Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-06 / 285. szám
1979. december 6-, csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Megjegyezzük, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb névtelen levél érkezik szerkesztőségünk címére. Ezekkel — miként azt e rovatunkban is többször közzétettük — nem áll módunkban foglalkozni. Ezúttal nem is erről kívánunk szólni, hiszen csak ismételni tudnánk korábbi véleményünket. Az viszont elgondolkoztató, hogy miről szólnak ezek a névtelen levelek? A példa kedvéért kettőnek a tartalmát röviden összefoglaljuk: az egyikben azt teszi szóvá a névtelen levélíró, hogy ő és a közelben lakó szülők félve bocsátják útnak első második osztályos gyermekeiket, mivel azoknak át kell menni a 44-es főúton, de nincs a közelben gyalogátkelő hely. A másik, feladó és cím nélkül érkezett levél írója azért bosszankodik, mert a házszámtáblákat nem mindenütt szerelik fel jól látható helyen a kapura, épületre, így a postás munkáját nehezítik. Érthetetlen, hogy e közérdekű, segítő szándékról tanúskodó írások alá nem meri valaki odakanyarítani a nevét és a címét. E névtelenül érkezett leveleknél, amelyekért tehát íróik semmiféle felelősséget nem hajlan- -dók vállalni — már csak egy rosszabb van: az olyan levél, amely alá kitalált, vagy „kölcsönvett” nevet és címet ír a feladó. Mert sajnos, erre is van példa ... Nekem az újságra van szükségem Ez év november elejétől járatom az Élet és Tudomány című lapot. Vagyis járatnám, de nem kapom meg. Az újságot megrendeltem még Október közepén. A novemberi első számot nem kaptam kézhez, csak az árát. Most, a 22-én megjelenő számot sem. A postásunk azt üzente, hogy elfelejtette, és majd elsejétől fogja hozni. Nekem erre az újságra nagy szükségemvan, mivel a közművelődési vetélkedőhöz ad anyagot. Én nem azért fizetem ki az újságot, hogy visszakapjam az .árát. Kérem az illetékes postahivatalt, küldje el részemre a már kifizetett újságot! Lipcsei Hona, Békéscsaba, Kolozsvári 2. Ismét egy hiánycikk „Végigjártam igen sok élelmiszer-, háztartási boltot és két ABC-t egészségügyi papírért. Sajnos, a válasz az volt, hogy nincs. Az egyik bolt vezetője a hiányzó áruval kapcsolatban panaszkodott, hogy a Békés megyét ellátó Békéscsabai PIÉRT Vállalat már október eleje óta a boltnak nem szállított egészségügyi papírt. Mi lehet ennek az oka? Kérdezem a lakosság nevében is. Valami oka kell, hogy legyen a lá- batlani papírgyárban. Az áru vajon más megyékben is hiánycikk? A megoldást az ÁFÉSZ és a kisker. áruforgalmi osztálya segítse.” B. J„ Szarvas Válaszoltak az illetékesek M. P.-né muronyi olvasónk panaszát közöltük lapunk november 15-i számában Egy konyhabútor átváltozásai, avagy mosogatóra várva címmel. A cikkre a Békés és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet válaszolt. „1979. november 21-én bútorboltunk vezetője felkereste a panaszost, és a vásárolt mosogató helyett vásárlónk megelégedésére egy darab Eszter mosogatót ajánlott, melynek elszállítása megtörtént. Az árkülönbözetet vásárlónknak téríteni nem kellett. Szövetkezetünk a hibáért szíves elnézését kéri.” így a július óta húzódó ügy végre megoldódott. Vajon nem lehetett volna rövidebb idő alatt? * Nádasi József békéscsabai lakos azt kifogásolta a Békés megyei Népújság november 22-i számában, hogy a minap hét-nyolc üzletet bejárt a városban, de sehol nem kapott az oly sokat emlegetett, energiatakarékosságot elősegítő Purfixet. Ezzel kapcsolatban a VÍDIA Dél- magyarországi Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat a következő választ küldte: „Mindazok részére, akik az érdeklődőhöz hasonlóan szeretnének purfixet vásárolni, közöljük, hogy a közeljövőben ismét kapható lesz. A gyártó vállalat ugyanis ez évi megrendelésünket még csak 50 százalékban teljesítette. Várható, hogy az elkövetkezendő időben a további 50 százalék is leszállításra kerül, amire az ipar ígéretet is tett. Az energiatakarékosság kapcsán e cikkből országos viszonylatban megnőtt az igény, és a gyártó vállalat ezeket a fokozott igényeket nem tudja folyamatosan kielégíteni.” * Két, hírlapkézbesítéssel kapcsolatos panaszra adta meg a választ a Békés megyei postahivatal. P. P.-né békéscsabai olvasónk a hírlapkiszállítást kifogásolta levelében: „hetente egy-két számot nem kapunk meg — írja —, ezért több előfizető már lemondta a lapokat.” A posta válasza: „Megállapítottuk, hogy P. P.-né hivatalunknál nyilvántartott előfizető. Részére a hírlapkézbesítőnek minden esetben kötelessége az előfizetett lapokat kézbesíteni. Panasztevő által megnevezett több személy közül csak K. M. előfizető, a többieknek esetenként árusítás útján van csak lehetőség lapot adni, természetesen a lap árának előzetes megfizetése után. A hírlapkézbesítő elismerte, hogy panaszos részére az előfizetett hírlapot emlékezete szerint 2-3 esetben nem kézbesítette. Amikor ezt vele az előfizető közölte, utólag a lapot általában pótolta. Ez a tény azonban nem mentesíti őt a felelősségre vonástól. A hírlapkézbesítőt utasítottam a pontos kézbesítésre, és az elmaradt lapkézbesítések miatt írásbeli figyelmeztetésben részesítettem” — írja a megyei hivatal vezetője. Nem teljesen egyértelmű Molnár Pál, szintén békéscsabai olvasónk észrevétele. „Mi kifizettük és még sem vagyunk előfizetők. Ha jut, akkor esetleg kapunk. Több mint húsz éve vagyunk előfizetői a Békés megyei Népújságnak és a Nők Lapjának. Korábban több újság is volt, de a nyugdíj megkezdése után csak ezek maradtak. Nem is volt baj egészen 1979-ig. Ebben az évben annál több. Kezdetben még csak napokon maradt ki az újság, de később az újságkihordó személyváltozása után már nem is kaptuk meg az előfizetési blokkot. Amikor október 28-án kifizettük a novemberi előfizetési díjat, közölte velünk a kézbesítő, ha biztosan meg akarjuk kapni az újságot, akkor kétszeri díjat kell fizetni, hiszen októberben is ő saját zsebéből előlegezett nekünk.” A válasz: „Panaszos a posta- hivatalnál nem előfizető. Részére a lapot hónapok óta árusítás útján kézbesítették. A panaszos a hírlapár-emel- kedések bekövetkezte után az előfizetési díjat nem fizette ki, és a levélben említett két lapot kapta ezek után árusítás útján. Az áruspéldányok után a lapok árát a kézbesítő hitelezte a hónap végéig, és akkor utólag szedte be azokat. A hírlapkézbesítő személyében történt változás következtében az a helyzet állt elő, hogy a jelenlegi kézbesítő nem kíván és nem is tud hitelezni a hónap végéig. Egyébként ez szabályzatilag sem megengedett. Ezért fordulhatott elő október 28-án, hogy a kézbesítő kérte Molnár Pált, hogy az októberi hónapban árusítás útján kapott példányok árának utólagos ki- egyenlítésén túl, a november hóra esedékes előfizetési díjat is fizesse ki. Ebben az esetben ugyanis előfizetővé válna, így részére a lapot minden esetben biztosítani lehetne.” * Nagy Jánosné, Battonyáról kérte rovatunk segítségét több hónapja húzódó problémája megoldásához. „A Bat- tonyai Költségvetési Üzemben dolgoztam 1975 óta. 1978. november 4-én megszületett kisfiam, most gyermekgondozásin vagyok. A szülési segélyt öt hónapig kaptam, utoljára 1979. február 27-én. De azóta se levél, se pénz. Már többször fordultam levélben kéréssel, először Békéscsabára, de onnan azt a választ kaptam, hogy Budapestre tartozom, a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz. A vállalaton keresztül oda is írtunk már négy levelet, az ötödiket én írtam saját kezűleg. De még ennek ellenére sem jött se levél, se pénz.” Panaszát mi is elküldtük a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, ahonnan a napokban érkezett meg a válasz: „Igazgatóságunk gyermekgondozási segélyt csak a munkáltató által szabályosan kitöltött, igazolt „Munkáltatói igazolás” alapján folyósíthat. Munkáltatójának ezen igazolása 1979. október 24. kelettel november 5-én érkezett meg igazgatóságunkhoz. Az említett igazolás alapján az Ön részére 1979. november 16-án az 1979. II. 24-től 1979. XII. 31-ig terjedő időre járó ősz- szeget kiutaltuk.” „Igazgatóságunk gyermek- gondozási segélyt csak a munkáltató által szabályosan kitöltött, igazolt Munkáltatói igazolás alapján folyósíthat.” — Többek között ez áll a válaszlevélben, amelyet olvasónknak küldött a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság. S ezt vajon miért nem írták meg korábban Nagy János- nénak, aki a „vállalaton keresztül” az igazgatósághoz írott négy levél után az ötödiket saját kezűleg adta fel, ajánlva augusztus 25-én! Türelmetlensége igazán érthető, hiszen ez év februárja óta csak most kapta meg a gyermekgondozási segélyt, amely már több mint 11 ezer forintot tesz ki. Egyébként nem battonyai olvasónk az egyetlen, aki sürgető leveleire hiába várja a választ a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól. Gyulán, a Hét vezér utcában látható ez a táblakombináció. Egyértelműségét nem lehet vitatni, de a legalsó kiegészítő táblácskát közelebbről szemügyre véve úgy tűnik, mintha eredetileg 6 és 18 óra szerepelt volna rajta. Az is lehet, a tábla elhelyezői módosították az eredeti festést. Jó lenne tudni, mi az igazság? Fotó: Béla Ottó Térdig a sárban „A békéscsabai Pásztor utcai óvodába 213 gyermek jár. Szüleik reggel, este bosz- szankodnak az óvoda előtti útszakasz állapota miatt. Sokszor az egész városban keresve sem találnánk egy tenyérnyi pocsolyát, amikor mi még sártengeren keresztül tudjuk csak megközelíteni az óvodát. Nem egy szülő két-három gyerekkel igyekszik reggel, este átevic- kélni, keresve azt a pontot, ahol legalább nem bokáig ér a sár. Nem beszélve arról, hogy óvodás korú gyermekeinket nem tudjuk ölben vinni, különösen kettőt, hármat nem. Az óvodai dolgozók munkáját sem irigyeljük! Hiába a sok lábtörlő, így is épp elég sár kerül be az épületbe, ahol gyermekeink egész napjukat töltik. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy rendes aszfalt Amikor megjött a kocsi, jobban mondva csak a Trabant, örült az egész család. Ennek örömére a háztömböt megkerülve felavattuk az új jószágot, öcsém az ünnepi mámortól arra vetemedett, hogy elmondja nekem, éppen nekem, hogy mire való az új „ládika”, összes tartozékaival együtt. Miben hasonlít, vagy tér el a két lóerős szekértől. Először is van négy kereke, ami nem fából készült, s így nem törhet el, de azért defektre mindig számíthatok, ezért nagy ívben kerüljem haragosaimat, akik a múltból megmaradt patkószögeikkel nem tudnak mit kezdeni, s csak rám várnak. Aztán a Trabantnak két oldala és egy teteje is van, ami építkezések felé járva egy téglától könnyen beszakadhat. No, és nézzük meg a kocsi belsejét. Itt már semmi sem hasonlít a régi stráfko- csira. Az egész tákolmány zárt, ezt bizonyítják az átlátszó üvegek is. Az oldalsó üvegekkel nincs semmi gondunk, de a szélvédő nagyon fontos. Ezért tisztogassuk habos szivaccsal, s jó, ha ezt eső előtt tesszük, mert egyúttal az öblítés is elvégezhető. Ha nincs eső, az öblítés akár el is maradhat. Esti utazáskor különösen előnyös, mert a szembe jövő járművek reflektoraiutat építettek erre a szakaszra, a sok személygépkocsi, ebédszállító autó, munkagépek (ugyanis a csatornázás is jó ideje folyamatban van) úgy felhordják a sarat, hogy ezt az aszfaltréteget talán csak a régészek tudnák megtalálni. Sürgős segítséget várunk abban a reményben, hogy talán eljön az az idő, amikor mi is aránylag kulturáltan, tisztán érkezünk gyermekeinkkel az óvodába, mi sem térdig sárosán jutunk el munkahelyünkre. Kérjük az illetékeseket, ha lehet, tiltsák ki a felesleges gépkocsiforgalmat erről a szakaszról, és kicsit nagyobb gondot fordítsanak az út karbantartására.” 213 óvodás gyerek szülei nevében: Krizsán Mátyásné, Békéscsaba, Fövenyes u. 6. nak fénye nem tud áthatolni az enyhén mosott üvegeken. A két első ülésre tehetünk védőhuzatot. Erre a célra megfelel nagyanyáink birkából készült bekecse, ez most a legújabb divat. A biztonsági öv eddig nem ismert célt szolgál. Az egyajtós Trabantba úgy tudunk legbiztonságosabban beszállni, ha ebbe kapaszkodunk. Így elkerüljük, hogy belegabalyodjunk. Olykor mégis megesik, hogy lábunk sem éri a földet. Ugyanez a helyzet a kiszálláskor is, amikor lábunkkal még benn kapálódzunk, de orrunkkal már az anyaföldet simogatjuk. Ha nincs utas, a hátsó ülésre beömleszthet- jük a vásárlás eredményeit. És ne csodálkozzunk, ha hazaérve az ülés alól kell kihalásznunk mondjuk a tejfeles dobozba ágyazott retket. Persze, ha néha figyelembe vesszük a sebesség- korlátozást, az a kép nem tárulhat elénk. Végül pedig meg kell említenünk a csomagtartót is, attól függően, hogy városba vagy falura utazunk. Sőt, ha a hétvégi kertünkbe megyünk, ásó, kapa is belefér. És még egy jó tanács: mindig úgy vezessünk, hogy az ásó, kapa mellé ne kerüljön a nagy harang szó! Kurunczi Mária, Tótkomlós Szerkesztői üzenetek Gál Elekné, Békéscsaba. Rovatunkhoz küldött sorait megkaptuk. Lapunkban közölni nem tudjuk, de továbbítottuk az illetékeseknek. * * * Nagy Ilona, Vésztő. Lapunk részére küldött írását nem áll módunkban közölni, elküldtük a nagyközségi tanácshoz, * * * Veres János tanuló, Szeged. Szerkesztőségünkhöz érkezett megelégedését tartalmazó levelét átadtuk az illetékeseknek. * * * Csausz Vilmosné, Sarkad: Sorait, mellyel Balázs Irén Hajnal című faliképé iránt érdeklődik, megkaptuk. Kérésére közöljük, hogy a Műcsarnok Művészeti Osztályával (Budapest, Dózsa György utca 37.) vegye fel a kapcsolatot. * * * Kiss Zsófia, Orosháza. Kérése, hogy a Békés megyei Népújságban Paks városáról cikkeket és fotókat „mellékeljünk”. Az atomerőműről cikk már több alkalommal jelent meg, lapunk október 7-i számában egész oldalas írást közöltünk fényképekkel. * * * Czobor Erika és Vincze János, öreglak. Szinte egyszerre kaptuk meg mindkét levelét. „Mi az öreglaki Általános Iskola II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapatának 5-ös Lenin-raja elhatároztuk, hogy falunk felszabadulásának 35. évfordulójára összegyűjtjük Magyarország napilapjait. A kiállításon szeretnénk pajtásainknak és szüléinknek bemutatni szép hazánk fejlődését a napilapok cikkei alapján. Kérjük, legyenek szívesek egy példányt küldeni lapjukból.” Kérésüket teljesítettük. * * * D. K.-né, Magyarbánhe- gyes. Köszönetét tolmácsoló sorait megkaptuk. Ilyen jellegű írásokat lapunkban közölni nem tudunk. Továbbítottuk azt az illetékeseknek. * * * B. J., Békéscsaba. Az egyik békéscsabai hivatal munkájáról írt elismerő levelet rovatunkhoz, amit továbbítottunk az érdekeltnek. Tűzveszély a padláson Szeretném megtudni, hogy kihez tartozik, mert én már bejártam a városi tanácsot, a megyei tanácsot, a tűzoltóparancsnokságot. Mindenütt elutasítottak azzal, hogy nem hozzájuk tartozik, csak, ha tűz lesz. De ha tűz lesz, engem is bezárnak, mivel ketten vagyunk tulajdonosok egy udvarban. A társam nem hajlandó az 1927-ben készült elavult padlásán szerelt zárlatos villanyvezetéket lehozni és falba építeni, ez pedig az én lakásomat nagyon veszélyezteti, mert egyben van az épület és a padlástér is. Jön a tél, a szél behordja a havat, ami olvad és folyik bele az elosztó dobozokba, ami tűzveszélyes. Már jártam a DÁV-nál is, ott azt a választ kaptam, hogy nekik kell a fogyasztó. Kértem, hogy kapcsolják le, még meg nem csináltatja, addig, amíg tűz, vagy baleset nem történik, mert ha a télen a hótól nedvességet kap, áram alá kerülhet az épület is, ezt annál is inkább állítom, mert jómagam is villanyszerelő vagyok. Polgár Gábor, Békéscsaba Gyár u. 25. * * * A levélben foglaltakat az áramszolgáltató vállalat és a tűzrendészet figyelmébe ajánljuk. Használati utasítás
