Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
1979. december 24.. hétfő Harmincöt év szabad hazánkban II genetika évszázada Fontos az elővigyázatosság A fenyőfa, a csillagszórók, a gyertyák, a színes égők mind elmaradhatatlan, hangulatos kellékei, ugyanakkor — ha nem vagyunk elég óvatosak, figyelmesek — veszélyei, megkeserítői is lehetnek a karácsonynak. Megmondhatója ennek a tűzoltóság, amelynek sajnos gyakran akad dolga az ünnepek idején. Az elővigyázatosságra figyelmeztet az Állami Biztosító statisztikája is, amely szerint a tavalyi karácsony után a gyertyák, a csillagszórók okozta lakástüzek kártérítéseire 625 000 forintot fizettek ki. A Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Magyar Honvédelmi Szövetség hazánk felszabadulása és a győzelem napja 35. évfordulója tiszteletére 1980. január—május között, „Harmincöt év szabad hazában” címmel vetélkedősorozatot indít. Ennek célja, hogy méltóképpen emlékezzünk meg történelmünk legnagyobb nemzeti ünnepéről, feleleveníteni és elmélyíteni ismereteinket a dicső szovjet hadsereg felszabadító harcairól, szélesíteni azok táborát, akik megismerik a magyar és nemzeti ellenállási mozgalom küzdelmeit, hőseit, mártírjait. Jó alkalom lesz ez arra is, hogy számba vegyük dolgozó népünk áldozatos, szorgalmas munkával a 35 szabad év alatt elért társadalmi, gazdasági és kulturális eredményeit. A vetélkedő további célja, tovább erősíteni a szocialista haza- szeretetet és proletár internacionalista tudatot és érzelmet. A vetélkedőn részt vehetnek mindazok, akik az MHSZ szerveinél, klubjainál megvásárolható rejtvényúj- ság-feladatot megfejtik, és azt leadják a helyi MHSZ- szervezt klubtitkárának, illetve megbízottjának. A leadás határideje: 1980. január 25-e. A legjobb eredményt elérők részt vesznek a helyi klubdöntőkön, majd a legjobbak járási-városi, kerületi vetélkedők után a megyei döntőben küzdhet- nek a helyezésért és természetesen az értékes díjakért. A helyes megfejtők között egy Lada személygépkocsit, külföldi utazást és további értékes nyereményeket sorsolnak ki. Századunk a természettudományok sohasem látott, sőt nem is remélt, fejlődésének tanúja. A fizika forradalma után a kemizáció tetőzött, majd napjainkban a biológia és ezen belül a genetika eredményei ejtik bámulatba a világot. 1978-ban megszületett az első lombikbébi, és ezt azóta több is követte. Ezzel a női meddőségek leggyakoribb okában, a petevezeték elzáródásában vált a közeljövő reális reményévé a sikeres gyógykezelés. Az orvos ámult a javaslattól 1979-ben már sor került „peteátadásra” is. Az USA- ban egy fiatal leányban nagy napon ültették be húga magzatját a nővérbe és az megtapadt: a terhességi reakciók pozitívvá váltak. Zavartalan terhesség után ez év utolsó negyedében született meg a gyermek. Akit tehát nem. anyja szült meg, hiszen szülőinek mindenképpen a pete- és öndósejtet adó, tehát az öröklődést biztosító házaspárt kell tekinteni. így még a „szülő” megnevezés értelme is módosulásra szarul ... A génsebészet eredményei is meghökkentőek. Az inzulin és sok más alapvető fontosságú gyógyszer újszerű: hatékonyabb és olcsóbb előállítására nyílik majd lehetőség. Két liter baktériumkultúra képes annyi hormon termelésére, amelyet termégyelembe vevő tervezéssel is bajok vannak. Elég a környezet szennyeződésére és a természeti kincsek, energia- tartalékok terén észlelt rablógazdálkodásra, illetve ennek veszélyeire utalni. Fenyegető szakadék Korunk tudományának súlyos problémája a kutatás eredményei és ezek felhasználása, alkalmazása közötti egyre fenyegetőbb szakadék. Csak egy példa: a hetvenes években a fővárosban született értelmi fogyatékosoknak legalább 20 százaléka (de valószínűleg inkább 30 százaléka) megelőzhető lett volna, ha élhettünk volna a tudomány, sőt a magyar egészségügy biztosította leA ház, mint a mesében. Két ablaka virágos kertre néz. Minden helyiség kicsi, és mindenütt rend, patyolattisztaság. De ki is hagyná szanaszét a szerszámot, egyebet, ki sározná össze a szőnyeget, hamuzná le a térítőt? Egyedül él a 65 éves Tériké néni. Most éppen nagytakarításhoz készülődik. Már be- hordta cserepes virágait az előszobából az első szobába, ahová olyan jó szívvel, közvetlenséggel tessékel bennünket, mint ha régi. ismerősök lennénk. Tiszta emberségéből fakadó lelkierővel viseli sorsát. — Minden megvan most- már énnekem, amit kívántam ebben az életben — mutat körbe — házam, nyugdíjam, tévé, mosógép, bútor» meg ami kell. Hát nem jó dolgom van? És szeretek is egyedül lenni, emiatt igazán nem szoktam bánkódni. Sok az ismerősöm, hívnak ide is, oda is, vagy ők látogatnak meg engem. Szóval, elégedett vagyok. Elhallgat, ölébe ejti a kezét: — De ami a hátam mögött van, annak egy napját sem kívánom vissza! Nézem az asztalon álló fényképeket: temetésen készült az egyik. A falon két festmény; egy fiatal férfi és egy idős asszony — a szülők portréja. — Apám az ott a képen, kéthetes voltam, mikor 1914- ben elesett a fronton. Édesanyám 1956-ban, a bátyám 1959-ben halt meg. így maradtam itt magamra. Voltam én, majd 20 évig gondozó árvaházban, szociális otthonban. Mindig adni, adni, azt akartam, de kaptam is! Egy mosolyt, egy simogatást, ami a legnagyobb fizetség nekem. Aztán hazajöttem, ápoltam anyámat. Figyeljék csak a képen a szemét! Olyan, mintha engem nézne. És milyen érdekes! Ha valamit jól teszek, mosolyog, amikor meg rosszat, akkor haragos. De milyen haragosan nézett, mikor rászántam magam a házasságra! Arról a majd tíz évről nem szívesen beszél. Az egyedülléttel járó kiszolgáltatottság elől keresett menedéket, és örömöt is remélt az önként vállalt feladatból; hogy felneveli a férfi két kicsi gyerekét. — Az egyik nem volt még kétéves, a másik néhány évvel idősebb, mikor odakerültem. Felcseperedtek — aztán nem kellettem tovább. Nem hozott örömöt az a házasság. Csak a gyerekek, őket nagyon szerettem. Mikor szépen felöltöztetve útnak bocsátottam őket, aztán sokáig néztem utánuk. Az jó volt. De ne beszéljünk erről. Czeizel Endre dr. előadást tart a televízióban — Beszéljünk hát az ünnepről. Mivel készül Tériké néni, és hogyan szokott eltelni a karácsony? Felélénkül újra: — Sütök mindenfélét, sósat, babapiskótát, tortát, és tyúkot vágok! Feldíszítem ezt a fenyőágat, bekapcsolom a tévét. Aztán hol sírok, hol nevetek. — El szokott menni valahová? — Sehová el nem megyek. Ez a család ünnepe. Hívni hívnak, de nem. Régebben el-elmentem, de utána sokkal rosszabb. Mert... Elfordul, szétmorzsolja a könnyeit. — Néha-néha gondolom, másmilyen is lehetett volna az életem, de ilyen lett. Hát magam szerzek örömöt magamnak. Itt ez a lakás, kicsi, de az enyém. A magam ura vagyok benne. Ajándékot veszek az ismerősöknek, a névnapomra én is sok mindent kaptam tőlük! És any- nyi év után eljöt hozzám, megkeresett a kisebbik fiú... Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi ritkán jelentkező rosszindulatú daganat miatt el kellett távolítani a méhet. Ezzel gyermekvállalása is lehetetlenné vált. Legalábbis tudásunk akkori szintjén. Meg- házasodása után a fiatal pár nem akart beletörődni a gyermektelenségbe és maguk ajánlották kezelőorvosuknak a következőt: a leánynak a petefészkében ép petesejtek vannak. S van egy nővére is, aki hajlandó lenne az ő gyermekét kihordani. Az orvos csak ámult a javaslattól, de azért továbbküldte a fiatalasszonyt a megfelelő szak- intézménybe. S ott vállalkoztak a kísérletre. Eltávolították a fiatalasszony petéjét és ezt mesterségesen megtermékenyítették a férj ondósejtjével. Ezt követően megfelelő tápfolyadékban biztosították az első osztódások lehetőségét a fejlődő magzat számára. Közben a nővért hormonális kezeléssel álterhessé tették, vagyis felkészítették a megtermékenyített pete befogadására. A fogamzástól számított 4. Miről ír a Szabadidő Magazin? A magazin negyedik számában Köpeczy Béla akadémikus vezércikkét olvashatjuk „Szabad idő, életmód, kultúra” címmel. Érdekes esemény színhelye volt nemrégiben a Budapesti Műszaki Egyetem — itt rendezték meg a mozgásszínházak fesztiválját. írásunk az itt fellépő amatőr együtteseket mutatja be. A horoszkóp készítéséről olvashatunk tudományos bírálatot Csaba György csillagász „Sorsunk és a csillagok” című írásában. A, „Téli esték” összeállítás a karácsony és az ezt követő ünnepekhez kapcsolódó kedves népszokásokról tudósít. Mindenki „kincsesbányájáról”, könyvtáraink működéséről, állapotáról tudhatunk meg érdekes adatokat „Könyvtáraink” összeállításunkból. „Győri balett” cikkünkben a nemrégiben megalakult fiatal együttes mutatkozik be. Állandó rovatunkban, a 12 oldalas „Ritmus”-ban többek között megismerhetjük a Locomotív GT, a P. Mobil együttest és Jimi Hendrixet. A közelgő ünnepek étrendjének összeállításához ad segítséget a „Karácsonyi konyha”. A súlytöbblettől pedig a „Fogyjunk együtt!” recept segítségével szabadulhatunk meg. Megismerhetjük a legrégibb társasjátékot, a got és sok-sok érdekes rejtvényen törhetjük a fejünket. Tovább folytatódik a rádió Szabad szombat műsorával közösen meghirdetett pályázat, amely a szabad idő hasznos és kellemes eltöltéséhez szeretne' jó- ötleteket adni. szetes úton 5000 birkaagy- velő feldolgozásával nyertek. Másfél óra, 400 kérdés S ezek az eredmények a betegek, a családtervezők, az .emberiség érdekében születtek. Jogos büszkeséggel tölt el minket az a tény is, hogy 1979-ben csak a mi genetikai tanácsadónkat több mint kétezren keresték fel. Tíz évvel ezelőtt hazánk teljes lakosságában nem érte el ez a szám a 200-at. S ma már 12 genetikai tanácsadó működik hazánkban. Lakosságunk őszintén érdeklődik a genetika iránt. Minap egy másfél órás rádióadás során több mint 400 értelmes és érdekes kérdést tettek fel az öröklődéssel kapcsolatban. Sokat léptünk tehát előre céljaink, a betegségek és a kedvezőtlen állapotok: a meddőség, a koraszülések, az örökletes ártalmak, stb. megelőzése, illetve ártalmas következményeik korlátozása felé. Teljesen elégedettek lehetünk tehát eredményeinkkel? Ezt sem mondanám. A tudomány fejlesztésében a legmeghatározóbb erő ma sem az ember védelme, hanem éppen az élet kioltása, vagyis a fegyverkezési hajsza. Szent-Györgyi Albert szerint az emberiség egész története alatt a tudományos kutatásra fordított összegek csak 1/5-ét teszik ki a jelenleg egyetlen év alatt fegyverkezésre költött pénznek. Az átfogó, az összes fontosabb társadalmi érdeket fihetőségekkel. S ebbe sem szabad beletörődni, mivel emiatt éppen a tudomány és a kutatók társadalmi hasznosságában vetett hit rendülhet meg. Mi hát a teendő? Sok. Nagyobb összegeket kellene fordítani a tudomány adta új eredmények gyakorlati alkalmazására, így például az orvosi ellátás technikai színvonalának fejlesztése nélkülözhetetlen. Közismerten jól állunk az orvosok népességarányos számával, mégis, a gyógyítómegelőző munkában nem mindig tudják alkalmazni a korszerű diagnosztikai és ' gyógyító eljárásokat. Ennek a betegek látják kárát. Az orvosképzésben és -továbbképzésben is jobban biztosítani kell az új módszerek gyorsabb és eredményesebb elsajátításának lehetőségét. A gyakorló orvosok csakis így lehetnek képesek a kutatás biztosította eredmények hasznosítására. Végül mind nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk a népesség egészségi kultúrájának, valamint az ennek emelését biztosító egészségnevelésnek és a tudományos ismeretterjesztésnek. így érhető el, hogy a lakosság tudjon az új orvosi gyógyító-megelőző módszerekről, és igényelje is azokat. Sokszorosan igazolt tény: az orvosi ellátás legjobban a betegségek megelőzésével biztosítható, és ez feltétlenül a lakosság tudatos együttműködését igényli. S így talán remélhető lesz — Benjamin László szavaival —, hogy „s az új század, a késlekedő huszadik nemcsak a naptárban, tudományban, iparban, — megszületik a lelkekben is, az emberi kapcsolatokban, s a nagy forradalom kordonba-fogott szava, máig [bajtársat kereső: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség — s a másiké, a velünk egykorúé: Nemzetköziség, Béke, Közösségi Tulajdon, világ-mentésre, világ-alkotásra nyúlik át a megszakított idő peremén ... s nem mint kinyújtott s el nem fogadott kéz, mint apáink keze, s a mi kezünk, mellyel most életünket, munkánkat, céljainkat, mint egy szerződés szövegét, kiterítjük az utódok előtt aláírásra vagy elvettetésre” Dr. Czeizel Endre Amikor közeledik a karácsony, mindig eszembe jut egy szép fiatalasszony. „Iszonyodom az ünnepektől — mondta egyszer. — Végigbőgöm a napokat, mert ilyenkor nem lehet elfelejteni; társtalan vagyok, magányos.” Igen, sok fenyőfa körül csendesek az ünnepek ...- • _ mm ■ B ^ Irtfc mM fi&WS &K9|ttÉ Jtiksaw JJVkBijp Í^PllI§P*KPJI 51# PlflflPlIPIf nJH 3|f jgjjs fcXm^S^1 £íS M SS m S Baj mm ST„ “*<$- ■** m^BSBBSBBmi. ............ s^lHfflirriMMniiiyiiJiiiirii
