Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-08 / 287. szám
\ 1979. december 8., szombat igiwjKnw Tanuló életforma A műveltség kérdőjelei Amit az olvasó nem ismer... Pillantás a könyvtári munka rejtelmeibe Naponta sokan olvasnak, dolgoznak, folytatnak kutatómunkát a megyei könyvtár olvasóhelyiségében Fotó: Gál Edit D jelen iskoláiban a jövő társadalmának műveltsége formálódik. Azok a fiatalok, akik most ülnek az iskolapadokban, harminc—negyven év múlva, tehát a XXI. században is dolgozni fognak, ezért nem lehet közömbös, hogy milyen műveltséggel bocsátja szárnyra őket napjaink iskolája. Ez a felismerés váltotta ki az utóbbi évek szenvedélyes vitáit, amelyek a körül forognak, hogy milyen jellegű műveltségre lesz szüksége az ezredforduló emberének. Az efféle eszmecserék korántsem újkeletűek, hiszen a XIX. század ipari forrada-' lom kibontakozása óta szinte évtizedenként fölvetődik a kérdés: milyen műveltséget adjon az iskola a fiataloknak, hogy tanulmányaik befejeztével minél hasznosabban vehessenek részt a termelésben, a társadalmi életben? 1916-ban a Világ című lapban folyt nagyszabású vita a korszerű műveltségről. s akkor Ady Endre védte meg a humán kultúrát Ignotus technokrata nézeteivel szemben. A felszabadulás előtti műveltség viták kevés embert érintettek, miként a műveltség is kevesek kiváltsága volt akkor, az uralkodó köröknek nem állt érdekükben a dolgozó osztályok gyermekeinek kiművelése. Jellemzésül: 1939-ben például csak 5082 fiatal tett érettségi vizsgát, most évente 55 ezer. Már a múlt század végén megkezdődött a középiskolák „szakosodása”, létrejöttek a reáliskolák országszerte, illetve a gimnáziumokban humán és reál osztályokat indítottak, egyikben a társadalomtudományi, másikban a természettudományos tárgyak kerültek előtérbe! A humán-reál felosztás egészen az 1960-as évek elejéig megmaradt, amikor is az azonos alapműveltséget adó egységes gimnázium lépett a helyébe. Ekkor kis időre elültek a viták, mert a matematika és a természettudományi tárgyak valamivel több órát kaptak a korábbinál — egyébként a többi iskolatípusban is —, s úgy látszott, hogy alap- és •középfokon néhány évtizedre sikerült kialakítanunk a helyes oktatási arányokat. Ma viszont már nem kevesen aggódnak amiatt, hogy az iskolákban megbomlottak az arányok a humán és reál tantárgyak között az utóbbiak javára, s ennek következtében a művészetek és a humán kultúra oktatása a második vonalba került. Van olyan iskolatípus — az általános iskola —, ahol a magyar nyelv és irodalom heti óráinak száma negyven százalékkal kisebb, mint 1950-ben volt. Ennyire- elrugaszkodtunk volna? Kétségtelen^ hogy a természettudományi tárgyak az utóbbi két-három évtizedben heti óraszámban is „megizmosodtak”, de az arányuk egyelőre nem vall veszélyes egyeduralomra. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat is azt ajánlotta, hogy a következő tantervi reform során ne változtassunk a társadalomtudományok és a természettudományok arányán iskoláinkban. Sok-e a fizika, a kémia, a ! biológia, a matematika, az alap- és középfokú iskolákban, és árnyékukban tényleg elsorvadóban van a művészeti nevelés? Ne higgyük, hogy ez kizárólag az iskolák „háztáji” kérdése, mert az iskolai tananyag arányai, tendenciái jelentősen befolyásolják a jövő társadalma műveltségének szerkezetét és tartalmát. Nagy horderejű társadalmi probléma rejlik a kérdés mögött, nevezetesen az, hogy egyensúlyban van-e az általános és a szakmai képzés. Erre nem lehet egyetlen szóval válaszolni. Először is az a kérdés —, s nemcsak nálunk, hiszen más országokban is viták folynak róla —, hogy voltaképpen mi tartozik bele az igazi műveltség fogalomkörébe. Némelyek a régi iskola klasszikus, görögös-latinos műveltségeszményét szeretnék feltámasztani, mások ezzel szemben pokolra kívánják a „holt nyelvek, holt kultúrák”' iskolai tanítását, és a természettudományos tárgyak - további térnyerésének a hívei. E végletes vélemények talán érzékeltetik, hogy milyen nehéz közös nevezőre jutni a műveltség értelmezésében. Pedig nem nehéz belátni, hogy a humán és a reál kultúra szembefordítása nem vezethet eredményre, ellentétben áll a társadalmi érdekkel, mert az igazi műveltséghez a természettudományok megfelelő szintű ismerete éppúgy hozzátartozik, mint a művészeti—irodalmi—nyelvi tájékozottság. A viharos gyorsaságú tudományos—technikai fejlődés útján nem juthatunk előre nemzedékek hézagos természettudományi és matematikai alapműveltségével. És a szakmai képzés magas szintje miatt napjainkban mind több szakműveltségi elem épül be az általános műveltségbe. Milyen tudással vértezze föl végül is gyermekeinket az iskola? Természetesen ne speciális szakismeretekkel, mert ezek korunkban elég gyorsan elavulnak, hanem olyan széles körű, általános tájékozottsággal, amely a társadalmi-termelési szükségleteknek megfelelően bármikor felhasználható. E tekintetben hármas feladat hárul az iskolákra : gyermekeinkből mindenekelőtt szocialista embert neveljenek (ebben minden egyes tantárgynak, tanárnak, az iskolai élet, minden mozzanatának szerepe van), adják át nekik az általános emberi és a magyar kultúra értékeit (ez főleg a humán tárgyakra vár), készítsék fel őket a társadalmi munkamegosztásban való részvételre (a természettudományi és a műszaki tudományok eredményeinek megismertetésével !) aponta láthatjuk, hogy a termelőerők gyors fejlődése miként változtatja meg a szellemi és a fizikai munka arányát, egymáshoz való- viszonyát. Ez a változás a műveltség fogalmára is kihat, nem lehet hosszú távra kijelölni műveltségtartalmakat. Amit ma korszerűnek tartunk, az' holnap már avitt lesz. Valójában ezért kell folyton tanulnunk, s az ifjúságot arra nevelnünk, hogy a dolgozó életforma egyúttal tanuló életforma is. P. Kovács Imre Évről évre későbbre tolódik az új megyei könyvtár építése Békéscsabán. A késedelem oka a pénz és az építőkapacitás hiánya volt. Mégis egyre kevésbé tűr halasztást a könyvtárépítés’, s ezt közművelődésünk irányítói is jól tudják. Szűk már a régi épület, kevés a munkatárs a város és a megye módszertani és szakmai irányításához. Az már haladás, hogy az új könyvtár helyén megkezdődtek az épületszanálások, s talán akkor nem sokára sor kerülhet az építkezésre is. Az viszont tény, hogy az alapfokú könyvtári ellátást biztosító intézményeink korszerűsítésével megyeszerte szép eredményeket mutathatunk fel. Battonya, Lökös- háza, Csanádapáca, Elek, Bucsa, Gyoma és Ecsegfalva ebben az évben jutott új, vagy korszerűvé alakított könyvtárépülethez. Legutóbb Mezőgyánban, legközelebb, december 13-án Tótkomlóson adják át az új kultúrház új könyvtárát, Dobozon, Pusztaföldváron és Köröstarcsán pedig ebben az évben, vagy a jövő év elején avatják a könyvek otthonát. Persze, a feltételek biztosítása csak az egyik oldal. Előre kell lépni a szolgáltatások minőségével, a könyvtári propagandával, fejleszteni kell a könyvtárak tömegkapcsolatát. Kiss László, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese nagy gonddal figyeli a vidéki könyvtárak munkáját: — A következetes, igényes szakmai munkához kellenek ezek a jó feltételek — mondja. — Sajnos az ország más vidékein nem ilyen természetes a konyvtár-korszerűsítő munka. Bennünket segít a megyei tanács és jó partnernek bizonyulnak a fenntartó községi tanácsok is. Ezért vagyunk lépéselőnyben a többi megyével szemben, mi már befejezzük a hálózatkorszerűsítést, mire ők nagyobb arányban hozzákezdenek. ősztől részletes szakmai vizsgálatot kezdtünk a járásokban. Az orosházit és a mezőkovácsházit befejeztük, az eredményeket hamarosan megbeszéljük az érdekeltekkel. Jövő év közepére feltérképezzük az egész megyét, s így derül majd fény a tényleges színvonalra, ekkor pontosan kijelölhetjük a feladatainkat. A Könyvtári jegyzések 1979-es számában már látjuk nyomait a vizsgálatnak. A személyi feltételek alakulását kísérte figyelemmel tanulmányában Kiss László, s a jobb megértést pontos táblázatok is segítik. Általános gyakorlatnak tartja, hogy elsősorban az állomány, a forgalmi adatok és a feltételek oldaláról értékelik a könyvtárak eredményeit, munkáját. Ezek az alapadatok új nézőpontú, részletesebb elemzésre is lehetőséget adnak. A vizsgálathoz az 1978- as adatokat használhatta fel, de az időközben történt esetleges változások a helyzetet lényegesen nem változtatják meg. Eszerint, az orosházi járás kivételével, feltételekben és forgalmi eredményekben egységes a kép. A szarvasi járás forgalmi eredményei az átlag fölé emelkednek, de ez a mutató az alacsony könyvállományrarés könyvbeszerzésre is Utal. Az orosházi járás könyvbeszerzése, könyvellátása és személyi ellátottsága lemarad a megyei átlagtól. A szakképzett könyvtárosok száma még mindig kevés, a hálózatban dolgozók 47 százaléka (főként a községi könyvtárakban) képesítés nélküli. Ez az arány hamarosan jó irányban változik, hiszen 18-an ebben a tanévben szerzik meg a képesítést. Hogyan próbál enyhíteni a megyei könyvtár a szakmai gondokon? — kérdezzük tovább az igazgató- helyettest. — A könyvtárosok alapfokú képzését a járási könyvtárak oldják meg, a megyei apparátus tagjai tanítják ilyenkor a tanfolyamok részvevőit. Jövőre a szakszervezetiekkel közösen könyvtártechnikusi tanfolyamot indítunk 240 órában, mert bizonyos munkaterületeken elegendő ez a végzettség. A főhivatásúnk szakmai továbbképzésére negyedévenként sort kerít a megyei könyvtár, mint például legutóbb 'Szeghalmon, ahol honismereti témákról beszélgettünk. Fontos terület még a gyermekkönyvtárak helyzete. Külön gyermekkönyvtárak nincsenek a megyében, csak részlegek. Az általános iskolák és a könyvtárak kapcsolata egyértelműen jó. Gyakran előfordul, hogy a könyvtárak többet magukra vállalnak az oktatás érdekében, mint ami a feladatuk. Visszatérve a megyei könyvtár helyzetére, jó ha tudjuk; Békéscsabán 8 ezer 900 beiratkozott olvasó van. Közülük majd 7 ezren a központi könyvtárba járnak, ahol az olvasószolgálat dolgozói kétszer annyit nyújtanak színvonalasan, mint ami egyáltalán várható lenne tőlük. A munkájuk nemcsak könyvbeszedésből és- kiadásból áll, nagyon sok komoly kérdésre kell válaszolniuk, naprakész információkkal kell rendelkezniük. Kevés könyvet tudnak a szabadpolcokon tárolni, így a kért* köteteket 5-6 raktári helyről szállítják be. Ami esetleg hiányzik a kutatóknak, könyvtárközi kölcsönzéssel beszerezhető. Gazdag helytörténeti, művészet- történeti és egyéb szakterületű gyűjteményük minden olvasó rendelkezésére áll. Mi, akik emlékezünk a jó nehány esztendővel ezelőtti felejthetetlen hangulatú íróolvasó találkozókra, szeretnénk újra idézni azokat az órákat. Reméljük, hogy a megépülő új megyei könyvtárban hely, idő és mód is lesz hasonlók szervezésére. Bede Zsóka MOZI Western Ha röviden kellene sommázni a véleményem a most bemutatott westemfilmről, A Jó, a Rossz és a Csúf című „alkotásról”, bizony egyetlen szóban kifejezhetném a lényeget, s akkor maradna hely e hasábon egyéb gondolatok rögzítésére is. Ha viszont hagynám, hogy elragadjon az indulat ezen vadnyugati szörnyűség láttán, bizonyára kifutnék a terjedelemből. S mivel egyik megoldást. se szeretném, nyugodtan van lehetőségem — kizárólag a szemléletesség kedvéért — emlékeztetni a kedves Olvasót két régi viccre. Az egyik egy kérdés, arról, hogy mi lesz a szerecsenből, ha átmegy rajta az úthenger? Ugye, ismerik a választ: kátránypapír. Nos, ennek mintájára kérdezhetném, mi lesz, ha Sergio Leone filmrendező egy-egy ötletén megy végig az úthenger? Az eredmény: westemfilm lesz abból, ráadásul pedig jókora kasszasiker. Mert úgy tűnik, eszi mifelénk is a nép a nyúlós, ragadós, gusztustalan masszát, különösen, ha abban megfelelő mennyiségű vér, erőszak, durvaság a kötőanyag. Kétrészesnek hirdetik a mozik ezt a filmet, ami enyhén szólva túlzás, hiszen „csak” szűk három órán át tart a vetítése. Persze, aligha képzelhető el bárki is. aki kevesellné az élményeket. És itt kell leírnom ,a másik viccet arról a fiatalemberről, aki házassága előtt tanácsot kér, hogyan lehetne hosszú életű a földön. Végy el egy csúnya, házsártos nőt, szól a bölcs. Akkor sokáig élek? Nem, de ,qZ a pár év is hosz- szúnak tűnik. Balga fejjel még bosszankodtam is, amikor a híradó után egy kisfilmet vetítették. Aztán rájöttem hamarosan, hogy ragyogó alkotás a Hódolat az elektronikának című film, kár, hogy a végén nem tudtam lejegyezni készítői nevét. Ég óvjon a gondolatától is, hogy keresni próbáljam A Jó, a Rossz stb. esztétikai értékeit. Az viszont meglepett, hogy a műfaj normáit, se képes betartani a Volt egyszer egy vadnyugat szerzői truppja. Mert az várható volt, hogy a három főhős, mind hétpró- bás gazemberek, előbb-utóbb végső szembenézésre találkozik. Arra épült az egész film. Am ezek a bitangok, akik néha emberarcúnak látszanak, s ilyenkor rokonszenvesek is, mondom, ezek a bitangok a vásznon olyan elnyújtva készülődnek egymás ellen, szemet hunyorgatva, kéz a colt fölött, bütykös ujjak a ravasznál, izgalmak a tetőponton, szóval, valami különlegeset vár ilyenkor a néző, nem a piff-paff módon való leszámolást. Hisz az egész film ebből állt, mivégre az előkészület? Egyetlen szóban pedig mi a véleményem? Kártékony ez a film! (Andódy) SZÍNHÁZ, MOZI 1979. december 8-án. szombaton, Békéscsabán, 19.00 órakor: MANDRAGORA Somlai-bérlet. 1979. december 8-án, szombaton, Gyulán, 19.00 órakor: INTERJÜ BUENOS AIRESBEN * * * Békési Bástya: 4 órakor:: Papucs . és rózsa. I., II. rész. — 8 órakor: Az erőd. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Sokat akar a szarka — 7 órakor: Bocsánat, itt vernek? Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A vad hattyúk — 4 órakor: Filmklub — 6 órakor: A jó, a rossz és a csúf. I., II. rész. Békéscsabai Terv:: fél 6 órakor: Seve- rino — fél 8 órakor: Az elveszett múlt. Gyulai Erkel: A delfin napja. Gyulai Petőfi: 4 és 7 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat. I., II. rész. Orosházi Béke: 5 órakor: Mi van doki? — 7 órakor: Túl a félelmen. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A kékvércsék erdejében — fél 6 és fél 8 órakor: Nick Carter a szuperdetektiv. A gyomai Kner Nyomdában hamarosan elkészül Szeghalom monográfiája Fotó: Gál Edit /
