Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-28 / 302. szám
1979. december 28., péntek ■Eraum Milyen község Mezólberény? Beszélgetés a tanács elnökével Sziics Lajos 1977. szeptembere óta tanácselnök Mező- berényben. Esztergályosként kezdte, majd 16 évig termelésirányító volt a MEZŐGÉP helyi gyáregységénél, s csaknem ennyi ideig szak- szervezeti titkár, közben főiskolai képesítést szerzett. Magáról, az emberekről szinte lefegyverző nyíltsággal beszél. Határozottan formálja a szavakat, minden kérdésre őszintén felel. Nemrégiben elvégezte Szombathelyen az öthónapos elnöki tanfolyamot. — Gondolom: tősgyökeres mezőberényi ... — Téved. Gyomai születésű vagyok. A feleségem és természetesen az emberek révén magaménak vallom ezt a települést. Már el sem tudnám képzelni, másutt az életemet. Egyébként az a véleményem : a kiválasztásnál fontosabb a vezetői készség, az emberi tartás, mint az, hogy hová való az illető. Szeretem ezt a helyet, és tenni akarok érte a többi itt lakóval együtt. — Milyen község Mezőbe- rény? — Megfelelő ipari és mezőgazdasági háttérrel rendelkező, dinamikusan fejlődő nagyközség. __ Frappáns válasz, de m intha a nagyközség szót külön hangsúlyozta volna ... — Nem véletlenül. Csárdaszállással együtt 13 ezer a lélekszámúnk. A munkaképes lakosság 7 ezer 262, ebből 2 ezer 938-an az iparban, 1 ezer 155-en a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságban találnak munkalehetőséget. Érdemes megjegyezni: hozzánk 342-en jönnek dolgozni a környező településekről, míg innen 320- an járnak el. Nálunk hagyományai vannak az iparnak. A szövőgyáron és a MEZÖ- GÉP-en kívül meghatározó az ipari szövetkezetek aránya. Ma már az ipari és mezőgazdasági termelés értéke évente eléri az 1,4 milliárd forintot. — Ne haragudjon, ha megkérdezem : nem zavarja önt és a község lakosságát a vá- roskörnyékiség? Nem érzik úgy, hogy a megyeszékhely árnyékában kisebb a lehetőségük a fejlődésre? — Örülök neki, hogy erre is kíváncsi. Az új közigazgatási forma mindenképpen előrelépést jelent. A városhoz való tartozás a mi részünkről jó és szükséges. Rengeteg segítséget kapunk a városi tanácstól, kisebb az áttétel, hamarabb eljut egy- egy információ. Igaz, pénzt aligha kapunk tőlük, de erre nem is hivatottak. A megyei tanács viszont gyakran osztozik a gondjainkban. — Ha már az anyagiaknál tartunk: mire költenek a legtöbbet? — A lakásépítésre. A családi házak létrehozása a legáltalánosabb. Erre a kényszer is rávisz bennünket, hiszen célcsoportos beruházásra egyelőre nincs lehetőségünk. öt év alatt 133 OTP-s, valamint 22 szövetkezeti lakást adtunk át. Felépítettük a művelődési központot, jövő szeptemberben megnyitjuk a 8 tantermes általános iskolát. — Bizonyára szépek ezek a lakások. De vajon lépést tart-e ezzel a lakáskultúra? Egyszóval: változik-e az életmód? — Talán azzal kezdem: bizonyos szokásokat valóban átmentenek a régi életmódból. Tisztaszoba és egyebek. De gondolja el, hogy a vezetékes vízellátásba 2 ezer lakás van bekapcsolva, az 5 ezer 131 hajlékból 1 ezer 600 fürdőszobás. Elismerem: elvétve akadnak különcködők, viszont nem ez a jellemző. Á házak általában típustervek alapján készülnek, s elsődleges szempont a célszerűség. — S hogy folytassam az egyenrangú fejlesztési felada- tokát: úgy vélem az egészségügy a következő. — Igen. Sok a pótolnivalónk, de most már sínen vagyunk. Korszerűsítettük az orvosi rendelőt, ahol URH- berendezés, hordozható EKG- műszer áll az orvosok rendelkezésére. Szakrendelésre viszont Békéscsabára és Békésre járnak a betegeink. A következő tervciklusban egészségügyi központot szeretnénk építeni, ahol gyógyszertár is nyílna. Ezenkívül szociális otthon létrehozását tervezzük, bővítjük az öregek napközi otthonát. — Ismerős lehet a dilemma: iskola, vagy művelődési központ? Miért az utóbbi építése mellett döntöttek? — Mindenekelőtt: a köz- művelődés rendkívül széles területen folyó aktív tevékenység. Mégis kell, hogy legyen egy minden igényt kielégítő ilyen intézmény. Eddig 30 ezer látogatója volt a különböző rendezvényeknek. Sokszor a két előadás is kevésnek bizonyul. Ami nagyon fontos: a fiatalok szívesen keresik fel a központot, és nyakkendőt kötnek, nagyestélyit öltenek. A 17 klubnak 474 tagja van, és akkor még nem szóltam a 60 szocialista brigádvezetőt tömörítő klubról. — Váltsunk témát: politikusnak érzi magát? — Közéleti szereplés politika nélkül elképzelhetetlen. Mindennap találkozunk az ügyfelekkel, a lakossággal, formáljuk, alakítjuk véleményüket, hangulatukat. Nekem nincs meghatározott fogadóórám, az ajtóm mindenki előtt, mindenkor nyitva áll. S ezt örömmel veszik, ki is használják az emberek. A bizalom mindennél fontosabb. Nem véletlen, hogy ösz- szefogással épült a művelődési központ, az általános iskola. Képzelje el: 1976-ban még csak 6,8, tavaly már 10,2 millió forint volt a társadalmi munka értéke. És itt hadd emeljem ki a csárdaszállásiak odaadó, önzetlen segítségét. — A vezetők egy része gyenge képességű embereket gyűjt maga köré, mások a legjobbakat választják. Önnek milyen „csapata” van? — Nagyra becsülöm a gondolkodó, véleményalkotó embert. Mindössze 31-en dolgozunk a tanácsnál. Régi. tapasztalt „harcosok” és a friss Vasutasbrigádok vetélkedőié A MÁV Vezérigazgatóság és a Vasutasok Szakszervezete hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére szellemi vetélkedőt hirdetett meg a szocialista brigádoknak. A munkahelyi vetélkedőket szeptemberben tartották; a szegedi vasút- igazgatóság területéről 367 brigád vett részt ezen, 1430 fővel. A munkahelyi vetélkedők tíz legjobb csapata került a' vasútigazgatósági döntőbe, melyet az elmúlt napokban tartottak Szegeden. Békés megye vasutasait a Békéscsabai Körzeti Üzemfőnökség Munkácsy Mihály (kereskedelmi dolgozókból álló brigád) ég a békéscsabai szertárfőnökség Sebes György brigádja képviselte. A vasútigazgatósági döntőben különösen a Munkácsy brigád szerepelt kitűnően, s csupán az utolsó kérdés válaszadásánál maradtak le, másodikok lettek. Jutalmuk kettőezerötszáz forintos díj. A Sebes György brigád a kilencedik helyen végzett. A döntőben részt vevő csapatok pénzjutalomban részesültek. A versenyen értékelték a munkásbrigádok szereplését is, ennek során a békéscsabai kocsirendezőkből álló Kossuth Szocialista Brigádot kettőezer forintos könyvutalvánnyal jutalmazták. G. J. tudással rendelkező fiatalok. Többen egyetemet, főiskolát, tanácsakadémiát végeztek. Jelenleg államigazgatási, műszaki főiskolásunk van, s jogi egyetemre is járnak. Nem kevés azoknak a száma, akik politikailag képezik magukat esti középiskolában, szakosítón.. Szükség van erre, hiszen a korszerű államigazgatás jól felkészült, politizáló szakembereket kíván. A jövő évtől megnyílik az ügyfélszolgálati iroda. Az ügyvitel korszerűsítésében úttörő szerepet vállalunk. — Sok veszély leselkedik egy tanácselnökre? — Fiatal vagyok ahhoz, hogy a veszélyeken törjem a fejem. Az biztos; naponta nem 8 órát dolgozom, többet, de eszembe se jut ezen rágódni. Kötelességem elmenni, ahova meghívnak. Tájékoztatni az állampolgárokat a feladatokról, a nehézségekről. Szabad időmben a családommal foglalkozom. A főiskolás és a gimnazista fiam bőven ad elfoglaltságot, örömet és gondokat is. — Szereti a népszerűséget? — Minden közéleti embernek öröm, ha bizalommal vannak iránta, de tudja: ez- annak a politikának, társadalomnak szól, amelyet képvisel. Sokat járok üzemekbe, szövetkezetekbe, s nem sértődök meg, ha megállítanak az utcán és kérdeznek, vagy véleményt mondanak. A mi munkánk nem lehet öncélú. A dicséretet, a bírálatot is elfogadom, ha az objektív és igazságos. — Hogyan látja a jövőt? — Tudjuk, a népgazdaság nehézségei miatt kevesebb jut beruházásokra. Ügy érzem, a VI. ötéves tervi elképzeléseink reálisak. Elsősorban a község központját fejlesztjük, hogy városias jelleget öltsön. Szeretnénk a gimnáziumot szakközépiskolává alakítani, ahol fa- és textilipari tanulók is helyet kapnának. Tervezzük a 80— 100 személyes kollégium létrehozását, az ezeradagos konyhát, 150 gyereket befogadó étkezővel. Bővítjük az általános iskolát, a víz- és villanyhálózatot, s 1981-ben vezetékes gázt kap Mezőbe- rény. Az eddigieknél is jobban számítunk állampolgáraink áldozatkészségére, a vállalatok, szövetkezetek segítségére. Seres Sándor j; A főváros távlati fejlesztése és a környezet védelme miatt felszámolják a solymári izotóp- " temetőt. 1976-ban épült fel Püspökszilágyban az a korszerű radioaktív-hulladék feldolgozó és tároló, ahova a sugárzó anyagot folyamatosan átköltöztetik. Képünkön: a munkák egy részét pneumatikus védőruhában, szkafanderben végzik el. A képen a védőruha rádioaktív s/cnnyezettségét ellenőrzik (MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele — KS) Fekete karácsony Már kora ősz óta gyűjtögette picinyke nyugdíjából a pénzt. Volt úgy, mikor egy százast is sikerült félre tennie, pedig az a kettőezer-egyszáz forint még „tanácsi albérleti” szobájának rezsiköltsége, meg saját élete fenntartásának fedezetére is alig bizonyult elégnek. Elvira néni azonban kevéssel is beérte. Két felnőtt gyermeke és négy unokája volt. Régi lakásukat, ahol felcseperedtek pulyái, eladták apjuk halála után, hogy a pénzből saját fészket tudjanak rakni a családot alapító gyerekei. Először egyiküknél élt, mikor aztán megszülettek az ikrek „átmenetileg”, ahogy ígérték, albérletbe költözött. „Majd fizetjük a lakbért, anyu” mondták. Egy évig fizették is. Aztán mind többe került a gyerekek nevelése, elmaradoztak a segítségadások. „Az a néhány forintnyi lakbér, úgysem sokat számít szép nyugdíja mellett, anyu...” — tettek pontot a dolog végére. Az valóban nem számított sokat, csak hát a villany, meg a gáz egyre többe került. Azért valahogy kijött a pénzéből. Annyira, hogy karácsonyi ajándékozásra még félre is tett az unokáknak. Gyerekei, mint mindig, most is saját hímzéseiből készült párnahuzatokat, asztalterítőket kapnak majd. Gond, hogy unokáit mivel lepje meg? Hiszen annyi játékuk van már, hogy kis szobáikban el sem fér. Nekik azonban minden örömet okoz, csillogó szemeikből lelkűkre hull az ajándékbontogató öröm, bármi legyen is a kis csomagokban. Zsókának jó lesz egy nagyobbacska néger baba, úgy emlékszik, olyan még nincs neki, az iker Marikának meg egy főzőcskekészlet. És a gyönyörűen éneklő elsős Tibiké mit kapjon? ők már talán kottákkal is ismerkednek. Egy olyan ütős, vagy fúvós kis zeneszerszámot, szi- lofont, vagy kis zongorát kellene venni neki, Julikának meg ...? Jaj, csak lenne elég pénze, kis gyerekkocsira, állandóan arról beszél, azt szeretne ... Talán kifutja ... legfeljebb majd jobban spórol januárban... Nem tiszta, nem igazi ez a karácsony, nézett körül az utcán a sok ajándékcsomagot cipelő emberseregben. Máskor a hó csillogása varázsolja ünnepivé a béke, a szeretet napjait. Most minden fekete. A szél rossz szagú port kavar. Nem, nem hes- segette el magától a baljós gondolatokat. Az számít, ami a szívekben van. S cipelte ő is a szatyrát, hogy karácsonyfa alá kerüljenek idejében szerény ajándékai. Ügy számított, még napköziben, meg óvodában vannak az unokák, nem láthatják, mit visz a nagymami télapója. Gyerekei már készülődtek az estére. Asztalukon borok, sültek sorakoztak, a konyhát a töltött káposzta illata töltötte be. Lopva nézett körül, hátha felfedezi a neki szánt ajándékot is. Lánya, meg vője zavartan topogtak elqtte, miközben átvették a kicsiny csomagokat. — Tudja, anyuka..., úgy gondoltuk..., az idén már ... Szóval megbeszéltük a Pista szüleivel is, hogy ... a felnőttek az idén már nem ajándékoznak semmit egymásnak ... Mert mit lehet száz—százötven forintért venni? És olyan sok a rokon... Ugye megérti? Úgyhogy. .. talán vissza- vihetné azt is, amit nekünk szánt.., — Én? ... persze ... megértem ..., de az én ajándékom csak maradjon ... Álmatlanul töltötte a karácsony éjszakát. Reggel manzárdszobája ablakából könnyezve figyelte a téren sereglő gyermekeket, akik új labdáikkal, játékaikkal dicsekedve hancú- roztak. Az ajtón halk kopogást hallott. Kinyitotta. Tibiké állt ott, kezében apró csomagocska. — Nagymami. Miért nem jöttél tegnap? Nézd, az iskolában csináltuk. Neked hoztam karácsonyra. Ugye örülsz a tűpárnának? ... Elvira néni zokogva szorította magához Tibikét. Varga Dezső Hogyan készült az 1980. évi terv? Az Országos Tervhivatalban nagy és hozzáértő szakembergárda foglalkozik a népgazdasági tervezéssel. A jövő évi terv készítésének előkészítő munkálatai már ez év májusában megkezdődtek, éppen úgy, mint a korábbi években. A munkát azzal kezdik, hogy becsléseket készítenek: mekkora lesz év végén a termelés felfutása az iparban, a mezőgazdaságban; milyen mértékben emelkedik a munka termelékenysége; mennyi lesz a nemzetnek a gazdasági tevékenység révén keletkező jövedelme. Megnézik, hogy várhatóan hogyan alakulnak majd az általunk külföldre kivitt és a külföldről behozott termékek árai, tehát hogy a cserearány javul-e vagy romlik. így volt ez ebben az évben is. Sajnos, a cserearányok újabb romlására kellett számítani. Főleg az olajárak emelkedése miatt, már májusban világos volt, hogy az általunk behozott termékek árszínvonala gyorsabban nő 1979-ben, mint a kivitt termékek ára. Ez nagyon megnehezítette a tervezési munkát. Miután elkészültek a tervhivatalban az 1979-re vonatkozó becslések, és a legfontosabb előirányzatok 1980-ra, ezt az Állami Tervbizottság megtárgyalta, és határozatot hozott. A további munka már ennek a határozatnak az alapján folytatódott. Szeptember elejére kidolgozták az 1980. évi terv irányelveit, főbb szempontjait. Ekkorra már rendelkezésre állt az első félév minden adata, így csak a második félévet kellett megbecsülni, s az 1979. évi várható teljesítést kiszámolni. Most már nemcsak a külgazdasági cserearányok romlása okozott nehézséget, hanem az ist hogy a nyár eleji nagy szárazság miatt a kalászosok termése visszaesett. Ez befolyásolta az 1980. évi tervszámokat is, hiszen gabonafélékből sokat exportálunk, s ennek jó részét tavasszal. A cserearányromláshoz és a szárazsághoz még egy nehézség csatlakozott: a szocialista táboron belül egy idő óta nehezebbé váltak a termelésnövekedéshez többletként szükséges anyagok, olaj stb. beszerzési lehetőségei. Minden szocialista országban folyamatos a termelésnövekedés, és így az anyag- és energiafelhasználás emelkedése is. A Szovjetunió évről évre jelentősen növeli az olajkitermelést, de most éppen olyan feltárási szakaszban van, amikor aránytalanul nagy erőfeszítésekkel tudja csak az új szükségleteket fedezni. Hoszszabb távon valószínűleg ez nem okoz gondot, de most — két-három évig — igen. Szükséges volt az 1980. évi tervkészítés során figyelembe venni, hogy nem nőhet olyan mértékben a felhasználás, mint a termelés. Vagyis növelnünk kell az anyagkihozatalt, csökkenteni kell a gyártmányok egységére jutó anyag- és energiafelhasználást. Jelentős megtakarítási tartalékaink birtokában ez reálisnak, megvalósíthatónak tűnik. A számítások kiderítették, hogy az ideihez képest nem kell a gazdasági növekedés ütemét tovább lassítani, hiszen a tartalékok feltárása is hoz valamit. Mindezt alátámasztotta, hogy az 1979. év jobban sikerült, mint az 1978-as. Sok olyan termékünk van, amiből fokozni tudjuk a termelést. Nem lesz ez könnyű, hiszen főleg az exportot kell növelnünk. A külföldi piacokon pedig nehezebb az árukat elhelyezni, mint belföldön. Itthon nem fog nőni a lakossági kereslet, mert a nemzeti jövedelem belföldi felhasználását vissza kell fognunk, csak így tudjuk pénzügyi helyzetünket javítani. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának csökkentése a tervezési szakembereket nehéz feladatok elé állította, hiszen eddig szinte mindig csak növekedést terveztünk mindenben. Szokatlan volt az új feladat. A számítások azt igazolták, hogy a belföldi felhasználás csökkenése már 1979-ben bekövetkezik, tehát tovább csökkenteni nem kell. A beruházások az 1978. évi szinten maradtak, a készlet- növekedés üteme jelentősen csökkent. A lakosság fogyasztása valamivel az 1979. évi tervszám alatt maradt, főleg a fogyasztói árak emelésének és a nem teljes ellentételezést nyújtó jövedelemkiegészítésnek a hatására. Amikor a Minisztertanács szeptember elején az irányelveket megtárgyalta, már ezeket a fejleményeket alapul tudta venni. Ekkorra befutottak a gazdasági minisztériumok értékelései, javaslatai is. A Minisztertanács határozata alapján meg lehetett kezdeni a tervszámok végleges kidolgozását — figyelembe véve a bekövetkezett cserearányromlást, a tervezettnél kisebb mező- gazdasági termést és a beszerzési piacok nehézségeit. Persze a baj nem jár egyedül. Befutott egy negyedik nehézség is: nőtt év közben a bizonytalanság a nemzetközi pénzpiacokon. Ezért még inkább be kellett építeni a tervbe a szigorú „egyensúlyi politikát”. Ekkor már október volt. Közben a Pénzügyminisztériumban, a Munkaügyi Minisztériumban és több
