amelyek a körül forognak, hogy milyen jellegű műveltségre lesz szüksége az ezredforduló emberének. Az efféle eszmecserék ko­rántsem újkeletűek, hiszen a XIX. század ipari forrada-' lom kibontakozása óta szin­te évtizedenként fölvetődik a kérdés: milyen műveltséget adjon az iskola a fiatalok­nak, hogy tanulmányaik be­fejeztével minél hasznosab­ban vehessenek részt a ter­melésben, a társadalmi élet­ben? 1916-ban a Világ cí­mű lapban folyt nagyszabá­sú vita a korszerű művelt­ségről. s akkor Ady Endre védte meg a humán kultú­rát Ignotus technokrata né­zeteivel szemben. A felsza­badulás előtti műveltség vi­ták kevés embert érintettek, miként a műveltség is keve­sek kiváltsága volt akkor, az uralkodó köröknek nem állt érdekükben a dolgozó osztá­lyok gyermekeinek kiműve­lése. Jellemzésül: 1939-ben például csak 5082 fiatal tett érettségi vizsgát, most éven­te 55 ezer. Már a múlt század végén megkezdődött a középisko­lák „szakosodása”, létrejöt­tek a reáliskolák országszer­te, illetve a gimnáziumok­ban humán és reál osztályo­kat indítottak, egyikben a társadalomtudományi, másik­ban a természettudományos tárgyak kerültek előtérbe! A humán-reál felosztás egészen az 1960-as évek ele­jéig megmaradt, amikor is az azonos alapműveltséget adó egységes gimnázium lé­pett a helyébe. Ekkor kis időre elültek a viták, mert a matematika és a termé­szettudományi tárgyak vala­mivel több órát kaptak a ko­rábbinál — egyébként a töb­bi iskolatípusban is —, s úgy látszott, hogy alap- és •középfokon néhány évtized­re sikerült kialakítanunk a helyes oktatási arányokat. Ma viszont már nem ke­vesen aggódnak amiatt, hogy az iskolákban megbomlottak az arányok a humán és re­ál tantárgyak között az utóbbiak javára, s ennek következtében a művészetek és a humán kultúra oktatá­sa a második vonalba ke­rült. Van olyan iskolatípus — az általános iskola —, ahol a magyar nyelv és iro­dalom heti óráinak száma negyven százalékkal kisebb, mint 1950-ben volt. Ennyire- elrugaszkodtunk volna? Kétségtelen^ hogy a ter­mészettudományi tárgyak az utóbbi két-három évtizedben heti óraszámban is „megiz­mosodtak”, de az arányuk egyelőre nem vall veszélyes egyeduralomra. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatáro­zat is azt ajánlotta, hogy a következő tantervi reform során ne változtassunk a tár­sadalomtudományok és a ter­mészettudományok arányán iskoláinkban. Sok-e a fizika, a kémia, a ! biológia, a matematika, az alap- és középfokú iskolák­ban, és árnyékukban tényleg elsorvadóban van a művé­szeti nevelés? Ne higgyük, hogy ez kizárólag az iskolák „háztáji” kérdése, mert az iskolai tananyag arányai, tendenciái jelentősen befo­lyásolják a jövő társadalma műveltségének szerkezetét és tartalmát. Nagy horderejű társadalmi probléma rejlik a kérdés mögött, nevezetesen az, hogy egyensúlyban van-e az általános és a szakmai képzés. Erre nem lehet egyetlen szóval válaszolni. Először is az a kérdés —, s nemcsak nálunk, hiszen más országokban is viták folynak róla —, hogy volta­képpen mi tartozik bele az igazi műveltség fogalomkö­rébe. Némelyek a régi isko­la klasszikus, görögös-lati­nos műveltségeszményét sze­retnék feltámasztani, mások ezzel szemben pokolra kí­vánják a „holt nyelvek, holt kultúrák”' iskolai tanítását, és a természettudományos tárgyak - további térnyerésé­nek a hívei. E végletes vé­lemények talán érzékeltetik, hogy milyen nehéz közös nevezőre jutni a műveltség értelmezésében. Pedig nem nehéz belátni, hogy a humán és a reál kul­túra szembefordítása nem vezethet eredményre, ellen­tétben áll a társadalmi ér­dekkel, mert az igazi mű­veltséghez a természettudo­mányok megfelelő szintű is­merete éppúgy hozzátarto­zik, mint a művészeti—iro­dalmi—nyelvi tájékozottság. A viharos gyorsaságú tudo­mányos—technikai fejlődés útján nem juthatunk előre nemzedékek hézagos termé­szettudományi és matemati­kai alapműveltségével. És a szakmai képzés magas szint­je miatt napjainkban mind több szakműveltségi elem épül be az általános művelt­ségbe. Milyen tudással vértezze föl végül is gyermekeinket az iskola? Természetesen ne speciális szakismeretekkel, mert ezek korunkban elég gyorsan elavulnak, hanem olyan széles körű, általános tájékozottsággal, amely a tár­sadalmi-termelési szükségle­teknek megfelelően bármikor felhasználható. E tekintetben hármas feladat hárul az is­kolákra : gyermekeinkből mindenekelőtt szocialista em­bert neveljenek (ebben min­den egyes tantárgynak, ta­nárnak, az iskolai élet, min­den mozzanatának szerepe van), adják át nekik az ál­talános emberi és a magyar kultúra értékeit (ez főleg a humán tárgyakra vár), ké­szítsék fel őket a társadalmi munkamegosztásban való részvételre (a természettudo­mányi és a műszaki tudo­mányok eredményeinek meg­ismertetésével !) aponta láthatjuk, hogy a termelőerők gyors fejlődése mi­ként változtatja meg a szel­lemi és a fizikai munka ará­nyát, egymáshoz való- viszo­nyát. Ez a változás a mű­veltség fogalmára is kihat, nem lehet hosszú távra ki­jelölni műveltségtartalma­kat. Amit ma korszerűnek tartunk, az' holnap már avitt lesz. Valójában ezért kell folyton tanulnunk, s az ifjúságot arra nevelnünk, hogy a dolgozó életforma egyúttal tanuló életforma is. P. Kovács Imre Évről évre későbbre toló­dik az új megyei könyvtár építése Békéscsabán. A kése­delem oka a pénz és az épí­tőkapacitás hiánya volt. Mégis egyre kevésbé tűr ha­lasztást a könyvtárépítés’, s ezt közművelődésünk irányí­tói is jól tudják. Szűk már a régi épület, kevés a mun­katárs a város és a megye módszertani és szakmai irá­nyításához. Az már haladás, hogy az új könyvtár helyén megkezdődtek az épületsza­nálások, s talán akkor nem sokára sor kerülhet az épít­kezésre is. Az viszont tény, hogy az alapfokú könyvtári ellátást biztosító intézményeink kor­szerűsítésével megyeszerte szép eredményeket mutat­hatunk fel. Battonya, Lökös- háza, Csanádapáca, Elek, Bucsa, Gyoma és Ecsegfalva ebben az évben jutott új, vagy korszerűvé alakított könyvtárépülethez. Legutóbb Mezőgyánban, legközelebb, december 13-án Tótkomlóson adják át az új kultúrház új könyvtárát, Dobozon, Pusz­taföldváron és Köröstarcsán pedig ebben az évben, vagy a jövő év elején avatják a könyvek otthonát. Persze, a feltételek biztosítása csak az egyik oldal. Előre kell lépni a szolgáltatások minőségé­vel, a könyvtári propagandá­val, fejleszteni kell a könyv­tárak tömegkapcsolatát. Kiss László, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese nagy gonddal figyeli a vidé­ki könyvtárak munkáját: — A következetes, igényes szak­mai munkához kellenek ezek a jó feltételek — mondja. — Sajnos az ország más vi­dékein nem ilyen természe­tes a konyvtár-korszerűsítő munka. Bennünket segít a megyei tanács és jó partner­nek bizonyulnak a fenntartó községi tanácsok is. Ezért vagyunk lépéselőnyben a többi megyével szemben, mi már befejezzük a hálózat­korszerűsítést, mire ők na­gyobb arányban hozzákezde­nek. ősztől részletes szakmai vizsgálatot kezdtünk a járá­sokban. Az orosházit és a mezőkovácsházit befejeztük, az eredményeket hamaro­san megbeszéljük az érde­keltekkel. Jövő év közepére feltérképezzük az egész me­gyét, s így derül majd fény a tényleges színvonalra, ek­kor pontosan kijelölhetjük a feladatainkat. A Könyvtári jegyzések 1979-es számában már látjuk nyomait a vizsgálatnak. A személyi feltételek alakulá­sát kísérte figyelemmel ta­nulmányában Kiss László, s a jobb megértést pontos táb­lázatok is segítik. Általános gyakorlatnak tartja, hogy el­sősorban az állomány, a for­galmi adatok és a feltételek oldaláról értékelik a könyv­tárak eredményeit, munká­ját. Ezek az alapadatok új nézőpontú, részletesebb elemzésre is lehetőséget ad­nak. A vizsgálathoz az 1978- as adatokat használhatta fel, de az időközben történt eset­leges változások a helyzetet lényegesen nem változtatják meg. Eszerint, az orosházi járás kivételével, feltételek­ben és forgalmi eredmények­ben egységes a kép. A szarvasi járás forgalmi ered­ményei az átlag fölé emel­kednek, de ez a mutató az alacsony könyvállományrarés könyvbeszerzésre is Utal. Az orosházi járás könyvbeszer­zése, könyvellátása és sze­mélyi ellátottsága lemarad a megyei átlagtól. A szakképzett könyvtáro­sok száma még mindig ke­vés, a hálózatban dolgozók 47 százaléka (főként a köz­ségi könyvtárakban) képesí­tés nélküli. Ez az arány ha­marosan jó irányban válto­zik, hiszen 18-an ebben a tanévben szerzik meg a ké­pesítést. Hogyan próbál eny­híteni a megyei könyvtár a szakmai gondokon? — kér­dezzük tovább az igazgató- helyettest. — A könyvtárosok alap­fokú képzését a járási könyv­tárak oldják meg, a megyei apparátus tagjai tanítják ilyenkor a tanfolyamok rész­vevőit. Jövőre a szakszerve­zetiekkel közösen könyvtár­technikusi tanfolyamot indí­tunk 240 órában, mert bizo­nyos munkaterületeken ele­gendő ez a végzettség. A fő­hivatásúnk szakmai tovább­képzésére negyedévenként sort kerít a megyei könyv­tár, mint például legutóbb 'Szeghalmon, ahol honisme­reti témákról beszélgettünk. Fontos terület még a gyer­mekkönyvtárak helyzete. Kü­lön gyermekkönyvtárak nin­csenek a megyében, csak részlegek. Az általános is­kolák és a könyvtárak kap­csolata egyértelműen jó. Gyakran előfordul, hogy a könyvtárak többet magukra vállalnak az oktatás érde­kében, mint ami a feladatuk. Visszatérve a megyei könyv­tár helyzetére, jó ha tudjuk; Békéscsabán 8 ezer 900 be­iratkozott olvasó van. Közü­lük majd 7 ezren a központi könyvtárba járnak, ahol az olvasószolgálat dolgozói két­szer annyit nyújtanak szín­vonalasan, mint ami egyál­talán várható lenne tőlük. A munkájuk nemcsak könyvbe­szedésből és- kiadásból áll, nagyon sok komoly kérdésre kell válaszolniuk, naprakész információkkal kell rendel­kezniük. Kevés könyvet tud­nak a szabadpolcokon tárol­ni, így a kért* köteteket 5-6 raktári helyről szállítják be. Ami esetleg hiányzik a ku­tatóknak, könyvtárközi köl­csönzéssel beszerezhető. Gaz­dag helytörténeti, művészet- történeti és egyéb szakterü­letű gyűjteményük minden olvasó rendelkezésére áll. Mi, akik emlékezünk a jó nehány esztendővel ezelőtti felejthetetlen hangulatú író­olvasó találkozókra, szeret­nénk újra idézni azokat az órákat. Reméljük, hogy a megépülő új megyei könyv­tárban hely, idő és mód is lesz hasonlók szervezésére. Bede Zsóka MOZI Western Ha röviden kellene som­mázni a véleményem a most bemutatott westemfilmről, A Jó, a Rossz és a Csúf cí­mű „alkotásról”, bizony egyetlen szóban kifejezhet­ném a lényeget, s akkor ma­radna hely e hasábon egyéb gondolatok rögzítésére is. Ha viszont hagynám, hogy elra­gadjon az indulat ezen vad­nyugati szörnyűség láttán, bizonyára kifutnék a terje­delemből. S mivel egyik meg­oldást. se szeretném, nyugod­tan van lehetőségem — kizá­rólag a szemléletesség ked­véért — emlékeztetni a ked­ves Olvasót két régi viccre. Az egyik egy kérdés, arról, hogy mi lesz a szerecsenből, ha átmegy rajta az úthen­ger? Ugye, ismerik a választ: kátránypapír. Nos, ennek mintájára kérdezhetném, mi lesz, ha Sergio Leone film­rendező egy-egy ötletén megy végig az úthenger? Az ered­mény: westemfilm lesz ab­ból, ráadásul pedig jókora kasszasiker. Mert úgy tűnik, eszi mifelénk is a nép a nyú­lós, ragadós, gusztustalan masszát, különösen, ha ab­ban megfelelő mennyiségű vér, erőszak, durvaság a kö­tőanyag. Kétrészesnek hirdetik a mozik ezt a filmet, ami eny­hén szólva túlzás, hiszen „csak” szűk három órán át tart a vetítése. Persze, alig­ha képzelhető el bárki is. aki kevesellné az élményeket. És itt kell leírnom ,a másik vic­cet arról a fiatalemberről, aki házassága előtt tanácsot kér, hogyan lehetne hosszú életű a földön. Végy el egy csúnya, házsártos nőt, szól a bölcs. Akkor sokáig élek? Nem, de ,qZ a pár év is hosz- szúnak tűnik. Balga fejjel még bosszan­kodtam is, amikor a híradó után egy kisfilmet vetítették. Aztán rájöttem hamarosan, hogy ragyogó alkotás a Hó­dolat az elektronikának cí­mű film, kár, hogy a végén nem tudtam lejegyezni ké­szítői nevét. Ég óvjon a gondolatától is, hogy keresni próbáljam A Jó, a Rossz stb. esztétikai ér­tékeit. Az viszont meglepett, hogy a műfaj normáit, se ké­pes betartani a Volt egyszer egy vadnyugat szerzői trupp­ja. Mert az várható volt, hogy a három főhős, mind hétpró- bás gazemberek, előbb-utóbb végső szembenézésre találko­zik. Arra épült az egész film. Am ezek a bitangok, akik néha emberarcúnak látsza­nak, s ilyenkor rokonszenve­sek is, mondom, ezek a bi­tangok a vásznon olyan el­nyújtva készülődnek egymás ellen, szemet hunyorgatva, kéz a colt fölött, bütykös uj­jak a ravasznál, izgalmak a tetőponton, szóval, valami különlegeset vár ilyenkor a néző, nem a piff-paff módon való leszámolást. Hisz az egész film ebből állt, mivég­re az előkészület? Egyetlen szóban pedig mi a véleményem? Kártékony ez a film! (Andódy) SZÍNHÁZ, MOZI 1979. december 8-án. szomba­ton, Békéscsabán, 19.00 órakor: MANDRAGORA Somlai-bérlet. 1979. december 8-án, szomba­ton, Gyulán, 19.00 órakor: INTERJÜ BUENOS AIRESBEN * * * Békési Bástya: 4 órakor:: Pa­pucs . és rózsa. I., II. rész. — 8 órakor: Az erőd. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Sokat akar a szarka — 7 órakor: Bocsánat, itt vernek? Békéscsa­bai Szabadság: de. 10 órakor: A vad hattyúk — 4 órakor: Film­klub — 6 órakor: A jó, a rossz és a csúf. I., II. rész. Békéscsa­bai Terv:: fél 6 órakor: Seve- rino — fél 8 órakor: Az elve­szett múlt. Gyulai Erkel: A del­fin napja. Gyulai Petőfi: 4 és 7 órakor: Volt egyszer egy vad­nyugat. I., II. rész. Orosházi Béke: 5 órakor: Mi van doki? — 7 órakor: Túl a félelmen. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A kékvércsék erdejében — fél 6 és fél 8 órakor: Nick Carter a szuperdetektiv. A gyomai Kner Nyomdában hamarosan elkészül Szeghalom monográfiája Fotó: Gál Edit /

Next

/
Thumbnails
Contents