Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-28 / 302. szám

1979. december 28., péntek Tervek — tartalékok — hatékonyság Aggódó szemek figyelik nap mint nap Békéscsabán a Kinizsi utcában folyó épít­kezést, lesik hogyan kerül­nek egymás után helyére a szerkezeti elemek. Azon a helyen épül, a Központi Sta­tisztikai Hivatal Számítás- technikai és Ügyvitelszerve­ző Vállalatának megyei szá­mítóközpontja. A tervezett elkészülésig még csaknem egy év van hátra, de a SZÜV Békés megyei gárdája már egy év óta együtt van. Kétszáz jelentkező közül választották ki azokat, aki­ket elsőként vettek fel az új intézménybe. A 60 dolgo­zó mindegyike fiatal, sőt va­lamennyien tanfolyammal kezdték a munkát. Ez volt az ismerkedés a számítás- technikával, mely után to­vábbi tanulás következett. A Számítástechnikai Oktatási Központ által szervezett tan­folyamok már speciális kép­zést nyújtottak, és napjaink­ra már a diplomamunkáikon dolgoznak a hallgatók. Ezek a diplomamunkák konkrét gyakorlati feladatok megoldásából állnak. Olya­nokból, melyekkel a számí­tóközpont beindulása után is találkozhatnak majd a szak­emberek. A tervek szerint 1981 első negyedévében kezdi meg a munkát a Békéscsabai Szá­mítóközpont, ahová a KGST egységes számítógéprendsze­rének egyik legkorszerűbb egységét, egy szovjet gyárt­mányú R—35-öst telepítenek. Ez a gép másodpercenként 120—150 ezer művelet elvég­zésére lesz képes, és alkal­mas távadat-feldolgozásra is. Ez a jövő útja, a postai hírközlő hálózaton keresztül a felhasználók közvetlen kap­csolatot teremthetnek a szá­mítógéppel. Persze nem a je­lenlegi telefonvonalakon, hi­szen azokon még beszélni sem nagyon lehet, hanem majd az új Crossbar-közpon­ton keresztül. És persze a telefonvonalakon kívül meg­felelően felkészült felhaszná­lók is kellenek a távadat­feldolgozáshoz. Az első időkben erre nem is kerül sor, hanem a szá­mítóközpontba viszik a meg­rendelők az adatokat, és ott más központi irányító szerv­ben befejeződött a gazdasá­gi szabályozórendszer mó­dosításának rendeletekbe foglalása, s ez meg is jelent november első hetében — majdnem háromszáz oldal terjedelemben. Főtt is a vál­lalati vezetők feje, hiszen még sok mindent maguk sem tudtak 1980-ra vonat­kozóan. Annyit azonban mégis tudtak, hogy 1980-ban a nemzeti jövedelem belföl­di felhasználásának mérté­ke az előző évhez képest nem csökken. A lakossági fogyasztás valamelyest nő, a vásárlóerőben kifejezett bé­rek — az úgynevezett reál­bérek — az 1979. év máso­dik felének szintjén marad­tak. A beruházásra fordított nemzeti jövedelem némileg csökken. Igen nehéz volt a mező- gazdasági termelés emelke­désének megtervezése, hiszen az alapul vett év — 1979. — igen furcsa év volt. A nagy szárazság ellenére a mező- gazdasági termelés nem esett vissza. Több termékből rekordtermésünk volt. Ki tudja megjósolni, hogy mi lesz jövőre? Becslések lehet­nek, de tervszámot kidolgoz­ni nehéz. Egyelőre az idő­járást nem tudjuk tervezni, az esőnek nem tudunk pa­rancsolni. Több évtized ta­pasztalata alapján úgy dön­töttek, hogy nagyjából két évi növekedésnek megfelelő termelésnövekedést tervez­ve, és feltételezve, hogy kapják meg a kész eredmé­nyeket is. A feldolgozások átfutási ideje négy—öt nap lesz, és ez nem mondható soknak a legtöbb feladat ese­tén. Lesznek azonban olyan azonnali választ igénylő kér­dések is, melyek nem tűr­nek halasztást, ezekre min­dennap meghatározott meny- nyiségű gépidőt tartanak majd fenn. Bár még több, mint egy év van hátra a számítóköz­pont tényleges működésének kezdetéig, kapacitásukat máris jelentős mértékben le­kötötték. Több megrendelő­jüknél beindították a szer­vezési munkákat és rövide­sen a programozóknak is lesz már dolguk megyei fel­adatokkal. így biztosítottnak látszik, hogy az indulás első percétől kezdve megfelelő ki­A mezőkovácsházi Űj Al­kotmány Termelőszövetkezet termelésével jelentősen hoz­zájárul megyénk mezőgazda- sági termeléséhez. A növény- termesztés mellett szép sike­reket ért el az idén is -az állattenyésztés. A termelőszövetkezet ha­gyományos, korszerűsített szerfás sertésteleppel rendel­kezik, ahonnan mintegy 5600 hízósertést szállítottak a fel­dolgozóiparnak. A telepről elszállított sertésállomány viszont alig több, mint fele annák, amit a község kis- és háztáji gazdaságaiban tarta­nak, hizlalnak. Kovácsházán ugyanis ha­gyományai vannak a sertés­tenyésztésnek, ezt a hagyo­mányt a szövetkezet felis­merte és segíti is. Két táp­boltot üzemeltetnek, melyek elsősorban a sertéstenyésztő­ket hivatottak ellátni az év minden szakában megfelelő minőségű és összetételű táp­pal és szemes terménnyel. A boltok ellátásáról a tsz saját takarmánykeverő üzeme gon­doskodik, amelyik az idén 1980-ban nem lesz sem nagy szárazság, sem túl sok és rosszkor jövő eső. Néhány­szor már előfordult, hogy 3—4 százalék helyett 7—8 százalékos emelkedést ter­veztek egy rossz év után, és „bejött”. Ez most is elkép­zelhető. És mennyi lesz a vállala­tok nyeresége, az állami , költségvetés bevétele? Hi­szen ettől függ, hogy az ál­lamnak mire lesz pénze! Ja­nuár elsejétől új termelői ár­rendszer lép életbe. Meg­változik az árkalkuláció rendje. Nagyon sok termék­nél az árat a külföldi be­szerzési, illetve eladási ár­hoz kell igazítani, és ezek jelentősebb és tartósabb vál­tozásait a hazai termelői — gyári eladási — árakban fo­lyamatosan követni. A becslések azt mutatták, hogy — bár egy-egy vállalatnál a nyereség jelentősen változni fog, a népgazdaság egészé­ben nagyjából az 1979. évi szinten lesz. Reméljük, a vállalatok majd rácáfolnak a tervhivatalnak erre a jó­zan tervszámára, és tovább növelik nyereségüket a ter­mékek korszerűsítésével, a berendezések és a munkaidő jobb kihasználásával. Szük­ség is lesz erre, hiszen a terv feltételezi, hogy a munka termelékenysége az iparban gs az építőiparban gyorsabban nő majd, mint maga a termelés. Húsz-har- mincezer ember felszabadul olyan gazdasági és más terü­használtsággal dolgozzon a drága gép. Az első időkben természe­tesen még nem lesz maximá­lisan kihasználva a számí­tógép, a tervezők mégis gon­doltak a fejlődésre is. Az épületet eleve úgy tervezték, hogy két nagy gépterem lesz benne. Az egyik tartalék lesz, melyet akkor telepíte­nek be számítógéppel, ha a megye igényei azt szükséges­sé teszik. Remélhető, hogy erre nem kell túl sokat várni, mert a gazdálkodó szervek és intéz­mények hamar felismerik a számítógép előnyeit, nem­csak az adatfeldolgozásban, hanem a komplex gazdaság- irányításban is, és azért szűk lesz az egy R—35-ös kapaci­tása. malac-, süldő-, hízó és koca­táppal együttesen 150 va­gonnal adott a két üzletnek. Ezenkívül mintegy 700 va­gon szemes kukoricát, 42 va­gon árpát és búzát forgal­mazott az állattartóknak. Ezenfelül a tápboltok bizo­mányi szerződésben állnak a gabonaforgalmi és malom­ipari vállalattal, kukorica, ta­karmánygabona és ipari eredetű takarmányok — lu­cernaliszt, korpa — értéke­sítésére. A takarmánykeverő üzem évente mintegy 1500 vagon takarmányt kever, melyből mintegy 600 vagont a szövet­kezet saját állatállományá­val etet fel. A többit a két tápboltnak, valamint több ÁFÉSZ-nek adják át továb­bi értékesítésre. így aztán érthető, hogy Mezőkovácsházán nem csök­ken a sertéshizlalási kedv, mindezek együttes eredmé­nyeként az idén a község kis- és háztáji gazdaságai mintegy 8000 vágósertést ad­tak a népgazdaságnak, a fel­dolgozóiparnak. letekre, ahol égető a mun­kaerőhiány. Egyébként az Országos Tervhivatal szakemberei azt mondják, hogy jövőre a munkaerőhiány már nem lesz olyan elviselhetetlen, mint az utóbbi években volt. Munkanélküliség per­sze nem lesz, bár előfordul­hat, hogy egy-egy megyé­ben, járásban kisebb fog­lalkoztatottsági gondok je­lentkeznek. Bíznak abban, hogy a termelésüket fel­futtató vállalatok, ágaza­tok a felszabaduló munka­erőt gyorsan és zavarmen­tesen foglalkoztatják. Rengeteg számítás ké­szült az elmúlt hónapokban, zakatoltak a számológépek. Amikor valamelyik feltétel megváltozott, mindent újra kellett számolni. Mert bi­zony a gazdaság olyan, mint a pókháló: egyetlen pontot elmozdítok — elmozdul az Összes szál és az összes töb­bi pont. A vállalatok, a családok, az egyének is számolgatnak: mi lesz jövőre, hogyan osz- szák be a pénzüket; mit te­gyenek, hogy helyzetük, élet- színvonaluk a nehéz körül­mények között is valamit nőjön. Számolgatják, hol mit lehet megtakarítani, a pénzt hogyan lehet jobban beosztani. A matematika az egész or­szág számára főtantárggyá vált. Dr. Pirityi Ottó O ár a jövő évi tervcé­lok nyilvánosságra hozatala előtt egyér­telmű volt, hogy a népgaz­daság fontosabb ágazatai kö­zül 1980-ban ismét a mező- gazdasági termelésben levő lehetőségekre, tartalékokra mennyire számít az ország. Jogosan, hiszen a belső el­látáshoz szükséges árualapon túli mennyiség biztosan és jól értékesíthető minden piacon. A mezőgazdaság ter­mékeiből nem halmozódnak fel eladatlan készletek, bár időnként a nagy árukínálat következtében értékesítési nehézségek támadnak külke­reskedőinknek. Éves átlag­ban vagy méginkább közép­távon ,a mezőgazdaság hozzájárulása az ország pénzügyi egyensúlyához egy­értelmű. Érthető, hogy az országos szervek vezetői ennek hangot adtak. Erre utalt dr. Romány Pál MÉM-miniszter. a tv műsorában, vagy ugyancsak a tv-ben szervezett Kockázat kerek,asztal megbeszélésen dr. Márton János, az Agrár- gazdasági Kutató Intézet igazgatója. A decemberi országgyűlé­sen miniszterek és képvise­lők kendőzetlen őszinteséggel beszéltek a mezőgazdasági termelés, fejlesztés szüksé­gessége mellett, meg egy ki­csit arról, hogy termelési le­hetőségeinket a szocialista elvek gyakorlatának megfe­lelően ne engedjük- lanyhul­ni a háztáji és a kisegítő gazdaságokban. Mindezt csak alátámaszt­ják az 1980-ra beütemezett országos és megyei termelés- fejlesztési célok. Ezek tu­lajdonképpen az 1978-as ter­melési eredményekre alapo­zódnak. Az említett év nem volt különösen kiemelkedő, mégis jelentősnek mondható, mert a tsz-ek vezetőinek többsége ekkor kezdett iga­zán először számolni a szer­kezetváltozással, a hatékony­sággal: ,a mi, mibe kerül, meg hogy egyáltalán, hogyan is kellene az eddigieknél jobban felkarolni a hazai és a nemzetközi piac keresett élelmiszer-termékeinek ter­melését. Vonzóak és elismerésre méltók a megye mezőgazda­ságának 1979. évi eredmé­nyei. Becsült adatok alapján valamelyest elmaradtak a tsz-ek és állami gazdaságok a kitűzött céltól, mégis di­cséretükre legyen mondva, jól éltek a lehetőségekkel. Gondoljunk csak arra. hogy a megye déli részén ,a 35—40 aranykoronás földből majd 10 ezer hektár a víz miatt jóformán semmit sem ter­mett, s ugyanennyi terüle­ten pedig a belvíz késői el­vonulása következtében csak csökkent mennyiségű napraforgó és kukorica ért be. sem volt kedvezőbb a hely­zet. A kora tavaszi belvíz, a hosszan tartó tavaszi száraz­ság megtépázta a kenyérga­bona-hozamhoz fűzött bevé­teli reményeket. Mindez folytatódott a nyári és az őszi szárazsággal, így a ka­pások — a kukorica, a cu­korrépa, a napraforgó továb­bá a rizs — sem úgy járult hozzá a bevételi tervekhez, mint azt helyenként remél­ték. Közben felülről egy bizo­nyos fokú kapkodás kezdett ránehezedni az állattenyész­tésre, olyan értelemben, hogy termékei iránt megcsappant az érdeklődés. Szerencse, hogy a megye politikai veze­tése nem adott teret ennek, s védte a jó közhangulatot, a termelési kedvet. A sertéstartási kedv nem csökkent. 1979-ben minden eddiginél nagyobb létszámú a megye sertés törzsállomá­nya, ebből következik, hogy a hízott sertés termelésben az előző évekhez képest ja­vult a megye pozíciója. A baromfitartás és -nevelés kö­rülményeiben is pozitív irá­nyú változások tapasztalha­tók. BARTÖV rekonst­rukciója és a füzes­gyarmati TETRA- program beindítása, szorgal­mazása azt tanúsítja, hogy az ügyben érdekelt gazdasá­gi vezetők Magyarbánhe- gyesről és Füzesgyarmatról távolabb láttak, egyben nagy kockázatot is vállaltak az ágazat 100 millió forint­nál is nagyobb beruházásért. Ma már ezek a vállalkozá­sok is a sikeresek közé íród­nak, mert, olyan termékeket állítanak elő, mely az igényes nyugati piacon is jól eladha­tó. Jövő évi terveink teljesít­hetőségének megítélésében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a növénytermesztés 1980-at jól megalapozó mun­káit. Az őszi vetések állapo­ta minden eddigit felülmúl, hasonló időszakot alapul vé­ve Az őszi mélyszántás be­fejezése, az úgynevezett alapműtrágya kiszórása a jö­vő évi kapások alá, meg az 1978. évinél jelentősen na­gyobb istállótrágyázott terü­let mind, mind záloga a nem alaptalan reményeknek. Várhat-e jobb évet a me­gye mezőgazdasága az 1979- esnél? Erre a kérdésre a vál­tozó közgazdasági szabály­zók, a megemelt követelmé­nyek tudatában azzal vála­szolhatunk, hogy igen. vár­hat és bizakodhat is eljöve­telében. Mire lehet ezt ala­pozni? Arra a szemléletvál­tozásra, melynek a gazdasá­gosság megítélésében tanúi vagyunk. A közelmúltban mindkét tsz-szövetség testületi ülésen tekintette át az 1979. évi eredményeket és a jövő évi feladatokat. A vitára bocsá­tott anyagok a termelés fej­lesztés lehetőségeinek ered­ményes kihasználására moz­gósítottak, a felszólalások pedig optimista hangvételű- ek voltak. Senki sem zsörtö­lődött úgy, mint sokan fél évvel, egy évvel ezelőtt, ami­kor a romlott piaci helyzet miatt egyesek megkockáztat­ták a törzsállomány vágóra küldését. Most mintha derű ült volna az arcokra, mert azért nem akármilyen tény az, hogy a népgazdaság a mezőgazdaságtól és az élel­miszeripartól még az 1979. évinél is nagyobb mértékben várja a termelés ütemének növelését, az ország külke­reskedelmi mérlegének javí­tását, a gazdasági egyensúly­hoz való hozzájárulását. Igaz, nem lesz könnyű év 1980. A közgazdasági szabály­zók megnyergelése, a tava­lyinál több és olcsóbb, még gazdaságosabban előállítható termékekkel nagyon feladja a leckét mindenkinek. Ép­pen ezért most, ezekben a napokban fontos számítások készülnek a tavasziak meg­választására, egy optimális költségszint kimunkálására, hogy legyen mihez viszonyí­tani, technológiai előírások adaptálására, s egyáltalán mindenre, ami az okos koc­kázatvállalás megalapozásá­hoz szükséges. Sok termelési tartalék van a gazdaságokban úgy is, ha az elért eredményeket állít­juk egymás mellé mennyi­ségben és minőségben üze­menként, de úgy is, ha egy adott gazdaságon belül táb­lánként vizsgálják az eltérő adatok okát. Az állattenyész­tésben is hasonló a helyzet. Az egyik testületi ülésen va­laki indítványozta, hogy a vezetés ágazatonként vizsgál­ja meg a kiemelkedő és az ettől elmaradó hozamokat és a nettó jövedelmet. A még jobb munkára ösz­tönözve így is találjon meg­győző érvet ,a jókhoz való felzárkózásra. Vannak már erre is példák. Állattenyész­tő-telepeken az elhullások, a kényszervágások csökkenté­se, a takarmányfelhasználás javítása, az állat számára legtermészetesebb tartás kö­rülményeinek biztosítása különösebb ráfordítás nélkül emelné a jövedelmet. Tehát, szépen vannak jövedelemnö­velő tartalékai ,a mezőgazda­ságnak. Ö lyan korban élünk, amikor ezekhez az eddigieknél nagyobb bátorsággal kellene nyúlni. A munka minőségi irányba történő változása az előbbre- lépés lényege, mert beruhá­zás nélkül, meglevő lehetősé­geink még jobb kihasználá­sára építjük az 1980-ra ter­vezett hozam, bevételi és tiszta jövedelmet tartalmazó terveink teljesítését. Dupsi Károly A megye északi részén A Taurus Gumiipari Vállalat budapesti gyárában 1975 óta gyártanak acélradiál szerkezetű teherautó-abroncsokat. Évről évre egyre többet állítanak elő korszerű autógumi-fajtából, a diagonálabroncsok gyártását pedig visszafejlesztik. Az új típusú acélradiál tehergépkocsi­köpenyből az idén százhúszezer darabot gyártanak, nagy részét — exportra. A világ húsz országába szállítanak belőle (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) L. L. Hús Mezőkovácsházáról R—35 Békéscsabán?

Next

/
Thumbnails
Contents