Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

NÉPÚJSÁG o 1979. december 31.. héttől VÍZÖNTŐ I. 22—II. 19. V> * HALAK II. 20-111. 20. IKREK V. 22—VI. 21. RÁK VI. 22—VII. 23 m MÉRLEG IX. 24—X. 23.^yy SKORPIÓ X. 24—XI. 22. 4 gT KOS III. 21—IV. OROSZLÁN VII. 24—Vili. NYILAS XI. 23—XII. BIKA IV. 21—V. 21. SZŰZ Vili. 24—IX. BAK XII. 23-1. 21 Horrorszkóp Elnézést kérünk a címért: rosszul szedték ki a nyomdá­ban. Annyira rémséges azért mégsem lesz 1980. Igaz, ko­rábban már megjósolták, hogy ezzel az esztendővel kezdődik a világvége. Egye­sek, némi rosszmájúsággal ezt úgy értelmezik, hogy legalábbis a lógósoknak fel- legzik be az Üj Évben. Phű! Phű! Ügy legyen, vagyis a próféta beszéljen belőlük. Egyébiránt tisztában va­gyunk azzal, hogy ez csak amolyan babona, vajákosság, kuruzslás meg a többi, nem is ülünk föl neki, nekünk teljesen tudományos alapo­kon nyugvó magyarázataink vannak a jövő jelenségeire. Azért vannak a csillagok, hogy olvassunk belőlük. A többi az szemenszedett anti- materializmus, sőt: antidia- lektus. Itt van mindjárt a JANU­ÁR — ezzel kezdődik min­den év, s ha az építési meg szállítási határidők pontos betartása folytán most a vi­lág vége késedelmet szen­vedne, akkor sajnos a janu­ár sem maradhat el. Java­soljuk a születésnapjukat e hónapban tartóknak, hogy mégcsak véletlenül se ünne­peljenek a szabadban, mezí­telenül, fejen állva, Jelen kö­rülmények között tudniillik aligha viselnék el a sokk­hatást (azt a sok hatást), amit az váltana ki, ha vala­ki esetleg fejük tetejéről a talpukra állítaná őket. FEBRUÁR — már úgy sem lesz. Ha mégis, annak azok örülhetnek, akiket a természet gazdagon látott el a szemölcsök bőségével. Köz­tudott ugyanis, hogy a sze­mölcsirtás legalkalmasabb ideje a szökőnap. Lévén 1980 szökőév, nincs más hátra, mint a Marktvéniából (saj­nos dollárért) vásárolt li- cenc alapján honosított Tornszójer eljárás szerint február 24-én, pontban éjfél­kor arcunkat a telihold felé fordítva, csukott szemmel egy döglött macskát hajítani a hátunk mögé. Amennyiben szemölcseink ettől sem tá­voznának, akkor vagy túl hamar nyitottuk ki a sze­münket, vagy nem volt elég­gé teli hold, vagy a macs­ka körül sántít valami. A macska hatása egyéb­ként ÁPRILIS hónapra is át­húzódik. (Márciusra még visszatérünk.) Szóval érde­mes e hónapban óvakodni a fekete macskától. Nem vitás, már az is tragédia, ha vala­kinek egy ilyen macska ke­resztezi az útját. (Persze az is figyelemre méltó, hogy pont ebből a dologból első­sorban a feleségek csinálnak tragédiát.) Igazán nagy ve­szélyt az jelent, ha ez a macska április 24-én. György napján este jelenik meg. Ezek után nincs mit csodáin , kozni azon, ha reggelre kel­vén a háztáji gazda hiába feji tehenét. Ne is kínlódjon vele, induljon azonnal a Kék Macskába — ott majd megfejik. Nos, akkor nézzük, mit tartogat a MÁRCIUS? Az e hóban születetteknek első­sorban azt kell nagyon az eszükbe vésniük, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Különösen szívleljék ezt meg férfi olvasóink, s már­ciusi lubickolásaikhoz — te­kintettel a még hideg vízre, s arra, hogy hideg vízben a dolgok egy része összehúzó­dik — egy fecske helyett öltsenek föl kettőt. Elvünk: egy kevés, három meg sok. Nem véletlenül jelölik a kö­zépfokot is két darab bé be­tűvel. MÁJUS — erről a hónap­ról semmi biztosat nem tu­dunk. Tessék figyelni az el­ső szivárványt. Ahol annak a vége leér: ott van a világ vége 1980-han. Különben, ha a szivárványban sok lesz a sárga, sok lesz a kukorica, ha a zöld sáv lesz a legszé­lesebb, akkor az azt jelenti, hogy nem dollár relációból már csak zöldet sikerült be­szerezni. JÜNIUS — ez a hónap a végzetes szerelmek betelje­sülésének rövid, de annál forróbb időszaka. A csilla­gok állása szerint az 1979. szeptemberében kirügyezett szerelmek gyümölcsöznek leginkább júniusban. Ám, ha az imádott lény semmi­lyen praktikával sem csal­ható lépre, legjobb a bevált, ősi fortélyhoz folyamodni: makacs szerelmünk egy élet­erős hajszálát porrá égetjük, s ha a hamut pogácsába süt­jük, a szerencsétlen nem me­nekülhet előlünk. (Tapasz­talatokat kéretik a Mini­magazin „Szerelem, szex, szokások” című sorozathoz hozzászólásként beküldeni!) JŰLIUS — ha a pogácsa júniusban nem használt, a serdülő lányok július havá­ban újabb lehetőséget kap­nak a kiszemelt áldozat be- hálózására. Nem kell mást tenniük, mint szépségüket fokozni, hogy bármely férfi, ha rájuk tekint, elaléljon. A szépség fokozásának eleddig ismert leghatásosabb mód­szere a szombat esti lencse­evés. Midőn a lányok július­ban négy szombaton át el­költötték egy-egy tál lencsét, az ötödik vasárnap reggelre módfelett megszépülnek (de legalábbis széllel telítődnek). AUGUSZTUS — a nya­ralások hónapja. Fogadj meg egy jó tanácsot. Ha csak nincs „D”-vel kez­dődő és „ollár”-ral végződő fizetési eszközöd, iktass ki útitervedből minden „R”-rel kezdődő és „ománia”-val végződő országot. Nem hoz szerencsét. Viszont a for­dítva fölvett ruhadarab sze­rencsét hoz, vagy feltűnést. Monokini és topless esetében még azt sem. Az iskolakezdés időszaka — SZEPTEMBER. Az ural­kodó csillagkép sugallata szerint nem tanácsos ebben a hónapban reggelente visz- szarohanni a lakásba, minek utána a küszöböt egyszer már átléptük. Méginkább így igaz ez, ha a bekapcsol­va felejtett vasaló miatt té­rünk vissza, amelytől laká­sunk azóta már a tűz mar­9 Ipff Mit mondjunk OKTOBER hónapról? Nem jut más eszünkbe, mint az, hogy ez a búzave­tés ideje. Az ürge- és hör­csögjárás megelőzésére leg­jobb 12 szűz lány szoknyájá­nak hasítékán át csukott szemmel dobni a vetőgépbe az első magokat. Ha nem akadna elegendő ilyen lány, vagy nagyteljesítményű ve­tőgép, arról igazán nem az AGROKER tehet. De még csak az AGROBER sem, az OKTÓBER-ről nem is be­szélve. NOVEMBER — azt hisz- szük, ez az a hónap, amikora hatodik ötéves tervi elkép­zeléseink körvonalazását végképp nem halogathatjuk tovább. A tervszerűség az alapja mindennek. Éppen ezért javasoljuk november­ben született vezető állású olvasóinknak, hogy a ki tud­ja hányféle terv mellett, ne­hogy megfeledkezzenek az öt évre szóló jutalmazási- és fegyelmezési tervet is össze­állítani. természetesen egyé­nekre lebontva. Rend a lel­ke mindennek. Ezért is dol­goznak most azon a rende­letén, miszerint a tűzesete­ket, baleseteket (és így to­vább) megtörténtük előtt legalább 72 órával be kell jelenteni az illetékeseknek. Másként tudniilik veszélybe kerülne készenléti és kiszál­lási terveik teljesítése. DECEMBER — ez megint az év végére esik, ha a csil­lagképekben hinni lehet. A számvetések ideje ez. Gyűjt- sünk össze tehát annyi ló­patkót, amennyit csak tu­dunk. Ha jó évet zártunk, szegezzük a küszöbünkre úgy a patkókat, hogy szára­ik kifelé, domborulataik be­felé nézzenek — ez megaka­dályozza a szerencse távozá­sát. Ha rossz évet zártunk, az pech, mindenesetre pró­báljuk meg akkor fordítva fölszegezni a patkókat. (Ár­rendezés ellen egyébként a megfigyelések szerint ez se sokat használt.) A decemberi születésűek- nek azt javasoljuk, hogy még 1981. beköszönte előtt álljanak át a jobb lábbal va­ló felkelésre, eleddig ugyan­is ez bizonyult a legjobb módszernek a bal lábbal va­ló felkelés ellen. Egyébként Boldog Űj Évet Kíván a Minimagazin futu­rológiái csoportja nevében: K, E. P. Történetek a stopos lányról és a férfiakról, akik felvették Iz egyperces — He, hogy Békéscsabára? Na, kislány he-he akkor szálljon csak be, he-he. Stopolunk, he-he stopol- gatunk? Kislány, he-he. Én csak ide megyek két kilomé­terre, he-he. Aztán mit dol­gozik ott, he-he? Hogy, az újságnál, he? Ekkor levette a térdem­ről a kezét, és némán utaz­tunk tovább még egy kilo­métert. R bárányévá farkas A kocsi lassítva közel- gett — mustra egy — majd „profilból” megállt — must­ra kettő — a sofőr látható­an elégedetten a látvánnyal kiszólt: — Budapestre? Szállj be szépségem! Aztán nem félsz? Hát az ilyen éhes farkasok­tól, mint amilyen én va­gyok, akik meg akarják en­ni az olyan gusztusos kis bd- ránykákat, mint amilyen te vagy, gyönyörűm! Hát az ét­vágyammal még nincs baj szerencsére! Bár ez az állan­dó idegesség nem igen tesz jót neki. A fenét állok meg, szívbajos vagy virágszá­lam? Van egy szabad órám, utána mehetek vissza, ok­tatni azt a csomó hülye ma­zsolát, autóoktató vagyok ugyanis. Felesleges fognod azt az ajtót, vicceltem az előbb, ha-ha! Nem vagyok én rossz ember, tudom, rosz- szul kezdtem nálad, de meg­értheted, egy férfi alapállá­sa a próbálkozás. Az öreg­apám is azt mondta, Józsi, ha egy alkalmat is kihagysz az életben, kitagadlak, ha megtudom. Jó, persze hogy a XX. század végén járunk, de vannak az életnek állandó alaptörvényei, azt te is el­ismered, nem? Még elviszlek egy darabon, nem nyúlok hozzád, csak engedd már el azt az ajtót, még véletlenül kinyitod, nekiütődik valami­nek, most festettem le, jól néznék ki, mondhatom. így is megőrülök, milyen dilis emberekkel akadok össze nap mint nap. Hát hallgass ide! Egy tanyán él az a csa­lád, ahol minden család­tagnak külön kocsija van, de nem ám Trabantok, ne gon­dold, márkás gépek, a pajta kész Merkur-telep, úgy ám! Eljött a néni, a családfő ne­je, hogy „jogosítvány kéne”. Nagyot néztem, de mondtam neki, először be tetszik irat­kozni, aztán műszaki vizsga stb. Vagy ötször elbukott a teszteken, a vezetéshez meg olyan érzéke volt, mint ne­kem a finnugor nyelvcsalád mélyzöngélhez, vagy micso­dához, volt már nekem ilyen nyelvész félörült is a kezem alatt, hogy én mit hallgat­tam? De nem is ez a lé­nyeg, eljött a vizsga napja, reménytelen eset, de a nén- je biztos léptekkel állított be friss, ropogós rittyentő- jében, a kezében egy olyan hatalmas fehér batyu, mint amibe két pótkereket dugtak. Hát, amikor beszállt a ko­csiba, térdemre rakta a ba­tyut. — Finom „kis” disznó­toros, míg én vezetek, fala­tozzon egy jóízűt, lelkem! Te ezen nevetsz? De mi­lyen édesen, kár, hogy nem érek rá. Intermezzi A féklámpáit még felis­mertem, ahogy kikanyaro­dott a megállóhelyről a bu­szom. Ezt lekésted, te ló! Sö­tét van, a szél fúj, a farka­sok helyett a részegek üvöl- tenek a sarki kocsmában, cseppet sem megnyugtató a helyzeted. Tessék, kint vagy az életben, a nagybetűsben. A pályaudvar zárva, egy te­remtett lélek sincs, csak a takarítónő, de hogy miért utál, nem tudom, vén bo­szorkány! Másfél óra ebben a fagyban, ekkor jön az utol­só járat, de addig hová? Stop! Igen, stopolni fogok! De ekkor feltűnik egy if­jú, majd még egy, s' utána jő a harmadik. Azt hiszem, feltűnő lehetek, mert rögtön észrevették, s ' elkezdenek egyre kisebb átmérőjű körö­ket leírni körülöttem. Ezek meg fognak támadni engem! Íme az élet, a nagybetűs! Ol­vastam egyszer egy szenny­lapban, hogy „Nők, ne fe­ledjétek természetes fegyve­reiteket végveszély esetén”. Köröm, rúgás, sikítás, köny- nyek. Jé, mind nálam van. S ekkor megszakad az egy­hangúság. Az egyik gyerek kiválik a csoportból, és elin­dul egyenesen felém. Egy gyerek az nem gyerek, mondják a felnőttek, és ez bátorságot önt belém. Csá­szárkörte, nem Hubertus, villan át az agyamon, ami­kor a fiú rám lehelve meg­hív a csárdába, és bevallja, hogy ő is a buszra vár, hát várjuk együtt mind a né­gyen. — Nem megyek! És légy szíves hagyj békén! — Miért vagyok még most is olyan udvarias, nem értem. — Van eszem, s éppen azért nem megyek! ötig számolok, és ha nem tűnsz el, nem tűn­tök el, sikítok! — Ez hat, mert a fiú megvetően elfor­dítja a fejét, és hátraszól a várakozóknak: — Jó nő, csak totál káro­sult, itt! — és a fejére mutat. —emma— Erkölcsök és nemi erkölcsök Nemrég ismeretterjesztő ri­portműsor hangzott el a rá­dióban „A szerelmi élet kul­túrája” címmel. A hallgatók leveleiből és telefonhívásai­ból jókora csokrot adott közre — kommentár nélkül — irodalmi hetilapunk. A reagálóknak mintegy fele egyetértőén üdvözli a mű­sort, a másik fele mélysége­sen elítéli. Ez az arány va­lószínűleg a közreadók szer­kesztési munkája nyomán alakult ki, hiszen a gyakorló pszichológusok, orvosok jól tudják, hogy kik vannak többségben: a nemi felvilá­gosítás, vagy, ahogyan az iskolában szemérmesen ne­vezik, „családi életre neve­lés” ellenzői. Azok, akik fel­háborodnak, megbotránkoz- nak, a fejüket csóválják, azok, akik úgy vélik, hogy már így is sokat tudnak a gyerekek, azok, akiknek ízlé­sét, szemérmét, vagy erkölcsi érzelmeit sérti ez a téma. * * * Könnyű — és olcsó — megoldás ezeket a hangokat egy kézlegyintéssel elenged­ni a fülünk mellett, olyan megjegyzések kíséretében, mint „maradiak”, „öregek”, vagy éppen „betegek”, „sa­vanyú a szőlő” stb. Ehelyett vizsgáljuk meg inkább azt a kérdést, hogy miért kavar még ma is ekkora vihart ez a téma, miért ragad tollat vagy telefonkagylót sok száz ember anélkül, hogy ehhez valami érdek kötné? Hogyan is állhatott elő az a jószerivel képtelen hely­zet, hogy a szexualitásról, alapvető biológiai működé­sünkről nyilvánosan beszél­ni még ma is „tett”, me­részség, kihívás, és aki .ezt megteszi, az— számolhat - a névre szóló becsületsérté­sek tömegével. A téma ugyanis távolról sincs még a helyén, nem természetes, nem „szalonképes”. A szexo- lógia szakembereinek, orvo­soknak és pszichológusoknak nincs szükségük védelemre, hiszen az őket felkereső (és fel nem keresve szenvedő) betegek ezrei igazolják mun­kájuk fontosságát. A nemi­ségről szóló ismeretterjesztő előadásokat sem azért tart­ják, mert — mint az egyik levélíró véli — „kéjelgésre akarják nevelni az ifjúsá­got”, hanem azért, azért is, mert a szó szoros értelmé­ben nem győzik ellátni a be­tegeket, akiknek ideges pa­naszai olykor a legelemibb szexuális ismeretek hiányá­ra vezethetők vissza. * * * 4» Próbáljuk megérteni a felháborodókat is. Ellenállá­suk, tiltakozásuk hőfoka ar­ról árulkodik, hogy a témá­val kapcsolatos érzelmeik igen mélyen gyökereznek. Sokan közülük még a „régi világban” nevelkedtek, ak­kor, amikor az erkölcsi tisz­taság, és a szüzesség fogal­mai szinte egyértelműen ösz- szekapcsolódtak, amikor a hit- és erkölcstan órán azt tanulták, hogy a paráznaság bűn, és az önmegtartóztatás erény. Ha nem is követte mindenki ezeket a tanításo­kat; azért még magáévá tet­te az alapelveit, s a „botlás” következményeit bűntudat­tal viselte, vagy szorongva várta. A „szabadszerelem” — a házasságon kívüli nemi kapcsolat — legfeljebb a mű­vészek, színészek és más, társadalmon kívüli „isten­telenek” körében virágoz­hatott. Hogyan változhattak meg az erkölcsök — pontosabban a nemi erkölcsök, ^iert a kettő nem ugyanaz! — egyet­len emberöltő alatt? Ele- gendő-e az a magyarázat, hogy a társadalmi rend is megváltozott ? Ez utóbbi kérdésre azt kell válaszol­nunk, hogy a társadalmi változás önmagában még ak­kor sem magyarázza a ne­mi erkölcsök módosulását, ha tekintetbe vesszük a nők helyzetében beállott óriási változást. Hiszen a nemi er­kölcs szigorúsága koronként és országonként mindig is igen változó volt. Az ókori görögöknél a homoszexuali­tás elfogadott jelenség volt, a huszadik század derekán pedig számos országban még büntetendő cselekmény... A középkorban a házasságtörő asszonynak halálbüntetés járt, manapság magánügy (kivéve/'ha perre kerül sor). * * * A nemi erkölcsök megvál­tozásának egyik fő oka a korszerű fogamzásgátlók el­terjedése. A következmé­nyektől, a nem kívánatos gyermektől való félelem, a nemi szükségletek elfojtásá­nak kedvezett, s még a lét­rejött kapcsolat esetén is gátolta a nők feloldódását. A félelem megszűnésével a nőknek is tágabb lehetősé­gük nyílt arra, hogy „min­den szempontból” megfe­lelő partnert keressenek, s ne kelljen kikötniük „az el- ső”-nél. Miután, ez a keres­gélés, ami esetleg többszöri partnerváltás formájában jelentkezik, a megkötendő házasság tartósságának egyik feltétele, a társadalom szem­pontjából nem káros, tehát nem is lehet erkölcstelen. K. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents