Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
.1979. december 31.. hétfő Barátaink életéből Gyermekek éve Szlovákiában Szlovákiában a munkaügyi és szociálpolitikai minisztériumon belül külön osztály foglalkozik a családok, a gyermekek és az idősek támogatásával. Az osztály igazgatója, dr. Ján Sedlacek elmondta, hogy a legfontosabb feladatok közé tartozik a gyermekekről való gondoskodás és a nevelés. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan erősítik a családok funkcióját is. Hiszen a gondoskodás és a nevelés legideálisabb formáját éppen a család biztosítja. S ezért a kettőt nem is lehet elválasztani egymástól. Ebből a meggondolásból kiindulva nagy összeget fordítanak a családok támogatására. Első helyen a gyermekpótlék áll. Évente több mint 4 milliárd koronát tesz ki Szlovákiában. Terhesség esetén rendelet írja elő, hogy a kismamának könnyebb munkát biztosítson a munkáltató. Szülés után 26 hét szabadságot kapnak. Ilyenkor a fizetés 90 százaléka illeti meg őket. Gyermekgondozás céljából 2 évig fizetés nélküli szabadságot vehetnek ki. Ha két gyermeket nevelnek. 500 koronát kapnak az édesanyák havonta. Ez az utóbbi nincs munkaviszonyhoz kötve. A helyi nemzeti tanácsok költségét terheli. Jelentős az a támogatás is, amelyet a fiatal házasak kapnak. Lakás-, illetve bútorvásárlásra 30 ezer korona kölcsönt vehetnek fel. Ha egy éven belül gyermek születik, a kölcsönt 2 ezer koronával csökkentik. Minden további gyermek után pedig 4 ezerrel. Egy 3 szobás szövetkezeti lakás 130 ezer koronába kerül, s 30 ezer koronát kell befizetni a fiatal igénylőknek. Szlovákiában évente egymil- liárd korona kölcsönt folyósítanak a fiatal házasaknak. Ezenkívül a vállalatok és a szövetkezetek is segítik őket. Szlovákiában ezer lakosra 20 újszülött jut. A múlt évben 99 ezer 842 gyermek látta meg a napvilágot. 1971 óta fokozatosan emelkedik az újszülöttek száma. Ez végeredményben az életszínvonal növekedésével, s a családoknak nyújtott állami támogatással magyarázható. Az örvendetes folyamat azonban új gondokat is maga után von. Kevés a bölcsőde és az óvoda. A múlt évben mintegy 19 ezer gyerekét nem tudtak bölcsődében elhelyezni. Óvodákba a kiskorúak 72 százaléka jár. Ez tette szükségessé, hogy a kormány megoldást sürgető határozatot hozzon. Előírta, hogy a nemzeti tanácsok a nagyobb vállalatokkal és szövetkezetekkel karöltve pénzügyi alapot hozzanak létre bölcsődék és óvodák alapítására. A határozat nyomán már ebben az évben is jelentős eredmények születtek. A korábbi évhez képest mintegy 20 ezer gyermekkel többet tudnak felvenni a gyermekintézményekbe. Számottevő szociális problémát okoznak a válások. Ha az egyik szülő sem törődik a gyermekkel, vagy árván marad, s a nemzeti tanács men- helyben helyezi el. Jelenleg 2800 gyermek él menhelyek- ben. Menhelyi bölcsődék is működnek, Szlovákiában szám szerint 11. Trencsén mellett épült fel a gyermek- város. Itt 240 gyermek ellátásáról és neveléséről gondoskodnak. A menhelyi férőhelyek száma azonban kevésnek bizonyul, s ezért más formát is alkalmaznak. Több helyen szakítottak a régi, iskolatípusú menhelyekkel. A családi keretű nevelés egyre nagyobb hangsúlyt kap. A Trencsén melletti gyermekvárosban 17 pedagógus családi keretben neveli, oktatja a gyermekeket. Szlovákiában jelenleg 3 helyen folyik ilyenfajta keretben a szülők nélkül maradt gyermekek nevelése. Általában egy házaspár saját otthonában nyolc gyermekről gondoskodik. Ezek a házaspárok munkaviszonyt létesítenek a nemzeti tanáccsal, és onnan kapják a fizetésüket. Így próbálják megteremteni a családi melegség légkörét azoknak, akik szülők nélkül nőnek fel. A tapasztalatok biztatóak, mert a nevelés igen jó eredményeket mutat fel. Az ilyen helyekről kikerülő fiatalok könnyebben illeszkednek bele a felnőtték társadalmába. Többségük családot alapít és példamutató szülővé válik. összegezve: ebben az évben Szlovákiában a családok és a gyermekek támogatására a nemzeti jövedelem 7 százalékát fordítják. Több mint 10 milliárd koronát. Serédi János Világóceán Az emberiség kincsestára Anglia királynőjének parancsára a híres Challenger- expedíció éveken át végzett kutatásokat, s kiderítette, hogy gyakorlatilag szinte valamennyi kémiai elem megtalálható oldott állapotban a tengerekben. Egyetlen köbkilométernyi tengervíz pél-. dául mintegy 25 millió dollár értékű aranyat és ezüstöt tartalmaz. A korszerű repülőgépgyártás fontos alapanyagát, a magnéziumot már 1941 óta nagyrészt tengervízből vonják ki. Energiaéhes korunkban egyenesen szenzációszámba megy a felvetés, hogy a „kék mező” legkevesebb 400 milliárd tonna -'Szénhidrogénkincset rejt. Ha ilyen gazdagok a tengerek és az óceánok, akkor miért nem kezdtük el hasznosításukat már korábban? A várakozás egyik oka az idegenkedés volt. Az természetes számunkra, hogy bolygónk felszínének 71 százalékát víz borítja. Mint ahogy az is, hogy a folyókon, tengereken, óceánokon utazunk, anyagokat és termékeket hatalmas mennyiségben szállítunk, halászunk. Azt elképzelni azonban még ma is nehezen tudjuk, hogy a vizek mélyén bányásszunk, vagy városokat építsünk. Idegenkedésünket erősítette, hogy a tudományos-technikai forradalom hosszú ideig nem érte el azt a szintet, ahol már felkészülten kezdhettünk hozzá a világóceán lehetőségeinek kiaknázásához. S végül, a várakozás harmadik oka: planéták szárazföldi területei mind ez ideig biztosították a szükséges nyersanyagokat és energia- hordozókat Űj helyzet állt elő azonban az 1973—74-es energia- válsággal. Rálátásunk a földre, jövőnkre megváltozott, realistább lett. Elkezdtünk számolni, s egy csapásra kiderült, hogy szárazföldi lelőhelyeink készletei végesek, kincsei napról napra drágábbak, hogy a mezőgazdaság nem lesz képes mindenkinek előteremteni a mindennapi táplálékot, hogy az emberiség egészének fejlődése érdekében új forrásokról kell gondoskodnunk az ezredfordulóra. Ez a felismerés szűkebb szakmai körökben már korábban érlelődött, s a lehetséges megoldásokat keresve irányult a figyelem a talonban tartott világóceánra. Ennek tulajdonítható, hogy a tengerek és óceánok hozzájárulása a világgazdaság produktumához az ötvenes évektől több mint tízszeresére növekedett 1979-re. Már mintegy félszáz állam termel ki kőolajat és földgázt a kontinentális talapzatból, illetve tesz előkészületeket a víz mélyén rejlő szénhidrogénkincs feltárására. Egy sor ország — így az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Japán, Lengyelország stb. — eddig több mint száz víz alatti bányát létesített a vasérc, továbbá az ólom-, réz- és nikkeltartalmú ércek, valamint az egyéb ásványi anyagok kitermeléséhez. Ha a tengeri kőolaj és földgáz kitermelése marad a jelenlegi szinten, akkor 1990- ben 40 százalékkal részesedik a világ teljes szénhidrogéntermeléséből. A szakemberek a világóceánt tekintik az emberiség legnagyobb tartalék éléskamrájának is. A tengerek és óceánok élőlényei a becslések szerint évente 130 milliárd tonnányi szerves anyagot hoznak létre — ebből jelenleg 65—70 tonnányit hasznosítunk. A halászat módszereinek korszerűsítésével, tengerparti vízalatti ültetvények és telepek létesítésével a következő évtizedekben megtöbbszörözhetjük a világóceánból kitermelt élelmiszermeny- nyiséget. ’ .JK „kék mező megszelídítése” ugyanakkor olyan nagy feladat, hogy az országok külön-külön aligha lesznek képesek megbirkózni vele. Az együttműködés ezen a téren is létszükséglet. Ezt ismerte fel a Szovjetunió és az Egyesült Államok, amikor 1974-ben megállapodást kötött a vüágóceán közös kutatására. Az ötéves együttműködési terv valóraváltá- sán 17 szovjet és 22 amerikai tudományos intézet dolgozott. A világ 158 országának mintegy ötezer tudósa, nemzetközi jogásza, tengerésze és diplomatája évek óta munkálkodik egy mindenki számára elfogadható tengerjogi egyezményen. . A feladat nagyságát jelzi, hogy a tengerjogi konferencia az ENSZ eddigi leghosszabb szakosított tanácskozássorozata, s a résztvevők ezután is minden bizonnyal szorgalmasan látogatják majd az üléseket. A tét: megakadályozni, hogy a part menti államok kisajátítsák maguknak a világtengerek 40 százalékát. Az Egyesült Államok például, amelynek megbízottai rendszeresen részt vesznek ezeken az összejöveteleken, gyakorlati lépéseket is tesz azért, hogy befolyása alá helyezze a nyílt tenger több mint 2,2 millió négyzetmérföld nagyságú területét, a világ legnagyobb gazdasági övezetét. A kontinentális talapzat hovatartozása feszíti évek óta többek között Görögország és Törökország viszonyát, s bizonyára még sokan emlékeznek az 1973-as angol—izlandi „tőkehalháborúra” is. Az ilyen, és ehhez hasonló feszültségek megakadályozását célozza a készülő tengerjogi egyezmény. A konferencián részt vevő államok többsége már elfogadta azt az alapelvet, hogy a tengerek és óceánok kutatásának feltételeit lehetővé kell tenni minden ország számára. 1979 — kepekben A Pol Pot-rezsim több évig tartó terroruralma után Kambodzsában roppant erőfeszítéseket tesznek a normális életfeltételek biztosítására. Ismét folyik a munka a földeken, igyekeznek helyreállítani az üzemeket, beindítani az oktatást, és megteremteni az egészségügyi ellátás alapjait. Képünkön: kambodzsaiak egy csoportja — milliókhoz hasonlóan — némi rizstartalékkal visszatér régi lakóhelyére A hónapokig tartó tömegtüntetések és sztrájkok hatására az iráni sah januárban országa elhagyására kényszerült. Az iráni események — az új alkotmányról tartott népszavazás, a nemzetiségi területeken folyó harcok, az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatok kiéleződése — azóta is a nemzetközi politika homlokterében állnak. Képünkön: milliós tüntetés Teheránban Khomeini ajatol- lah mellett Több éves tárgyalás után a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői 1979. június 18-án aláírták a SALT—II. szerződést, amely a hadászati támadófegyver-rendszerek korlátozásáról létrejött megállapodásokat tartalmazza. Képünkön: Carter amerikai elnök és Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára első kézfogása az osztrák fővárosban tartott csúcstalálkozón Május végén Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség látogatott hazánkba. A delegáció hivatalos tárgyalásokat folytatott a magyar párt- és állami vezetőkkel. Képünkön: Leonyid Brezsnyev és Kádár János a közös nyilatkozat aláírásakor Jelena Obrazcovát (képünkön) ma a világ legjobb énekesei között tartják számon. Repertoárja rendkívül gazdag operaszerepekben és dalénekesként is. A nagyszínházban az összes mezzoszere- peket énekli. * A nicaraguai diktatúra kegyetlenségei sem tudták megakadályozni a Somoza-elle- nes népi forradalom győzelmét. A nemzetközileg is elszigetelődött rezsim július közepén megbukott, s a hazafias erőket képviselő Nemzeti Újjáépítés Kormánya vette át a hatalmat. Képünkön: sandinista hazafiak lábbal tiporják a gyűlölt Somoza arcképét .'•» főváros utcáján Kocsi Margit
